Magyar Szó, 1975. július (32. évfolyam, 178-192. szám)

1975-07-11 / 188. szám

Péntek, 1975. július 11. A régi öregek a megmondhatói: hajdanában a szü­lök a világért sem egyeztek volna bele, hogy ismeret­len helyre adják a lányukat, házasítsák be fiukat. Vagy maguk, vagy a rokonság, ismerősök által kerestek al­kalmat, hogy megismerjék a kiszemelt leány (legény) személyét, és a kézfogó előtt minden esetben ellátogat­tak egymás házához. Ezt a látogatást nevezték ház­­tűznéző­nek. . _ Ilyen látogatáskor kerítettek módot például a le­gény szülei arra, hogy közelebbről is megismerjék a jö­vendőbelijük személyét, jól szemügyre véve közben a ház belsejét is. Ki van-e meszelve? Le van-e tapasztva a ház földje? Milyen a bevetett ágy? Magasodik-e ben­ne az ágynemű? Ha alkalom kínálkozott, óvatosan fél­rehúzták még az ágyterítőt is, és megnézték, elég fe­­hér-e az ágyhuzat, a lepedő? Tiszta-e a háziszőttes pokróc, amellyel a kiságyat, padkát szokták letakarni? De szétnéztek az udvaron is, a kertben, szemrevételez­ték az állatokat, a gazdasági fölszerelést, egyszóval: mindent föltekintettek. Törögetve az emlékezés fonalán a régi históriákat, egyik öreg anekdotaalanyom mesélte az alábbi törté­netet, amit maga is még az öregapjától hallott pende­­lyes gyerek­­korában. Arcél Berta Izabella úszónő. Edzője, Janek György egyetlen mondattal jelle­mezte az úszni alig két éve megtanult tanítványa ered­ményeit, eddigi fejlődését: — Jelenleg kétségkívül a női csapat legjobbja. Ezt nem is lehet elvitatni, hiszen az idei téli tartomá­nyi bajnokságon két új vaj­dasági csúcsot is felállított. Száz és négyszáz méteres gyorsúszásban 1:11,9, illet­ve 5:30,0 perces eredmény­nyel győzött. Izabella egyébként a zen­tai Moša Pijade Gimnázi­um első osztályát most fe­jezte be. — Milyen eredménnyel? — Jeles voltam. — Mennyi a napi edzé­sed?­­— Most, a vakáció idején 11 kilométer, vagyis hozzá­vetőlegesen hat óra. Fele délelőtt, a másik fele pedig délután. Amikor iskolába járunk, reggel egy órát, dél­után pedig három órát ed­­zek. — Szórakozásra nem is marad idő... — Mindenre egy kevés. Szórakozásra, olvasásra, dis­córa, mozira... Csak na­gyon be kell osztani az időt. Izabella arcélének megraj­zolása az edző magyarázata nélkül nem lenne teljes. — A jövő hónapban Tr­­bovljén rendezik meg az idei országos ifjúsági baj­nokságot. Szerintem Bellá­nak a döntőbe kell jutnia. Eredményei alapján — szá­mításom szerint — a 6—7. helyen van az országban. Elsősorban gyorsúszásban várunk tőle jó eredményt, habár vegyesben is indul­hat! Berta Izabella Antal bácsi lánynézőben F. Antal, a múlt század végén élő tanyai­ kisgazda háztűznézőbe ment Adorjánra. Noha elég tehetős ember volt (a járásosztáskor 1879-ben 20 lánc príma földet kapott a meglévő mel­lé), mégis gyalogszerrel, a vállán egy, útitarisznyával vágott neki fia kíséretében a kiadós útnak. („Mer’ mi­nek használódjon az a kocsi, no meg hát a lovakat se kell fölöslegesen strapáini!”). Nagy tisztességgel fogadták őket. Rögtön pálinkát meg bort kaptak, amivel leöblíthették az út porát, délben pedig csigaleves, paprikás csirke, töltött káposz­ta került az asztalra. Ebéd végén egy nagy tál rétes­tésztát is hozott az örömanya, és traktálta volna szí­ves szóval a vendégeket, de azok torkig ették-itták már magukat — nem volt helye a rétesnek. — Csak hagyják! Majd kisübben... —­ köszönte az öreg. Délután is folyt a beszélgetés, Antal bácsi igyeke­zett kipuhatolni mindent, nehogy, ugye, a végén süljön ki, hogy egy szál pöndörben kell­ majd a menyecské­nek valót hazavinni... — így osztán jól elszaladt az idő fölöttük. Már lebukóban volt a nap, indulni kellett hazafelé a messzi zentai tanyára, amikor napamasszony kedves­kedve sopánkodni kezdett: — Jaj, lám-e, lám, ebbül a jó rétesbül