Magyar Szó, 1975. május (32. évfolyam, 132-147. szám)

1975-05-21 / 137. szám

4. oldal Május 21-e, a, Jugoszláv Légierő ünnepe Örökös készültségben ■­ A­ népfelsza­badító háború idején, egészen 1944-ig csa­patainkat állandóan fenye­gette, főügy a nagy offenzí­­vák idején, az ellenséges lé­giierő­­támadása, időnként nagy­ veszteségeket okozott egységeinknek, falvakat és városokat rombolt le a fel­­szabadított területeken. 1942 májusában Kinz és Cajavec a banjalukai repülőtérről gépükkel szabad területre repültek, de ennek inkább erkölcsi, mint hadászati je­lentősége volt, mivel a párt és a népfelszabadító mozgalom hatására a későb­biek folyamán a quisling­­alakulataik más piótái is rá­szánták magukat erre a lé­pésre. Nagy kiterjedésű területek felasza­badításával lehetőség nyílik a hazai légierő meg­alakítására, így jön létre 1943 szeptemberében a Nép­felszabadító Hadsereg Főpa­rancsnoksága mellett műkö­dő repülőszakasz, október­ben pedig Livnóban megala­kul az I. légi bázis. 1944 áp­rilisában Nagy-Britannia se­gítségével Afrikában meg­szervezik az I. repülőszáza­dot, ugyanez év júliusában pedig a II . repülőszázadot is, melyet a­ flurrican gépek­kel lárnaé­k el, és jelentősé­­­gük ,1944 és 45 folyamán az adr­iai hadszíntéren mutatko­zo­tt meg.­­A 17. szovjet légi hadse­reg kötelékeiben 1944 októ­berében létrejön a Vitruk re­pülőcsoport (parancsnokáról, Vitrukról nevezték el, aki a Szovjetunió hőse és Jugo­szlávia néphőse). A csopor­tot a 10. ro­hamgárda had­osztályból és a 236. vadász­hadosztályból alakították. A csoport később hazai alaku­­­­latokkal egészül ki, majd a jugoszláv pilóták fokozato­san átveszik a coportot a szovjet elvtársaktól. 1944 decemberétől pilótáink is részt vesznek a csoport be­vetéseiben, egészen a há­ború befejezéséig. A Vitruk repülőcsoportból szervezett jugoszláv­­ repülőhadosztály az I., II. és a III. hadsereget támogatta a szerémségi fron­ton. . A háborúban szerzett gaz­dag tapasztala­toknak ma is nagy jelentőségük van a Ju­goszláv Légierő számára. A szovjet elvtársakkal és a RAF-fal (Brit Királyi Légi­erő) való közös bevetések­ben pilótáink nagy tudásra és tapasztalatra tettek szert, amiben főleg a szovjet légi­erő volt segítségünkre, és ennek eredménye a légierő háború utáni gyors fejlődé­se. Világos képet nyertünk a légierő használhatóságá­ról, a légierő különféle ala­kulatainak a szárazföldi had­sereggel való együttműködé­séről, a felderítés taktikájá­ról, továbbá a roham- és va­dászegységek harci tevé­kenységéről, a hátország és a repülőterek védelmének megszervezéséről, különösen pedig a hadi- és hajtóanyag­gal történő ellátásról. Erre a békeidőben végzett gya­korlatokon külön módszert dolgoztunk ki az általános honvédelem szempontjainak figyelmébevételével. Az I. krajinai zászlóalj si­keres támadásai a Rajlovac repülőtér ellen, valamint a tengermelléki hadműveleti zóna egységeinek a Mima repülőtér elleni támadásai példaként kell hogy álljanak területvédelmi egységeink előtt, s a zászlóaljak és had­osztályok prancsnokságait is ilyen i­rányb­an kell kiké­pezni. Viszonylag rövid háborús tevékenységük folyamán lé­gi- és légvédelmi erőink a háborús hagyományok nagy­szerű példáit