Magyar Szó, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-01 / 178. szám
Илшл Sió XXXVI. évf., 178. (11525.) szám 1979. július 1., vasárnap Ára 5 dinár 1879 JL : Jubileumi tárgysorsjátékunk II. fordulójának 4. számú szelvénye a 6. oldalon Ma: ф Sandinótól a sandinistákig Egy hét a világpolitikában (3. oldal) ф Van, de nincs Drága a zöldség Szabadkán (8. oldal) ф Mérsékelt felhőzet, helyenként zápor (Időjárás-jelentés a 11. oldalon) Aratás ’79 s során felbúgtak az idén az arató cséplők, majd egy héttel Péter-Pál előtt, és a ritka vetésben gyorsan haladnak előre. Az első rendek után már világosan látszott, hogy 40 mázsás hektáronkénti termésnél többre még a legjobb parcellákon sem lehet számítani. Nyilvánvaló, hogy nem dúskálkodhatunk a kenyérgabonában, hiszen aligha sikerül majd a vajdasági feldolgozókat is elegendő nyersanyaggal ellátni. Mindennek ellenére az idén is, akárcsak tavaly, megkezdődött a termés betakarítása anélkül, hogy a termelők előtt ismeretes lett volna az ára és a felvásárlási feltételek, pedig ettől függ, hogy a fölműves gabonája az átvevőhelyre vagy a vályúba kerül-e. És nem elhanyagolható az össztermés 40 százaléka, amely a földművesek birtokában van. Igaz, hogy kevés búza termett az idén, igaz az is, hogy újra, ki tudja már, hányadszor, kifejezésre jutott szervezetlenségünk, következetlenségünk. Igaz azonban az is, hogy ez az év a mezőgazdasági termelés magas fokú fejlettségét is bizonyítja. Az időjárás hozzásegíthet bennünket a nagy hozamhoz, de ugyanakkor át is húzhatja számításainkat, csak kérdés, hogy milyen mértékben. A biízatermesztésre nézve ilyen kedvezőtlen évről kevesen tudnak még az idősebbek közül is. Az ősszel a mag puskapor száraz földbe került, jórészt az optimális vetési idő után. A gabona ezért az összvetésterület mintegy 70 százalékán tavaszig nem is kelt ki. A téli és kora tavaszi fagyok is megviselték a vetést. A fejtrágyázás némileg helyrehozhatta volna azt, amit azt időjárás tönkretett, erre azonban a legtöbb helyen nem került sor, mert a termelők nem tudtak műtrágyához jutni. A sorozatos csapást még csak tetézte a szemképződés időszakában tartó majd két hónapos szárazság. A gabona beérett ugyan, de erővel, és akkor jött rá az eső, amely már csak kárt okozott. Megfeketedett a szem, sőt sok helyen a kalászban kicsírázott. Ilyen körülmények között a 30—40 mázsás hozam is kitűnő eredmény, mert ez azt jelenti, hogy csak 20—25 százalékkal kisebb a termés, mint máskor. Tehát az időjárás befolyását, hála a magas hozamú fajtáknak és a korszerű agrotechnikának, 20 év alatt 70 százalékról sikerült 20—25 százalékra csökkenteni. Ez rendkívül jó eredménynek számít. Ezzel a megállapítással azonban a búzatermesztők nem vigasztalódhatnak, amikor a kiigazított átvételi árral és 40 mázsás hozammal a gazdaságosság határát is alig érik el. Most már azonban kár azon siránkozni, hogy kevés a búza, s hogy a holdankénti 15 zsák gabona árából, amennyi például Begecsen termett egyes földműveseknél, még a kombájnozás költségeire és a műtrágyára sem futja, és ez is a mezőgazdaság pénztelenségét és az aránytalanságok tarthatatlanságát bizonyítja. Most már mindenáron arra kell törekedni, hogy a termelők mindtöbb búzát átadjanak, mert országos viszonylatban termett elegendő kenyérgabona, az ország szükségleteinél talán több is. Az idén arra a búzára is szükség lesz, amelyre eddig ügyet sem vetett senki. Megtermett, és a termelők nyugodtan föletethették a jószággal. A vajdasági termelők búzatermésüket tavaly például a 30 százalékát átadták a malmoknak, míg az ország más részeiben az átadott mennyiség alig éri el a 30 százalékot. A felvásárlásra azonban olyan feltételeket kell teremteni, hogy a búzatermesztés gazdaságos legyen, és ne a termelő öntudatán múljon, hogy kenyér vagy takarmány lesz-e a búzából. P. BARTA Etelka A jövedelmi rendszer megteremtésének fő tényezője a dolgozó ember Dusan Alimpićnak, a VKSZ elnökének felszólalása a JKSZ Központi Bizottságának múlt pénteki kibővített ülésén Az előkészített anyagban, a bevezetőben, a vitában, de a határozatok tervezetében is sok szó esik a társadalmi termék elsődleges elosztásának mélyreható rendellenességeiről, amelyek megnehezítik azt, hogy a társult munka alapszervezeteiben