Magyar Szó, 1978. június (35. évfolyam, 163-177. szám)

1978-06-30 / 177. szám

Péntek, 1978. június 30. MAGYAR SZÓ 13. oldal MS Split a Mediterrán Játékok jegyében él Splitben az ember min­denütt a jövő évi földközi­tengeri játékok szimbólu­maira bukkan. Fiatalok ez­rei viselik a játékok jelvé­nyével díszített ízléses tri­kót, feliratok, plakátok, zászlók, a jelvényárusok hada hívja fel a figyelmet a legrangosabb sportver­senyre, amelyet valaha is megrendeztek Jugoszláviá­ban. A Slobodna Dalmaci­ja naponta közöl informá­ciókat a közelgő verseny­ről és a napokat is szám­lálja visszafelé. Még 444 nap, áll a mai lapban. A Földközi-tengeri játé­kok létesítményeinek épí­tése jó ütemben halad. Az 50 000 néző befogadására alkalmas stadion körvona­lai már kialakultak, köz­vetlen közelében megkez­dődtek a medencék körüli talajmunkák, a napokban rajtol az új sportcsarnokot építő brigád is. A Játékok igazgatóságá­nak tagjaival folytatott be­szélgetésben megtudtuk, hogy Split máris a nagy­szabású sportrendezvény je­gyében él, és hogy elkép­zelhetetlen bármilyen fenn­akadás. A város egész la­kossága különböző formá­ban részt vállalt az előké­szítésben, a nagyszámú szakember tevékenysége pe­dig a biztosíték, hogy a jö­vő év szeptemberében min­den tekintetben színvona­las rendezvényt ad a világ­nak a jugoszláv tenger­part egyik legszebb városa. 34. JUGOSZLÁV KERÉKPÁROS KÖRVERSENY Két év után útszakasz-győzelem Szlavónbródba a horvát színekben versenyző Vlatio Fumic érkezett meg elsőnek . Jó időben izgalmas hajrá (Munkatársunk jelenti Szlavónbródból) Tegnap Banjalukától Szlavón­­bródig, a 34. jugoszláv kerék­páros körverseny hetedik, 114 kilométeres útszakaszán hajtot­tak a versenyzők. A győztes végre nem szovjet, hanem ha­zai kerékpározó lett, mégpedig Vlado Fumic személyében. Igaz, nem nemzeti, hanem hor­vát színekben versenyez, de ez egy csöppet sem csökkenti örö­münket. Pontosan két eszten­deje várunk már arra, hogy jugoszláv versenyzőt láthas­sunk a legnagyobb hazai kerék­páros körverseny dobogójának legmagasabb fokán, hiszen leg­utóbb 1975-ben Janez Zakotnik győzelme után csak külföldi-Áthaladva a Száva-hídon és beérve Bródba, még mindig együtt tartott a csoport, s 500 méterrel a cél előtt sikerült csak a jugoszláv Moravecnek megugrannia. Túl korán kezdte azonban a hajrázást, így nem sikerült kitartania végig. A finisben az utolsó 200 méteren beérték, s el is hagyták néhá­­nyan, úgyhogy Moravec csak hetedik lett, de a zűrzavart kihasználva Fumié ugrott meg, és sikerült félméteres előnnyel a világhírű Averin előtt átszá­guldania elsőként a célon. Mö­göttük a harmadik helyet az eddig leggyengébb szovjet Za­­vorov szerezte meg. Természe­tesen nekik és a csoport töb­bi tagjának is egyenlő volt az idejük, éspedig 2:33,44 óra. A győztesnek járó időelőnnyel (30 másodperc az első helyért, 20, a másodikért és 10 a har­madikért) Fumié állt a dobogó legmagasabb fokára. Az utá­nuk következők ideje 2:33,44 másodperc, köztük van az összes­­jugoszláv és magyar vá­logatott­ tag is. Az összesített egyéni sorrend­je nem változott. Pikkuus ve­zet 21:13,10 órával, mögötte hon­fitársa, Nyikityenko 6,36, Gu­­szeinov 7,49, Averin 8 perces lemaradással, a lengyel Piasec­­ki lemaradása 9,42, Ő áll az 5. helyen, a 7. magyar Takácsé 11,39 perc, a 15. jugoszláv Bu­­licé 25,45, a 17. Arszovszkié 28,02, a 18. Frelihé 28,40, a 19. Moravecé­ 31,13, a 28. Udovicé 