még nem is evett, nászuram! Meg se kóstolta! Ne utasítsa már vissza, no! Antal bácsi indulófélben volt éppen, de ennyi szí­ves kínálásnak nem tudott ellenállni. Előre lódította hát­oldaláról az úti tarisznyáját, s fölemelve a födelét, e szavakkal öntötte bele a rétestál egész tartalmát: — Ha már úgy is rám szántátok... Kanizsa—Törökkanizsa válogatottja—Vojvodina 1:2 (1:1) Július 7-én délután 5 órai kez­dettel az Obilic pályáján 3000 néző előtt összemérte erejét Tö­rökkanizsa és Kanizsa váloga­tottja az újvidéki Vojvodina I. szövetségi ligás labdarúgó csa­patával. A közönség szép és ér­dekes játékot látott. Az első félidőben kiegyensú­lyozott volt a mezőny, s ezt az eredmény is bizonyítja. A má­sodik félidőben a vendégek technikai szempontból jobbak voltak, és sikerült kiharcolniuk a 2:1-es eredményt. Az újvidéki­ek nem játszottak az előre meg hirđetet­ összeállításban, s ez némi csalódást okozott a közön­ség számára. A labdarúgó-ra­jongók ugyanis elvárták, hogy az első szövetségi ligás csapat a megszokott összeállításban lép­jen a pályára. Ettől eltekintve, elégedetten távoztak a labdarú­­­góstadionból, mert szép és éle­s vezetős játékot­ láttak. Törökfalun: Rámosolygott a szerencse a Bilicki családra A Magyar Szó tárgysors­­játékán eddig sohasem ked­vezett a szerencse a török­falusi Bilicki családnak. Pe­dig rendszeresen járatják az újságot, s mindegyik tárgy­sorsjátékon részt vesznek. A most folyó nagy tárgy­, sorsjátékunk nyolcadik for­dulójának főnyereménye — a minitévé — azonban az ő tulajdonukba került. Mielőtt még az újságban megjelent volna az örömhír, megér­keztünk a nyereménnyel a Topolyai út 24-be. A házat már könnyebb volt megta­lálni, mint magát a falut, mert azon kívül, hogy Adán a vasúti átjáró előtt azt ír­ja: Ada-Utrina 17 km, a to­vábbiakban egyetlen útjelző sem mutatja az irány Utri­­nába, vagyis Törökfaluba. — Jó hírt hozunk Újvidék­ről Bilicki Zoltánnak — kö­szöntünk rá a meglepett ház­beliekre. — Zoli nincs itthon, most ment el a kombájnnal arat­ni, de itt a felesége­k vá­laszolják. — Akkor neki gratulá­lunk, mert megnyerték a főnyereményt, a minitévét. S amíg gyönyörködünk a csinos miniatűr masinában, megtudjuk, hogy Zoliék aránylag új házasok, lakásu­kat most kezdik építeni a másik utcában, s hogy a nyertes vagy két napig nem tudhatja meg, milyen szeren­cse érte. Aznap délben ugyanis, amint kisütött a nap, elment a kombájnjával aratni, s amíg kész nem lesz az a terület, amit föl­fogott, addig nincs megállás. Felesége azlenanom onddéc? Felesége azonban elmondta a nyerés történetét. — Zoli a legszerencsésebb a családban. Nem egyszer nyert már sorsjegyen, totón vagy éppen tombolán. Az ő nevére küldték be az első forduló szelvényeit, aztán sorra vették a többi család­tagét, majd a hetedik és nyolcadik fordulóban ismét Zoli nevét írták a szelvény­re, hátha sikerül... — Mit szerettek volna megnyerni a sok tárgy kö­zül? — Legalább egy kávéfő­zőt vagy akármit, hogy le­gyen értelme a kitartó rész­vételnek — mondta a rokon­szenves fiatalasszony. Amíg ott a jó hűvös elő­szobában kávézás közben a főnyereményről csevegtünk, Bilicki Zoli, az újdonsült tévétulajdonos egy másik „főnyereménnyel” volt elfog­lalva, azzal, hogy a hosszú esőzés után a nap aranysuga­rainak kíséretében végre hozzáfoghatott a kenyérmag begyűjtéséhez. P. J. Hirdetések Teljesen új 175-ös Sport-Java, és egy 750-es Fiat eladó. Zenta, Svetozar Miletic u. 3. . Eladó ház. Zenta, Fruškogors­­ka 8. 