Magyar Szó, 1976. április (33. évfolyam, 104-118. szám)
1976-04-15 / 104. szám
2. oldal Tizenháromezer kilométer Ázsiában ííz újvidéki vásárról egyenesen Teheránba TEHERÁN EGYIK LEG - Forgalmasabb bulevár- jának mellékutcájában van az újvidéki Agroindustrija kirendeltsége. Jól felszerelt tervezőiroda ez, a merev hivatali hangulatot barátságossá oldja Milad Vujkov mérnök házias hajlama: az iroda mellett barátságos kis étterem, amellett vendégszoba, három ággyal. Mindenekelőtt a vidéken dolgozó kollégák számára, de vendéget is fogadhatnak, ha szállodában nem tud elhelyezkedni az illető. S az ilyesmi nem is rendhagyó eset az iráni fővárosban. A titkársági irodában ülünk, feketekávé mellett próbálunk hazai hangulatot idevarázsolni. — Hogy kerültek Iránba, és érdemes volt-e kijönni? Anastasija Adamovic-Vider, a különítmény legrégibb tagja és a jugoszláv—iráni bizottság elnöke válaszol: — Négy évvel ezelőtt az újvidéki mezőgazdasági vásár idején iráni delegáció járt nálunk a mezőgazdasági és szövetkezeti miniszter vezetésével, s megtekintette a mi kiállítóhelyünket is. Figyelmesen megnézte az ország térképét, amelyen feltüntettük, milyen munkákat végeztünk Jugoszláviában. A küldöttség kérte, hogy az új vidéki Agroindustrija az iráni kormány költségén küldjön Iránba 14 szakembert. Jött is a küldöttség, gépkocsit bocsátottak rendelkezésére, s azzal a feladattal indították útnak, hogy tanulmányozza a vidéket, és tegyen javaslatot, miképpen lehetne fejleszteni és korszerűsíteni az iráni mezőgazdaságot. Bejártuk a szövetkezeteket és birtokokat Teherán és Tabriz között, majd az iraki határ mentén, és húsz szövetkezetben,, birtokon gyűjtöttünk adatokat. Miután visszatértünk Teheránba rövid jelentést írtunk, s javaslatot terjesztettünk elő arról, mit kellene tenni. A miniszter helyettese megdicsérte munkánkat. Majd utána hazamentünk, és otthon is beszámoltunk utunkról. Időközben az irániak elmélyültebben megvizsgálták tervétünket és elfogadták, vagyis eldöntötték, hogy javvaslatunk szerint felépítik a három baromfifarmot, egy szarvasmarhafarmot és a keveréktakarmány-gyárat. Ajánlatot kértek tőlünk, majd elfogadták s 1973-ban szerződést írtunk alá. Három részből áll: az első tartalmazza a tervezeteket, a javasolt beruházás indokoltságát, a második az építkezések tervét, a harmadik pedig az építkezés módját. Jelenleg a harmadik sza- kasz elején tartunk, most fogják véglegesíteni ajánla- tunkat. Az Agroindustrija eb ben a szakaszban köteles fel-ügyelni a munkára, beszerezni a megfelelő felszerelést és Jugoszláviában kiképezni az iráni szakembereket a tervezett termelés irányítására. február közepén, amikor ott jártunk, az Agroindustrijában elmondták, hogy máris megkezdődött a következő jelentős vállalkozás előkészítése. Úgy látszik, az iráni kormány elfogadja egy baromfivágóhíd, egy hűtőház és egy állathamvasztó építésére vonatkozó előterjesztésüket. Az Agroindustrija teheráni munkacsoportja ma már nagy tekintélynek örvend. A kormány tanácsosaként működik, különféle fejlesztési javaslatok és elgondolások lehetséges változatait dolgozza fel, és elterjeszti a kivitelezések módját. S mivel az ország ötéves tervének legfőbb tétele a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztése, Iránban szinte korlátlan lehetősége van a vajdasági élelmiszeriparnak. Az Agroin- 1 dustrija vállalja a vajdasági vállalatok koordinálását, a közös fellépés összehangoládsát itt Iránban. A leglényegesebb az, hogy otthon, Vajda- ságban legyen aki összefogja a vállalatokat, hogy külföl dön komplett vállalkozásra legyenek képesek, a tervezéstől a kivitelezésig mindent vállalni tudjanak. Jelenleg csak a Duna—Tisza—Duna vállalat ,alkalmas ilyesmire. Valószínű, hogy ezt a vállalatot bízzák meg az említett keveréktakarmány-gyár építésével is. Itt van még: Teljes ránktart a