Magyar Szó, 1975. június (32. évfolyam, 163-177. szám)
1975-06-18 / 165. szám
Csipetnyi remény Irtózom Az irtástól, De a szúnyogirtást Várom, lesem Türelmesen. Újságok ígérik, Rádióból szippantom A hírt, ó, De még csak, sajnos, A lassúság irtó képé . 2490 így olvastam én ! „Szélhámosok és zsarolók a virágok birodalmában .. . — Sebaj, ha csak ott! „Az új cipődivat nincs tekintettel egészségünkre...” — A zsebemet már emlegetni is restelli... „Munkások a munkásokért.. — Hát van más is értük? ..* „Véget vetni a község viszonylagos lemaradásának...” — Lassan már mindennek vége legyen?... „Ismét kapható lesz lignit.. — Mi az, hogy: „ismét kapható?” Eddig VEHETŐ volt, és főleg — vehetetlen. A cím: „Életmentés a szlovén hegyekben.” Az alcím: „Három alpinistát elsodort a lavina.” — Tiszteltetem a reklámfőnököt! „Félmillió dinárt keres a bányász!” — Na, és mennyit talál? ... „A bírálatból és önbírálatból sohasem elég!” •— Főként ha mással cselekszik mindkettő, mi? ... KATI Utazzunk! (ha van kire.) USS Fej vagy írás Szerte a világban sok hülyeséget írnak össze(vissza) a firkászok. Ezeket a giccseket és fércmunkákat szerte a világon kiadják a kiadók. (Ahelyett, hogy íróik útját adnák ki). Gutta ütné Guttemberget, ha látná, mi minden szemét kinyomtatására is használják zseniális találmányát. Az emberiség felvilágosítójának agyában kihunynának a mécsesek, szeme elsötétülne éskáposztaprést tervezne maximum, automata habverőt vagy tökgyalút. (Legalább kevesebb gyalulatlan és faragatlan tök kószálna földgolyóbisunkat nyomorgatva — sóhajtana fel). Hogy? Miért? Szerte a világon szidják az írókat, újságírókat, publicistákat, firkászokat és más piszkászokat, hogy többet írnak, mint olvasnak ... nem csoda hát, ha sületlen ostobaságokkal sülnek fel, s vadító zöldségek hagyják el tollukat. (Hányan nyalják meg szájuk szélét sóváran: csak egyszer kapaszkodjanak bele ezekbe a kölcsön páva-farktollakba — melyek a legjobb esetben is pulykák — és megkopaszthassák dicső viselőcskéjüket, ezeket a tolvaj szarkákat!) Hogy miért? A válasz egyszerű. Mikor ezek a minek nevezettekászok pályaválasztásuk felől döntöttek (a másik alternatíva a lókupecség nemes mesterségé lehetett —-,hiszen lóvá teszik közönségüket s lóvévá tehetségtelenségüket), szóval mikor már pergett az érme a levegőben — a fej vagy az írás közül — csakis az írást választották. Mégha a fej esett is fölülre. Annak a jelét látták ebben, hogy a fej elnyomja az írást. Számunkra mi marad más , mint a sírás(ás). K. Cs. 40 fokos civilizáció viskó helyett tízemeletes, liftes, beton- és üvegalkatrészekből konstruált ház amit csak egy civilizált huszadik századi urbánus környezet engedhet meg magának. A bökkenő az egészben az, hogy izzadunk. Ha meg bekapcsoljuk a ventillátort, akkor megfázik a hátunk, meggémbesedik a nyakunk, prüszkölünk és köhögni kezdünk. Persze, nincs ok az aggodalomra, mert a meghűlést sem kamillateával, hársfateával gyógyítunk már, mint őseink, hanem injekciókkal és pirulákkal, vitaminokkal és izzasztókkal, csöppekkel és kapszulákkal, antibiotikumokkal, ha már hörgünk és levegő után kapkodunk, ráz bennünket a hideg , és felszökik a lázunk. Persze, nemcsak nyáron betegszünk meg, télen is kijut a bajból, mert szupermodern lakásunk olyan fifikával van megszerkesztve, hogy télen hideg, nyáron meleg, hogy alaposan kiélvezhessük az évszakok sajátságait. A városban sok pénzt lehet keresni. Keresünk is, hisz megfeszítve dolgozunk egész évben. Félre is rakunk valamennyit a pénzünkből. Ha többet nem, legalább néhány ezrest. Nyaralásra valót. Hogy civilizált, szupermodern lakásunkból elmenekülhessünk falura, hegyek közé, vissza a természetbe. Legszívesebben falun nyaralunk: földből döngölt nádfedeles házban bérelünk lakást. Gémeskútból húzzuk a vizet, és