9 hetes német juhászkutyák, behozatali szukáktól, kitűnő kan­tól. Zenta, Spiró Mátyás u. 21-B. Eladó 1968-as évjáratú Zastava 750-es. Bejegyezve 1976. júniusá­ig. Ára 9000 dinár. Zenta, Vasút u. 78. Sürgősen eladó 4 kvadrát te­lek Felsőhegyen1. Érdeklődni: Zenta, Tornyosi út 15 alatt. Sürgősen eladó azonnal beköl­tözhető két ház a központban elköltözés miatt, két hold föld Nagypánában, terméssel együtt. Zmaj Jovina 32., Zenta. Elvesztettem az általános isko­la IV. osztályáról szóló bizonyít­ványomat. Érvénytelenítem. Dö­me Gáspár, Felsőhegy. Sándor Ferenc, Felsőhegy, el­vesztette az általános iskola el­ső osztályától a hatodik osztá­lyig szóló bizonyítványát. Ér­vényteleníti. TISZAVIDÉK FILMHÍRADÓ ZENTA OKTÓBER 8. Ma, szomba­ton és vasárnap: Kid, a volt barátom, amerikai szí­nes vadnyugati film. Hét­főn, kedden és szerdán: Gyilkosság szerelemből, olasz színes filmdráma. Csütörtökön: Slauters nagy harca, amerikai színes film­dráma. TISZA: Ma, szombaton és va­sárnap: A török nyílvesz­­sző, amerikai színes vad­nyugati film. Hétfőn, ked­­­­den és szerdán: A tulajdon már nem lopás, olasz szí­­­­nes bűnügyi film. Csütörtö­kön: Ma nekem, holnap ne­ked, amerikai színes vad­nyugati film. TORNYOS SZOMBATON: Őfelsége szol­gálatában, amerikai színes kalandfilm. FELSŐHEGY VASÁRNAP: Őfelsége szol­gálatában, amerikai színes kalandfilm. TOROKKANIZSAI JADRAN: Ma: Halálos téve­dés Windisverben, keletné­met színes vadnyugati film. Szombaton és vasár­nap: Éjjeli őrjárat, ameri­kai színes bűnügyi film. Kedden és szerdán: Szere­lemből élni, hazai színes filmdráma. Csütörtökön: Puska az Azúr-partokról, francia színes bűnügyi film. ADA Ma, szombaton és vasárnap: Megtorlás, amerikai film­­társ filmek bemutatója Oxfordi gólyák, Stan és Pan­. Hétfőn és kedden: Eljön az én napom, angol színes, szélesvásznú társadalmi dráma. Szerdán és csütörtökön: A kórház, amerikai színes, szélesvásznú filmdráma. MOHOL Szombaton és vasárnap: El­jön az én napom, angol szí­nes, szélesvásznú tárasdal­mi dráma. Hétfőn és kedden: A kórház, amerikai színes, szélesvász­nú filmdráma. Szerdán és csütörtökön: Ami­kor a nők farkat viseltek, olasz színes, szélesvásznú, fantasztikus film. . (K-ly) MEGEMLÉKEZÉS Július elsején múlt 4 éve, hogy drága jó férjem, sze­retett édesapánk, nagy­apánk, apósunk, testvérünk, Molnár István búcsú nélkül örökre itt­hagyott bennünket. Emlékét örökre szívünk­ben őrizzük. Zenta, 1975. VH. 4. Gyászoló családja 11. oldal A Tisza szabályozásának vázlatos története XI. rész Az ármentesítés fogyatékosságai — Vállalkozók A Tisza szabályozásával kapcsolatban szólnunk kell a vállalkozókról is, akik a szabályozási munkálatokat, átvágásokat és töltéseket építették. A szabályozás kez­detén, első szakaszában a munkálatokat közmunkával végezteték el. Később ezt a közmunkát kiszorította a vállalkozók által „felfogott” és fizetésen alapuló mun­ka. A lakosság közmunkája ezután csak a kisebb ár­mentesítési munkálatokra szorítkozott. Így közmunkával végezték a belvizek lecsapolását, az erdőtelepítést és veszélyes áradások esetén a karók és rőzsék lerakását. A szakmunkának nevezett gátépítést és az átvágáso­kat a társulatok a minél tökéletesebb ármentesítés ér­dekében építkezési vállalkozóknak adták bérbe. A vál­lalkozók munkásokat fogadtak fel — kubikosokat és más műszaki embereket —, akik azután meghatározott munkabérért dolgoztak. Röviden szólva úgynevezett „embervásárokon" toboroztak olcsó munkaerőt. Jellem­ző a vállalkozókra, hogy rövid­­idő alatt akarták el­végezni a vállalt munkát, gyorsan meggazdagodni és tő­kéjüket más vállalkozásba befektetni. Az állami szer­vek, de a társulatok is megengedték, hogy egy-egy vál­lalkozó még a legsúlyosabb éhségmunkák alkalmakor is 20—30 százalékos haszonra dolgozzon. A külföldi és belföldi kotrógépeknél dolgozó szakembereknél is ez volt a helyzet: gyors munka, gyors haszonszerzés. Mun­kájukat senki sem tudta ellenőrizni. A megbízott szak­mérnökök is sokszor szemet hánytak a felelőtlenül el­végzett munka felett. Mindez azután az 1870-es évek­ben, főleg 1879-ben megbosszulta