következetesen alkalmazzák a munka szerinti elosztás rendszerét. Ezzel kapcsolatban arról beszélnék, hogy milyen eszmei-politikai feladatok várnak a Kommunista Szövetségre ezeknek az ellentmondásoknak a leküzdésében. Mi magyarázgathatjuk, hogy mi minden bomlott meg a jövedelemszerzési viszonyokban, ugyanakkor azonban az akcióban kell képessé válnunk, hogy alkotó módon megoldjuk a rendellenességeket, éspedig a társult munkáról szóló törvény következetes és elvszerű alkalmazásával. Az ezzel kapcsolatos tervezésben pótolhatatlan szerepet játszanak az önigazgatási megegyezések, főleg azok, amelyek az egymástól függő szubjektumokat az újratermelési viszonyok láncolatában kapcsolják egybe. A fejlesztési tervekbe be kell építeni az anyagi-ügyviteli kapcsolatokat, együtt kell tervezni a közös jövedelmet, valamint a közös jövedelem elosztási mércéit, mert a társult munka csak ezáltal válik képessé arra, hogy olyan szerepet vállaljon az árak meghatározásában, amely lehetővé teszi számára olyan viszonyok kialakítását, amelyek között az említett láncolat minden részvevőjének jövedelme a közös termékhez, lényegében a társadalmi termékhez való hozzájárulásától függ. Kevés ma az ilyen önigazgatási megegyezés, már azért is, mert ezt a középtávú tervet az önigazgatási megegyezések megkötése előtt hoztuk meg. Következésképpen kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a termelés számtalan területén éles érdekellentétek nyilvánulnak meg, mivel a fejlesztési tervek és programok ellentmondanak egymásnak, ahelyett, hogy egybekapcsolódnának, egymást kiegészítenék. Jóllehet állandó politikai akciót folytatunk, hogy a munka és az eszközök társításával gyorsabban létrejöjjenek a jövedelmi viszonyok és megvalósuljon a közös jövedelem, mégis kevés az ilyen kapcsolat, vagy pedig üveglábakon állnak, s megbomlanak a részérdekeknek már az első rohamától. Elengedhetetlen a fejlesztési tervek és az önigazgatási megegyezések egybekapcsolása Ha a gazdálkodás támpontját az önigazgatási megegyezések képezik, amelyek reálisan egybehangolják az önigazgatási tervezés részvevőinek önigazgatási érdekeit, és magukba foglalják a kölcsönösen összefüggő fejlesztési tervet, jelentősen csökken a piac spontán hatásának bomlasztó ereje. Csak az ilyen megegyezések hozzák a termelőt abba a helyzetbe, hogy megteremtse a szabadon társult munkának a munka feltételei és eredményei feletti hatalmát. Az önigazgatók által teremtett rendnek minden más erőnél hathatósabban meg kell akadályoznia a különböző mesterkedéseket, a törvények megszegését és kijátszását, a politikai és gazdasági üzelmeket. Ez megmutatkozik nemcsak a zavartalan újratermelést biztosító anyagi viszonyaik kiegyensúlyozottságában, hanem a jövedelemszerzés és -elosztás adott viszonyaiban is. A viszonyok alapja az árszabás, amely lehetővé teszi, hogy termékük minden szinten társadalmilag valorizálódjon. Ez egyúttal annak útja, hogy a társult munka elhárítsa az ármegállapítás etatista és bürokratikus módszereinek nyomását, valamint az egyéb adminisztratív rendszabályokat, amelyek elvonják a jövedelmet, ami rendszerint ellentmond gazdaságpolitikánk irányelveinek, és eszmei-politikai törekvéseinek. Mindaddig, amíg a termelő arra vár, hogy az árhivatal megállapítsa az árát, terméke elidegenedik tőle, mert nincs hatalma felette, s mert termékének értékesítésével nem kerül abba a helyzetbe, hogy megvalósítsa a szükséges minimális kapcsolatot munkája, valamint az egész munkaszervezet által megvalósított jövedelem és összjövedelem között, amelyet a piacon valósít meg a szabályozott árak révén. Illúzióban ringatnánk magunkat, ha elvárnánk, hogy az eltérő árakat, valamint a társadalmi terméknek egy másfajta elsődleges elosztását bármilyen államgépezet szabályozhatja a társult munka részvétele nélkül. A gazdasági egyensúlyt sokkal sikeresebben megteremtik az egymástól kölcsönösen függő gazdasági szubjektumok önigazgatási megegyezései, amelyekbe beépülnek az önigazgatásra alapozott közös fejlesztési érdekek, azzal, hogy ezeket az önigazgatási megegyezéseket éppúgy alkalmazzák, mint a törvényeket, sőt még felelősségteljesebben is. A beterjesztett alapanyag tehát okkal mutat rá arra, hogy jelenleg a dolgozó személyi jövedelme inkább függ attól, hogy