Magyar Szó, 1978. január (35. évfolyam, 14-29. szám)

1978-01-16 / 14. szám

2. oldal Olasz politikai színtér Ma lemond az Andreotti-kormány Az együttműködés vagy a konfrontáció útján tovább? — A kommunisták mászól javaslatát is készségesen meghallgatják — Széthúzás a keresz­ténydemokraták soraiban Hómából jelenti a Tantust. Ma délelőtt utolsó ülését tartja az olasz kormány, majd Andreotti miniszterelnök a Quirinale palotában felkeresi Giovanni Leone köztársasági elnököt és át­adja neki a kabinet lem­ondását. Ezáltal a legkényesebb válságok egyike kezdődik meg Olaszország politikai történetében. Sorsdöntő ha­tározatot kell hozni arról, hogy a kereszténydemokra­ták és a kommunisták, a katolikusok és a laikusok között együttműködés lesz-e vagy összecsapás. A ma leköszönő kormány volt az első lépés a közös kormányzás felé vezető együttműködés útján. And­reotti miniszterelnök kabi­netjét csupán saját pártja, a Kereszténydemokrata Párt támogatta közvetlenül, a kommunisták, a szocialis­ták, a republikánusok, a szociáldemokraták és a li­berálisok pedig közvetett tá­­­ogatásban részesítették az­által, hogy tartózkodtak a szavazástól. Ennek a kabinetnek volt egy nagy előnye, de egy nagy fogyatékossága is. Az­­ előnye az volt, hogy három­­évti­zedes hátrányos megkü­lönböztetést követően a kom­munisták e­lső ízben lehető­séget kaptak, hogy valami­lyen formában közreműköd­jenek a nemzet problémái­nak megoldásában. Fogyatékossága úgyszintén nyilvánvaló volt. A hat párt — bár más-más ideológiai irányvonalat követ — alá­írta az ország legsúlyosabb és legsürgetőbb problémái megoldásának közös prog­ramját. Hat párt kormány­­programja volt ez, a kor­­­­mányt viszont csupán egyet­­­len párt, a Keresztényde­mokrata Párt állította össze,­­ amely nem volt hajlandó­­ kabinetet alakítani a kom­­­­munistákkal. A szocialisták­­ nem akartak a kormányba lépni a kommunisták nél­kül, a többi kisebb párt pe­­­­dig semleges álláspontra he­lyezkedett. A belpolitikai helyzet azon­ban egyre romlott. A kisebb­ségi kormány mind kevésbé kormányzott, a munkások és a szakszervezetek elége­detlensége egyre fokozódott, újabb recesszió veszélye fe­nyegetett, s a politikai ter­ror jól irányított hulláma is egyre fokozta a feszültséget. Az idő az Olasz Kommu­nista Párt ellen dolgozott, s ezért Berlinguerék döntő lépésre szánták rá magu­kat: vagy közös kormány­vagy a kommunisták meg­­­­vonják Andreottitől a támo­gatást. Követelésüket azon­ban nem ultimátumszerűen adták elő. Mint mondták, a legjobb megoldásnak a nem­zeti szolidaritás formáját tart­ják, de készségesen meghall­gatják mások javaslatait is. Ilyen légkörben járul te­hát ma Andreotti az állam­fő elé, hogy benyújtsa le­mondását, egyúttal azonban reménykedik, hogy pártj­ától felhatalmazást kap a többi öt párt képviselőivel való tárgyalásokra. A keresztény­demokraták nyilvánvalóan a nekik legjobban megfelelő eddigi irányvonalat szeret­nék követni, ezt viszont a kommunisták aligha fogad­hatják el. A kommunisták kormány­ra jutásának lehetősége el­len tett amerikai nyilatko­zat a kereszténydemokraták soraiban is felfokozta az összecsapásokat. A jobb szárny örvendezik, és Ameri­kának hálálkodik, a többiek pedig felháborodtak. Bezárattak egy iráni műegyetemet Teheránból jelenti az UPI. Az iráni hatóságok beje­lentették, hogy a múlt heti diákzavargások miatt tegnap becsukatták Irán legnagyobb műegyetemét. Az egyetemi hallgatók még november közepén kezd­tek­­nyugtalankodni, és több ízben is megütköztek a rend­őrökkel. Károkozás miatt a hatóságok több mint 40 diá­kot bíróság elé állítottak. Nem közölték, hogy az egyetem mikor nyitja meg újra kapuit. Az USA és N­yugat-Európa A beavatkozás elfogadhatatlan Francia személyiségek a washingtoni politikáról