Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 73-88. szám)

1975-03-27 / 84. szám

12 oldal Tegnap a délutáni órákban megérkezett Újvidékre a kairói Balettszínház 60 tagú együttese. A jugoszláv és az egyiptomi művelődési kapcsolatok által vendégszerepel a tartományi székvárosban, viszonozva az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház nem­­régi kairói vendégjátékát. A fiatal, klasszikus hagyományokat ápoló együttes elő­ször lép jugoszláv közönség elé. Képünkön az együttes tagjai a vásártéri szálloda előtt. Előtérben a kairói Ba­lettszínház szóló táncosa, Ruanda Szaiva. (Bora Vojnovic felv.) Fiatal költők seregszemléje Két héttel ezelőtt közöl­tük a Verbászon, május 16-a és 18-a között megtartandó költészeti seregszemlének, a fiatal költők hetedik orszá­gos fesztiváljának­­ pályázati felhívását. Emlékeztetünk rá, hogy a pályázati feltéte­lek a következők: — A pályázáson 27 éves­nél fiatalabb költők vehet­nek részt; — Pályázhatnak az ország bármely nemzetének vagy nemzetiségének nyelvén írt versekkel; — A jeligével ellátott ver­sekhez külön borítékban mellékelni kell a pályázó nevét, pontos lakcímét, szü­letési dátumát és a versek jeligéjét; — A pályaműveket 10 gé­pelt példányban, április ,­l6­éig kell beküldeni a követ­kező címre: Dom kulture, 21 460 Vrbas, M. Tita 87., *a Konkurs — megjelöléssel. — A beérkezett pályamű­­veket a fesztivál valameny­­nyi nyelvterületünket kép­viselő bíráló bizottsága ér­tékeli, a szemlére meghívott költőket pedig 1975. május 5-éig értesíti. Itt is szólnunk kellene még a díjakról (az I.: 2000, a 10.: 1500, a III.: 1000 dinár), nyilvánvaló azonban, hogy a puszta részvétel az or­szágos mezőnyben versengés kivételes lehetősége, alkal­ma egymaga is vonzani fog­ja ifjú költőinket. A vajdasági magyar líra legfiatalabb művelői eddig is szép számban és nem cse­kély eredménnyel vettek részt ezeken a verbászi pá­lyázatokon és seregszemlé­ken. Biztosra vehető, hogy hozzáállásuk ezúttal sem marad el, hiszen lapjaink folyóirataink s a rádió iro­dalmi műsorai megannyi te­hetséges fiatal költőt tarta­nak számon; irodalmi szín­padok, irodalmi körök, kö­zépiskolai lírai vetélkedők adnak számot tevékenysé­gükről, s az is valószínű, hogy egy ilyen országos ver­sengés erkölcsi,­­irodalmi si­kere a könyvkiadó egyéb­ként eléggé szigorúan lezárt kapuját is megnyitja előt­­tüne... (Zárójelek között s az al­kalom kínálta időszerűség jegyében említjük meg: az újvidéki Matica­ srpska most felújított Első kötet soroza­tához hasonlóan talán ma­gyar könyvkiadásunk is fog­lalkozhatna fiatal költőink egy ilyen jellegű és rendel­tetésű könyvsorozatának megalapozásával!) Az idei verbászi fesztivált a­­szabadság 30. évforduló­jának jegyében kívánják megtartani, s a bíráló bi­zottság 2000 dináros külön­­díjat irányzott elő a legjobb hazafias, illetve a jugoszláv önigazgatású szocializmus építésének 30. évfordulójára írt versírt. Még egy szép, jelentős mozzanat az idei or­szágos lírai­ seregszemlében, amely arra ösztönözheti fo­lyóiratokban, lapokban már affirmálódott, vagy épp most induló fiatal költőin­ket, hogy részvételükkel a jugoszláviai magyar írott szót is képviseljék ezen a nemes elgondolású,­ testvéri­ségünket és egységünket jel­képező fesztiválon. F. F. Neoplimfa-filmek Párizsban . Dr. Božidar Kovaček egyetemi tanár és munkatár­sai befejezték Jaša Ignjato­­vic műveivel kapcsolatban végzett kutatásaikat, s a do­kumentációt a napokban át­adták az újvidéki Neoplanta filmvállalatnak. Ezzel befeje­ződött a Jaša Ignjatović mű­vei nyomán tervezett mozi­film és tévésorozat előkészü­leteinek első­ szakasza. Mint ismeretes, e filmeket az Új­vidéki és a Belgrádi Televí­zió, valamint a Neoplanta vállalat közösen készíti. ф Párizsban az április 14- e és 20-a között megrende­zendő jugoszláv filmnapokon négy Neoplanta-filmet is be fognak mutatni. A francia közönségnek alkalma lesz lát­ni Djordje Dedjanski Állo­más, Vicsek Károly Kubiko­sok című dokumentumfilm­jét, továbbá Zoran Jovanovic Zászlók, és Modell című rajz­filmjét. