Magyar Szó, 1978. március (35. évfolyam, 58-72. szám)
1978-03-08 / 65. szám
Szerda, 1978. március 8. DUNATÁJ Szolidaritásból kitűnő póteszközök az egészségügyi szolgálatnak A múlt héten beszámoltunk a zombori egészségügyi önigazgatási érdekközösség 1977. évi zárszámadásáról. Az évi pénzügyi jelentést jóváhagyó közgyűlés elégedetten nyugtázta az eredményeket. A betegségi biztosítási alapok eszközeivel való tavalyi gazdálkodás leglényegesebb jellemzője, hogy az év végén jóval több pénz került a fejlesztési alapba, mint ahogy tervezték. Az érdekközösség jelentésével párhuzamosan megvitatták az Egészségügyi Központ társultmunka-alapszervezeteinek múlt évi gazdálkodását is. Most erről és az érdekközösség önigazgatási szerveinek ezzel kapcsolatos intézkedéseiről adunk rövid tájékoztatót, fedezésére is alkalmas, vagy az új sebészeti pavilonban a test különböző részein fe t is használhatnánk, de melentkező jellegzetes hőmérködtetésükkel egészségvesérlet alapján rákszűrésvédelmünkben már most is szolgáló berendezés. Ezeket jelentős lépést tennénk előa legkorszerűbb készülékerekét, melyekből Vajdaságban még nemigen van, később M. A. Kit köszönt a nőnap alkalmából? Az Egészségügyi Központ társultmunka-alapszervezeteinek zárszámadásai alapján egyértelműen megállapítható, hogy az anyagi helyzet tekintetében lényeges javulás állt be. Míg egy évvel korábban öt társultmunka-alapszervezet volt kénytelen szanálási programot hozni, az idén csak a sebészeti szolgálatok veszteségesek. Az Egészségügyi Központ egészében is negatív mérleggel zárta az 1976. évet, az 1977. évben vállalati szinten pedig több, mint 2 millió dinár tiszta nyereséget könyvelhetett el. Az ilyen jó eredményhez az érdekközösség küldötteinek megértésére is szükség volt. A nyersmérleg alapján ugyanis még két társultmunka-alapszervezetnek, az anya- és gyermekvédelmi szolgálatnak és az ideggyógyászatnak is vesztesége volt. A zárszámadás véglegesítése közben az érdekközösség összesen még 750 000 dinárt juttatott e két társultmunka-alapszervezetnek a munka szabad cseréjéről szóló önigazgatási megegyezésben megállapított mércék mellett. Az indok az volt, hogy több munkát végeztek a tervezettnél, szolgáltatásaik díja pedig kedvezőtlenül alakult. Még nem készült el a sebészeti szolgálatok 196 millió régi dináros vesztesége szanálásának programja, de az itt dolgozóknak lényegében már nem kell aggódniuk a hiány fedezését illetőleg. Az Egészségügyi Központ keretében belül jól szervezett szolidaritási akció indult. A rendes szolidaritási alapba minden társultmunka-alapszervezet befizette jövedelmének 0,75 százalékát, s így már 41,6 millió régi dinár gyűlt össze. Az akció az ezen felüli szolidaritást szorgalmazta. Minden nyereséggel gazdálkodó társultmunka-alapszervezetben a dolgozók gyűlésein a szolidaritási alapba megszavaztak még 5—10 millió régi dinárt, a gyógyszertár 71 milliót. Összesen 142 millió dinár gyűlt össze, a hiányzó 54 milliót a közgyűlés már elfogadott pozitív állásfoglalása alapján az érdekközösség a tartalékalap eszközeiből pótolja. A sebészeti szolgálatok veszteségeinek okait még a szanálási terv kapcsán majd megtárgyalják. Az alapvető okra már most rámutattak és azt tulajdonképpen az idei szabad munkacserét szabályzó önigazgatási megegyezéssel már részben el is hárították. A sebészeti szolgáltatások díjait ugyanis az átlagos 13 százalékos növekedés mellett 25—48 százalékkal növelték. A takarékossági intézkedések azért nagyon is időszerűek lesznek, mert a napi 15—16 műtét igen magas kiadásszintet jelent, amit csak az eszközökkel való ésszerű gazdálkodással lehet ellensúlyozni. Az