35,42 és az 53. Boján Ropreté 1:11,2 óra. Csapatversenyben az élen ál­ló Szovjetunió ideje 63,50,27 óra. A második lengyel csapat 31,40, a harmadik csehszlovák 33,57, a negyedik magyar 54,32 perccel marad le az elsők mö­gött, az 5. helyen álló jugo­szláv együttes lemaradása pe­dig 1:02:33 óra. Ma a karaván a Szlavónbród és a Borovo közti leghosszabb, 167 kilométeres távon hajt. Az indulás ideje 12.15 óra, a cél­­baérkezésé pedig kb. 17 óra. GÁSPÁR Mihály Szkopjétól Vršićig Slobodan Bosiljčić, a Nem­­­­zetközi Kerékpáros Szövet­­ség egyik elnöke és a kör­verseny szervező bizottságá­nak tagjától szerzett értesü­léseink szerint a jövő évi, jubiláns, 35. körverseny Szkopjéban kezdődik, és a legnehezebb hazai célban, a Vršićen ér véget. A verseny 10 napos lesz és 11 útszakasz­ból áll. Az elsődleges tervek szerint a karaván útja Ma­cedónián, Szerbián, Vajda­ságon, Bosznia-Hercegovinán, Horvátországon és Szlovéni­án át vezetne. ek — leggyakrabban a szovje­tek — nyerték az útszakaszo­kat, és vitték el a pálmát a körversenyről. Banjalukát elhagyva mellénk szegődött Edvard Rajković, ju­goszláv szövetségi kapitány, és kihajolva kocsija ablakán így dühöngött: — Ilyet még nem láttam. Na­gyon félnek a szovjetektől. Egyik sem mer kezdeményez­ni, szökéssel próbálkozni, hi­ába szidok, hiába könyörgök. Vajon mikor akarnak elérni valamit, ha nem most? Rövid a táv, Pikkuusék erőnlétfölé­nye most nem sokat érne. Csak bátorság kellene a kiugráshoz­ ,de hiába idegeskedett a szö­vetségi kapitány, a válogatott versenyzői nem próbálkozta­k szökéssel. A derventai célba elsőnek a volt ifjúsági világ­bajnok olasz Primavera futott be kb. 500 méteres előnnyel Pikkuus és a csehszlovák Ga­­lik előtt. A sárga trikót viselő szovjet versenyzőnek azonban a 87. kilométeren hátsókerék­hiba miatt le kellett állnia, s így tulajdonképpen elvesztette esélyét az első helyért folyó h­arcban. A csoportot azonban beérte, s körülbelül 10 kilo­méterrel a szlavónbródi cél el­őtt a csoport is beérte az olasz szökevényt. A hajrában hatalmas harc alakult ki, többen is próbálkoz­tak kiugrani, de az ébben együtt tartó szovjet versenyzők nem engedték meg senkinek sem a szökést, . .. . 31. HADSEREGBAJNOKSÁG, SPLIT Ez már a negyedik bajnokságom Beszélgetés Boro Pekmezovictyal, Zágráb kézilabda-csapatának szakvezetőjével és játékosával (Különtudósítónk jelentése) Tito elnök beszédeiben gyakran rámutat a sokolda­lúság fontosságára. Ez a kö­vetelmény a Jugoszláv Nép­hadseregben nélkülözhetet­len, főképp ha vezetőkáderek­ről,­­tisztekről van szó. A sok­oldalúság előny a kiképzés­ben, a nevelésben, min­denütt, ahol fiatalokat oktatnak. A hadsereg pe­dig a fiataloknak az egyik legfontosabb nevelője, köte­lékeiben sok minden addig elmulasztott pótolható. Hadseregünkben a tisztek között igen sokan mondhat­ják magukat sokoldalúan képzeltek. Egyikük Boro Pek mezovic zágrábi altiszt, a Tito marsall kaszárnya kato­naklubjána­k irányítója. Mű­velődési vagy testnevelési kérdésekben a kaszárnyá­ban és azon kívül is nagy tekintélynek örvend. Előbb a sportoló. Immár negyedik éve tagja a zágrábi körzet kézilabdacsapatának, az idén a szakvezetői teendőket is ellátja, mégpedig sikeresen aktív játékosok nélküli jó csapatot kovácsolt össze, az 5. forduló után Zágráb a 3. helyen áll. A művelődésről­ kiváló zenész, a harmonika mestere. Kaszárnyájában katonakórust alakított, mely évek óta sikeresen