Magyar Szó, 1977. szeptember (34. évfolyam, 255-269. szám)

1977-09-16 / 255. szám

4. oldal Nemzetközi együttműködés Jugoszláv fiatalok Magyarországon Pár nappal ezelőtt a zom­­bori községhez tartozó ha­tár menti faluba, a jugo­szláv—magyar országhatár­tól mindössze egy kilomé­terre fekvő Béregre kül­döttség érkezett a szomszé­dos országból. A küldöttség tagjai felkérték a helyi ille­tékeseket, elsősorban pedig a helyi közösségek tanácsát, hogy a Zombor és Baja kö­zött aláírt együttműködési megállapodás alapján járul­janak hozzá ahhoz, hogy a szomszédos Hercegszántón gyorsabb legyen az alma és a szőlő szedése. A magyar­­országi falu községi taná­csának, valamint, a helyi szövetkezet tanácsának ké­rését megértéssel fogadták, és tegnap, szerdán este ülést tartott a beregi politikai ak­tíva. Az ülésen úgy hatá­roztak, hogy eleget tesznek a kérésnek, és hozzájárul­nak az alma, illetve a szőlő szedésének meggyorsításá­hoz. A döntés értelmében hol­nap, szombaton a beregi ál­talános iskola hetedikes és nyolcadikos diákjai, vala­mint a helyi fiatalok mint­egy harmincan Magyaror­szágra utaznak, és részt vesznek az ottani alma, il­letve szőlő szedésében. Bere­­gen a helyi közösség taná­csában Marin Kovacev tit­kártól megtudtuk, hogy a mindössze 2,5 km-re fekvő két helység lakosai, akiket csupán a határvonal választ el egymástól, már korábban is jószomszédi viszonyban éltek, de a kapcsolatokat eddig jobbára csak egyének tartották. Most szervezetten vesznek részt az őszi ter­mésbetakarításban a jugo­szláviai fiatalok. Arról is értesítést kap­tunk, hogy a jövő szomba­ton, szeptember 24-én a he­lyi tanulókon és fiatalokon kívül a falu több lakosa, elsősorban nyugdíjasok, na­gyobb számban utaznak Ma­gyarországra, és ugyancsak részt vesznek a termésbeta­karításban. A zombori községi képvi­selő-testületben tegnap, csü­törtökön arról értesültünk, hogy teljes támogatásukról biztosították a beregieket, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél na­gyobb számban részt vehes­senek a szomszéd, magyar­­országi falu kisegítésében. Megjegyezzük, hogy Zom­bor és Baja együttműködé­sének 10 éve alatt ez szinte egyedülálló példa, ugyanis az együttműködés más for­májáról már hallottunk, er­ről be is számoltun­k, de még nem fordult elő, hogy a két határ menti község az együttműködésnek ezt a közvetlen formáját alkal­mazza. X. L. MAGYAR SZÓ Péntek, 1977. szept. 16. Üzembe helyezték az új cementgyárat (Folytatás az 1. oldalról) a Tartományi Képviselőház alelnökét, Sveta KOVACE­­VICET, a Tartományi Kép­viselőház elnökségi tagját, Djordje JAKOVLJEVICET és Stevan BEKET, a Tarto­mányi Végrehajtó Tanács alelnökeit, Ratko SVILART, a Szövetségi Gazdasági alel­nökét, Branko MIRKOVI­­COT, a Köztársasági Gazda­sági Kamara elnökét, Mi­­lenko RADOVANOVIĆOT, a vajdasági területi védelmi egységek parancsnokát, va­lamint a jugoszláv cement­gyárak és építővállalatok küldötteit, továbbá a kör­nyező községek küldöttsé­geit és Beocsin nagyszámú polgárát. Zarko Kosič vezérigazgató kifejezte afeletti örömét, hogy közös összefogással egy évvel lerövidítve az építke­zés idejét, elérték, hogy