Makedonijainvest, az újvidéki Agroindustrija vállalkozásait valósítja meg. TEHERÁNBAN AZ AGRO INDUSTRIJA szakemberei leplezetlen aggodalommal beszélnek arról, hogy Vajdaság lassan szervezkedik meg, nem siet eléggé kihasználni a kedvező lehetőséget. Szerénységből nem így fogalmazzák meg, hogy az Agroindustrija jól mutatkozott be Iránban, tekintélyt szerzett, s ennélfogva nagy lehetőséget teremthet nem egy vállalatunk számára ebben az országban. Hiszen miniszteri szaktanácsosi státusuk a legmagasabb elismerése a jugoszláv mezőgazdasági tudománynak és szakértelemnek. Ez pedig Irán nagy összegeket fektet erdőtelepítésbe, mert az ország túlnyomó része kopár, szinte sivatag, s gyors ütemben szeretné fejleszteni idegenforgalmát is. Ezen a területen szintén igen esélyesek a jugoszláv vállalatok. LOVAS István Teheráni I (3) A gazdaság tervezett fejlődése 5,5 százalékos, az pedig jóval több az előző évieknél. Hogy csökkenthessék a jövedelmek közötti nagy különbségeket, és növelhessék a legszegényebbek vásárlóerejét, a tervezett takarékosságot az indiai társadalom leggazdagabb rétegétől várják. A jelenlegi ötéves terv egyik legfontosabb célja, hogy növeljék a lakosság annak a harminc százalékának vásárlóerejét, amely a legsúlyosabb körülmények között él. Hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy közszükségleti cikkekhez , jussanak a társadalom legszegényebb rétegei is. India gazdaságpolitikájának legfőbb céljai közé tartozik, hogy lehetőséget teremtsen a munkások elhelyezkedésére. Erre vonatkozóan külön terveket készítettek. Az indiai gazdasági szakértők és a politikusok úgy tartják, hogy ide tartozik a szárazság elleni harc, új területek öntözőberendezéssel való ellátása, a gabonatermelés növelése és az állattenyésztés és a halgazdaság fejlesztése. Nagy figyelmet szentelnek a kisipar és a háziipar fejlesztésének is, ami hozzájárulhatna, hogy emelkedjen a jövedelem 26 millió háztartásban. Ennek érdekében hiteleket folyósítanak, és más intézkedésekhez folyamodnak. Nemzeti program A tervezésben külön tételként szerepel a minimális szükségletek nemzeti programja, amely a következőkből áll: " Az általános iskoláztatás feltételeinek biztosítása a gyermekek számára 14 éves korig, 0 A minimális egészségvédelmi szolgálat szavatolása beleértve a megelőző egészségügyi intézkedéseket, a családtervezést, a csecsemőgondozást, a korai elhalálozások okának felderítését stb., 0 A falvak ivóvízzel való ellátása, 0 Az 1500-nál több lélekszámú falvak szilárd utakkal való összekapcsolása a városokkal, 0 Telek biztosítása a falusi föld nélküli parasztoknak, 0 A városi szegénynegyedek környékének rendbe hozása, 0 A falvak villanyárammal való ellátása, amellyel megoldanák a parasztlakosság 30—40 százalékának ilyen irányú igényét. Az oktatás az utóbbi 20 esztendőben ugrásszerűen fejlődött. Az általános és a középiskolákba, valamint az egyetemekre iratkozó tanulók száma többszörösére emelkedett. A műszaki és a technológiai intézmények kapacitása meghétszereződött. Az írástudók száma 1951-ben 16,6 százalékkal, 1971-ben 25,4 százalékkal, emelkedett. A fertőző betegségeknek sincs annyi áldozatuk, mint azelőtt volt. A kórházi ágyak száma megkétszereződött, az egészségügyi iskolák száma pedig megháromszorozódott. Jelentősen megnövekedett az orvosok száma is. Az egészségvédelem fejlesztésében legnagyobb hangsúlyt egyes betegségek végleges kiküszöbölésére és az egészségügyi ellenőrzésre helyezték és arra, hogy a legalapvetőbb egészségvédelmet biztosítsák a falvakban is. Ennek érdekében új rendelőket nyitottak. Az általános fejlődést az átlagos életkor emelkedése bizonyítja legjobban. 