Magyar Szó, 1978. február (35. évfolyam, 30-43. szám)
1978-02-01 / 30. szám
2. oldal Külpolitikánk tartós feladata az el nem kötelezettség erősítése (Folytatás az 1. oldalról) szilárd és sokoldalú fejlesztésére. Tito , elnök tavalyi Szovjetunióban tett látogatása, a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszélései megerősítették az elvi alapokat, hozzájárultak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. Elnökünk küszöbönálló amerikai látogatása „Ebben az évben különféle területeken szembetűnő az előrehaladás hazánk és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatának és egyenjogú együttműködésének a két ország államfője által aláírt okmányban meghatározott elvek szerinti fejlesztésében. Jelentős lépést tettünk előre a kapcsolatainkat terhelő egyes nehézségek kiküszöbölésére, a kölcsönös erőfeszítések révén, és az USA új kormányának legfelelősebb személyiségei több ízben kifejezésre jutatták ■törekvésüket, hogy a nyílt kérdések megoldását egyenjogúan és kölcsönösen elfogadható alapon közelítsék meg. Tito és Carter elnök a múlt évben többször személyes üzenetet váltott, amelyek sokban hozzájárultak a különféle bilaterális és nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontok kölcsönös jobb megismeréséhez és megbecsüléséhez. Tito elnök küszöbönálló USA-beli látogatása kétségtelenül rendkívüli alkalom lesz arra, hogy még inkább megszilárdítsuk és előmozdítsuk kapcsolataink ilyen kedvező alakulását u Jóságaiinak az ott élő kisszámú fasiszta terrorista emigráció iránti elnéző magatartása. Közölte, hogy a fasiszta emigráció időnként terrorista támadást intéz Jugoszlávia diplomáciai és konzuláris képviseletei ellen, terrorista diverziókat szervez hazánk ellen, amelyeket néhány külföldi tényező pénzel. Kitérve a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatra, valamint Tito elnök múlt évi kínai látogatására, Milos Minic kijelentette: " A látogatást Kínában és világszerte joggal minő-sítették történelminek, tekintettel jelentőségére és nemzetközi visszhangjára. A látogatás nemcsak azt tükrözte, hogy a két szocialista ország együttműködése az utóbbi években állandóan fejlődött, hanem egyszersmind széles távlatot nyitott a sokoldalú és egyenrangú együttműködés előtt. Áttérve a közel-keleti problémára, Milos Minic leszögezte, hogy a válság átfogó, igazságos és tartós megoldásának az ENSZ határozatain kell alapulnia, ezen értendő Izraelnek az 1967. évi háborúban megszállt palesztin és más arab területekről való visszavonulása, a palesztin nép légitim nemzeti jogainak érvényesítése, beleértve a független államra való jogukat, a térség valamennyi állama, tehát Izrael teljes biztonságának szavatolását is. Minié rámutatott, hogy a közelkeleti válság kulcskérdése a palesztin probléma. Szövetségi külügyi titkárunk a továbbiakban kifejtette, hogy Jugoszlávia a ciprusi görög és török nemzeti közösség képviselőinek tárgyalását szorgalmazza. Szerinte az egyenrangú megbeszélések alapja a ciprusi válsággal kapcsolatos ENSZ- határozat. Miloš Minic bonyolultnak és aggasztónak ítélte meg a kelet-afrikai helyzetet, leszögezve, hogy Jugoszlávia kezdettől fogva a viszály békés megoldásáért száll síkra, összhangban az Afrikai Egységszervezet, az ENSZ alapokmányával, az el nem kötelezettek politikájának elveivel. Az expozé végén Miloš Minic kitért az európai biztonság és együttműködés, a Földközi-tenger térségének problémáira, Jugoszlávia ENSZ-ben kifejtett tevékenységére. Kijelentette, hogy a belgrádi biztonsági és együttműködési értekezlet minden szakaszában hazánk tevékeny szerepet töltött be, maximális erőfeszítéseket tett, hogy hozzájáruljon az értekezlet sikeréhez. A belgrádi biztonsági és együttműködési értekezlet munkáját kísérő nehézségekkel kapcsolatban az SZVT alelnöke kifejtette, hogy a problémák