Magyar Szó, 1975. május (32. évfolyam, 132-147. szám)

1975-05-16 / 132. szám

Péntek, 1975. május 16. TISZAVIDÉK A törökkanizsaiak zeneszerető emberek. A helyi járulékból évente 20—25 000 di­nárt hagynak jóvá a zeneiskola költségeinek fedezésére. Ebből részesül a harmoni­kaegyüttes is, amely minden alkalmi ünnepségen fellép, gazdag és színvonalas mű­sorával nagy elismerést vált ki a polgárok körében. Az ifjúsági staféta fogadására szervezett rendezvény fénypontját is a harmonikaegyüttes fellépése képezte. Th. Lelkesedéssel, kitartással folytatni a munkát Megünnepelte fennállásának 20. évfordulóját az oromi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Vasárnap Ormon díszülés­sel és alkalmi kulturális mű­sorral emlékeztek meg a Pe­tőfi Sándor Művelődési Egye­sület fennállásának 20. év­fordulójáról. Az ünnepségen az egyesület tagjain és a fa­lu társadalmi-politikai szer­vezeteinek képviselőin kívül a község társadalmi-politikai szervezeteinek és művelődési egyesületeinek vezetői is részt vettek. A díszülésen a jubiláló egyesület húszéves tevékeny­ségéről DAVCSIK Dezső, az egyesület titkára mondott rövid ismertetőt, az önigaz­gatási érdekközösség nevé­ben pedig SZÖLLÖSY VÁ­GÓ László méltatta az évfor­duló jelentőségét. Többek között a következőket mond­ta: — Nehéz prózában beszél­ni, amikor művészetről, iro­dalomról, táncról, zenéről, színházról szólunk, amely­nek ez az egyesület húsz éve ad hajlékot. Ormon mindig voltak és vannak emberek, akik a költészet, a tánc, a zene nyelvén szóltak az em­berekhez, és mindig volt, aki meghallgassa őket. Akkor is, amikor máshol a színház, a mozi, az amatőrizmus válsá­gáról beszéltek. Színházi elő­adásnak, hangversenynek, irodalmi estnek Ormon min­dig volt és van közönsége. A könyvtárnak — hála a rend­szeres felújításnak — talán a legfiatalabb a község terü­letén a könyvállománya, és itt a legnagyobb a lakosok számához viszonyítva a könyvolvasási átlag. Ez a művelődési egyesület az egész település művelődési életében valóban sokoldalú, úgyszólván az egész lakosság­ra kiterjedő művelődési tevé­kenység hordozója volt, és ma is az. Az elkövetkező időszak tennivalóiról szólva többek között a következőket mond­ta: " Az utóbbi évek esemé­nyei, a művelődési életre vo­natkozó dokumentumok, ha­tározatok Világosan kimond­ják: a művelődésnek a dol­gozó ember felé kell fordul­nia. Az oromi művelődési egyesület számára ez azt je­lenti, hogy folytatnia kell az eddigi munkát az eddigihez hasonló lelkesedéssel és ki­tartással. Ezt követően az eredmé­nyes és sokoldalú munka ju­talmául átadták az érdekkö­zösség ajándékát az egyesület­nek: névadójuk, Petőfi Sán­dor mellszobrát, ALMÁSI Gábor szobrászművész alko­tását. Este az oromi, illetve a község más művelődési egye­sületeinek együttesei jól si­került alkalmi kulturális mű­sort rendeztek. Többek kö­zött a helyi irodalmi szín­pad tagjai is felléptek. Ver­ses-zenés összeállításukkal megemlékeztek névadójuk, Petőfi Sándor életéről és munkásságáról, majd a fasiz­mus felett aratott győzelem 30. évfordulójának tiszteleté­re méltatták a jugoszláv né­pek hősies harcát és maga­tartását a népfelszabadító háború során. A műsorban felléptek még és nagy sikert arattak a ka­nizsai Kodály Zoltán Zene­egyesület együttesei, a kispi­­aci Jókai Mór Művelődési Egyesület népi tánccsoport­jai és a helybeli furulyaze­nekar. Az előadást mint Or­mon általában, most is nagy számú közönség tekintette meg. K. V. K. V. IfSzepes teljesítmények Az észak- és közép-báná­ti amatőr színjátszók sz­emléjéről Április végén rendezték meg az észak- és