Magyar Szó, 1975. július (32. évfolyam, 178-192. szám)

1975-07-01 / 178. szám

2. oldal Pele, a világhír® brazil labdarúgó, aki jelenleg egy New York-i csapatban játszik, vasárnap délután a Fehér Ház vendége volt. A képről ítélve eredményes futball-lec­­két adott Ford elnöknek. Lányok a belga hadseregben Díszegyenruha magas sarkú cipővel A napokban az újoncokat fogadva egy Brüsszel kör­nyéki katonai táborban a tisztek szokatlanul hossza­san megkínlódtak a felsora­koztatással, a lecsillapítás azonban ennél is több időt vett igénybe. A vigyázz ve­zényszóra a sorokból neve­tés hallatszott. A kiképzők ez alkalommal nem emelték fel hangjukat, mi több, ugyancsak mosolyogtak. A regruták ugyanis ezúttal fia­tal lányok voltak, akik a közelmúltban elfogadott tör­vény értelmében ezentúl hi­vatásos katonák lehetnek. A lányok bevonulása a ka­szárnyákba meglehetős élénk­séget és újdonságot vitt a katonaélet szürke hétköz­napjaiba. Az étkezdében pél­dául az ebéd­ sokkal válasz­tékosabb lett, úgyhogy egye­sek azonnal fel is tették a kérdést, ha mindez így foly­tatódik, a kormány mennyit fog megtakarítani a lányok katonai szolgálatban való alkalmazásával. A felszere­lés kiosztásakor minden ka­tonalány szagosszappant, díszegyenruhát és 5 centi­méter magas sarkú cipőt ka­pott. Külön szobákat ren­deztek be számukra, az ab­lakokra függönyt húztak, s több más intézkedéssel is óv­ják őket a kíváncsiskodók­tól A katonai hatóságok ugyan nem tagadják, hogy a lányok felvétele eltért a szokásostól, ellenben hang­súlyozzák: a továbbiakban a többiekre érvényes szabá­lyok a „hölgyekre” is vonat­koznak. A katonalányok két­hónapos kiképzésen vesznek részt, utána beosztják őket az egységekbe. A kiképzés alatt többek között meg kell tanulniuk lőni, az akadályo­kat leküzdeni, kúszni, fede­zéket ásni stb. A kiképzés reggel 6-tól este 6-ig tart. Utána kimenőt kaphatnak, de 22 óráig vissza kell tér­niük a kaszárnyába. A hét végét, mint a többiek is, ott­hon tölthetik el. Az erre vonatkozó törvény nemrég lépett életbe, úgy­hogy minden rendelkezését még teljesen nem dolgozták ki. A katonatisztek ezért most azt kérdezik, hogy — mondjuk — milyen bünte­tést róhatnak ki, ha a szok­nyás katonák közül valame­lyik szabálysértést követ el. A börtön ugyanis közös. Vagy milyen büntetést szab­hatnak ki, ha valamelyik katonalány „betéved” a fér­fiak termeibe, illetve ha ugyanez fordítva történik? Előreláthatólag a legnagyobb probléma akkor következik be, ha ugyanabban az ala­kulatban házasságra kerül sor. Hogyan szabályozzák a házastársak további egymás közti kapcsolatait, kezdve a lakáskérdéstől, vagy milyen legyen a viszony a szolgálati idő alatt, figyelembe véve, hogy a házastársi kapcsolat­nak kevés köze van a szi­gorú katonai fegyelemhez. Palme Kubában Svédország elítéli Kuba zárlatát Santiago de Gubából je­lenti a Prensa Latina: Olof Palme svéd minisz­terelnök Santiago de Cubá­ban kijelentette, hogy a Svédország és Ku­ba közötti együttműködés a jövőben még élénkebben fog fejlőd­ni, s jelenlegi látogatásával is a kapcsolatok további ja­vulását szorgalmazzák. A svéd kormányfő szom­baton délután indult el Ca­­racasból Havannába több na­pos hivatalos látogatásra. Havannából Castro kubai miniszterelnökkel egyetem­ben utazott Santiagóba, ahol egy nagygyűlésen mind­két kormányfő beszédet mondott. A fővárosi megfigyelők úgy vélik, hogy a svéd mi­niszterelnök látogatása nagyban hozzájárul a két ország barátságához és együttműködésének fejlődé­séhez. Az iparilag fejlett európai ország sohasem csat­lakozott a Kuba-ellenes boj­kotthoz, amelyet az Egye­sült Államok szervezett. A svéd vezetők gyakran el­ítélték ezt a blokádot, és síkraszálltak a Kubával va­ló kereskedelmi együttmű­ködésért.