Magyar Szó, 1975. szeptember (32. évfolyam, 255-269. szám)
1975-09-27 / 266. szám
14. oldal El kell érnünk, hogy fellendüljön a műkedvelés, hogy minden faluban, városban művelődési otthon létesüljön. Az amatőrizmus a legjobb talaj a dolgozó tevékenységének a kibontakozására. Művelődéspolitikai értekezletek közhelyévé vált az említett gondolat éppen úgy, mint az, hogy az egységben az erő, társítani kell a művelődési intézményeket. A párthatározatok meghozatala után több mint egy év ítélt el. És az elvek csak lassan érvényesülnek. Egy új művelődési otthont nyilván nehéz egy-két év alatt felépíteni, ezúttal nem is erről, hanem az erők egységesítéséről szeretnénk szólni. Kezdhetjük talán azzal, hogy a verseci Petőfi Sándor Művelődési Egyesület már évek óta nem képes talpra állni. Több okból kifolyólag. Nincs megfelelő helyisége, nincs hivatásos szakembere, nincsenek kellékei, maholnap már kedvük sem lesz a további munkára. Jelenleg csak a vegyeskórus tevékenykedik, pedagógusok a tagjai. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület az ötvenes években kitűnően dolgozott, sokat jelentett Versec művelődési életében. Ma alig hallat magáról. Évi 4000 dinárral gazdálkodnak, csak az alkalmi ünnepségeken lépnek fel az iskolásokkal együtt. Versecen 3000 magyar él, valamennyien hozzájárulnak a művelődés pénzeléséhez, s úgyszólván semmit sem kapnak. Ebben a dél-bánáti városban még két művelődési egyesület működik, a román és a szerb nyelvű. Mindkettő sokkal jobban, szervezet-, többen dolgozik, és hivatásos szakembereik is vannak. Ha egy fedél alá költözne a három művelődési egyesület, nyilván jobban menne a munka, a hivatásos koreográfus, román, magyar, szerb táncokat taníthatna be, neki nem okoznak különösebb gondot a tánclépések leolvasása a különféle szakikönyvekből ... A Petőfi Sándor Egyesület kórusa, mert háromnyelvű környezetben él, minden nehézség nélkül adhatna elő szerb, román és magyar dalokat. Hogy egy város életében milyen sokat jelent az „erők” kihasználása, a magyar, szerb, román, szlovák művelődési szakcsoportok társulása, ékesen bizonyítja a Novo Orahovó-iak példája. Itt még tavaly belátták, hogy „közösségben az erő”, azóta együttesen lépnek fel szerbek, szlovákok és magyarok. Ha nem is zökkenőmentesen, de megy a munka, a nyáron díjjal tértek haza a római zenei fesztiválról. Példájukat érdemes volna követni a versecieknek is, a kikindaiaknak is és mindazoknak akik eddig még nem fogtak össze. V. D. J. ) • Három helyett egy Miért nem társulnak Versecen a művelődési szakcsoportok 9. BITEF Politikai revü a harmadik világból A tunéziai Theatre Permanent társulat előadásáról Petőfi nagy politikai versének, A XIX. század költőinek ismert sorai — Előre hát, mind, aki költő / A néppel tűzön-vízen át — jutottak eszembe a 9. BITEF legutóbbi, a tunéziai társulat bemutatóján. Erről, a költő és népe elválaszthatatlan kapcsolatáról szól Samir Ayadi Szomjúság című műve, amely megjelenítése alapján, az európai néző számára a revüt idézi emlékezetbe. Tartalma szerint politikai mű, a gyarmatosítók és mindennemű elnyomás ellen emeli fel szavát, szerkezetét — lazán összefüggő keretmesével egymáshoz kapcsolt jelenetek sorozata — és színpadi megoldásait, a táncos-énekes betéteket tekintve viszont revü ez a BITEF-ek történetében első ízben közönség elé került arab előadás. A