Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 58-72. szám)

1975-03-11 / 68. szám

12. oldal ­ Az újvidéki Színház nyitja meg a szarajevói fesztivált Mint már jelentettük, az Újvidéki Színházat, Peter Weiss Mockinpott úr kín­jai és meggyógyíttatása c. előadásával meghívták a sza­rajevói kis- és kísérleti színházak országos szemléjé­re. Tegnap arról értesül­tünk, hogy — március 27- én — épp az Újvidéki Szín­ház előadásával nyitják a szemlét. Minden bizonnyal nagy elismerés ez a színház és a vajdasági színjátszás számára is. Ismeretes ugyan­is, hogy a vajdasági társu­latok az idén nemigen di­csekedhetnek eredmények­kel, hiszen a Sterija Játé­kokra egy sem jutott el kö­zülük, a másik országos jel­legű szemlén is csak egy, az Újvidéki Színház képvisel­heti tartományunkat. A majd kéthetes szemlén az Újvidéki Színházon kí­vül fellép még a szkojei Drámai Színház, és Nemzeti Színház, a belgrádi Atelje 212, a zágrábi ITD Színház, az SOS együttes és a Hor­­vát Nemzeti Színház, továb­bá a ljubljanai Pekarna Színház, a zenicai Népszín­ház, a szarajevói társulatok közül pedig a Kamaraszín­ház és az Ifjúsági Színház. Hatékonyabb ifiitatat Az Újvidéki Egyetem Közgyűlésének üléséről További erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a kül­döttrendszer működése mi­nél hatékonyabb­­ legyen. Csak e hatékonyság biztosí­tásával lehet elérni, hogy a küldöttek az egyetem köz­gyűlésében és a többi ön­­igazgatási szervben is, mi­nél jobban képviseljék dol­gozói közösségüket, hogy ki­nyilvánítsák lényeges állás­foglalásait, szükségleteit és érdekeit, s egybehangolják a társadalmi érdekekkel. A küldöttrendszer működésé­nek egyik alapvető feltéte­le az idejében történő és pontos tájékoztatás. Röviden így foglalhatnánk össze az Újvidéki Egyetem közgyűlésének tegnap, dr. Paula Putanov elnökletével megtartott­­ülésén elhangzot­takat. Egy korábbi felmérés alapján ugyanis bebizonyo­sodott, hogy az egyetemen nem működik a küldöttrend­szer (ezt maguk a küldöttek mondták ki), de utólag ki­derült: inkább csak nem mű­ködik kellőképpen. Ehhez a módosításhoz hoz­zájárult Sveta Stajicnak, a Szocialista Szövetség Tarto­mányi Választmánya Végre­hajtó Bizottsági tagjának elő­adása is, melyben többek között felhívta a küldöttek figyelmét arra is, hogy az eltelt egy év még nem el­e­gendő alap a messzemenő következtetések és szigorú ítéletek levonásához. Hang­súlyozta, hogy a küldöttrend­szert nem szabad önmagá­ban szemlélni, csakis­­ az ön­igazgatás részeként. Ugyan­csak lényeges kérdésként em­lítette a küldöttségek és az önigazgatási szervek közöt­ti viszony meghatározását, ami az utóbbi időben mind­inkább­­ előtérbe kerül. Nem vitás — mondta Szásié —, hogy a küldöttségeknek vá­lasztóik­­ véleményét és állás­foglalásait kell képviselni­ük. Ezeknek az álláspontok­nak a kialakítását pedig de­mokratikus véleménycseré­nek kell megelőznie. A fo­lyamatos és hatékony mun­kát segíti elő a formalizmus kiküszöbölése és a sokrétű tájékoztatás megléte. Végezetül arra hívta fel a figyelmet Stajic elvtárs, hogy a küldöttségek munká­ját állandó elemzésnek kell alávetni. Erre feltétlenül szükség van az egyetemen is. Dr. Paula Putanov záró­szavában megállapította, hogy a korábbi értékelés túl­ságosan szigorúnak bizo­nyult, túlzás, hogy az egye­temen egyáltalán nem mű­ködik a küldöttrendszer. Csak hiányosságok tapasz­talhatók, de ezek a küldött­rendszer hatékonyabbá téte­lével kiküszöbölhetők. .