­­ •­ MAGYAR SZÓ Kedd, 1975. július 1. Az „Idegenek hazájukban” film bemutatása után A nacionalisták bombákkal fenyegetőznek A Heimatdienst perelni akarja a bécsi televíziót A Tanjug tudósítójának levele * Bécs, június­ Karintia újra felizgatta az osztrák közvéleményt. Ezút­tal azonban nem a ledöntött kétnyelvű helységnévtáblák­ról van szó, mint 1972-ben, hanem arról, hogy alaposan megingatták azt a hivatalos meggyőződést, hogy Ausztria teljesíti az államszerződés hetedik szakaszát. A hivatalosan „csendes” Karintiában az Osztrák Te­levízió nemrégiben egy ri­portfilmet készített a szlo­vén kisebbségről. A filmet be is mutatták. A Karintiában élő szlovénokat a film — már maga a cím is utal erre — úgy mutatja be, mint „idegeneket hazájukban”. A dokumentumfilm min­den szépítés nélkül tálalta a közvéleménynek, hogy a szlovénok úgy élnek, mint a vendégmunkások, a jólét árnyékában”, hogy nyelvi és nemzeti szempontból is alá­rendelt helyzetben vannak, el vannak szigetelődve és magukra hagyatva. A film világosan rámutat arra, hogy a szlovénok még mindig úgy tartják, nincs teljesítve az államszerződés 7. szaka­sza. Tévhitek terjesztése A nacionalista Heimat­dienst és az Abwehrkämpfer­­­bund Karintia „szlovénizálá­sáról”, a határ bizonytalan­ságáról szóló tévhiteket ter­jeszt, s állandó „éberségre” szólítja fel híveit. Ezek a na­cionalista szervezetek köve­telik, hogy a szlovénok „nyi­latkozzanak” (magyarán, újabb népszámlálást kérnek), s csak utána kaphat­ják meg „jogaikat”. A film szerint „a karintiai hazafiasság fenyegetően sovi­nizmussá válhat”, és rámu­tat arra, hogy 1972-ben, ami­kor a kétnyelvű helységnév­táblákat ledöntötték, a Heimatdienst nagy pillana­tának elérkezését látta. A hatalmon levő Szocia­lista Párt képviselői az ellen­zéki Néppárttal és a Karin­tiai Szabadságpárttal együtt a filmet „elképesztőnek” mi­nősítette. Ugyanakkor a klagenfurti és a bécsi televíziónak nem csak hogy tiltakozó levelek érkeztek, amelyek a filmet provokációnak, botránynak, a karintiai osztrákok kihívá­sának nevezték, hanem köve­telték a mű szerzőjének el­bocsátását. A Heimatdienst bombával is fenyegetőzik, aláírtásokat gyűjt a műsor ellen, és perrel fenyegeti a televíziót. Józan vélemények A parlamenti pártok és az osztrák nacionalisták ebben az ügyben egyetértenek. Dr. Brandstaller filmjét­ egyesek hazaárulásnak minősítik. A Kurier című fővárosi lap mindezek ellenére egy­általán nem ítéli el a fil­met. Azt írja, hogy a hiva­talos Karintiának egyszer s mindenkorra el kell ismer­nie, hogy Ausztriának jo­gi, erkölcsi és emberi kötele­zettségei vannak, amelyek­nek eleget kell tenni. A ki­sebbségi kérdést nem lehet elkendőzéssel megoldani, írja az újság. Hasonló álláspontot képvi­sel a bécsi Arbeiter Zeitung és a grazi Kleine Zeitung. Az utóbbi írja, hogy meg kell nyíltan mondani, árt Ausztria jóhírének és tekin­télyének, ha nem teljesíti az államszerződés 7. szaka­szát. 7. ANĐELKOVIC Az európai biztonság „terhe” is forró mediterráni­ térség A nagyhatalmak katonai haderejének jelenléte a Földközi-tenger térségében a feszültség egyik állandó forrása. Kivéte­les hadászati jelentősége, továbbá a lé­nyegében máig is megoldatlan közel-keleti válság és számos már most meglevő és lehetséges ellentét — különösen az indokí­nai háború befejezését követően — a Földközi-tenger térségét egy új és mind­en eddiginél nagyobb veszélyeket magá­ban hordozó tűzfészek színhelyévé változ­tathatja. A VI. amerikai