Magyar Szó, 1975. június (32. évfolyam, 163-177. szám)

1975-06-30 / 177. szám

Hétfő, 1975. június 30. A pikkelyét vesztett „aranyhal" Mark Spitzről, minden idők legnagyobb úszójáról, a müncheni olimpiai játékok hétszeres aranyérmes bajnokáról van szó. Fantasztikus győzelmei után az egész világ ünnepelte, elsősorban a lányok és asszonyok eszményképe lett. Nemrégen egy kaliforniai közvéleménykutatás adatai szerint a reklámban és a szórakoztató iparba „disszidált” csodaúszó, a legnépszerűbb amerikai sportolók között a 183. helyen szerepelt, amelyért a reklám-szakemberek és felelősek. Spitz természetesen népszerűségét dollármilliókra akarta átváltani és ez 2 éven keresztül" sikerült is neki. Csakhogy a reklámipar vezetői túlzásba vitték a dolgot. Egyikük találóan mondotta: a Spitz esete nagyszerű példa arra, hogy a hirdetési szakmában egy arc értékesítésének milyen határai vannak. Főleg olyanoknál, akik a sporton keresztül lettek híresek, így nevük vonzereje még rövidebb életű. A statisztikusok kiszámították, hogy a müncheni olimpiai győzelmei után 6 hónap alatt, nem kevesebb, mint 19-szer jelent meg 15 különböző TV állomás műsorában és reklámozott néha egymásnak teljesen ellentmondó árucikkeket. Most aztán pasadénai otthonában szidja a reklámszakembereket. Ma már semmi vonzereje sincs. Ráadásul a „dolláreső” hatására félbehagyta fogorvosi tanulmányait és nagy kérdés, hogy az elmulasztottakat pótolni tudja-e? Bár, amikor ömlött hozzá a pénz, fogadkozott, hogy gondol a jövőjére és komoly tőkét gyűjt, de ebből nem lett semmi. Két kézzel szórta a dollárt és ebben fiatal felesége, Suzan sem tudta megakadályozni. Nemrég olyan hírek keringtek, hogy ő lesz a legújabb Tarzan filmsorozat főszereplője. Újabban pedig arról számoltak be a lapok, hogy Mark Spitz mégis a „kaptafánál” marad. Úszóversenyekről számol majd be, mint a CBS TV kommentátora. . Nápoly az ingyenfutball Mekkája Olaszországban, az úgynevezett „polgári engedelmesség megtagadása” mozgalom Torinóban kezdődött, ahol a lakosság egy része a villanyszámlának csak a felét volt hajlandó kifizetni. Aztán e mozgalom járványszerűen átterjedt Milánóra is, ahoo az autóbuszjegy árának emelése ellen tiltakoztak engedetlenséggel, vagyis a régi tarifa fizetésével. Azóta Olaszország minden részéből nap-nap után érkeznek a különféle jelentések a különféle fizetések megtagadásáról. A legjellegzetesebb, ami Nápolyban történt, ahol nemrég a fociszurkolók léptek a polgári engedetlenség útjára és nem vesznek jegyet a futballmérkőzésekre. Olaszországban , mint ismeretes, „portugáloknak” nevezik a potyázókat, akik ingyenjeggyel vagy egészen illegálisan járnak színházba, moziba és meccsre. így történt, hogy aportugálok gyerünk be” felkiáltással, mintegy ezer ember akart ingyen bemenni Nápolyban a mérkőzésre. A kiáltás még szellemes is volt, mert a nápolyi csapat éppen egy portugál csapattal mérkőzött. A pénztelen szurkolók nem elégedtek meg a szellemeskedéssel, hanem köveket, és üvegeket dobáltak az útjukat elálló rendőrök ellen. Majd mérgüket a stadion körül parkoló autókon töltötték ki. Néhányat felfordítottak, másokat megrongáltak, sőt el is loptak. A mérkőzés végén, amelyet a vendéglődzők