Párizsból jelenti a Tan­­jug. Számos francia személyi­ség véleményt nyilvánított a más országok belügyeibe való amerikai­ beavatkozás­ról. Raymond Barre miniszter­elnök szerint az amerikai­­külügyminisztérium figyel­meztetése nem a legszeren­csésebb húzás. Egyszer­smind kifejtette kormánya belpolitikával kapcsolatos alapelveit. Mint mondta, a francia kormány egyetlen külországi kormánnyal sem vitatja az ország belpoliti­kai kérdéseit, egyetlen kor­mánynak sem ad tanácsokat annak belpolitikájához, és nem szereti, ha saját poli­tikájához tanácsokat adnak neki. Coine de Murville volt miniszterelnök és külügymi­niszter, a parlament külügyi bizottságának elnöke kije­lentette, hogy az amerikai eljárás valósággal megdöb­bentette. — Tudomásom szerint most történik meg először — mondta Murville —, hogy az Egyesült Államok ennyi­re közvetlenül beavatkozik nyugat-európai államok bel­ügyeibe. Ezt eddig sokkal diiszkrétebb­­ módon tette. Érthető, hogy az amerikaiak idegenkednek az olasz, a francia vagy a portugál kommunisták hatalomra ju­tásától, az azonban felfog­hatatlan, hogy ilyen köz­vetlenül és cinikusan avat­koznak be más országok bel­ügyeibe. Francois Mitterrand szo­cialista vezér kijelentette, hogy az amerikai beavatko­zást elfogadhatatlannak tart­ja. Afrikai gondok Élelemhiány az aszály miatt Gyorssegély 27 millió nélkülözőnek a Szaharától délre fekvő országokban Rómából jelenti az AP. Az aszály miatt ismét sú­lyos élelemhiány állt elő a Szaharától délre fekvő nyu­gat-afrikai államokban — olvasható az ENSZ élelme­zésügyi szervezetnek jelen­tésében. Mauritániában, Gambiá­­ban, és a Zöldfoki szigete­ken ugyanolyan alacsony a hozam, mint az 1972 és 1974 közötti pusztító aszály ide­jén. Komoly, bár egyelőre nem válságos a helyzet Csád­ban, Maliban, Nigerben és­­ Felső-Voltában is. Az élelmezési világprog­ram becslései szerint a Sza­harától délre fekvő orszá­goknak 460 000 tonna élel­miszerre van szükségük. Há­la az ügynökség gyors köz­­beavatkozásának, a térség­ben egyelőre nem lépett fel éhínség, és a jószágállomány sem esik áldozatul a száraz­ságnak.­­ Merjük remélni, hogy akciónkkal idejében segítet­tünk a térség 27 millió lako­sán — jelentette ki Moha­med Zedzsari, az ügynökség­­ szóvivője. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1978. január 16. Összeült a nemzet­biztonsági tanács (Folytatás az 1. oldalról) közel-keleti béke lehetőségei­hez. Azt sugallta, hogy a béketárgyalások végéig töb­bé ne adjanak közre nyilvá­nos közleményt. Begin kétórás tanácsko­zást tartott­­ minisztereivel, majd kijelentette, hogy_ a béketárgya­lások alapjaiként még mindig az izraeli béke­terv szolgál. Hangsúlyozta, hogy nem kíván vitába száll­ni Szadattah, mert Izrael közvetlen kapcsolatban áll az egyiptomiakkal, s tovább­ra is reméli, hogy a politi­kai bizottság hétfőn megkez­di munkáját. Izrael módosítja a napirendet Izrael új napirendet java­sol a politikai bizottság ülé­sére, noha egyelőre bizony­talan, hogy megkezdődik-e a munka Jeruzsálemben. Az indítványt amerikai csator­nák útján juttatták el Tel Avivból Kairóba. Begin mi­niszterelnök biztosra veszi, hogy a napirend javaslatot Szadat ..elnök elfogadja, ar­ról azonban nem beszélt, hogy az indítvány mit ta­rtal­maz. A megfigyelők feltétele­zik, hogy az izraeli kormány ezúttal a palesztin kérdést is kész napirendre tűzni, bár nyilván saját elképzelései­nek megfelelően. Jeruzsálemben tovább folynak az előkészületek a találkozóra, mindamellett, hogy Vance amerikai kül­ügyminiszter elhalasztotta utazását, s az is bizonytalan, hogy az egyiptomi küldött­ség megérkezik-e. Kuvait Szadat támogatását szorgalmazza Kuvaitból jeleníti a QNA. A kuvaiti lapok magas rangú arab funkcionáriusok tanácskozását sürgetik. Egy­szersmind