Tito jubileumi évét ezzel a nagy beruházással gazdagíthat­ják. E nagy jelentőségű feladat elvégzésével, ezzel az óriási sikerrel a beocsini dolgozók vállalt kötelezett­ségük egyik részét teljesí­tették, a másiknak a zök­kenőmentes termelés bizto­sításával felelnek meg, elő­segítik majd a Vajdaság kö­zéptávú tervében előirány­zott számos nagyméretű építkezés valóraváltását. A most üzembe helyezett gyár, az országban épülő 8 ce­mentgyár egyike, lehetővé teszi, hogy ezentúl az orszá­gos cementtermelés 23 szá­zalékát adja. Ezzel tartomá­nyunk egyre növekvő szük­ségleteit teljes egészében ki fogja elégíteni. A gyár 2 milliárd 38 millió dinárba került, s a cementgyártás eddigi termelékenységi fo­kát a hatszorosára növelte. A vezérigazgató külön ki­emelte az építésben részt vevő vállalatok dicséretet érdemlő együttműködését, melynek eredményeként a gyár mindössze 38 hónap alatt felépült. Hangsúlyozta a pontossági prémium haté­konyságát is. A beocsini gyár vezetősége ugyanis 30 millió dinár prémiumot fize­tett az építés kivitelezőinek, de ugyanakkor az elért idő­nyereség eredményeként 300 millió dinárt takarított meg. El kell mondani azt is, hogy ebben a gyárban a világon­­ ismert legkorszerűbb tech­nológiát alkalmazzák. A fel­­­­szerelés 40 százalékát a hazai­­ gyárak dolgozói készítették, 160 százalékát pedig a Lon­­­donban székelő nyugatnémet I Polisius-cég kirendeltsége­­szolgáltatta. Az ünnepség megnyitó be­szédét Ion Sibovan, a Tar­tományi Gazdasági Kamara elnöke tartotta. Méltatta a beocsini sikert, kiemelve, hogy ezzel tartományunk középtávú tervének egyik je­lentős célját értük­ el. A beocsini gyár ugyanis az épí­tőelemeket gyártó üzemek­kel, valamint az építőipari vállalatokkal együtt tarto­mányunkban az elsőbbséget élvező termelővállalatok kö­zé tartozik. Jelentős tény to­vábbá, hogy hazai nyers­anyag feldolgozását és ne­mesítését végzi, új munkahe­lyeket nyit meg és növeli a jövedelmet, s mialatt a vaj­dasági szükségleteket ellát­ja, megszabadít bennünket a cement behozatalától is. Hogy a zökkenőmentes ce­mentellátás milyen sokat je­lent számunkra, legjobban érzékeltetik az építőiparnak a középtávú tervben vállalt feladatai. Az ebben az ipar­ágban dolgozó mintegy 43 000 munkás ugyanis­­ vál­lalta, hogy 1980-ig tarto­mányoinéban 70 000 lakást és több mint 100 nagyméretű ipari létesítményt épít fel. Ez az előirányzat mindenkép­pen az építés technológiá­jának korszerűsítését,­­ más szóval az ipari építkezési módszer bevezetését igény­li. Az ipari építkezési mód­szer alapeleme a cement, i­l­letve az előregyártott ce­mentelemek. Nálunk­ nehézke­sen tör utat magának ez az építkezési mód, az építkezé­seknek mindössze­ 15 száza­lékában alkalmazzák,­ noha a fejlett országokban 50—90 százalékában így építkeznek már. Az ipari építkezési mód jelentősen meggyorsítja és olcsóbbá teszi az építkezés folyamatát. Ion Srbovan ezután felhív­ta a figyelmet a cementgyár építésének megszervezésére. Szerinte követendő példa­ként szolgál a bocsini gyár építése, hiszen több­­mint 15 különféle vállalat mintegy 4000 dolgozóját sikerült úgy irányítani, hogy az