Magyar Szó, 1975. június (32. évfolyam, 148-162. szám)

1975-06-01 / 148. szám

Tettekkel bizonyítani M­ÁR A RAJTNÁL TUDTUK, hangoztat­tuk, hogy egyetemes társadalmunk további ön­igazgatású szocialista átlé­­nyegítése, alkotmányos téte­leink és párthatározataink megvalósítása során a tudo­mány, a közoktatás és a közművelődés terén nagyon sok ádáz küzdelemben kell majd győzelemre vinni a X. pártkongresszuson újra ma­gasra emelt forradalmi zászlóinkat. Mert tartományunk vi­szonylagos lemaradása, az említett tevékenységek ön­célú és önös, a társult mun­kától, társadalmunk egészé­től, törekvéseitől elzárt, s ennek létérdekeire fittyet hányó fejlődése túl sokáig volt az elitizmusnak, a dog­­matizmusnak, a szociális különbségek elmélyítésének, az eszmei semlegességnek, a célszerűtlen, csoportérdekek­ből eredő elaprózottságnak kényelmes melegágya, sem­­hogy mélyreszántó, gyökeres változások nélkül a tudomá­nyos tevékenység, a nevelő­oktató munka, a művelődés munkásosztályunk felszaba­dulásának döntő tényezőjé­vé, általános fejlődésünk szerves részévé válhatott volna. Ezért pártunk közvetlenül a kongresszus után minden fronton azonnali teljes moz­gósítást hirdetett. Az elmúlt egy év leforgása alatt se szeri se száma a tanácsko­zásoknak, ülésezéseknek, rendelkezéseknek, progra­moknak, határozatoknak. Idővel, erővel senki sem ta­karékoskodott. S most aztán, hogy a na­pokban a csata kellős kö­zepén egy lélegzetvételnyire megálltunk, hogy tartomá­nyunk pártbizottságának V. ülésén visszatekintsünk a történelmi távlatokkal mér­ve szempillantásnak is röpke időre, nyugodtan megállapít­hatjuk: megérte a fáradtsá­got. Már csak azért is, mert kitűnt, hogy nemcsak a tár­sult munka többi részlegé­nek, hanem az említett te­vékenységek dolgozóinak sem felelt meg a visszás helyzet, s túlnyomó többsé­gük tettel is kész bizonyí­tani,­­hogy szívügye a kitű­zött cél mielőbbi elérése. S hogy az elméleti meglátások gyakorlattá váltásának is vi­lágosak már a körvonalai, az, társadalmi-politikai szer­vezeteink erőfeszítésén kí­vül elsősorban ennek tudha­tó be. Jó csapáson haladunk te­hát, s folytathatjuk a meg­kezdett munkát. Mint any­­nyiszor eddig, m a további fel­adatokat is világosan meg­határozta pártunk, hogy a közoktatás, a művelődés és a tudományos munka való­ban minden dolgozó és pol­gár­­tulajdonává váljon, a feladatok meghatározását, s a döntéshozást is a tmasz­­okban az alapszervezetek­ben, a helyi közösségekben, az intézményekben, iskolák­ban kell megejteni. Ezt pe­­­dig csak a világos és szaba­tos küldött informálással jól átgondolt és következe­tesen betartott akcióprogra-­ mokkal, társadalmi törekvé­seink további állhatatos tu­datosításával, a változások értelmének megmagyarázá­sával, szorgos türelemmel érhetjük el. Na meg a valós ellenállá­sok erélyes leküzdésével. Közel-Kelet­­ . A béke utolsó lehetősége Ma Szadat—Ford találkozó Salzburgban — Befejeződött az egyiptomi elnök hivatalos ausztriai látogatása Bécsből jelenti a Tan­jug. Salzburg egyik középületének dísztermében ma délután találkozik Ford amerikai és Szadat egyip­tomi elnök. Az egyiptomi államfőt már szombaton délután Salzburgba várták, ahova hivatalos bécsi látogatásának befejezése után utazik. Ford a tervek szerint ma délelőtt érkezik meg ebbe az osztrák vá­rosba Madridból. Az egyiptomi elnök