Magyar Szó, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-23 / 200. szám

XXXVI. évf., 200. 111547.) szám 1979. július 23., hétfő Ara 4­dinár Minél szélesebb fronton mozgósítsuk a társadalom alkotóerejét Dl Angel Csemerszki interjúja a Tanjug macedóniai szerkesztősége főszerkesztőjének Angel CSEMERSZKI, a Macedón KSZ KB elnöke interjút adott Pavle MANEVSZKINEK, a Tanjug macedóniai szerkesztő­sége főszerkesztőjének, s válaszolt néhány kérdésre azzal kapcso­latban, milyen politikai tevékenységet folytatnak a kommunisták a JKSZ XI. és a Macedón KSZ VII. kongresszusán hozott hatá­rozatok alkalmazása érdekében. KÉRDÉS: Hogyan értékeli a Macedón Kommunista Szövetség tevékenységét a JKSZ XI. és a Macedón KSZ VII. kongresszusa óta eltelt időszakban? VÁLASZ: Ha arról igyekszünk értékelést adni, milyen mértékben váltak valóra a kongresszusi irányelvek a mögöttünk álló egy­éves időszakban, figyelembe kell venni, mennnyire szövevényesek a­­kijelölt feladatok, s hogy hos­-­­­szú távra szólnak, tehát azt, hogy tulajdonképpen a szocialista ön­­igazgatási termelési viszonyok fo­lyamatos szilárdítása és tovább­fejlesztése a tennivaló. Azonkívül tehát, hogy a Kommunista Szövet­ség részt vállal a gazdasági és tár­sadalmi élet különböző területein­­ felmerülő konkrét problémák ren-­­ dezéséből, igen fontos az alábbi­­ kérdés is: mely pozitív folyama-­­ tokat sikerült megindítanunk; va­­j­­on tevékenységünk a társadalom további szocialista önigazgatási át-­­ formálódásának lényegbevágó kér-­­ déseire és stratégiai irányaira­­ összpontosul-e, s vajon a Kommu­nista Szövetség mennyire tesz eleget szerepének, vagyis mennyi­re lett a társadalom vezető és mozgósító erejévé a munkásosz­tály és a többi dolgozó arra össz­pontosuló küzdelmében, hogy a közvetlen önigazgatási és társadal­mi gyakorlatban előbbre vigyék a szocialista önigazgatási viszonyo­kat. . A Jugoszláv Kommunista Szó- I­vetség XI. kongresszusát az akció kongresszusának nevezzük e kong­resszus fő mondandóit Tito elvtárs a maga sajátos módján így fog­lalja össze: első számú feladatunk az, hogy szavainkat­­következete­sen tettekre váltsuk. Ebből kiindulva a Macedón Kommunista Szövetség és a többi szervezett szocialista erő eszmei­politikai tevékenysége néhány fő irányvonalra összpontosult. A Kommunista Szövetség min­den környezetben igen széles kö­rű és intenzív tevékenységet foly­tatott annak érdekében, hogy az alkotmánynak és a társult munká­ról szóló törvénynek megfelelően önigazgatásilag megszervezze a társult munkát, s hogy az anyagi és társadalmi újratermelés minden területén kibontakoztassa az új vi­szonyokat. A tavalyi év végéig kevés kivétellel befejeztük a tár­sult munka alap- és más szerve­zeteinek megalakítási folyamatát, jóváhagyták a belső önigazgatási okmányokat, számos önigazgatási megegyezést és társadalmi meg­állapodást kötöttek stb. Ilyetén­képpen kialakultak a feltételek ahhoz, hogy a dolgozók még köz­vetlenebb, a társult munka kere­tében még nagyobb kölcsönös füg­gőségben álló tevékeny tényezői legyenek a munkájuk és a társa­dalmi összmunka feltételeire és eredményeire vonatkozó döntésho­zatalnak, s hogy általában döntő mértékben megszilárduljon a tár­sult munka társadalmi pozíciója. Az eredményekkel azonban ko­rántsem lehetünk megelégedve, mert a tevékenység sok környezet­ben és az újratermelés különféle területein pusztán arra szorítko­zott, hogy a szervezeti felépítést formai-jogi szempontból össze­hangolják a társult munkáról szó­ló törvény rendelkezéseivel, ahe­lyett, hogy szakítottak volna a ré­gi viszonyokkal, és merőben új viszonyokat hoztak volna létre. Megemlíthetem, hogy a társult munka alapszervezetei sok eset­ben még mindig nem váltak tény­leges tényezővé, következésképpen a jövedelem és a személyi