Magyar Szó, 1979. szeptember (36. évfolyam, 240-254. szám)

1979-09-01 / 240. szám

2* KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1979. szeptember 1., szombat ­gf Bővült a mozgalom ^2? Hét új tagország Havannából jelenti a Tanjug. Az el nem kötelezett mozga­lom tegnapelőtt délután hét új taggal gyarapodott Havannában. Ezek: a Zimbabwei Hazafias Front, Bolívia, Grenada, Irán, Pakisztán, Suriname és Nicara­gua. Az erre vonatkozó döntést egyhangúlag hozták meg a kül­ügyminiszteri értekezleten. A felvételi kérelmekről egyenként döntöttek a küldöttségek. Ily módon a mozgalom új tagjai egyöntetű támogatásban része­sültek, maga az el nem kötele­zettség pedig újra bizonyságát adta életképességének és nyi­tottságának. E hét új országgal az el nem kötelezett mozgalomnak ma ösz­­szesen 93 teljes jogú tagja van, s ez már csaknem kétharmada a világszervezet tagságának. Az új tagok felvétele azonban más vonatkozásban is jelentős. Az el­őtem kötelezettségben látják függetlenségük támaszát Suriname, Grenada és a Zim­babwei Hazafias Front felvétele ismét megerősíti azt a tényt, hogy az újonnan felszabadult or­szágok és a szabadságukért még mindig harcoló népek függet­lenségük elnyerésének és meg­szilárdításának pótolhatatlan eszközét látják az el nem köte­lezettség politikájában. Nicaragua felvétele révén ez a megállapítás azokra az orszá­gokra is kiterjeszthető, ame­lyeknek népe megdöntötte a diktatúrát és demokratikus for­radalmat vitt véghez. Az el nem kötelezettség tehát teljes mér­tékben azonosul a népek sza­badságért és függetlenségért fo­lyó harcával. Irán és Pakisztán felvételére azután került sor, hogy e két ország kivált két katonai tömb­alakulatból (a CENTO- és a SEATO-paktumból), amelyek ennek következtében széthullot­tak. Ez a tény önmagáért be­szél. A tömbök nem tudják többé eredményesen óvni „szárnyai­kat”, amelyeken fejlődő orszá­gok helyezkednek el. Ez pedig azt igazolja, hogy a nem­zetközi viszonyokban tömbön kívüli erő­ként fellépő el nem kötelezett mozgalom „offenzívában” van. Megfigyelőből teljes jogú tag Bolívia felvételével végre si­került­­ledönteni egy belső „aka­dályt” a mozgalomban: a régi megfigyelőből teljes jogú tag lett. Bolívia elhatározása kedvező irányú változásokra enged kö­vetkeztetni a latin-amerikai színtéren. A megfigyelői státusra jelöl­teket a miniszterek úgyszintén egyhangúlag támogatták. Ilyen státusa van a mozgalomban az eddigi nyolc országon kívül Cos­ta Ricának, Dominikának, a Fü­­löp-szigeteknek és Santa Luciá­nak. Egyhangúlag megszavazták Ausztria, Finnország, Portugália, Svédország, Svájc, Románia és San Marino vendég­­státusát; ezek az országok a korábbi ér­tekezleten is részt vettek már. A mozgalom azonban újabb vendéggel is gyarapodott: Spa­nyolországgal. Ennek köszönhe­­tőleg az európai országok mind jelenvalóbbak az el nem köte­lezett mozgalomban. Az el nem kötelezett politika szinte mágneses erővel vonzza magához a legfejlettebb, s köz­tük a leggazdagabb országokat, és olyan államokat is, amelyek szoros kapcsolatban állnak a tömbökkel vagy akár tagjaik is. Segély a fejtőiknek és katonai kiadások A két tömb összesen 400 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre NOHA AZ EL NEM KÖTELE­ZETT ORSZÁGOK VI. csúcstalál­kozója külön-külön okmányban fogalmazza meg álláspontját a fegyverkezési hajsza megfékezésé­ről és a fejlesztési segélyről, a két probléma szerves kapcsolatban áll, mert a mind nagyobb katonai kiadások állandóan csökkentik a fejlődőknek folyósított segélyt. A fejlődő országok a növekvő importkiadások, a mind nagyobb olajár és a csökkenő exportbevé­tel következtében rákényszerültek, hogy mind nagyobb kölcsönért fo­lyamodjanak, s ez eladósodásuk­hoz vezetett. A segély hozzájárul a fejlődők e terhének csökkentésé­hez. A segély összege azonban ahe­lyett, hogy növekedne, évről évre csökken. 