Magyar Szó, 1977. augusztus (34. évfolyam, 209-223. szám)
1977-08-01 / 209. szám
Hétfői, 1977. augusztus 1. MAGYAR SZÓ aratóünnepség Leánykúton Valóságos népünnepély Volt szombaton Leánykúton. Az idei kemény kenyércsata hőseit ünnepelte a lakosság Ez volt sorrendben a hetedik aratóünnepség a Deliblá tói homokpuszta legszebb kirándulóhelyén. Momcilo TRAJKOVICNAK, az alibunari turiszti-fell szövetség elnökének szavai szerint az első szerény kis aratási ünnepség megrendezésekor arra gondoltak, hogy nemcsak a hagyományt elevenítik fel, hanem idegentforgalmi érdekességet alakítanak ki a leánykúti aratónapokból. Annak ellenére, hogy a terv csak részben sikerült, az elgondolás nagyszerűnek bizonyult. Az aratóünnepségek napján, július 30-án, amikor már biztonságban van minden szeme az aranyat érő kenyérgabonának, a jól végzett munka után Leánykúton ünnepelnek az alibunari és a pancsovai község aratói. Most szombaton azonban nemcsak az aratók voltak kint. Kirándulók ezrei érkeztek Leánykútra. Hozzávetőleges számítás szerint 15 000-en lehettek. A környékbeli községek mezőgazdasági szövetkezetei már korán reggel sátrakat vertek, asztalokat, padokat rakosgattak, és délelőtt már javában potyogott a paprikás, sült a pecsenye, készült az ünnepi ebéd. Deazok sem maradtak éhen, akik távolabbról érkeztek. A helybeliek vendégszerető házigazdának bizonyultak. . A kirándulók több helyen süthettek rostélyost, de megebédelhettek a leánykúti vendéglőben is. ToOo ! Az aratóünnepséget komoly munka előzi meg minden évben. Értékelésére külön bizottság alakult, és az eredmények alapján a legjobbakat megjutalmazták. A kenyérgabona-termesztés versenyében tizenkilenc mezőgazdasági munkaszervezet, 380 arató-cséplő, több mint száz gépszerelő, kétszáz traktorista és száz mezőgazdasági szakember vett részt. A búza területe 25 000 hektár volt, ennek egyötöde a magántermelőké. A verseny szervezője az alibunari művelődési szövetség és a pancsovai Tamis mezőgazdasági-ipari kombinát volt, de ezenkívül még huszonhárom pancsovai, belgrádi, újvidéki és alibunari társadalmi-politikai, valamint munkaszervezet vett részt a szervezési munkában. A legjobb búzatermesztő Igyekeztek a magántermelők is, nem szerettek volna lemaradni a versenyben. Sokan megközelítették a társadalmi szektor eredményeit. Legjobbnak Drágán PISAROV ilandrai társastermelő bizonyult. Valamivel több mint egy hektáron 82,6 mázsa búzája termett. Drágán Pisarov tíz hektáron gazdálkodik. Állattenyésztéssel is foglalkozott, de ma már csak földműveléssel. — Hárman maradtunk a családban — mondta. — Fiam itt dolgozik Pancsován, lányom Nyugat-Németországban él. Nekünk megvan mindenünk, ezért nem szeretnék már túl sokat dolgozni. A búzatermesztés azonban mindig érdekelt. A jó termés után jövőre megduplázom a vetési területet. Nemcsak azért, mert kifizetődő, hanem mert a vetésforgó is így kívánja. Egyébként is sokkal kevesebb gond, baj van a búzával, mint a kapásnövényekkel. Otthon a házban mindene megvan: mosógép, porszívó, mélyhűtő, fürdőszoba stb. Drágán Pisarov figyelemmel kíséri a termesztési technológiát, nem csoda, ha nem először van a legjobbak között. Hatvan mázsa hektáronként A társadalmi szektorban a pancsovai Tamia mezőgazdasági-ipari kombinát növénytermesztési társultmunka-alapszervezete volt a legjobb. A 18 000 hektáros búzamezőn 60 mázsa volt az