Magyar Szó, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-01 / 148. szám

ve un w ' n ^ ■ c * ,j —' Ш . . . «V ; ? 4 • • * ШШ _ твт МШш Jill Ш Jill ВШјк Шк ф Nincs nyugalom Khuzisztánban ISf ЈГ . ЈшМ Н Ш Ф Meghívás hírverés nélkül ШИ Gww Wm ШтаВШ ШтЈЖк Crna Gora idegenforgalma a földrengés után И Ш l­niW АШт wp © Továbbra is derült, meleg idő --------------------------——-------------------—---------------------------------------------------------------------------------------------------- (Időjárás-jelentés a 7. oldalon) XXXVI. évf., 148. (11495.) szám 1979. június 1., péntek Ára 4 dinár ЖрШЈј ШјЈјГ 'ШшШ ШкјШЈ gk ШВвт Ш| Iráni fejlemények (3. oldal) TITO ELNÖK BESZÉDE AZ ALGÉRIAI PARLAMENTBEN Országainkat az el nem kötelezettség céljai kapcsolják össze Ragaszkodnunk kell a mozgalom eredeti elveihez . A jugoszláv államfőt Rabah Oliat, a nemzetgyűlés elnöke köszöntötte Algírból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök tegnap délelőtt ellá­togatott az algériai nemzetgyűlésbe. A baráti ország parla­menti képviselői és más tekintélyes személyiségei melegen köszöntötték a jugoszláv államfőt. A parlamentben volt töb­bek között Abdelgani miniszterelnök, a Nemzeti Felszabadí­­tási Front politikai bizottságának tagjai, a kormány tagjai, valamint az algíri diplomáciai képviseletek vezetői. Tito elnököt a nemzetgyűlésbe elkísérte S­tevan Doronjski, a JSZSZK Elnökségének tagja, Jo­sip Vrhovec szövetségi külügyi titkár és a kíséretében levő többi személyiség. A jugoszláv államfőt köszöntve Kabah Bitat, a nemzetgyűlés el­nöke az alábbiakat mondta: „Nagy megtiszteltetés mindany­­nyiunk számára, hogy körünkben, Algéria nemzetgyűlésében kö­szönthetjük magas rangú vendé­günket, Algéria nagy barátját, Josip Broz Tito jugoszláv köztár­sasági elnököt. Valamennyi képviselő nevében köszönteni szeretném a népfel­szabadító háború bátor harcosát, Tito elvtársat, aki a népfelszaba­­dító hadsereg és a partizánoszta­gok élén győzelemre vitte e küz­delmet; köszönteni szeretném egy­szersmind a nagy államférfit, aki irányította hazája újjáépítését és elhelyezte a szocialista, szabad és haladó társadalom alapjait. Josip Broz Tito marsall szemé­lyében köszönteni óhajtom a né­pek önrendelkezési és függetlensé­gi jogáért vívott küzdelem egyik legkövetkezetesebb élharcosát is. Szinte fölösleges emlegetnem, milyen nagy szerepet játszott Tito elnök 1961-ben, az el nem kötele­zett országok belgrádi első össze­jövetelén. Tito elnök azóta sza­kadatlanul azon munkálkodik, hogy az el nem kötelezettség erős mozgalommá fejlődjön, s a mozga­lom mindinkább érvényesüljön a nemzetközi életben, a népek sza­badságért, békéért, biztonságért és haladásért folyó küzdelmében. A nemrég elhunyt Huari Rume­­dien elnök és Josip Broz Tito marsall tevékenységének köszön­­hetőleg — akik országaink poli­tikai érvényesüléséért, gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséért vívott harc hagyományaihoz hí­ven a nemzetközi fórumokon a dialógus és a megbeszélés politi­káját folytatták — az el nem kö­telezettség mozgalma számottevő­en­ megszilárdította belső egységét, éspedig azon az alapon, amelyet az igazságos ügy védelme, a