1976-ban a segélyfolyósí­tó országok nemzeti bruttó ter­mékük 0,33, 1977-ben pedig 0,31 százalékát juttatták a fejlődő or­szágoknak. Ezzel szemben a fejlett nyugati országok nagyobb összegeket hagytak jóvá a fejlődő országok­nak, de kölcsön formájában: 1973- ban 5,5 milliárd, 1977-ben pedig megközelítőleg 30 milliárd dollár hitelt folyósítottak. A­­kelet-euró­pai szocialista országok segélye nem jelentős. A fejlődő országok mind na­gyobb méretű eladósodásának ne­gyedik oka az, hogy a fejlett or­szágok nem teljesítették kötele­zettségüket, hogy segélycélokra nemzeti bruttó termékük 0,7 szá­zalékát különítik el a fejlesztési program alapján. 1960-ban a fejlődő országok adós­sága 18 milliárd, tíz évvel leésőbb 73, 1975-ben pedig már 173 milli­árd dollárt tett ki. A múlt évben a fejlődő országok adóssága 280— 300 milliárd dollár volt. A Nemzetközi Valuta Alap sta­tisztikai adatai szerint a fejlődők az adósságok törlesztésére export­jövedelmük 15 százalékát fordít­ják, néhány közülük pedig ennél is jóval többet, például Mali de­vizaforrásának 41,1, Pakisztán pe­dig 40,4 százalékát. A SALT-megállapodások és a tömbök közötti enyhülés, ellenére a katonai kiadások évről évre nö­vekednek, már jóval túlszárnyal­ják a 450 milliárd dollárt. A NATO-hoz tartozó országok és szövetségeseik évente összesen 5000 milliárd dollár nemzeti jöve­delemmel rendelkeznek, fegyver­kezésre évente 250 milliárd dollárt fordítanak. A katonai kiadásokhoz tartoznak a titkos kutatásokra felhasznált eszközök is. Az előbbi összegbe beszámították Izrael (3,3 milliárd dollár), a Dél-afrikai Köz­társaság (2,7), Dél-Korea (2,6) és Tajvan (1,7 milliárd dollár) ka­tonai kiadásait is. A hét országból álló Varsói szerződés nemzeti jövedelme 1977- ben 973,5 milliárd dollárt tett ki, fegyverkezésre hozzávetőlegesen 156,5 milliárd dollárt fordítottak. A 299 milliárd dollár nemzeti jö­vedelmű Kína katonai kiadása 35 milliárd dollárt emészt fel évente. Mind a két tömb évente 360— 400 milliárd dollárt fordít fegy­verkezésre. NEM JELENTÉKTELEN A FEJ­LŐDŐ ORSZÁGOK katonai ki­adásai sem, noha a kiadást más tette szükségessé. A fejlődő or­szágok évente hozzávetőlegesen ötvenmilliárd dollárt áldoznak ka­tonai kiadásokra. Az összeg több mint kétharmada (36 milliárd dollár) tíz országra jut: Iránra 10, Szaúd-Arábiára 9,6 Indiára 3,6, Egyiptomra 2,8, Nigériába 2,7 Bra­zíliára 2,1, Indonéziára és Irakra 1,7—1,7, Szíriára és a Koreai NDK-ra pedig egy-egy milliárd dollár. A többi 110 fejlődő ország átlagosan évente 145 millió dollárt költ fegyverkezésre, ebből Ciprus 22, Szomália 25 milliót, Kuba 784, Pakisztán pedig 938 millió dollárt. (Tanjug) A legfiatalabb nagykövet A csütörtök esti havannai foga­dáson, amelyet Malmierca kubai külügyminiszter adott külföldi kol­légái tiszteletére, egy olajzöld egyenruhát viselő fiatalember von­ta magára az egybegyűltek figyel­mét. Carlos Rojas Ubeda, Nicara­gua havannai nagykövete huszon­egy évével minden bizonnyal a dip­lomáciai kar legfiatalabb tagja nemcsak Kubában, hanem az egész világon. A középiskolai záróvizsga és a nagyköveti kinevezés között mind­össze hat év telt el. Ubeda azonban igen nagy forradalmi tapasztala­tokkal vértezte fel magát a sandi­nista mozgalomban, fegyverrel a kezében harcolt a Somoza-dikta­­túra ellen, majd néhány hónappal a forradalom győzelme után nagy­követté nevezték ki. A fiatal diplomata csütörtökön adta át megbízólevelét a kubai nemzetgyűlés elnökének. " A for­radalmunk fiatal, tehát nagyköve­tei sem lehetnek idősek — jelen­tette ki, ezután újságírókkal