­ ­. I. MAGYAR SZÓ Kedd, 1975. március 11. Született művészek Bosznia-Hercegovina képzőművészete 1945 és 1975 között A belgrádi Nemzeti Mú­­záló, az öncélú művészet mú­zeum nyolc termében meg­rendezték Bosznia-Hercego­vina művészetének kereszt­metszet-tárlatát. A 30. éves, egyenletesen magas szintű fejlődési vonalból nehéz el­dönteni, melyik­ periódusban volt Bosznia képzőművésze­te a legvirágzóbb. A leglé­nyegesebb észrevétel az, hogy a kevésbé fejlett köz­társaságban fejlettebb a mű­vészeti é lét, mint egyébként a gazdasági alaphoz viszo­nyítva elvárható. Amíg erre nem kapunk magyarázatot, addig viseljék a boszniai mű­vészek „a született művé­szek” megtisztelő jelzőjét. Boszniában is festészet a legvirágzóbb műfaj, s ter­mészetes, hogy az ebből ki­fejlődő grafika sokszor „fes­tői jellegű”. Noha a bos­­nyákok „született festők” a grafikusok mégis ismer­­tebbek, mert a grafika moz­gékonyabb műfaj, s végtére a nyomatnak „ipari varázsa van”. Külön megjegyzésre érdemes, hogy „nincs naiv művészete”; a szervezők esz­téti­kai bölcsességét igazolja ennek hiánya a tárlaton. Az anyagi fejletlenségből való kiszabadulás vágya „nem engedheti meg magának” a naiv művészetben való gyö­nyörködést. A festészet három évtized alőtt stílusirányzatok sze­rint változott, de mindig megőrizte sajátos tulajdon­ságait, ami megkülönbözteti a többi köztársaság művésze­tétől. A felszabadulás utáni években és utána is legje­­lentősebb ismét Mujezino­­vic művészete, történelmi tárgyú képei közismertek: Átkelés a Neretván, a Sebe­sültek stb., é­s a jugoszláv festészet maradandó alkotá­sai közé tartoznak. Mujezi­­novic életműve folyamatos és a mai napig tart. A szo­cialista fejlődés modern tí­pusát képviseli Vojo Dimit­­rijevic, „a tudós piktor”. A háború előtti marxista világ­nézetű művészek közé­ tar­tozik, vitalitásához kevesek mérhetők, „ő, aki mindig ta­nul és mindig harcol”. Brats­ko Sotra Hercegovinán kí­vül élt, a belgrádi akadémia tanára volt; az erdő inspi­rációit informel stílusban fe­jezte ki, a modern grafika egyik (Petrov utáni) kezde­ményezője volt. Bosznia- Hercegovina festészetében a­­ „festőiségnek” is jelentős szerep jutott. Ezek közé tar­toznak: Ivo Seremet, Mario Mikulic, Riza Stefic, Rakija Kulenovic. Előkelő megkü­lönböztetett ízlésű, esztéta­tegóriájába tartozik Miloš Gvozdenović,­ a belgrádi kép ■zőmüvészeti kar tanára. Csendéleteire eredetiség és finomság jellemző. A festői­séghez többen tartoznak: Drago Gallé, látnoki tehet­ségű festő; Behaudin Selma­novic dekoratív, raffinált „keleti szőnyeg” élményeit, többször Matisse-ra emlékez­tetően festi. Franjo Likar, a régiségekre hajló „az el­múlt idők nyomában” transz­ponálja figurális motívu­mait,­ Boško Risimovic folk­lórfestészetet művel. Külön érdekes, hogy az új realiz­mus Boszniában­­ elég­­ korán jelentkezett, és hogy Raden­ko Mišević eleinte „széles ecsettel” értelmezte a való­ságot. Szürrealisták kevesen van­nak: Ibrahim Ljubovic, Fe­­him Fedja-Avdié. Ennek ma­gyarázata talán az is, hogy a fantasztikum a többi mű­vészeti irányzatba is be­szövődött. . A tiszta fan­tasztikum ritkán jelentke­zik, hanem­ inkább ösztö­­nösséggel és indulatokkal társul, akarati irányt vesz. Ahogyan beszélhetünk intel­lektuális tudatalattiról, ugyanúgy van a tudatalatti­ból előretörő „formátlan” akarat, mely gyakran „poé­­tikussá nemesedik”. Alan