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1975. márc. 27. Ú­jabb lendületvétel A pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület harmincéves tevékenysége A pancsovai Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület három évtizedes fennállása alatt (a jubileumra most ké­szülődnek) sohasem szőtt nagy, megvalósíthatatlan ter­veket, de arra mindig ügyelt, hogy az aktív és pártoló ta­gok bevonásával (mintegy ezerhétszázan vannak) olyan munka­terveket készítsen, amelyek reálisak, végrehajt­hatók, s a környezet igé­nyét, lehetőségét tükrözik. A folyamatos tevékenység­gel — a zenei amatőrizmus és a műkedvelő színjátszás támogatásával,­­a könyvtár könyvállományának fokoza­tos gazdagításával — így hát sosem volt nálunk különö­sebb baj, legfeljebb a helyi­ségkérdéssel. 1970/71-ben azonban ez a probléma is megoldódott, úgyhogy a 25. éves, fennállását ünneplő egyesület 1973-ban már egy szépen berendezett otthon­ban vehette át a Tartomá­nyi Közművelődési Közös­ségtől kapott Iskre ikulture (Művelődés Szikrái) elneve­zésű díjat. A pancsovai Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület azóta sem pihen­ a babér­jain, hanem évről évre igyek­szik bővíteni és még színvo­nalasabbá tenni tevékenysé­gét. Az egyesület­­nemrégi közgyűlésén elfogadott idei munkaterv is ezt bizonyítja, amely­­két és fél sűrűn gé­pelt oldalon sorolja fel mind­azt, amit a színjátszó-, a folklór- és a zenei csoport, valamint a könyvtár vállalt magára. Nyilvánvaló, hogy az öt gyermek- és ifjúsági színdaraboknak, valamint Raffai Sarolta Diplomások című színművének bemuta­tásával, továbbá az állami ünnepeken megtartott alkal­mi rendezvényekkel, a folk­lóregyüttes dél-bánáti szem­lén és a Gyöngyösbokrétán való fellépésével, a népzenei együttes tíz hangversenyé­vel, a könyvtár fiatalok és felnőttek számára előirány­zott irodalmi rendezvényei­vel, a Petőfi Sándor ismét a maga megszokott módján igyekszik eleget tenni felada­tának, mégpedig nem is kis feladatának, hiszen a vojlo­vicai Tamási Áron és a pan­csovai Petőfi Sándor Műve­lődési egyesület tevékenysé­gét nemcsak az itt élő mint­egy 8000 magyar, hanem a helyi közösség és a többi testvéri egyesület is nagy érdeklődéssel figyeli. A ven­dégszereplések, meghívások, közös fellépések ezért épp­olyan megszokott munkafor­mát jelentenek itt, mint az ifjúság számára szerdán, a felnőttek számára pedig pén­teken megrendezett összejö­vetelek, klubestek. Hétfő kivételével általá­ban mindig található valaki a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben, jóllehet — a házgondnokon kívül — egyetlenegy fizetett alkalma­zottjuk sincs. Most, a fiata­lok erőteljesebb felkarolásá­val és a tevékenységek föl­lendítésével, színvonaluk ja­vításával tovább­ szeretne lépni az egyesület. Ezért, ha jelenleg csendes is a Pe­tőfi háza tája, mindenki tud­ja, hogy erőgyűjtés folyik itt, újabb lendületre készü­lődik a munkájával sohasem hivalkodó, de a közérdeket mindig is becsülettel, oda­adással szolgáló egyesület. Az egyik legfontosabb mozzanata a fizetett könyv­táros alkalmazása lesz, aki a Tamási Áron könyvtárá­­­­nak irányításával együtt, s mintegy 8000 kötet gondozá­­­sát veszi majd a kezébe. Pancsova községe és műve­lődési érdekközössége egy előzetes megbeszélésen már tudomásul vette az igényt, és arról is tájékoztatta az egyesületet, hogy az elkép­zelés megvalósításához a szükséges 28 