1951- ben az átlagos életkor 32,5 év volt, 1971- ben pedig 53 évre emelkedett. Öt sorsdöntő esemény Az utóbbi 26 évben több jelentős esemény volt Indiában, de közülük ötnek nagy, mondhatni sorsdöntő jelenősége volt. Az egyik India és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak váratlan elmérgesedése és az 1962. évi katonai összecsapás, aminek beláthatatlan következményei voltak India bel- és külpolitikájára. A másik jelentős esemény az 1976. évi választás volt, a harmadik pedig a Kongresszus Pártban beállt szakadás 1969-ben. A negyedik sorsdöntő esemény a pakisztáni katonai klikk véres terrorja az akkori Kelet-Pakisztánban. Több mint 10 millió menekült érkezett Indiába. 1971-ben kiütött az indiai—pakisztáni háború, és még abban az évben megalakult Banglades. Az ötödik esemény a rendkívüli állapot kihirdetése 1975-ben. A sorsdöntő események közül ittnem lesz szó a katonai összecsapásokról, India kapcsolatairól a szomszédos országokkal, hanem csak három belpolitikai jelentőségű eseménnyel foglalkozunk: az 1967. évi általános választásokkal, az 1969-ben beállt szakadással a hatalmon levő Kongresszus Pártban és azokkal az eseményekkel amelyek az 1975. évi rendkívüli állapot bevezetését előzték meg. (Folytatjuk. 3 4 Dr.SLAVKO KOMAR: ............................. Ц INDIA MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE — MAGYAR SZÓ ... . .» .I. Csütörtök, 1976. ápr. 15. Az USA a változó világban (3.) Az elnökválasztás után más lesz a helyzet? A fejlődő országok iránti viszony meg a szovjet—amerikai kapcsolatok vizsgálata eddigi cikkeinkben egyaránt azt mutatta, hogy a „szembehelyezkedni vagy alkalmazkodni” dilemmában pillanatnyilag a minden változással való szembeszállás az uralkodó irányzat. Ezt azonban csak bizonyos fenntartással fogadhatjuk el, mert hivatkozhattunk volna a másik irányzat jelenlétére is. Valójában egy sajátos ellentmondásról van szó. A szovjet—amerikai viszony javulását az amerikai politika nagy sikerének könyvelték el, a feszültségek felengedésének bizonyos vívmányairól nem mondanak le többé, a hidegháború klaszszikus formáira , való visszatérést a legelvakultabb amerikai politikusok sem merik ajánlani. Szembehelyezkednek azonban sok mindennel, ami a hidegháború felengedésének következménye lassnnni akarják a feszültség enyhülésének folyamatát. Talán úgy fogalmazhatunk, hogy elfogadják a détentét, sőt érdekeik is vannak a feszültség felengedésében, de elvetik mindazt, ami velejár ezzel a détenté-tel. A fejlődő országok iránti viszonyban, valamennyivel rejtettebb az ellentmondás, erős a változásokkal való szembehelyezkedés törekvése, ugyanakkor jelen van annak tudata, hogy ez a szembehelyezkedés hiábavaló, sőt kockázatos az USA-ra nézve. Jelenleg, úgy tűnik, mintha az ellentmondás bizonyos formáit megszüntethetnék az elnökválasztás után. Erre enged következtetni, hogy Ford amikor még az indokínai kudarc hatása alatt állt, és nem keveredett bele az elnökválasztási csatározásba, le tudott számolni a hidegháború felelevenítésének az amerikai kormányon belül is jelentkező — Schlesinger hadügyminiszter képviselte — irányzatával, utána azonban ő is hidegháborús nyilatkozatokat adott. Persze, még korai lenne elfogadnunk ezt a feltevést, már azért is, mert még nem dőlt el, hogy Ford lesz-e a republikánusok elnökjelöltje és megnyeri-e az elnökválasztásokat, — bár mindkettő valószínű —, de még inkább azért, mert ennek eldöntésébe sok minden beleszól, nem csak az elnökválasztások kimenetele. Mindenesetre, mielőtt tovább mennénk, meg kell világítanunk e problémának mindkét oldalát: a hidegháborús irányzattal való leszámolást éppúgy, mint a hidegháborús megnyilvánulásokat az elnökválasztások so Mint ismeretes, az történt, hogy Ford amerikai elnök jelentős változtatásokat hajtott végre az amerikai kormányban. Leváltotta James Schlesinger hadügyminisztert, Rogers Morton kereskedelmi minisztert és William Colbyt, a CIA igazgatóját. A világközvélemény és az amerikai kommentárok is ebben a személycserében — ahogy a