Magyar Szó, 1976. május (33. évfolyam, 119-132. szám)

1976-05-01 / 119. szám

2. oldal Stane Dolanc: A kommunista pártok találkozója csakis szabad véleménycsere lehet A Belgrádi Televízió szer­dán este megszólaltatta Sta­ne Dolancot, a JKSZ KB El­nökségének Végrehajtó Bi­zottságának titkárát, Santia­go Carillót, a Spanyol KB fő­­titkárát, Giancarlo Parettát, az Olasz KP igazgatóságának tagját és Gaston Prissonniért, a Francia KP titkárságának tagját. A külföldi pártveze­tők válaszoltak a Belgrádi TV eljuttatott kérdéseire, Stane Dolanc pedig az adás folyamán Dušan­­Mitević szer­kesztő, a zágrábi Pliva gyár munkásai és a nézők által telefonon feltett kérdésekre válaszolt. Több mind 150 kér­dést kapott, amelynek mind­egyike támogatását fejezte ki a JKSZ nemzetközi poli­tikája iránt és örömmel üd­vözölte, hogy hazánkban nyíl­tan beszélünk ezekről a kér­désekről. Beszélgetés során Stane Dolane elmondta, hogy a vi­lágban lejátszódó mély vál­tozások nagy hatással voltak a nemzetközi munkásmozga­lomra és kommunista pár­tokra is. Az alapvető jelleg­zetességek között első helyre tette a kommunista pártok autonómiájára vonatkozó tö­rekvést, amiből az együtt­működés új formáira való törekvés is ered. „A mono­lit egység már a múltja, a különbségekből fakadó egy­ség a jelené ,és a jövőjé­t mondotta többek között hangsúlyozva”, hogy „nincs egység az »önállóság, autonó­mia és minden párt azon jo­gának tiszteletben tartása nél­kül, hogy saját útján halad­jon”. Elmondta, hogy a Jugo­szláv Kommunista Szövetség ezen az alapon élénk együtt­működést folytat több szo­cialista és szociáldemokrata párttal is, amíg nem ideoló­giai kompromissz, hanem po­ltikai együttműködés konk­rét kérdésekben. „Számunk­ra a proletár nemzetközi el­sősorban belső munkafelté­teleinkből és a Jugoszláv Kommunista Szövetség egész irányvételéből fakad — foly­tatta —, a proletár nemzet­köziség nem tagadja a nem­zeti egyenrangúságot és min­den párt autonómiáját, el­lenkezőleg, az igazi interna­cionalizmus csak úgy lehet­séges, ha tiszteletben tart­ják minden párt felelősségét saját munkásosztálya és sa­ját népe­­ előtt.” Hozzáfűzte azt is, hogy ez a mély in­ternacionalista politika hoz­ta létre el nem kötelezett beállítottságunkat is. Egyes konkrét kérdésekre áttérve elmondta, hogy a szocializmus társadalmi fo­lyamat, tehát nem lehet sem államok határai közé, sem tömb határai közé, vagy a szocialista közösség határa közé szorítani. Egy másik kérdésre válaszolva kijelen­tette: „Nálunk a proletariá­­tus diktatúrája valójában a dolgozó nép hatalma és a szocialista önigazgatási viszo­nyok rendszerében jut kife­jezésre”. A JKSZ szerint a francia kommunisták ügye, hogy ezt a fogalmat ki akar­ják hagyni programjukból. A Szovjet KP kongresszusáról szólva, hangsúlyozta annak nemzetközi jelentőségét, a Szovjetunióban elért sikere­ket és azt a­ tényt, hogy nyilvánosságra hozták a kongresszuson egy-egy kér­désben elhangzott különféle nézeteket. Hozzáfűzte, hogy a JKSZ és Szovj­et KP kö­zött­­jók a kapcsolatok. Be­szélt arról is, hogy az euró­­pai kommunista párto­k ta­lálkozója csakis szabad véle­ménycsere lehet, nem hoz­hat semmilyen direktívákat. Stano Dolane válaszol még több más kérdésre is. Tito elnök Görögországba látogat Josip Broz Tito köztársa­sági elnök rövidesen hivata­los baráti látogatásra Görög­országba utazik a görög ál­lamelnök és kormányfő meg­hívására. . A hírt tegnap belgrádi saj­tóértekezleten közölték az új­ságírókkal. Elutazott a ciprusi külügyminiszter A megbeszélésekről kiadón közös közlemény szerint sürgősen rendezni kell a ciprusi kérdést Joannisz Hrisztofidisz ciprusi külügyminiszter két­napos hivatalos és baráti látogatása után tegnap reg­gel feleségével és munkatársaival elutazott Belgrádból. A fővárosi repülőtéren a tekintélyes vendégektől töb­bek között Miloš