Ra­nic, Milomid Corovic, Bekir Misirl­c, Kemal Širbegović a valóság helyett inkább az ar­ra való eszméléit­­festik meg, mintha csak valami új kan­­tiánusok lennének a festé­szetben. Mirko Kujačić „cse­lekvő alakjai” szólamszerű­­ek, nem eléggé meggyőző kompozíciók. A festőiség és expresszionizmus után idő­rendben az új realizmus kö­vetkezett. Salim Obralić, Ra­ko Lalic, Mevludin Ekmečić, Milivoj Unkovic új realis­ták. Szuper- vagy hiperrea­­listák nincsenek, bizonyára azért, mert ahhoz nagy tech­nikai felkészültség kell. Az új absztrakció ellensú­lyozza az új realizmust, ki­tűnnek: Ljubomir Perčinić, Slobodan Dimitrijević-Braco. .Vojo Dimitrijevic Üzenet­sorozata információs jellegű. Tomislav Dugonic és Enes Mundžić szintén az új abszt­rakciót­­ követi. A „kemény peremű” kifejezési mód át­megy a szimbólumokba,é s Seid Hasanefendré, Mehmed Zajroolic, Branko Miljun az absztrakciót, szürrealizmust racionalizmussal vegyíti. Vé­gül a festészetben a realiz­mus és a festőiség újra szin­tézisben jelenik meg Ismar Mujezinovic autoképein, tisz­tán színhatásúak Mladen Gálié „Hang-képei” Safet Zec, naiv realizmusa szenti­mentális és affektáló. Zec realizmusa a naiv művészet­ből profitál, és talán a „naiv festészet diszkreditálása” irá­nyába vezet. A grafikában komoly sike­reket értek el egyes művé­szek; Me­rsad Berber, Rado­­van Kragu­lj, Halil Tikveša, Esad­­ustic, Mohair Dragulj neve már fogalommá vált. Továbbá Esad Mustafic, Nus­ret Hrvanovic és végül Drá­gán Lubarda rajzai tűnnek ki. Borislav Aleksić — Út a semmibe c. grafikai sorozata a filozófia és a művészet ha­tárterületén keresi és talál­ja az ikonográfia jeleit. Men­ni a semmibe, „az utolsó út” virágainak a szépsége tárul ki öt percre halálunk előtt, s megtudjuk a kritikus pil­lanatokban, hogy mi a szép. A Memnrna Vila Bogdanié, Bogdan Kršić lapjai magas szinten képviselik a grafikát és az illusztrációt.­­ A szobrászok között külö­nösen kiváló Arjen Hozié figurális szobrászata, egyéb­ként Újvidéken is kiállított, Zdenko Grgic, Nikola Miric absztrakt konstruktivista, Dušan Gakovic, Milivoj Bo­­kic eredeti koncepciójú szob­rász. A tárlat tanulmánysze­­rűen komponált, és Bosznia- Hercegovina kivételes művé­szi erejéről győzi meg a szemlélőt. ÁCS József Májusban lesz a tévé­fesztivál Május 24-e és június 1-e között rendezik meg a X. jugoszláv tévéfesztivált Portorožban. A korábbiak­tól eltérően az idei jubile­umi szemlén az­ ország nyolc tévéállomásának alkotói fog­nak versenyezni nem pedig a tévéstúdiók. Három tema­­­tikai kategóriában lépnek fel: dokumentális-informa­tív, oktatási, valamint kul­turális-művészi műsorok­kal. Újítás, hogy minden té­vé­ tetszőleges számú műsor­ral szerepel, egyetlen kikö­tés, hogy be kell illeszked­niük a négy és fél órás mű­sorkeretbe. A fesztivál három részből áll. Az egyiken a­ jugoszláv tévéműsorok, a másikon a sport- és a turisztikai műso­rok versenyeznek — az utób­bi nemzetközi szemle, ame­lyet a pártlan években ren­deznek meg Sporthelyszíni közvetítés címmel —, a har­madik rész pedig kereske­delmi vetítésekből, szimpó­ziumokból, szemináriumok­ból és más munka jellegű összejövetelekből áll. Mindannyiunk kötelessége Jóllehet oktatási és nevelési intézményeink elméle­tileg sohasem mondtak le arról, hogy szabad és sokol­dalúan fejlett egyéneket neveljenek társadalmunknak, célkitűzéseik között mindig ott ékeskedett a jól hangzó szólam, az