közép-bá­náti amatőr színjátszók szem­léjét Törökkaniizsán. Tizen­egy műkedvelő színtársulat vett rajta részt. Nagy ün­nep volt ez a rendezvény Törökkanizsán, ahol évente csak egyszer, ezekben a na­pokban lehet színházi elő­adást látni. Estéről estére az, utolsó helyig megtöltötte a közönség a padsorokat. Azért kell ezt előrebocsá­ta­nom, mert ez eddig nem így volt. Közönség már­ van a Tisza menti községben, s méghozzá hálás közönség, amit az is bizonyít, hogy a szemle utolsó napján sze­replő Újvidéki Népszínház által bemutatott Cigánybáró című színművet hosszan tar­tó tapsviharral jutalmazta, de a szemle többi darabja, a komolyabb mondanivaló­, jóak is meleg fogadtatásban részesültek. Tehát kellenek a színművek Törökkanizsán, s kár, hogy évente csak egy­szer, egy-két hétig láthat néhány darabot a lakosság. A szemléről nincs szándé­komban átfogó elemzést ad­ni de az egyes bemutatott darabok problémáiról szól­nék. Ne vegye tőlem senki zokon, ha rögtön azzal kez­dem, hogy stagnál a ma­gyar m­űkedvelő színjátszás. Ez nem mai keletű problé­ma. Egyedül talán a török­kanizsai magyar színjátszók léptek tovább az idén, Tóth Miklós Kutyaszorító c. da­rabjával. Nagy súlyt fektet­tek a rendezői elképzelések megvalósítására, s ha beszéd kultúrájuk (különösen női szereplőikre gondolok) jobb lett volna, nem zavarta vol­na többször az őző nyelv­járás, a hadarás, a színpadi­­szavalás, akkor a szemle legjobb együtteseivel is fel­vehették volna a versenyt. Hogy mégis a legjobbak kö­zött említem őket, az azért van, mert Tratyik István­nak, ennek a kiapadhatat­lan és sokoldalú törökkani­zsai amatőr színésznek a já­téka messze-m­essze kima­gaslott nemcsak együttesé­nek, hanem a szemle többi együttesének tagjai közül is. Ezért a bíráló bizottság elismerésben is részesítette. Vass István ,viszont, sokat rontott az együttes által kel­tett összbenyomáson. A törökkanizsai szerbhor­­vát együttes, mint általá­ban a színjátszó csoportok többsége, rossz darabot vá­lasztott. Persze, a mai vaj­dasági darabok hiányában ez nemcsak nekik róható fel. Cipric Traktátus a cse­lédlányokról­ c. művét vit­ték színre, amelynek esz­meisége és témaköre is több­­ kifogásolnivalót hagy maga­­ után. A rendező ugyan „meg­húzta a darabot”, de ez­ sem sokat segített. Ehhez a darabhoz 25—30 szereplő kell, így egyesek 3—4 sze­repben is fölléptek. Angeli­na Janóié, aki több tartoz­mányi kitüntetés, elismerés részese, az amatőr szemlék állandó díjazottja, a török­kanizsai közönség kedvence, valahogy mégis vitte a da­rabot — négy szerepben is föllépett. A produkciót a tar­tományi szemlén, Kikindán is be fogják mutatni, s azt hiszem, egyike a legkomp­­lettebb előadásoknak, habár a színészek több szerepben való megjelenése illúziórom­bolóként hatott a közönség­re, s nem a legjobb megol­dás volt a rendező részéről. "Ennek ellenére művészi tel­jesítményként is említhet­nénk, ha a darab főszerep­lője, Mileva Putnik teljesí­teni tudta volna az egyéni­ség megkövetelte feladato­kat. Egysíkú jellemalakítá­­­sa, pózszerű fellépése biz­tosan nem rendezői utasítás eredménye. A zrenjanini Madách együttes játékán mutatható ki leginkább a stagnálás, az egy helyben való topogás. Hiába volt Ormavné ragyo­gó játéka, ha a többi sze­replők szinte, kerékkötői vol­tak az együttesek. Kovács István, az egyik legismer­tebb zrenjanini amatőr szín­játszó, talán a neki nem megfelelő szerep miatt mé­lyen az átlag alatt oldotta meg feladatát, s talán csak ezért is maradt szürke szín­foltja a Madách-előadás a szemlének, habár mint fél­­hivatásos együttestől, ettől várta