szolgáltatták,­­melyek óriási jelentőségűek a pilóták fiatal nemzedéké­re nézve, akiket fel kell ké­szítenünk az esetleges há­borúra. Állandó tökéletesítés A légi- és légvédelmi erők háború utáni fejlődésére Ti­to marsall főparancsnok ál­landó gondot viselt, figye­lemmel kísérte harci készült­ségün­ket, szervezettségün­ket, műszaki felszerelésün­ket, szakembereink kiképzé­sét. Tito elvtárs a fejlődés minden fázisában idejeko­rán elsimította a felmerülő problémákat, főleg azokat, melyek felszerelésünk mű­szaki részére, a repülőterek­re és a légierő másfajta ob­jektumaira vonatkoztak. Ez év áprilisában, amikor a batejnicai repülőtéren járt, külön elismerést jelentett számunkra, amikor a követ­kezőket mondta: — Mély benyomást­­tettek rám a lé­gi- és légvédelmi erők ed­digi eredményei. Szem előtt tartva e fel­adatokat, szakembereink és gyáriparunk több hazai re­pülőgépfajtát állított elő, melyek felszerelése és fegy­verzete szintén a hazai ipar terméke. Legkiválóbbak a Kragus, a Jastreb és a Ga­­leb elnevezésű gépek, Va­lentint a legújabbik, az Orao, melyet a romániai szakem­berekkel közösen készítet­tünk. Azt is el kell monda­ni, hogy a szerkezetek fenn­tartásában is nagy eredmé­nyeket értünk el, 1974-ben* 90—95 százalékos volt ez az eredmény, tehát a külföl­dön vásárolt gépeket és fel­szerelést üzemképes állapot­ban tudjuk tartani, s ebben nagy szerepet játszanak törzsműhelyeink. Káderképzés A legénység kiképzése és szakmai továbbképzése légi erőnk megalakulásával ve­szi kezdetét. Már 1945-ben fejlett iskolahálózattal ren­delkeztünk, melynek célja különféle szakemberek ne­velése volt. 1949 óta sikere­sen működik akadémiánk is, amely a hadirepülést a leg­magasabb szinten oktatja. Az így kiképzett legény­ség alkalmas volt arra, hogy eredményesen és biztosan sajátítsa el az egyszerű gé­peken kívül a modern re­pülők irányítását is; légi­erőnk pilótái ma már a leg­korszerűbb, sugárhajtású gé­peken repülnek. Mindig az oktatásban elérhető legma­gasabb szint volt az alap­vető célunk, és senkinek sem engedhetjük meg, hogy ebben felülmúljon bennün­ket. Ha szakembereink struk­túrájáról szólunk,­­ hangsú­lyoznunk kell, hogy nemze­teink és nemzetiségeink egy arárit képviselve vannak benne, és hogy eszmei és er­kölcsi-politikai egységük ki­kezdhetetlen. Ennek az egy­ségnek az alakulatainkban tevékenykedő erős KSZ- alapszervezetek a felelősei. Míg a háborúban alakult szá­zadain­k némelyikében csak 5­6 kommunista volt, a had­osztályban pedig összesen 24, a párttagok száma a hábo­rú végére a réginek az öt­szörösét tette ki. Ma a légi- és légvédelmi erők legénysé­gének a katonákkal együtt, minden harmadik tagja párt­tag, és eredményesen tevé­kenykedik a fegyveres erők­nek a párt filtal előirányo­zott fellendítésén. Egyre in­kább érződik a SZD­SZ je­lenléte is a hadseregben, mely újabban jelentős té­nyezővé vált az ifjúság ne­velésében. Az idén külön figyelmet fordítunk az alapvető takti­kai egységek , zászlóaljak, hadosztályok és repülőszá­zadok — kiképzésére, még­pedig azzal a szándékkal, hogy növeljük egységeink harci készségét. A kiképzés­ben helyet kapnak azok az újítások is, melyeket elmé­leti és gyakorlati munkánk eredményezett. Enver