jöve­delem szerzéséről, felosztásáról és elosztásáról, nemkülönben más lényeges kérdésekről munkaszer­vezeti szinten, sőt némelyütt szűk körben döntenek. El kell mondanom azt is, hogy a társult munka alap- és más szer­vezetei között nem fejlődtek ki kellőképpen, vagy pedig a gyakor-­l latban eltorzulnak a jövedelmi­­ viszonyok; hogy szembeszökő a le­maradás a kereskedelem és a bankrendszer önigazgatási átfor­málódásában, s az anyagi terme­léssel való jövedelmi összekapcso­lódásában; hogy igen vontatottan alakulnak a közös bevétel és jö­vedelem alapjaira támaszkodó ön­­igazgatási munka- és eszköztársí­tás folyamatai; hogy számos ön­­igazgatási megegyezést nem alkal­maznak következetesen a gyakor­latban, sőt olykor komolyabb kö­vetkezmény nélkül meg is kerülik őket, hogy lassan bontakoznak ki a szabad munkacserén belüli viszo­nyok stb. KÉRDÉS: Megítélése szerint melyek a kommunisták és a töb­bi szervezett szocialista erő fő feladatai a régi viszonyok és a régi gyakorlat leküzdésében? VÁLASZ: Természetesen nem szabad illúziókban ringatnunk magunkat, hogy viszonylag rövid idő leforgása alatt olyan gyöke­res változásokat hajthatunk vég­re, amelyek valódi forradalmi mérföldkövet jeleznek a szocia­lista társadalmi viszonyok fejlő­désében. Tisztában kell azonban lennünk azzal is, hogy a tapasz­talati problémákat és ellentmon­dásokat csupán úgy tudjuk még eredményesebben kiküszöbölni, ha a Kommunista Szövetség még szervezettebb, kitartóbb és meg­alkuvás nélküli eszmei-politikai harcot folytat, még átfogóbban mozgósítja a munkásosztályt és a többi dolgozót a régi viszonyok és a rég gyakorlat maradványaira kiküszöbölésére, a tudatos ellen­állás hatékonyabb leküzdésére, a technokrati­kus, liberális, bürok­ratikus és más önigazgatásellenes és szocialistaellenes erők, vala­mint különféle szövetkezéseik te­vékenységének még erélyesebb megakadályozására. Tevékenységünket, véleményem szerint, mindenekelőtt arra kel­lene összpontosítani, hogy az új érvényesítése révén minél széle­sebb fronton mozgósítsuk a tár­sadalom alkotóerejét, vagyis hogy ezeknek az erőknek, a tevékeny­sége által egyre inkább szűkítsük a régi viszonyok újratermelődésé­nek területét. A Macedón Kom­munista Szövetség a XI. és a VII. kongresszus óta eltelt időszakban nagy figyelmet fordított a szocia­lista önigazgatás politikai rend­szerének, fő­ként pedig a küldött­rendszernek a továbbfejlesztésé­re. A Kommunista Szövetség szer­vezetei és szervei szerteágazó és jelentős tevékenységet folytattak a stabilizációs politika alkalmazá­­­­sa érdekében. Ez a probléma, a­mint a kongresszusokon is leszö­geztük, nemcsak gazdasági, ha­nem lényegbevágó társadalmi-po­litikai és eszmei kérdés is. Ettől­­ nemcsak hazánk stabilitása, ha­­­­nem nemzetközi tekintélye is i­s függ. Éppen ezért a Jugoszláv Ú­j Kommunista Szövetség XI. és a Macedón KSZ VII. kongresszusa után az egész Kommunista Szö­vetségben, tehát a Macedón Kom­­­­munista Szövetségben is általá­nos tevékenység indult abból a célból, hogy konkrétabban fel­mérjük azokat az újratermelés­ben jelentkező kedvezőtlen irány­zatokat és viszonyokat, amelyek az anyagi és társadalmi fejlődés­ben elért számottevő eredmé­nyeink leértékelésével és az élet­­színvonal megtorpanásával fe­nyegettek. E tevékenység arra is kiterjedt, hogy milyen intézke­déseket kell tennünk és akcióikat hódítanunk e kedvezőtlen irány­zatok és viszonyok megfékezése­­ céljából. E tevékenységnek számottevő ösztönzést adott a JKSZ Közpon­ti Bizottságának tavaly decembe­ri ülése és a JKSZ KB Elnöksé­gének tájékoztatója, amelyet a Kommunista Szövetség minden alapszervezetének eljuttattak. A Macedón Kommunista Szö­vetség vezetősége is behatóan foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. A Központi Bizottság