Magyar Szó, 1977. május (34. évfolyam, 132-147. szám)
1977-05-16 / 132. szám
2. oldal Mai kommentárunk Az el nem kötelezettség nem harmadik csoportosulás Az úgynevezett észak-dél dialógus keretében folytatott eddigi tárgyalások során a világ iparilag fejlett országai nem szolgáltak meggyőző érvekkel arra vonatkozóan, hogy készek hozzájárulni az egyenrangú nemzetközi kapcsolatok létrehozásához. Ez nem pusztán felületes benyomás, a legfejlettebb nyugati ipari országok ugyanis — igaz, árnyalt formában — a világgazdasági életben a dominancia és a monopolista politika konzerválását szorgalmazták. Amikor azonban kirobbant az energiaválság, szinte máról holnapra felismerték azt a tényt, hogy a világgazdaság, és saját gazdaságuk stabilizálódása is a régi alapokon nem valósulhat meg. Gazdaságpolitikájukban a fejlett és gazdag országok a látszat megtartása érdekében takargatják azt, hogy tulajdonképpen a fejlődő országokra támaszkodnak, jóllehet tagadni sem lehet, hogy a legfejlettebb országok egyszerűen rá vannak utalva a fejlődőek nyersanyag- és energiaforrásaira. Az elavult viszonyok konzerválásához való görcsös ragaszkodásban olyan elképzelések is napvilágot látnak, amelyeknek nem az a céljuk, hogy valóra váltsák a „megvalósíthatatlant” és feltartóztassák a történelmi folyamatokat, hanem megőrizzék a fejlettek, illetve az elmaradottak közötti fejlődésbeli különbséget, mi több, hogy a fejlődő országok rovására terjeszkedjenek Az el nem kötelezettség mint világfolyamat, mint világpolitika ezzel szemben a nagy nemzetközi közösség általános érdekeiből indul ki: univerzális megoldást keres egy olyan korszakban, amelyben az ideológiai és mai alapon történő megoszlás még mindig napjaink realitása. Éppen ezért az el nem kötelezettség nem tűri meg a szűk kereteket és a korlátokat, a diszkrimináló társulásokat és a zárt jellegű piacokat. Az utóbbi időben a „harmadik világ” zászlaja alatti csoportosulásokról szóló elképzelésekről is lehet hallani. A világ azonban kölcsönösen függővé vált, és ezért az el nem kötelezettségnek mind a politikai kapcsolatok, mind a gazdasági fejlődés terén átfogó jellege van. Minden újabb csoportosulás vagy „világokra” való megoszlás csak csökkentené az el nem kötelezettség átfogó jellegét és nemzetközi szinten betöltött jelentőségét. Irreális azt hinni — mondta egyszer Tito elnök —, hogy egy ilyen bezárkózás által védekezhetni lehet a nagyok elnyomásával és a külső nyomásokkal szemben. Nem. Az el nem kötelezettek mozgalmában ez ellen csakis valamennyi, a világ megváltoztatásához hozzájárulni képes erő tevékenységével lehet védekezni. Újabb csoportosulások létrehozása csak gyengítené a külső nyomás és a beavatkozás elleni harcot, és abban az időszakban, amikor az el nem kötelezettség a nemzetközi politikai és gazdasági életben állandóan igazolja létjogosultságát, a nagyhatalmak és a tömbök közötti még gyakoribb konfrontálódáshoz vezetne. Éppen ezért politikai, ideológiai vagy bármely más alapon az akciók leszűkítése az el nem kötelezett mozgalom egységének és szolidaritásának gyengülését jelentené. Mert az el nem kötelezettség nem egy harmadik csoportosulás a két meglevő tömbbel szemben, hanem az emberiség jövőjére nézve alternatíva nélkül álló univerzális nemzetközi аКибГ (Tanjug) Pekingi lapvélemények a kínai küldöttség látogatásáról A kínai parlamenti küldöttség jugoszláviai látogatása nagy visszhangra talált a pekingi újságokban. A Renmin Ribao című vezető kínai lap szembeötlő helyen számolt be a kínai parlamenti küldöttség és Tito elnökvéleménycseréjéről. Az újság hangsúlyozza, hogy a szívélyes légkörű találkozón Tito elnök és a kínai parlamenti küldöttség tagjai hoszszas megbeszélést folytattak. A lap rámutat arra, hogy Szajfudin, a kínai parlamenti küldöttség vezetője tolmácsolta Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök, Jeh Csienjing, elnökhelyettes és Li Hszien-nien miniszterelnökhelyettes Tito elnökhöz intézett szívélyes üdvözleteit, majd az újság hangsúlyozza, hogy a JSZSZK elnöke szintén szívélyes üdvözleteit