nyertek meg, kb. 20 rendőr és még egyszer anynyi tüntető hevert sebesülten a stadion körül és 15 ingyenszurkolót letartóztattak. Egyesek szerint a példa „fentről” jön, amiben sok az igazság. Ugyanis a kiváltságosok ezrével kapják az ingyenjegyeket a mécsesekre. — Mi a potyázásért legalább az életünket kockáztatjuk!” — mondják a nápolyi „portugálok”. Persze, tudni kell azt is, hogy Nápolyban emberemlékezet óta zavarogtak a szurkolók és sehol a világon nem jártak azelőtt sem ingyen a futballmeccsekre annyian, mint itt. Felmérések szerint minden vasárnap mintegy 10 000 néző lép be ingyen a nápolyi stadionba, és ezek három csoportba oszlanak: az elsőbe tartoznak a hatalmasságok, hivatalos közegek, sofőrök, rokonok és barátok kíséretében kb. ezer ember, miden héten. A második, sokkal népesebb csoportnak már van jegye: 4000 ingyenjegyet kénytelen a nápolyi klub hétről hétre átadni a városi tanácsnak. Végül, de nem utolsósorban: minden vasárnap legalább 5000 személy a híres nápolyi fantázia és furfang segítségével a legagyafúrtabb ötletekkel jut be ingyen a stadionba. Vannak, akik az illemhelyek tisztaságát ellenőrizik hamis engedéllyel. Ezzel a csellel több százan nézik végig ingyen a meccseket SPORTVILÁG Bkovi: " futballt lábbal kell játszani, de tej nélkül nem megy" (Budapesti telexjelentés) Bukovi Márton, világszerte elismert „labdarúgó professzor” esztendők óta nem szerepel a magyar labdarúgás, vagy bármely klub irányítói között. Ez nem jelenti azt, hogy hátat fordított imádott sportágának. Reggeltől estig, járja a pályákat, láthatóan rágódik, marcangolja magát a sikertelenségért. Mint a Népszavában tett nyilatkozatából mindjárt kitűnik, vele nem lehet megutáltatni a futballt. — Az emberek igazságtalanok, türelmetlenek. — mondja — És sajnálom, de azt kell kijelentenem, hogy nem értenek ehhez a sportághoz. Azt hiszik, hogy a futballhoz csak láb kell. Az igaz, lábbal kell játszani, de fej nélkül nem megy... S mindjárt jön a manapság elmaradhatatlan kérdés: mi akadályozza a magyar labdarúgás felemelkedését? — Tekints a múltba, s nézz a jövőbe — ez az én elvem, mindenki azt mondja, hogy a mai labdarúgás más 1927-ben a Ferencvárosban Szedlacsek tulajdonképpen beállás volt, a Fuhrmann, Bukovi, Obitz fedezetsor a mai középpályások szerepét töltötte be, Takács II. és Kohut a mai nyelven előretolt évet játszott... A brazilok azzal a játékmóddal nyertek sorozatban VB-t, amelyet eredetileg én dolgoztam ki és az MTK-nál nagy sikerrel alkalmaztam, mint ahogy hasonlóképpen játszott az ötvenes évek magyar aranycsapata is. *Nem a labdarúgás változott, hanem azon belül a kifejezé- sek. — El kell hagyni a sablonokat, az egyéniséget nem szabad megfojtani. Vissza kell térni saját játékunkhoz, amelyet mindenkor a szellemesség, a gólratörés jellemzett. Nekünk nem áll jó a catenaccio, nem kell totális futball és hasonló varázs szó. Emeljük labdarúgóink fizikai képességeit minél magasabbra, s jöjjön a labda, a labda, a labda... Bukovi így folytatta: — A fizikai követelmények alapvetőek, ezt kár annyira emlegetni. A baj, hogy a mieink csak válltól lefelé futballisták. Nem használják az eszüket. Miért? Mert erre nem oktatják őket — s ez a legnagyobb baj. A lábak csak végrehajtó eszközök, semmit sem érnek a fej nélkül. Mi vállon alul szinte egyenlőek vagyunk az egész világgal, ellenfeleink azért győznek, mert plusszként a fejüket is használják. A válogatottról: — Marseille óta szinte nem szerepelt két egyforma összetételű válogatott. A kapitányok úgy váltogatják egymást, mint a játékosok a mezüket. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a játékosok idegbetegek lesznek az edzőkkel együtt, és csak a mával törődnek. Tanácsai: — Meg kell találni saját magunkat, és nem szabad kopírozni. A futball labdajáték, tehát a labdának kell az edzések középpontjába kerülnie. Maximálisan az egyéni adottságokra kell szabni minden edzést, legyen az fizikai, technikai vagy akár taktikai foglalkozás. BOSKOVITS J. Az Adidas világhírű cipőmúzeumában Az ötlet kétszeres telitalálat is az ötvenes években is 483 gram. Telitalálat a cipőmúzeum, és mát nyomott. - telitalálat a sporthoz való kap- Mindenesetre nagy a különb, csolódás is. Itt van Jesse Owens, még a századforduló futballcipő- 1 Ron Clarke, Cassius Clay cipője, je és a mai Adidas cipők között, s mindegyikhez kapcsolódik va- 1975-ben a legmodernebb cipő ,amilyen történet. Olyan ez a súlya 240 gramm. A cipőmúzeum, mint egy könyv. Nem messze a szülői háztól, mindenki tetszése szerint lapoz a Nürnberg melletti Herzogen, benne. Azt olvassa el belőle, aurachban készítette Adi Dassamit akar. A cipők révén ler 1920-ban az első sportcipőt, mindegyik látogató felidézheti és ott áll ma a híres Adidas azt a mérkőzést, amelyen szer cipőgyár is, amely naponta 120 helyesen is jelen volt, amelyet ezer cipőt dob a piacra. 1969-ben végigszurkolt, amely évek múl még csak napi 35 000 cipőt gyár fával is elevenen él emlékezete láttak. Az ugrásszerű fejlődésben, az 1968-as mexikói olimpia után . Az Adidas sportmúzeum be- következett be. Statisztikai kimutatja a cipőgyártás fejlődését mutatások vannak arról, hogy az utóbbi ötven évben, de talál hány atléta viselt az olimpián hatunk itt 1895-ből származó Adidas cipőt, és közülük hány angol futballcipőt is, amelynek szerzett valamilyen érmet. Az ő súlya 585 gramm. Ma már elkép- Adidas cipők története 1948. jú- szelni is nehéz, hogyan viselhe-nius elsején kezdődött, de már tett valaki ekkora terhet kilenc- az 1932-es Los Angeles-i nyári ■ven percig a lábán. Ezt a cipőt olimpiai játékokon is ott voltak egy első világháború korabeli Adi Dassler gyártmányai. Jesse követi súlya 545 gramm. Erde- Owens, a sötét bőrű vágtázó is ■ kés, hogy az angol futbalcipő ilyen cipőt viselt. 1939-ben még csak 150 ember készítette a cipőket. Amikor kitört a második világháború, az asszonyok vették át a munkát, de 1943-ban évekre megállt a termelés. 