Magyar Szó, 1975. július (32. évfolyam, 178-192. szám)
1975-07-11 / 188. szám
Péntek, 1975. július 11. A régi öregek a megmondhatói: hajdanában a szülök a világért sem egyeztek volna bele, hogy ismeretlen helyre adják a lányukat, házasítsák be fiukat. Vagy maguk, vagy a rokonság, ismerősök által kerestek alkalmat, hogy megismerjék a kiszemelt leány (legény) személyét, és a kézfogó előtt minden esetben ellátogattak egymás házához. Ezt a látogatást nevezték háztűznézőnek. . _ Ilyen látogatáskor kerítettek módot például a legény szülei arra, hogy közelebbről is megismerjék a jövendőbelijük személyét, jól szemügyre véve közben a ház belsejét is. Ki van-e meszelve? Le van-e tapasztva a ház földje? Milyen a bevetett ágy? Magasodik-e benne az ágynemű? Ha alkalom kínálkozott, óvatosan félrehúzták még az ágyterítőt is, és megnézték, elég fehér-e az ágyhuzat, a lepedő? Tiszta-e a háziszőttes pokróc, amellyel a kiságyat, padkát szokták letakarni? De szétnéztek az udvaron is, a kertben, szemrevételezték az állatokat, a gazdasági fölszerelést, egyszóval: mindent föltekintettek. Törögetve az emlékezés fonalán a régi históriákat, egyik öreg anekdotaalanyom mesélte az alábbi történetet, amit maga is még az öregapjától hallott pendelyes gyerekkorában. Arcél Berta Izabella úszónő. Edzője, Janek György egyetlen mondattal jellemezte az úszni alig két éve megtanult tanítványa eredményeit, eddigi fejlődését: — Jelenleg kétségkívül a női csapat legjobbja. Ezt nem is lehet elvitatni, hiszen az idei téli tartományi bajnokságon két új vajdasági csúcsot is felállított. Száz és négyszáz méteres gyorsúszásban 1:11,9, illetve 5:30,0 perces eredménynyel győzött. Izabella egyébként a zentai Moša Pijade Gimnázium első osztályát most fejezte be. — Milyen eredménnyel? — Jeles voltam. — Mennyi a napi edzésed?— Most, a vakáció idején 11 kilométer, vagyis hozzávetőlegesen hat óra. Fele délelőtt, a másik fele pedig délután. Amikor iskolába járunk, reggel egy órát, délután pedig három órát edzek. — Szórakozásra nem is marad idő... — Mindenre egy kevés. Szórakozásra, olvasásra, discóra, mozira... Csak nagyon be kell osztani az időt. Izabella arcélének megrajzolása az edző magyarázata nélkül nem lenne teljes. — A jövő hónapban Trbovljén rendezik meg az idei országos ifjúsági bajnokságot. Szerintem Bellának a döntőbe kell jutnia. Eredményei alapján — számításom szerint — a 6—7. helyen van az országban. Elsősorban gyorsúszásban várunk tőle jó eredményt, habár vegyesben is indulhat! Berta Izabella Antal bácsi lánynézőben F. Antal, a múlt század végén élő tanyai kisgazda háztűznézőbe ment Adorjánra. Noha elég tehetős ember volt (a járásosztáskor 1879-ben 20 lánc príma földet kapott a meglévő mellé), mégis gyalogszerrel, a vállán egy, útitarisznyával vágott neki fia kíséretében a kiadós útnak. („Mer’ minek használódjon az a kocsi, no meg hát a lovakat se kell fölöslegesen strapáini!”). Nagy tisztességgel fogadták őket. Rögtön pálinkát meg bort kaptak, amivel leöblíthették az út porát, délben pedig csigaleves, paprikás csirke, töltött káposzta került az asztalra. Ebéd végén egy nagy tál rétestésztát is hozott az örömanya, és traktálta volna szíves szóval a vendégeket, de azok torkig ették-itták már magukat — nem volt helye a rétesnek. — Csak hagyják! Majd kisübben... — köszönte az öreg. Délután is folyt a beszélgetés, Antal bácsi igyekezett kipuhatolni mindent, nehogy, ugye, a végén süljön ki, hogy egy szál pöndörben kell majd a menyecskének valót hazavinni... — így osztán jól elszaladt az idő fölöttük. Már lebukóban volt a nap, indulni kellett hazafelé a messzi zentai tanyára, amikor napamasszony kedveskedve sopánkodni kezdett: — Jaj, lám-e, lám, ebbül a jó rétesbül