Magyar Szó, 1978. augusztus (35. évfolyam, 209-239. szám)
1978-08-01 / 209. szám
r 2. oldal II mozgalom növekvő szerepe (Folytatás az 1. oldalról) nem kötelezettek alapvető egységét. Az algériai sajtó ugyancsak nagy teret szentel az értekezlet befejezéséről szóló híreknek, és részletesen ismerteti a külügyminiszterek által elfogadott záródokumentum és akcióprogram legfontosabb részeit. A Sri Lanka-i sajtó megállapítja, hogy a belgrádi értekezlet, jóllehet nem számolhatta fel az egyes tagországok között felmerült viszályokat, szemmel láthatóan sikereket ért el a világbéke megszilárdításában. A ciprusi Filolefterosz című napilap hírmagyarázatában hangsúlyozza azt a vezető szerepet, amelyet az el nem kötelezettek játszanak a béke konszolidálásában és az igazságos nemzetközi viszonyok létrehozásában. A továbbiakban a lap közli, hogy Tito elnök megnyitó beszédében reális képet festett, mindarról, amit az el nem kötelezett országok tettek, körvonalazva jövőre vonatkozó tevékenységük kilátásait, és azt a nagy szerepet melyet a nemzetközi életben játszaniuk kell. Az NDK sajtója vezető helyen emeli ki: megerősítették azt a korábbi határozatot, hogy az el nem kötelezett országok VI. csúcsértekezletét jövőre Havannában tartják. Josip Vrhovec szövetségi külügyi titkár záróbeszédéből azt a gondolatot ragadja ki, hogy az egység iránti szükséglet, felülkerekedett a nézetkülönbségekben. Ezenkívül a Neues Deutschland és a Berliner Zeitung kivonatosan ismerteti a záróokmányokat. Az athéni sajtó egyebek között, azt hangsúlyozza, hogy az el nem kötelezett országok diplomáciáinak vezetői elfogadták a Ciprusról szóló határozatot, amely nem ért egyet a szigetországban uralkodó jelenlegi helyzettel, nevezetesen, hogy külföldi csapatok tartózkodnak ott. Az értekezlet, olvasható a görög sajtóban teljes mértékben támogatta a ciprusi néppel és kormánynyal való szolidaritást. Az indiai lapok megelégedettségüknek adtak hangot a belgrádi értekezlet eredményeit illetően, és azt emelik ki, hogy a mozgalomnak sikerült áthidalnia bizonyos nehézségeket, és megerősítenie egységét az igen összetett nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok közepette. A nagy párizsi napilapok ugyancsak figyelemmel kísérték a belgrádi értekezlet befejezését, és az elfogadott okmányokat is ismertették. Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök tegnap kifejezte „teljes megelégedettségét” afölött a határozat fölött, amelyet az el nem kötelezett országok belgrádi külügyminiszteri értekezlete hozott a ciprusi problémával kapcsolatosan. (Tanjug) MAGYAR SZÓ Kedd, 1978. augusztus 1. Enzei elineszelt az én és az epizmtidés szelleme (Folytatás az 1. oldalról) kívül nagy segítséget nyújtott Tito elnök bevezető felszólalása. Az el nem kötelezettség mozgalmának egyik megalapítója egyértelműen rávilágított a mozgalom elveire és célkitűzéseire. ISIDORO MALIMIERCA (Kuba): Az értekezlet alkalmul szolgált, hogy bővítsük a jövőbeli munka alapját. A legfontosabb feladat a mozgalom egységének további erősítése, hogy minél sikeresebben szembeszállhassunk a kívülről fenyegető veszélyekkel, az imperialisták és szövetségeseik kísérletével, amelyek az egység ellen törnek. MUHAMMAD SHAMSUL HUQ (Banglades): A belgrádi értekezlet történelmi jelentőségű, mert sorsdöntő időszakban tartották meg. Korunkban számos válsággóc keletkezett, a feszültség állandóan nőtt. A mozgalom tagjainak többsége jól tudja, hogy rendezni kell sorainkat. Rendkívül fontos munkát végeztünk. Az értekezlet záróokmánya jelentős mértékben hozzájárul az el nem kötelezettek közötti nézeteltérés felszámolásához. ARCI MOGYE (Botswana): Az értekezlet megerősítette álláspontjainkat és elveinket. Gazdasági téren a konferenciának hozzá kell járulnia a tagországok közötti együttműködés fejlesztéséhez. Hasznos volt az egyes el nem kötelezett országok közötti torzsalkodás megvitatása is. MANUA WAIYAKI (Kenya): A kenyai küldöttség rendkívül elégedett az értekezlet eredményével. Az egyik pillanatban úgy tűnt, hogy az értekezlet fő témája a következő csúcsértekezlet megtartásának helye, noha erről világosan döntött a colombói csúcsértekezlet. A belgrádi értekezlet nem volt illetékes abban, hogy megváltoztassa a következő csúcsértekezlet helyét. JOHNY MAKATINI (Afrikai Nemzeti Kongresszus): A belgrádi értekezlet rendkívül nagy sikerrel ért véget. A Dél-Afrikára vonatkozó okmány megerősítette az el nem kötelezettek alapvető állásfoglalását. LAVMOR MAZIVILA (Zimbabwei Hazafias Front): A belgrádi értekezlet történelmi jelentőségű, erőteljesen tükrözte a mozgalom elvszerűségét és egységét. Ismételten bebizonyosodott, hogy a mozgalom független nemzetközi tényező. MEDUN FAL (Szenegál): A belgrádi értekezlet érdeme, hogy a küldöttségek véleményt cseréltek a mozgalom problémáiról. Ennek eredménye az elkövetkező időszakban mutatkozik meg. PRAKAS PALIVAL (Afro-Ázsiai Szolidaritási Szervezet): Mélyen lenyűgöz bennünket a Tito elnök vezette Jugoszlávia. Büszkeség tölt el bennünket, hogy az el nem kötelezettek mozgalmához tartozunk, a miniszteri értekezlet meggyőzött bennünket arról, hogy a fejlődő országok előtt óriási lehetőségek állnak. A mozgalom elősegítette a nemzetközi kapcsolatok demokratizálódását ALVARO GUERRA (Portugália): A mérleg kedvező. Az el nem kötelezett országok mozgalma ismételten tanúsította szerepének fontosságát. Az el nem kötelezettek erőfeszítéseket tettek a világ égető problémáinak fedezésére. PAOLO JORGE (Angola): Az értekezleten tapasztalható volt valamennyi küldöttség törekvése, hogy olyan politikai nyilatkozatot és akcióprogramot fogadjanak el, amelyek hozzájárulnak a mozgalom egységhez és jövőbeli közös akcióinak sikeréhez. Egyértelműen leszögezhető, hogy az ért°kezlet teljes sikerrel zárult. ALI ABDUSZALAM TBEIKI (Líbia): A belgrádi értekezlet igen sikeres volt. Egészen természetes az, hogy a négy kontinens 86 országa között — amelyeknek különbözőek a történelmi, kulturális és gazdasági feltételeik — különbségek is vannak. A mozgalom egysége megőrzésének és megszilárdításának a legjobb módja a mozgalom elveinek tiszteletben tartása. Líbia az el nem kötelezettség politikáját igen következetesen alkalmazta. A havannai XI. Világifjúsági Találkozó keretében tegnap Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke sajtóértekezleten beszélt a közel-keleti válságról (Felső képünk). Úgyszintén e találkozó keretében nagygyűlést is tartottak a kubai fővárosban, amelyen Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke beszélt népének szabadságharcáról (alsó képünk) BEMUTATJUK AZ EL NEM KÖTELEZETTEKET San Marino, a mozgalom új tagja _ MINDIG TELJESEN SZABADON alakítottuk ki nemzetközi kapcsolatainkat, és azzal léptünk szerződéses viszonyra, akivel, akartunk. Itt van például, hogy az olaszoknak továbbra is vízumot kell váltaniuk, ha Bulgáriába látogatnak, a San Marinóiaknak viszont már nincs szükségük vízumra, mivel Bulgáriával kötött egyezményünkkel megszüntettük a vízumkényszert — jelentette ki többek között Antonietta Bonelli, San Marino külügyi államtitkára. az el nem kötelezett országok új tagjának belgrádi bemutatkozása után az újságírók előtt adott nyilatkozatában. Nemcsak azt emelte ki, hogy a világ egyik legkisebb köztársasága, a mindössze 62 négyzetkilométer nagyságú San Marino önálló és Olaszországtól független külpolitikát folytat, hanem arra is magyarázatot próbált adni, hogy ez a kis köztársaság Európa szívében hogyan lett az el nem kötelezettség mozgalmának tagja. — Felveted kérelmünk az új kormány természetes intézkedése — mondotta. Arra hivatkozott, hogy amíg a világ az Olaszországban történő eseményekre, a köztársasági elnökválasztásokra és az ország többi nagy horderejű politikai történésére figyelt, nem került reflektorfénybe az, hogy az Olaszország területével minden oldalról körülzárt kis köztársaságban megtörtént az, ami Olaszországban is a levegőben lógott: ellenzékbe szorították a Kereszténydemokrata Pártot, és megalakult a jelenleg egyetlen olyan nyugat-európai kormány, amelyben kommunista miniszterek vannak. SAN MARINO MINDIG BÜSZKE volt önállóságára és függetlenségére Ez a legrégibb európai állam 301-ben keletkezett, ekkor alapította egy dalmáciai kőfaragó. De nemcsak azzal dicsekedhet, hogy ő a legősibb állam Európában, hanem azzal is hogy ő rendelkezik a legősibb köztársasági alkotmánnyal — még 1263- ban készült. Amikor a pápai állam, kiterjedt Olaszországnak erre a részére is, a pápa 1631-ben elismerte függetlenségét. A XIX. században a politikai emigránsok egyik