357 dináros anyagi támogatást is meg­adja. A pancsovai Petőfi Sándor ME ez évi tevékenységére egyébként mintegy 50 000— 60 000 dinárt irányoztak elő. Nem sok, nem kevés, de ott, ahol lelkesedésben sose volt hiány, s ahol eddig még sen­ki se kapott semmilyen fizet­séget munkájáért, ezt a pénzt nagyon is megbecsü­lik. Hiszen jól tudják, hogy a művelődésre fordított anya­gi eszközök értékét mindig és mindenütt, az emberek lelkesedése sokszorozza meg. Sz. I. A hivatásos színházak közösségének ifjúsági pályázata A vajdasági hivatásos szín­házak közössége a Versecen megtartandó 25. tartományi színházi szemle alkalmából jutalompályázatot hirdet ere­deti színművészeti tárgyú cikkekre és esszékre. A pá­lyázaton a Szocialistát Ifjú­sági Szöveség tagjai vehet­nek részt, a jeligés pályamű­veket pedig 1975. április 15- éig kell beküldeni a követ­kező címre: Narodno pozo­­rište, 26300 Vršac, za kon­­kurs — megjelöléssel. A bí­ráló bizottság külön boríték­ban kéri a szerző nevét és címét. A beküldött írások terje­delme nem haladhatja meg az öt gépelt oldalt. Elfogad­ják az olvasható kézírással írott pályaműveket is. A pá­lyaművek Vajdaság bármely nemzete és nemzetisége nyel­vén íródhatnak. A hivatásos­ színházak kö­zössége három díjat irány­zott elő. Az első díj 700 di­nár értékű könyvjutalom, a második 500, a harmadik pe­dig 300 dináros könyvcso­mag. A díjazott és a díjban esetleg nem részesülő, de si­került írásokat megjelentetik a tartományi színházak köz­lönyében. A díjazott írások I szerzőit a szervezők idejében­­ értesítik a díjátadás helyé-­­ ről és időpontjáról. Az Üzenet igazolta létjogosultságát Beszélgetés a folyóirat főszerkesztőjével Az ötödik évfolyamába lé­pett a Szabadkán megjele­lő Üzenet című irodalmi, mű­vészeti, kritikai és társada­lomtudományi folyóirat. Meg­kértük Biacsi Antal fő- és felelős szerkesztőt, hogy is­mertesse a tavalyi munkát. — A múlt évben 288 000 dinárt kaptunk a Községi Művelődési Közösségtől, eb­ből az összegből 12 számot jelentettünk meg. Egy-egy szám átlag 6 ív terjedelem­ben és 700—800 példány­számban került az olvasó kezébe. Tavaly 127 szerzőtől 351 címszót nyomtattunk. Műfaji megosztottság szerint 190 vers, 20 szépprózai alko­tás, négy szín- és hangjáték, 65 értekező próza (tanul­mány, hosszabb­ lélegzetű kritika, sajátos megemléke­zés) és az­ Olvasónapló ro­vatban 72 könyvismertető látott napvilágot. A 127 szer­ző közül 104 magyarul írta művét, 17 szerbhorvát, kettő román, egy-egy pedig szlo­vén, szlovák, ruszin, és albán nyelven. — Olyan vélemény alakult ki, hogy a folyóirat kimon­dottan szabadkai jellegű. Nézete szerint, valóban így van­­ez? — Az 1974. év még inkább megdöntötte ezt az állítást. A 127 szerző közül csupán 46 szabadkai, 56 Vajdaság más helységéből való, 12 Vajda­ságon­­kívül élő jugoszláv, 11 magyarországi, kettő pedig más európai országban él. Tudtommal az Üzenet­­az első számtól kezdve külön rovatban (kézfogások) tuda­tosan és szervezetten mutat­ja be hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek irodalmi alkotásait.­ Igazságtalanság lenne nem megemlíteni azt a húsz képzőművészt, akiknek alkotásai műmel­lékletként jelentek meg. — Mi az az új szín, ténye­ző, amit az Üzenet négy év alatt valóra váltott a vajda­sági magyar irodalm­i és mű­velődési életben? — Az Üzenet szerkesztő­sége már induláskor meg­hirdette, hogy munkájába, igyekszik bekapcsolni a hu­mán és műszaki értelmiség­nek azokat a képviselőit, akiknek mindennapos szor­gos, tudományos és kutató­­munkássága többet gyümöl­csöz az egyetemi diplománál vagy doktori disszertációnál. Megítélésem szerint ezt a célkitűzést a szerkesztőség és a folyóirat teljes egészé­ben megvalósította. Bizonyít­ják ezt azok a