Magyar Szó, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-239. szám)

1979-08-01 / 209. szám

I BELPOLITIKA A MALOMIPAR A LISZT ÚJ ÁRÁRÓL Termékeink két éve nem drágultak Beszélgetés Volni Ferenccel, a szabadkai malom műszaki igazgatójává! A szabadkai Fidel­inka malom­részlegében VOLNI Ferenc mű­szaki igazgatótól érdeklődünk, mit jelent számukra a liszt árának emelése. — Rengeteget jelent a malom­iparnak, fedezi az energia és a nyersanyag drágulását. Nálunk a termékek ára nagyobbrészt szaba­don alakul, de két éve nem emel­kedett, az energia és a szállítási költségek viszont évről évre na­gyobbak.­­ Tulajdonképpen veszteségei­ket csökkenti az új intézkedés, vagy eddig sem gazdálkodtak veszteséggel? — Nem, a malomipar eddig sem volt olyan rossz helyzetben, mint az élelmiszer-termelés némely más ága. Nálunk nincs veszteség. Volni Ferenctől megtudjuk, hogy az új ár lényegesen pótolja azt a jövedelemveszteséget, amely az idei búza gyengébb őrlősajátossá­­gai miatt keletkezik. Arról van szó, hogy náluk az őrlésre kerülő búza 94—95 százaléka acélos búza, az ára magasabb, mint a többié, az idén azonban gyengébb a mi­nősége. A drágább és értékesebb őrleményekből kevesebbet nyer­nek belőle, mint más években. Ez pedig kevesebb jövedelmet hoz. A különbség most megtérül az árból. Csak mellékesen említi meg, hogy Vajdaságban a 13 malom­ipari vállalat közül náluk leg­jobb a kiöltés. Ez pedig azt is jelenti, hogy az aránylag megfe­lelő feltételek között gazdálkodó malomipariak legjobbjai közé tar­toznak. Pedig gépeik aránylag ré­giek, átlagban véve 19 évesek,­­legutóbb egy külföldi malomipa­ri gépgyár képviselői szinte fel­­fedezték náluk a saját gépüket. Ott látták ugyanis, hogy három műszakban is igen jól használha­tó, sőt körülbelül annyi ideig üze­mel náluk, mint m­ás vállalatok­ban egy műszakban. Nagy kapa­citású csomagológépről van szó, amelynek felfokozott üzemelteté­se igencsak gazdaságos a gyárnak. Másrészt érdeke a gyorsabb amor­tizálódás is, mert előbb cserélhe­tik fel újjal, s így mindig a leg­­korszerűbb megoldásokat alkal­mazhatják. Mert hiszen a malom­ipari gépek is folyton tökélete­sednek, javulnak. Jól termelő és okosan gazdál­kodó üzem benyomását kelti a szabadkai malom. S érthető, hogy ha a termelés ésszerűségeit és szervezettségét tekintve az ágazat élén állnak, ak­kor nincs okuk kapkodásra, idegeskedésre. Lehetséges, hogy veleszületett adottsága, de bizonyára hozzájá­rul a megfelelő gazdálkodási ered­mény is ahhoz, hogy Volni Fe­renc nyugodtan, szinte mellékesen beszél a liszt új áráról. Nyilván­való, hogy nemcsak ebben látja a malom boldogulási lehetőségét. L. I. MAGYAR SZÓ Macedónia büszkesége A szkopjei Október 11. Autóbuszgyárban mindennap hat autóbusz gördül le a futószalagról Különféle csövek sokaságát láthatja az ember annak a több ezer négyzetméternyi csarnoknak a bejáratánál, ahol a szkopjei Ok­tóber 11. Autóbuszgyárban elkez­dődik a gyártási folyamat. Serény munkáskezek szabják, vágják, he­­gesztik össze a csöveket. Néhány lépéssel odébb már kialakul az autóbusz alváza, majd a bordáza­ton, a belső csővezetéken dolgoz­nak, a kiszabott lemezeket hegesz­­tik a vázra, felszerelik a motort, a futóművet, festik, üvegezik, be­rakják az üléseket. Ezután az el­lenőrzés, majd a próbahajtás kö­vetkezik. A laikus szemlélő szá­mára minden nagyon egyszerűnek tűnik, pedig a gyár egyik szak­embere éppen az ellenkezőjét magyarázza. Arról beszél, hogy milyen összetett munka, mennyi aprólékos, pontos, jól szervezett tevékenységre van szükség, hogy egy autóbusz legördülhessen a fu­tószalagról. A szkopjei autóbusz­­gyár 2500 dolgozója mindennap hat autóbuszt készít. Az Október 11. Autóbuszgyár Macedónia büszkesége. Fejlődése nagyon szépen illusztrálja a ma­cedón dolgozók erőfeszítéseit, munkában elért sikereit. A köz­vetlenül a felszabadulás után lé­tesített, mintegy 40 munkást fog­lalkoztató kis műhelyből három évtized alatt korszerű, hazánkban és