a Fuseh-kastély­ban, az ameri­kai pedig a klessheimi kas­télyban száll meg, ahol an­nak idején két alkalommal Nixon volt amerikai elnököt is vendégül­­ látták. Számos politikai megfigye­lő szerint, akik az egyiptomi és az amerikai elnök talál­kozójára Salzburgba sereg­lettek,­­ a közel-keleti válság békés és igazságos megoldá­sa Ford elnöktől függ. Meg­figyelők emlékeztetnek rá, hogy Ford európai körútjá­nak megkezdése előtt kije­lentette: Szadat elnökkel való találkozójának célja „az igazságos és tartós kö­zel-keleti béke megteremté­se”, Kissinger amerikai kül­ügyminiszter pedig annak a véleményének adott kifeje­zést: nem szabad megenged­ni, hogy a közel-keleti kér­dés megoldására irányuló erőfeszítések diplomáciai zsákutcába jussanak. Ugyan­akkor a szakértők figyelmét az sem kerülte el, hogy Schlesinger amerikai véderő miniszter a napokban meg­fenyegette az arab országo­kat, arra az esetre, ha is­mét zárlat alá helyezik a kő­olajkivitelt, továbbá, hogy 76 amerikai szenátor levél­ben követelte Izrael teljes katonai és gazdasági támo­gatásának folytatását. Hogy ilyen körülmények között miként cselekszik majd az amerikai elnök, és mi lesz az utolsó szava, egye­lőre nehéz megmondani, de mindenképpen figyelmet ér­demel, hogy Szadat­ elnök s általában az arab és az egész békeszerető világ el­várja, hogy az amerikaiak élni fognak a lehetőséggel, és a közel-keleti kérdést kö­zelebb viszik a békés meg­oldáshoz. Az egyiptomi államfő egyébként kijelentette, hogy Salzburgban világos válaszo­kat remél. Hozzátette még, hogy a Közel-Keleten mind­addig nem lesz béke, amíg nem oldják meg a Paleszti­nai kérdést. Bécsbe érkezése után Sza­a­dat elnök hangsúlyozta: még mindig bízik Kissinger amerikai külügyminiszter-eb­ben, és semmi kifogása az ellen, hogy további erőfeszí­téseket tegyen a kérdés meg­oldása végett, feltéve, ha az USA egyértelműen és az egész világ színe előtt elfo­gadja a közel-keleti­ konflik­tus igazságos megoldásának lehetőségét és jobban körül­határolja a béke fogalmát.­­A salzburgi csúcstalálko­zó előtt „kirajzolódtak a fron­tok” — írta tegnap egy oszt­rák újság­. Ford és Stadat találkozója lényegében az­­­ USA megváltozott közel-ke­leti politikájának próbatéte­le. Mindenesetre ma és hol­nap Salzburgban kulcsfon­tosságú határozatokról lesz szó, amelyeket a megfigye­lők derűlátással, de bizo­nyos fenntartással is várnak. Gerald Ford Anvar el Sadat . Ford Madridban Madridiból jelenti az UPI. Gerald Ford amerikai el­nök tegnap délelőtt Mad­ridba érkezett. Ford elnök csupán 22 órát tölt Madridban, majd Salz­burgiba utaz­ik, hogy ma és holnap Anvar el Szadat egyiptomi elnökkel tárgyal­jon. S az utóbbi felismerése sem okozhat különösebb gondot: az őszinteség próba­köve továbbra is a szavak és tettek közötti összhang kell hogy legyen. W­ENGLER Lajos % ■■■■■■ааввааавввввааввввввввавввввввввввввввввввввввввввавввввввв1авввввввввввввввваав 1V\ Г 1 ’ /; • . • M áfflR Sió I ’I Л1р NARANCS, CITROM és EPER ízű . por szénsavmentes üdítő ital készítésére ....... 