Magyar Szó, 1976. március (33. évfolyam, 59-72. szám)

1976-03-01 / 59. szám

2. oldal Megállapodás Angola és Zaire közön Létrejött a lehetőség valamennyi vitás kérdés rendezésére B­razzaville-ből jelenti a Tanjug. Agostino Neto az Angolai Népi Köztársaság elnöke és Mobutu zairei elnök között a Kongói Népköztársaság fővá­rosában megállapodás jött létre a két ország kapcsola­tainak rendezéséről. Az erre vonatkozó közle­mény szerint­ Neto és Mobutu egyetértett abban, hogy Zai­re és Angola kapcsolatait „a jószomszédság szellemiben, a területi integritás és a két testvéri ország szuverenitá­sának ''tiszteletben tartásával a belü­gyekbe­­való be nem avatkozással ,­és az egyenran­gúság elve kölcsönös tiszte­letben tartásának, alapján kell rendezni.” A­ két fél kötelezettséget vállal az, hogy „az egyik or­szág területén sem fognak szervezni olyan katonai ak­ciót, amely a másik szomszé­dos ország ellen irányul”. Angola és Zaire lehetővé te­­szi az angolai és zairei me­nekültek hazatérését éspedig a­z ENSZ menekültügyi fő­biztosának segítségével, aki­hez ennek értelmében már üzenetet is intéztek. „A zai­­rei és angolai kormány — állapítja meg a közlemény — szavatolja e menekültek biz­tonságát.” Angola köszönetet mondott Zairenak azért, hogy „kiuta­­z...Dzs­afra területéről a zsoldosokat és be­tiltotta azt, hogy ezek a zsol­dosok Zaire érintésével jus­egy Otta V Infíriába” Angola egyúttal készségét fejezte ki, hogy a szomszédos orszá­­á­gokkal minden téren hajlan­dó együttműködni és szava­tolja a közös útvonalak hasz­nálatát is”. I Lucio O Lara az MPLA­­ politikai bizottságának titká­ra és Karl Bond zairei kül­ügyi biztos újságírók előtt kijelentették, hogy az Ango­la és Zaire határa mentén megfelelő intézkedéseket fo­ganatosítanak „a két ország biztonságának s­zavatolása végett”. Egyébként a fenti közle-­­­ményt Mariana Nguabi a Kongói Népköztársaság el­nökének, valamint Neto és Mobutu angolai illetve zai­rei elnök jelenlétében olvas­­j­á­ták fel a Brazzaville-ben tar­­­tott sajtóértekezleten. Mobutu elnök ezzel kap-­­ csolatban kijelentette, hogy a két ország kapcsolatainak­­ rendezésére vonatkozó meg-­­ állapodás „sokkal többet je­­­ lent az Angolai Nép­köztár-­­­saság egyszerű elismerésé­nél”. Elmondta, hogy a fe­szültség felengedésével a­­ diplomáciai kapcsolatokat is­­ helyreállítják. — A jelen pillanatban az a legfonto­­­­sabb, hogy vegyes bizottság ! taink biztosítsa e megállapo­dás valamennyi pontjának szigorú megvalósítását — – mondta Mobutu zairei elnök, majd hozzátette: — Ezentúl,­­ ha az újságírókat érdekli va­lami az a két ország jövőbe­ni kapcsolataira, s ne a múlt-­­ ra vonatkozzék. Mobutu hoz­­­­zátette még, hogy „rendkívül, elégedett a megbeszélések eredményével” és kiemelte, hogy a tanácskozást „nem­csak e három ország kapcso­latainak tükrében kell vizs­gálni, hanem a­z egész közép­afrikai helyzetet illetően”. Ezt követően Neto elnök rámutatott arra, hogy az An­golai Népköztársaság el nem kötelezett politikát fog foly­tatni, s hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezettség nem mást mint azt jelenti, min­den országnak joga van ön­állóan döntenie politikai és társadalmi berendezkedésé­ről úgy ahogy az érdekeinek legjobban megfelel. Egy zairei újságírónak ar­ra a kérdésére, hogy mi a helyzet Angolában tartózko­dó kubaiakkal kapcsolatban, Neto azt válaszolta: Angolá­nak mint szuverén ország­nak joga van szövetségese­ket választani. Jól értesült körök szerint­­ a megállapodás egyes pontjai­ból arra