átlaghozam. Nikola BOROVNICA mérnök, a tmász vezetője elmondta, hogy tizenkét munkanap alatt sikerült learatni. A tényleges betakarítási idő azonban néhány nappal több volt, mert a gyakori esőzések miatt többször leálltak a kombájnok. Az átvétel késett, a szárítókban nem győzték a munkát. Ehhez alkalmazkodva az aratók is lassították a munka ütemét. Sürgősen meg kell oldani a szárítók hiányát, mert a jövőben csak így lehet teljesen zavartalan az aratás. Cs. Zs. Dragan Pisarov magántermelő a megérdemelt serleggel st. Nikola Borovnica vette át a társadalmi szektor győztesei nevében a serleget, a leánykinti aratóünnepségen tizenötezren vettek részt (Németh Mátyás felv.) ^3. oldal i népek egyenjogúsága az internacionalizmus előfeltétele (Folytatás az I. oldalról) szlovákok, magyarok, németek, olaszok éltek. Horvátországban a népfelkelés szakadatlanul felfelé ívelt. Dragosavac ezt adatokkal illusztrálta. — Forradalmunk nagysága abban van — mondta Dragosavac —, hogy valamennyien együtt harcoltunk egész Jugoszláviában a JKP vezetésével, Tito elvtárssal az élen. Együtt harcolva — függetlenül a különféle sajátosságoktól — felszabadítottuk országunkat, abban egyenjogúak és szuverének vagyunk, s ez szavatolja számunkra, hogy a békében egyenjogúan fejlesszük szocialista forradalmunkat. Forradalmunk lényege az önigazgatás, amelytől idegen az egyik vagy a másik nemzetnek elsőbbségben való részesítése. — A nacionalista elméletek — figyelmeztetett dr. Dragosavac — ma is hamis adatokat terjesztenek a szerbek, illetve a horvátok és a többiek részvételéről a felkelésben, arról, hogy kinek kellett és kinek nem kellett a felkelésben részt vennie, a felkelés ösztönszerű voltáról stb. Az egyiknek is és a másiknak is azért van erre szüksége, hogy igazolják a burzsoázia reakciós szerepét, az egyik az usztasákat, a másik a csetnikeket, ugyanakkor csökkentsék a Kommunista Párt szerepét. A Kommunista Párt számára azonban nem volt dilemma, hogy minden egyes nemzetnek és nemzetiségnek védenie kell az országot a fasizmustól, illetve fel kell szabadítania, ha már leigázták, és ez az egyetlen módja annak, hogy sikeresen szembeszegüljenek a fasizmus számlájára végzett kölcsönös népirtással. És akkor nem volt dilemma, hogy hova, milyen irányba kell haladni, mert nem volt más választás, vagy különféle módokon aktívan vagy paszszívan segíteni a fasizmust, vagy harcolni ellene. Egy elmaradott rész majdnem valamennyi nemzetünknél a reakciós burzsoázia hatására a fasiszták mellé állott és hatalmas kárt okozott. Nemzeteink és nemzetiségeink, a munkások, parasztok, értelmiségiek, a nők, a fiatalok és a pionírok hatalmas többsége azonban a népfelszabadító háborúba ment, amely történelmünk legdicsőbb időszaka. — Programunk — folytatta Dragosavac — a marxizmusból kiindulva történelmi kategóriát lát a nemzetben, s a munkamegosztás eredményét, így néz gazdasági lényegére, valamint minden más néprajzi, kulturális és egyéb elemére. Mi tudatában vagyunk annak, hogy minden nemzetben legalább két alapvető felfogás volt és van még ma is a mi feltételeink között: az egyik haladó, a másik maradi. A haladó felfogásokat erősítjük a termelőeszközök társadalmi tulajdonával, a munka társításával, a társadalmi funkciók társadalmasításával és az állam elhalásával; a maradi felfogásokat a termelőeszközök feletti kapitalista vagy állami tulajdon termeli