Magyar Szó, 1975. június (32. évfolyam, 148-162. szám)

1975-06-01 / 148. szám

4. oldal MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1975. június 1. Göcseji múzeumőr — EZ ITT a kőolajipari múzeum? — Ez, kérem. — Sajnos, hat óra már elmúlt, szóltak, hogy a ■ mú­­zeum zár, nem nézhetjük meg. — Sajnálhatják. Botra támaszkodik a vas­tag szemüveges, méltóság­­teljes múzeumőr. Valóban sajnáljuk, hogy nem nézhet­jük meg a múzeumot: mesz­sze vidékről jöttünk, ki tud­ja, mikor vetődünk ismét erre. Göcsej magyarországi táj­egység, Zalaegerszeg is ide tartozik, központjaként azon­ban Nova falut szokták em­legetni. Különös vidék. Az alföldi ember számára tel­jesen idegen, de a göcseji tájra jellemző épületek, hasz­nál­ati tárgyak, szokások, las­san már a helybeliek szá­mára is ismeretlenné vál­nak, ezért Zalaegerszegen néhány évvel ezelőtt falu­múzeum nyílott. A falvak­ból mindenestül ide átho­zott rendkívül érdekes fa­­vázú házak, használati tár­gyak láthatók. Mellette az újabb kor múzeuma a kő­olaj-kitermelés fejlődését mutatja be. — A munkaidő letelt... — Ó, nem tesz semmit, felőlem megnézhetnék. — Na, de hát a többiek mennek haza. Valamit azért mégis kérdeznék. Idefelé utazva az út mellett lát­tunk két daruszerű épít­ményt. Tudom, hogy az olaj felszínre hozására szolgál, de elfelejtettem a nevét. Tudja, az, ami úgy himbá­lódzik le-föl. — Az a himba. NYUGDÍJAS OLAJIPARI mérnöknek nézem a múze­umőrt. Készségesen válaszol­gat a kérdéseimre, pedig már integetnek neki, hogy igyekezzünk kifelé. Botjára támaszkodva indul a kijá­­rati kapu felé, s közben be­szélgetünk. — Nem vagyok én olajos, csupán három éve, hogy itt dolgozom. De meg kellett ta­nulnom ezt a szakmát. Itt van ez a himba. Tulajdon­képpen nem is szivattyú ez. Elméletileg, ugye, tíz méter mélyről­ lehet a folyadékot feljebb szivattyúzni, gyakor­latilag azonban csak hét­ről. Szakszerű előadást tart arról, hogy az olajkútnak több csöve van, s amennyi folyadékot a himba belepré­sel az egyikbe, ugyanannyi olajnak kell a másiknak a végén­ feljönnie, akár több kilométer mélyről is. — Tudja, kérem, az olaj­ipar már annyira szerteága­zó, hogy egy olajmérnök­nek nem okvetlenül kell tud­nia a másikról, hogy mit is dolgozik, nincs már áttekin­tésük. Van köztük, aki azt tartja, hogy a himba szi­vattyút mozgat, a másik pe­dig azt, hogy nem, ez nem szivattyú. De jártam én már nagyon furcsán is velük. — Szokott mérnökökkel társalogni? — Sok látogató jön ide. Az idén már negyvenezer látogatóm volt. És van ám köztük sokféle ember. Diá­kok, katonák. És ha vala­melyik járatos a szakma bi­zonyos területén, akkor az elkezd engem froclizni. Hogy válaszolhassak nekik, elolvastam mindent, ami a prospektusokban volt az olajipari múzeumról. Aztán láttam, hogy az nekem nem elég, hát elővettem a lexi­kont. De abban sincs meg minden, ezért kell a szak­mában dolgozó munkások­kal és mérnökökkel is beszél­getnem­. Kérdezgetem őket, ők meg vagy válaszolnak, vagy nem. A múltkoriban is kérdeztem az egyiktől vala­mit, válaszolt is, de én érez­tem, hogy nem az igazat mondta. Végül egy bolgár mérnöktől tudtam