lehet következtetni, hogy Angola és Zaire között létrejött egyezmény részben Zambiára is vonatkozik. Egyelőre meg nem erősített hírek szerint Mobutu elnök szombaton este Lusak­ába küldte különmegbízottját, aki tájékoztatni fogja Kenneth Kaunda zambiai elnököt az angolai-zaire találkozó ered­ményéről. Az angolai és zai­rei küldöttséghez közel álló körök szerint Zambia hama­rosan elismeri az Angolai Nép­köztársaságot. E megállapodással Angola és Zaire között létrejött az összes fontossabb kérdések megoldásának lehetősége mi több részben mód van az Angola és Zambia közötti problémák kiküszöbölésére is. A helyzet rendeződése a Zaire és egész biztosan a Zambia felé eső határ men­tén lehetőséget nyújt arra is, hogy Angola tovább mun­kálkodjék a népi hatalom rendszerének megszervezé­sén és az ország újjáépítésén. Zaire és Zambia viszont igénybe veheti a Lobito ne­vű angolai kikötőig vezető vasútvonalat. Mobutu zairei elnök a Ne­­toval való tanácskozás után helikopteren Kinsaszába uta­zott, míg Neto és az ango­lai küldöttség tagjai tegnap délután hagyták el Luandát. Megbeszélések Jugoszlávia és India tájékoztatási­­ együttműködéséről Muhamed Berberovic a Szövetségi Tájékoztatási Bl­elnöke Delhiben meg­kezdte tárgyalásait Charan Shukla indiai tájékoztatási miniszterrel. Berberovic szombaton ér­kezett Delhibe, s kíséretében van Franko Vinter a zág­rábi rádió- és televízió ve­zérigazgatója, valamint Jak Koprivc a Tanjug hírügy­nökség fő- és felelős szer­kesztője. Idi Amin lemondott a Kenyával szembeni területi követelésekről Idi Amin ugandai elnök ismételten kijelentette, hogy nem akarja kihangsúlyozni a Kenya iránti területi köve­teléseket, majd rámutatott arra, hogy nem célja sú­lyosbítani a viszályt Ke­nyával, amely akkor rob­bant ki, amikor egy alka­lommal kijelentette, hogy Kenya északi területeinek nagy része tulajdonképpen Ugandához tartozik. Idi Amin hozzátette még, hogy érdekelt a Kenyával való kapcsolatok fenntartásában. Az ugandai rádió jelenté­se szerint a fentieket Amin, kormányának ülésén jelen­tette ki. Hazánkba érkezett a portugál közoktatási miniszter A Szövetségi Végrehajtó Tanács vendégeként ma négy napos látogatásra Jugoszlá­viába érkezik Viktor Alves portugál közoktatási minisz­ter, a Forradalmi Tanács tagja és munkatársai. Belg­rádi és zágrábi tartózkodása során Alves közoktatási mi­niszter megismerkedik ha­zánk közoktatási rendszeré­vel. Itt-tartózkodása során köztársasági oktatásügyi itt­­több megbeszélést folytat a kórságok és ellátogat több iskolába is. Emberrablók fogságában egy angol nő Manilából jelenti az UPI. Egy felfegyverzett csoport tagjai — akikről feltétele­zik, hogy mohamedán láza­dók — szombaton este, a manilai katonai hatóságok közleménye szerint, elrabol­tak egy angol nőt. Az em­berrablók után a katonai járőrök azonnal nyomozást indítottak. Az áldoza­tot Manilától kö­rülbelül 880 kilométerre egy hajóról rabolták el. Az in­tézmény igazgatója, ahol az angol nő dolgozott, kijelen­tette, hogy az emberrablók még nem kértek váltságdí­jat. Tavaly augusztus óta ez a­­ hatodik eset, hogy a Füllöp­­­-i­ Tetrv féi részén embere­­k két raboltak el MAGYAR SZÓ Hétfő, 1976. március 1. Nixon befejezte kínai látogtását Nixon volt amerikai el­nök nyolcnapos kínai láto­gatása után tegnap hazauta­zott Washingtonba. A kínai vendéglátók államfőnek ki­járó fogadtatásban részesí­tették a volt amerikai el­nököt. A Reuter jelentése szerint kínai látogatásának utolsó napját Nixon Kanton­ban töltötte, ahol ünnepi