Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 73-88. szám)
1975-03-16 / 73. szám
4. oldal Vége a fellendülésnek Süllyed az életszínvonal Hongkongban Egy hongkongi rádiógyá 400 munkása előtt bezárta a gyár kapuit. A közpon iroda ajtaján kifüggesztet táblán értesítették őket arról, hogy nem tartanak többé igényt szolgáltatásaikh Ez a tömeges elbocsátás egyik jele annak, hogyan alakul a helyzet a brit gyarmaton. A fellendülés évei elmúltak. Miközben a közgazdászok és az üzletemberek azon vitatkoznak, vajon Hongkon nagy recesszió vagy csupán a „lassú fejlődés” időszaka előtt áll-e, a munkásosztály életszínvonala már jelentő mértékben süllyedt. Az a minimális gazdasági biztonság, amellyel a gyarmati ország korábban rendelkezett ugyancsak szertefoszlóban van. Egyes becslések szerint a reálbérek majdnem 11 százalákkal csökkentek 1973 é 1974 között, s feltehetően az esés azóta még jobban fokozódott. Egyre nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség és a rövidített munkaidőben való foglalkoztatottság. Az export értékét tekintve az elektronikai ipar második legnagyobb iparági Hongkongnak. A közelmúltban véghez vitt magán jellegű vizsgálat azt mutatja hogy az utóbbi néhány hónap alatt a munkáltatók dolgozóiknak 5 százalékát elbocsátották. Az ipar más területein, különösen a textilipar konfekciós részlegében valószínűleg kisebb az elbocsátások száma, de nagyon sok munkás rövidített munkaidőben dolgozik. Szerencsés vagyok , állandó munkám van „A hongkongi munkás jelenleg ugyanott van, ahol 1917-ben, a fellendülés kezdetekor” — mondta Ho Szai- Csu, a hongkongi társadalmi szolgáltatások tanácsának elnöke. A koros munkások már megszokták a nehéz időket, a túlnyomó többség azonban fiatalokból tevődik össze. A szakmával nem rendelkező fiatal munkások részére nem sokat adott az élet még a fellendülés éveiben sem, mostani kilátásaik pedig kimondottan komorak. Leung Ji-tai 13 éves korában kezdett dolgozni. Most egyedüllakik egy kis ablaktalan szobában, amelyért havi 100 hongkongi dollárt (mintegy 9 angol fontot) fizet. Körülbelül 650 hongkongi dollárt keres munkahelyén; egy nagy textilgyár légkondicionáló berendezését kezeli. — Szerencsés vagyok, mert állandó munkám van — mondta. — Ebben a munkakörben nem lehet az embert rövidített munkaidőben foglalkoztatni. De semmi kilátásom sincs arra, hogy javítsak életkörülményeimen. Reggel 8 órától délután 6 óráig dolgozom — heti hat napon át! Néha persze gondolok arra, hogy valamit tanulnom is kellene, de ez napi 10 órás gyári munka után bizony nehezemre esik. Egyébként vajon mihez kezdenék? Még a moziba is csak egyszer-kétszer jutott el havonta. Este elmegyek a szüleimhez, ott étkezem. Nem valami jól. Apám meghalt, családom keresete azelőtt havi 1450 hongkongi dollár volt, a tőlem kapott 250-nel együtt. — Most azonban egyik nővérem elvesztette munkahelyét, a másik pedig rövidített munkaidővel dolgozik. Keresetük körülbelül 500 dollár, ebből kell fedezniük a 90 hongkongi dolláros lakbért is. Leung jóképű, meglehetősen intelligens fiatalember. Tiszta farmernadrágot és mintás trikót visel. A jövő nagyon bizonytalan számomra. Családom nem gazdag, nem tudok utat találni a kereskedelmi életbe, képzettségem minimális, ezért nem juthatok jobban fizetett álláshoz. — Ilyen körülmények között aligha gondolhatok a nősülésre, és nem remélhetem, hogy többet kereshetek. Ahogyan most látom helyzetemet, tíz év múlva is ugyanennyit keresek, és ugyanebben a hihetetlenül ,rossz szobában lakom majd. A jövő semmit sem tartogat számomra ... A szakszervezet megalkuszik Vong Pik-Наг mindössze 15 éves. 11 éves kora óta dolgozik. . Csinos, kicsit tömzsi lányka, egy