hol, melyik területen és ágazatban dolgozik, mintsem attól, hogyan és mennyit dolgozik. A fejlesztési terveknek a kötelező önigazgatási megegyezésekkel való egybekapcsolódásának szorgalmazása igen jelentős a munka társadalmi termelékenységének növeléséért folytatottharc tekintetében is, mert ezen a téren számos nyílt kérdésbe ütközünk. A lényeg az, hogy egy társult munkaalapszervezet, munkaszervezet stb. keretén belül bármennyire jól szervezik meg, az egyes dolgozók vagy az egész kollektíva munkáját, fennáll a lehetőség, hogy ezt a munkát nem ismerik el vagy (Folytatása a 6. oldalon) Dusán Alimpié A SOMOZA-REZSIM VÉGNAPJAI Tízezer halálos áldozata van a nicaraguai polgárháborúnak Miután kivonultak a fővárosból, a sandinisták újra szervezik erőiket Granada és Malaya környékén. Komoly harcok folynak Rivas városért is. A harcok a déli front felé tolódtak, ahol a háromhetes harcok folyamán egyik fél sem tudott felülkerekedni. Somoza a sandinisták visszavonulását arra használta fel, hogy saját hasznára tevékenykedjen. Csapatai számos fontos központot tartanak ellenőrzésük alatt. Az IAPI hírügynökség jelentése szerint Somoza katonái erőre kaptak, míg a sandinisták a jelek szerint nehezen boldogulnak a helikopterek, repülők és rakéták elleni harcban. Más hírek szerint a sandinisták visszavonulása jó stratégiai lépés volt, mert megkönnyítette a főváros lakosságának helyzetét és megszabadította a nemzeti gárda üldözésétől. Tegnap maratoni ülést tartott a nicaraguai parlament, mert az USA ismételt felhívására, hogy mondjon le hatalmáról, Somoza engedményeket követelt. A Vöröskereszt adatai szerint a nicaraguai polgárháború eddig 10 000 életet oltott ki. Noha támogatás nélkül maradt. Somoza saját magának mentése közben egyáltalán nem kíméli népét. Somoza bizonyos feltételekhez köti távozását Anastasio Somoza diktátor hajlandóságát fejezte ki, hogy „bizonyos” feltételek mellett elhagyja Nicaraguát, jelentik nyugati hírügynökségek az amerikai State (Folytatása a 2. oldalon) Tito elnök távirata a Görög Köztársaság elnökéhez Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök a következő üdvözlő táviratot intézte Konsztantin Cacoszhoz, a Görög Köztársaság elnökéhez: „Őszinte örömmel küldöm születésnapi jókívánságaimat Excellenciádnak. Erőt, egészséget és boldogságot kívánok, valamint további eredményeket a baráti görög nép haladásáért való munkásságában.” Tito elnök üdvözlő távirata Kanada főkormányzójához Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök a következő üdvözlő táviratot intézte Edward Richard Schreyer kanadai főkormányzóhoz: „A Föderáció kikiáltásának évfordulója alkalmából Jugoszlávia népeinek és a magam nevében őszinte örömmel küldöm üdvözletemet. .A baráti kanadai népnek haladást, Önnek boldogságot kívánok. Meggyőződésem, hogy országaink hagyományos barátsága továbbfejlődik népeink érdekében, a nemzetközi megértés, együttműködés és világbéke javára.” Tito elnök üdvözlő távirata Ruanda köztársasági elnökéhez Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök a következő üdvözlő táviratot intézte Juvénal Habyalimana ruandai köztársasági elnökhöz: ,,A Rusandai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Jugoszlávia népeinek és a magam nevében üdvözletemet küldöm Excellenciádnak. A baráti ruandaii népnek boldog jövőt és jólétet kívánok. Meggyőződésem, hogy az el nem kötelezett országaink baráti kapcsolatai és együttműködése továbbfejlődik mindkét fél javára, az el nem kötelezettség politikája elveinek és céljainak megvalósítása érdekében.” Tito elnök távirata Burundi köztársasági elnökéhez Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök üdvözlő táviratot intézett Jean Baptiste Bagaza burundi köztársasági elnökhöz: „A Burundi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Jugoszlávia népeinek és a magam nevében rendkívüli örömmel küldöm üdvözletemet. Burundi baráti népének boldog jövőt és minden jót kívánok. Meggyőződésem, hogy el nem kötelezett országaink barátsága és együttműködése továbbfejlődik népeink és a világbéke javára.” Branko Mikulic Krlezánál Branko Mikulic, a JKSZ Központi Bizottsága Elnökségének elnöklője zágrábi otthonában felkereste Miroslav Krleža írót és hosszabb szívélyes beszélgetést folytatott vele.