Magyar Szó, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-01 / 178. szám

­ Илшл Sió XXXVI. évf., 178. (11525.) szám 1979. július 1., vasárnap Ára 5 dinár 1879 JL :­­ Jubileumi tárgysorsjátékunk II. fordulójának 4. számú szelvénye a 6. oldalon Ma: ф Sandinótól a sandinistákig Egy hét a világpolitikában (3. oldal) ф Van, de nincs Drága a zöldség Szabadkán (8. oldal) ф Mérsékelt felhőzet, helyenként zápor (Időjárás-jelentés a 11. oldalon) Aratás ’79 s s­orán felbúgtak az idén az arató­ cséplők,­­ majd egy héttel Péter-Pál előtt, és a ritka vetésben gyorsan halad­nak előre. Az első rendek után már világosan látszott, hogy 40 mázsás hektáronkénti termésnél többre még a legjobb parcellákon sem lehet számítani. Nyilvánvaló, hogy nem dúskálkodhatunk a kenyérgabonában, hiszen aligha sikerül majd a vajdasági feldol­gozókat is elegendő nyersanyag­gal ellátni. Mindennek ellenére az idén is, akárcsak tavaly, meg­kezdődött a termés betakarítása anélkül, hogy a termelők előtt ismeretes lett volna az ára és a felvásárlási feltételek, pedig et­től függ, hogy a fölműves ga­bonája az átvevőhelyre vagy a vályúba kerül-e. És nem elha­nyagolható az össztermés 40 szá­zaléka, amely a földművesek birtokában van. Igaz, hogy kevés búza termett az idén, igaz az is, hogy újra, ki tudja már, hányadszor, kifejezés­re jutott szervezetlenségünk, kö­vetkezetlenségünk. Igaz azonban az is, hogy ez az év a mezőgaz­daság­i termelés magas fokú fej­lettségét is bizonyítja. Az időjá­rás hozzásegíthet bennünket a nagy hozamhoz, de ugyanakkor át is húzhatja számításainkat, csak kérdés,­­ hogy milyen mértékben. A biízatermesztésre nézv­e ilyen kedvezőtlen évről kevesen tud­nak még az idősebbek közül is. Az ősszel a mag puskapor száraz földbe került, jórészt az optimá­lis vetési idő után. A gabona ezért az összvetésterület mintegy 70 százalékán tavaszig nem is kelt ki. A téli és kora tavaszi fa­gyok is megviselték a vetést. A fejtrágyázás némileg helyrehoz­hatta volna azt, amit azt időjá­rás tönkretett, erre azonban a legtöbb helyen nem került sor, mert a termelők nem tudtak mű­trágyához jutni. A sorozatos csa­pást még csak tetézte a szem­képződés időszakában tartó majd két hónapos szárazság. A gabona beérett ugyan, de erővel, és akkor jött rá az eső, amely már csak kárt okozott. Megfeketedett a szem, sőt sok helyen a kalászban kicsírázott. Ilyen körülmények között a 30­—40 mázsás hozam is kitűnő eredmény, mert ez azt je­lenti, hogy csak 20—25 százalék­kal kisebb a termés, mint máskor. Tehát az időjárás befolyását, há­la a magas hozamú fajtáknak és a korszerű agrotechnikának, 20 év alatt 70 százalékról sikerült 20—25 százalékra csökkenteni. Ez rendkívül jó eredménynek számít. Ezzel a megállapítással azonban a búzatermesztők nem vigasz­talódhatnak, amikor a kiigazított átvételi árral és 40 mázsás ho­zammal a gazdaságosság határát is alig érik el. Most már azonban kár azon siránkozni, hogy kevés a búza, s hogy a holdankénti 15 zsák gabona árából, amennyi például Begecsen termett egyes földmű­veseknél, még a kombájnozás költ­ségeire és a műtrágyára sem futja, és ez is a mezőgazdaság pénztelenségét és az aránytalan­ságok tarthatatlanságát bizonyítja. Most már mindenáron arra kell törekedni, hogy a termelők