a legtöbbet a közön­ség. A muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesülettől is 111 éven át jobb előadásokat láthattak a törökkanizsaiak. Az általuk favorizált ope­rett az idén mélyen a szín­vonal alatt maradt. A sze­replők beszédkultúrája (saj­nos, néha szövegi tudása is) olyan amatőr színjátszó egyesületre vallott, amely az idén kezdte meg tevékeny­ségét. A törökkanizsai kö­zönség tudja, hogy nem ez a muzslyai­ színjátszók iga­zi tudásának­­kifejezője, ezért az idén is nagy szere­tettel köszöntötte őket, és az­­ elkövetkező idényben jobb előadást vár tőlük. Említésre méltó még egy fiatal egyesület érett fellé­pése a rendezvényen. Ez a törökkanizsai Bibar-testvé­­rek Gimnázium drámai cso­portja, amely Nušić Belgrád ma és hajdan c. darabját vitték színre. Ha a rendezők ötletesebben rendezték vol­na meg a darabot, többet alapoztak volna a finom hu­mor kiaknázására, a szerep­lők rátermettségük alapján többet mutathattak volna az együttes érettségéből. Az együttes jó utánpótlási bá­zisnak bizonyul a törökkani­zsai színjátszás fellendíté­sére. Kár, hogy klasszikus darabot választottak. Külön­ben ez nem csak az ő prob­lémájuk, mai darabok híján általános jelenség amatőr színjátszásunkban Vajdaság­­szerte. Engedtessék meg még egy­szer elmondanom, hogy az idei szemle együtteseinek teljesítménye, sajnos, az ed­digiek alatt maradt, s ezt a jövőben minden csoportnak napirendre kellene tűznie, mert csak a nehézségekkel, a hiányosságokkal való szerű behelyezkedés vihet előbb­re a megkezdett úton. A bí­ráló bizottság döntése is ki­fogásolható, több oknál fog­va, de erről majd legköze­lebb. BORBÉLY András Horgos:No újság a művelődési otthon építése körül? Pótjárulék bevezetését javasolták a választók legutóbbi gyűlésén Horgoson a művelődési te­vékenység vendéglőhelyiség­­ben zajlik le. Ez semmi esetre sem felel meg a köve­telményeknek, s ezért kény­telenek színvonalasabb ren­dezvényeket tartani, színházi együtteseket fogadni. A terv szerint még a múlt évben hozzá kellett volna fogni a művelődési otthon építésé­hez. A késésnek több oka van. A helyi közösségben meg­tudtuk, hogy a lebontásra váró épületben lakók számá­ra nehéz megfelelő lakást találni. Néhányuknak az igé­nye­­ felülmúlja a lehetősé­geket, összkomfortos lakást szeretnének kapni azok is, akiknek eddig szoba-konyhás lakás is megfelelt. Ezt az igényt viszont csakis építés­sel teljesíthetnék, erre vi­szont nincs lehetőség, fede­zet. A művelődési otthon épí-­ téséhez szükséges pénzesz­közöket is nehéz előterem­teni. Ráadásul a késés is nö­veli a költségeket az épü­letanyagok árának állandó növekedése miatt. A tavaly előirányzott összegnél máris lényegesen több pénzre, mint­egy 6 millió dinárra van szükség a művelődési otthon kivitelezéséhez. Eddig csak felét tudták előteremteni, azt is részben bankkölcsö­nökből. A választók legutóbbi gyű­lésén, amelyen többek kö­zött a művelődési otthon építése is a napirenden sze­repelt, pótjárulék bevezeté­sét indítványozták, s ezt ha­tározati javaslatként el is fogadták a résztvevők. Mi­vel a rendes járulék több, mint 90 százaléka, ponto­sabban évente egymillió di­nár a munkaviszonyban lé­vő dolgozók személyi jövedel­me utáni járulékból alakul a pótjárulék csak a magán­­termelőkre és a munkaszer­vezetekre vonatkozik. A ja­vaslat szerint egy hold te­rület után az évi pótjárulék mindössze 35 dinár lesz. Ez a munkaszervezetektől ka­pott eszközökkel együtt éven­te mintegy 1,5 millió dinárt jelentene, s erre azután ugyanilyen összegű bankköl­csönt kaphatnak. A helyi közösségben el­mondták azt