hadiflotta az Elefszisz nevű görög hadikikötőből biztosabb hely­re, Nápolyba költözködik. A francia hadi­tengerészet egységeit az Atlanti-óceán­­ partjain fekvő Brestből a földközi-tengeri Toulon­ba vezényelték át. Ford amerikai elnök és Franco spanyol diktátor nemrég egyetértett a Spanyolországban levő ame­rikai hadi támaszpontokra vonatkozó egyezmények érvényességi határidejének meghosszabbításában ... Görögország, Franciaország, Portugália, Olaszország és Spanyolország — mind­egyik a maga módján és sajátos érdekei­től vezérelve — új földközi-tengeri politi­ka kidolgozásán fáradozik. Az említett földközi-tengeri országok szinte mind­egyike nagyobb gazdasági, politikai s­zem ritkán katonai jelenlétre akar szert tenni. Valamennyiük elsősorban a Földközi-ten­ger túlsó partján fekvő országokkal, a Közel-Kelet térségével szeretne kialakíta­ni jobb és szorosabb kapcsolatokat. Szadat egyiptomi elnök, miután körutat tett Kuvaitban, Irakban, Szíriában és Jor­dániában, Jugoszláviába is ellátogatott. Tito elnökkel folytatott megbeszélései után Salzburgba ment, ahol Ford ameri­kai elnökkel találkozott. Szinte valameny­nyi állomás helyén ugyanaz a kérdés sze­repelt napirenden: a Közel-Kelet ... A görög és török miniszterelnök nyolc­évi szünet után ismét találkát adott egy­másnak — ezúttal semleges területen — Brüsszelben. A két ország között feszülő nézeteltérések egyetlen sarkalatos pontját sem sikerült megoldani, abban azonban mégis megállapodtak, hogy a közöttük meglevő vitás kérdéseiket lehetőleg erő­szak alkalmazása nélkül oldják meg. Ez­zel egyidejűleg a ciprusi török és görög közösségek képviselői is­ felújították tár­gyalásaikat. A helyszín ezúttal is semle­ges terület , Bécs volt ... Gromikov szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter szintén a Közel-Keletről tárgyalt. Ez a probléma a NATO nemrégi brüsszeli csúcsértekezletén is terítékre ke­rült, s ugyancsak erről a kérdésről cserél­te ki véleményét Washingtonban Ford amerikai államfő és Rabin izraeli minisz­terelnök ... A lisszaboni kormány vezetői, hangsú­lyozzák, hogy Portugália nem a­kar egysze­riben hátat fordítani a NATO-na­k, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a ha­ladó katonatisztek kormánya eláll a „szo­cializmusba vezető portugál úttól”. Az USA legszívesebben kitiltaná Portugáliát a NATO-ból s helyébe Spanyolország be­vonását tartja kívánatosnak az észak-at­lanti paktumba ... Mindent összegezve tehát a Földközi­tenger térségében ismét forró a légkör. Igaz ugyan, hogy egyelőre csak diplomá­ciai téren folyik a „játék”, de ki szavatol­hatja, hogy hamarosan nem a fegyvereké lesz a szó. Hisz nem szabad figyelmen kí­vül hagyni a nagyhatalmaknak a Földkö­zi-tenger vizein cirkáló és állandó készült­ségben levő hadiflottáit, a tényt, hogy az izraeli hadsereg évek óta megszállva tart­ja az arab területek egy részét, s arról sem feledkezhetünk meg, hogy a feszült­ség állandó terhelését jelentik a jogfosz­tott palesztinok is. Nem beszélve a Közel- Kelet kőolaj-tartalékainak megnövekedett szerepéről, a rendezetlen ciprusi kérdés­ről, a görög—török viszálykodásról, Por­tugáliáról, amely bár olyan, amilyen, egye­seknek szálka a szemében, továbbá a NATO déli szárnyáról, amelynek válsága komoly gondot okoz a stratégáknak. Sokéves konfrontáció után Kína és Thaiföld felveszi a diplomáciai kapcsolatot Pramoj miniszterelnök látogatása Pekingben Kukrit Pramoj thaiföldi miniszterelnököt tegnap Pe­kingben olyan nagy ünne­pélyességgel fogadták, mint a legmagasabb rangú külföldi államférfiakat szok­ták. Mi több, a thaiföldi miniszterelnököt a