eddigi gyakorlat alapján kétséget kizárólag megállapítható, hogy ennek az igen fontos feladatának nem tett eleget az iskola. Vitathatatlan ugyanis, hogy a nevelésben és oktatásban észlelt technokratikus fel­fogások, a tudáshalmozásra alapozó oktatási folyamat fokozatos elharapózása, a kész tények előadása és szá­monkérése, a diákoknak ke­zdettől való ésszerűtlen és célszerűtlen hajszolása, érdeklődésüknek, hajlamaiknak elfojtása, egyéniségüknek merev keretek közé kény­szerítése, nagyban hozzájárult az eszmeileg semleges iskola elméletének kialakulásához, s társadalmunk szocialista fejlődésének ideiglenes megtorpanásához. Nem véletlen tehát, hogy pártkongresszusi határo­zataink oly nagy figyelmet szentelnek oktatásügyünk­nek, kimondják, hogy a nevelés, és képzés szerepe he­­lyettesíthetetlen az ember,­az egyén kulturális, humá­nus értékeinek gazdagításában, egy nemzedék testi és szellemi fejlődésének elősegítésében, végső fokon tár­sadalmunk célkitűzéseinek megvalósításában. Ezért kötelezik oktatásügyünket, iskoláinkat, hogy módszere­sebben járuljanak hozzá a fiatalok marxista világnéze­tének kialakításához, fejlesszék a munkához való al­kotó viszonyulást, a szocialista önigazgatási viszonyok kibontakoztatására való készséget, a testvériség és egység tudatát, a hazaszeretetet, egyszóval neveljenek is, ne csak oktassanak. Ennek a feladatnak eleget téve tartományunk ok­tatásügyi tanácsa a minap meghozta az iskoláskor előtti intézmények és az iskolák nevelési tevékenységé­re vonatkozó, régóta várt programot. Ezekben az or­­szágunkban első ízben hozott ilyennemű dokumentu­­­­mokban, tételenként fel vannak sorolva a nevelési cé­lok, valamint az intézményeknek, a diákszervezetek­nek, az osztályfőnököknek és minden egyes előadónak, nevelőnek konkrét feladatai, s a dokumentumok utal­nak a nevelésben megvalósított eredmények felméré­sének és értékelésének szükségességére, felvetik az egyéni felelősség kérdését stb. Tehát jó alapot nyújtanak az új hozzáállás kialakí­tásához. De hogy ebből valóban hathatós gyakorlat is legyen, ahhoz nem elég a jó program, a jó munkaterv és az iskolák jóakarata. Ehhez az anyagi feltételek megteremtésén kívül elengedhetetlenül szükség van minden társadalmi tényezőnek, a családnak, a társult munka alapszervezeteinek, a társadalmi,poitikai szer­vezeteknek, a művészeti,a műszaki, testnevelési egyesü­leteknek és intézményeknek és az információs eszkö­zöknek az eszmeileg egységes és egybehangolt tevé­kenységéből eredő segítségére is. ■­ Oktatásügyünk tehát nem­ maradhat ismét magára. S az elneve­lésért egymást rágalmazó és éádölő gya­korlat helyett egységes erőfeszítéssel kell lehetővé ten­ni, hogy iskoláink mindannyiunk érdekében teljesít­sék küldetésüket. Mert ez is pártkongresszusi határozat, s ezért a ne­velési tevékenységre vonatkozó program nemcsak az iskolákat és pedagógusokat kötelezi, hanem mindany­­nyiunkhoz szól. ENGLER Lajos Több pénz a tudományos munkára A Tudományos önigazgatási Érdekközösség közgyűléséről © A Tartományi Tudomá­nyos önigazgatási Érdekkö­zösség két tanácsa tegnapi együttes ülésén, elfogadta az érdekközösség alapszabályát, valamint megvitatta és jó­váhagyta idei munkatervét.­­ Az érdekközösség meg­alakulása után a tartomány­ban jóval több pénzt fordí­tanak a tudományos mun­kára, mint tavaly.