meg a helyes választ. NEM SIET AZ ELBESZÉ­LÉSSEL, lassan lépked és lassan beszél, ráért. Látszik, hogy az olajkitermelés, vagy­is hát inkább ez a múzeum tölti ki nyugdíjas életének minden pillanatát. Kőmű­ves, kalauz, tanító? Mi le­hetett, mielőtt itt vállalt ál­lást? Nem is kérdeztem tő­le a nagy sietségben, mert társaim már messze elha­ladtak. — Ne tessék haragudni, de a többiek már várnak. A viszontlátásra.. — De aztán Valóban ’visz­­szajöjjenek ám’ Nem aka­rom én azt a falmnyepirmot lenézni, de akkora '»’-lomot csapnak neki... Pedig ez az olajipari legalább olyan érdekes. Azzal a szem elhatározás­sal válók el tőle, hogy em­­szer még valóban viaszaimé­g­zek Zalaegerszegre, és meg­nézem az ő múzeumát is. Mert hogy a caláfiínek érzi, az nem kétséges. És nagyon jó ez így a múzeumnak is és neki is. MATUSKA Márton Mi­ szobád­­ mit nem szabod Párizsi tevét a Magyar Szónak „EZ NEM MÚZEUM, hanem az Istennek háza. Kéretnek a nyájas turis­ták, hogy viselkedjenek tisztelettudóan e helyen.” Ez a felirat fogadja a „nyájas turistát”, a Miasz­­szonyunk templomában, a híres Notre-Dame-bam, aho­va vagy félszáz bámészkodó­val együtt én is begyülem­­lettem május 9-én, a­ győze­lem napján. Különös vélet­len folytán ez az ünnep va­lahogy egybeesett Jézus mennybemenetelének napjá­val, s mivel a hideg atlanti eső, amely már egy hete sza­kad Párizs fel­ett, elmosta a nagy parádét, meg kellett elégednünk egy másik látvá­nyossággal, a párizsi püspök által celebrált ünnepi misé­vel Igaz, a katonai parádét, amelynek során Giscard d’Estaing elnök meg akarta mutatni a világnak, hogy Franciaország szintén nagy hatalom, fogcsikorgatva és esernyők alatt, de megren­dezték egy hadtest, kaszár­nyájának udvarán, a nagy cécóból azonban nem lett semmi, csak a két háború rokkantjai és politikai fog­lyai imbolyogtak végig, meg­ható sántikálással, a Diadal­ív mellett, amelynek örök­mécse előtt az elnök is meg­jelent a tábornoki kar kí­séretében. Sóhajtoztak is a párizsiak, hogy bizony az öreg Charles ezt snájdigabban tudta csi­nálni, és egyáltalán, hogy mást, valami fényesebbet vártak... De hát sok moz­zanat közrejátszott abban, hogy a győzelem 30. évfordu­lóján csak egy cingár, Cilin­deres civil tisztelegjen az Ismeretlen Katona sírjánál. Franciaország ma igen jó­ban van a németekkel, és jobb nem felszaggatni a régi sebeket, meg aztán arról is említést kellett volna tenni, hogy mégiscsak az ameri­kaiak szabadították fel ezt az országot, s ezt jobb nem emlegetni. Azonkívül, Gis­card d’Estaing elnök elren­delte, hogy a francia him­nuszt lelassítva kell játsza­ni, és a híres Allons en­­fants ezáltal elvesztette egy­kori harcias, vérforraló üte­mét. ÍGY HÁT JÓ VOLT az ün­nepi mise is. A németek, igaz, ismét megszállták Párizst, de leg­inkább a Pigalle környékén találhatók. A nagy mellű, tisztes germán családanyák és a pocakos egykori SS- tisztek a „francia fertőt” bá­mulják elképedve és harsány kíváncsisággal tolakszanak a sexy-boltok meg a Mont­martre színház előtt, ahol a Merészség történetét játsz­sza egy anyaszült pőre együt­tes. S miközben bortól pi­ros arccal