nem olyan természetűek, hogy megfelelő politikai jóindulattal sikeresen ne lehetne áthidalni őket. mir Szamonikov (Macedón SZK), Emin Jašarbašić (Crna Gora SZK), Radmila Matic (Bosznia és Hercegovina SZK) és Mihajlo Javorski (Horvát SZK). Miloš Minic expozéját olvassa a Szövetségi Képviselőház két tanácsának együttes ülésén tovább ösztönözték a tartós és szilárd együttműködést. Miloš Minic elmondta, hogy tavaly szemmel láthatóan fejlődött Jugoszlávia és az Egyesült Államok egyenjogú együttműködése és kapcsolata a két ország államfői által aláírt okmányok elveivel összhangban. A szövetségi külügyi titkár a továbbiakban beszámolt a JSZSZK Képviselőháza küldötteinek arról, hogy számottevő nehézségek voltak a fejlett nyugati, elsősorban a nyugat-európai országokkal folytatott gazdasági együttműködésben, főleg az árucsere-forgalomban. Minié kiemelte, hogy a fenti országokkal való nagy kereskedelmi hiány súlyos és komoly probléma. Miles Minné egyszersmind emlékeztetett arra, hogy a néhány nyugati országgal való kétoldalú kapcsolatban még mindig megoldatlan probléma ez ai országokban. Nyomás a béke ellen „Kétségtelen, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma fontos tényezője a világ szilárdságának. Ezért az el nem kötelezett országokra gyakorolt nyomás közvetlenül a világbéke és biztonság ellen is irányul, mert az el nem kötelezettség mozgalmának — akár ideiglenes gyengülése súlyos következményekkel járna az egész világra nézve. Egy egész korszakkal visszavetné a nemzetközi viszonyok fejlődését, abba a helyzetbe juttatna bennünket viszsza, amelyben ismét a világ globális felosztásának veszélye fenyegetne.” MAGYAR SZÓ Szerda, 1978. február 1. A Szovjetunió az első helyen „Külön ki szeretném emelni, hogy igen sikeresen fejlődött a gazdasági együttműködés, elsősorban az árucsere a Szovjetunió és Jugoszlávia között, és kedvezőek a kilátások az ilyen együttműködés további bővítésére. Az árucsere mennyiségét illetően a Szovjetunió az első helyre került legfontosabb partnereink között, és reméljük, hogy további előrehaladást érünk el, különösen az együttműködés új formáiban és az ipari kooperációban stb.” Az ENSZ-közgyűlés tavalyi időszakának legjelentősebb eredményei közé sorolta a leszereléssel foglalkozó rendkívüli közgyűlés öszszehívását, az új nemzetközi gazdasági rendszerrel foglalkozó alkalmi bizottság megalakítását, az atomenergiának békés célokra való felhasználásáról, az egyes válsággócok megoldásáról szóló határozatot. Miloš Minic ezzel összhangban a leszerelés ügyét az egyik legfontosabb és legidőszerűbb nemzetközi problémaként jelölte meg. Miután a Szövetségi Képviselőház mindkét tanácsának küldöttei együttes ülésen meghallgatták Milos Mižnicnek, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökének, szövetségi külügyi titkárnak külpolitikai expozéját, a Szövetségi Tanács küldöttei ké ■lön ülésen vitát folytattak Jugoszlávia tavalyi nemzetközi tevékenységéről. A vitában felszólalt Bogdan Osojuk (Szlovén SZK), Ljubo- A comorei parasztok végre maguk gazdálkodnak Kölcsönvett tudósításunk A Comore-szigetek, a Délkelet-Afrika partjainál, a Mozambik-csatornában fekvő független ország történetében az utóbbi évek fontos változásokat hoztak: az 1974 decemberében tartott népszavazáson a lakosság 94,56 százaléka a függetlenség mellett döntött (csupán Mayotte-sziget lakossága kívánta továbbra is a francia közigazgatás fenntartását. Ezt követően, a francia parlament halogató javaslata ellenében, a négy sziget parlamentje határozatot hozott és 1975. június 6-án kikiáltották a Comore-szigetek függetlenségét. 