ha­talmi túlsúly és a kizsákmányolás elleni­ küzdelem nyújt. Meggyőződésem szerint az a tény, hogy Tito elnök közöttünk van, megerősíti mind az országa­inkat összefűző kapcsolatokat, mind pedig arra való készségün­­­ket, hogy ezentúl is — s még ha­tározottabban — munkálkodjunk az algériai—jugoszláv együttmű­ködés erősítésén minden terüle­ten. Algériai látogatása, elnök úr, kétségkívül roppant jelentős mér­földkő lesz országaink nemzetközi síkon folytatott közös akciójában, amelynek az a célja, hogy minél inkább megszilárdítsuk az el nem kötelezettség alapelveit és valóra váltsuk az új nemzetközi rendszer célkitűzéseit. Még mielőtt átadnám a szót nagyra becsült vendégünknek, Jo­sip Broz Tito marsallnak, szeret­nék gratulálni neki magának és a baráti Jugoszlávia minden népé­nek az elért nagy sikerekhez, egy­szersmind azt kívánom, hogy tö­rekvéseik és céljaik minden terü­leten váljanak valóra.” Vállvetve az igazságosabb világért Josip Broz Tito köztársasági el­nök ezután az alábbi beszéddel fordult a parlamenti képviselők­höz: „Elnök úr, kedves barátom, ked­ves barátaim, miniszterelnök úr, miniszter uraim és képviselő ura­im! Szeretnék köszönetet mondani a baráti szavakért; szeretnék han­got adni igen nagy örömömnek, hogy közvetlenül szólhatok önök­höz. Hazájukhoz számos közös tö­rekvés és érzelem szálai fűznek bennünket. Jugoszlávia népei a hagyományos barátság és az őszin­te megbecsülés érzelmeit­­ táplál­ják az algériai nép iránt. A szocialista Jugoszlávia csodá­lattal figyelte Algéria népének hősi harcát a szabadságért, füg­getlenségért és önálló társadalmi fejlődésért, s ebben fenntartás nélkül támogatta. Ezt a harcot a magunkénak éreztük, hiszen ma­gunk is végigjártuk a felszabadí­tó harc és a forradalom nehéz és dicső útját. Harcunkat, az álta­lános gyarmatellenes forradalom e fontos szakaszát teljes győzelem koronázta, e diadal pedig bátorí­tólag hatott sok népre világszerte. Algéria akkor a társadalmi átala­kulás útjára lépett ,s az el nem kötelezettség politikáját választot­ta magáénak, s ily módon nagy tekitélyt és fontos szerepet ví­vott ki magának a nemzetközi viszonyokban. •„ Rumedien halálával nagy veszteség ért bennünket kegyelettel kívánok adózni az algériai nép nagy fia, Huari Bu­medien emlékének, aki kimagasló szerepet játszott a hazája felsza­badításáért vívott küzdelemben, Algéria függetlenségének­­ megszi­lárdításában és belső fejlődésében, de ugyanúgy az el nem kötele­zettség mozgalmának tevékenysé­gében, s az általános nemzetközi együttműködésben is. Bumedien elnökhöz a sokéves barátság szá­lai fűztek. Halálával nemcsak az algériai népet érte nagy veszte­ség, hanem Algéria valamennyi barátját is, akik nagyra becsülik az önök hazájának hozzájárulását a nemzetközi haladáshoz és jobb viszonyokhoz. Országainkat már régóta mara­déktalan kölcsönös bizalommal és megértéssel áthatott szilárd bará­ti kapcsolatok fűzik egymáshoz, nemkülönben gyümölcsöző együtt­működés számos területen. Külön egymáshoz fűz még bennünket az el nem kötelezettség politikája és céljai, amelyekből az igazságo­sabb n­ezetközi politika és gazda­sági viszonyok építésére irányuló (Folytatása a 