még nem is evett, nászuram! Meg se kóstolta! Ne utasítsa már vissza, no! Antal bácsi indulófélben volt éppen, de ennyi szíves kínálásnak nem tudott ellenállni. Előre lódította hátoldaláról az úti tarisznyáját, s fölemelve a födelét, e szavakkal öntötte bele a rétestál egész tartalmát: — Ha már úgy is rám szántátok... Kanizsa—Törökkanizsa válogatottja—Vojvodina 1:2 (1:1) Július 7-én délután 5 órai kezdettel az Obilic pályáján 3000 néző előtt összemérte erejét Törökkanizsa és Kanizsa válogatottja az újvidéki Vojvodina I. szövetségi ligás labdarúgó csapatával. A közönség szép és érdekes játékot látott. Az első félidőben kiegyensúlyozott volt a mezőny, s ezt az eredmény is bizonyítja. A második félidőben a vendégek technikai szempontból jobbak voltak, és sikerült kiharcolniuk a 2:1-es eredményt. Az újvidékiek nem játszottak az előre meg hirđetet összeállításban, s ez némi csalódást okozott a közönség számára. A labdarúgó-rajongók ugyanis elvárták, hogy az első szövetségi ligás csapat a megszokott összeállításban lépjen a pályára. Ettől eltekintve, elégedetten távoztak a labdarúgóstadionból, mert szép és éles vezetős játékot láttak. Törökfalun: Rámosolygott a szerencse a Bilicki családra A Magyar Szó tárgysorsjátékán eddig sohasem kedvezett a szerencse a törökfalusi Bilicki családnak. Pedig rendszeresen járatják az újságot, s mindegyik tárgysorsjátékon részt vesznek. A most folyó nagy tárgy, sorsjátékunk nyolcadik fordulójának főnyereménye — a minitévé — azonban az ő tulajdonukba került. Mielőtt még az újságban megjelent volna az örömhír, megérkeztünk a nyereménnyel a Topolyai út 24-be. A házat már könnyebb volt megtalálni, mint magát a falut, mert azon kívül, hogy Adán a vasúti átjáró előtt azt írja: Ada-Utrina 17 km, a továbbiakban egyetlen útjelző sem mutatja az irány Utrinába, vagyis Törökfaluba. — Jó hírt hozunk Újvidékről Bilicki Zoltánnak — köszöntünk rá a meglepett házbeliekre. — Zoli nincs itthon, most ment el a kombájnnal aratni, de itt a feleségek válaszolják. — Akkor neki gratulálunk, mert megnyerték a főnyereményt, a minitévét. S amíg gyönyörködünk a csinos miniatűr masinában, megtudjuk, hogy Zoliék aránylag új házasok, lakásukat most kezdik építeni a másik utcában, s hogy a nyertes vagy két napig nem tudhatja meg, milyen szerencse érte. Aznap délben ugyanis, amint kisütött a nap, elment a kombájnjával aratni, s amíg kész nem lesz az a terület, amit fölfogott, addig nincs megállás. Felesége azlenanom onddéc? Felesége azonban elmondta a nyerés történetét. — Zoli a legszerencsésebb a családban. Nem egyszer nyert már sorsjegyen, totón vagy éppen tombolán. Az ő nevére küldték be az első forduló szelvényeit, aztán sorra vették a többi családtagét, majd a hetedik és nyolcadik fordulóban ismét Zoli nevét írták a szelvényre, hátha sikerül... — Mit szerettek volna megnyerni a sok tárgy közül? — Legalább egy kávéfőzőt vagy akármit, hogy legyen értelme a kitartó részvételnek — mondta a rokonszenves fiatalasszony. Amíg ott a jó hűvös előszobában kávézás közben a főnyereményről csevegtünk, Bilicki Zoli, az újdonsült tévétulajdonos egy másik „főnyereménnyel” volt elfoglalva, azzal, hogy a hosszú esőzés után a nap aranysugarainak kíséretében végre hozzáfoghatott a kenyérmag begyűjtéséhez. P. J. Hirdetések Teljesen új 175-ös Sport-Java, és egy 750-es Fiat eladó. Zenta, Svetozar Miletic u. 3. . Eladó ház. Zenta, Fruškogorska 8. 