CEMALOVIC vezérezredes A jugoszláv légi haderő leg­újabb repülőgépe, amely Ro­mániával együttműködve ha­zánkban készült ítéletidő Topolyán Hatalmas záporeső zúdult tegnap délután 4 óra körül Topolyára és környékére. Helyenként borsószem nagy­ságú jég is esett. Topolyán az alacsonyabb fekvésű ut­cákban elöntötte a házakat a víz, úgyhogy a topolyai tűz­oltóknak is közbe kellett avatkozniuk. A forgalom tel­jesen megbénult a városban, mert a több mint fél óráig tartó nagy esőben egyáltalán nem lehetett közlekedni. Felmentő ítélet Az újvidéki kerületi bíró­ságon tegnap délelőtt Hübsch Richard bíró taná­csa felmentette a vád alól Radul Tote 28 éves zsablyai munkanélkülit. Az újvidéki kerületi ügyészség vádirata gyilkos­sági kísérlettel terhelte: ta­valy februárban ugyanis a zsablyai Bosna kocsmában kést rántott, és hasba szúrta Nikola Tatalovićot, és súlyos sebet ejtett rajta. .A főtárgyalás során a tanú­vallomások és bizonyítékok amellett szóltak, hogy Radul Tote jogos önvédelemből cse­lekedett. Áldozata ugyanis a kocsmában zaklatta Toték társaságát, sértegette őket, sőt a nálánál sokkal gyen­gébb fizikumú Tótét minden ok nélkül a vendégek szeme láttára zaklatta. A kocsmá­­ros megkísérelte eltávolítani a duhajkodót, ez azonban visszarántotta a távozni ké­szülő Tótét, rátámadt, ütle­gelte, a fejét pedig egy kő­oszlopnak verte. Ekkor vette elő Radul To­te a konyhakést, és ejtett se­bet támadóján, mint ahogy a bíróság is megállapította, jogos önvédelemből. N. B. K. Tárgyalóteremből Elvált szülök pereskedése gyerekükért A­z édesapa pedagógus, az édesanya szintén. Három éve, hogy el­váltak, a gyereket a bíróság az édesanyának ítélte, az édesapát pedig havi 200 di­nár tartásdíj fizetésére kö­telezte. Juditka most, hogy a szü­lei pörösködnek miatta, má­sodikos. Az iskolában elég jól halad. Otthon — anyu­val, nagymamával és az anyu öccsével él együtt egy két­szobás összkomfortos lakás­ban — zenét tanul, mert ez náluk már családi hagyo­mány. Az édesapa tavaly újranő­sült. Azóta Juditkának fél­testvére is született, kisöcs­­cse. Akkor eszébe jutott ő is az apjának, meg az új mamájának: pert indítottak. Juditkáért az újvidéki köz­ségi bíróságon. — A lányomat, ahányszor csak eljön hozzám, az any­ja agyonterheli leckével. Az egész délutánt, míg kettes­ben vagyunk, azzal töltjük, hogy számtanfeladatokat ol­dunk. A gyerek elfárad, mint észrevettem, nincs ki­alakult munkafegyelme. Mert ők így nevelik. Nem csoda, az anyja elhanyagol­ja, az idős nagymamára van bízva Juditka egész nap. A múltkor bementem érdek­lődni felőle a tanítójához. Az eredmény lesújtó. Judit­ka rendetlen, hanyag. A külleméről meg ne is beszéljek. Elhanyagolt, pisz­kos gyerek... Annak idején, a válás ki­mondásakor nem engedtem meg, hogy beírják a perira­tokba az anyja vétkét. Ne­hogy a gyerek esetleg szen­vedjen később emiatt, ha beleolvas. Most szemmel láthatóan ellenem uszítják. Tiltják tő­lem, sokszor ide sem adják, hogy magammal vigyem. Ha a látogatás ideje öt perccel tovább nyúlik a kiszabott­nál, ingerült lesz­ a kis­lány, reszket, rimánkodik, vigyem végre haza! Bizto­san megfélemlítették — az édesapa följelentésében ol­vashatók a fentiek. A felpe­res kéri a