működik. Szöveget ír, zenét szerez, hangszerelést ad, vezényel. A zágrábi ka­tonakórus irá­nyításával sok sikert ért el a harci dalok szemléin, a Jugoton kiadásában több hanglemezük jelent meg. Most pedig a 35 éves Bo­ro Pekmezovicé a szó, a hadseregbajnokságról kér­tünk tőle nyilatkozatot. — Örömmel jöttem a 31. hadseregbajnokságra, ez már a negyedik, amelyen részt veszek. Ismerem a verseny hangulatát, mindig örömmel tölt el, ha sportoló katoná­ink között lehetek. Az idei verseny magas színvonala nemcsak a nagyszámú ak­tív sportoló teszi azzá, a töb­biek is tudnak és igyekez­nek. Rámutatok azonban egy problémára is. Az aktív spor­tolók elosztásáról van szó. Természetesen támogatom, hogy egy sportág válogatott­jai lehetőleg egy helyen szolgáljanak, ott, ahol sport­águkkal rendszeres­­ fog­lalkozhatnak, hogy kiesésük minél kisebb legyen, hiszen az új nemzetközi sikereik­re nagy szükség van. Fur­csa azonban, hogy egyes köz­társaságok, értem alattuk a katonai körzeteket, kisajátít­ják maguknak az aktív sportolókat köztársaságukból. Szerintem ezt nem kellene megengedni, mert ha min­denki átveszi ezt a gyakor­latot, akkor nemsokára köz­társaságközi játékokat ren­dezünk, nem pedig hadse­regbajnokságot. — Zágráb az utóbbi évek­ben szerény eredményeket ért el, de ez nem aggaszt senkit. A jövőben intenzí­vebbek lesznek előkészüle­teink, az aktív sportolók na­gyobb számú toborozására nem gondolunk. Nem kívá­nunk magunknak hírnevet szerezni a katonák sikerei­vel, a mind több sportolási lehetőséggel a katonáknál szeretnénk tartalmasabb éle­tet biztosítani, szolgálati idejük alatt. EREDMÉNYEK Kosárlabda: Split—Ljub­ljana 66:76, Niš—Katonaisko­lák 102:28, Belgrád—Zi­­mony 74:78, Szkopje—Tito­grad 65:43, Szarajevó—Zág­ráb 86:79. Vezet: Zimony és Szkopje 10—10 ponttal. Röplabda: Split—Zágráb 2:0, Katonaiskolák—Tito­grad 2:0, Zimony—Ljublja­na 2:1, Szkopje—Szarajevó 2:0, Belgrád—Niš 2:1. Vezet Szkopje 10 ponttal­, követi Belgrád 8 ponttal. Kézilabda: Katonaiskolák —Titograd 27:30, Zimony— Split 22:14, Szkopje—Zágráb 11:11, Niš—Szarajevó 20:28, Belgrád Ljubljana 17:19. Ve­zet: 1. Szarajevó 10, követ­kezik Zimony, 8, Zágráb és Szkopje 7—7 ponttal. CSORDÁS Árpád Egy győzelem — két meglepetés Jugoszlávia—Lengyelország 24:21 A jugoszláv kézilabdázók még egy értékes győzelmet arattak a Jugoszláv Trófeáért folyó tor­nán. A lengyelek sokáig fölé­nyesen vezettek. El kell ismer­ni: a szünetig, sőt, a második félidő elején is jobbak voltak. De amikor megkezdődött a haj­rá, Krivokapicék sorra lőtték a gólokat. Gyorsan kiegyenlítet­tek, az utolsó percekben pedig még arra is telt erejükből, hogy a minimális vezetést újabb gó­lokkal erősítsék meg. A győze­lem kivívásában Krivokapicon kívül még két vajdaságinak volt jelentős szerepe: Jovovic négy, Janjic pedig három góllal járult hozzá ahhoz, hogy a má­sodik forduló után a jugoszláv válogatott legyen a táblázat élén. Az első nagy meglepetést a svájci válogatott szerezte: telje­sen megérdemelten legyőzte a négyszeres világbajnok román válogatottat. A harmadik találkozón is meg­lepetés született. A szovjet válo­gatott nagy fölényt harcolt ki a magyarok ellen, mindig két-há­­rom góllal vezetett. A mérkőzés utolsó három percében Kovács, a magyarok legjobbja lépett színre. Amikor látta, hogy Mol­nárral és Szilágyival indított tá­madásai valahol elakadnak, szó­lóakciókra vállalkozott. 