­ A közös­ség az idén 69 millió dinár­ral rendelkezik. A járulék százalékának a növelésével pedig új­abb 30 millió dinár­ral gyarapszik a költségve­tés. Az érdekközösség ennek alapján állította össze mun­kaprogramját. Elsődleges fel­adata a további munkafelté­­telek megteremtése. Az idén befejezik a tavaly megkez­dett létesítményeket, és még felelő terv­­­ szerint fognak hozzá az újak építéséhez. Ilyen célokra összesen több mint 18 millió dinárt fordí­tanak. A tudományos mun­kába 200 fiatal szakembert vonnak be, ez a tevékeny­ség 20 millió dinárt igényel. Munkatervükben szerepel to­vábbá­ a káderek tovább­képzése, a jugoszláv—ameri­kai közös tudományos terve­zetek pénzelése, tudományos közlönyök kiadása, a köz­társaságokkal és Kosovó tar­tománnyal való együttműkö­dés, valamint a közösség hosszú távú, 1985-ig kiter­jedő munkaprogramjának a kidolgozása.­­ A Tartományi Tudomá­nyos Önigazgatási Érdekkö­zösség közgyűlése kisebb nyelvi módosítás után elfo­gadta az érdekközösség alap­szabályát, amelyet korábban már a törvényhozó és a Tar­tományi Végrehajtó Tanács jóváhagyott.­­ v. d. 1. A láthatatlan színház írhattam volna a címben ezt is: az elfelejtett színház. Persze, hogy a rádió dráma- és hangjátékműsoraira gon­dolok. Hétről hétre átböngészem a műsormellékletet, s több ezer rádióhallgatóhoz hasonlóan engem is érdekel, mit hallok a héten a rádiószínházban. Rögtön hozzáfűzöm: hozzávetőleges becslésem szerint huszadennyien sem böngészik ugyanakkor az újságokat, arra vonatkozóan, hogy mit látnak majd a héten az „igazi” színházban. Mégis: minket rádiószínházas ezreket kurta-furcsán csupán arról tájékoztattak, hogy igen, ekkor és ekkor , hangjátékműsor lesz a stúdióból. Legfeljebb a mű címét és szerzőjének kilétét „árulják el”. Azt már, hogy kik járnának, s ki rendezte a rádiószínház műsorában hall­ható darabot — csak találgathatom. Pedig engem is ér­dekelne ez — már jó előre, mint,ahogy az „igazi” szín­ház közönségét tájékoztatják cikkek, beharangozó in­terjúk. ■ Igazságtalan megkülönböztetés ez. А­ figyelemfelkeltő előzetes cikk, „kiemelés”, beha­rangozó jogosult volna a rádiószínház egyes műsorszá­maival kapcsolatosan is. Az összetettebb, modernebb megvalósítású hangjátékok esetében egyenesen kívána­tos volna, ha a szerkesztő vagy a rendező szakmai elő­zetese, megfelelő tájékoztatója avatna be bennünket a dráma alapvető lényegébe ... S végül: a stúdió négy fala között játszó, alakító színészeknek is tartozunk ta­lán annyival, hogy — díszes, öles plakátok helyett — legalább a műsormellékletben kinyomtassuk a nevüket. ) A legsikeresebb vajdasági előadások a tévén Az Újvidéki Televízió szerkesztősége filmszalagra veszi a vajdasági hivatásos színházak legjobb produk­cióit, amelyeket későbbi időpontban­­műsorra is tűz­nek. Eddig három színházi előadást vettek filmszalag­ra. Az Újvidéki Színház elő­adásában Dürrenmatt Play Strindberg 1. előadását, a verseci Népszínházban Sam és Béla Spevak Nem va­gyunk angyalok és a zom­­bori Népszínház előadásá­ban Valentin Katajev A kör négyszögesítése című­ elő­adást. Hamarosan magne­toszkóp-felvételt készítenek még az újvidéki Nemzeti Színház két előadásáról, Zo­ran Petrovic Sakule falu Bánátban és Jovan Sterija Popovic A felfuvalkodott tökfej c. előadásáról is, terv­ben van még néhány elő­adás felvételének elkészíté­se. A tévé művelődési szer­kesztősége továbbra is figye­lemmel kíséri a műsoron sze­replő darabokat és a leg­jobbakat filmszalagra rög­zíti.

Next