újra. Mivel történelmi kategóriát látunk a nemzetben, nem foglalkozunk semmilyen új, szocialista, állami vagy hasonló nemzetek létrehozásával, hanem szocialista társadalmi irányvétellel érvényre juttatjuk a mai nemzeteket a mi talajunkon és fejlesztjük az egyenjogúságot, ezen az alapon hatunk a nemzetek közeledése irányában és azon vagyunk, hogy teljesítsék internacionalista kötelezettségeiket. A nemzetet tehát nem kell tagadni, de nem is kell fetisizálni. Nem lehet őket dekrétumokkal megváltoztatni vagy megszüntetni. Csakis teljes értékű fejlődésükkel és egyenjogúságukkal jön létre a mind nagyobb fokú közeledésükhöz szükséges természetes alap. A siker szempontjából nálunk döntő Tito marxista irányvétele a Kommunista Szövetség egységéért vívott harcban, a munkásosztály történelmi érdekeinek érvényesítésében és a szocializmus kiépítésében, mint a horvátországi és jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek egységének előfeltétele megteremtésében. Ezért voltunk mi mindig olyan érzékenyek és leszünk a jövőben is minden egységbontásra, mind a Pártban, mind a népben, beleértve a nacionalizmust is, legyen az szakadár vagy unitarisztikus, rejtőzzön a klerikalizmus leple mögött, vagy bármilyen más lepel mögött. Dr. Dragosavac végül idézte Tatot, hogy a kommunistáknak rendkívül felelősségteljes feladataik vannak a nacionalizmus, a sovinizmus, az egyház realíciós befolyása és más jelenségek elleni harcban. Szerinte fejlődésünk mai szakaszában az a legfontosabb, hogy társítsuk a munkát, s ezen az alapon fejlesszük a dolgozók egyenjogúságát a társult munkában, és a nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúságát is a társadalmi termelőeszközök, a jövedelem és az elosztás iránti viszonyban. Uffyanilyen fontos, hogy kialakítsuk a Wildött rendszerre épülő politi-Vrn -r pun rl T^rt- fpiVn^Tiifc £L felelősséget és politkailag úgy szervezkedtünk, hogy a Kommunista Szöv°*°°y mind sikeresebben ténykedhessen a rendszeren belül és fejleszthesse az igazi szocialista demokráciát. Befejeződött az idei aratóünnepség Szabadkán (Folytatás az 1. oldalról) menyeit is. Tizenháromezer vagon búzát két héten belül betakarítottak. Egyesek nyolcvan vagonnál is többet arattak le. Ma az aratás sikeres befejezésének ünnepén elmondhatjuk, hogy mezőgazdasági, gép- és vegyiparunk, valamint a tudományos intézményeink összefogása győzedelmeskedett. Ezen túlmenően azt is megállapíthatjuk, hogy életre kelt a mezőgazdaság fejlesztési politikája, amelynek célkitűzéseit Tito elnök jelölte meg a JKSZ X. kongresszusán mondott záróbeszédében. Ekkor mutatott rá, hogy nagy figyelmet kell fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére és a falu szocialista átalakítására. A Tito elnök által meghatározott feladatok közelebb jutnak a megvalósuláshoz a közelmúltban megkötött köztársaság és tartományközi megállapodással, amely az élelmiszertermelés fokozását szolgálja és a zöldterv fogalmaként él a köztudatban. Elmondhatjuk azt is, hogy a társult munka törvényének életrekeltése idején ez a nagy horderejű társadalmi megállapodás jelentős távlatot ígér tartományunk és azon belül közösségünk gazdasági fejlődése szempontjából. Ünnepelt Szabadka. A korszerű és hagyományos termelőeszközök kíséretében felvonultak a népviseletbe öltözött mezőgazdasági termelők, a művelődési egyesületek százai is, továbbá a