mind­több búzát átadjanak, mert or­szágos viszonylatban termett elegendő kenyérgabona, az or­szág szükségleteinél talán több is. Az idén arra a búzára is szük­ség lesz, amelyre eddig ügyet sem vetett senki. Megtermett, és a termelők nyugodtan föletethet­ték a jószággal. A vajdasági ter­melők búzatermésüket tavaly például a 30 százalékát átadták a malmoknak, míg az ország más részeiben az átadott mennyiség alig éri el a 30 százalékot. A felvásárlásra azonban olyan fel­tételeket kell teremteni, hogy a búzatermesztés gazdaságos le­gyen, és ne a termelő öntudatán múljon, hogy kenyér vagy takar­mány lesz-e a búzából. P. BARTA Etelka ­ A jövedelmi rendszer megteremtésének fő tényezője a dolgozó ember Dusan Alimpićnak, a VKSZ elnökének felszólalása a JKSZ Központi Bizottságának múlt pénteki kibővített ülésén Az előkészített anyagban, a be­vezetőben, a vitában, de a határoza­tok tervezetében is sok szó esik a társadalmi termék elsődleges el­osztásának mélyreható rendelle­nességeiről, amelyek megnehezítik azt, hogy a társult munka alap­szervezeteiben következetesen al­kalmazzák a munka szerinti elosz­tás rendszerét. Ezzel kapcsolatban arról beszélnék, hogy milyen esz­mei-politikai feladatok várnak a Kommunista Szövetségre ezeknek az ellentmondásoknak a leküzdésé­ben. Mi magyarázgathatjuk, hogy mi minden bomlott meg a jövedelem­­szerzési viszonyokban, ugyanak­kor azonban az akcióban kell ké­pessé válnunk, hogy alkotó módon megoldjuk a rendellenességeket, éspedig a társult munkáról szóló törvény következetes és elvszerű alkalmazásával. Az ezzel kapcsola­­tos tervezésben pótolhatatlan sze­repet játszanak az önigazgatási megegyezések, főleg azok, amelyek az egymástól függő szubjektumo­kat az újratermelési viszonyok lán­colatában kapcsolják egybe. A fej­lesztési tervekbe be kell építeni az anyagi-ügyviteli kapcsolatokat, együtt kell tervezni a közös jöve­delmet, valamint a közös jövede­lem elosztási mércéit, mert a tár­sult munka csak ezáltal válik ké­pessé arra, hogy olyan szerepet vállaljon az árak meghatározásá­ban, amely lehetővé teszi számára olyan viszonyok kialakítását, ame­lyek között az említett láncolat minden részvevőjének jövedelme a közös termékhez, lényegében a társadalmi termékhez való hozzá­járulásától függ. Kevés ma az ilyen önigazgatási megegyezés, már az­ért is, mert ezt a középtávú ter­vet az önigazgatási megegyezések megkötése előtt hoztuk meg. Kö­vetkezésképpen kénytelenek va­gyunk megállapítani, hogy a ter­melés számtalan területén éles érdekellentétek nyilvánulnak meg, mivel a fejlesztési tervek és prog­ramok ellentmondanak egymásnak, ahelyett, hogy egybekapcsolód­nának, egymást kiegészítenék. Jól­lehet állandó politikai akciót foly­tatunk, hogy a munka és az eszkö­zök társításával gyorsabban létre­jöjjenek a jövedelmi viszonyok és megvalósuljon a közös jövedelem, mégis kevés az ilyen kapcsolat, vagy pedig üveglábakon állnak, s megbomlanak a részérdekeknek már az első rohamától. Elengedhetetlen a fejlesztési tervek és az önigazgatási megegyezések egybe­kapcsolása Ha a gazdálkodás támpontját az önigazgatási megegyezések képe­zik, amelyek reálisan egybehangol­ják az önigazgatási tervezés rész­vevőinek önigazgatási érdekeit, és magukba foglalják a