1948. júniusában kezdődött újra a munka a már újjáépített Adidas cipőgyárban. Azóta időről időre újabb és újabb gyártmányokkal lepi meg a világot. Az olimpiák, a világ- és Európa-bajnokságok ösztönzőleg hatottak a termelésre. Idézzük csak fel az 1954-es berni NSZK—Magyarország világbajnoki futballdöntőt. Azon a július 4-i napon esett az eső és Adi Dassler receptje valóságos gyógyír volt a mély talaj ellen. A különleges stoplikkal a német játékosok sokkal könynyebben mozogtak a pályán mint a magyarok. A múzeumban található a tokiói olimpia néhány sztárjának futócipője. Itt van az amerikai Robert Hayes cipője, amellyel 10 másodpercet futott a döntőben, s aranyérmes lett, és itt láthatjuk Michael Larrabbee (400 méter) és William Mills (10 000 méter) amerikai győztesek lábbelijét. Külön kis polcon foglal helyet Al Oerter egyik futócipője, amellyel olimpiai bajnokságot nyert. A negyediket, Adi Dassler személyesen kereste fel az amerikai atlétát, hogy elkérje tőle cipőjét. Itt láthatjuk a hatvanas évek legnagyobb futójának, Kon Clarкепак a cipőjét. A kitűnő atléta nevével 1966-ban, a melbourne-i olimpián ismerkedett meg a sportvilág. Ő volt az a karcsú, szép mozgású fiatalember, aki az olimpiai váltó utolsó tagjaként futott be az olimpiai lánggal a Cricket Stadionba. Az ausztrálok már akkor úgy tartották számon, mint az egyik legnagyobb tehetséget. Ezért lehetett Nurmi utóda az olimpiai kandeláber meggyújtásában. Amikor Adi Dasslerban felmerült a gondolat, hogy cipőmúzeumot létesít, valószínűleg nem gondolt arra, hogy az élettelen tárgyak mögött milyen drámák húzódnak. A napokban a kezembe krült egy kép, amelyen Classius Clay éppen a padlóval ismerkedik a szorítóban. Cipője orra az égnek mered, de a felvétel olyan optikával készült, hogy szinte egy nagy talp uralja az egész képet. Mondanunk sem kell, hogy a nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnok cipője sem hiányzik a múzeum értékes darabjai közül. Adi Dassler, aki maga is lelkes sportrajongó, barátságot kötött több híres személlyel. Ma már elég egy levél, hogy az olimpiai vagy világbajnok boldogan a múzeum rendelkezésére bocsássa a cipőjét, amellyel aranyérmet szerzett. A látogatók érdeklődése elsősorban a régi tárgyak felé irányul, s ez érthető is. Lehet, hogy ötven év múlva más lesz a helyzet, de egyenlőre ma még Jesse Owens lekörözi mindazokat, akik ma veszik át az aranyérmet a különböző világversenyeken. Egy órát töltöttünk a világhírű cipőmúzeumban, s körülbelül 300 cipőn akadt meg a tekintetünk. Milyen hasonló tárgyakkal lehetne bővíteni ezt a múzeumot, amely igaz, nemcsak cipőkből állna, hanem labdákból, diszkoszokból, gerelyekből, tőrökből stb. Mert milyen nagyszerű volna egy nemzetközi sportmúzeum! A világon több helyütt vannak sportmúzeumok, amelyek a sportvilág színpadán elért nemzeti sikerekről árulkodnak, de a sportmozgalom egészét átfogó állandó kiállítás nincs egyetlen országban sem! S. I. m mm ,fc4/ir^7 HÉSIIÍ n^díl-275( Min Д //Jp3 ® FÉLAUTOMATA HEGESZTÖKÉЖ i W, ' / • Ш Ш SZOLÉKEINK KIVÁLÓ ERED-ffl— - MÉNNYEL ALKALMAZHATOK ' SíT íJ .* & * VÉDÖGAZ HEGESZTÉSRE. •2*^ ^ ALT U^TAVOL...t SAGRÓL VEZESSÉK dBHEZ.^MIEGYEN TÍPUSOK: A9-400 A1W08 telefon 24-322 telei 25-252 _ MARKETING-SZOLGÁLAT |UI.JANOJ ML - PULA Szurkolói hajfestés angol módra Az angol labdarúgószurkólók, akik az utóbbi években oly sokat hallattak magukról, nemrég a sportág történetében újszerű gyakorlatot vezettek be. Elhatározták, hogy kedvenc egyesületük klubszíneire festik hajukat. A színskálán leggyakoribb kék, sárga, fekete, vörös, lila és zöld színű hajzat elárulja, hogy melyik egyesület győzelméért szurkolnak a lelátókon, így a rendfenntartók munkáját is lényegesen megkönnyítik, hiszen a verekedő, botrányokozó szurkolót könynyű megtalálni. Az angol Davis Mitchell, a labdarúgórajongók figurója mindenesetre jól keres ezen az üzleten. Mamidéii szurkolónak kívánsága szerint átfesti a haját, és munkájáért — miután ő is fanatikus szurkoló — potom 1 fontot számít. Kérdés, mennyibe kerülne egy ilyen szurkolói hajfestés, ha e munkát nem egy Mr. Mitchellhez hasonló lelkes szurkoló-figurót végeznél.... .. 