ugyanis megvitatta, hogy milyen felada­tok várnak a Kommunista Szö­vetségre a gazdaság megszilárdí­tására irányuló politika megvaló- s sításában és a szocialista- önigaz­gatási társadalmi-gazdasági vi­szonyok továbbfejlesztésével kap­csolatban. Mindez odahatott, hogy a stabilizáció problémái ott állnak a Kommunista Szövetség vala­mennyi alapszervezete érdeklődé­sének központjában. Az alapszer­vezetek kezdeményezték aztán, hogy ki-ki a maga környezeté­ben behatóbban és bírálóan vizs­gálja felül a stabilizációs kérdé­seket, javasoljon, és fogadjon el konkrét intézkedéseket, akciókat, s hasson oda, hogy a társultmun­­ka-alapszervezetek szubj­ktív erői szélesebb körben kapcsolódjanak be a tapasztalható problémák eredményesebb rendezésébe. Számos helyen lehetünk tanúi olyan felfogásoknak, hogy a meg­rendült újratermelési viszonyokat kizárólag vagy elsősorban állami intézkedésekkel lehet hatékonyan rendezni; ez pedig kétségkívül arra vall, hogy a legkevésbé sin­csenek tisztában azzal, hogy a gazdaság szilárdítása és a szocia­lista önigazgatási viszonyok kö­vetkezetes alkalmazása szerves­­kapcsolatban és kölcsönös függő­ségben áll egymással a társult munkában és a társadalmi élet minden más területén. E felfogások egyik-mási­k kör­nyezetben annak következményei, hogy a munkások és általában a dolgozók, sőt olykor a kommunis­ták is úgy érzik, nem tudnak nyíltan szembeszegülni egyének vagy csoportok ellenállásával és technobürokratikus önkényével. Ilyen esetekben a Kommunista Szövetség szervezeteinek és szer­veinek sokkal erélyesebb állás­pontra kell helyezkednünk, meg­követelve tagjaik, főként a veze­(Folytatása a 3. oldalon) Angol Csemerszki Ma: • Sajátos nicaraguai szocializmust akaróink • Változóan felhős, meleg idő (Időjárás-jelentés a 7. oldalon) A nemzeti megújhodás kormányának­­nyilatkozata (2. oldal) • új egészségházat kér Palics • Latolgatják a helyi járulék bevezetését (3. oldal) Secon Touré ma hazánkba érkezik Tito és a guineai elnök találkozójára összetett nemzetk­özi helyzetben kerül sor Tito elnök meghívására Ahmed Secon Touré, a Guineai Köztár­saság elnöke ma hivatalos és baráti látogatásra Jugoszláviába érke­zik. A guineai államfő harmadszor jár hazánkban. A jugoszláv és a guineai fél vé­lekedése szerint a látogatás újabb lendületet ad a két ország kapcso­latainak és együttműködésének sokoldalú előmozdításához. Belgrádban örömmel mutatnak rá, hogy a jugoszláv—guineai kap­csolatok hagyományosan barátiak, s a kölcsönös megértés és az egy­más megbecsülésének szelleme jel­lemző rájuk. Tito elnök és Secou Touré talál­kozójára összetett nemzetközi hely­zetben kerül sor, s amikor intenzív előkészületeket tesznek az el nem kötelezett országok havannai csúcs­­értekezletére. A jugoszláv és a gui­neai vezető véleményt cserél a nemzetközi helyzet kulcsfontosságú kérdéseiről, egyebek között az el nem kötelezett politika ez idő sze­rinti helyzetéről, a két országnak a mozgalom keretén belül kifej­tett együttműködéséről, az afrikai helyzetről, nemzetközi­ gazdasági problémákról és a kétoldalú kap­csolatok előmozdításáról. A Guineai Köztársaság tevé­keny részt vállalt az el nem köte­lezett országok eddigi értekezletei­nek munkájából. A nyugat-afrikai országnak az el nem kötelezettség tartós politikai irányvétele. Gui­nea fáradhatatlan békeharcos, küzd az egyenrangú nemzetközi együtt­működés előmozdításáért, a világ valamennyi országának önálló és független fejlődéséért, s ilyenfor­mán Afrikában s az egész világon egyaránt nagy tekintélynek örvend. „Az el nem kötelezettséghez őszin­tén kell viszonyulni. Ehhez a po­litikához, amely kizárja az aláren­deltség és a kizsákmányolás min­den formáját, mélyen és belsőleg kell ragaszkodni — mondta nem­régiben Secou Touré. A guineai elnök