kölcsönösen összefüggő fejlesztési tervet, je­lentősen csökken a piac spontán hatásának bomlasztó ereje. Csak az ilyen megegyezések hozzák a termelőt abba a helyzetbe, hogy megteremtse a szabadon társult munkának a munka feltételei és eredményei feletti hatalmát. Az ön­igazgatók által teremtett rendnek minden más erőnél hathatósabban meg kell akadályoznia a különbö­ző mesterkedéseket, a törvények megszegését és kijátszását, a poli­tikai és gazdasági üzelmeket. Ez megmutatkozik nemcsak a zavarta­lan újratermelést biztosító anyagi viszonyaik kiegyensúlyozottságá­ban, hanem a jövedelemszerzés és -elosztás adott viszonyaiban is. A viszonyok alapja az árszabás, amely lehetővé teszi, hogy termé­kük minden szinten társadalmilag valorizálódjon. Ez egyúttal annak útja, hogy a társult munka elhá­rítsa az ármegállapítás etatista és bürokratikus módszereinek nyomá­sát, valamint az egyéb adminiszt­ratív rendszabályokat, amelyek el­vonják a jövedelmet, ami rend­szerint ellentmond gazdaságpoliti­kánk irányelveinek, és eszmei-po­litikai törekvéseinek. Mindaddig, amíg a termelő arra vár, hogy az árhivatal megállapítsa az árát, ter­méke elidegenedik tőle, mert nincs hatalma felette, s mert terméké­nek értékesítésével nem kerül ab­ba a helyzetbe, hogy megvalósít­sa a szükséges minimális kapcsola­tot munkája, valamint az egész munkaszervezet által megvalósított jövedelem és összjövedelem kö­zött, amelyet a piacon valósít meg a szabályozott árak révén. Illúzió­ban ringatnánk magunkat, ha el­várnánk, hogy az eltérő árakat, valamint a társadalmi terméknek egy másfajta elsődleges elosztását bármilyen államgépezet szabályoz­hatja a társult munka részvétele nélkül. A gazdasági egyensúlyt sokkal sikeresebben megteremtik az egymástól kölcsönösen függő gazdasági szubjektumok önigazga­tási megegyezései, amelyekbe be­épülnek az önigazgatásra alapozott közös fejlesztési érdekek, azzal, hogy ezeket az önigazgatási meg­egyezéseket éppúgy alkalmazzák, mint a törvényeket, sőt még fele­lősségteljesebben is. A beterjesztett alapanyag tehát okkal mutat rá ar­ra, hogy jelenleg a dolgozó szemé­lyi jövedelme inkább függ attól, hogy hol, melyik területen és ága­zatban dolgozik, mintsem attól, hogyan és mennyit dolgozik. A fejlesztési terveknek a kötele­ző önigazgatási megegyezésekkel való egybekapcsolódásának szor­galmazása igen jelentős a munka társadalmi termelékenységének nö­veléséért folytatott­­harc tekinteté­ben is, mert ezen a téren számos nyílt kérdésbe ütközünk. A lé­nyeg az, hogy egy társult munka­­alapszervezet, munkaszervezet stb. keretén belül bármennyire jól szervezik meg, az egyes dolgozók vagy az egész kollektíva munká­ját, fennáll a lehetőség, hogy ezt a munkát nem ismerik el vagy (Folytatása a 6. oldalon) Dusán Alimpié ­A SOMOZA-REZSIM VÉGNAPJAI Tízezer halálos áldozata van a nicaraguai polgárháborúnak Miután kivonultak a fővárosból, a sandinisták újra szervezik erői­ket Granada és Malaya környékén. Komoly harcok folynak Rivas vá­rosért is. A harcok a déli front felé tolódtak, ahol a háromhetes harcok folyamán egyik fél sem tu­dott felülkerekedni. Somoza a sandinisták visszavo­nulását arra használta fel, hogy saját hasznára tevékenykedjen. Csapatai számos fontos központot tartanak ellenőrzésük