Szomjúság, amelynek szereplői az egyiptomi, libanoni, marokkói és tunéziai arabok viseletében jelennek meg főhőse A költő. (A másik a nép). Pontosabban két költő. Mindkettőt élő költőről mintázta meg Samir Ayadi, tehát részint dokumentum jellegűnek is tekinthető ez a mű, melyben — hogy ismét Petőfi versét idézzük — az egyik költő a nép előtt járó, a népét vezető „lángoszlop”, aki mielőtt népvezérré lett, kitartó szenvedéllyel ismerkedett az arabok életkörülményeivel, készült a felvilágosító szerepre, míg a másik szinte ellentéte, a valóság helyett az illúziók világában élt. Kettőjük párbeszéde egyrészt a drámaiság, a konfliktusok alapját jelenti, másrészt viszont az eszmei tanulság, kinyilatkoztatását segíti. Konfliktusokat tartalmaznak az egyes életképszerű jelenetek, amelyben a lelkes tömeg és a harsány komikummal ábrázolt gyarmatosítók összeütközéseiről értesülünk. Ennyiből már nyilván kitetszik a darab és az előadás népnevelő, felvilágosító irányzatossága és a politikai művek bántó sematikussága. Szokásos esztétikai mércéinkkel nehéz értékelni ezt a kellékeit tekintve láthatóan egyszerűségre törekvő, de ugyanakkor a műkedvelés szükségmegoldásaitól sem mentes produkciót, amelynek az európai szem számára legérdekesebb mozzanatai a jó ritmusú gazdag mozgáselemek. GEROLD László Könyvhónapi rendezvények Szabadkán Az idén Szabadkán és környékén a könyvhónap idején több mint húsz rendezvényt szerveznek az Életjel, az Osvit, a Rukovet, az Üzenet, a Veljko Vlahovic munkásegyetem, az újvidéki Matica srpska, a Fórum, a Napredak, a Minerva könyvkiadó és kereskedelmi vállalatok, a Városi Könyvtár, a Városi Múzeum, a Művelődési Ház, a Népkör, a Bunjevačko kóló, az ifjúsági és gyermekotthon, az iskolák és a munkaszervezetek. Szeptember 30-án a Népkörben az Életjel irodalmi élőújság szerkesztősége megrendezi a vajdasági humoristák estjét. A Matica srpska és a Városi Könyvtár közösen megrendezi a vajdasági írók fordításban megjelent műveinek kiállítását, továbbá az Osvit és az Életjel kiadásában 1975-ben megjelent könyvek bemutatását. A közeljövőben jelenik meg Lukács Gyula Hol sírjaink domborulnak című könyve, melyet a Városi Könyvtárban irodalmi találkozó keretében mutatnak be. Ugyancsak itt rendezik meg a munkásmozgalomról szóló írások fölolvasását. A könyvtár, a Városi Múzeum és az Ifjúsági Otthon szervezi meg a Svetozar Markovic munkásságát bemutató kiállítást. A Minerva Könyvkiadó és a községi művelődési önigazgatási érdekközösség Szabadkán és Bajtnikon irodalmi estet szervez, ahol felolvas Jure Franičević-Pločar és néhány szabadkai író. Belgrádból, Újvidékről négy írót hívnak meg, akik az ifjúsági és pionírotthont van és néhány szabadkai iskolában olvasnak fel írásaikból. A szabadkai írók kilátogattak Csantavérre, Zednikre, Tavankútra, és az íróegyesület szervezésében író—olvasó találkozót tartanak, továbbá ellátogatnak a Népkör, a Bunjevačko kolo művelődési egyesületekbe. Szabadkán az Üzenet és a Rukovet folyóirat közös irodalmi estet szervez, ahol magyar és szerbhorvát írók lépnek föl. Az Üzenet szerkesztősége az ősz folyamán több találkozást szervez olvasóival a környékbeli falvakban és városokban. Iványi István Szabadka város történetírója, 130 évvel ezelőtt született, ez alkalomból emlékestet tartanak. A Művelődési Ház és az Életjel szerkesztősége több magyarországi írót és