fo­gadtatásban részesítették. Látogatása idején Nixon semmit sem volt hajlandó elárulni az újságíróknak út­jának céljáról. Kíséretének egyik tagja kijelentette, hogy hazautazása után Nixon is­mét visszavonul. Az erénytalanságok kiküsnítetése várható A Közös Piac kész Jugoszláviával együttműködve javítani a gazdasági kapcsolatokon . Jankó nyilatkozata Londonból jelenti a Tan­­­jug: Jugoszlávia és a Közös Piac között az utóbbi időben minőségileg javultak a kap­csolatok, s mindez a jövő­ben elő kell hogy segítse ha­zánk és a Közös Piac egyers­­rangúbb és összehangoltabb­­ gazdasági együttműködését.­­ Az együttműködés javulásáh­­ nyilvánvalóan hozzájárult ha­­­zánk gazdasági helyzetének­­ megszilárdulása is és az úgy­n­evezett harmadik világ or­szágainak mind kifejezet­tebb törekvése a fejlett, il­letve elmaradott országok közötti igazságosabb kapcso­latok létrehozására. A fen­tieket Jankó Smole a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács tagja jelentette ki hivatalos nagy-britanniai látogatásá­nak befejezésével. Miután emlékeztetett arra, hogy, a nyugat-európai or­szágokat így tehát a Közös Piac tagállamait is, komo­lyan sújtotta a gazdasági termelés visszaesése, ezek az országok nehézségeik „expor­tálásával” szerettek volna könnyíteni helyzetükön. Min­dennek következtében a nyu­gati országokat sújtó gazda­sági problémák nálunk is éreztették hatásukat, első­sorban azért, mert Jugoszlá­viának rendkívül fejlett gaz­dasági kapcsolatai­­vannak a Közös Piaccal. A Közös Piaci országokkal való együttmű­ködésében Jugoszlávia azt tapasztalhatta, hogy az eu­rópai kilencek a gazdasági hanyatlás miatt mind keve­sebb terméket importáltak. Másrészt a különféle s a be­vitelre vonatkozó megszigo­rító intézkedések is elősegí­tették e helyzet kialakulását. E rendkívül komoly hely­zetben Jugoszlávia felhívta Közös Piaccal. A közös piaci hogy mindenképpen igazsá­gosabb és egyenrangúbb ala­pokra­ kell helyeznie az úgy­nevezett harmadik világ or­szágaival való gazdasági együttműködést. Jankó Smole a továbbiak­ban rámutatott arra, hogy volt egy időszak amikor a Közös Piac országaiban egye­sek úgy vélték, hogy a ki­vitel fellendítésének kérdé­se kizárólag Jugoszlávia ügyét képezi és egyedül Ju­goszlávia feladata a Kö­zös Piaccal való együttmű­ködés fokozásának lehetősé­geit felkutatni. Mostanában azonban merőben más hely­zet alakult ki, mert a Kö­zös Piac részéről is megvan a készség az aránytalansá­gok kiküszöbölésére. — A Közös Piac mint egy­séges gazdasági tömörülés, de annak minden egyes tag­állama is kész a gazdasági együttműködésről további tár­gyalásokat folytatni — mond­ta Jankó Smole. Nyilatkoza­tában rámutatott arra, hogy az ipari kooperáció terüle­tén kifejezésre jutott a kész­ség, a hosszú távú s maga­sabb szintű együttműködés megalapozására, továbbá a Jugoszlávia és a Közös Piac élelmiszeripari, mezőgazda­­sági vállalatainak kooperá­ciós együttműködésének to­vábbfejlesztésére. Az elkövetkező időszakban Jugoszlávia és a Közös Piac gazdasági kapcsolatainak erő­sítése­ érdekében tanulmá­nyozni fogják a harmadik piacokon való közös fellépés lehetőségét is.­­ Az utóbbi napokban a pénzügyi kapcsolatok terén is az együttműködés új for­máját kezdeményezték. A Közös Piac miniszteri taná­csa elfogadta az Európai Bank javaslatát, amelynek értelmében hazánknak hitelt hagynak jóvá autóút építésé­re — tette hozzá Jankó Smo­le.