is, hogy bizott­ság alakult a­­ fent emlí­tett határozati javaslat ta­nulmányozására, illetve gya­korlati kivitelezésének elő­terjesztésére. A pótjárulék bevezetéséről — akárcsak a rendes helyi járulékkal kap­csolatban is — referendu­mon hamarosan döntenek a polgárok. Th. M. 5. oldal Vasárnap Felsőhegyen: Csacsifogat Vasárnap este Felsőhegyen­­ vendégszerepel a Kanizsai­­ Amatőrszínház együttese. Kertész István Csacsifogat című vígjátékát adják elő. Az előadás fél 8-kor kezdő­dik a szövetkezeti otthon nagytermében. Az oromhegyesiek csapata a legjobb A fasizmus felett ara­tott győzelem 30. évforduló­jának tiszteletére a múlt­­ héten Kanizsán megtartot­ták az Ismerjük meg a nép­­­ hősöket vetélkedő községi döntőjét. A verseny alkal­­l­mából a SZISZ községi vá­­l­­asztmánya kulturális mű­sort rendezett, s ezen a Ze­nebarátok Egyesületének együttese, az Univerzál Ke­reskedelmi Vállalat szavaló­kórusa és a zenei központ kamarakórusa, valamint vo­nószenekara lépett fel. A vetélkedőn az oromhe­­gyesi ifjúsági alapszervezet csapata bizonyult a legjobb­nak: ők kerültek az első helyre, és ezzel továbbju­tottak a tartományi döntő­be. A második a mezőgazda­sági-ipari szakmunkásképző iskolaközpont, a harmadik pedig a kanizsai II. kerület ifjúsági klubjának csapata lett. A vetélkedő alkalmából meghirdetett különféle pá­lyázatokon is az oromhe­gyesiek szerepeltek a leg­­eredményesebben. A fotó­­pályázat részvevői közül BA­JUSZ Zsuzsanna munkáit, a képzőművészeti pályázaton pedig BAJUSZ Klára és DU­­KAI István alkotásait érté­kelte legjobbnak a bíráló bizottság. Mindhárman az oromhegyesi alapszervezet tagjai. A képzőművészeti pályázaton ezenkívül GAZ­DAG László, a mezőgazdasá­gi-ipari szakmunkásképző is­­­kolaközpont tanulója kapott­­ díjat. Az irodalmi pályáza­­t­­ot SARNY­AI Ilona, a szak­­­­munkásképző iskola tanuló­­­­ja, az Elit Cipőgyár ifjúsági­­ alapszervezetének elnöke­­ nyerte. Az ő műveiket java­­­­solták az Újvidéken megren­dezésre kerülő kiállításon bemutatásra, illetve a tar­­­­tományi szintű versenyen való részvételre. A zenei­­ pályázatot SZÖLLÖSY VÁ­­R­GÓ Janka és ÁBEL Márta nyerte. K. V. Földrajzból is vetélkedtek Az általános iskolák hagyo­mányos természettudományi versenyének idei házigazdá­ja a kanizsai Zmaj Jovan Jovanovic Általános Iskola volt. Eddig nyolc éven át a ta­nulók a fizika, vegytan és biológia területén vetélked­tek, de az idén az említettek mellé felsorakozott a föld­rajz is. Pénteken a tanulók az elkészített tudásfelmérő lapokat töltötték ki,­ majd szombaton a tanárokból álló bíráló bizottság előtt a tan­tárgyakkal kapcsolatos kísér­leteket végeztek. Az eredményhirdetésre szombaton délután került sor. Biológiából a VI. osztályo­sok csoportjában Major Jó­zsef, a hetedikeseknél Dara Skrbié, a nyolcadikosoknál pedig Fehér István lett az első, mindhárman a Zmaj iskolából. A vegyészek ver­senyét a hetedikesek közül Szabados László, a nyolca­dikosoknál pedig Momir Lázió nyerte, mindketten a Zmaj iskola tanulói. Fizikából a hetedik osztá­lyosok csoportjában holtver­senyben Haraszti Ilona és Cérna Katalin, az Ady End­re iskola tanulói végeztek az első helyen, míg a nyolcadi­kosok közül az oromi Nagy Miklós diadalmaskodott. Földrajzból a Zmaj iskola két tanulója nyerte a ver­senyt: a hetedikes Lovas László és a nyolcadikos Medgyesi Katalin. Az első helyezettnek 100, a második helyezettek 80, a harmadik helyezettek pedig 60 dináros pénzjutalomban részesültek, valamint a győz­tesek jogot szereztek a má­jus 22-én Pancsevón megren­­­dezendő tartományi verseny­­­re. SEBŐK Zoltán

Next