petróleumlámpával világítunk. Persze, eszem ágában sincs átkozni a civilizációt. Mert honnan tudnám, milyen élvezet nádfedeles, földből döngölt házban lakni, ha nem sanyarognám végig az év 11 hónapját szupermodern városi lakásomban? K. E: A negyven fokot fagypont felett és tető alatt kell érteni, lévén szó tetőlakásról nyáron. A civilizációt pedig úgy kell értelmezni, hogy földből döngölt nádfeledeles ЈДШ 627 I Wffl __ , _ . m If i Bf Jm A várban olyan Ш гШ a Magyar Szó szatirikus melléklete Hiába kultúr-erőd — I» SZERKESZTI: KOPECZKY LÁSZLÓ erőd! A 7 A heringet is a tudomány szolgálatába állítják. Szaporodnak a tudós kopoltyúk. Saját házát gyújtotta fel egy grosnicai lakos. Ég a kunyhó, ropog a Nada. S még egy meleg poén. Kigyulladt a cambridgie egyetem vitaterme. Na kérem, hát így kell ezt! Sokan kisebbségi érzésből falnak féktelenül. Pedig az már biztos, hogy vendéglőinkben senki sem eheti magát naggyá. Párizs környékén pásztoriskola működik. A gyengébbek külön pásztorórákat vehetnek. A SEVERTRANS sofőrje iszik, és lehajigálja az utasokat. Ez az, ő nem fúj, de neki fújhatnak. Újságpapír is jó takarmánynak. Most tessék mondani: nincs az a marha, aki beveszi! ahogy a mekből megszöknek a mű- egyszerűen nincs hozzá A totóbajnok ... Itt áll előttünk a nap, a hét hőse és a világ nyolcadik csodája: Mázli Marci bá', aki kerek 99 milliót nyert a múlt heti sportfogadáson. Kérdezzük meg tőle, sejti-e, hogy mennyi ez az összeg? — Dollárban, márkában már pedzem, a többi meg nem érdekel. — És hogyan sikerült ezt a csodálatos tizenkettest befogni? — Egyszerű az, fiam, mint a paszuly: az időjóslást meg a sportkommentátorok prognózisait kevertem némi óbabiloni bölcsességgel... Ha például az UK meg a MÚK mérkőzése előtt az időjárás tipptársak esőt jósoltak, akkor én már tudtam, hogy száraz talaj lesz és ha a sporttársak azt írták, hogy az UK-nak a száraz talaj fekszik, akkor én a MUK-ra tippeltem. A találat mindig holtbiztos volt. — Szóval, maga a mások hibáiból él? — Igen. Ugyanúgy, mint az a közlekedési szaki, aki most jegyzi fel a tilosban hagyott kocsim rendszámát. — És ez minden? — Dehogy! Most jön az óbabiloni... Amikor a PAFC edzője telesírja a sajtót, hogy fél csapata sérült, akkor én már tudom, hogy ott minden komplett, csak az edző elvtárs a sérült agyúnkat akarja beugratni... No meg aztán, ha a FOKÖ fenn szóval dobra veri, hogy most csak azért is nem fekszik le a KÖFÖ-nek, akkor én már tudom, hányat ütött az óra, merthogy Babilonban is harangszóval lepleztek... — Tehát eszerint írja le a számokat? — A, azt az unokám csinálja. A számokhoz én nem értek... — Biztosan van valami rendszere a szelvény kitöltéséhez. Milyen számtani fogalmakat használ? — A litert és a decit. — Hogyhogy? — Úgy, hogy sportelmélkedéseim közben naponta felöntök néhány litert. — De talán tippelés előtt nem iszik bort? — Ó, dehogy! Csak pálinkát. Az jobban ösztönöz. — Lehet, hogy igaza van, mert sikerült... És most mit tesz azzal a temérdek pénzzel? — Minden második vasárnap felpakolom a családot, aztán kiruccanunk a Vojvodina stadionba. — Minek? — Hadd lássa a világ, hogy, mi is meg bírjuk fizetni a méregdrága belépőjegyet. BALÁZS Pál Humoristáinkhoz — Elkampicsorodva —■ Valamikor réges-régen, A fene bánja, melyik évben, | Királyokról, koronákról | S hasonló nagy koponyákról | Rántottátok le a leplet! Heted-hét országos volt, híretek, A zsarnok pennátoktól Ireszketett, Az egész világ eltátotta a száját, Sok nagykutya, veszett a dühében, Megette saját becses máját! Szegényen, de bátran éltetek, Az ördög nagyanyjától sem [féltetek! S röhögött tele szájjal a tömeg. Midőn a célba, oly remekül [lőttetek! S most, barátim, a kánya [verje meg, — Akár egykor a szomszéd [sógorék —, Egy szúnyogra heten mentek?! Ár. 1975. Június 5-én