külföldön is ismert és elismert gyár lett. A SANOS autóbuszokat nem kell külön bemutatni, az utóbbi időben pedig egyre több Mercedes típusú autóbuszt is ké­szítenek. Tavaly 1250 társasgép­kocsit gyártottak, ebben az évben pedig 1466 szerepel a tervben. A gyár szakemberei elmondták, hogy nagyban dolgoznak egy új típusú társasgépkocsi előállításán, emellett 1985-ig teljesen el szeret­nék sajátítani a Mercedes-típusok gyártását. Ennek érdekében az el­következő fejlesztési tervidőszak­ban nagy beruházásra készülnek. Elsősorban tartósságukról, ké­nyelmükről, jó minőségükről is­mertek a szkopjei gyárban készült autóbuszok. Idei termelésüket már eladták. Külföldre is sokat szál­lítanak, legtöbbet Lengyelország­ba, mintegy 400 darabot évente, de szállítanak Egyiptomba, Romá­niába, Panamába, Görögországba is. Szkopje és Macedónia egyik legnagyobb munkaszervezetében igen eredményesen gazdálkodnak. Fejlett az önigazgatás, tevékenyek a társadalmi-politikai szervezetek. Az utóbbi időben például a tevé­kenységnek köszönhetőleg nagyon szép eredményeket értek el az anyag- és energiatakarékosság te­rén. A gyár szakemberei, dolgozói most azon munkálkodnak, hogy jobb munkaszervezéssel növeljék a munkatermelékenységet. A gyár­ban tavaly 5800 dinár volt a sze­mélyi jövedelem átlaga.­­ Habár ebben az évben jelentő­sen növekedtek a termelési költ­ségek, remélik, sikeresen megva­­­­lósul takarékossági és stabilizációs programjuk, a gazdálkodási ered­mények nem lesznek rosszabbak a tavalyinál. A különféle alkatrésze­ket gyártó társastermelőkkel azonban elég sok a gond. Állan­dóan emelik az árakat, egyesek nem tartják magukat a szerződés­ben vállalt határidőkhöz. Hazánk öt autóbuszgyárában jelenleg 4200—4500 autóbuszt gyártanak évente. A hazai és a külföldi pia­con is nagy közöttük a versen­gés. A szorosabb és jobb együtt­működés érdekében minden autó­buszgyárnak többet kellene tennie az eddiginél, mondják a szkopjei autóbuszgyárba­n. Kővári Árpád KOZJANSKO 79 Sok gondot okoz a rossz időjárás A szlovéniai Kozjansko ’79 elne­vezésű szövetségi ifjúsági építőtá­borban is a hónap elején, ponto­sabban szombaton fejezi be­­ a munkát a második váltás, vasár­nap pedig már érkeznek a harma­dik váltás brigádjai. Marijana NOVAKTOL, az épí­tőtábor parancsnokhelyettesétől kaptuk a hírt, hogy a második vál­tásban az újvidéki Petőfi Sándor, a velenyei július 4., a spliti Ga­­lebova krila és a Ravne na Ko­­roškem-i Bratstvo Jedinstvo bri­gád fiataljai dolgoznak, összesen 180-an. A vízvezetékhez szükséges árkokat ássák a Rudnik, Planina, Virotanj, Bistrica ob Solti, Sentvid pri Grobelnem és Sentvidi pri Planini nevű falvakban, vala­mint a Loka pri Busni és Grobel­­ce falvakat összekötő műút építé­sében segédkeznek. A parancsnokhelyettes szavai szerint a fitalok jó kapcsolatokat teremtettek a katonasággal és a házigazdákkal is. Így a Bistrica ob Solti építőhelyen 400 maribori ka­tona, a Sentind pri Planini építő­helyen pedig a helybeliek brigád­jai segítettek egy-egy napot a fia­taloknak. Erre egyébként a máso­dik váltás brigádjainak igen nagy szükségük is volt a kedvezőtlen időjárás miatt. A gyakori csapa­dék ugyanis több helyütt hátrál­tatta a munkát, s míg egyik építő­helyen a teljesítmény jóval a meg­szokott norma fölött van, másutt érezhető a lemaradás. A fiatalok azonban nemcsak a munka, hanem a sport, a művelő­dés és a szórakozás terén is együttműködnek­ a helybeliekkel. Mint más ifjúsági akciók alkalmá­val, a fiatalok a Kozjansko ’79 épí­tőtáborban is igen tevékenyen be­kapcsolódtak az eszmei-politikai képzésbe. Az első váltás 220 tagja közül 180-an fejezték be az ifjúsá­gi politikai iskolát, és az előadá­sokat a második váltás tagjai is nagy számban látogatják. Ezenkí­vül elsősegélynyújtási és autóve­zetői tanfolyamokra is járnak, vagy a sportrendezvények, a szó­rakozás, a művelődési élet és a tá­jékoztatás megszervezésén mun­kálkodnak. A parancsnokhelyettes szerint azonban a legfontosabb, hogy