fejezte ki a kínai vezetőknek. A kínai lapok külön rámutattak arra, hogy Szajfudin jókívánságait fejezte ki Tito elnöknek 85. Születésnapja alkalmából, majd megbeszéléseket folytattak a közös érdekű problémákról és a jövőbeli bilaterális kapcsolatokról. Finnország új kormányt kapott Kelevi Sorsa újonnan kinevezett finn miniszterelnök tegnap megalakította az új finn koalíciós kormányt. Előzetes értékelések szerint a koalícióban a szociáldemokrata képviselőkön kívül helyet kapnak a liberálisok, kommunisták, a centrumpártiak és a Finnországi Svéd Néppárt képviselői is. (Reuter) (63) — „Pihenőnk” minden tekintetben hasznos volt... Aznap hazautazása előtt Tito kijevi rezidenciájában beszélgetett a Moszkvában akkreditált jugoszláv újságírókkal, és elmondta, milyen benyomással távozik mostani szovjetunióbeli látogatásáról. Elmondotta, hogy benyomásai minden tekintetben pozitívak, és most világosabb előtte a Szovjetunió egész külpolitikája, vagyis látja, hogy az a nemzetközi feszültség csökkentésére irányul, amit tanúsított a Szovjetunió álláspontja a karib-tengeri válságban is. Tito örömmel állapította meg azt is, hogy állami vonalon kedvezően fejlődik a két ország kapcsolata, megemlítve, hogy most itt a Szovjetunióban „sok mindent jobban megértett, abból, ami nekünk is megkönnyíti majd az egymás közti kapcsolatok továbbépítését”. — Elmondhatom azt is, hogy Hruscsov elvtárssal tárgyaltunk olyan kérdésekről is, amelyek akadályozzák vagy akadályozhatják kapcsolatainkat. Tárgyaltunk arról, mi segíthetne nekünk abban, hogy együttműködésünk az országaink érdekének megfelelő irányban feilődhess°n. Megírhatjátok, hogy mi valamennyien nagyon elégedetten távozunk a Szovjetunióból. Pihenőnkkel is meg vagyunk elégedve, mert ez munkajellegű pihenő volt, amely során, véleményem szerint, sokkal könnyebb volt dolgozni, mint amilyen lehetőségeket az állami látogatások nyújtanak . .. Végül szeretném elmondani azt is, hogy hazánknak mint szocialista országnak a maga részéről kerülnie kell mindent, azi megzavarhatja kapcsolatainkat a többi szocialista országgal. Ezért, ha a másik fél részéről bármelyik országban lesznek is bizonyos lépések, amelyek nekünk nem rokonszenvesek, szerintem, nekünk mint kommunistáknak, nem kell dramatizálnunk a dolgokat, hanem reálisan kell néznünk a tényekre, és baráti módon kell kiküszöbölni ezeket a problémákat. A történelem új folyamatának kezdeményezője 1963 márciusának végén Tito megóvására Jugoszláviába érkezett egy magas rangú vendég, a földrajzilag távolálló, de a jugoszláv népekhez közeli országból, Mexikóból: Adolfo Lopez Mateos elnök. A belgrádi repülőtéren az üdvözlő szavakat megköszönve Mateos hangsúlyozta, hogy végre teljesült régi vágya, hogy ellátogasson Jugoszláviába, amelynek történelme hasonló Mexikóéhoz, és hogy találkozzon a legendás hírű hőssel, Tito marsallal. Tito Mateosszal véleményt cserélt a világot foglalkoztató valamennyi időszerű kérdésről, és megállapodásra jutott a két ország szorosabb együttműködését illetőleg. Mateos is síkraszállt azért, hogy be kell tiltani az atomkísérleteket, és szavatolni kell, hogy minden nép békében fejlődjön, belső életébe való külső beavatkozás nélkül. A megbeszélések után az újságírók megkérdezték Titót „a nemzetközi politika milyen új szabályaira” gondolt ő és Mateos, amikor ezt említették a megbeszéléseken és miben állnak ezek az új szabályok. —Ezek az új szabályok abban állnak — válaszolta röviden Tito, — hogy a világnak egyszer végre határozottan el kell indulnia a béke megszilárdítása és a nemzetközi problémák békés megoldása felé. — Milyen benyomást tett önre Mateos elnök? — ... A legjobb benyomást tette rám. Rendkívül közvetlen és egyszerű ember, én könnyen megtaláltam vele a közös nyelvet. Ezekben a napokban Tito elbeszélgetett Mexikó egy neves polgárával is, Portes Hill újságíróval és publicistával, a Mexikói Egyesült Államok egykori elnökével. (Folytatjuk) Títo, a béke építője RÉSZLET ZVONKO STAUBRINGER: ^ ^ TITO, A VILÁG POLGÁRA CÍMŰ KÖNYVÉBŐL MAGYAR SZÓ Kuvait és Katar cáfol