Magyar Szó, 1975. május (32. évfolyam, 118-131. szám)

1975-05-01 / 118. szám

Magyar Sió ■MaiaaaiMiiiiiiiiiiiEi*iiia>aaaBBimiiiiiiiiiRniiaiiiiiiiiimiHiiBiiiniiiiiiRi ■■■■■■a HK швзвЕ^ввввчеиавева а а взенав инвва ввававвавашвввв11ававнапввввввввпвввавввввавав £:::::! xxxn. évf., m. (io 028.) sz. :;lsü 1975. ápr. зо., május 1., 2. ■BiaiBH ввввва ■■■■■■■ ■авва11ввваваавввававва«аааавававввввваввввввавававвавввавв«ватш&ввввввввввввввв1ва вмвввввввввввввввввввввввввввввмаввввввввввввввввтввмвввввввввввввввввввввввввввв ÄRA 2 DINAR .................................... 1 ' ---------------■..................-.. ..... — A társadalmi-poltikai szervezetek május 1-i kiáltványa Győztes májusi, szabad május A munkásosztálynak a falusi és városi dol­gozóknak, a népfel­­szabadító háború harco­sainak, az ifjúságnak, a fegyveres erők és a biztonsá­­­gi szervek tagjainak , a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság összes pol­gárainak gratulálunk május 1-e, a munka és a munkás­­osztály szolidaritásának nem­zetközi ünnepe alkalmából. Nemzeteink és nemzetisé­geink újkori történelmében az elmúlt három évtized a béke és a biztonság leg­hosszabb időszaka, az az idő­szak, amelyben dolgozóink önfeláldozó munkájával jött létre az új szocialista ön­igazgatása el nem kötelezett Jugoszlávia, egyenjogú nem­zeteinek és nemzetiségeink közössége. Hazánk munkás­osztálya, dolgozóink, nemze­teink és nemzetiségeink büsz­kék lehetnek alkotó sikereik­re, hazánk történelmi felvi­rágzására, a társadalmi, anyagi és kulturális átala­kulás azon vívmányaira, amelyeket Tito el­vtárssal az élükön, a Jugoszláv Kom­munista Szövetség vezetésé­vel valósítottak meg. Nemzeteink és nemzeti­ségeink négyévi hősies nép­­felszabadító harca, amely­ben minden tizedik polgár életét vesztette, és egész or­szágunk óriási áldozatokat hódítók és a hazai árulók el­leni harcban egyesülve, a Népfrontba tömörülve nem­zeteink és nemzetiségeink ön­feláldozóan megvetették a közös élet alapjait. Tito elvtárs a marxista al­kotó következetességével a­­jelenkor történelmi, forra­dalmi átalakulása nagyjai­nak egyikeként felismerte nemzeteink és nemzetisége­ink évszázados törekvéseit, amelyek a népfelszabadító háborúban és a szocialista forradalomban jutottak kife­jezésre a legsikeresebben és legtökéletesebben. Népfelszabadító háborúnk és szocialista forradalmunk, amely tovább tart, az elmúlt háromévtizedes időszakban lehetővé tette a dolgozók al­kotótevékenységének kibon­­takozódását és azoknak a jelentős eredményeknek fel­mutatását, amelyekkel meg­alapoztuk az ország további sokoldalú anyagi és kulturá­­lis előrehaladását, valamint a szocialista önigazgatási tár­sadalm­i viszonyok tovább­fejlesztését. Május 1-ét az alkotmány­nak és a Jugoszláv Kommu­nista Szövetség X. kongresz­­szusa határozatainak életre hívásáért folytatott harc je­gyében ünnepeljük. Folya­matban van azoknak a tár­sadalmi viszonyoknak kiala­kítása, amelyek lehetővé te-Kommunista Szövetség X. kongresszusán kifejezésre ju­tott a kommunisták és a dol­gozók tökéletes egysége, el­tökéltsége és cselekvési ké­pessége, hogy kiharcolják a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség programcéljainak és politikájának érvényesíté­sét. Az elmondottak alapján szilárdabbá váltak szocialis­ta önigazgatású társadal­munk erői, megerősödött a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség, a munkásosztály, va­lamint az összes nemzet és nemzetiség egysége. A munkásosztály és dol­gozóink eltökélt akciójával, a Jugoszláv Kommunista Szövetség vezetésével ártal­(Folytatása a 6. oldalon) Tito marsall napiparancsa Josip Broz Tito, a JSZSZK fegyveres erőinek fő­­parancsnoka az alábbi napiparancsot adta ki május 1-e alkalmából: ELRENDELEM hogy május 1-e alkalmából Belgrádban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosában e­ső 30-án 24 tüzérségi lövegből 15, Zágrábban, Ljubljaná­ban, Szarajevóban, Szkopjéban és Titogradban, a szo­cialista köztársaságok fővárosaiban pedig 12 tüzérségi lövegből 10 díszlövést adjanak le. Josip Broz Tito Jugoszlávia marsallja, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka hozott, méltóan hozzájárult