időnként össze­súgnak vagy visonganak a félsötét nézőtéren — kék szemű szende, nagy talpú gyermekeik, akiket a rom­lottság e látványától távol­tartanak, a Latin-negyed ópiumillatú pincelokáljaiban szórakoznak, ahol kivénhedt péderek cirógatják a Nibe­­lungok angyalképű utódait. A franciák pedig elégedetten dörzsölik a tenyerüket, mert remek üzletet csinálnak ab­ból, ami ezeket, az erényes nyárspolgárokat meghökken­ti...! A franciáknak egyébként más gondjuk is van, mint azon füstölögni: mit szabad s mit nem. Az országban el­képesztő ütemben nő a drá­gaság és a munkanélküliség. Áramkorlátozás van, a sztrájkok mindennaposak, és a kormány egyre attól tart, hogy megismétlődnek a hírhedt „májusi napok”, amikor az egyetemi fiatal­ság a munkássággal karölt­ve kivonult az utcákra. A Giscard-kormány egyéves mérlege igen lesújtónak mu­tatkozik, és Párizs falain igen sértő feliratok méltat­ják ezt a mérleget. A múzeumokban, színhá­zakban alig van látogató (idegen se nagyon), de a mu­latók zsúfoltak, az áruházak­ban páni tolongás látható. A FRANCE-SOIR vezér­­cikkírója gúnyos hangon em­lékezteti honfitársait Offen­bach korára, amely megelőz­te III. Napóleon és a köz­társaság, bukását, amikor Pá­rizs ugyanilyen fékevesztett tébollyal mulatozott és köl­tekezett. Igaz,, a metró folyo­sói tele vannak a munkás­párt plakátjaival, és Sztáling­rád, a párizsi szegénynegyed fölött csend honol, oda nem hallatszik el a lokálok zsi­vaja. De a „fény városa’ láthatóan hamis csillogással ragyog, és nem ér rá töpren­geni, mit szabad, mit nem. Mert amit „szabad”, az csak a naiv turistát vonzza. A párizsiakat az vonzza, amit egyelőre mér: nem szabad. I KÉNYI István „Ahol madarakat ölnek... Minden tavasszal, az idegenforgalmi idény kez­detén a nyugat-európai lapok felvilágosítják olva­sóikat, hogy­­ külföldön hol érdemes nyaralni, mert mondjuk, olcsó a szálloda, jó a kiszolgálás és tiszta a tenger. Azt is megírják, hogy hol nem ajánlatos sátrat verni vagy szobát bérelni. Ám e figyelmez­tetések között gyakran rosszindulatú is akad, amikor olyasmiért beszé­lik le szándékukról a le­endő vendégeket, aminek az égvilágon semmi köze az idegenforgalomhoz. Ilyesmi például az éne­kesmadarak pusztítása. Mondani sem kell, hogy az olaszokat marasztalják el buzgó vadászszenvedélyü­kért. Több nyugat-európai országban az állatvédő egyesületek bojkottot hir­dettek Olaszország ellen, „Ahol madarakat ölnek, ott nem nyaralunk” jel­szóval, s a kampányról természetesen, bő lére eresztve, beszámol a saj­tó is. A mozgalom olyan méreteket öltött, hogy va­lóban aggasztja az olasz vendéglátóipar illetéke­seit. Félreértés ne essék: eszünk ágában sincs vé­delmezni a kétmillió olasz vadászt, akik állítólag több millió vándormadarat puf­­fantanak le évente. Csak a jól időzített kampány az, ami visszatetszést kelt. Ugyanis a mi idegenfor­galmunk ellen is voltak szinte minden tavasszal, s bizonyára lesznek is ilyen áskálódások. Emlékezzünk vissza az 1972. évi himlő­járvánnyal kapcsolatos vészjósló cikkekre. Vagy egy holland újság néhány évvel korábbi rágalmazó cikkére. Vagy a tavalyi be­számolókra