9 hetes német juhászkutyák, behozatali szukáktól, kitűnő kantól. Zenta, Spiró Mátyás u. 21-B. Eladó 1968-as évjáratú Zastava 750-es. Bejegyezve 1976. júniusáig. Ára 9000 dinár. Zenta, Vasút u. 78. Sürgősen eladó 4 kvadrát telek Felsőhegyen1. Érdeklődni: Zenta, Tornyosi út 15 alatt. Sürgősen eladó azonnal beköltözhető két ház a központban elköltözés miatt, két hold föld Nagypánában, terméssel együtt. Zmaj Jovina 32., Zenta. Elvesztettem az általános iskola IV. osztályáról szóló bizonyítványomat. Érvénytelenítem. Döme Gáspár, Felsőhegy. Sándor Ferenc, Felsőhegy, elvesztette az általános iskola első osztályától a hatodik osztályig szóló bizonyítványát. Érvényteleníti. TISZAVIDÉK FILMHÍRADÓ ZENTA OKTÓBER 8. Ma, szombaton és vasárnap: Kid, a volt barátom, amerikai színes vadnyugati film. Hétfőn, kedden és szerdán: Gyilkosság szerelemből, olasz színes filmdráma. Csütörtökön: Slauters nagy harca, amerikai színes filmdráma. TISZA: Ma, szombaton és vasárnap: A török nyílveszsző, amerikai színes vadnyugati film. Hétfőn, kedden és szerdán: A tulajdon már nem lopás, olasz színes bűnügyi film. Csütörtökön: Ma nekem, holnap neked, amerikai színes vadnyugati film. TORNYOS SZOMBATON: Őfelsége szolgálatában, amerikai színes kalandfilm. FELSŐHEGY VASÁRNAP: Őfelsége szolgálatában, amerikai színes kalandfilm. TOROKKANIZSAI JADRAN: Ma: Halálos tévedés Windisverben, keletnémet színes vadnyugati film. Szombaton és vasárnap: Éjjeli őrjárat, amerikai színes bűnügyi film. Kedden és szerdán: Szerelemből élni, hazai színes filmdráma. Csütörtökön: Puska az Azúr-partokról, francia színes bűnügyi film. ADA Ma, szombaton és vasárnap: Megtorlás, amerikai filmtárs filmek bemutatója Oxfordi gólyák, Stan és Pan. Hétfőn és kedden: Eljön az én napom, angol színes, szélesvásznú társadalmi dráma. Szerdán és csütörtökön: A kórház, amerikai színes, szélesvásznú filmdráma. MOHOL Szombaton és vasárnap: Eljön az én napom, angol színes, szélesvásznú tárasdalmi dráma. Hétfőn és kedden: A kórház, amerikai színes, szélesvásznú filmdráma. Szerdán és csütörtökön: Amikor a nők farkat viseltek, olasz színes, szélesvásznú, fantasztikus film. . (K-ly) MEGEMLÉKEZÉS Július elsején múlt 4 éve, hogy drága jó férjem, szeretett édesapánk, nagyapánk, apósunk, testvérünk, Molnár István búcsú nélkül örökre itthagyott bennünket. Emlékét örökre szívünkben őrizzük. Zenta, 1975. VH. 4. Gyászoló családja 11. oldal A Tisza szabályozásának vázlatos története XI. rész Az ármentesítés fogyatékosságai — Vállalkozók A Tisza szabályozásával kapcsolatban szólnunk kell a vállalkozókról is, akik a szabályozási munkálatokat, átvágásokat és töltéseket építették. A szabályozás kezdetén, első szakaszában a munkálatokat közmunkával végezteték el. Később ezt a közmunkát kiszorította a vállalkozók által „felfogott” és fizetésen alapuló munka. A lakosság közmunkája ezután csak a kisebb ármentesítési munkálatokra szorítkozott. Így közmunkával végezték a belvizek lecsapolását, az erdőtelepítést és veszélyes áradások esetén a karók és rőzsék lerakását. A szakmunkának nevezett gátépítést és az átvágásokat a társulatok a minél tökéletesebb ármentesítés érdekében építkezési vállalkozóknak adták bérbe. A vállalkozók munkásokat fogadtak fel — kubikosokat és más műszaki embereket —, akik azután meghatározott munkabérért dolgoztak. Röviden szólva úgynevezett „embervásárokon" toboroztak olcsó munkaerőt. Jellemző a vállalkozókra, hogy rövididő alatt akarták elvégezni a vállalt munkát, gyorsan meggazdagodni és tőkéjüket más vállalkozásba befektetni. Az állami szervek, de a társulatok is megengedték, hogy egy-egy vállalkozó még a legsúlyosabb éhségmunkák alkalmakor is 20—30 százalékos haszonra dolgozzon. A külföldi és belföldi kotrógépeknél dolgozó szakembereknél is ez volt a helyzet: gyors munka, gyors haszonszerzés. Munkájukat senki sem tudta ellenőrizni. A megbízott szakmérnökök is sokszor szemet hánytak a felelőtlenül elvégzett munka felett. Mindez azután az 1870-es években, főleg 1879-ben megbosszulta magát. Érdemes