Magyar Szó, 1976. október (33. évfolyam, 286-301. szám)
1976-10-18 / 288. szám
4. oldal A MAGYAR SZÓ HOBBY ROVATA Szerkeszti: DADA ISTVÁN Az érmesek listája A gyűjtők V. nemzetközi kiállítása ezüstérmes kiállítóinak névsorát folytatjuk. Szügyi Gizella, Ada — képeslapok. Gondos Béla, Budapest — gyufacímke. Kókai Sándor, Vjvadék, mini könyvek. Cservenák Pál, Borovitz Tamásné, Budapest — jelvények. Tatár János, Budapest — éremnyomatok. Ürményi Rudolf, Ada — jelvények. Шја Mijié, Szabadka — kitüntetések. Živkov Žarko és Fedor, Zenta — mini autók. Müller Károly, Budapest — képeslapok. Varga Géza, Újvidék — hamutartók. Az adai nők klubja. Ezüstérmet kaptak a következő pionírok és pionírklubok: A kulai Isa Bajic iskola kézimunka-szakköre. a zrenjaninc Október 2. Általános Iskola szak- köre. Pencz Károly. Zrenjanin — repülőmodellek. Tomjanovic Dubravko. Sisak — sportjelvények. Vojislav Dogen. Zrenjanin — mini autók, Mezei László, Zrenjenin — képeslapok, Jaksa Elvira, Becse — mini üvegek, Stefánka Danilov, Zrenjanin — kulcstartók, Jeszenszki Tibor, — Zrenjanin — rakéta, Szíveri Ibolya. Muzslya — faliszőnyeg, Kukli Gizella. Muzslya — faliszőnyeg. Bronzérmet kapott: Oláh Nándor, Mohol — kulcstartó és jelvény. Gombos Károly Zenta — ceruzák. Tóth László, Felsőhegy — könyvek. Kása Jenő, Szabadka — keresztrejtvények. Torma András és Tóth Nándor, Mohol — mini Üvegek. Bronzérmet kaptak a következő pionírok és pionírklubok: Sota István, Kupuszina — régi pénzek. Bezzeg Tibor, Becse — mini üvegek. Vécsei Valéria, Újvidék — mini üvegek és szálvéta. Szalai Kornélia, Ada — jelvények. Ecet György, Újvidék — képeslap. Kelemen Imre, Zrenjanin mind autók. István Márta, Becse — kulcstartók. Németh Mária, Becse — népviseletes babák, Keller Edit, Becse —■ képeslapok Kostyalik Erzsébet, Mohol és Kisimre Éva. Topolya — mini naptárak, Czabfi Éva, Zrenjanin — faliszőnyeg-gyűjteményéért. A kiállítás bíráló bizottsága a részvevők nagy száma miatt arany diplomával jutalmazta a következő gyűjtőket: A kanizsai mezőgazdasági iskola kézimunkázó. Kopasz Attila. Zenta. Doszkocs Róbert. Utrine. Vajda Zsuzsanna, Mohol. Varga Angéla. Mohol. Skrinyár Cecília, Mohol. Capár Eszter, Mohol, kézinaptárgyűtőket. Varga Róbert, Zrenjanin, Sugár Rozália. Kupuszina. Kapusi Aranka, Zrenjanin. képeslapgyűjtőket. Dubac József, Kupuszina.. tányér. Vécsei Gábor, Újvidék, jelvény, Nagy Mária, Becse, írótollgyűjtőt. Grujic Dorde, Becse. kulcstartó. Tisler Noémi, Zrenjanin. zsebkendő Guzsvány I Verona, Kupuszina. szalvéta. Guzsvány Ilona, Kupuszina, csokoládépapír. Kószó Ilona. Muzslya, kézimunka. Slobodan Bogojević: Mohol jelvény, továbbá a muzslya! kézimunka szakkör tagjai: Süli Magdolna, Hunka Jolán, Kuruncs Angéla, Horváth Rozália, Pap Kornélia, Szabó Valéria, Bacsó Veronika, Juhász Aranka, Glemba Klára, Jakus Irén, Budai Elvira és Terhes Irén. A kulai kézimunkázó-szakkör tagjai közül aranyérmet kapott: Ljubinka Ledenac, Mirjana Simjanovic, Tamási Agyas Zsuzsanna, Nagymakai Mária és Misunka Cvetkovic. Ezüstérmet kapott: Bertron Rózsa, Ljubica Kolaric, Jelica Mađarev, Irena Papharhaji, Irena Hajdúk, Febrona Bucko, Irina Rác, Đura Kolesar, Jankó Dudás, Jakim Rác, Natalija Rác és Jagoda Pavlovic. Bronzérmet kapott: Alentijev Matild, Bukovcsán Erzsébet, Calber Erzsébet, Janes Júlia, Pacula Heléna, Ramac Agatija, Szabados Melánia, Strangár Mária, Homa Mária, Nyárádi Mária, Jeknić Mariola és Gut Kse Inija. I Aranydiplomát kapott az ösvény, az amatőr költők klubja és Brdar Marija. I badel 1 Deák Gyuri elindult a búcsúra. De nem tudta, hogy nem tér