17:16-ra úgy szépített, hogy kicselezett négy szovjet játékost, az egyen­lítő gólt pedig úgy érte el, hogy a kapuból kimozduló Tjomint is megtévesztette. A Jugoszláv Kézilabda Trófea második napjának eredményei: Svájc—Románia 24:19 (11:9) Szovjetunió—Magyarország 17:11 Jugoszlávia—Lengyelország 24:21 (12:14) 6. Lengyelország 2 0 0 2 45:49 0 A táblázat: 1. Jugoszlávia 2 2 0 0 51:40 4 2. Szovjetunió 2 1 1 0 42:41 3 3. Svájc 2 1 0 1 43:46 2 4. Románia 2 1 0 1 40:43 2 5. Magyarország 2 0 1 1 36:38 1 Fogadás a Vesna tiszteletére Miloš Zlokolica, a zombori Községi Testnevelési Szövetség elnöke fogadást adott a Vesna női kézilabdacsapat tagjainak tiszteletére abból az alkalomból, hogy a zombori lányok ragyogó sikersorozatukat a szövetségi ligába jutásért folyó minősítő tornán is folytatták. Az elnök gratulált a lányoknak és külön Samarđžićnak, a klub fáradha­tatlan edzőtanárának. Királyságit egy középcsatárért Az átigazolási időszak elsejétől nyolcadikáig tart — Mint mindig, most is majd mindenki megy, vagy jön! — Kit tett átadólistára a Vojvodina? — Morača, Majer és Petrovic az új szerzemény Holnaptól kezdve meg­kezdi munkáját a futball­­börze. Nyolc nap alatt le kell bonyolítani minden át­igazolást a profi klubokban. Pontosabban az egymás közti adásvételt, habár ez a terminus már régen nem felel meg a valóságnak, a történéseknek, az előírások­nak. A múltban leginkább úgy volt, hogy óriási port ver­tek fel nemcsak a klubok, hanem a játékosok is óha­jaikkal, hogy ezt igazolják meg azt, illetve, hogy ide mennek vagy oda, hogy az­tán a végén majd hogy nem semmi se történjen. Az idén is, mint az utóbbi húsz évben, leginkább csa­tát kerestetik. Nemegyszer elhangzik a szállóige: Királyságot egy­­ csa­tárért ... Hogy kinek van joga eny­­nyit még csak ajánlani is, az már más lapra tartozik. Tény az, hogy Kustudic kö­rül valóságos mesék keltek szárnyra. Külföldre hívták, itthon is kapós. A Hajdúk kívánja megszerezni, marad a Rijekában, a Dinamó kö­zépcsatára lesz... Mindezt vagy ő, vagy me­nedzsere nagyon ügyesen csinálja. Megfizeti ezt a rek­lámot valaki. Szerencsére, most volt a VB, és a sport­lapok kevésbé árasztottak el bennünket ezekkel a fut­­ballcsámcsogásokkal, ízlés­telen, amit minden nyáron csinálnak. Mert bármennyire érdekli is az embereket az, hogy kik játszanak majd a következő évben kedvenc csapatukban, nem feltétle­nül szükséges mindennap kikonstruálni egy újabb ka­csahírt csak azért, hogy fenntartsák az érdeklődést. Se szeri, se száma mind­azoknak, akik bejelentették távozásukat. Hogy hányan hagyhatják ott eddigi klub­jukat, hánynak jár le a szerződése, vagy hányra szá­mít többé a szakvezetés, szinte senki sem tudja. A legnagyobb biztonsággal le­het azonban állítani, hogy ez az átigazolási időszak is a sok hűhó semmiért shakespeare-i mondással lesz nyugtázva. Egy-két nevesebb játékos biztosan klubot változtat azonban. Džoni valószínűleg a Partizanban folytatja pá­lyafutását, Tomic­ és Bačva­­rević pedig a Rijekában. A külföldre távozókról jobb nem beszélni, mert oda leginkább a legjobbak men­nek. Ez az állandó vérvesz­teség egyike a jugoszláv labdarúgás legnagyobb problémáinak. Csak egyné­hányat említenénk: Vukotic, Svilar, Trifunovic ... A Vojvodina egy nagyon viharos versenyév után, s mi sem természetesebb, minthogy igyekezett és igyek­szik kellőképpen felfrissíte­ni sorait. Egyelőre két ka­pust, Májért, a Spartacus­­ból és Petrovicot, a