alatt. Az I­API hírügynökség jelentése sze­rint Somoza katonái erőre kaptak, míg a sandinisták a jelek szerint­­ nehezen boldogulnak a helikopte­rek, repülők és rakéták elleni harcban. Más hírek szerint a sandinisták visszavonulása jó stratégiai lépés volt, mert megkönnyítette a fővá­ros lakosságának helyzetét és meg­szabadította a nemzeti gárda ül­dözésétől. Tegnap maratoni ülést tartott a nicaraguai parlament, mert az USA ismételt felhívására, hogy mondjon le hatalmáról, Somoza engedményeket követelt. A Vöröskereszt adatai szerint a nicaraguai polgárháború eddig 10 000 életet oltott ki. Noha támo­gatás nélkül maradt. Somoza sa­ját magának mentése közben egyáltalán nem kíméli népét. Somoza bizonyos feltételekhez köti távozását Anastasio Somoza diktátor haj­landóságát fejezte ki, hogy „bizo­nyos” feltételek mellett elhagyja Nicaraguát, jelentik nyugati hír­­ügynökségek az amerikai State (Folytatása a 2. oldalon) Tito elnök távirata a Görög Köztársaság elnökéhez Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági el­nök a következő üdvözlő táviratot intézte Konsztantin Cacoszhoz, a Görög Köztársaság elnökéhez: „Őszinte örömmel küldöm szü­letésnapi jókívánságaimat Excel­­lenciádnak. Erőt, egészséget és boldogságot kívánok, valamint to­vábbi eredményeket a baráti gö­rög nép haladásáért való munkás­ságában.”­­ Tito elnök üdvözlő távirata Kanada főkormányzójához Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági el­nök a következő üdvözlő távira­tot intézte Edward Richard Schre­­yer kanadai főkormányzóhoz: „A Föderáció kikiáltásának év­fordulója alkalmából Jugoszlávia népeinek és a mag­am nevében őszinte örömmel küldöm üdvözle­temet. .A baráti kanadai népnek haladást, Önnek boldogságot kí­vánok. Meggyőződésem, hogy országaink hagyományos barátsága továbbfej­lődik népeink érdekében, a nem­zetközi megértés, együttműködés és világbéke javára.” Tito elnök üdvözlő távirata Ruanda köztársasági elnökéhez Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági el­nök a következő üdvözlő táviratot intézte Juvénal Habyalimana ru­­andai köztársasági elnökhöz: ,,A Rusandai Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából Jugoszláv­­ia népeinek és a magam nevében üdvözletemet küldöm Excellen­­ciádnak. A baráti ruandaii népnek boldog jövőt és jólétet kívánok. Meggyőződésem, hogy az el nem kötelezett orszá­gaink baráti kap­csolatai és együttműködése to­vábbfejlődik mindkét fél javára, az el nem kötelezettség politikája elveinek és céljainak megvalósítá­sa érdekében.” Tito elnök távirata Burundi köztársasági elnökéhez Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági el­nök üdvözlő táviratot intézett Jean Baptiste Bagaza burundi köztársa­sági elnökhöz: „A Burundi Köztársaság nemzeti ünnepe a­lkalmából Jugoszlávia népeinek és a magam nevében rendkívüli örömmel küldöm üd­vözletemet. Burundi baráti népé­nek boldog jövőt és minden jót kívánok. Meggyőződésem, hogy el nem kötelezett országaink barátsága és együttműködése továbbfejlődik népeink és a világbé­ke javára.” Branko Mikulic Krlezánál Branko Mikulic, a JKSZ Köz­ponti Bizottsága Elnökségének el­nöklője zágrábi otthonában felke­reste Miroslav Krleža írót és hosszabb szívélyes beszélgetést folytatott vele.

Next