előadóművészt is meghív, hogy tartsanak előadást a szabadkai közönségnek és a középiskolásoknak. A Veljko Vlahovic Munkásegyetem kiállítást rendez az önigazgatásról megjelent kiadványokból, úgy tervezik, hogy a Gorenje—Sever, a Peščara és más munkaszervezetekbe is ellátogatnak az írók. .. FILM A Tizenkét dühös ember és A domb jeles rendezője az irodalmi adaptációk terén tett tévelygései után újra teljes mértékben önmagára talált. Már Az Andersson-Szalagok című műve jelezte ezt, de a Serpicóban teljesedett ki. Realista felfogása, társadalomkritikai szemlélete, emberábrázoló készsége, a tévéből örökölt lényegre törő stílusa egyaránt kifejezésre jut ebben az alkotásában, amelynek koncepciója bizonyos vonatkozásban korai filmjeihez fűződik. Éles hangvételű filmjét mégis némi kettősség jellemzi. Serpico Dávid és Góliát harca a New York-i rendőrségen elhatalmasodott korrupció ellen leleplezi az alacsonyra sülylyedt hatalmi rendszert, amelynek teljes hierarchiája a közügy álarca alatt a saját érdekeit tartja szem előtt. Egy olyan gépezet ez, amellyel szemben az egyén szükségszerűen elbukik. Realista ember- és környezetábrázolásán kívül ezen a vonalon kapcsolódik be a Serpico az amerikai új film törekvéseibe. A film „főhőse” azonban nem ez a korrumpált gépezet a maga teljes romlottságában, hanem a feledhetetlen jellemű becsületes rendőr, aki ugyanolyan konok elszántsággal és megszállottsággal küzd a megvesztegetés ellen, mint például a Francia kapcsolat hőse, a kábítószer-csempészés ellen. A rendező szinte már Krisztussá magasztosítja, s ennek külső jegyei is fellelhetők a filmben: Serpico maszkja, kosztümje, megsebesülése utal erre. Serpico alapjában véve idealista, felveszi a harcot környezete ellen, amelyben élni akar, tönkreteszi a harmóniát magánéletében, amelyben a boldogságot keresi, az abszolút hazságért küzdve akar megbecsülést kivívni masának, s mindenki eltávolodik tőle, a hatalmi rendszer ellen küzd, hogy ugyanennek a rendszernek a becsületét és tekintélyét mossa tisztára. Semico ellentmondásos alakját Al Pacino elvszerű eszközökkel maximálisan, hitelesen jelenítette most, ami kiváló színészi képességére utal, hisz ez a fanatikus hős egyidejűleg fantasztikus és valóságos fiszura. Ez annál inkább fontos, mert Sidney Lumet filmje Serpico portréja is egyben, amelyben ízvanúgy fellelhető a keserűség, mint az irónia. ' a) SE&PICO Ötvenéves önképzőkör A petrőci Jan Kolar Gimnázium önképzőköre az idén októberben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. A gimnázium hatéves sikeres működése után alapították, 1925-ben. A Slavkovic önképzőkör első tagjai paraszt származású középiskolások voltak, akikre nagy hatással volt a SKOJ tevékenysége és szelleme. Ötvenéves munkálkodásukat a hazafiasság és a helyes esztétikai szemlélet jellemezte. Az önképzőkör tagjai közül kerültek ki a szlovák irodalom jeles vajdasági képviselői. Egyéniségük, jellemük ma is példaként áll a fiatalok előtt. E jelentős jubileum alkalmából Üzenet címmel könyv alakban jelenik meg az egykori önképzőkör tagok írása. A négynapos ünnepségen, amely október elsejétől negyedikéig tart, átadják a meghirdetett irodalmi pályázat díjait. Petrőcről, Stara Pazováról és Kovacicáról 43 középiskolás 63 alkotással vett részt a pályázaton.Október másodikén író—olvasó találkozót szerveznek jeles hazai és csehszlovákiai írók és költők közreműködésével. Harmadikén írók és közéleti dolgozók méltatják az önképzőkör ötvenéves tevékenységét. Majd fiatal tehetségek olvasnak fel irodalmi alkotásaikból. Az ünnepség utolsó napján, október 4-én találkoznak az egykori és mai diákok. * MAGYAR SZÓ Szombat, 1975. szept. 