6 liter édesített vízhez kell keverni \ XXXII. évf., 148. (10 058.) sz. Vasárnap, 1975. júniusi. ■■■■■■■ fazonnal Oldódik \ __I 2 DINAR­INI 1 ijjj Küszöbön a népszavazás Sztrájkhullám­ Nagy-Britanniában Jobb életfeltételekért harcol a munkásosztály • Súlyos helyzetben a laburista kormányzat Londonból jelenti a Tan­jug. Most, hogy a közös piaci tagsággal kapcsolatos nép­szavazást megelőző kam­pány zárószakaszába érke­zett, Nagy-Britanniában újabb sztrájkhullám indult. A súlyos infláció és a gaz­dasági válság napjaiban a munkásosztály jobb életfel­tételeket igyekszik kiharcol­ni magának. Holnaptól London legna­gyobb repülőteréről, a Heath­row-ról nem szállnak fel a gépek sem Európa, sem a brit városok felé. A repülő­téri személyzet ugyanis sztrájkba lép: a megélheté­si költségek növekedésével arányos béremelést követel. A vasúti dolgozók szak­­szervezete is bejelentette, hogy országos sztrájkot szer­vez, ha a béreket nem eme­lik 27,5 százalékkal. A mun­káltatók pénteken elutasí­tották a béremelési követe­lést, s most ismét a szak­­szervezeté a szó. Biztosra vehető, hogy a vasutasok munkaszünetelte­tést­­tartanak, s ezt nyilván az egész ország gazdasága megsínyli. A sztrájk nagy nehézsé­geket fog okozni a laburis­ta kormánynak,­ amely a kö­zös piaci tagság megtartása mellett száll síkra. öt év után Az atomhatalmak nem teljesítették kötelezettségeiket Tovább halmozzák a nukleáris fegyvereket — A jugoszláv küldött felszólalása — Véget ért Genfiben az atomstop-egyezményt ellenőrző értekezlet Genfből jelenti a Tanjug: Genfben véget ért az atomfegyverek terjesztésé­nek korlátozásáról szóló egyezmény végrehajtását el­lenőrző értekezlet. Az egyezmény 1970 márciusában lépett életbe, s a 92 ország közül, amely annak idején ratifikálta a megállapodást, a mostani genfi értekez­leten ötven-egynéhány képviseltette magát. . Az értekezlet végén kon­szenzussal határozatot fogad­tak el, amelyet Thorson, a svéd küldöttség vezetője, az értekezlet elnöke ismertetett. Mivel az értekezlet rész­vevői nem tudtak egyetérte­ni a záródokumentum szöve­gét illetően, fennállt a ve­szély, hogy semmilyen záró határozat sem születik, ezért Thorson, az ügyrendi sza­bályzattól eltérően, egy ma­ga összeállította határozati javaslatot terjesztett be, amely lényegében ártalmaz­­ta annak a dokumentumnak a mondanivalóját, amelyet az illetékes bizottság előző­leg elutasított. Az értekezlet munkájára és eredményeire vonatko­zóan figyelmet érdemlő be­szédet mondott Miloš Lalo­­vic nagykövet, a jugoszláv küldöttség vezetője. Lalo­vic egyebek között kijelen­tette : " A jugoszláv küldöttség úgy véli, hogy az atomhatal­mak nem teljesítették az egyezményről származó alap­vető kötelezettségeiket, mi­vel nem szüntették meg az atomfegyverkezési versenyt, nem állították le a katonai célú kísérleti atomrobbantá­sokat, az atomfegyverek to­vább halmozódnak, s nem növekedett lényegesen az atomfegyverrel nem rendel­kező országoknak nyújtott se­gély. — Lalovic egyúttal rá­mutatott, hogy az atomfegy­verrel nem rendelkező orszá­gok maradéktalanul teljesí­tették az egyezményből szár­mazó kötelezettségeiket. Vé­leménye szerint „az értekez­leten az egyezmény szelle­mével ellentétes felfogások jutottak kifejezésre, az érte­kezleten napirendre tűzött legfontosabb kérdéseket il­letően is”. E kérdéseket így csoportosíthatnánk: Az atomhatamak és az őket támogató országok min­dent megtettek­ annak érde­kében, hogy az egyezményt olyképpen használják fel, hogy lehetővé tegye számuk­ra mindazoknak az előnyök­nek a megtartását,­­ amelyek a megállapodásból erednek. Az atomfegyverekkel nem rendelkező, általában