Adriánk túl­zott szennyezettségéről. Mindenki előtt nyilván­való volt, hogy nem a kör­nyezetvédelem késztette a szerzőket, hogy tollat ra­gadjanak. Mint ahogy az olaszok esetében sem a vadászokat vették célba. A zentai INEX TISA Bútorgyár munkástaná­csa MEGISMÉTELT P­ÁL­YÁZAT ÚTJÁN FÖLVESZ­­ kereskedelmi igazgatót (nem újraválasztás). Feltételek: 1. Okleveles közgazdász vagy erdészmérnök (faipari szak), legalább 3 évi gyakorlattal, ebből egyévi, kereskedelmi ügykezelésben szerzett gyakorlat. 2. Közgazdász vagy üzemmérnök (faipari szak), 3 évi gyakorlattal, ebből egyévi, kereskedel­mi ügykezelésben szerzett gyakorlat. 3. A szerbhorvát nyelven kívül szükséges a ma­gyar nyelvtudás is. , 4. Megfelelő erkölcsi-politikai magatartás. Személyi jövedelem megegyezés szerint. A kérvényekhez képesítésről szóló okleve­let, pályaképet, valamint részletes életrajzot kell csatolni. A hiányosan ellátott kérvényeket figyelmen kívül hagyjuk. A pályázat a Magyar Szóban való közzété­teltől számított 15 napig érvényes. A szükséges­ okmányokkal felszerelt kérvé­nyeket az alábbi címre kell eljuttatni: Inex-Tisa Industrija nameštaja, Za konkurs, Senta, Petefi Sandora 54. 773/1. Az adai Vinar Vendéglátóipari Vállalat PÁLYÁZATOT ÍR KI , az igazgatói állás betöltésére. FÖLTÉTELEK: — eleget kell tenni a törvény által megszabott általános föltételeknek. — Közgazdasági vagy jogtudományi egyetem legalább 5 évi gyakorlattal, ebből háromévi vezetői beosztásban. — Közgazdasági vagy jogtudományi főiskola legalább 8 évi gyakorlattal, ebből háromévi vezetői beosztásban. — Azonos feltételekkel rendelkező személyek esetében előnyben részesülnek azok, akik vendéglátóiparban és kereskedelemben szer­zett gyakorlattal rendelkeznek.­­ Olyan személyek, akik eddigi gyakorlatuk folyamán igazgatói, illetve üzemvezetői be­osztásuk alatt kényszerigazgatás alá juttat­ták vállalatukat, nem jöhetnek számításba. A pályázat a hirdetés közzétételétől számított 15 napig érvényes. A pályázati feltételeket igazoló okmányokkal ellátott kérvényeket a hirdetés közzétételétől számított 15 napon belül az alábbi címre kell eljuttatni: Ugostiteljsko preduzece Vinar, Ada, Dimit­rija Tucovica 14. 756/1. A törökbecsei Ivó Lol­a Bihar Középiskola dolgozói tanácsa PÁLYÁZAT ÚTJÁN FÖLVESZI az újonnan megnyílt munkahelyekre: — Magy­arny­elv-szakos tanárt; németnyelv-sza­­kos tanárt (magyar nyelvtudással); történelem sza­kos tanárt (magyar nyelvtudással); két matemati­ka szakos tanárt, egyet magyar nyelvtudással; fizi­ka szakos tanárt, lehetőleg magyar nyelvtudással; tanárt a marxizmus és az önigazgatású szocializ­mus alapismereteinek oktatására, lehetőleg magyar nyelvtudással. Feltételek: Valamennyi munkahelyen eleget kell tenni a középiskolai oktatásról szóló tartomá­nyi törvényben, valamint a káderekről szóló nor­matívákban megszabott feltételeknek. Lakás megegyezés szerint, személyi jövedelem megállapodás alapján. A pályázat a munkahelyek betöltéséig érvé­nyes, az elsődlegesen befutott kérvényeket június 30-án 8 órakor bírálják el. A hiányosan ellátott kérvények figyelmen kívül maradnak: 757/1.

Next