Dohából jelenti a Reuter. Kuvait után tegnap Katar is cáfolta a Midhe East Economic Survey című folyóirat állítását. A szóban forgó folyóirat ugyanis azt állította, hogy az OPEC-be tömörülő 11 kőolajkitermelő ország lemondott az olaj világpiaci árának 5 százalékos emeléséről. Értesülések szerint ilyen értelmű döntés nem született. Katari körökből eredő hírek szerint az OPEC tagállamai folytatják a véleménycserét a kőolaj ettős árfolyamának áthidalására. E véleménycserék eredményét az OPEC július 12-i stockholmi tanácskozásán fogják közöl Madrid, május „Ezen a napon összeszorul még az ő kemény baszk szíve is...” Ezeket mondja egy ismerős a Spanyol KP vezetőségéből, amíg a Barajas nevű madridi repülőtér nagy teraszán a szovjet Aeroflot légi közlekedési vállalat repülőgépét várjuk Moszkvából. Ezen a gépen érkezik haza La Pasionaria. A Spanyol KP vezetősége, az utolsó pillanatbar lemondott arról, hogy a legendás hírű Dolores Ibarrurit, La Pasionariát pompával, nagy tömeg fogadja. A Spanyol KP Dolores Ibárruri viszonylag gyenge egészségi állapota miatt és korára való tekintettel döntött így. Ezért tartották titokban visszatérésének időpontját is. A hír azonban kiszivárgott, és a madridi repülőtérre a párt körülbelül ezer aktivistája és száz-egynéhány újságíró sereglett ki. Helyi idő szerint este nyolc óra tájban feltűnt az Aeroflot gépe. S amikor pár perccel később a repülőgép kerekei megérintették a kifutópálya betonját, felzúgott a taps. Rögtön ezután felhangzott a kommunisták régijelszava, amelyet Franco halálát követően mind gyakrabban lehetett hallani Spanyolországba: „Si, si, si — Dolores a Madrid” (Igen, igen, igen — Dolores Madridban). Kései visszatérés : amikor a repülőgép megállt, a gép ajtajában egy ősz kontyú, feketébe öltözött nő jelent meg. A repülőtéri épület teraszán ismét felzúgott a taps, és a jelenlevők együtt kiáltozták: „Le siente, Le seinte — Dolores ya esta presente” (Érezni, érezni — Dolores már itt van). Az idős nő ekkor megállt a lépcsőkön, hogy karlengetéssel üdvözölje a köszöntésére megjelent aktivistákat. Könnybe lábadt-e szeme, összeszorult-e a torka, erre azok közül, akik a repülőtéren rá várták, senki sem tudott pontosan választ adni. La Pasionáriát azonnal gépkocsiba ültették és a városba vitték. S mint ahogy az már ilyen esetekben gyakran lenni szokott, az újságírók dolgavégezetlenül távoztak, bár titkon remélték, hogy előbb-utóbb meg tudják Dolores Ibárruri „titkos rejtekhelyét”, és hallhatják majd a szülőfölddel való kései találkozásról szóló első benyomásait. A spanyol útlevél La Pasionaria 1939. március 6-án, a spanyol polgárháború vége előtt hagyta el hazáját. — A mielőbbi viszontlátásra — mondták neki akkor elvtársai. Ez a „mielőbbi ■ viszontlátás” azonban nem kevesebb, mint 38 esztendeig, két hónapig és hat napig váratott magára. Ezek az évek a szülőföld utáni vágyban, reménykedésben teltek el, abban a hiszemben, hogy egyszer mégis csak visszatérthet majd szülőföldjére, Spanyolországba, büszke baszkjai körébe. — Miden éjszaka azt álmodom, hogy visszatérek Spanyolországba, s minden reggel a szertefoszló illúziókkal ébredek — mesélte Ibárruri nemrégiben. Megérem-e a napot, amikor útra kelhetek hazafelé... Megérte. Csütörtökön Spanyolország moszkvai nagykövetségéről értesítették La Pasionariát, hogy elkészült az útlevele, s amikor óhajtja, hazaindulhat. Mint várható is volt, La Pasionaria már az első, másnap induló géppel hazaindult. Nem sokkal Franco halála után La Pasionaria kérelemmel fordult a spanyol hatóságokhoz, hogy adjanak neki útlevelet , és engedélyezzék hazatérését. A hatóságok azonban akkor nem válaszoltak kérésére. Tavaly nyáron pedig a spanyol kormány közölte, hogy La Pasionaria és Carillo azon kevesek közé tartozik, akiknek nem fogják engedélyezni a hazatérést. Két hónappal ezelőtt, miután Carillo útlevelet kapott, Dolores Ibárruri újból benyújtotta útlevélkérelmét. A képviselőjelölt „Nagyapám, apám és a férjem is bányász volt” — írta egyszer La Pasionaria. Ott a baszk bányászok között tanulta meg a