a fiatalok a rossz időjárás ellenére is mindent megtesznek e viszony­lag elmaradott vidék megsegítése érdekében. A gyakori epö­­l igen megnehezítette a második váltás fiataljai­nak munkáját. Bezdánba érkezett a Duna­ regatta Tegnap délelőtt Magyarország­ról Bezdánba érkeztek a hagyo­mányos nemzetközi csónaktúra részvevői, a községi turisztikai szövetség képviselői fogadták őket. Sorrendben immár 24. alka­lommal tartják az idén a Duna­­regattát. Július 1-én az NSZK-be­­li Ingolstadtból indult a 99 rész­vevő. Az NSZK, Ausztria, Ma­gyarország, Csehszlovákia, Hollan­dia, Franciaország és Bulgária képviselői haladnak végig a Dunán 2100 kilométeres szakaszon. Ha­zánkból az idén egyetlen részvevő sem indult, habár leghosszabb ideig, 17 napig éppen a jugoszláv vizeken tartózkodnak az evezősök, 569 kilométert tesznek meg. Első pihenőjük hazánk területén tegnap volt Battinán. A Zöld-szi­geten közös vacsorán vettek részt, ott töltötték az éjszakát, és ma reggel folytatják útjukat Erdőd felé. Vukovár érintésével csütör­tökön érkeznek Palánkéra, pénte­ken Újvidékre, ahol a Horgász­szigeten szállnak meg. Másnap a tervek szerint megismerkednek a tartományi székváros nevezetessé­geivel, augusztus 16-án fogadják őket Kladovón. A csónaktúra szep­tember elsején ér célba, a romá­niai Silistréba. a­­. 1979. augusztus 1., szerda A magas hőmérséklet okozta sérülések Korábban már említést tettünk a napszúrásról. Ez akkor fordul elő, ha a napsugarak közvetlen érik a fedetlen fejet. A másik hasonló tünetekkel járó sérülés a hőguta. Leginkább meleg, párás levegőjű helyeken fordul elő, túlfűtött helyiségek­ben, ahol sokan tartózkodnak, vagy a munkahelyen, ahol párás, meleg a levegő. Erős fejfájás, pirosló arc, nehéz légzés és eset­leg ájulás jellemzi. Ilyen esetben ürr­gyük a sérültet hűvös helyre, derékig vetkőztessük le, majd a fejére, a mellkasára tegyünk hi­deg borogatást. Ha eszméleténél van, adjunk neki vizet, kisebb mennyiségben hideg limonádét, de semmi esetre se hideg sört vagy egyéb alkoholt. Minél job­ban hűtsük le a túlmelegedett szervezetet, ezután a naptól véd­ve szállítsuk az illetőt a legkö­zelebbi egészségházba vagy kór­házba. A magas hőmérséklet a bőr fe­lületén égési sebeket okoz. Négy fokozatot ismerünk: I. a pirosodás, II. a hólyagosodás, III. az égés, IV. a szenesedés. A bőr pirosodásakor nincs szükség segélynyújtásra, ha csak kisebb felületen észleljük. A hólyagosodás esetében úgy kell eljárni, mint bármely más sebbel. Nem szabad a hólyagot feltépni vagy kiszúrni, mert az alatta levő sérült bőrrész meg­fertőződhet. A sebet fertőtlení­tett gézzel kössük át, és menjünk orvoshoz a sérülttel. Égés esetén a bőr összes réte­gei megsemmisülnek. Ez már sú­lyos sérülés. Az eljárás ugyanaz, mint az előző esetben. A szenesedés az izmok, sőt még a csont teljes megsemmisülésé­hez vezet. Gyakran a ruhadarab is beleég a sérült testrészébe. Az égési­ sebek súlyossága, mint látjuk, a test felületének nagyságától és attól függ, hogy milyen mélyre hatol a hő, ez pe­dig a hőhatás időtartamától és a hőfok magasságától függ. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen sérülés nemcsak helyi, ha­nem az egész szervezet sérülését jelenti. Gyakran halálos kimene­telű, különösen ha a test felüle­tének fele vagy ennél nagyobb része sérül meg. Fő feladatunk, hogy a sérült részt megvédj­ük a fertőzéstől. Ne kenjünk rá semmiféle krémet, olajat vagy egyebet. Fertőtlení­tett gézzel fedjük be, puhán kös­sük át, mert az ilyen sérülések rendkívül fájdalmasak. Végez­hetünk rögzítést is. A sérültet minél előbb szállítsuk kórház­ba. Adjunk neki vizet. Különö­sen jótékonyan hat rá a szóda­­­bikarbónás víz: egy liter vízben egy ki­skanálra való szódabikar­bónát kell feloldani. Kisebb ada­gokban adjunk minél több folya­dékot, ezzel pótoljuk a szervezet vízhiányát, és megakadályozzuk a sokk bekövetkezését. A sérültet minél előtt (5—6 órán belül) szállítsuk kórházba. Dr. ZSÁGÁR Katalin

Next