többetvissza. Hogy nem megy többet édesanyja Mer’ Bálint Jóbi kést szúr majd a szívébe. Balladánk első strófája úgyszólván mindent elmond az eseményről: megjelöli színhelyét, szereplőit, a tragikus végmódját, sőt az édesanya motívumával már érzelmi húrokat is penget. Szinte elárulja a cselekményt, hogy egyrészt felkeltse a hallgatóság figyelmét, másrészt pedig hogy előrevetítse a tragédia árnyát. Azt is mondhatnám, hogy a hírlapírás, illetve a hírkészítés törvényeinek is eleget kíván tenni, amikor mindjárt az „első bekezdésben” válaszol a hol? kivel? mi történt? (mi fog törénni?) és hogyan? kérdésre, mellőzve, sajnos — nemcsak most, hanem a későbbiek során is — az ötödiket: mikor? A szándék tehát többé-kevésbé nyilvánvaló, ennek megvalósítása, eredménye látható. Mi történt abban az időpontban, amelyre a ballada első sora utal? Deák Gyuri tehát hétvégére érkezett mondta bátyja, Deák András. — A postánál dolgozott, valahol Versec környékén ásta le a telefonhálózati karókat. — Deák Gyuri vasárnap ért haza — Magyarcsernyére, minden bizonnyal élelemért, tiszta ruháért. Még aznap — tehát 1920. május 30-án — harmadmagával elment a tóbai búcsúra. A csernyei legények csoportosan, kocsival indultak útra, mert csak így volt tanácsos bármelyik szomszédos faluba menni, mivelhogy a rátartiság, az egymás közti hetyke vetélkedés gyakran kötekedéssé, verekedéssé, olykor bicskázássá fajult. Balladahősünk két csernyei legénnyel, Heintz Jenővel és Antal Józseffel volt egy kocsin. — Deák Gyuri karon fogott és hívott, hogy menjünk együtt Tóbára — mondja Antal József. — A tóbai Kisutcán a Számi-féle csapszékben, vagyis Berger Sámuel kocsmájában ültünk le sörözni. Ott találkoztam Karácsonyi Pállal, akivel három és fél évig együtt babáskodtunk. Megörültünk egymásnak, mindvégig együtt voltunk, nem sok gondot fordítottunk a körülöttünk izzó parázs kocsmai hangulatra. A csernyei legények közül többen a Nagyutcába mentek, a Tóth-féle kocsmába, néhány tóbai legény pedig utánuk. Nem sokkal később hite futott, hogy a Nagyutcán vér volt. Én is felmentem. Útközben már hallottam, hogy Deák Gyurit megkéselték és meghalt. Amikor felértem, a Nagy utca üres volt, a búcsús nép szétrebbent. Deák Gyuri egy közeli ház gangjában feküdt. Felemeltem a pokrócot, megnéztem ütőerét, meghallgattam, lélegzik-e, majd amikor láttam, hogy nem segíthetek rajta, hazamentem, mert már hallani lehetett olyan hangokat, hogy „üsd a csernyeiekat”. — Hált így történt. Deák Gyuri velem ment el otthonról, de velem már nem jött haza. Akkor voltam először és utoljára a tóbai búcsún. Bárkinek feltűnhetett, hogy az Antal József által meghatározott helyszín nem azonos a balladáéval. Melyik az igaz? Történelnes gyilkosság énekünk szerint az eset így játszódott le: „Deák Gyuri be is ment a kocsmába, Bálint Jód igenyest a nyomába. Bálint Jód belenyúlt a zsebébe, kést nyomott a Deák Gyuri szívébe. Balladánk tehát úgy tudja, hogy a gyilkosság a kocsmában történt, sőt — ha jól értettem sorait — előre megfontolt szándékkal. Sem az egyik, sem a másik állítás nem hiteles. Utóvégre a szó szerinti hitelességet nem is kérhetjük számon az ismeretlen szerzőtől, hiszen a balladakölltés útjait az esemény ismeretén, az egyéni élményen túl főleg a hagyományok ismerete befolyásolja, az ihlet és a költészet törvényei szabják meg. A szemtanúk nyilatkozataiból, a kihallgatásokról készült rendőrségi jegyzőkönyvekből és a pennátokból könnyűszerrel megállapítható, hogy a gyilkosság színhelye nem a Berger-féle vagy a Tóth-féle kocsma volt, hanem az utóbbinak a közelében történt, a