készruhaüzem munkása és családjával együtt egyszobás lakásban él. A héttagú család három tagja dolgozik, korábban havonta körülbelül 1400 hongkongi dollárt kerestek. — Körülbelül négy hónappal ezelőtt kezdődött kálváriánk. Anyám először csak 15 napot dolgozhatott, majd elbocsátották. Nem tudom megfizetni a tandíjat az esti iskolában, és csak abban reménykedhetem, hogy haladékot kapok, különben abba kell hagynom a tanulást. — Mostanában leggyakrabban főtt tésztát eszünk, hal nem kerül asztalunkra. Családom legfőbb vágya, hogy húgom befejezze középiskolai tanulmányait, és jobb munkalehetőséghez jusson. — A családomban senki más nem tanulhatott, és anyám azt mondja, legalább a húgomnak meg kell próbálnia, hogy kijusson ebből a nyomorúságból. — Két pontosan körülhatárolható kategóriáról beszélhetünk a fiatal munkások körében — mondta Raymond Fung, a hongkongi Keresztény Ipari .. Bizottság tisztségviselője. Az, egyik csoport meglehetősen jó képzettséggel rendelkezik, törekvő, mozgékony. — A másik, a számosabb I csoport, kis jövedelmű, és alig van reménye helyzeté- nek javítására. Ezek a fiatalok hajlanak a cinizmusra, a közönyre és helyzetük miatti elkeseredésük családjuk iránti agresszivitásukban mutatkozik meg. Mindkét csoport erősen szenved аз új gazdasági körülmények miatt. Bármely más társadalomban ez robbanáshoz vezetne, vagy legalábbis a munkásosztály harcos erőfeszítéseket tenne a további visszaesés megakadályozására. Hongkong azonban egy különleges társadalom. Az egyik fontos körülmény: az erősebb szakszervezetek igyekeznek elkerülni a konfrontációt az angolokkal, s ezért visszatartják, korlátozzák az ipari vitákat. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1975. márc. 16. Trójai faló az olajmezőkön Magáncégek a Pentagon szolgálában Szerény hirdetés egy kaliforniai városka hírharsonájában: „Vietnami harci tapasztalatokkal rendelkező veteránokat veszünk fel külföldi szolgálatra.” Másnap már olyan sor állt a megadott címen szereplő ház előtt, hogy vetekedett a munkaközvetítő iroda előtt kígyózó sorral. Az ígért fizetés pedig a legjobb munkahelyeket is „veri”. Havi 1000 dollár, ingyen lakás, nagyon olcsó élelem. A szolgálati, hely: Szaúd-Arábia. A hirdetést a Vinnel Co. magáncég Los Angeles-i központja adta fel. Az eddig ismert tényekből a következő történet kerekedik ki: Az Amerikai Egyesült Államok 1974-ben 335 millió dolláros szerződést kötött Szaúd-Arábiával, amelynek értelmében az USA szakembereket bocsát rendelkezésére, egyrészt a Pentagontól vásárolt modern fegyverek kezelésének betanítására, másrészt bizonyos egységek különleges kiképzésére. A speciális kiképzés elsősorban a modern, könnyűfegyverekkel felszerelt helikopterek kezelésére és harci alkalmazására vonatkozik, hogy „az egységek képessé váljanak az olajmezők és az olajkitermelő berendezések védelmére”. A Pentagon a gondozására bízott ügyet most a januárban kötött, 77 millió dolláros szerződés alapján átadta a WinneliConak. Washingtonban azt állítják, hogy ez az első alkalom, hogy az Egyesült Államok magánvállalatra bízza egy külföldi hadsereg kiképzését. A Winnell Co. — ezer válogatott zsoldossal — a nyáron kezdi a három évre szóló szerződés teljesítését a szaúd-arábiai fővároshoz közel eső támaszponton. Előbb háromezer-ezer főnyi csoportot képeznek ki a 26 ezres létszámú nemzeti gárda tagjai közül. A zsoldosokról з a kiképzés mibenlétéről William Walley, igazgató nyilatkozatából lehet valamit sejteni. — Nem alkotunk martalóc erőt — mondta. — Nem mi húzzuk el, mi csak megtanítjuk őket, hogyan húzzák el a ravaszt. De ki ellen kell meghúzni a ravaszt? — vetődik fel a kérdés amerikai kongresszusi körökben is. Hiszen