Magyar Szó, 1979. április (36. évfolyam, 104-118. szám)

1979-04-16 / 104. szám

jr -­­ j .. .#­/ 'V TCt^jAS*^ y'^Tr+rrt**' Magyar Sió XXXVI. évf., 104. (11451.) szám 1979. április 16., hétfő Ára 3 dinár Tito elnököt azonnal tájékoztatták a földrengés részleteiről Igalóból jelenti a Tanjug. — Josip Broz Tito köztársasági el­nököt, aki Hercegnovi közelében Igalóban tartózkodik, tegnap reggel a földrengés után azon­nal felkereste Veljko Milatovic, Crna Gora Szocialista Köztársa­ság Elnökségének elnöke és Vi­­doje Zarković, a JSZSZK El­nökségének tagja s az első in­formációk alapján tájékoztatta a katasztrofális földrengés rész­leteiről. Tito elnök, aki jól érzi magát, az iránt érdeklődött elsősorban, van-e emberáldozat, s milyen intézkedések történnek a sérült lakosság megsegítésére. Elnökünk továbbá meghagyta, hogy minden újabb adatról és mindenről, ami történik, azon­nal tájékoztassák. Hangsúlyozta, hogy mint eddig is, egész közös­ségünknek a földrengés sújtotta vidék segítségére kell sietnie, hogy az elemi csapás következ­ményei ne legyenek olyan súlyo­sak, és minél előbb elhárulja­nak. A kollektív munka és felelősség gyakorlása nagy előnyökkel jár Tito elnök fogadta Crna Gora vezetőit Josip Broz Tito köztársasági el­nök és a JKSZ elnöke szombaton délután fogadta a Crna Gora-i SZK legmagasabb rangú tisztség­­viselőit, és hosszabb beszélgetést folytatott velük. A beszélgetésiben részt vett Vojislav Srzentić, a Crna Gora-i KSZ Központi Bi­zottságának elnöke, Budislav Soš­­kić, a Köztársasági Képviselőház elnöke, Momčilo Cemovic, a Köz­­társasági Végrehajtó Tanács el­nöke, Nenad Bucin, a Szocialista Szövetség Köztársasági Választ­mányának elnöke, Vuko Vukadi­novic, a KSZ KB Elnökségének titkára, Mihailo Todorovic, a Har­cos Szövetség Köztársasági Bi­zottságának elnöke, Djuro Voj­­vodic vezéralezredes, a Területvé­delmi Parancsnokság parancsno­ka, dr. Branko Pavičević, a Tu­dományos Akadémia elnöke és Omer Kurpejović, a Köztársasági Gazdasági Kamara elnöke. Jelen volt továbbá Vidoje Zar­­kovic, a JSZSZK és a JKSZ El­nökségének tagja és Berislav Ba­t (Folytatása a 4. oldalon) 19/3 APR 2­1 Vasárnap, április 15-én reggel 7 óra 20 perckor katasztrofá­lis földrengés sújtotta déli tengerpartunkat, de legfőképp Ulcinj, Budva, Kotor és Hercegnovi városokat és tüköröket. A földren­gés ereje 9 fok volt a Mercalli -skála szerint, valamivel nagyobb, mint Szkopjéban 1963. július 26 -án, amikor több, mint ezer em­ber vesztette életét, és az egész város romba dőlt. A tegnap délutáni adatok sze­rint a földrengés sújtotta vidé­ken több, mint 100 holttestet ta­láltak meg, a kutatás szakadatla­nul tart. Habár a romba dőlt vá­rosokkal hosszú ideig csak rádió­összeköttetést lehetett teremteni, s az adatok szórványosan, hiányo­san érkeztek az ország más ré­szeibe, úgy tűnik Ulcinjban van a legtöbb áldozat: 60. Bar kikötő­városban és környékén 30, Rotor­ban 11, Hercegnoviban pedig 1 ember vesztette életét. Igen nagy­ra tehető a sérültek száma s az anyagi kár óriási. Az ország számos városából azonnal mentőosztagok, orvosi és egyéb különítmények siettek a földrengés sújtotta vidék megsegí­tésére. Útszakaszok semmisültek meg A Crna Gora-i tengermellék, a gyönyörűszép üdülőhelyek, ame­lyekben a főidény ugyan még nem kezdődött meg, de a külföl­di és hazai turisták már ezerszám érkeznek, siralmas látványt