bíróságot, vegye fontolóra a leírtakat, és Ju­ditkát vegye el az anyjától, ítéljék ezúttal neki! Az édesanya, persze, amint a följelentést kézhez kapta, azonnal ügyvédhez rohant. A gyerekét oda nem adja, ezt eltökélte. És a bí­róságnak benyújtotta írás­beli ellenérveit: — A szociális gondozó he­ti egy látogatásban szabta meg a Juditka és az apja találkozását. A szerda dél­utánt jelölte ki erre. Az ap­ja sokszor nem tartja magát ehhez, az időponthoz. Más­kor akarja látni a lányát. Én természetesen, erélyesen tiltakozom emiatt, a gyerek­nek minden perce be van osztva, életritmusán változ­tatni nem szabad! — Különben mindig aka­dályt gördítek a látogatás elé olyankor, amikor az ap­ja idegen nők társaságában kívánja fogadni a gyerekét. — Meg kocsikáztatni is akarja. Én ettől féltem Ju­ditkát, mert az apja egyszer részegen autószerencsétlen­séget idézett elő ... — És az én gyerekem tisz­ta. A följelentés erre vonat­kozó megjegyzése enyhén szólva, rágalom. A bíróság ezek után ki­tűzte a tárgyalást. Kihall­gatta a pedagógus édesapát, a középiskolai tanár édes­anyát, behívatta tanúként Juditka tanító nénijét, az édesapa új feleségét, annak a nagynénjét. És véleménye­zést kért az újvidéki szo­ciális gondozótól. Juditkát, persze, nem kérdezhették meg ezúttal, kihez menne szívesebben, mert még nincs 10 éves, így nem is dönthet önállóan. A főtárgyaláson az édesapa kitartott a följelentésében felsoroltak mellett: Judit­kát tiltják tőle, ezenfelül a múltkor még a családi ne­vét is megtagadta, az édes­anya nevén nevezte magát. Az édesanya is állhatato­san védekezett. Ha a szociá­lis gondozó szerda délutánt jelölte meg a látogatás nap­jául, akkor az apja jöjjön Juditkáért, ha látni akarja, szerda délután. Máskor nem adja! A tanítónő tanúvallomá­sában dicsérte a gyereket: jó tanuló, intelligens, és fésül­ten, tisztán jár iskolába. — De reggeli nélkül — ál­lította a felperes tanúként beidézett új felesége. — Ami­kor a múltkor délben­ össze­találkoztam a városban, a gyerek burekot ment vásá­rolni reggelire. — Amikor még én talál­koztam vele, az iskolába in­dult éppen. Kérdésemre azt válaszolta, ebédelt, de a szomszédban — így vallott az édesapa új feleségének a nagynénje, nyilván azt kí­vánva bizonyítani, hogy Ju­ditkával szép keveset törőd­nek, lám még csak nem is főzitek neki, a szomszédokra szorul. Az édesanya ezekre a vá­dakra írásban válaszolt: — A gyerek él-hal a bu­­rercért, akkor eszik, amikor jólesik neki. Az apjának meg most csak azért kellene Ju­ditka, hogy könyebben meg­oldhassa, mint nagycsaládos­ember, a lakásproblémá­ját ... A szociális gondozók ezek után elbeszélgettek az átve­réssel, a felperessel meg Ju­ditkával. Juditkáról csupa szépet mondott a pedagógus is, a pszichológus is, hogy intelli­gens, alkalmazkodó, ember­szerető, társaságra vágyó. Ezeknek az érzelmeknek a továbbfejlesztése érdekében jó volna, ha továbbra is je­lenlegi környezetében neve­lődne. A bíróság így is ítélkezett: Kispalkó Iván újvidéki köz­ségi polgárjogi bíró tanácsa az édesanyát alkalmasabb­nak találta Juditka nevelé­sére, és az édesapa kérelmét elutasította. Ez utóbbi az íté­let ellen fellebbezett, de a fellebviteli bíróság alaposan taglalva az