Minic szö­vetségi külügyi titkár és fe­lesége, Nikola Miličević, a szövetségi titkár helyettese, Miodrag Krdžić , és Zivojin Jazic, a Szövetségi Külügyi Titkárság osztályvezetője és Nikosz Kranidiotisz ciprusi nagykövet vett búcsút. Tegnap közös közleményt adtak közre Belgrádban­„­Jo­annisz Hrisztofidisz ciprusi külügyminiszter látogatásá­ról és megbeszéléseiről. A közlemény szerint Miroš Minic, az SZVT alelnöke, szö­vetségi külügyi titkár és Joannisz Hrisztofidisz cipru­si külügyminiszter baráti­­ és szívélyes légkörben megtár­gyalta a colombói csúcsérte­kezletet megelőző tevékeny­séget, a nemzetközi politikai és gazdasági helyzetet és a jugoszláv—ciprusi kapcsola­tok fejlesztési lehetőségeit. A két miniszter örömmel nyugtázta, hogy álláspontja­ik sok közös érdekű kérdés­ben azonosak vagy hasonló­ak. Megállapították, hogy sür­gősen rendezni kell az euró­pai és általában a világbé­két és biztonságot veszélyez­tető ciprusi kérdést, éspedig a helsinki záró okmányban foglalt elvek alkalmazása és az ENSZ-közgyűlés erre vo­natkozó határozatai szellemé­ben. Támogatják a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, függetlenségét, területi in­tegritását és el nem kötele­zettségét, s elleneznek bár­miféle beavatkozást vagy az ENSZ-közgyűlés határozatai­val ellenkező egyoldalú ak­ciót. A két külügyminiszter esz­mecserét folytatott a helsin­ki csúcsértekezlet utáni eu­rópai helyzetről, nemkülön­ben az el nem­ kötelezett or­szágok küs­zöbönálló" "colom­ból csúcsértekezletéről. Egyetértettek abban, hogy a csúcsértekezleten az el nem kötelezett országoknak ki kell nyilvánítaniuk egységü­ket és szolidaritásukat a nemzetközi politikai és gazda­sági kérdések megoldásával kapcsolatban. Foglalkoztak még a közel­­keleti válsággal, az új nem­zetközi gazdasági rend ki­alakításával és a kétoldalú együttműködés lehetőségei­vel. Hrisztofidisz külügyminisz­ter meghívta Miloš Minićet Ciprusra, s ő a meghívást örömmel elfogadta. Kreisky a nemzetiségek helyzetének rendezéséről Dr. Kreisky osztrák szö­vetségi kancellár, az ural­kodó Szocialista Párt elnö­ke az ausztriai népcsopor­tokra vonatkozó törvény kap­csán tegnap­­ megrendezett hármas megbeszélés előtt nagyfokú tolerancia és hala­dó szellemű hozzáállásra apellált. Az Arbeiter- Zeitungnak adott interjúban Kreisky ki­fejezte örömét, hogy végre törvényt hoznak a népcso­portok fejlesztésére vonatko­zólag. Mint mondta, a ki­sebbségi kérdésben az oszt­rákok eddig kevés jóindulat­ról tettek tanúságot, s nem teljesítették az Államszer­ződésben foglalt kötelezett­ségeiket. A kancellár szerint a nép­csoportok lehetőséget kap­nak majd arra, hogy anya­nyelvüket használják a bíró­ságon, a hivatalos értekezés­ben, ezenkívül kétnyelvű helységnévtáblákat állítanak fel és a népcsoportok taná­csokat alakítanak. MAGYAR SZÓ 1976. ápr. 30., május 1., 2. } Egy hét a világpolitikában Jobb később, mint soha H­enry Kissinger ameri­kai külügyminiszter tekintélyén rövid idő leforgása alatt annyi csorba esett, hogy ma már aligha áll fenn, személyi kultuszá­nak a veszélye. Jóllehet még annak idején, népszerűségé­nek tetőfokán, világos volt, hogy egy nagyhatalom diplo­máciai sikerei — vagy mellé­fogásai — nem köthetők ki­zárólag egy — még a legte­kintélyesebb — ■ tisztviselő személyes varázsához, annyi azért mé­gis bizonyos: a Sta­te Department első embere szabály szerint erősen rá­nyomja pecsétjét az USA kül­politikájára. S hogy a Hen­­ry-korszakra legjellemzőbb a világban végbement válto­zásoknak lebecsülése és saját erejének túlbecsülése, ezt Kissinger legújabb afrikai körútja is ékesen bizonyítja. Nemcsak azért, mert a „faji egyenjogúság szükségének, a bennszülött többség jogai ér­vényesítésének, a külföldi be­avatkozás elítélésének”­ hang­súlyozása erősen az — ango­lai és több más afrikai — eső utáni köpönyegre hason­lít, hanem