fejlő­dő országok olyan intézkedé­seket követelnek, amelyek megerősítik az egyezmény érvényét, s amelyek hozzá­járulnak az atomfegyverek­kel rendelkező és­ az atom­fegyverekkel nem rendelke­ző országok jogainak és kö­telezettségeinek kiegyenlíté­séhez. Az értekezleten sem a bi­zottságokban, sem a munka­csoportokban nem jött lét­re egyetértés egyetlen lé­nyegbevágó kérdést illetően sem, s ez is a legfontosabb kérdésekben megmutatkozó mély nézetkülönbségekre utal. A munka sikertelenségé­ért a jugoszláv küldöttség véleménye szerint elsősor­,­ban az atomhatalmak a fe­lelősek. A beterjesztett határozati javaslat nem tükrözi híven sem a vitát, sem azokat az álláspontokat, amelyek az ér­tekezleten elhangzottak, s nem tartalmazza az előter­jesztett dokumentumok leg­fontosabb elemeit. M­ivel szavazásra nem ke­rült sor, a jugoszláv küldött­ság nem ellenezte a konszen­zust, feltéve, ha a nyilatko­zat teljes egészében bekerül a jegyzőkönyvbe.­­ A jugoszláv küldöttség végül kinyilvánítja, hogy az említett okok miatt a jugo­szláv kormány kénytelen lesz felülvizsgálni álláspont­ját az egyezménnyel kapcso­latban és megfelelő követ­keztetéseket von le — mond­ta felszólalásának végén Mi­loš Lalovic. Lalovic nagykövet felszó­lalása élénk vitát váltott ki. A válság rendezése nem tűr halasztást A Tito—Szadat tárgyalások nemzetközi visszhangja Tito és Szadat elnök tár­gyalásai nagy visszhangot keltettek világszerte. A saj­tó, a rádió, a televízió és a hírügynökségek sok ország­ban nagy figyelmet szentel­nek a két tekintélyes állam­fő találkozójának és megbe­széléseinek. A legnagyobb figyelmet az el nem kötelezett országok eltökéltsége keltette, hogy fokozni fogják erőfeszítései­ket az igazságos és tartós kö­zel-keleti béke megteremté­se érdekében. A nemzetközi sajtó kidomborítja Tito el­nök megállapítását, hogy a válság rendezése nem tűr halasztást. Az egyiptomi tájékoztatási eszközök igen fontosnak tart­já­k Szadat jugoszláviai láto­gatását. Az el nem kötele­zett országok nemcsak támo­gatni fogják az arabok igaz­ságos ügyét, hanem döntő szerepet is fognak játszani a válság rendezésében — köz­ük. A befolyásos Al Ahram hangsúlyozza: a két elnök­­ egyetért abban,­ hogy a kö­zel-keleti válság megoldását célzó erőfeszítések összehan­golása céljából az el nem kötelezett országok külön csoportot alakítanak. Hason­ló értelmű híradásai voltak a kairói rádiónak és az Ara­bok Hangj­a nevű rádiónak. A szíriai lapok címoldalu­kon számolnak be a Tito— Szadat találkozóról, a da­maszkuszi rádió híradásai­ban áttekintést ad a tárgya­lásokról. A libanoni sajtó is nagy teret szentel a két el­nök megbeszéléseinek. Az algíri rádió hírmagya­rázója szerint Jugoszlávia és Egyiptom ismét nézetazonos­ságra jutott abban, hogy az izraelieknek ki kell üríte­niük valamennyi megszállt arab területet és el kell is­merniük a palesztinai nép saját hazára , való jogát. Demirel és Karamanlisz Ciprusról Tegnap tárgyalóasztalhoz ült Brüsszelben Süleyman Demirel török és Konsztan­­tinosz Karamanlisz görög miniszterelnök, hogy meg­tárgyalja a ciprusi megálla­podás lehetőségeit. Pénteken a két ország kül­ügyminiszterei tárgyaltak. A török külügyminiszté­rium szóvivője bejelentette, hogy ha a tárgyalások ered­ményesek lesznek, a két mi­niszterelnök közös sajtóköz­leményt hoz nyilvánosságra.

Next