27. Harmincéves az užicei színház A Titovo Užice-i Népszínház tegnap ünnepelte megalapításának 30. évfordulóját. 1945. szeptember 24-én a város felszabadulásának napján tartotta meg az első előadást a felszabadult országban. Három évtized alatt a színház 5377 előadásának több mint másfél millió nézője volt. Számos hazai és külföldi vendégszereplésen is részt vett az együttes. Nyolc évvel ezelőtt költözött be az új épületbe, s azóta jó munkakörülmények között végzi tevékenységét. Munkájának sikerét jelzi a tavaly megalakult színházi kommuna is. A jubileum alkalmából a színház előcsarnokában kiállítás nyílt. A színházi ünnepség egy hétig tart, ez alkalomból fellép a tuzlai és a kruševaci színház is. Képzőművészeti Levelező Iskola Rovatvezető: Ács József Lőrinc József, Bácsföldvár, B. Prodanovica 24. — Négy- szetekkel fejezi ki a forma lényegét, amely a rendezett, párhuzamos vonalak közötti megfelelő távolságok összekötéséből alakul ki. A térből előtörő „alkotó vonalak” négyzetes síkokban végződnek, illetőleg azoknak négy sarkát alkotják. A négyzeteket betűkkel vagy számjelekkel különbözteti meg (nevet ad nekik), ezek valójában azonosítási jelek. A Forma című rajza fogalmi, elvont gondolkodásból ered. A logikus módszer a modern művészetben, különösen a kubizmus után, s az absztrakt művészettel terjedt el. Beküldött rajza közel áll a mértani absztrakcióhoz és a minimal-art művészettörekvéseihez. Ez az utóbbi az indusztrális kornak a művészi kifejezője, s egy évtizeddel ezelőtt kezdődött. Puhalák Ferenc: Becse. — Rajzait az alak és a struktúra viszonyában is lehet szemlélni, függetlenül attól, hogy mennyi ebben a tudatosság. Talán nem is gondolt erre. Felvetődik a kérdés,, illetve a kérdést érzi (ha nem tudja), hogy egy élőlény fejlődése organikus-e vagy strukturális. Van-e olyan modell, amely a „jelenség működését” még a születése előtt tartalmazza, s a születés után az alak ennek az „állandó modellnak” időbeli jelensége lesz. Születés, halál váltogatásával ritmusosan folyik az élet. Rajzain a vonalak fejlődésirányai ízekre bontottak, négyzetek és félkörök nőnek egymásból ki, és néha díszítő jelleget öltenek. Úgy tűnik, hogy a tárgyhoz tartoznak ezek a struktúrák és nem a tudat megismerési formái. Az alak változhat, s az időhöz kötött, a struktúra viszont állandó, „mindkettőben” a struktúra azonos. Tehát rajzait struktúrából kialakuló tárgyi-alaki jelenségnek kell értelmezni. Kujundžić Antal, Szabadka. — Közölt díszítő rajza jelvényszerű, védjegy is lehet, s kisgrafikaként alkalmazható. Az ilyen rajzolás tömörítést kíván meg, és a lényegtelen elhagyását teszi szükségessé. A fomnák a virágsziromra emlékeztetnek, bordár veszi körül a szabálytalan formájú mezőt. A természet utáni alakrajzai realista stílusúak, amibe „beviheti” teljes temperamentumát. Véleményünk szerint, mindkét stílusú rajzolás helyes, sőt tanácsos a fejlődés szempontjából. Természet utáni alakrajzokat és figurális kiskompozíciókat küldjön. Lőrinc József: Kujunđžić Antal: JELVÉNY Puhaláb Ferenc: FORMA ALAK ÉS STRUKTÚRA