érdekközösség közgyűlése legutóbbi ülésén beruházási póteszközöket is jóváhagyott. Ismeretes, hogy a fejlesztési alap minden lehetőségét igyekeznek a kórházépítésre, vagyis a sebészeti pavilonra fordítani. Segítségre máshol is szükség van. Most négy szolgálat munkafeltételein és egészségügyi felszerelésén javítanak. Az egészségvédelmi intézet 115 millió régi dinárt kapott a biokémiai laboratórium felszerelésének felújítására. A kórház belgyógyászati osztályán a gyomorbántalmak megállapítására és gyógyítására rendeznek be külön részleget 9 millió dináros segítséggel. A polgárok szempontjából nagyon is közérdekű a röntgenszolgálat beindítása a Mirna utcai rendelőben. A kórházban működő eddigi szolgálat már túlterhelt. Most már elegendő szakorvos és technikus van, 25 millió dináros beruházással rövid idő alatt a város központjában is lesz egész napon át fogadó rönt igen-szolgáltat. Igen időszerű nagyobb beruházásról is szó volt. Az érdekközösség 100 millió régi dinárt vagy ennél nagyobb összeget is jóvá- hagyna a betegségmegelőző munka korszerűsítésére. Az Egészségügyi Központ szakemberei a napokban vitatják meg, hogy milyen készülékeket kellene vásárolni. Számításba jöhet egy ultrahanggal működő, leginkább a szülészetben és a nőgyógyászatban használatos készülék, mely azonban minden daganat korai fel-SZALAI Edit IV. osztályos tanuló, Kopács: — Ajándékot veszek édesanyámnak, és elmondom neki a verset, amit az iskolában tanultunk: Édesanyám. Van-e ennél [szebb szó Szebben hangzik, mint a [legszebb muzsikaszó. Amikor a gyermek ezt a [szót kiejti, édesanyja szívét boldogság [hevíti. És azt kívánom néki, hogy [sokáig szeresse meg [fiát és lányát. GELÉB Károly vasutas, Gombos: — Virággal kedveskedek a ház asszonynépének, édesanyámnak, feleségemnek, húgomnak egy-egy filodendront veszek. PESTI István autószerelő, Doroszló: — A figyelmesség a legfontosabb, feleségemnek, édesanyámnak veszek egy kis ajándékot. A szövetkezetben, ahol dolgozom, szintén egy kis ajándékkal kedveskedünk a nőknek, és aznap helyettük is dolgozunk. A nők egyenjogúsága évről évre mindjobban megnyilvánul. ZÁMBÓ József, egyéni termelő, Szilágyi. — Kislányomnak először megmagyarázom, hogy nők napja van. Kis meglepetést készítek feleségem és a kislány részére. Valamikor nem volt divat a nőnap, de az utóbbi időben nálunk is ünnepelik. Sajnos, az ország egyes részeiben a nők még mindig nem egyenjogú tagjai a társadalomnak. Elsősegélynyújtásnak nevezzük azon eljárások összeségét, amelyekkel a balesetek színhelyén segítünk a szerencsétlenül járt embertársainkon. Természetesen az ilyen segéllyel nem tesszük szükségtelenné a későbbi orvosi beavatkozást, házi vagy kórházi kezelést, azonban elháríthatjuk a közvetlen veszélyeket, amelyeknek a szerencsétlenül járt ki van téve, és amelyek miatt akár az életével is fizethet. Hány eszméletét vesztett egyén fulladt már az utca pocsolyájába, és hányan elvéreztek már jelentéktelen sérülésekből csak azért, mert a közelben nem volt senki, aki segítséget nyújthatott volna. A civilizált világ fejlett gyáripara, a közlekedés mai fejlettségi foka nap nap után a sérülések százait-ezreit okozzák, nem is beszélve a különféle elemi csapásokról, vagy egy esetleges háborúról. Mindezek megkövetelik, hogy a lakosság mind nagyobb számbanmegismerkedjen az elsősegélynyújtás alapszabályaival, hisz nagyszámú sérültnek a megfelelő rövid időn belül az egészségügyi dolgozók nem képesek elsősegélyt nyújtani, így a nem sérült lakosok lesznek kénytelenek e felelős és egy bizonyos fokú tudást igénylő ténykedésben aktívan részt venni! Természetesen nem is beszélve arról, hogy az