lapok elnevezték „vasárnapi vérfürdőben” — egyrészt annak a jelét fedezték fel, hogy Ford a saját embereit akarja állítani a Nixontól örökölt tisztsségviselők helyébe, másrészt, hogy így akarja feloldani azokat az ellentéteket, amelyek elnökösködése elején jelentkeztek. Legelőször is a hadügymi-nisztérium és a külügyminisztérium közötti ellentétet. A hadügyminisztérium ugyanis mind hangosabban kezdte emlegetni, hogy a külügyminisztérium és személyesen Kissinger külügyminiszter ,,túl lágy matag”, túlzottan a tárgyalások és az „elsimítás” híve, olyankor is, amikor erőszakot vagy valamilyen „keményebb eszközt” kellene alkalmazni. Schlesinger a Pentagon nevében azt követelte, hogy erélyesebben lépjenek fel a Szovjetunióval szemben. Azt hirdette, hogy a Szovjetunió gyorsabban fegyverkezik, és az USA jelentősen lemarad. Tehát a legerélyesebben és legkategórikusabban képviselte az előző cikkeinkben megfogalmazott tételt, hogy a feszültség felengedése elsősorban, sőt, csakisa Szovjetuniónak kedvez. Ez volt az alapvető ellentét, ami miatt Ford erre a lépésre szánta magát, ugyanakkor közrejátszottak a kongresszus és a kormány közötti ellentétek, a választások közelségével jelentkező pártviszályok és a CIA szerepe körüli ellentétes vélemények is. A világ azonban a változást úgy könyvelte, el,, mint annak a jelét, hogy Ford a szovjet—amerikai közeledés meggyorsítása, a hidegháború még erélyesebb visszaszorítása mellett foglalt állást. Ennek alapján várható is volt, hogy leküzdik a szovjet—amerikai viszonyban bekövetkezett fennakadást. Közbejött azonban egy új mozzanat, amely más helyzetet teremtett: a választási kampány kezdete. Egy elveszített esztendő Az történt ugyanis, hogy Ford ellenlábast kapott saját pártján, a Republikánus Párton belül. Ronald Reagan, volt kaliforniai kormányzó, egykori rádiókommentátor és filmszínész bejelentette, hogy a Köztársasági Párt jelöltjeként akar szerepelni az elnökválasztásokon, és hogy elnyerje a párt bizalmát Forddal szemben, olyan jelszavakat kezdett hangoztatni, hogy „a kommunizmus ellentétben áll az emberi természettel”, „az oroszokkal sokkal keményebben kell bánni”. Azt a véleményt vallotta, hogy az USA-nak visza kell vonnia „a túlságosan nagy és egyoldalú engedményeket”. Belpolitikában a szövetségi kormány „beavatkozásával és bürokráciájával” szemben a magánvállalkozás főszerepét hirdette, sürgette a szociális kiadások további megnyirbálását, felszólalt a nők egyenrangúságát hirdető alkotmánymódosítás, az abortusz legalizálása ellen stb. Ford kezdetben nem vette komolyan az ellenjelölt jelentkezését. Egyszer azonban a Gallup közvéleménykutató intézet kimutatta, hogy a kormány átalakítása előtt a közvélemény 18:36 arányban volt Ford mellett, utána csupán 44:43 arányban, az első próbaválasztások, a február 24-én New Hampshire-ban tartott előválasztások idején pedig már 45:45 volt az arány Ford és Reagan között. A közvélemény-kutatásnak ez az eredménye késztette Kordot arra, hogy egyszerre taktikát változtasson, és a hidegháborús nyilatkozatok egész sorát adja. Ezért bizonytalan, hogy az elnökválasztások után a két irányzat közül melyik kerekedik felül. Biztos azonban, hogy az amerikai kormány hivatalos képviselőinek, köztük Ford elnöknek, a választási kampány idején adott hidegháborús nyilatkozatot máris rossz hatással voltak a nemzetközi helyzet javulására. És az is biztos, hogy az elnökválasztások miatt az USA egy egész évet elveszített a változó világhoz való alkalmazkodás szempontjából. A New York Times már a múlt év végén joggal írta: „Jövőre nem várható semmilyen nagyobb belpolitikai vagy külpolitikai intézkedés. Minden a választások jegyében történik és senki sem kockáztat semmit”. A gyorsan változó világban egy egész év kiesés súlyos következményekkel járhat. BÁLINT István Kissinger kontra Schlesinger