­A Londonban folytatott megbeszélésekkel kapcsolat­ban Jankó Smole elmondta, hogy a Nagy-Britanniával való gazdasági kapcsolato­kat ugyanazok a gyengesé­gek jellemzik, amelyek álta­lában kifejezésre jutottak Jugoszlávia és a Közös Piac gazdasági együttműködésé­ben is.­­ Éppen ezért új megol­dásokat javasoltunk Jugo­szlávia és Nagy-Britannia gazdasági együttműködése terén. Egyebek között tanul­mányozni fogják egy vegyes összetételű jugoszláv—brit bank megalakításának lehető­­ségét is, amelynek legfonto­sabb célja a két ország kö­zötti együttműködés serken­tése lesz — tette hozzá nyi­latkozatának végén Jankó Smole a Szövetségi Végre­hajtó Tanács tagja, aki most fejezte be nagy-britanniai lá­togatását. tt brit—jugoszláv baráti társaság ünnepi estje Londonból jelenti a Tan­jug. A brit—jugoszláv baráti társaság a brit parlament alsóházában szombaton este megrendezte az immár ha­gyományos baráti találkozót. A brit—jugoszláv baráti társaságot — amelynek el­nöke Sir Fitzroy Maclean — három évtizeddel ezelőtt ala­pították, s legfontosabb fel­adata Jugoszlávia és Nagy- Britannia baráti kapcsolatai­nak ápolása és erősítése A jugoszláv kormány ne­vében az egybegyűlt vendé­geket Jankó Smole a SZVT tagja üdvözölte, aki a brit kormány vendégeként tartóz­kodott Londonban. EDVARD KARDELJ: ■ ■ ■ ■ . >■„■■■ ■„ ' ■■■ Sí El И KNoMSÍG MM! GVÜffii I V (4) Legelőször is nemcsak a fasiszta imperia­lizmus, hanem a kapitalista világ többi ha­gyományosan vezető imperialista osztályai sem tudták, kikényszeríteni politikai he­gemóniájukat a háború alatt s annak ered­ményeit illetően olyan mértékben, ameny­­nyire azt az első világháború idején meg­tehették. Igaz, hogy ez a befolyás még min­dig erőteljesen kifejezésre jutott, különö­sen egyes megállapodásokban és békeszer­ződésekben, de többé nem volt korlátlan, mert a második világháború lefolyására, jellegére és eredményére mind nagyobb mértékben hatottak az antifasiszta, antiim­perialista erők általában s külön a szocia­lista erők, valamint hatással volt rájuk a demokratikus társadalmi tudat erősödése minden országban. Az effajta jelentős tényezők közé sorol­ható mindenképpen az a jelenség is, amely tartalmát nézve nem új, de megnyilatkozá­sának intenzitásával új lett a második vi­lágháború alatt és közvetlenül utána. A népek felszabadulásának olyan mindent elsöprő hullámára gondolunk, amely jog­gal nevezhető a népek világméretű anti­­imperialista forradalmának, melyet felsza­badulásukért és gazdasági, politikai füg­getlenségükért vívtak. A népek nem akar­tak valamilyen nemzetközi újrafelosztás passzív objektumai lenni, sőt erőteljeseb­ben, mint valaha is a történelem napirend­jére tűzték a gazdasági és politikai függő­ség s mindenfajta hegemónia felszámolásá­nak kérdését. Sok népfelszabadító és más népi forradalmi mozgalom a gyarmatok­ban és a függő országokban a második vi­lágháború idején saját szabadságáért in­dult harcba, nem pedig gyarmati uraik megvédéséért. Mások folytatták ezt a har­cot, és a háború utáni években győzelemre is vitték. Ezzel háborújuk a fasiszta impe­rializmus ellen gyarmatellenes, haladó, de­mokratikus és társadalmi tartalmat ka­pott. Alig harminc év alatt összeomlott a nagyhatalmi birodalmak rendszere, ame­lyet több száz évig építgettek. Az új független államok végső fokon an­nak a harcnak az eredményeként jöttek létre, amely a fejlett országok közötti vi­szony váltakozásától függetlenül — külön a nagyhatalmi viszonytól függetlenül — folyt a második világháború előestéjén és a háború alatt. Amikor ezek az országok független tényezőként jelentkeztek a vi­lágeseményben a nagyhatalmak