foly­tatott beszélgetése során. Előtérben az eszme térhódítása A külügyminiszterek egyhangúlag elfogadták az új tagok felvételére vonatkozó javaslatot Különtu­dó­sítónk telexjelenté­se Havanna, augusztus 31. Általános vélemény szerint az el nem kötelezett országok kül­ügyminisztereinek értekezlete igen jól kezdődött. A kedvező lég­kör megteremtéséhez nagyban hozzájárultak a tegnap délelőtti első ülésszakon felszólalók, majdnem kivétel nélkül kimért sza­vakkal fordultak az egybegyűltekhez és valamennyien síkraszáll­­tak a mozgalom erősödésének szükségességéért és az el nem kö­telezett politika alapelveinek tiszteletben tartásáért. A külügyminiszterek azután már a tegnap délutáni ülésen tanúbi­zonyságot is tettek arról, hogy a nézetkülönbségek ellenére teljes tudatában vannak e politika tér­hódítása fontosságának. Az előze­tesen megállapított napirendtől el­térően egyhangúlag úgy döntöttek, előrehozzák első napirendi pont­nak az új tagok és megfigyelők felvételének kérdését, valamint az értekezleten vendégekként részt venni óhajtó országok kérvényeit. Rövid vita után konszenzussal el is fogadták a határozatot, hogy a csúcsértekezletnek javasol­ják Nicaragua, Bolívia, Grenada, Su­riname, Irán, Pakisztán és a Zim­babwei Hazafias Front teljes ip­ui tagokként való felvételét, megfi­gyelői státusba való felvételre pe­dig javasolják a Fülöp-­szigeteket, Saint Luciát, Costa Ricát és Do­­minicát. Az értekezlet vendégei­nek kérdésében a külügyminiszte­rek úgy döntöttek, hogy ezúttal is elfogadják a „régi” vendégek ké­rését, nevezetesen Ausztria, Finn­ország, Portugália, Svédország Románia és San Marino kérvényét csakúgy, mint Spanyolországét, amely első ízben kérte részvételét az értekezleten. Így aztán már a külügyminisz­teri értekezlet első napján bebizo­nyosodott nemcsak az, hogy min­den nézeteltérés ellenére az érte­kezlet valamennyi részvevője ki­vétel nélkül legfőbb feladatnak te­kinti az el nem kötelezett politika térhódítását, hanem az is, hogy a számos megpróbáltatás és nehéz­ség ellenére ez a politika változat­lanul továbbra is egyaránt vonzó a világ minden táján élő népek számára. Nem utolsósorban immár az európai országok számára is. Kontinensünk egyre nagyobb szá­mú országának érdeklődése az el nem kötelezett politika­ként egy­formán fontos az európai béke és biztonság megszilárdításának szempontjából is. Egyébként a Demokratikus Kambodzsa képviselőinek részvé­tele a tegnapi ülésen is felmerült, de úgy tűnik, hogy az általános kedvező légkörben a külügymi­niszterek nem hajlottak arra, hogy e kényes kérdésről vitát folytas­sanak. A problémát a mai napra halasztották, s az előkészítő bi­zottság jelentésének megvitatása és elfogadása során fogják meg­tárgyalni, mivel azonban ezt a napirendi pontot is, az eredetileg elfogadottól eltérően, hátrább tet­ték — a még hátramaradt tíz pont közül hatodiknak — nincs kizárva, hogy majd csak holnap lesz róla szó. Ez az időnyerés természetesen alkalmat ad az újabb konzultáció s­ókra, és egy esetleges új, minden­ki számára elfogadható megoldás feltárására. Malaysia képviselője egyébként a kambodzsai kérdést annak kap­csán vetette fel, hogy a nagyköveti tanácskozástól eltérően ezúttal ott van a tanácsteremben a kambod­zsai küldöttség számára fenntar­tott hely, természetesen üresen. A tegnapi események közül ér­demes megemlíteni, hogy az újon­nan felvett országok külügymi­niszterei is felszólaltak. Az el­hangzottak arra utalnak, hogy je­lentősen erősödött az el nem kö­telezett politika alapelveiért síkra­­szállni kész országok száma, s amint azt egy diplomata megje­gyezte, az egybegyűltek „jobbára jó, becsületes el nem kötelezett felszólalásokat hallottak.” A külügyminiszterek a