felszólítják az arab országokat, hogy e sors döntő pillanatban sorakoz­zanak fel Egyiptom mögött és alakítsanak ki új pozíciót Izraellel szemben. A hírmagyarázók szerint Izrael az egész világ színe előtt bebizonyította, hogy po­litikájának tengelyében e háború, a terjeszkedés, az agresszió áll, és a legkevés­bé sem kívánja a békét. Fe­szólítják az arab vezéreket hogy az Eirab egység és szo­lidaritás érdekében támo­gassák fegyverrel, pénzzel Szadat elnököt és Egyipto­mot. _ _________ Mitterrand a baloldal győzelmét jósolja Francois Mitterand, a Francia Szocialista Párt főtitkára azt jósolja, hogy a baloldal fog győzni a márciusban sorra kerülő franciaországi választáso­kon. A L’Express című új­ságnak adott interjúban Mitterrand kijelentette, hogy a baloldal biztos győ­zelmet arat, ha a második körben megállapodást ala­kít ki. Reméli, hogy a kommunisták és a szocia­listák közötti nézeteltéré­seket addigra sikerül elsi­mítani. (AFP) Jugoszláv—algériai közös közlemény A PFSZ nélkül nem oldható meg a közel-keleti válság Kimerítő eszmecsere a nyugat-szaharai és az afrikai helyzetről, valamint az el nem kötelezettek tevékenységéről . Eredményesen fejlődnek a kétoldalú kapcsolatok Igájéból jelenti a Xanjug: Huari Bumedien algériai elnök baráti látogatásá­nak végén közös közleményt adtak ki. Így hangzik: „Josip Broz Titónak, a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság elnökének meghívására Huari Bume­dien, az algériai Népi és Demokratikus Köztársaság elnöke, a Forradalmi Tanács elnöke 1978. január 14-én és 15-én baráti látogatást tett Jugoszláviában. A két elnök tárgyalásai során, amelyekben legköze­lebbi munkatársaik is részt vettek, kimerítő eszmecsere folyt az időszerű nemzetközi kérdésekről, különös tekin­tettel a Közel-Keleten, a Magreb térségében, Dél-Afri­kában, Afrika szarvában és Délkelet-Ázsiában uralkodó helyzet fej­lemén­yeire. A két elnök aggodalmát fejezte ki a közel-keleti helyzet alakulása miatt. Hangsúlyozták, hogy Közel- Keleten igazságos és tartós megoldás csupán akkor ala­kítható ki, ha érvényesülnek a palesztin nép törvényes nemzeti jogai és az arab országok­ visszakapják meg­szállt területeiket. Bármely megoldás, amely az arab államok és a palesz­tin nép kárára van, csupán a közel-keleti válság elhúzó­dását okozhatja, s újabb feszültséget teremthet a tér­ségben, amely egyszersmind a világ békéjét és biztonsá­gát is veszélyeztetné. A válság igazságos meg­oldása csupán úgy jöhet létre, ha a tárgyalásokból egyenrangúan kiveszi részét a palesztin nép egyedüli tör­vényes képviselőjé, a Palesz­tin­ Felszabadítása Szervezet, mert a palesztin nép kérdé­se a közel-keleti válság lé­nyege. Rumedien elnök tájékoz­tatta Tito elnököt a közel­­keleti helyzettel kapcsolatos nézeteiről, amelyeket a tér­ség egyes országaiban tett látogatása után alakított ki. Tito elnök a maga részé­ről beszámolt tekintélyes algériai vendégének Jugo­szláviának a közel-keleti helyzet legújabb fejleményei­vel kapcsolatos részvállalá­sáról és tevékenységéről. A nyugat-szaharai helyzet­tel kapcsolatban a két fél aggodalommal állapította meg, hogy az ottani körül­mények állandóan romla­nak. Ez a helyzet veszélyez­teti az egész Magreb és föld­közi-tengeri térség biztonsá­gát. A két elnök szükségesnek tartja, hogy az ENSZ, az Afrikai Egységszervezet és az el nem kötelezettek ötö­dik csúcsértekezlete határo­zatainak szellemében mi­előbb hívják össze az Afri­kai Egységszervezet rendkí­vüli ülésszakát, s ezen a terület népének önrendelke­zési joga alapján rendezzék Nyugat-Szahara problémá­ját. A két elnök kimerítő esz­mecserét folytatott az el nem kötelezett országok tevékeny­ségéről. Közös meggyőződé­sük szerint az el nem kötelezett országok a béke és az egyen­rangú