kulai Hajdúkból, valamint Mora­­cát, a Teteksből szerződtet­te. Ezzel természetesen nem zárta le az újak listáját. Néhány játékost még hozni szeretnének, de nevüket egyelőre titokban tartják. A Vojvodina elengedi Lu­­cicot, Leticát, Nenadicot, Lő­­rinczet és Janjušt. Hogy ezek elmennek-e vagy sem, majd eldől a következő napokban* A. F. Ma kezdődik Újvidéken Vajdaság sakkbajnoksága Újvidéken az NSZK sakk­klub termeiben 18 verseny­ző részvételével ma kezdő­dik Vajdaság egyéni sakk­­bajnoksága. Először történt meg, hogy csak selejtezők után lehetett benevezni a tar­tomány legjobb sakkozóinak versenyére. A tavalyi baj­nok Petar Popovic nem vesz részt rajta, távollétében az eddigi tízszeres bajnok Bu­­ljovčić az egyik fő esélyes, de az első hely várományo­sai között emlegetik a kikin­dai Popovot is. Az első két helyezett jogot szerez arra, hogy induljon az országos egyéni bajnokságon, íme, a részvevők névsora: Buljovčić és Mašić (nemzet­­ közi mesterek), Kapelan, S. Popov és Notaroš (mesterje­löltek), Doljanin, Marjan, Brujić, Dragović, Mamužić, Vujović, P. Orlov, M. And­­rijević, Stanojevié, Belié, Pe kováé, Nikolić (Bućan) és Bu ha (S. Knežević). TITOVO UZICE. — A nemzet­közi sakktorna negyedik fordu­lójának eredményei: Ljubojevic —Ermenkov függőben, Rajković —Jovčić 1:0, Kuraica—Bagirov 1:0, Jansa—Todorcevic remi, Ra­dojčić—Smejkal 0:1, Matulovic —Kovačević függőben, Anders­­son—Tringov remi. A második és harmadik forduló függő játsz­máinak folytatása során: Matu­­lovic—Andersson 1:0, Rađojčić— Triagov remi, Kovačević—Ra­­dojčić 1:0. Az élcsoport: Smej­kal 3, Kuraica és Rajkovic 2,5, Ljubojevic, Ermenkov és An­dersson 2 (1) pont stb. Itthon majd alkalmazzuk a tapasztalatokat Szabó István levele a Magyar Szónak Kínából +Pekingből Nanningba vezetett utunk, a fővárostól 2500 I11 km-re délre, a Vietnami DK határa közelében fekvő városba. Útközben leszálltunk Hunan tartomány fővárosában, Csangsában. Ez a város arról nevezetes, hogy Mao Cetung elnök itt végezte egyetemi tanulmányait. Szülőfaluja, Shaos­­han alig 100 km-re fekszik a tartományi fővárostól. Sajnos, ezt a nevezetes helyet nem volt időnk megtekinteni. Nanning, ez a délkelet-kínai város Kuanghszi tartomány fővárosa, több mint 3 millió lakosa van. Itt szívtuk először magunkba a szubtropikus övezet jellemző, páradús levegő­jét. Állandóan nedves volt a ruhánk, hajunk, s ha a gazdag növény- és állatvilág nem kötötte volna le ЏдуеГтипкеГ, ne­hezen viseltük volna el a nagy hőséget. Szállodánkban egyéb­ként állandóan működtek a ventillátorok. A nanningi nevezetességek közül megtekintettük a vá­ros közelében levő cseppkőbarlangot, amely méreteit tekint­ve hasonlít a postojnaihoz. Vendéglátóink elmesélték, hogy a közelben vannak tigrisek is, de mi egyet sem láttunk. Este, a mérkőzés után, amelyet a fiúk 5:0, a lányok 5:3- ra vesztettek, nagyszabású fogadást rendezett tiszteletünkre a tartományi politikai és sportvezetőség. Liang Ko-liang, a világ egyik legkiemelkedőbb asztaliteniszezője mellettem ült a fogadáson, és jó házigazdához illően gyakran emelte poha­rát a jugoszláv—kínai sportbarátságra. Néhány gyűszünyi pohár híres kínai ital, Mao Tai elfogyasztása után Juhász­nak a fülébe súgtam, „ha így folytatjuk, akkor ebből Mao Tej lesz, és mi is aludni fogunk, mint a tej” A fogadás utáni napon mindannyiunkra üdítően hatott a görögdinnye, amelyből mindaddig újra szolgáltak