magyar és lengyelországi rokonegyesületek is- Szabadka és környékének lakói lelkes tapssal köszöntötték a vidéki és külföldi (szekszárd) vendégegyütteseket, amelyek tagjai elfogadták a szervezők meghívását, és ellátogattak, az aratás hagyományait ápoló városba, hogy részt vegyenek az egy hete tartó rendezvény záróünnepségén. ALMÁSI Tibor Felejthetetlen két hét A vajdasági brigád magyarországi sikere Valamivel 3 óra után szombaton vidám énekszó csattant fel a paliosi ifjúsági tábor bejárati kapujánál. Mindenki a hang irányába fordult, és örömmel vette tudomásul, hogy megérkezett Magyarországról az a 30 tagú vajdasági fiatalokból álló brigád, amely részt vett a makói ifjúsági építőtáborban. Hogy a szomszédos országból jöttek, azt az is elárulta, hogy a brigád zászlaja mellett ott lengedezett a Magyar NK zászlaja is. A 30 fiatal, 24 fiú és 6 lány negyedórás rögtönzött műsorral kedveskedett a palicsi ifjúsági akció részvevőinek, és azoknak a vendégeknek, akik fogadásukon megjelentek. Amíg a brigádtagok ünnepeltek, addig parancsnokukkal, BAGI Tiborral, a SZISZ zentai községi választmányának elnökével beszélgettünk el. — Makó külvárosának belvízlevezetési munkálataiban vettünk rész. Rajtunk kívül még 45 magyarországi fiatal dolgozott ott. Két hetet töltöttünk Makón — mondta a parancsnok. — Milyen munkaeredménynyel tértetek haza? — 860 köbméter földet mozgattunk meg, ami annyit jelent, hogy 300 százalékban teljesítettük a normát. A legjobb brigáddá a vajdaságit nyilvánították, és így megkaptuk Makó város emlékplakettjét és a 2000 forintos pénzjutalmat. Beszélgetésünket többen is megzavarták, mert a Palicson tartózkodó zentai brigád tagjai odajöttek, hogy üdvözöljék Tipit. A vendégvárók között egyébként ott volt Branko STOJANOV, a SZISZ tartományi választmányának elnöke is. — Kik alkották a brigádot? — Azok a fiatalok, akik az eddigi ifjúsági akcióban kitűntek, meg azok, akik aktív ifjúsági tagok. Egyébként Vajdaság minden területéről volt egy-egy fiatal, a nemzetek és a nemzetiségek is képviselve voltak. Mondhatom, hogy egész kis Vajdaság volt Makón. Búcsút vettünk a parancsnoktól, átadtuk a szót Vesna BOKÁN palánkai és VIRÁG András szabadkai fiataloknak. — Hogy kerültetek a brigádba? — Az apatini ifjúsági akción elért eredménynek köszönhetően jutottam el Magyarországra, örülök, hogy együtt dolgozhattam a magyar fiatalokkal. Felejthetetlen két hét volt — mondta Vesna, aki most fejezte be a középiskola második osztályát. Virág András, a SZISZ ajánlására került a brigádba, s mint mondta, nem bánta meg, hogy elfogadta a magyarországi munkát. Egyébként Bácsszőlősön matematika szakos tanár. Délután már megtartották a brigádülést is, s beszámoltak a kéthetes magyarországi tartózkodás eredményeiről. Ott hangzott el a javaslat, hogy a brigád mind a 30 tagja kapja meg az élmunkás kitüntetést - D. L. .....". Bányarekord Mostarban A mostari barnaszénbányában az első félévben 118 000 tonna szenet termeltek ki, a tervet 15 000 tonnával szárnyalták túl. Ezt az eredményt kivételesen nehéz körülmények között érték el, a tiszta hozamot ugyanis az elmúlt hónapokban állandóan csökkentette a kétszeresére növekedett meddő kőzet. Hogy tervüket teljesíteni tudják, 550 bányász úgy döntött, hogy 3 szabad napon is dolgozik. A bányászok várakozása szerint az év végéig 25 000 tonnás rekordhozamot valósítanak meg. __