Nagyutcán. (Folytatjuk) KALAPOS Zoltán felébe: Egy újabb kori észak-bánáti ballada cselekményének való háttere (4.) Történelmes gyilkosságének A gyilkosság színhelye: az egykori Tóthféle kocsma lelakatolt bejárata a Nagyutcán (a riporter felvétele). MAGYAR SZÓ Hétfő, 1976. október 18. Szabadkánt Cele búzát már elvetették Nehézségek merültek fel a cukorrépa betakarításában Jól kihasználták az utóbbi hetek kedvező időjárását a szabadkai termelők. Serényen folyt a munka a mezőgazdaság minden frontján, sokat el is végeztek a temérdek őszi munkából a község termelői, úgyhogy már távolról sem olyan kritikus a mezőgazdaság helyzete, amilyennek 3—4 héttel ezelőtt tűnt. Már több mint egy hete befejeződött a napraforgó betakarítás a községünkben, és noha még nincsenek végleges adatok az idei átlagtermést illetően, bízvást állíthatjuk, hogy a termelők ezúttal nem csalódtak ebben a növényben, hiszen a községi hektáronkénti átlagtermés egész biztosan meghaladja a 24 méter má szsát. A szabadkai községeiben egyébként csaknem 5500 hektáron termesztettek napraforgót, ennek nagyobb részén a mezőgazdasági munkaszervezetek, amelyekben a hektáronkénti átlagtermés 26 métermázsa körül van, a magántermelők termésátlaga pedig 22 métermázsa körül lesz. Valószínűnek látszik, hogy a viszonylagosan jó terméseredmények folytán jövőre ismét népszerűbb lesz a napraforgó, azaz nagyobb területet vetnek be vele a község termelői, mint az idén. Nehézségek merültek fel a cukorrépa betakarításában, nem halad olyan gyors ütemben a munka, mint a munkaszervezetek szeretnék. Amíg tartott a száraz idő, a zentai cukorgyár nem tudta olyan ütemben átvenni a répát, ahogyan a szabadkai termelők szerették volna, így a répaszedés sokkal lassabban folyt a tervezett ütemnél, és félő, hogy a csapadékos idő beálltával nagy nehézségekbe ütközik majd a cukorrépa felszedése és szállítása, különösen ott ahol, nincs megfelelő úthálózat vagy vasút. Egyébként a cukorrépatermés közepesnek mondható. A községi átlag a hektáronkénti 40 métermázsa körül van, ennél nagyobb termést egyelőre csak a bajmoki Ravnica Szövetkezeti Kombinátból jelentettek, ahol a kései fajta répák átlagtermése eléri az 5 vagont is. A szója községszerte a várt hozamot adja. Ez ugyan kisebb a tavalyi rekordtermésnél, de még mindig elégedettek a termelők az eredménnyel. A hozam 20 és 26 méter mázsa között váltakozik. Községszerte megkezdődött a kukoricatörés. Igaz, az utóbbi napok csapadékos időjárása leállította a gépesített betakarítást, hiszen a kukorica nedvességtartalma 39—40 százalék, és nagy nehézségekbe ütközik szárítása. Egyébként az őszi mezőgazdasági munkák kerékkötője községszerte a szárítóhiány, a napi betakarításnak csupán egynegyedét képesek a községben levő szárítók feldolgozni, így a magántermelők többsége nem is vállalkozhat a gépi betakarításra, hanem kénytelen a hagyományos módon letörni kukoricáját, hogy aztán csöves állapotban tárolja. A kukoricahozamról pontos adatok még nincsenek, hiszen a munka még csak a kezdetén van, de máris biztosra vehető, hogy a szabadkai kukoricatermés gyengébb lesz a tavalyinál, a birtokok esetében körülbelül 10 százalékkal, a magántermelőknél pedig még nagyobb arányban. A kukoricabetakarítással, amint arra mód nyílik, sietni kell, mert másképp sokat fog késni a búza vetése. A mezőgazdasági munkák közül mégis a búzavetés folyik a legjobban, a tervezett területnek (21267 hektárnak) már csaknem a feléji földben van a mag. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a mezőgazdasági munkaszervezetekben szinte minden rendelkezésre álló szabad területet előkészítettek és be is vetettek búzával. A munka további üteme most elsősorban attól függ, hogy milyen gyorsan sikerül felszabadítani a búza alá szánt további területeket. Mindenesetre kedvező hír, hogy október derekán már igen nagy területen földben van a mag, mert ez a jó termés egyik előfeltétele. Meg kell dicsérni a búzavetésben elért jó eredményeiért a Supljaki helyi közösséget, ahol már szinte minden tervezett területen elvetették a búzát. A szabadkai községben az idén jelentősen növekszik az acélos búzával bevetett terület, úgyhogy az acélos és lágy búzák közötti arány 50—50 százalék lesz, a korábbi 70—30 százalék helyett. Az arányeltolódás elsősorban az új Rana X. és I. fajták alkalmazása folytán következett be. Cs. J. Az aranyérmes baromfitenyésztő Nagy elismerés, de ugyanakkor súlyos csapás érte Đe vecseri Ágoston moholi magántermelőt, az ország legnagyobb baromfitenyésztőjét. Tűz ütött ki tenyésztőhelyén, és több mint 50 milló régi dinár kár keletkezett. Egy korszerűen fölszerelt farm és 130 000 csirke megégett. A biztosítóintézet azonban (hét hónap múltán) sem térítette meg a kárt. Az esetet a bíróságon kénytelen tisztázni a csalódott és lehangolt, de alapos munkát végző magántermelő, aki az újvidéki őszi nemzetközi vásáron megkapta az ország legjobb tenyésztőjének járó aranyplakettet és oklevelet. Nem sokan dicsekedhetnek ilyen elismeréssel. Emberünk, aki a termelők középnemzedékéhez tartozik, évekig élt családjával Svédországban, de munkarokkanttá vált és hazajött. A külföldön megtakarított pénzzel és a ott szerzett ismeretek hasznosításával megalapozta baromfifarmját, de az adai Halász József Mezőgazdasági-Ipari Kombinát társastermelési tmasza is sokat segített neki. Szorosan együttműködnek. Devecseri a községben az elsők között írta alá a társulásról szóló önigazgatási megegyezést. Hat év alatt 550 000 pecsenyecsirkét értékesített és 220 vagon töménytakarmányt használt föl, több milliós forgalmat bonyolított le. Tizenötezer csirke hizlalásával kezdte meg nagyszabású vállalkozását, és tavaly már több mint 125 000 pecsenyecsirkét szállított a vágóhidaknak. Egyedülálló példa ez, nagy vállalkozókészségről, szervezési jártasságról és munkabírásról tanúskodik. A baromfitenyésztés teljesen leköti a gazda idejét, figyelmét. Még a díjért sem utazhatott le Újvidékre. De nem titkolja, hogy büszke a csillogó aranyplakettre, hiszem kétségtelenül megérdemelte. Kérdéseinkre válaszolva Devecseri elmondta, hogy az első három év kedvező volt a baromfitenyésztésre, utána azonban hullámvölgybe került a vállalkozás. Éppen úgy, mint az állattenyésztés többi ága is. A tűk súlyosbította a nehéz helyzetet, és a biztosító magatartása miatt még mindig rendezetlen. A naposcsibéket újabban Topolyáról szerzi be, és az ottani vágóhídon értékesíti a feldolgozásra alkalmas pecsenyecsirkéket. — Ha szomszéddal jó a viszony, nyugodtabb az ember, nagyobb a biztonságérzete — mondja a közeli községek közötti együttműködés fokozására, az adottságok szélesebb körű hasznosítására utalva. Nagyok a lehetőségek a baromfitenyésztésben, de az ágazat fejlesztése céljából változtatni kell a viszonyokon. A takarmányelőállító, a tenyésztő, a feldolgozó és áru értékesítő érdekeit végre egybe kellene hangolni. Előfeltétele ez a tervszerű tenyésztésnek, az élelmiszertermelés fokozásának. Ilyen irányban már történtek lépések, javult a helyzet, de az eredmény még nem kielégítő. A kijelölt cél felé gyorsabban kell haladni, akkor belátható időn belül több, őhozzá hasonló, kiváló tenyésztője lesz az országnak. sí