2. oldalon) Tito elnök és Rabah Bitat az algé­riai parlamentben TITO MEGÉRKEZETT TRIPOLI­BA Líbia u­dmise a Zsié éttereit Elnökünket a repülőtéren Kadhafi tábornok köszöntötte . Több ezer jugoszláv dolgozó is részt vett a lelkesen ünneplő tömegben (Különtudósítónk telexjelentése) Tripoli, május 31. Líbia üdvözli a béke és az el nem kötelezettség élharcosát címmel a minap félórás adást sugárzott Titóról a líbiai televízió. Az adásban foglaltaknak megfelelően mély barátsággal és nagy tisztelettel fogadta ma elnökünket baráti és hivatalos látogatása során a Líbiai Arab Szocialista Dzsamahirta és elnökünk vendég­látója, Moamer Kadhafi tábornok, a líbiai forradalom vezére. Elnökünk különgépe 18 órakor landolt a fővárostól alig hat kilo­méterre levő Ben Akba katonai repülőtérre, e számos szempontból rendkívül érdekes afrikai ország­ba, s Kadhafi tábornok, aki, mint ismeretes, nagy tisztelője elnö­künknek, még amióta Tito a líbiai forradalom győzelme után 1969- ben első államfőként meglátogatta ezt az észak-afrikai országot, ez­úttal is rendkívül szívélyesen, öle­léssel üdvözölte kedves vendégét, majd kölcsönösen bemutatták egy­másnak munkatársaikat. Miután az itt élő mintegy 10 000 jugoszláv munkás nevében Tatja­na Makarov, a tripoli Marija Bur­­sac iskola hetedikes tanulója vi­rággal kedveskedett elnökünknek és Snežana Ivanovic úgyszintén az említett iskola tanulója arab nyel­ven üdvözölte Kadhafit, a katona­zenekar eljátszotta a két ország himnuszát. Az államfőknek kijáró 21 díszlövés közepette elnökünk el­lépett a tiszteletére kivezényelt díszzászlóalj előtt és kezet fogott a Tripoliban székelő diplomáciai képviseletek vezetőivel. A hatalmas, mintegy tíz méter hosszú, Tito elnököt éltető szerb­­horvát nyelvű felirat alatt össze­gyűlt jugoszláv dolgozók csoportja egész idő alatt tapssal, énekkel, jelszavakkal adott hangot lelkese­désének és megelégedésének, hogy hazájuktól távol üdvözölhetik sze­retett elnökünket. Ezután a két elnök a repülőtér épületében rö­vid pihenőt tartott — már ameny­­nyire a fotóriporterek, tévéopera­tőrök és újságírók gyűrűjében le­hetséges —, s közben Tito néhány szavas kijelentéssel megelégedését fejezte ki Líbiába való megérkezé­se alkalmából, majd az egybe­gyűlt líbiaiak és jugoszlávok szűnni nem akaró ünneplése köze­pette a hosszú kocsisor elindult Tito elnök szálláshelye, a közvet­lenül a tenger partján fekvő Ven­dégek Palotájának nevezett villa felé. A jugoszláv és líbiai zászlókkal, a jugoszláv—líbiai barátságot él­tető jelszavakkal díszített néhány kilométeres út teljes hosszában a líbiaiak és az itt élő jugoszláv dol­gozók zászlólengetéssel, virággal, énekkel rendkívül szívélyes fogad­tatásban részesítették Titót és Kadhafi tábornokot. (Folytatása a 2. oldalon) A VKSZ TB VII. ÉRTEKEZLETE II szakirányú oktatás átszervezésének elvi kérdései További erőfeszítések az oktatásügyi intézmények és a munkaszervezetek közötti közvetlen munkacsere érdekében A VKSZ TB Dušan Alimpic elnökletével megtartott VII. értekezletén tegnap Újvidéken a szakirányú oktatásnak a szo­cialista önigazgatás alapján való átszervezésével összefüggő elvi kérdések szerepeltek napirend­en. Dr. Svetislav