Magyar Szó, 1978. február (35. évfolyam, 30-43. szám)
1978-02-12 / 41. szám
Vasárnap, 1978. febr. 12. MAGYAR SZÓ Csomagot nem várok " Gyilkos decibelek ! — A környezetvédelem, a zajártalom mindannyiunk ■ ügye. Legtöbbet azonban ép ipen azok segíthetnének (a műszakiak, az építésiek), akik a legkevésbé járulnak hozzá a kérdés megoldásához. Az új lakótelepeken veszélyeztet leginkább a zajártalom. Ha rossz a térbeosztás, a hangok visszaverődnek, felerősödnek. Többször is hangsúlyoztuk, hogy az utca két oldalán, egyforma távolságra nem szabad azonosan építkezni. Az Október 23. sugárút például mégis így épült. — A zajártalmat sokszor nem vesszük komolyan ... — Ez a kérdés a két évvel ezelőtt tartott nagyszabású újvidéki környezetvédelmi tanácskozáson fel sem vetődött, pedig nagyon is jelen van, és az ember védekezni sem tud ellene, ha csak a süketséget nem nevezzük annak. A zaj decibelekben kifejezett erőssége, intenzitása gyilkos hatású lehet. Felborul az ember lelki egyensúlya, bizonytalanná, idegessé válik. Ilyenkor követi el a legtöbb hibát a munkahelyén és a kormánykerék mellett. Hiszen védekezni nem tud. Megállapítottuk például, hogy a közlekedési rendőrök állandóan szédülnek. Nem vérszegénység miatt, mint sokan hiszik, hanem a zajártalom miatt. A fizikai maximum, amit az ember még elvisel, 60 decibel, ugyanakkor például az újvidéki NORK Áru- ház előtt, a Futaki piac út- I kereszteződésénél, az autó- buszmegállóknál 96 decibelt mértünk. Munkahelyünkön, lakásunkban nappal és éjszaka is állandóan ki vagyunk téve a zaj gyilkosa-ÚJVIDÉKEN 1973-ban mérték legutóbb a város forgalmasabb pontjain a zaj erősségét. Rendszeres ellen- Iőrzések kimutatták, hogy a zajártalom fokozódott, de az illetékesek szerint —, mivel semmit nem lehet tenni ellene — mérni sem kell, úgyis hiába! — Valóban így van? — kérdeztük dr. Nikola Brankovictól, a községi munka- és egészségügyi felügyelőség vezetőjétől. — Az emberiség óriási többségét ideggyógyászati klinikákon kellene ápolni, ha nem volnának zajártalomcsökkentő műszaki eljárások, és olyan rendelkezések, amelyeknek célja az utcák, lakótelepek csendjének, nyugalmának biztosítása. Szlovéniában törvényt hoztak erről, s rendelkezéseinek megszegőit szigorúan büntetik. Vajdaságban csak az Egészségügyi Világszervezet által megállapított előírások betartását szorgalmazzuk. Törvényerejű határozataink nincsenek. • A betegségek 30 százalékát a lakásokban keletkezett zaj, 30 százalékát pedig a gépek zaja okozza. A textilgyárakban a szövőnők állandóan 60—109 decibeles hanghatásnak vannak kitéve. Kilencven százalékuk esetében ez süketséget idéz elő. — Mit lehet mégis tenni? • — Újvidéken sokat ígérő tervek születtek, elsősorban környezetvédelmi elgondolásokból. Így például a tervezők övezetekre osztották a székvárost. Az egyik övezetben épültek fel a gyárak, a másikban a lakótelepek és így tovább. Csakhogy nem folyik minden a tervek szerint. A zajártalom egyre veszélyesebb a lakótelepeken, mert vékonyak a falak, mert a lakótömbök földszintjén olyan boltok kapnak helyet, amelyeknek a működése erős zajjal jár, mert a távfűtés, a vízvezeték különféle mon Itorjai, elosztószivattyúi kisbírhatatlanul zajosak. Évente legkevesebb 20 erre vonat- tkozó panasz, kérvény érkezik hozzánk. Néha segíthetünk. A limáni Shakespeare utca lakóinak például sikerült bezáratni lakóépületük földszintén az éttermet. Helyébe önkiszolgáló került. Panaszkodnak a lakók a Caffe Boulevard-ból eredő zajra, a Venne húsgyár limáni lakótelepén levő üzletére stb. Hosszú lenne a panaszlistát felsorolni. — A felügyelőség ellenőrzi a