ilyennemű ténykedésre sokszor szükség van otthon, a munkahelyen az utcán és másutt is! Az utóbbi időben különösen a közúti balesetek követelnek nagyon sok áldozatot. Hazánkban az 1974-ben, 1975-ben és 1976-ban elhalálozottak száma évente meghaladta a négyezret, csak Vajdaságban pedig a négyszázötvenet, míg a sérültek száma ötvenezer, tartományunkban pedig ötezer körül mozgott! Érthető tehát, hogy a vezetői engedély megszerzésekor a jelölteknek elsősegélynyújtásból is vizsgázniuk kell, hisz ők azok, kik az utakon történő baleseteknél a sérülteket elsősegélyben részesítik. Sajnos, ennek ellenére még ma is vannak vezetők akik a baleset láttán a segítségnyújtás helyett fokozzák a sebességet, hogy mielőbb elhagyhassák a baleset színhelyét, nem is gondolva arra, hogy a megsérült embertársuk esetleg emiatt életét is veszítheti vagy, hogy holnap éppen ő lesz az, aki segítségre szorul! Az 1963. évi szkopjei földrengésnek körülbelül 1100 halálos áldozata volt, a sebesültek száma viszont meghaladta a 3300-at, ami nagyban megnehezítette az elsősegélynyújtást. A szakértők szerint egy esetleges világháború, bombázás stb. esetén a polgári lakosság körében az áldozatok és a sérültek száma ennél jóval nagyobb lesz, s ezért az elsősegélynyújtás még nagyobb jelentőségű. Az elmondottakat figyelembe véve lapunk egészségügyi rovatában a következő néhány számban ismertetjük az elsősegély nyújtás alapszabályait. Célunk, hogy az olvasók meggyőződjenek e tevékenység fontosságáról és, hogy a különféle hasonló írások, könyvek elolvasásával egy bizonyos fokú tudásra tegyenek szert, tehát könnyen segítségére siethetnek mind családtagjaiknak, mind munkatársaiknak stb. Elsősegélyre leginkább azok a személyek szorulnak, kik különféle sérüléseket szenvedtek, vagy pedig akiknél bármilyen oknál fogva a létfontosságú szervek egyikének (szív, tüdő agy stb.) működésében hirtelen zavarok álltak be, amelyek közvetlen veszélyeztetik az egyén életét. A sérüléseket leginkább különféle erők okozzák, amelyek alapján megkülönböztethetünk: — mechanikai sérüléseket: zúzódások, törések, vágott vagy szúrt sebek stb., de ide tartoznak a robbanás és a légnyomás okozta sérülések is, — az abnormális hőmérséklet okozta sérülések: égési sebek, vagy pedig a fagyás okozta elváltozások. — vegyi sérülések. A szerencsétlenül járt személyek nagy részénél azonbanban a sérülés jelei nem láthatók, mégis elsősegélyt igényelnek, mert különben néha gyors halál következik be. Így például azonnali beavatkozást igényelnek a különböző okokból hirtelen előálló fulladások (vízbefúlás, idegen testek belélegzése stb.), áramütés, napszúrás, különféle mérgezések stb. Lapunk következő számában az ÉLESZTÉSI ELJÁRÁSOKRÓL IRUNKI RENDELŐII KÍVÜL (ORVOSI TANÁCSOK) Rovatvezető: Dr. üveges Zoltán belgyógyász, kardiológus Az elsősegélynyújtás jelentősége 7. oldal Zombori (művelődési) gondok A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület egyesek szerint 7, mások szerint 3—4 éve nem tartott évi közgyűlést. Már az a tény, hogy nem is tudják pontosan, mikor ült össze legutóbb a tagság, hogy beszámoljon a tevékenységről, a pénzügyekről, és hogy vezetőséget cseréljen, némileg igazolja szándékunkat, hogy fényt derítsünk arra, mi történt az egyesület berkeiben, az elmúlt 6-7 évben. Előrebocsátom azonban, nehéz lesz a vállalkozás, mert még azoknak sem világos minden, akik régi tagok, hát még a kívülállóknak. Elmérgesedő, botrányt jelző vádaskodással, szócsatával egyéni hangvétellel vette kezdetét a nagy sikerekre visszatekintő egyesület keddi közgyűlése. Az újságíró előtt is nyilvánvalóvá vált, nemcsak a tagok, főleg a