a Hitler-ellenes koalíciónak és a világ összes békeszerető antifasiszta erőinek a fasiz­mus és a reakció sötét erői feletti győzelméhez. Büszkék vagyunk, hogy nemzeti fel­­szabadulásunk és független­ségünk, szocialista vívmá­nyaink és fejlődésünk saját harcunk eredménye. A Jugoszláv Kommunista Párt a második világháború előtti években határozottan szembeszegült a fasiszta ve­széllyel, az antifasiszta plat­form köré gyűjtve az összes haladó és hazaszerető erőt. Az áprilisi­­összeomlás és a reakciós rendszer bukása után, amikor a fasiszta erők előretörőben voltak, a Ju­goszláv Kommunista Párt a nemzeti és szocialista felsza­badulás megvalósítása végett elszánt harcba szólította a munkásosztályt, összes nem­zetünket és nemzetiségünket. A népfelszabadító háború­ban és a szocialista forrada­lomban született meg egyik legnagyobb vívmányunk, összes nemzetünk és nem­zetiségünk szétzúzhatatlan testvérisége és egysége. A szik, hogy a munkásosztály és a dolgozók, maradéktala­nul megvalósítsák szocialis­ta forradalmunk történelmi céljait. Ezáltal a több nem­zetiségű közösségünk teljes nemzeti egyenjogúságának, összes nemzeteink és nem­zetiségeink testvériségének és egységének feltételei kö­zött megteremtjük hazánk egész fejlődésének távlatait. Eddigi fejlődésünk során nagy eredményeket értünk el. Nehézségekkel is szem­ben találjuk magunkat azonban, melyeket még szer­vezettebb és állhatatosabb munkával és az összes dol­gozóknak a JKSZ X. kong­resszusa határozatainak telje­sítésére irányuló alkotóte­vékenységével sikeresen le­­küzdhetünk. Gazdaság- és szociálpolitikánk olyan po­zíciót biztosít a munkás­osztálynak, amely lehetővé teszi, hogy sikeresen legyűr­je az előttünk álló nehézsé­geket. A szocialista köztársasá­gok és tartományok párt­­kongresszusain és választási értekezletein, a Jugoszláv Ш Németh Mátyás felvétele A három nyolcas­ ­ világ első munkástüntetése több mint négyszáz évvel ezelőtt, pontosabban 1531. május elsején volt Lucca városában. Olaszországban, Dante, Petrar­ca és Boccaccio kora, Dózsa György és Matija Gubee kora a jobbágyfelkelések mellett addig ismeretlen, új szociális izzások szikráit szórta a feudális Európa komor éjszaká­jába. E korai mozgalmaknak és a megrendítő 1886-os vé­res chicagói eseményeknek állított mozgósító emléket a II. Internacionálá alakuló kongresszusa, amikor május el­sejét a munkásosztály nemzetközi összefogásának napjává nyilvánította. Vajdaság városaiban, Szabadkán, Újvidéken és Zre­­njaninban néhány hónappal a párizsi kongresszus után, 1890-ben a dolgozók maroknyi csoportjai vörös kokár­dával köszöntötték május elsejét. Elsősorban a nyolcórás munkanapot követelték. Akkor naponta tizennégy-tizen­hat órát dolgoztak a kézművesek az apró műhelyekben. A vasárnapi munkaszünet csak a jövő egyik remény­sége volt. A közvetlen osztálycélt — ami­ nagyon nyug­talanította a hatalomtartókat és az általuk kivezényelt fegyvereseket — a transzparensekre festett három nyol­cas jelképezte. Az elfelejtett régi májusok harcos követelése a nyolc­órás munkanapon, a nyolcórás pihenésen kívül, a nyolc­órás tanulás, szórakozás és művelődés lehetőségét tar­talmazta. Az anyagi javakat termelő osztály ezáltal ve­hette birtokába a világ átalakításához, az emberiség valódi történetének megnyitásához szükséges szellemi javakat. A három nyolcas folyamatos megvalósulásával nőttek, tömegesedtek és erősödtek a munkások szerveze­tei. És párhuzamosan változtak a májusi jelszavak. Szá­zadunk elején már az általános titkos választójogot kö­vetelték a tüntetők. Tizennégy vérgőzös nyarán a IT. Internacionála oppor­tunista vezetői elárulták a munkások érdekeit. Saját nem­zeti tőkéseik pártjára álltak. Sárba tiporták május vörös zászlóit, és az emberiség belesodródott a világháborúba. De néhány év múlva Lenin nagy októbere diadalmasan lobogtatta a lőporfüstös és roggyant Európa felett a for­radalmi lobogókat. Mifelénk hazatérő hadifoglyok és a Magyar Tanácsköztársaság katonái hordták a hírt, s a hír nyomában sztrájkok, földfoglalások, sortüzek, Ljub­ljanában a Zaloška Cestán tizenöt vasúti munkás teteme feküdt a kövezeten, K­orosec pap parancsára dördültek