tegnapi nap folyamán megválasztották az értekezlet elnöklőjét, szokás sze­rint ez a vendéglátó képviselője, tehát Malmierca kubai külügymi­niszter, a két alelnök pedig Irak és Mozambik képviselője. Az előb­bi a politikai bizottság, az utóbbi pedig a gazdasági bizottság elnöki tisztségét is ellátja. A külügyminiszteri értekezlet ma délelőtt folytatja munkáját. ENGLER Lajos l­ulyik a munka a miniszteri értekezleten A perui elnök utazik Havannába Limából jelenti a Tanjug­ Peru küldöttségét Francisco Mo­rales Bermudez tábornok, az or­szág elnöke vezeti majd az el nem kötelezett országok VI. csúcsérte­kezletén. Az államfő vasárnap kel útra. A tegnap éjszaka Limában közre­adott hivatalos közleményben az áll, hogy Bermudez azért vesz részt személyesen az értekezleten, mert az államvezetőség rendkívül fontosnak tartja, hogy Peru te­vékeny szerepet vállaljon az el nem kötelezett mozgalomban. Százszenkét küldöttség Az el nem kötelezett országok miniszteri szintű értekezletén 112 ország küldöttsége vesz részt, közülük 48-nak az élén külügyminiszter áll. A fenti adatokat az értekezlet szóvivője, a kubai Otero ismer­tette a tegnapra virradó éjsza­kán. Elmondta azt is, hogy Ha­vannában jelenleg 560 külföldi újságíró tartózkodik. (Tanjug) Hossz beszámolója a libanoni tragédiáról Bejrútból jelenti a Tanjug. — Ismertetni fogjuk Havanná­ban a dél-libanoni problémát — jelentette ki Madridba és Kubába való elutazása előtt Fuad Butrosz libanoni külügyminiszter a bejrú­ti repülőtéren. Szelim el Hossz miniszterelnök, az ország küldöttségének vezető­je a jövő héten beszámol a csúcs­­értekezlet részvevőinek Dél-Li­­banon, tragédiájáról. Részletesen ismerteti majd a hazája ellen irá­nyuló izraeli támadásokat. A pulóver Már napok óta a legkereset­tebb ruházati cikk a jugoszláv tudósítók körében a pulóver, vagy valamilyen melegebb fel­sőruha. Természetesen ez idő tájt Ha­vannában rendkívül meleg van, s a levegő is eléggé párás, az új­ságírók azonban a nap legna­gyobb részét a csodálatosan szép kongresszusi épületben töltik, márpedig ennek folyosóin a szó szoros értelmében „kossava" fúj. A vendéglátók ugyanis lég­hűtő berendezésekkel igyekez­tek minél jobb munkakörülmé­nyeket biztosítani. Úgy látszik azonban, valami nincs rendben a berendezések beállításával, mert egyes termekben valóság­gal vacog az ember. (Tanjug) Kubai ifjúsági lap a belgrádi konferenciáról A Juventud Rebelde című kubai ifjúsági lap tegnap hosszabb cikk­ben foglalkozott az el nem köve -­­ezett országok 1961. évi belgrádi első csúcstalálkozójával. Megálla­pította, hogy az első csúcsmegbe­­szélés jelezte a mozgalom meg­alakulását. Emlékeztetett arra, hogy a belgrádi magas szintű megbeszélést megelőzte az 1956. évi briini találkozó. Nasszer, Neh­ru és Tito megfogalmazta a moz­galom megalakításának elképzelé­sét. Négy évvel később, amikor az Egyesült Nemzetek tizenhét újon­nan felszabadult afrikai és ázsiai országot fogadott soraiba — foly­­tatta az újság — Nehru, Sukarno, Nkrumah, Nasszer és Tito megál­lapodott abban, hogy Bel­grádban összehívják az el nem kötelezett országok első csúcstalálkozóját. A továbbiakban kitért a kairói előkészítő megbeszélésre. A kubai ifjúsági újság közölte, hogy Bel­g­­rádban 25 ország, közöttük Kuba képviselője jelent meg. A továb­biakban rámutatott arra, hogy a belgrádi értekezlet egyercek között megvitatta a nemzetközi problé­mákat, majd nyilatkozatban fog­lalkozott velük. A tömbön kívüli országok felhívták a világ sigyel­­mét a veszélyes helyzetre, majd sürgették, hogy minden nép. Kor­mány és Dolnér tervez erőfeszí­téseket, a szilárd béke javára. A Juventuns Rebelde végezetül felsorolta, kik vettek részt a belgrádi konferencián. (Tanjug)

Next