együttműködés erőtel­jes nemzetközi tényezőjévé lettek a nemzetközi politi­kai és gazdasági viszonyok­ban. A két elnök megtárgyalta az el nem kötelezett orszá­goknak az ötödik csúcsérte­kezlet határozataival össz­hangban álló további tevé­kenységét, s megállapodott abban, hogy Jugoszlávia és Algéria miként járulhat hoz­zá e tevékenységekhez, fő­ként a leszerelés, az új nem­zetközi gazdasági rendszer kialakítása és az afrikai de­kolonizáció síkján. Ezzel kapcsolatban kidom­borították az el nem köte­lezett országok 1978 júniu­sában Belgrádban sorra ke­rülő miniszteri értekezleté­nek jelentőségét. A tárgyalásokon megelé­gedéssel nyugtázták a kétol­dalú politikai kapcsolatok fejlődését, s hangsúlyozták, hogy a két elnök 1977 októ­beri találkozóján az együtt­működés kibővítésére vonat­kozó megállapodások ered­ményesen valósulnak meg.” Geisel Mexikóvárosban Ernesto Geisel tábornok Brazília elnöke tegnap négy­napos hivatalos látogatásra Mexikó fővárosába érkezett Portillo elnökkel folytatandó tárgyalásai nyomán minden bizonnyal számottevően fel­lendül a két ország együtt­működése, főképp gazdaság téren. _ ______ Megemlékezés Liebknechtről és Rosa Luxemburgról Berlin lakosai és dolgozó tegnap Erich Honecker és más magas rangú állami és pártfunkcionáriusok jelenlé­­tében megemlékeztek Kar Liebknechtről és Rosa Lu­xemburgról, az 1918/19-év német proletárforradalom ve­zéreiről, akik 1919-ben ezen a napon alattomos merény­let áldozatai lettek. Tito és Bumedien pohárköszöntője Roppant fontos az el nem kötelezettek egysége A jugoszláv államfő szombaton este díszvacsorát adott magas rangú vendége tiszteletére Josip Broz Tito köztársasági elnök szombaton este az igalai Galeb villában díszvacsorát adott Huari Bu­medien algériai elnök tiszteletére. A két államfő va­csora közben, amely egyébként rendkívül szívélyes és baráti légkörben telt el, pohárköszöntőt váltott. Tito elnök többek között hangot adott kívánságának, hogy Jugoszlávia és Algéria népeinek barátsága a továb­biak során még inkább meg­szilárduljon és bővüljön. Miután sajnálkozását fejezte ki, hogy Rumedien látogatá­sa nem lehet hosszabb, Tito egyebek között az alábbiakat mondta: — Ma este a nemzetközi viszonyok rendkívül fontos problémáiról, főként a közel­­keleti válságról tárgyaltunk. Örömömre szolgál, hogy a közel-keleti válság igazságos és tartós megoldásához alap­ként szolgáló elvek tekinte­tében azonos nézeteket val­lunk. Mint mondta, a vélemény­­csere során a nemzetközi vi­szonyok más kérdéseivel is foglalkoztak. Majd így foly­tatta: — El nem kötelezett or­szágaink, más országokkal együttműködésben, tevéke­nyen fognak munkálkodni a bennünket érintő nemzet­közi kérdések rendezésén. Elnökünk kidomborította, hogy az el nem kötelezett országok egysége, szolidari­tása és egymás közötti minél szorosabb együttműködése roppant fontos. Végül még egyszer hangot adott meg­győződésének, hogy Jugo­szlávia és Algéria baráti kapcsolatai ezentúl is sike­resen fejlődnek. Bumediem elnök válaszá­ban kidomborította: — Ha van a világon bará­tunk, akivel nyíltan és őszin­tén beszélgethetünk, akkor az Tito elnök. — Ugyanúgy tárgyaltunk ma Tito elnökkel — folytat­ta Bumedien —, mint súlyos körülmények közepette bár­mikor a múltban. S ez egy­más iránti bizalmunk bizo­nyítéka. Mint mondta, köztudomá­sú, milyen hely illeti meg Tito elnököt, az el nem kö­telezett vezetők legnagyobbi­kát. Beszélt továbbá arról is, hogy Tito nagy megér­tést tanúsít az arab ügy iránt. Az algériai államfő is megállapította, hogy a két ország kapcsolatai igen jók, és hogy a jövőben minden bizonnyal tovább fejlődnek. Végül ígéretet tett, hogy legközelebb hosszabb időre látogat el Jugoszláviába, Tito elnöknek pedig jó egész­séget és hosszú életet kívánt

Next