Ford elnök és külügyminisztere már hónapok óta a katonai erő alkalmazásával fenyegeti az arab olajtermelőket egy újabb zárlat esetére. Miért adta át a Pentagon „magáncégnek” a korábban a Pentagon által végzett külföldi kiképzéseket? Egy volt CIA- ügynök, Victor Marchetti, erre ezt válaszolja: azért, hogy ne az Egyesült Államokat, hanem a „magáncégeket” vádolják a beavatkozással. Ez viszont újabb kérdést vet fel: lehetséges, hogy a zsoldosok nem a szerződés szerint, hanem az USA érdekében fognak cselekedni? Az amerikaiak „trójai falovakat” szállítanak, az arab olajmezőkre? Uránium-tabletta új energiaforrások után kutatnak a Nyugaton A vezető kőolaj társaságok évek óta kutatnak új energiaforrások után, kőolaj és földgáz után a tengerek talapzatában és az északisarkvidéken, ezenkívül tanulmányozzák a nukleáris energia hasznosításának lehetőségeit is. A kutatás a szén cseppfolyósításától, a napenergia felhasználásáig minden területre kiterjed. Ezzel kapcsolatban írja a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lap az alábbiakat: „A közeljövőben érdekes kérdésről dönt a New York-i Exxon cég. Arról kell határoznia, hogy Nyugat-Európán belül hol jelölik ki az atomerőművek számára hasadóanyagot gyártó üzem helyét. Értesülések szerint hat lehetőség közül adódik választás, a többi, között szerepel egy Frankfurt melletti telephely is. Az építkezések már 1975-ben megkezdődhetnek, a- 'r termelés pedigelképzelések szerint 1977-ben indulna meg. A beruházási igény 15-20 millió dollár körül mozog. Az üzem körülbelül akkora lenne, mint az amerikai Richlandben levő, eddig példátlan Exxon -hasadóanyaggyár. A hasadóanyagok gyártása meglehetősen tőkeigényes, 1 dolláros évi forgalom 3—4 dolláros beruházást feltételez. A vegyiparban ugyanekkora évi forgalomhoz csak 1—1,5 dolláros, az elektromos iparnál pedig mindössze 0,4—0,5 dolláros beruházásra van szükség. Az Exxon Nuclear, az Exxon konszern leányvállalata 1974 -ben kereken 20 millió dollárt fordított nukleáris kutatásokra, ami egyötöde a konszern együttes kutatási kiadásainak. A célkitűzések azonban rendkívül meszszemenőek, a következő 25 évben évi 5 millió dollára kívánják felfuttatni a forgalom értékét. Jelenleg egy milliárd dollár értékben van a cégnek megrendelése, az összeg 75 százalékban magából az USA-ból, 10 százalékban Japánból és 15 százalékban az NSZK-ból származik. A richlandi üzemet ezért kétszeresére kell bővíteni a következő öt év során. A richlandi üzem — évi 250 tonna termeléssel — egyike a három legnagyobb amerikai üzemnek. A dúsított uránt az üzemekben porrá dolgozzák fel, 2 grammos tablettákba préselik és 400 fokon égetik. Minden egyes tabletta annyi energiát tartalmaz, mint 3,5 barrel kőolaj. A tabletta kát 400 darabonként 4 méter hosszú, 1 cm belső átmérőjű csövekbe töltik, amelyeket aztán mindkét oldalon behegesztenek. Ezek a csövek nyalábba kötve, hasadóanyagokat alkotnak de veszélyes radioaktivitásuk csak atomreaktorokba bevezetve fejlődik ki. Az Exxon a lehetőségek sorát próbálja felkutatni arra, hogy,új vagy tökéletesített energiafúrások által megszüntesse a függőséget az olajtól. A kutatási központ büszke arra, hogy a munkatársak évente mintegy 100 szabadalmat jelentenek be. Dolgoznak többek között az energia felhalmozásán, átalakításán, a lézertechnikán és a napenergián is. A lézertechnika segítségével például századrészére lehetne csökkenteni az energiafelhasználást az urán dúsításánál. Ha sikerülne megfelelő hőmérsékletet biztosítani a lézerrel, megoldottnak lehetne tekinteni a magfúziós reaktort a szinte kimeríthetetlen energiaforrás problémáját is. Eddig azonban a szükséges hőmérsékletnek mindössze 2,3 százalékát