magát. Érdemes meg­jegyezni, hogy a Tisza szabályozásának munkálatait és annak eredményét Európa számtalan országából idese­­reglett szakember, figyelte és tanulmányozta. Többen közülük nem sok értelmét látták a szabályozásnak, mert — mint mondották — egy ekkora és ilyen szeszélyes folyó, mint a Tisza, nem nyugszik bele új helyzetébe, és lesznek még évek, amikor visszatér régi, megszokott medrébe. A hazai szakértők a fenyegető veszélyre csak az 1870-es években döbbentek rá. Ebben az évtizedben minden második év áradással fenyegetett, sőt több köz­ségben gátszakadás történt, és nemcsak az árterületet, de magát a községet is elöntötte a folyó. A Tisza men­ti községek közül Kanizsát 1876-ban és 1877-ben érte nagyobb vízkár, Martonos pedig úgyszólván állandó harcban állt a Tiszával. „Vízkára évenként nagy” — ír­ják a korabeli krónikások. Moholon is állandó volt az áradás elleni védekezés. Az említett időben nagyobb vízkár 1870-ben érte. „1866-ban a védtöltés által több, mint kétezer hold föld mentesíttetett, melyet az 1870- es vízár visszafoglalt; amidőn földár következtében a belső földek nagyrészét víz borította, a község dél­nyugati részében házakat döntött romba ...” Az 1870- es árvíz Mohóitól Becséig a védtöltést sok helyen át­törte, és „tetemes kárt okozott...” Az 1872. évi árvíz mintegy 200 000 hold földet árasztott el. Az 1876-os árvíz szintén nagy károkat okozott, de a legkatasztro­­fálisabb árvíz a m­ár ismert 1879-es árvíz volt A Tisza szabályozásának gyors ütemű munkálatai számtalan hibát hagytak maguk után. A kapkodás terv­szerűtlen munka főleg az átvágásoknál mutatkozott meg Az átvágások, amelyeket vidékünkön hajtottak végre, egyesek szerint egyáltalán, mások szerint csak részben sikerültek annak ellenére, hogy 1877-ig az átvágásokra 6,2 millió forintot költöttek. Vidékünkön az 1870-es években 10 átvágást fejeztek be. Közülük csak egy, 92. számú járt sikerrel. „A Szanád mellett levő átvágás volt teljesen tökéletes”. A többiek közül négyet részben, ötöt pedig rosszul végeztek el. Az adag­modoli átvágást, a 94. számút például olyan szervezet­len munkával végezték el, hogy az a többi átvágást is veszélyeztette. Az történt ugyanis, hogy az új me­der földjét közvetlenül a partra dobálták ki. Ez a ha­talmas mennyiségű föld néhány év múlva visszahul­lott, visszamosódott az új mederbe, és azt teljesen el­­zátonyosította. Hasonló panaszt olvashatunk a zentaiak jegyzőköny­vében is Bizottságot küldtek a központi ármentesítő társulat igazgatóságához azzal, hogy a bizottság adja elő „ ... miszerint a bátkai átvágásnál kiemelt föld olyan közel került a parthoz, hogy az idővel a folyó sodrával a Tiszába kerül, és ez így növeli az árvízveszélyt." A zentaiak kérik, a központ hasson oda, hogy ez a föld­mennyiség a törvényes előírásoknak megfelelően kellő távolságra kerüljön. A zentaiak másik panasza az volt, hogy a bánáti oldalon levő töltés túl közel van a Ti­szához, és így a víz a zentai partokat erősebben mos­sa a megengedettnél, és „__az ebből eredő károk már eddig is óriásiak.’ Kérik, hogy a bánáti oldalon levő töltéseket a Tisza folyó medrétől kellő távolságra épít­sék át. — Katona Antal, a bánáti oldal főmérnöke az 1876. évi nagygyűlésen drámai hangon beszélt, és figyel­meztetett a közelgő veszélyre. Beszédéből kiviláglik, a szakemberek tudták, hogy a vállalkozók milyen rossz és felelőtlen munkát végeztek. Ezért a felelőtlen mun­káért drágán fizetett meg a Tisza-vidék népe. Ennek a következménye lett az 1876-os és az 1879-es árvíz­katasztrófa. Végül megjegyezhetjük azt is, hogy amíg közmunkával végezték az ármentesítést, addig egy-egy ármentesített hold föld egy-két forintba került. A vál­lalkozók munkája után ez az összeg hét forintra emel­kedett. TÓTH István ■ Шт \

Next