a lövések. Korošec pap, Draskovic miniszter, Sándor király, Ziv­­kovic tábornok képviselték leginkább a két háború kö­zött azt a kegyetlen népelnyomó tőkés diktatúrát, mely­nek nyomában tiltott, véres és néma májusok maradtak. Aztán amikor Kadinjacán lengett a tépett véres zászló,, nem volt a halálraszántak sorában se király, se főpap, se miniszter, se tábornok. Csak proletárok voltak ott. Ők vitték tovább Rudóba, Focára, a Neretvára, Sutjes­­kára, Drvarra, s ők hozták vissza Belgrádba — pontosan harminc évvel ezelőtt — a győzelmes májusi lobogókat. Harminc éve hiába keressük a felvonulások kavalkád­­jában a három nyolcas transzparenseit. És mintha a ka­­valkádok sem lennének olyan színesek, mint amilyen látványosak voltak, amikor a romokat takarítottuk, fal­vakat építettünk Szerémségben, vagy amikor a negyven­­nyolcas zárlat szűkös éveiben a piros kombájnt csodáltuk a falu közepén. Egyszerűbbek lettek az ünnepek. Egy­szerűbbek lettek a májusok, csak cselekvő tartalmuk maradt változatlan. Harminc év alatt akkorát nőtt itt az élet, amire a tőlünk sokkal szerencsésebb múltú népek történetében sem akad példa-Harminc év alatt ebben a félgyarmati sorból kilépő országban a foglalkoztatottak létszáma kilencszázezerről megközelítőleg négy és fél millióra emelkedett. Két és fél millió szakképzett munkás alkotja modern munkás­osztályunk gerinchadát. Vele együtt fejlődtek a társada­lom termelőerői, s a termelőerőkkel párhuzamosan duz­zadtak a városok s folyt szüntelen az a nagy népvándor­lás, melynek eredményeként gyökeresen átalakult a tár­sadalom szerkezete. Hétmillió ember szakadt el a mező­­gazdaságtól, és ötmillió lakossal gyarapodtak a városok. Harminc év alatt... A számok nyelvén aligha lehet mindent elmondani. Az út küzdelmes volt: a földek, a gyárak, a bankok, a tőke kisajátított birtokosai konokul ragaszkodtak kivált­ságaikhoz, harcolni kellett ellenük. Azután, az ötvenes évek legelején, mikor a gyár — a történelemben Itt ná­lunk először — a munkásé lett, küzdeni kellett az önigaz­gatás tudományának elsajátításáért. Mikor pedig a kisa­játított kizsákmányolok ellenállása lanyhulni kezdett, és a munkások a gyárfalak között beletanultak a dolgok in­tézésébe, napirendre került az elidegenített munkatöbblet ügye, amelyhez az önigazgatás újabb kerékkötői, me­nedzserek, etatisták és technobürokraták ragaszkodtak sokáig és csökönyösen. Az osztályharc nem fejeződött be. Nyolcvanhat évvel ezelőtt, mikor ezen a tájon először ünnepelték a mun­kásosztály nemzetközi összefogásának napját, a nagy cél a három nyolcas volt. Ma itt a Május időszerű parancsa így hangzik: megvalósítani a munkásosztály döntő befo­lyását a társadalmi struktúra egészében, érvényesíteni az önigazgatási gyakorlatot a társadalmi újratermelés egész rendszerében. A tizedik kongresszus határozatai tartal­mazzák a Tito elvtárs forradalmi kezdeményezései által kijelölt célokat: kezünkben az önigazgatás alkotmánya, ennek irányelveit és rendelkezéseit kell beleépíteni a valóságba. A társult munka alapszervezeteitől a küldöt­tek legfelsőbb testületéig. Ez a mi dolgunk, mondhat­nánk a költővel, és nem is kevés ... Újabbkori történelmünk változatos korszakainak vol­tak lázadó, dacos, néma, véres, küzdelmes és diadalmas Májusai, ezek vonulata mutatja nemcsak a munkásosz­tály, hanem az egész emberiség fejlődésének fő útvona­lát. Itt jutott kifejezésre minden, ami haladó, minden, ami az ember emberré válásának szempontjából fontos, itt állnak a jó cél felé mutató irányjelzők, és itt hömpö­lyög az a mesterséges gátakat átmosó, feltartóztathatat­lan áramlás, amit köznapi nyelven a szocializmus világ­­folyamatának szoktunk nevezni.­ Ez jellemzi korunkat. Ez jellemzi a sokféleképpen megosztott világunkat, amely­ben még sokan éheznek, amelyben még sok a félelem, sok a fenyegetés és a fegyver, s amelyben a dolgos békét csak a piros betűs Május ígéri. Petkovics Kálmán Olvasóinknak, terjesztőinknek és a lap barátainak kellemes májusi ünnepeket kívánunk! Negyvenoldalas májusi ünnepi számunk ára 2 dinár. Lapunk legközelebbi száma színes RTV újság melléklettel szombaton a szokott időben jelenik meg. Ára 3 dinár.

Next