1975. augusztus 3-án újabb politikai fordulat következett, amelynek nyomán, a hatalmat a Nemzeti Egységfrontba tömörült erők vették át, a Forradalmi Tanács az ország elnökének az augusztus 3-i fordulat egyik vezetőjét, Ali Soilih-et választotta. Tavaly, október végén választásokat tartottak a Comore-szigeteken, amelyeken a lakosság ismét Ali Soilih elnöksége mellett szavazott. A Forradalmi Tanács irányításával végbemenő változásokról közölte a párizsi Le Monde Diplomatique folyóirat Philippe Leymaire publicista tudó sítását. A francia publicista a Comore-szigetek Országos Népi Bizottságának egyik koordinátora, Mohamed Bacar Dossar szavait idézi bevezetésül: „Ami itt történik, úgy hiszem, egészen új: megszüntettük a feudális rendszert, megszüntettük a bürokráciát. Mindez gyorsan ment végbe és számunkra szinte hihetetlen tapasztalatot jelentett, noha különösebben nagy társadalmi feszültségek és vérontás nélkül hajtottuk végre, gondoskodva arról, hogy minden esetben felmérjük a helyzetet, megvárjuk, míg a lakosság különböző rétegei késznek mutatkoznak az előrelépésre ...” A francia újságíró így folytatja cikkét: „Mohamed Bacar Dossar alig 21 éves Anjouan-szigeti fiatalember, azok közé a fiatalok közé tartozik, akikre az utóbbi időben végrehajtott változásokban Ali Soilih elnök támaszkodott. A független állam létezésének első évében, 1975-ben nem változott meg általában a comorei társadalmi összkép. A francia hivatalnokok és műszaki szakemberek hirtelen távozása után, és miután 1976 januárjában az állami költségvetés háromnegyed résszel csökkent, mindenekelőtt az államot kellett megszilárdítani és biztosítani a lényeeges közszolgáltatásokat.” A Comore-szigetek tehát nagyon lentről kezdték független létük második szakaszát, amelyet népi demokráciának neveznek és időben 1976 júniusa és 1977 júniusa közé helyeznek. Az ország kimerülten került ki ezekből a megpróbáltatásokból. Gazdasági téren most is nehéz a helyzet — folytatja a francia tudósító. — A szegfűszeg, a vanília, a kopra és egyes illatszernövények ára csökkent a világpiacon, emiatt a fiatal állam devizabevételei is csökkentek. Ezzel szemben emelkedtek egyes, elsőrendűnek tartott költségek: növekedett a rizsfogyasztás, felszereléseket vásároltak 50 moudira (30■ 6000 személyt befogadó település) felépítéséhez, nehezítette a helyzetet 18 000 comorei eredetű lakos előre nem látott hazatérte külföldről. A comorei vezetők jelenleg mindenekelőtt a mondraépítés programjának befejezését tartják elsőrendűnek, mielőtt beindítanák — ahogy ők hívják — a fejlődés „gazdasági szakaszának” valóra váltását. Ennek egyik fontos fázisa az agrárreform lesz, amely a földek újraelosztását, az élelmiszer-növények termesztésének fejlesztését tűzi ki célul, a rizsnek kukoricával való fokozatos helyettesítésével, valamint ahalászat és a kisállattenyésztés fejlesztését, hogy csökkentsék az élelmiszer-függőséget. Ezt követi majd a kereskedelem reformja, amelynek lényege vegyes gazdasági szektor létrehozása, hogy szabályozhassák a legfontosabb áruk behozatalát és kivitelét, később pedig bizonyos ipari tevékenységek beindítása. „A most kezdődő fejlesztési szakasz két fő gondolatra alapul: a feudalizmus a fejlődés fékezője, a decentralizáció a fejlődés motorja — folytatja a cikk. — Ezek közül lássuk a decentralizációt. ЕппеЦ tengelyét az a mintegy 50 mondita képezi, amelyek most vannak kialakulóban. Tulajdonképpen falun létrehozott gazdasági alapról van szó, egy-egy fél tucat falut csoportosító övezet földrajzi súlypontjában. A moudira fő épülete lesz majd a moudira székháza — ezt a megyefőnököt kezdetben az Államtanács nevezi ki, később a lakosság fogja választani — ennek helyettesei szakemberek, akiket a Moudiria népi bizottsága választ ki, amely a falubizottságok küldötteiből áll. A főépületben kapnak helyet a különböző közös használatú műszaki berendezések is: áramfejlesztő-telep, hűtőház, raktár, népi gyógyszertár, vágóhíd, garázsműhely stb. Az egyik helyettes helyben alkalmazott személy lesz, ő felel