3. oldal Hogyan táplálkoznak az asporton? Ma már tudományos alapossággal kidolgozták a különböző sportágak versenyzőinek táplálkozási rendjét: meghatározták, hogy a minél tökéletesebb teljesítmény érdekében a verseny előtt a versenyzők mikor és milyen ételeket fogyasszanak. Mindezektől függetlenül egyes szakvezetők és sportolók, maguk alakítják ki táplálkozási rendjüket. Lássunk néhány példát: DON REVIE, az angol válogatott menedzsere, neves szakemberekkel folytatott tanácskozása után kijelentette: — Játékosaink mérkőzés előtti ételei közül „száműztük” az óriási adag, nehezen emészthető sült húsokat, helyükbe kalóriadús, könnyen emészthető ételek kerültek. Revie játékosai minden reggelihez csak az általa kiosztott, fejenkénti 3 szelet csokoládét, zabpehelyt, pirított kenyeret lekvárral, no és természetesen az angoloknál elmaradhatatlan teát fogyaszthatják. RON HILL, brit maratoni futóbajnok egészen sajátos diétát alakított ki magának, amelynek receptjéről így vall itt: — A rajt előtt lenyelek néhány szénhidrátot tartalmazó glükóztabletttát. Reggelim, az éhségérzetet csökkentő pirított fehér kenyérből és az erőnlétet fokozó lekvárból áll. JOHN CONTEH félnehézsúlyú világbajnok étrendjének nem sok köze van a „tudományhoz”... — Minden mérkőzésem előtt kizárólag spenótot fogyasztok! — Hogy miért? Az ismert humoros rajzfilmekben Popeye is azt evett mielőtt ellenfelét kiütötte! Anyámviszont azt tanácsolta, hogy sok répát fogyasszak, mert az jót tesz a szememnek, hiszen ellenfelemet egy pillanatig sem téveszthetem szem elől... MUHAMMAD ALI minden versenye előtt már 7 órával „beáll” a legóvatosabb étrendjére. Sőt, már napokkal egy-egy nagy mérkőzése előtt kerüli a tenger „gyümölcseit” és a sertéshúst. — Ezekben sok káros anyag van, amelyek az embert elbágyasztják a szorítóban! — véli a „legnagyobb!”... WILLIE JOHN, a világhírű rögbijátékos, „zárdás önmegtartóztatással”, mérkőzései előtt annyit eszik, mint egy madár. — Csak üres gyomorral vagyok képes teljesítőképességem maximumát nyújtani! Különben a rögbi játékosok, már ami az étkezést illeti, nem nagyon válogatósak! — vallja. Lehet, hogy Mr. John, a rögbicsaták hevében leharapott fülekerültekéteelső?pét?tk p gc GEOFF CAPES angol tekebajnok a felsoroltakhoz képest kifejezetten falánk ember, aki oly bőséges reggelit fogyaszt, mint amenynyit mások egész nap sem esznek. JON THOMPSON, a híres maratonfutó, talán az egész világon egyedülálló, különleges étrendje a következő: minden versenye előtti héten háromnapos böjtöt tart, majd röviddel a rajt előtt kiadós mennyiségű, főleg keményítő- és zsírtartalmú ételeket fogyaszt, amit így indokolt: — Már Napóleon is megmondta, hogy egy hadsereg üres gyomorral képtelen jól masírozni...