sikerült elérni, a fejlesztési még évtizedekig eltarthat. Hasonló a helyzet a napenergia felhasználásánál is A mostani cellák wattonként 20 dollár felhasználásával dolgoznak. A kiadásokat ennek egy századára kellene lefaragni, hogy az ügy gazdasági szempontból érdekes legyen. Mindenesetre számítani lehet arra, hogy néhány év alatt valósággá válik a gazdasági szempontból kifizetődő tüzelőanyagcella, amely a tüzelőanyagból közvetlenül elektromosságot termel. Kísérletezések folynak a szén cseppfolyóstása terén is, többek között a Texasban levő Baytownban. Az átalakított tüzelőanyagok árai azonban még jóval felette állnak a nyersolaj világpiaci árfolyamának. STOTEKS, ÚJVIDÉK KISHEGYES KRIVAJA FATELEP Vasút u. 42. Telefon (024) 74-434 KEDVEZŐ FÖLTÉTELEKKEL ELADÁSRA KÍNÁL TRAKTOR UTÁN KAPCSOLHATÓ ESZKÖZÖKET: — 2—4 soros kukoricaültetőt — 1 és 2 vasú ekét — Tárcsát — Fogast — Kapálóekét — 2,5—5 tonnás traktorpótkocsikat • A fenti eszközökön kívül üzletünkben mindennemű épületanyag, asztalosáru,víz- és központifűtés-szereléshez komplett fölszerelés, ezenkívül nagy választékban bútor. Bővebb fölvilágosítást vásárlási kötelezettség nélkül személyesen vagy levélben a fenti címen adunk: 364-1. Hullámok hajtják az áramfejlesztőt Az angol kormány nagy összeggel támogatja azt a kutatási tervet, amelynek folytán a tenger hullámainak mozgási energiájából próbálnak elektromos áramot nyerni. Dr. S. Salter terve azt irányozza , elő, hogy a tengeri hullámok vizének rotációs energiáját turbinák révén aknázzák ki. Ehhez turbinákkal egybekapcsolt beton-hullámtörőket kell a tengerbe süllyeszteni. Tíz ilyenfajta berendezésnek elegendőnekkell lennie egy közép nagyságú város árammal való ellátáséhoz, azaz körülbelül 200 megawattos teljesítményhez. Salter terve szerint a telenhely 16 kilométerrel a Hebridák nyugatti partja előtt, a Skóciától északra levő terület volna. Katedrális a sivatagban „A tarentói acélmű csak annyira hasznos, mint a katedrális a sivatagban!” Ez a különös mondás Európa egyik nyomorövezetében, Olaszország déli részében született. Nem lírai hasonlat, nem túlzás, hanem könyörtelen valóság. A közelmúltban egy olasz parlamenti bizottság megállapította, hogy a cosenzai (Kalábria) egyetem végzett növendékeinek 80 százaléka kénytelen az északi országrészben vagy külföldön munkát keresni, mert saját szőkébb hazájában — délen — a legjobb bizonyítvánnyal sem képesek munkahelyet találni. Annak ellenére, hogy az állam évek óta jelentős anyagi eszközöket fordít a nyolc déli tartomány — Olaszország szegényháza — fejlesztésére, az ott élő 20 millió ember létfeltételei egyre rosszabbak. 1950 óta 4 millió ember menekült el ezekből a tartományokból, ahol az egy főre számított jövedelem csupán az országos átlag 69 százaléka. A szociális juttatások, tehát a közoktatás s az egészségügyi gondoskodás meg sem közelíti az országos szintet, ami természetesen ugyancsak nagyon alacsony. Az egyik olasz lap megállapította, hogy Rómától délre néhány kilométernyi távolságban egy másik világ kezdődik. A jelenlegi helyzet bizonyítja az állami ráfordítások teljes hatástalanságát. 1951-től 100 milliárd lírát ruháztak be a déli tartományokba, de nem tervszerűen, hanem személyi vagy csoportérdekek alapján.. Az ipartelepítés mindennél fontosabb tényezőjét, a munkaerő-kínálatot pedig teljesen figyelmen kívül hagyták, így elsősorban petrokémiai és vaskohászati ipartelepek létesültek és ezek munkaerőigénye igen csekély, elsősorban azért, mert nem követelnek kapcsolódó ipari létesítményeket. Már épül egy új „katedrális a sivatagban”, egy acélmű Kalábniában több milliárd lírás ráfordítással, ami mindössze 7500 embernek tud munkát adni.