fel, amíg tányérainkat üresnek találták. Kínában az a szokás, hogy az üres poharat vagy tányért azonnal újratöltik. Nanningból Kantonba vezetett utunk. Ennek a városnak 5,5 millió lakosa van, az egész Kanton tartománynak pedig 50 millió. A városban megtekintettük a nemrég elhunyt nagy kínai író, Huo Mo-jo házát, valamint a Mao Cetung által alapított forradalmi intézetet. Nagy sétát tettünk a vá­ros utcáin, amelyek pezsgő életükkell különös hangulatot keltenek. Külön élményt jelentett a szakvezetőség számára a kanto­­ni pingponglabdagyárban tett látogatás. Az üzem 300 mun­kása évente mintegy 400 millió labdát gyárt, s mint meg­tudtuk, az ország területén még tíz ilyen gyár van. Kantonból visszautaztunk a kínai fővárosba, Pekingbe. Az újbóli városnézés során mély benyomást tett ránk a kí­nai kultúra és művészet gyöngye, a Nyári Palota. Ezt a gyö­nyörű­­ építményt gondozott parkok és mesterséges tó öve­zi. Az épületekben megcsodáltuk a több ezer éves múltra visszatekintő kínai kultúra műkincseit. Este játszottuk az utolsó mérkőzést Pekingben, mindket­tőt 5:1-re elvesztettük. A hazaiak óriási erőbevetéssel ját­szottak, s a világ legjobb csapatai ellen nem volt semmi­lyen esélyünk. Másnap megtekintettük a kínai falat, amely 6000 km hosszú, lent hét méter, fent öt méter széles, erődít­ményekkel van megerősítve. Visszafelé menet érdekes ada­tokat hallottunk vezetőinktől, többek között azt is, hogy Peking, a 8 millió lakosú város akkora területen fekszik, mint Kosovo tartomány. A kínai nép nagyon türelmes és békeszerető, amit az a történelmi tény is bizonyít, hogy állandóan védekezésre kény­szerült. A kínaiak nem szemek, s az európai szemlélőt meg­lepi az is, hogy minden munka előtt van még annyi idejük, hogy megigyanak egy csésze teát. A nagy ember­ár­adatban senki sem kiabál, mindenki fegyelmezett, mosolygó arcú. Nem ritkaság este, villanyfénynél az utcán olvasó embere­ket látni a lámpák alatt. Érdemes megemlíteni, hogy egy kínai átlagfizetés 50 jüan, vagyis kb. 600 dinár, ami szá­munkra kevésnek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy a havi lakbér 2—3 jüan, vagy a villany­ár­am-fogyasztás 1 jüant tesz ki, akkor másként vélekedünk. Magántulajdonban levő autó nincs, a fő közlekedési esz­köz pedig a kerékpár, 150 jüanba kerül. Kína a végletek országa, amelyben a legtermékenyebb földektől a sivár fennsíkokig, hegyláncokig, minden megta­lálható. Hatalmas területen az éghajlat is különböző, s ezért sokféle növény megterem. Természeti kincsekben gazdag, óriási fejlődés előtt áll. Ismerve a kínaiak szorgalmát, kitar­tását, céljukat el is érik. Amikor a surdini repülőtéren kiszálltunk a Boeing 707- esből, mindannyian tapssal köszöntöttük hazánkat, hisz a hosszú fárasztó és élményekben gazdag út után, nagyon jó érzés volt ismét itthon lenni. Idehaza alkalmazni fogjuk a sportbarátainktól szerzett tapasztalatainkat, hogy asztalite­niszben továbbra is a világ élmezőnyében maradjunk... Vajdasági kosárlabda-liga — Bácskai csoport SZABADKA: Palics—Október 8. 81:57 (36:35) . Palicsi sportközpont, kevés né­ző, vezette Mlađen Debeljački (Szenttamás) és Secerov (Zenta). Palics: A. Curić, Copic 14, V. Curic, Prlja 14, Praštalo 4, Ro­­dic, Maronka 3, Medic 20, La­­zarevic 12, Obradovic 9, Varea 5, Toko. Október 8.: Veljanov 6, Vaskrt 4, Zikelic 9, Rakocevic 2, Mit­kovic 9, Záric 14, Zivkovic 4- Budimiré 4,, Blažin 5, R.­­.

Next