fiatalok érdektelensége a magyarázat arra, hogy több éve pang az egyesületi tevékenység. A nagy hangzavarban végül hallgatni kezdték az elnöki beszámolót. Kapitány György, az eddigi elnök, ecsetelte az elmúlt időszakban végzett munkát, a beszámoló azonban eléggé vázlatos volt. Igaz, elhangzott a bírálat, ha valamennyien felelősségteljesebben dolgoztak volna, annak lett volna eredménye. Abból a mondatból, hogy össze kell fogni a haladás érdekében, kiviláglik, hogy nem volt összetartás. Véleményünk szerint itt kell elkezdeni a válságcsomó kibogozását, a széthullásnál, amely akkora erőre kapott, hogy felbomlasztotta az egyesületi életet. Egykét kisebb-nagyobb sikerrel végződő kezdeményezésen kívül nem történt semmi, ami igazolta volna az egyesület társadalmi létjogosultságát. Maradt csupán a kártyaszoba, meg a kocsma. Hát igen, a kocsma. A közgyűlésen az egyik felszólaló epésen megjegyezte: ez nem művelődési egyesület, hanem kocsma. Van ebben a súlyos ítéletben jókora igazság is. Sok bajt hozott az egyesületnek a bérbe adott és jövedelmet hozni hivatott büfé. Többet vitt ugyanis, mint amennyit hozott. Közös volt a könyvelés, a közös lónak viszont túrós a háta. Hétmillió régi dináros veszteséggel vette át a vezetést a 6-7 évvel ezelőtt választott eddigi vezetőség. Sokakat érdekelt, minket is, hogy lehet ilyen nagy vesztesége egy műkedvelő egyesületnek?! A kényesnek tűnő kérdés elhangzott a tegnapi közgyűlésén is. A veszteség keletkezését nem nehéz megmagyarázni. Az 1960-as évek végén, az egykori, hírnevet szerző színjátszó csoport tevékenysége a kelleténél többe került, két fizetett tisztviselője volt az egyesületnek, de a fő ludas a büfé, amely csak a bérlőnek hozott hasznot. Az adósságot azóta sikerült kifizetni az egyesület szemszögéből furcsa hitelezőknek, különféle kereskedelmi, meg dohányvállalatnak. Tehát a veszteség keletkezését, mint említettük, nem nehéz bemutatni, annál nehezebb megmagyarázni, hol maradt le a társadalmi ellenőrzés. De ne időzzünk túlságosan hosszan ennél a kérdésnél, még majd az lesz a benyomás, hogy az utóbbi időben jövedelmező büfé indította el a lejtőn a kocsit. Térjünk vissza az elnöki beszámolóhoz. Az elmondottakon kívül kitűnik belőle, hogy a fiatal tagok lassan-lassan kedvezegetten kikapcsolódtak a munkából, a választmány inkább az anyagi gondokkal vesződött és nem tudott közvetlen kapcsolatot teremteni a tagsággal. Széthurcoltál a szertár nagy részét, több leltári tárgy eltűnt. Magára maradt a színjátszó csoport, a zenei szakosztály, mind ritkábbak lettek az ismeretszerző, tudásbővítő előadások. A bélyeggyűjtő szakosztály volt a legtevékenyebb és csupán a testvérvárosi, bajai József Attila Művelődési Házzal tervezett együttműködési program valósult meg maradéktalanul. De, talán ne is csűrjük-csavarjuk tovább a dolgot. Úgysem az volt a szándékunk, hogy kiteregessük az egyesület szennyesét, de elkendőzni sem akartunk semmit. A szokásosnál hosszabb boncolgatásba azért bocsátkoztunk, hogy hozzájáruljunk a dolgok kiderítéséhez. " Egyetértenek velünk, hogy a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület létjogosultsága nem vonható kétségbe, csakhogy az igazolására társadalmi munkával kell bizonyítani. A községi művelődési érdekközösség a benyújtott, tevékenységi program szerint finanszírozza a munkát, akárcsak a község többi műkedvelő egyesületét is, amelyekben — a Petőfi Sándor Művelődési Egyesülettel ellentétben — sikeres, eredményes és dicséretes munka folyik. Petőfi Sándor műkedvelői, sajátos népművelői is képesek ilyen tevékenységre, csak el kell ásni a fölöslegesen forgatott harci bárdot. VIRÁG István