építés folyamatában gyors, pon­tos és minőségi munkát nyújtsanak. Ezt a példát an­nál inkább szélesebb körben is ismertetni kell, mert a termelékenység szintjéről nemrég készült országos je­lentés szerint legnagyobb fo­gyatékosságunk épp a ter­melési folyamat megszerve­zésében rejlik. Ezután a gazdasági kama­ra elnöke a jelen levő ven­dégekkel tartományunk gaz­daságának 8 havi eredmé­nyeit ismertette. A tavalyi azonos időszakhoz képest a termelés az idén 12,8 száza­lékkal, az értékesítés 13 szá­zalékkal, a beruházások pe­dig 45 százalékkal növeked­tek. Ez utóbbinak az­­ a szépséghibája, hogy az épít­kezés nagyobbára a gazda­ságon kívüli ágazatokban realizálódott., Nem lehetünk nagyon megelégedve az ered­ményekkel azért sem, mert a kivitel nem tud lépést tar­tani a behozatallal, ezenkí­vül jó néhány jelentős vál­lalatunk még nem lábalt ki a tavalyi veszteségekből. Noha az idén már egy jól szervezett akcióval sikerült a veszteséget a felére csök­kenteni, a szanálási akció kimenetele végeredmény­ben a veszteséggel működő vállalatok dolgozóinak hoz­záállásától függ. Végül Sr­bovan elnök az önigazgatás fejlődésére irányuló erőfe­szítéseket ismertette, s el­mondta, hogy a társult mun­ka törvényének alkalmazása során mintegy 70 társadal­mi megállapodás jött létre. Ez a munka- és eszköztár­sítás kezdeti fázisában je­lentős lépésnek számít. A megnyitó beszéd után a jelenlevők üdvözlő távirat­ban értesítették Tito elnö­köt a beocsini sikerről, majd a helyi művelődési egyesü­let énekkarának fellépésével egyidejűleg a robbanóaknák dübörgése és a felbúgó szi­rénák jelezték az új­ gyár üzembehelyezésének pillana­tát. VARGA Matild Ion Sibovan megnyitó beszédét olvassa A forgó kemencék Az irány­tóközpont A megnyitó ünnepség az új gyárkolosszus előtt (Ifjú Gábor felvételei) SZOMBATON Ünnepség Valjevo környékén Miloš Minic emlékmúzeumot nyit meg A Tito elnök jubileumai­val kapcsolatos központi ün­nepségét Valjevo környékén szombaton, szeptember 17- én rendezik meg Robaje fa­lucskában. Mint ismeretes, 1941. szep­tember 18-án Tito elnök Belgrádot elhagyva ebben a falucskában lépett először felszabadított területre, a valjevói népfelszabadító par­tizánosztag katonái közé. Az évforduló előestéjén sorra kerülő ünnepség prog­ramja szerint délelőtt Slo­bodan Palalić, a SZISZ Köztársasági Választmányá­nak elnöke átadja rendelte­tésének a 46 km hosszúsá­gú Rajkovic—Robaje közötti utat, melyet 12­­ ifjúsági munkabrigád épített az idén. Az ünnepség keretében SMiloj Minic szövetségi külü­l­ügyi titkár, aki 1941 emlí­tett időszakában mint Szer­bia tartományi pártbizottsá­gának instruktora szintén Robajén tartózkodott, De­­sanka és Sekula Boj­inovic,­­ házában emlékmúzeumot nyit meg. Abban az időben­­ ugyanis ebben a házban­­ székelt a kolubarai zászlóalj­­parancsnoksága, s Tito el­nök is ebből a házból irányí­­­totta a megbeszéléseket Dra­­­ža Mihajlovictyal, majd ké­­­­sőbb innen indult el Stoli­­j­cére, ahol megszervezte a­­ katonai és politikai vezetők tanácskozását.­­_Az ünnepség művelődési­­ részében valjevói, mionicei, roznicai és belgrádi műked­velők lépnek fel.

Next