tanulmányok, szociográfiák, dokumentum­­riportok és az értekező pró­zának egyéb műfajai, ame­lyek a meglevő többi vajda­sági folyóiratban sokkal rit­kábban láttak napvilágot Az Üzenet jelenlegi szer­kesztősége az idén is, amikor lejár a megbízatása, az eddi­gi elgondolások szerint igyek­szik majd valóra váltani munkatervét, annál inkább, mivel az elmúlt három év elsősorban erre kötelez. Hi­szen az Üzenet Szabadka és egész Vajdaság irodalmi, társadalmi és művelődési életét egy újabb színnel gaz­dagította, lehetőséget nyúj­tott több és újabb alkotók műveinek megjelentetésére, jelentős lendületet adott az írói, publicisztikai irodalom­kritikai és társadalomtudo­mányi alkotó munkának. Ez a legnagyobb bizonyítéka létjogosultságának — fejezte be a beszélgetést Biacsi An­tal. KALAPIS József Nemzetközi kulturális kapcsolataink Az UNESCO-val kapcsola­tokat ápoló országos bizott­ság tegnapi ülésén A kom­munisták közvetlen felada­tai a nemzetközi kulturális, tudományos, oktatási-nevelé­si és műszaki együttműködés­ben című dokumentumról tárgyalt, amelyet a JKSZ El­nökségének Tájékoztatási és Propagandabizottsága készí­tett elő. Megállapítást nyert, hogy a dokumentum jól egy­befogja az említett tárgy­kört. Ugyanakkor élénk vita alakult ki nemzetközi kap­csolataink szervezettségéről. Egyöntetű megállapítás szü­letett, hogy ezt a fontos kér­dést társadalmi megállapodá­sokkal és önigazgatási meg­egyezésekkel kell rendezni, mivel a vállalt kötelezettsé­gek hosszadalmas, felemás teljesítése nagy nehézségeket okoz. Szó esett arról is, hogy a nemzetközi kapcsolatok lehetőséget adnak tapaszta­lataink, álláspontjaink, el nem kötelezett politikánk hat­hatos érvényesítésére külföl­dön is. Ismerkedési lehetőség Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Jugoszláviai Magyar Középiskolások Művészeti Vetélkedőjét át kell szervez­ni, változtatni kell a koncepciókon. Érezni, hogy a ki­lenc évvel ezelőtti elképzelések (az időnkénti módosí­tások ellenére) nem felelnek meg a ma követelmé­nyeinek, a vetélkedő kinőtte saját kereteit. Habár ezek a változások, módosítási­ követelmények egyelőre na­gyon távol állnak a konkrét megfogalmazástól (most folynak a megbeszélések, készülnek a felmérések) azt már világosan láthatjuk: a többnyelvűség az egyik köz­ponti kérdés, a több nemzetiség részvételének kérdését kellene elsősorban megoldani. _ Mivel elég nagy tanácstalanság uralkodik a vetélke­dő sorsának alakulásában érdekelt szervezetek és in­tézmények körében, lényegbe vágó kérdésekről egyelő­re nem szólhatunk. Az egymást követő megbeszélések és tanácskozások során azonban felmerült egy olyan el­képzelés, amely külön figyelmet érdemel. Soknemzetiségű Vajdaságunk örökös, állandóan na­pirenden levő problémája, hogy nem ismerjük eléggé egymást, művészeti értékeinktől kezdve egészen törté­nelmi hagyományainkig. Nem hisszük, hogy elégedettek lehetünk azzal, amit a ruszinok tudnak a románokról, a románok a magyarokról, a magyarok a szlovákok­ról... A becsei vetélkedő sorsával foglalkozó legutóbbi megbeszélésen merült fel annak a lehetősége,, hogy egy több­nyelvű vetélkedő keretében, a diákifjúság köré­ben, létre kellene hozni a fordításirodalmat. Ahhoz azonban, hogy fordítani tudjunk, ismernünk kell egy­más nyelvét is. Egy ilyenfajta munka arra ösztönözné mindegyik nemzetiség diákjait, hogy megtanulják, meg­ismerjék egymás nyelvét. A nyelv tudása alapvető fel­tétele annak, hogy az ismerkedés megkezdődhessen. A lehetőség felvetését nem követte részletező elem­zés, sem a szervezési kérdések megvitatása, mivel azt nem tette lehetővé az említett megbeszélés jellege. Emiatt tettük szóvá, nehogy elsikkadjon, nyoma vesszen a valóban sokat ígérő kezdeményezésnek. F. I.

Next