mert még e „men­tési akciónak” is a legfőbb, s nem is rejtett jellegzetes­sége a ..másik nagyhatalom előretörésének megakadályo­­zása”, na meg saját gazdasá­gi érdekének megvédése, nem pedig az afrikai népek érdekeire építő együttműkö­dés megteremtése. Már­pedig mindaddig, míg Afrikára úgy tekintenek, mint a nagyhatalmak egymás közti leszámolásának egyik — egyre jelentősebb — szín­terére, Kissingerék aligha győzhetik meg jószándékuk­ról az „ébredő kontinenset.” Még a rhod­esiai és dél-afri­kai fehér kisebbség fajüldö­ző politikájának nagyhirtele­­ni elítélésével és újabb köl­csönök folyósításával sem. A hibákat azért mégis­csak jobb később be­látni mint soha. Ezt a libanoni fejlemények is bi­zonyítják. Suleyman Frangié elnök hosszas tétovázás után — ami több ezer libanoni életébe került — végül még­is aláírta azt az alkotmány­függeléket, mely sezrint még mandátumának lejárta előtt új elnököt választhatnak hon­­­fitársai. S míg a hosszan tar­tó háború után valamelyest­­ végre fellélegezhet egy kis ország lakossága. Libanon­­ban már meg is kezdődött az elnökválasztási hadjárat, sőt meglehet, hogy május el­­­ső napján már meg is tud­ójuk, Raymond Edde, mérsé­kelt jobboldali keresztény po­litikus, Eliasz Szarkisz, a Nemzeti Bank kormányzója — akit egyébként Frangio elnök is támogat — vagy va­laki más lesz-e az új libano­ni elnök. Ki kell azonban várni — s ez sokkal lénye­gesebb —, hogy helyreáll-e végre Libanonban a tartós béke, s megvalósul-e valami a társadalmi reformokból, s vagy pedig a Palesztin Felsza­­­badítási Szervezet hivatalos I hírforrásaiból eredő borúlátó I jóslat válik be, mely szerint Frangié határozata után „az­­ imperialisták politikai manő­­­verezéssel igyekeznek majd I előkészíteni a talajt a közvet­­­len külföldi katonai beavat­­­­kozásra. Annyi bizonyos, ha ez a jóslat netán beválik, s akár „Libanon egységének” akár „biztonságának megvé­dése” ervén sor kerül a kül­földi beavatkozásra, akkor Libanon újabb, még vére­sebb tragédia színtere lesz. Közben folytatódik a szórvá­nyos lövöldözés. P­ortugáliában és Viet­namban összegezték a nemrég lezajlott sza­vazások eredményét. Ennek a a világ két különböző sarká­ban fekvő ország sorsának van azért egy közös­­vonása is: mindkettő számára a sza­­­vazásokkal egy történelmi fe­­jezet zárult. Portugáliában a­­ 40 éves fasiszta diktatúra , Vietnamban a gyarmati meg­­­szállás, s ebből eredő ketté­­­­szakadás korszaka — ami­­ csaknem 700 000 család elsza­k­adását is jelentette többek­­ között. A két esemény közül ezúttal a távolabbiról szó­lunk. Vietnam — e mintegy 50 milliós lakosú ország — sza­vazóinak túlnyomó többsége — 95 százaléka —, megvá­lasztotta az első egységes nemzetgyűlést, melynek köz­vetlen és legfőbb feladata, hogy létrehozza az alkot-­ mányelőkészítő bizottságot.'’ megválassza az egyesült or­szág kormányát és ennek végrehajtó szerveit, kijelölje Vietnam fővárosát, meghatá­roz:« a legfontosabb belpo­litikai és gazdasági teendő­ket és vázolja külpolitikájuk irányzatát. A romok árnyé­kában sok tehát a tennivaló. Vietnam szorgos népe azon­ban a háborúban tanúsított szívósággal már multkéhoz se látott: épül az 1700 kilométe­res hannoi-saigoni vasútvo­nal, hidak, utak készülnek mindenfelé. Az egységes Vi­etnam megteremtőének be­vezető szakasza tehát sikere­sen indul. S­panyolországgal ezzel szemben a jeleik sze­rint igen viharos már­c­jus elseje várható. A Spa­nyol Kommunista Párt fel­szólította a munkásokat, hogy sztrájkokkal, tüntetések­kel fejezzék ki elégedetlen­ségüket János Károly király rendszere ellen. A­ KP felszó­lításához a többi baloldali párt és a szakszervezet is csatlakozott, s hogy elégedet­lenségük mennyire jogos, an­nak az egyre növekvő mun­kanélküliség — ez ideig több (kifit 700 000 munkanélkülit tartanak nyilván —, s a csak­nem 25 százalékos évi