megjegyezni, hogy a Tisza szabályozásának munkálatait és annak eredményét Európa számtalan országából idesereglett szakember, figyelte és tanulmányozta. Többen közülük nem sok értelmét látták a szabályozásnak, mert — mint mondották — egy ekkora és ilyen szeszélyes folyó, mint a Tisza, nem nyugszik bele új helyzetébe, és lesznek még évek, amikor visszatér régi, megszokott medrébe. A hazai szakértők a fenyegető veszélyre csak az 1870-es években döbbentek rá. Ebben az évtizedben minden második év áradással fenyegetett, sőt több községben gátszakadás történt, és nemcsak az árterületet, de magát a községet is elöntötte a folyó. A Tisza menti községek közül Kanizsát 1876-ban és 1877-ben érte nagyobb vízkár, Martonos pedig úgyszólván állandó harcban állt a Tiszával. „Vízkára évenként nagy” — írják a korabeli krónikások. Moholon is állandó volt az áradás elleni védekezés. Az említett időben nagyobb vízkár 1870-ben érte. „1866-ban a védtöltés által több, mint kétezer hold föld mentesíttetett, melyet az 1870- es vízár visszafoglalt; amidőn földár következtében a belső földek nagyrészét víz borította, a község délnyugati részében házakat döntött romba ...” Az 1870- es árvíz Mohóitól Becséig a védtöltést sok helyen áttörte, és „tetemes kárt okozott...” Az 1872. évi árvíz mintegy 200 000 hold földet árasztott el. Az 1876-os árvíz szintén nagy károkat okozott, de a legkatasztrofálisabb árvíz a már ismert 1879-es árvíz volt A Tisza szabályozásának gyors ütemű munkálatai számtalan hibát hagytak maguk után. A kapkodás tervszerűtlen munka főleg az átvágásoknál mutatkozott meg Az átvágások, amelyeket vidékünkön hajtottak végre, egyesek szerint egyáltalán, mások szerint csak részben sikerültek annak ellenére, hogy 1877-ig az átvágásokra 6,2 millió forintot költöttek. Vidékünkön az 1870-es években 10 átvágást fejeztek be. Közülük csak egy, 92. számú járt sikerrel. „A Szanád mellett levő átvágás volt teljesen tökéletes”. A többiek közül négyet részben, ötöt pedig rosszul végeztek el. Az adagmodoli átvágást, a 94. számút például olyan szervezetlen munkával végezték el, hogy az a többi átvágást is veszélyeztette. Az történt ugyanis, hogy az új meder földjét közvetlenül a partra dobálták ki. Ez a hatalmas mennyiségű föld néhány év múlva visszahullott, visszamosódott az új mederbe, és azt teljesen elzátonyosította. Hasonló panaszt olvashatunk a zentaiak jegyzőkönyvében is Bizottságot küldtek a központi ármentesítő társulat igazgatóságához azzal, hogy a bizottság adja elő „ ... miszerint a bátkai átvágásnál kiemelt föld olyan közel került a parthoz, hogy az idővel a folyó sodrával a Tiszába kerül, és ez így növeli az árvízveszélyt." A zentaiak kérik, a központ hasson oda, hogy ez a földmennyiség a törvényes előírásoknak megfelelően kellő távolságra kerüljön. A zentaiak másik panasza az volt, hogy a bánáti oldalon levő töltés túl közel van a Tiszához, és így a víz a zentai partokat erősebben mossa a megengedettnél, és „__az ebből eredő károk már eddig is óriásiak.’ Kérik, hogy a bánáti oldalon levő töltéseket a Tisza folyó medrétől kellő távolságra építsék át. — Katona Antal, a bánáti oldal főmérnöke az 1876. évi nagygyűlésen drámai hangon beszélt, és figyelmeztetett a közelgő veszélyre. Beszédéből kiviláglik, a szakemberek tudták, hogy a vállalkozók milyen rossz és felelőtlen munkát végeztek. Ezért a felelőtlen munkáért drágán fizetett meg a Tisza-vidék népe. Ennek a következménye lett az 1876-os és az 1879-es árvízkatasztrófa. Végül megjegyezhetjük azt is, hogy amíg közmunkával végezték az ármentesítést, addig egy-egy ármentesített hold föld egy-két forintba került. A vállalkozók munkája után ez az összeg hét forintra emelkedett. TÓTH István ■ Шт \