szerint országa értékesen hozzájárul az el nem kö­telezett országok küszöbönálló csúcsértekezletének munkájához, mert mint mondta, „egy valóban el nem kötelezett nép nyelvén fog szólni”. Jugoszláviának és Guienának mint el nem kötelezett országoknak egyaránt érdeke, hogy állandóan és sokoldalúan fejlesszék kapcso­lataikat. Az elkövetkező években mindenekelőtt a gazdasági kapcso­latokat kívánják kiszélesíteni, bő­víteni, mert alatta maradnak a politikai együttműködésben elért eredményeknek. A két ország ve­gyes bizottsága nemrégiben meg­tartott ülésén született megegye­zést ezért jelentős mozzanatként értékelik a gazdasági együttműkö­dés fejlesztésének viszonylatában. Újabb tartalommal gazdagítják a gazdasági együttműködést a ha­marosan megalakuló jugoszláv— guineai vegyes vállalatok, melyek a gazdag guineai vas- és bauxit lelőhelyek feltárásán fognak tevé­kenykedni. Conach­ban halászati nagyvállalatot hoznak létre, ezen­kívül jugoszláv—guineai fakiter­melő és gyógynövénybegyűjtő vál­lalatok is létesülnek. A jugoszláv gazdaság hagyomá­nyosan részt vesz a guineai beru­házásokban, országunk azok közül az országok közül való, amelyek , részt vettek a fiatal afrikai ország­­gazdasági kiépítésében. Secou Touré életrajza — Mi jobban szeretjük a sze­génységet, ha szabadok vagyunk, mint a jólétet rabságban — ezzel a mondattal válaszolt 1958-ban Secou Touré elnök De Gaulle francia el­nöknek. Abban az évben népsza­vazást tartottak arról, hogy Guinea tagja maradjon-e a francia nem­zetközösségnek, vagy kiváljon be- e­­őle. A szavazó polgárok 97 száza­­l­­éka elnökééhez hasonló elveket vallott, és a teljes függetlenség mellett adta le szavazatát. Még ugyanabban az évben, 1958. októ­ber 2-án, Secou Tourét megválasz­(Folytatása a 2. oldalon) Tito távirata Szadathoz Josip Broz Tito köztársasági el­nök az alábbi táviratot intézte Mohamed Anvar el Szadathoz, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnö­kéhez: „Az Egyiptomi Arab Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából Jugoszlávia népei és a mag­am ne­vében szívélyes üdvözletemet küldöm Excellenciádnak. A baráti egyiptomi népnek felvirágzást és jólétet kívánok. Meggyőződésem, hogy el nem kötelezett országainknak tovább kell fejleszteniük baráti kapcso­lataikat és együttműköd­­süket az el nem kötelezett politika követ­kezetes érvényesítére, népeinek, a béke és a nemzetközi haladás ér­dekében.” (Tanjug) A JSZSZK Elnökségének ülése A JSZSZK Elnöksége ülést tar­tott és megismerkedett az Ahmed Secou Touré guineai elnöknek a küszöbönálló hivatalos és baráti jugoszláviai látogatásáról szóló tá­jékoztatásával. (Tanjug) Szlovénia megünnepelte a felkelés napját Vinicából jelenti a Tanjug. Szlovénia dolgozói és polgárai köztársaságszerte számos ünnep­ségen emlékeztek meg tegnap a szlovén nép felkelésének napjáról. A központi ünnepséget Vinicá­­ban tartották meg, ahol hat évti­zeddel ezelőtt kikiáltották a Vini­­cai Köztársaságot. Ennek eszméi — noha a köztársaságot megbuk­tatták — egészen a felszabadulásig élte­k Vinicában és egész Béla Kra­­j­inában. Az ünnepségen számos helybelin kívül szlovéniai és horvátországi vendégek is részt vettek, hogy ke­gyelettel adózzanak a Vinicai Köz­társaság megteremtőinek, a szlo­vén forradalom elindítóinak. „A mindössze háromnapos Vini­cai Köztársaság, amelyet az akkori Jugoszláv Hadsereg fegyverrel foj­tott el, nem maradhatott meg. Túl korán született, mert a társadalmi körülmények ellene játszottak, mindazonáltal annak előhírnöke volt, hogy megszületik a Jugo­szláv Kommunista Párt, a mun­kásosztály és a haladó naptömegek forradalmi szervezete az újonnan teremtett burzsoá államban” — mondta egyebek között ünnepi be­szédében Franc SÁLI, a Szlovén KSZ KB Elnökségének végrehajtó titkára.

Next