kínai kormány három alelnöke is üdvözölte, ami először for­dult elő, miután Csou En­­laj miniszterelnök egy év­vel ezelőtt megbetegedett, és nem áll módjában a re­pülőtéren fogadni a Kínai Népköztársaság külföldi vendégeit. A kínai kor­mányfő ez alkalommal sem volt kint a repülőtéren, jól­lehet egy nemrégen ki­adott hivatalos információ arra enged következtetni, hogy pár nappal ezelőtt elhagyta a kórházat. A Kínai Népköztársaság és Thaiföld — hírek sze­rint — ma felveszi a dip­lomáciai kapcsolatot. Az ünnepélyes fogadta­tás arról tanúskodik, hogy Kína érdekelve van Dél- és Délkelet-Ázsia országai­val való kapcsolatainak normalizálásában. Hosszú ideig ugyanis a vietnami és kambodzsai háború ide­jén sok volt köztük az összeütközés. Az ellentét abból fakadt, hogy egyes országok — köztük Thai­föld is — ugródeszkául szolgáltak az Egyesült Ál­lamoknak az ázsiai hábo­rúhoz. A fővárosi Renmin Ribao című újság szerint Kukrit Pramoja miniszterelnök kí­nai látogatása hozzájárul ahhoz, hogy a két ország új fejezetet nyitva helyre­állítsa az egymás közti diplomáciai kapcsolatot. A lap továbbá megálla­pítja: Kína támogatja a délkelet-ázsiai országok ama célját, hogy semleges övezetet létesítsenek Ázsia délkeleti részén. Imer Pulja Berlinbe utazott Imer Pulja, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, szövetségi piac- és árügyi titkár, tegnap a Német De­­m­­okratikus Köztársaságba utazott, hogy mint a ju­goszláv—keletnémet gazda­sági tudományos-műszaki együttműködési vegyes bi­zottság jugoszláv részének elnöke részt vegyen a ve­gyes bizottság rendes, 12. ülésszakán. Vendéglátójával, Manfred Flegellel, a minisztertanács elnökhelyettesével, a vegyes bizottság keletnémet részé­nek elnökével tárgyalni fog a két ország gazdasági­ kapcsolatainak fejlődéséről. Nem hivatalos küldöttek véleménye a mexikói nőértekezleten A prostitúció „társadalmi szükséglet" A prostitúció társadalmi szükséglet, ezért legalizálni kell az egész világon! Szük­séges rossznak kell tekinte­ni, amivel felszabadítják az embert azon szexuális tilal­maik alól, amelyek gátolják személyiségének zavartalan fejlődését! A fentieket Margot St. James, a San Franciscó-i prostituáltak képviselője je­lentette ki a nőíe világérte­kezletén, a nem hivatalos küldöttek tanácskozásán. Olyan társulatoknak vagy szervezeteknek a képvise­lőiről van szó, amelyeket ha­zájukban sem ismernek el, s ki tudja hogyan kerültek Méxicóba. Margot St. James leszö­gezte, hogy a prostituáltak az USA-ban a büntetés és a rendőrség megvesztegetése helyett szívesebben fizetné­nek adót. Ehhez hozzáfűzte, hogy az államnak is több haszna lesz abból, ha a pros­titúciót hivatásos fogalko­­zásnak­ ismeri el. Jogaik elismerésének ér­d­ekében az USA-ban az éj­jeli pillangók elhatározták, hogy október 19-én 24 órás tiltakozó sztrájkba lépnek. Támogatják francia kolléga­nőiket, hogy nekik is legyen joguk nyugdíjra. Margot St. James meg­hökkentő adatot tárt fel, amely szerint az üzletszerű kéjelgéssel foglalkozó nők 90 százaléka azért választotta e foglalkozást, mert gyermek­korában megerőszakolta va­lamelyik rokona. Ehhez hozzátette, hogy szervezete ellenzi a kormány ellenőrzése alatt álló öveze­tek létesítését, mivel az örömlányok nem kívánják, hogy a kormány vegye át a makró szerepét. „Az üzletszerű kéjelgést nem kell törvényszegésnek tartanunk — mondta Mar­got St. James —, ha pedig annak számít, akkor meg kell büntetni az üzletfeleket is". Szerinte le kell tartóz­tatni azokat a politikusokat is, akik a prostitúció ellen törvényt javasolnak, ugyan­akkor pedig „barátnőket" tartanak.

Next