és a fej­lett országok közti új viszonyok már kiala­kultak. Olyan helyzetre bukkantak a vi­lágban, amelyhez alkalm­azkodniuk kellett magatartásukban, szem előtt tartva köz­vetlen és tartós, hosszú távú politikai és gazdasági érdekeiket, amelyek az új, vi­szonylag­ gyenge és elsősorban gazdasági­lag nem eléggé fejlett országok általános helyzetéből eredtek. Ugyanígy szembe ta­lálták magukat a nemzetközi együttműkö­dés már megfogalmazott elveivel és az új világszervezet kész struktúrájával, így az első években nem maradt más számukra hátra, mint beilleszkedni ezekbe a keretek­be. Az új független országok azonban nem akartak belenyugodni és nem is nyugod­hattak bele ebbe a helyzetbe. Alig felsza­badulva a gyarmati elnyomás alól, vala­mint a kizsákmányolás és függőség más formái alól, az úgynevezett „harmadik vi­lágként” jelentkező országok nem­­ voltak hajlandóak alávetni magukat a domináció és a hegemónia új formáinak. A népek vi­lágméretű antiimperialista forradalmának vezető erői gyorsan megértették, hogy a szövetségesek háborús győzelmével nem oldották meg a korszak legfontosabb társa­dalmi és nemzetközi problémáit, és az egész háború utáni helyzet, külön a hideg­háború gyászos távlata arra utalta őket, hogy ezek az erők az új körülmények kö­zött kitartó harccal szerezzenek érvényt ér­dekeiknek és törekvéseiknek. A gyarmati rendszer fölbomlásával pár­huzamosan Európában és a többi világré­szen — néhol gyorsabban néhol lassabban — szétestek a gazdasági és politikai függő­ség félgyarmati viszonyainak maradványai is, azok a viszonyok, amelyek például a ré­gi Jugoszláviát, jellemezték. Egyes orszá­gokban, mint Kína, Jugoszlávia, Vietnam és még néhány állam a világ más részei­ben, a népfelszabadító háborúból igazi né­pi szocialista forradalom nőtt ki, amely je­lentősen szűkítette az imperialista politika mozgásterületét, és úgy jelentkezett, mint a nemzetközi problémák és ellentétek megoldásának egyik jelentős tényezője. Ezenkívül fejlődésük eredetiségével ezek a forradalmak számos új kérdést fogalmaz­tak meg a mai szocialista világrendszer számára, amelyek jelentősek magának a szocializmusnak a továbbfejlődése és a szo­cializmusért vívott harc szempontjából mind a népek közötti haladóbb és demok­ratikus politikai és gazdasági viszonyok létrehozásának tényezőjét, mind pedig a szocialista társadalmi viszonyok demokra­tikus és humanisztikus tartalmának to­vábbfejlesztését és elmélyítését illetően.­­ (Folytatjuk) A jugoszláv–líbiai kormányközi vegyes bizottság ülésszaka Tegnap Tripoliba utazott Jugoszlávia küldöttsége, hogy részt vegyen Jugoszlávia és Líbia gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködé­si vegyesbizottságának má­sodik ülésszakán. Küldött­ségünket Stojan Andov a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagja, a jugoszláv—líbi­ai együttműködési vegyes bizottság jugoszláv részle­gének elnöke vezeti. A ve­gyes bizottság ülésszakán mindenekelőtt a beruházási vállalkozásokról közös vál­lalatok létrehozásáról és az árucsere-forgalom bővítésé­ről lesz szó. Megvitatják Ju­goszlávia és Líbia pénzügyi együttműködését is, továbbá a harmadik országok maga­in való közös részvétel kér­dését és a két ország tudo­mányos, valamint műszaki intézményeinek együttműkö­dését. Jugoszláv k­özgazdászok körében úgy vélik, hogy a kormányközi bizottság ülés­szakán, tekintettel a napi­­renden szerenlő számos kér­désep. figyerenare méltó ja­sznqT›¡í›)k­ frt Trióig ( «*. frvvjS.IVhi együttműködés lehetőségett.

Next