menedékhelye volt, többek között itt talált menedéket Garibaldi is. 1862-ben vámunióra lépett Olaszországgal. Az első világháborúban Olaszország oldalán belépett a háborúba, de a második világháborúban megőrizte semlegességét A háború után 1945-ben szocialista-kommunista kormány alakult, amely számos demokratikus intézkedést vezetett be. Amikor Olaszországban, és Franciaországban a háború után alakult kormányokból kiszorították a kommunistákat, San Marino nem követte ezt a példát. Sőt 1951/53-ban dacoltak még az Olaszország által a kommunistaszocialista kormány eltávolítása érdekében bevezetett gazdasági zárlattal is. 1957-ben azonban az újabb gazdasági zárlattal megbuktatták a kommunistákat is befogadó kormányt. Azóta, vagyis immár 21 éve a kereszténydemokraták voltak kormányon ebben a kis köztársaságban is, vagy egyedül, vagy pedig a szocialistákkal alakított balközép kormányban. A legutóbbi parlamenti választások azonban San Marínóban is Olaszországéhoz hasonló helyzetet teremtettek: a Kereszténydemokrata Párt elvesztette többségét, a 60 tagú parlamentben mindössze 26 képviselőt szerzett. Tehát csakis a többi párttal való megegyezés alapján maradhatott volna kormányon. San Marino Kommunista Pártja azonban nem volt az olaszországi kommunisták „történelmi kompromisszumának” megismétlése mellett, ehelyett tárcát követelt magának a kormányban. Ennek következtében hat hónapig tartott a politikai válság, amely végül azzal zárult, hogy a Kommunista Párt a két szocialista párttal — a Szocialista Párttal és az Egyesült Szocialista Párttal — alakított kormányt, mindössze egy szavazattöbbséggel a parlamentben, ellenzékbe kényszerítve a 26 mandátummal bíró kereszténydemokratákat, valamint a 3 képviselővel rendelkező két kisebb csoportot. SAN MARINÓNAK 40 ORSZÁGGAL van diplomáciai kapcsolata ,és négy külföldi képviseletet tart fönn — Rómában, a Vatikánban, Párizsban és Bernben. A külügyminisztérium tevékenységének jó része arra összpontosul, hogy gondoskodjanak a külföldön élő San Marino-iak érdekeiről. Mert ennek a kis köztársaságnak van már egy sajátossága: ugyanannyi polgára — 16 000 — él a köztársaságon belül, mint annak határain kívül külföldön. Most az el nem kötelezettség csoportjába való fölvételkor Antonietta Bonett úgy nyilatkozott: — San Marino következetesen folytatnikívánja a függetlenség, az aktív semlegesség politikájét, és harcol az új gazdasági világrendért. b-t Könyv a népfelszabadító harcunkról A szerző egy argentin író A mexikói guadalajarai egyetem Felszabadító háború Jugoszláviában 1941— 1945 címmel könyvet jelentetett meg, első ilyen témáját latin-amerikai író tollából. Szerzője Ignacio Gonzalez Janzen argentin esszéíró, aki már néhány éve Mexikóban dolgozik. Jelenleg az Uno Mas Una című lap szerkesztőjeként. Amikor két évvel ezelőtt Tito elnök mexikói látogatása idején az egyik legbefolyásosabb mexikói folyóiratban Tito a népek marsallja címmel hosszabb cikket írt, számos levelet és telefonhívást kapott, s ezekben azt kérdezték tőle az olvasók, hol találhatnának további olvasnivalót spanyol nyelven Jugoszláviáról. — Azt feleltem olvasóimnak, hogy keressék fel a mexikói jugoszláv nagykövetséget, de mindjárt felötlött bennem a gondolat is, hogy könyvet írok Jugoszláviáról . Később is többször megesett, hogy az emberek Jugoszláviáról érdeklődtek nálam, de könyvem megírásához csak angolai látogatásom befejezése után láttam hozzá. Amikor az angolai harcosokkal és vezetőikkel interjúkat készítettem, egyebek között azt is megkérdeztem tőlük, ki nyújtott nekik első ízben segítséget, és ki támogatta őket. Habozás nélkül azt felelték: „Tito és Jugoszlávia” — mondta a ju- Iugoszláviai népfelszabadító 1 . harcról írt könyv szerzője. — A jugoszláv forradalomról könyvemet nemcsak azért írtam, hogy az olvasók elé tárjam a puszta történelmi tényeket, hanem azért is, hogy hozzájáruljak a jugoszláv nemzetek és a jugoszláv valóság, az önigazgatás és el nem kötelezett független külpolitika megis- mertetéséhez. Janzen most, miután megismerte a jugoszláv történelmet, szeretne ellátogatni Jugoszláviába, s megismerni az itteni embereket s az itt szerzett élmények alapján talán még egy könyvet is írna a mexikói, sőt az egész latin-amerikai olvasóközönségnek. Tone HOCEVAR