tervrajzokat... — Kikérik a véleményünket. Ellenőrizzük a hőszige- Csak a veszteglő autók csendesek — Tőlem nem kérdezték, mi leszel kisfiam, ha megnősz. Nem is nagyon volt időm gondolkozni rajta, hogy mi legyek, mert serdülőkorom óta mindig dolgoztam valamit. — Szép foglalkozása van. Naponta várják érkezését. — Igen. Mindenki vár valami szépet, jót. Az életünk azonban nemcsak szerelmes levelekből áll. A fiuk, lányuk után aggódó szülőknek örömet hozó levél helyett szomorú hírt is kézbesítek. Meg itt vannak a számlák... Szóval, nem mindig örülnek érkezésemnek az emberek. — A postagalambokat jobban szerették, mert nem fizettették meg a telefonbeszélgetést. Meg ennyi postaküldemény sem volt, mint manapság... — A régi világból maradt fenn a mese, hogy egy öreg nénike sok katonát látott a vasútállomáson. Megkérdezte tőlük, ismerik-e az ő János fiát, merthogy az is katona valahol Galíciában. Valaki rámondta, hogy ismerik a fiút, bátor legény. Erre az édesanya átadta a katonafiának szánt élelemmel megtömött csomagot, mondván, a vonat elbírja. A nénike alig haladt el az utcasarokig, a csomagból már csak a zsákocska maradt meg. Ilyesmi csak a mesében történhet meg. A küldeménynek el kell jutnia a címzetthez, még akkor is, ha nem pontos a címzés, felkutatjuk az érdekeltet. — Az emlékekről szólva hallottam én már olyan elkésett levélről, amelyiknél hamarabb ért haza a katona a frontról. Vagy azt, hogy az eltűntnek nyilvánított egyén életében keltezett levele évek múltán, jóval a halála után érkezett meg a címzetthez. A hozzátartozók újra hazavárták, majd ismét elsiratták apjukat. — Sok örömnek, bánatnak vagyunk szemtanúi... Az a jó, amikor kézbe adhatjuk a küldeményt. Sokszor azonban nem találkozunk a címzettel, nincs otthon senki, a férfi, a nő dolgozik, a gyermekek iskolában vannak. A nagyanyára, vagy a nagyapára nem bízzák a pénzt, s így a pénzbeszedés nehezen halad. Előfordul, hogy egy helyre többször is el kell mennünk. — Mitől függ a postások keresete? — Volt idő, amikor egyformán fizettek bennünket. Mostanában már mi is teljesítményre dolgozunk. — De hát akkor jó, ha sok a kézbesítendő levél! — A küldemények száma is fontos. És naponta mintegy százötven levelet hordok szét az újvárosi részben. A pénzbeszedéskor járom az emeleteket. Boldog vagyok, ha az otthon talált emberek közül akad, aki kifizeti a szomszéd lakásban lakó társ számláját is. Nagyon sokat segítenek rajtunk a jó szomszédok. — Ezek szerint arról is van áttekintésük, miként élnek a lakók egy háztömbben. — Már a lépcsőházak tisztasága vagy elhanyagoltsága sok mindent elárul. Nekem azonban minden ember egyforma. Neve van, címe van és küldeménye. — Létezik-e olyan ember, akinek manapság nem érkezik postája? — Valószínű, hogy családon belül vannak olyanok, akik külön nem kapnak levelet. De nincs olyan lakás, lakóház, ahova időnként ne érkezne küldemény. Talán a külvárosban, a város széli embereknek érkezik nagyon kevés levél, s vannak, akik soha senkinek sem írnak, senkitől semmit sem várnak. Ismerek egy embert, akinek a fia a katonaságtól akkor írt haza, amikor a leszerelés előtt a civil ruháját kérte. A fiú anyja régen meghalt, az apa írástudatlan, én olvastam fel neki a fia kérelmét, én segítettem elkészíteni a csomagot, meg is címeztem, s amikor a postán feladtam a küldeményt, akkor jöttem rá, hogy a postaköltséget is nekem kell fizetnem. Amikor a fiú hazajött, megköszönte, hogy segítségére voltam az apjának, de kellemetlen volt, hogy az inget kifelejtettük a csomagból, mert így a társai, akivel leszerelt azt hitték róla, hogy olyan szegény, hogy még inge sincs., — Az