a termelésért, egyben pedig vezeti a mintafarmot is. Ezeknek az új központoknak a beindítása, amelyek helyét nagy gonddal választották ki, tulajdonképpen a városi jellegű települést honosítja meg falusi környezetben, amely a Comore-szigetek viszonylatában teljesen új dolog. — Végre a mi parasztjaink is változást fognak érezni megélhetési módjukban, módjuk lesz rá végre, hogy maguk gazdálkodjanak — mondta, erre utalva, az államelnök. Néhány előre nem látott tényező — pusztító ciklonok, a Grande-Comorén levő Karthala vulkán mozgolódása —, amely egy falut és több száz hektárnyi megművelhető földet tönkretett — akadályozza ugyan a helyzet normális alakulását, de a comoreiek bizakodóak.” Sikeresen fejlődő kapcsolatok „Hazánknak a Magyar Népköztársasággal való baráti kapcsolata és sokoldalú együttműködése az elmúlt évben is igen sikeresen alakult. Titok elnöknek és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárának találkozója erőteljes serkentést adott a jószomszédi kapcsolatok még intenzívebb és még sokoldalúbb kibontakozására. Jó feltételek vannak arra, hogy minden téren tovább erősítsük kapcsolatainkat és együttműködésünket a Magyar NK-val.” SOKAT EMLEGETIK Három vitás sziget Január második felében a chilei határ közelében levő egyik argentin légi támaszponton tárgyalóasztalhoz ült Pinochet, a chilei és Videla, az argentin katonai rendszer vezetője. A két szomszédos ország államcsínnyel hatalomra került elnöke megkísérelte felszámolni a több mint nyolcévtizedes határviszályt, amely az utóbbi időben már-már fegyveres leszámolássá fajult. A két ország ellenőrzött sajtója a tábornokok megbeszélését baráti és őszinte tárgyalásnak minősítve arról tudósított, hogy hamarosan tisztázzák a határproblémát, de az események alakulása arra vall, hogy a katonai rézsűnek megfizetett újságírói túlzottan derűlátóak. Chile és Argentína kapcsolata a Hoorn-fok közelében levő három kis, a Lennox-, Pikton- és Nueva-sziget miatt mérgesedett el. A szigeteken állattenyésztéssel foglalkozó chilei telepesek élnek. Úgy tűnt, hogy Lanusse-nak és Allendének, a két latin-amerikai ország akkori elnökének 1971 évi júliusi találkozója véglegesen eldöntötte a szigetek sorsát. A chilei puccs után hatalomra került tisztek azonban ismét felmelegítették a témát. . A két ország a brit döntőbírósághoz fordult. A bíróság tavalyi döntése értelmében a szigeteket Chiléhez csatolták. Mi sem természetesebb, hogy Santiago lelkesedéssel fogadta a fejlemények alakulását. Kezdetben úgy látszott, hogy Argentína meghajolt a bíróság akarata előtt, azzal ütve el a további vitát, hogy a szigetek hadászati fontossága jelentéktelen. A chilei junta azonban a közelmúltban új térképet tett közzé, amelyen felségvizeit számottevően kiterjesztette. • Buenos Aires erre ismét hevesen reagált. Azt állította, hogy még a XIX. században aláírt szerződés értelmében a chilei tengerészet egységei a Csendes-óceánon, az argentínai pedig az Atlanti-óceánon cirkálhat. Argentína két héttel ezelőtt látványos hadgyakorlatot rendezett az Atlanti-óceán déli részén azzal fenyegetőzve, hogy tengerészete megszállja a vitás szigeteket. Erre Chile csapatokat vont össze, haditengerészete pedig a Hoorn-fok közelében gyakorlatot tartott. Nyilvánvaló, hogy a három sziget nem olyan nagy jelentőségű, hogy a két ország harcot vívjon értük. A nemzetközi életben egyre inkább elszigetelődő katonai ürügyként használják fel, hogy eltereljék a figyelmet a belső elégedetlenségről, az inflációról, a munkanélküliségről, az éhínségről, a gazdasági bajokról. Régi bevált módszer szerint a két ország irányított sajtója, felhevítve a nemzeti érzelmeket, megkíséreli elfeledtetni azt, amit a hatalomra került katonatisztek nem is olyan régen ünnepélyesen megfogadtak: felszámolják a zűrzavart, megszilárdítják a rendet. f. 1.