nyúj­tanak. Középületek, szállodák, vil­lák, lakóházak dőltek romba a rendkívül erős földrengés nyomán, amely már nem egész két héttel ezelőtt — mint megírtuk — ki­kezdte Ulcinj városát. Akkor az Adriai tengerben, Ulcinj kikötő­vel szemben, mintegy 7,5 fokos földrengés kavarta fel a hullá­mokat, és sújtotta a partmenti te­lepüléseket. Hatalmas károkat szenvedett az Adriai autóút, a belgrád—bari vas­útvonal, a bari kikötő, amely az egész ország támogatásával csak néhány évvel ezelőtt épült ki az óceánjárók fogadására is. A kikö­tőben tegnap egy hajó elsüllyedt, a másik pedig süllyedni kezdett. Felmérhetetlen kárt okozott az elemi csapás a közművekben, vil­lanyvezetékekben, csatornahálóza­tokban, az iskolaépületekben, kór­házakban, s szinte egyetlen ten­­germelléki halászfalu nem maradt sértetlenül. Mivel a délelőtti órákban a köz­lekedési főútvonalak megszakadá­sa és a belgrádi-bári vasútvonal megrongálódása miatt a mentő­osztagok nehezen tudtak hozzáfér­kőzni a földrengés súlytotta vidé­kekhez, helikopterekkel, repülőgé­pekkel tartották fent a forgalmat. Sajnos a tivati repülőtér is, amely a legközelebb esik, megrongálódott, úgyhogy a légi közlekedés főleg Katasztrofális földrengés a déli tengerparton Emberáldozatok, súlyos anyagi kár­­ Ulcinjban és Barban a legsúlyosabb a helyzet — Az egész országban érezhető volt a rengés — Vajdaságban is mozgott a föld — Az ország minden részéből érkezik a segítség a titogradi repülőtérre irányult. A­­ repülőtéren külön bizottság fogad­ja az ország más részeiből érkező segítséget és osztja el, illetve ka­lauzolja tovább a károsult váro­­­sokba. A bari kikötőben súlyos dráma játszódott le: tűz ütött ki a rak­tárépületben, egy hajó azonnal elsüllyedlt, egy másik pedig léket kapott. A kikötőváros bírósági épülete, az Agrave Szálloda és szá­mos más középület szinte eltölt­ő­d­ött a föld felszínéről. Egyetlen­egy épületet sem kímélt meg a földrengés, a régiek mind romba dőltek. Az óváros teljese­n össze­dőlt, megszakadt a vízellátás, úgy­hogy a vízfertőzés veszélye igen n­agy. Áram sem volt, sem ke­nyér, akárcsak Ulcinjban. Megmozdult egész Crna Gora népe, a katonák, a területi védel­mi egységek azonnal a helyszínre siettek, hogy kimentsék a lakossá­got, és felkutassák a sérülteket. (Folytatása a 3. oldalon) Romba dőlt lakóházak a Crna Gora-i tengermelléken Tűz a bari kikötőben Tito elnök nyilatkozata A szolidaritás nem marad el Attól féltem, hogy itt is, Igalóban, sokkal nagyobb károkat okozott. A helységek, amelyekben jár­tam, és azok a szörnyű romok, amelyeket láttam, borzalmas ké­pet nyújtanak. Megtekintettem többek között a bijelai hajógyá­rat. A part 70 méteres szakasza a műhelyekkel és minden mással együtt elsüllyed a tengerben. Az volt a szerencse, hogy ma nincs munkanap, így kevesen voltak ott, és nincs sok áldozat. De a Crna Gora-i vezetőktől, akik Barban, Ulcinjban, Budvában és Rotor­ban jártak, megtudtam, hogy ott még nagyobbak a károk. Eddig a tengerparti területeket látogatták meg. A hegyekben levő falvakban valószínűleg az öreg házak mind összedőltek. Crna Gora tehát óriá­si károkat szenvedett. Véleményem szerint mindenki előtt világos, hogy a szolidaritás, amely nálunk mindig kifejezésre jutott az ilyen esetekben, ezúttal is meg kell hogy mutatkozzon. Minden nemzet és nemzetiség, minden köztársaság és tartomány segítséget kell hogy nyújtson