szokatlanul bátor és kivételesen szép bányászlány az első forradalmi leckéket, hogy azután az 1930-as évek elejére az egyik legkiemelkedőbb spanyol forradalmár legyen. A spanyol polgárháború kirobbanása előtt pár hónappal a bányavidékeiről híres Asturia képviselőjévé választották, sőt, az ez év június 15-én megtartandó választásokon Dolores Ibárruri szintén Asturiában indul mint a Spanyol KP jelöltje. La Pasionaria közelebbi rokonai közül ma már senki sem él Spanyolországban. Amaya nevű leánya Moszkvában telepedett le, egy szovjet tábornok felesége. A 81 éves La Pasionaria a Spanyol EP elnöke. A párt munkáját azonban Carillo irányítja, La Pasionaria pedig szimbólum, legendás alak a nép szívében. BORISLAV Lalé La Pasionaria visszatért Spanyolországba Ismét otthon a legendás hős Harmincnyolc év, két hónap és hat nap után a legendás hírű Vdores Ibárruri látványos külsőségek nélkül, diszkréten lépett Spanyolország földjére A Tanjug tudósítójának levele Pokolgépes merénylet Párizsban Törökország párizsi nagykövetségének és idegenforgalmi kirendeltségének épülete előtt vasárnapra virradóra nagy erejű pokolgép robbant. A robbanásban megsérült az épület őre és jelentős anyagi kár keletkezett. Az AFP francia hírügynökségét két ismeretlen személy ( mindkettő két különböző csoportosulás tagja — telefonon arról értesítette, hogy a pokolgépes merényletet saját csoportja hajtotta végre. Az egyik azt állította, hogy a pokolgépet az „új örmény mozgalom” nevű szervezet, a másik pedig, hogy a merényletet a „fiatalok akciócsoportja” nevű török jobboldali szervezet tagjai hajtották végre. (UPI) Helyi tanácstagválasztások Vietnamban A Vietnami, SZK 38 tartományában tegnap népi tanácstagokat választottak. Ho- I siminh város — az egykori I Saigon — zászlódíszbe öltözött, az utcákon a jelöltek fényképei láthatóak, s a helyi népi tanácsok megválasztásának kivételes politikai jelentőséget tulajdonítanak, mivel nemcsak a két évvel ezelőtti felszabadulást követően, hanem aVietnami SZKJ déli részének történelmében is" ezek lesznek az első ilyen jellegű választások. Hosiminh városban az összesen 174 jelölt közül 140-et választanak a városi tanácsba. Ezenkívül a város 17 körzetének mindegyikében 50— 50 képviselőt választanak a népi tanácsokba. (Tanjug) Néhány mondatban TEHERÁN: Az iráni fővárostól északnyugatra, Tabriz városban 170-en ételmérgezés következtében kórházba kerültek. Az ételmérgezés oka a romlott lakodalmi torta volt. (Reuter) SANTIAGO DE CHILE: Álvaro Bardon, a Chilei Központi Bank elnöke kijelentette, hogy az év végére az infláció eléri a 70 százalékot. Az év első négy hónapja során az infláció 24,5 százalékkal növekedett. Érdekességként említjük meg, hogy 1975-ben 340,7 százalékos, tavaly pedig 174,3 százalékos volt az infláció Ciliében. (AFP) Egymillióra líra a nápolyi maffiának Nápoly közelében tegnap reggel az emberrablók szabadon bocsátották Guido de Martinót, az Olasz Szocialista Párt korábbi titkárának fiát, akit április 5-én raboltak el. A rendőrség azóta tízesével vette a névtelen telefonhívásokat, a különböző jobboldali és baloldali csoportok vállalták magukra Guido de Martino elrablását, hiteles bizonyítékot azonban egyik sem szolgáltatott erre vonatkozólag. . A rendőrség úgy véli, hogy az emberrablás a nápolyi maffia műve volt. Értesülések szerint Guido de Martino szabadon bocsátásáért körülbelül egymilliárd lírát fizettek ki váltságdíjként. . (Reuter) Vance Genfben és Washingtonban Cyrus Vance amerikai külügyminiszter tegnap Bagdadból Genfbe utazott, s a repülőtéren egyórás megbeszélést folytatott Paul Warnkeval, a SALT-tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjével. Mint újságíróknak elmondta, tájékozódni fog az amerikai—szovjet SALT-tárgyalások menetéről, és ha szükség lesz rá, további utasításokat ad Wamkenak. Vance ezt követően azonnal folytatja útját Washingtonba, hogy találkozzon Carterral. Szerdán azonban ismét Genfbe utazik, hogy véleményt cseréljen Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. (Reuter) Hétfő, 1977. május 16.