érveket és ellen­érveket, megerősítette az el­ső fokú ítéletet. Juditka édesapjának tehát a jövőben is tartania кеЏ magát a szerda délutáni lá­togatásokhoz, havonta négy­szer láthatja a lányát, és vi­selnie kell a perköltségeket, összesen 750 dinárt. N. BOLDIZSÁR Katalin ­ MAGYAR SZÓ Szerda, 1975. május 21. Tömeges résivM Az ének- és zenekarok, népitánc-csoportok római tartományi szemléjén Tegnap végleges döntés született arról, hogy melyik művelődési egyesület vesz részt az ének- és zenekarok, valamint a népitánc-cso­portok rumai tartományi szemléjén. Az eredmény 7 vajdasági körzet javaslata alapján született. E hónapban Kikindán, Csantavéren, Kanizsán, Ru­­mán, Versecen, Kulán és Újvidéken tartottak körzeti szemlét. A hét szemle díja­zottjai a következők: Énekkarok — a verseci Pedagógiai Akadémia, a Zenekedvelő Ifjúság, az újvidéki Jovan Jovanovic Zrnaj Gimnázium, a csanta­­véri Bartók Béla Művelő­dési Egyesület, a Ruski Krstur­ i Művelődési­­ Ott­hon, a zombori Zeneked­velők Társasága, a Begejci Férfikar, a rumai Brani­­mir­­Markovic Művelődési Egyesület, az újvidéki Mak­­szim Gorkij, a szabadkai Lányi Ernő, a pancsovai Jovan Bandur Művelődési Egyesület, a Becsei Kamara­kórus, a szabadkai Pro Musica és az újvidéki Svetozar Markovic Művelő­dési , Egyesület énekkara. Zenekarok — a verseci KPZ, a muzslyai, a melen­­cei tamburazenekar, a csan­tavéri Bartók Béla Művelő­dési Egyesület citerazene­­kara, a kikindai, a ver­seci Zarko Zrenjanin Mű­velődési Egyesület, a begej­ei, a dolovói Művelődési Egyesület, a rumai Ma­ti­ja Gubec, az adai Bartók Bé­la népi zenekar, a kanizsai szimfonikus zenekar, a zen­tai Liszt Ferenc harmoni­kazenekar, a kanizsai, az újvidéki Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület, az új­vidéki Sonja Marinkovic Művelődési Egyesület­­ har­monikazenekara, valamint az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népei zenekara. Tánccsoportok — a rumai, a kispiaci Jókai Mór ME, a pacséri, a Novo Oraho­­vó-i Petro Kuznjak ME népitánc­ csoportja, a kikin­dai, a szabadkai Bunjevač­­ko kolo, a gložani Jednota, a pazovai Branko Radice­­vic ME, a zrenjanini Petőfi Sándor az újvidéki Mak­­szim Gorkij, a szabadkai Mladost, az újvidéki Petőfi Sándor művelődési egyesü­letek, valamint a begejci, az újvidéki Safarik, a ver­seci Jedinstvo és az újvi­déki Svetozar Markovic Né­pi Együttese. Bírósági krónika Börtönben az erőszaktevők Négy Ravno Seló-i, illetve kucurai fiatalember felett ítélkezett tegnap délelőtt Füstös Katalin újvidéki ke­rületi bíró tanácsa az új­vidéki törvényszéken: Ce­domir Karanovic, Mladen Rokvic,, Dušan Petrovic és Milanko Zorié fiatalembere­ket erőszakos nemi közösülés bűntettével vádolta az újvi­déki kerületi ügyészség. Tettüket november 24-én követték el Verbászon. Egy kiskorú diáklányt tanítás után magukkal hívtak egy helyi kocsmába, és miután a lányon az ittasság jelét vélték felfedezni, beültet­ték autójukba, és maguk­kal vitték a helyi temetőbe. Ott megverték és az eszmé­letét többször elvesztő ál­dozatukat mind a négyen, megerőszakolták. Karanovicot emiatt 4,5 évi, Rokvicot, Petrovicot és Zoricot pedig 3—3 évi szi­gorított börtönbüntetéssel sújtották. N. B. K.

Next