a Crna Gora-i népnek, hogy köny­­nyebben legyőzze a nehézségeket. Biztos vagyok abban, hogy ezt szívesen megteszik, az anyagi se­gítség nem kétséges. Az emberál­dozatokat azonban nem lehet pó­tolni. Sok családot tragédia ért, ez a veszteség pótolhatatlan. Mégis legalább enyhíteni kell a tragé­diát. Crna Gorát nagy katasztrófa sújtotta, nem egész egy hónap alatt már másodszor. Ezért min­dent meg kell tennünk, hogy ki­fejezésre jusson népeink gondos­kodása Crna Goráról, és a szeren­csétlenül járt helységek lakosai­ról. Községünket ez a szolidari­tás is erőssé teszi, amely megmu­tatkozik akkor, amikor valamelyik vidéket, körzetet vagy köztársa­ságot valamilyen szerencsétlenség sújt. A szkopjei földrengés erős volt. Több áldozatot követelt. De itt, Crna Gorában is nagy a rombolás. Felhívom minden dolgozónkat, hogy habozás nélkül teljesítsék kötelességét a Crna Gora-i népnek nyújtott segítséget illetően. Meg vagyok győződve róla, hogy né­peink mindent feláldoznak azért, hogy a Crna Gora-i nép minél előbb leküzd­je az őt ért szeren­csétlenség következményeit.” Josip Broz Tito köztársasági el­nök a Hercegnoviban és a környe­ző földrengés sújtotta helységek­ben tett látogatása után a követ­kező nyilatkozatot adta a titogra­­di televíziónak: „A földrengés, amely ezt a vi­déket sújtotta, nagyon erős volt. Eltemették Buro Pucart osztályának és népének óhatait fejezte ki Ante Sučić, Milan Babić, Cvijetin Mijatović, Mika špiljak és Raif Dizdarevié mondott gyászbeszédet _ A legmagasabb állami és katonai tiszteletadás mellett tegnap délután a szarajevói új városi temetőben, eltemették Djuro Pacar Stari elvtársat, forradalmunk egyik nagy alakját, nép­hőst, a szocialista munka kétszeres hősét, a Föderáció Tanácsá­nak tagját. A kiemelkedő forradalmár te­metésén a családtagokon kívül je­len voltak Bosznia-Hercegovina legkiemelkedőbb vezetői, a Föde­ráció, a köztársaságok és tarto­mányok képviselői, a köztársaság minden községének, Szarajevónak, az elhunyt szülővárosának, Bo­­sansko Grahovónak és Szabadká­nak a képviselői. Az elhunyt for­radalmártól, Tito elvtárs egyik leg­közelebbi munkatársától Szaraje­vó városának nevében Ante Lu­­čić, a városi képviselő-testület el­nöke, Bosansko Grahovo képvi­seletében Milan Babić, a KSZ községi bizottságának titkára, a harcostársak nevében Cvijetin Mijatović, a JSZSZK Elnökségé­nek tagja, a Föderáció szerveinek és szervezeteinek képviseletében Mika Spiljak, a Szocialista Szö­vetség Országos Tanácsának elnö­ke, Bosznia-Hercegovina SZK ne­vében pedig Raif Dizdarevic, a Köztársasági Elnökség elnöke vett búcsút. A Bosznia-Hercegovina­ SZK Elnökségének épületétől a teme­tőig vezető úton és a temetésen Djuro Pacar Stari elvtárstól Sza­rajevó több tízezer dolgozója és polgára búcsúzott. , Ante Lučić búcsúztató szavaiból Váratlan távozásod fájdalmas pillanatában nem tudok szavakat találni, hogy kifejezzem azt a gyászt, amelyet Szarajevó dolgo­zói, polgárai éreznek, annak a vá­rosnak dolgozói, amelynek neves lakója voltál majd négy évtizedig, forradalmi tevékenységet fejtet­tél ki, harcoltál a munkásosztály történelmi eszményeinek érvénye­sítéséért, a nemzetek és nemzeti­ségek testvériségéért és egységé­ért, ami a te legőszintébb eszmé­nyed is volt. A szavak, amelyeket tettekké tudtál átalakítani, szegé­(Folytatása a 4. oldalon) A gyászmenet Djuro Pucar koporsójával

Next