ilyen szívességet is beszámolják a teljesítménybe? — A munkánk felmérésekor sok mindent számon tartunk. Vannak közülünk, akik távoli házsorokat, tanyacsoportokat járnak be kevés levéllel úttalan utakon, esőben, sárban, hóban, fagyban kora reggeltől késő estig. Én a lépcsőket taposom, több a vinnivalóm, de mentesebb vagyok az időjárási viszontagságoktól. Több pénzzel dolgozok, nagyobb a felelősség. Az élményeinket, a figyelmességet még nem tartjuk hivatalosan számon. Pedig a postások sokszor a legszomorúbb percekben vannak segítségére embertársaiknak. — Pedig helyet kellene kapni a teljesítmény szerinti díjazásban az emberekhez való viszonyulásnak is. — Fogja az asszony a kezében a levelet, olvassa, sír, már elköszönök tőle, de ő utánam szól, magyarázatot kér. Nem tudom, mi van a levélben, de igyekszem megvigasztalni. A másik eset meg az, amikor a lányok áradó mosollyal jönnek elénk, és tudakolóznak a levél iránt. Ha nincs postájuk, fülünk hallatára utálatosnak neveznek bennünket. — Ami igaz, az igaz. Egyszer én is összevesztem a postásunkkal. Nem hittem el neki, hogy nem érkezett meg az a levél, amelyben a kutyatenyésztők egyesülete arról értesít, hogy részt vehetek Lidikémmel a kiállításon. Azzal vádoltam a postást, hogy a kerékpáron hagyott levélcsomagból, amíg ő az épületben járt, bárki elihette azt a levelet, melynek tartalmáról már telefonon értesítettek. — Lehet, hogy az emberek elcsennek, lopnak valamit. Az is köztudomású, hogy sikkasztások, betörések is vannak. Az életben sok minden történik, de hogy jó órában mondjam, én már a nyugdíj előtt állok, de tőlem soha senki kézbesítésre szánt levelet el nem lopott. Arra viszont van példa, hogy a cím nélküli vagy rosszul címzett levelet az egyazon nevű emberek visszaadták a postásnak, ami után nem a Komlós László szabó, hanem a Komlós László asztalos kezébe jutott a postaküldemény. — Mihez kezd, ha nyugalomba vonul? — Nem tudom elképzelni az otthon ülést. Szeretek barangolni, csak a lábaim bírják a menést. Egyet tudok már előre, hogy én is várom majd a postást, mint ahogy engem most várnak. Most jut eszembe, hogy addigra talán levelezni is kellene majd valakivel, írhatnának néha azok, akik mindig örültek érkezésemnek. Elég a nevemet leírni, a postán a címem tudják. Csomagot nem várok. URBAN János Luxuscipa Miután kirakatainkban megjelentek a külföldről behozott 1200—-1300 dínáros cipők, sokan feltették a kérdést: siniksség van-e erre a fényűzésre, miért költjük devizatartalékunkat ilyesmire? A drága lábbeli azonban eléggé kelendő, akadnak olyanok, akik havi keresete megengedi, hogy megvegyék. Ennek, az importnak védelmezői pedig azt hangoztatják, hogy devizakészletük alig 6 százalékát fordítjuk közszükségleti cikkek behozatalára, nem számítva a mindenféle élelmiszert. Eszerint aránylag szerény eszközöket költünk arra, hogy áruválasztékunkat importcikkekkel gazdagítsuk. ____________ Halfogyasztás A halfogyasztás tekintetében a 24. helyen vagyunk a világon. Az első hely Szenegált, a második Portugáliát, a harmadik Norvégiát, a negyedik pedig Dániát is lett. Portugáliában, Norvégiában egy-egy főre 37 kiló hal jut, nálunk pedig 3 kiló sem. Ez nyitván öszszefügg a halászattal, illetve haltenyésztéssel. Tavaly Dániában 30-szor, Franciaországban 12-szer, Nyugat Németországban hétszer, Olaszországban hatszor, Hollandiában pedig négyszer több hal került a piacra, mint nálunk. Egyébként a mi évi haltermésünk igen kevés, tekintettel lehetőségeinkre, azaz tengerünkre, tavainkra, folyóinkra. Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint, 1965-ben a zajártalomtól szenvedő betegek a hatodik helyen voltak, 1975-ben pedig a negyediken. Az ipartrilag fejlett országok lakosságának 43 százalékát állandóan veszélyezteti a zaj. És ami még aggasztóbb, minden harmadik ember szenved a zajtól nappal és minden negyedik éjszaka. Teli Vilmos nyila álljon bele! A békés svájci népek sem olyan birkatürelműek, ahogy a közhiedelem tartja... (Ez a közhiedelem is többet téved, mint egy pénztárnoknő az önkiben.) Na szóval, a lelkük — mint édesmindrtyájunknak — rugóra jár, s ha nagyon fel találod húzni, mehetsz a Vöröskereszthez, úgy megrúg. Már Hermann Gessler óta forr bennük valami, az idegennek ma már vissza se köszönnek. Sógorom meséli, hogy egyszer, mikor átutazóban kipakolt a zöld fűre frustukolni, hirtelen ott termett egy vagy törpebirtokos s úgy belésuttolt a sült csirkébe, mint Pelé az Adidasba. Mihály (a sági) is bácskai (jánoshalmi) gyerek, szétteregette a bicskát, hogy azzal majd szép gyorsan kieregeti belőle a levegőt. Nos, ha akkor tudják, hogy a svájci postának van egy telefonszáma, amelyet fel lehet tárcsázni, és kiadósan belekáromkodni, nem törölik fel egymással a Bódeni-tó partját. Mert van. Abba, hergottisztikus stílusban belehadarintođ, mi fáj ... „Hogy az a nagyon magas (nem akarok neveket mondani) kit, hová, de mostmindjárt." Bogázni lehet héberül, katalánul, beszarábul, dél-koreaiul... — a készülék azt se mondja: „Én is neked!" Csak mikor a vulkánod már apró kavicsokat pökdös, hallatszik egy halki kattanás: letelt egy károm- kodás-egység, ha folytatod,írnak rád még egy strigu- t lát. Arra azonban nagyon visgyázz, ne reszkessen a kezed, mikor tárcsázol, mert ha véletlenül a rendőr-ügyeletesnek harangozod be ugyanezt, rögvest jönnek a piksztivel. Ez a szám itt nálunk folyton foglalt lenne. Több százan csak azért kapnának idegösszeroppanást, mert hiába tárcsáznak. A vonal túlsó végén pedig egy néprajzos és nyelvkutató nem győzné áldani az eszét, hogy odaült. Arra itt is vigyázni kellene, hogy a közelében se legyen valamilyen jelentős szám. Téves kapcsolás folytán például, minket is naponta összetévesztenek a lekvárgyárral. Ilyenkor nagyon ízetlenek szoktunk ám lenni! ígérem, ha Svájcban járok, figyelmetek nevében feltárcsázom azt a számot és olyat mondok, hogy azonmód megszakad az összeköttetés Bern és Luzern között. Ha ugyan nem a fülke rácsán kaparászok dühödten, mert leesett a tantusz, mielőtt még eszembe jutott volna valami. KOPECZKY László jelest, a vízvezeték beépítését, a szemét kihordásának módját stb. Az elosztó motorok, szivattyúk elhelyezését, a földszinti helyiségek rendeltetését illetően azon Nyugodt álma csak 20— 25 decibeles erősségű zaj mellett van az embernek Ez , a természetes környezet. A fizikai határ 60 decibel, a 180 decibeles állandó erősségű zaj halált okoz. Íme még néhány adat: a közepes forgalom 15 méterről 70 decibeles, a lemezklub 114, az autókürtölés 120 decibeles zajt fejleszt, ban senki sem kérdez meg bennünket, jóllehet ez okozza a legtöbb bajt, gondot. Pedig ajánlottuk már, hogy semmilyen műszaki szerkezetet se építsenek be a lakótömbökbe, még a pincébe sem, mert a hang rendkívül bántó, a legfelső emeletig is terjedhet, inkább kint a parkolóhelyek, zöldövezetek alatt helyezzék el őket. Mindenütt a világon úgy építkeznek, hogy számolnak a zajártalommal. — Nálunk sokan azt hiszik, hogy ő, csak a felügyelők, az orvosok gondja.i 11. oldal A zaj csökkenése folytán a termelékenység 8 százalékkal fokozódik, a balesetek száma pedig 29 százalékkal csökken. tásának. Nem kell csodálkozni, hogy mind több az ideges, türelmetlen, sőt beteg ember. CSÍKOS Zsuzsa