pénz­hígítás a megmondhatója. N­ew York­ban e héten összeült az el nem kö­telezett országok co­lomból csúcsértekezletét elő­készítő egyeztető bizottság, hogy az értekezlet napirendi javaslata alapján elkészítse az alapokmány első változa­tait. A közismert politikai alapelvekre építő igazságo­­sabb gazdasági együttműkö­dést szorgalmazó, mindenne­mű agressziót elítélő okmá­nyok iránt egyre élénkebb érdeklődést tanúsítanak vi­lágszerte, nemcsak az el nem kötelezettek berkeiben, ha­nem azokban az országokban is, amelyekkel előrelátható­­lag a csúcsértekezlet után gyarapszik majd az ön­ádlóso­­gát, egyenjogúságot, a ki­zsákmányolás megszünteté­sét szorgalmazó országok szá­ma. ENGLER Lajos Vietnam a háború titán DR.SLAVKO KOMAR:------------------------------—^ INDIA MÚLTJA, JELENE ĆS J0V0JF, (18) Az erről szóló vitákban Indira Gandhi elmondta még, hogy az a kérdés, amiről szó van, nemcsak jogi, hanem alkotmá­nyos kérdés. — Olyan konzervatív nézet terjedt el, hogy a parlament hatalmasabb az alkotmánynál. Mintha a két dolog kü­lönböző lenne.­­ Akik a helyzetnek ilyen képet ad­nak, biztosan elfelejtették, hogy az indiai alkotmányt arra a feltételezésre alapozva készítették el, hogy a nép támogatja a de­mokrácia elveit. Ez benne van az alkot­mányban. Cáfolta azt is, hogy összeütközésre ke­rült sor a parlament és a bíróság között. — Nincs ok az összeütközésre, mert mind­két intézménynek megvan a saját helye. Mi tudjuk — mondta Indira Gandhi kor­mányfő —, hogy egyetlenegy alkotmányt sem lehet „befagyasztani”. A nagy szövetség támadása 197­2 után valószínűleg az élelemhiány, az infláció okozta súlyos gazdasági hely­zet miatt az indiai ipar igen rossz körül­mények közé került. Erről már előbb szól­tunk. Hozzájárult a súlyos helyzethez az 1971­ évi indiai-pakisztáni háború, és az, hogy mintegy 10 millió menekült érkezett Indiába Kelet-Pakisztánból. Ez még jobban megterhelte az amúgy is szerény élelmiszertartalékot. Nem volt elegendő ruha, sátor, takaró­­és gyógy­szer. Az indiai kormány mondhatni, cso­dát művelt. A nemzetközi közvélemény szinte el sem akarta hinni. A felhívás, hogy a világ országai legyenek India és Banglades segítségére, nem nagy ered­ménnyel járt. Az india kormánynak azon­ban mégis sikerült megmentenie annyi menekült életét, amennyi Jugoszlávia lakosságának fele. 1971-ben és 1972-ben újra igen szűkös volt az esztendő. Az Egyesült Államok ezekben az években nem adott segítséget Indiának. A gabona ára a­­nemzetközi piacon jóformán meg­háromszorozódott, és így is alig lehetett kapni belőle. Erre az időre esik az ener­getikai válság és a világgazdaság többi súlyos problémája. Ezek a nehézségek nem kerülték el Indiát, hanem, talán a legjobban sújtotta az energiakrízis és a világinfláció. 1973-ban és 1974-ben csökkenteni kel­lett a behozatalt. A kőolaj árának hatal­mas emelkedése miatt India arra kény­szerült, hogy devizatartalékainak három­negyed részét felhasználja, hogy ki tud­ja fizetni az új, magasabb árakat. Emiatt az országban leszöktek az árak és a leg­fontosabb közszükségleti cikkek is meg­drágultak. Ehhez még­ hozzájárult az üzér­kedés. Egyesek nem voltak hajlandók eladni az árut vagy pedig nagyon meg­drágították, úgyhogy a Kongresszus Párt­nak és a kormánynak is be kellett avat­koznia. Intézkedései azonban akadályba ütköztek. Rendszertelenné vált az áruel­látás is. (Folytatjuk) Moszkva vádjai Kissinger ellen A Szovjetunió megvádolta Kissinger amerikai külügy­minisztert, hogy afrikai kör­útja során kétszínűsködik. Druzsinyin, a Moszkvai Te­levízió kommentátora, sze­rint Kissinger erkölcsi támo­gatást ígér a szabadságmoz­galmaknak.­­ Az afrikaiak azonban nem a szavaknak hisznek, hanem a tetteknek — mond­ta a hírmagyarázó, majd hoz­záfűzte, hogy Amerika nyil­ván a jövőben is támogatni fogja Ian Smith rasszista rendszerét.

Next