STOJAKOV, a pártbizottság elnökségi tagja vi­taindító beszámolójában az érte­kezlet célját a JKSZ XIX. és az SZKSZ VIII. kongresszusán, vala­mint a VKSZ XVI. értekezletén hozott határozatoknak a szakirá­nyú oktatás szocialista önigazga­tási átszervezésében való telje­sebb alkalmazásában jelölte meg. Az értekezlet célja továbbá, hogy felmérje a nehézségeiket és fogya­tékosságokat, s kiemelje az át­szervezéssel járó eszmei-politikai kérdések szerepét és jelentőségét. Mindennek ugyanis elő kell se­gítenie azoknak a konkrét felada­toknak a megfogalmazását, ame­lyek a VKSZ tagjait, szerveit és szervezeteit arra fogják ösztönöz­ni, hogy az eddiginél is hatéko­nyabban és következetesebben já­ruljanak hozzá az oktatás és ne­velés szocialista önigazgatási át­szervezése eszmei-politikai kérdé­seinek megoldásához. Dr. Svetislav Stojakov rámu­tatott, hogy az oktatásügyi refor­mot a társadalmi átalakulások összefüggésében kell szemlélni, mert a reformtevékenység lelassu­lása tulajdonképpen a társadalmi folyamatokra is kedvezőtlenül hat. A beszámoló leszögezte, hogy az értekezletet megelőző előkészü­letek és tanácskozások részvevői megegyeztek abban, hogy az ok­tatásügy szocialista önigazgatási átszervezése alapjában véve sike­resnek mondható. A beszámoló behatóan foglalko­zott a társultmunka-alapszerveze­­tek és az oktatásügyi intézmények együttműködésével is. A tarto­mány munkaszervezeteinek 30 százaléka semmilyen formában sem oldotta meg a kádertervezés kérdését, s csak 60 százaléknak ,van egy-egy évre szóló káderter­ve. Hosszabb távra szóló tervvel csak a munkaszervezetek 6 száza­léka rendelkezik. A kimutatások is nélkülözik azonban a káder­­szükségletek megoldásával kap­csolatos elképzeléseket. Ez lénye­gében azt jelenti, hogy az okta­tásügyi reform negyedik évében sem sikerült még az oktatásügyi intézmények tevékenységét össz­hangba hozni a társult munka szükségleteivel. A tartomány 35 000 középfokú szakképzettségű munkanélkülije ilyenformán elő­reláthatólag újabb ezrekkel nö­vekszik, mert végzettségük nem felel meg a társultmunka-alap­szervezetek szükségleteinek. Ezzel szemben több ezer lakatosra, ko­hászra, esztegályosra, stb. lenne szükség. A diákok, sajnos, még mindig az úgynevezett tisztviselő szakmákat részesítik előnyben. Ez mindenekelőtt a termelőmunka kellő anyagi és társadalmi meg­becsülésének hiányával magya­rázható, ezenkívül még mindig érezteti hatását az a polgári és technokrata felfogás, amely a ter­melőmunkát alacsonyabb rendű­nek minősíti. A tantervek marxista megalapozottsága A továbbiakban szó volt a tan-­ tervek marxista megalapozottsá­gáról, az egyetemi tanulmányok elhúzódásáról, a termelésben és az oktatásügyben foglalkoztatott dolgozók személyi jövedelmének kiegyenlítéséről és hasonlókról. A beszámolót követő vitában a társultmunka-alapszervezetek, a társadalmi-politikai szervezetek és az oktatásügyi szervek képviselői vettek részt, alátámasztották, egész sor példával konkretizálták a beszámolóban elhangzottakat. A vita összegezése után az ér­tekezlet részvevői elfogadták azo­kat a konkrét feladatokat, ame­lyeknek elő kell segíteniük a (Folytatása az 5. oldalon)

Next