Magyar Szó, 1979. szeptember (36. évfolyam, 255-269. szám)

1979-09-16 / 255. szám

-------------KÜLPOLITIKA- A CSEMPÉSZEK NYOMÁRA BUKKANTAK Elefántcsont-botrány Egy fiatal kenyai vámtiszt felfedezése Nairobi, szeptember EGY FIATAL KENYAI VÁM­TISZT nem tudja, örüljön-e vagy remegjen, mert a véletlen folytán nagy elefántcsont-üzlet nyomára jutott. A vizsgálat eddigi eredmé­nyei mindenesetre azt mutatják, hogy sokaknak sok­kallta jobban főhet a feje, mint a kenyai vám­törvény lelkiismeretes őrének. A kezdet egészen közönséges volt: egy teherszállítmány rutin­szerű vámellenőrzését végezték a nairobi Jomo Kenyatta nemzetközi repülőtéren. A nyugatnémet Luft­hansa tehergépébe már majdnem teljesen berakódtak. A rakodó mel­lett még tíz-egynéhány láda és konténer állt. M. K. vámtiszt a repülőgépben tartózkodott szállítólevéllel a ke­zében, s egyszer csak arra figyelt fel, hogy három hatalmas láda nem viseli magán a vámellenőrzés elő­írásos pecsétjét. Száztizennégy agyar­ ­a berakodást leállította, a ke­zében levő szállítólevelet újra el­lenőrizte, s azt állapította meg, hogy a három ládának nincs kellő „kísérődokumentuma”. A Lufthansa türelmetlen képvi­selői egyre sürgették, mondván, hogy hiába vesztegetik az időt, s hogy pusztán a korábbi váltásban dolgozó kolléga tévedéséről van szó. Mindamellett a vámtiszt állhata­tos maradt, s az előírások betar­tását követelte. Odahívatta a rend­őrséget, a Lufthansa képviselőit, valamint saját feletteseit. Bizott­ságilag felnyitották a ládákat, s bennük a feltüntetett „vegyes áru" helyett nem kevesebb, mint 114 darab pedánsan becsomagolt ele­fántagyarat találtak. A szállít­mány 650 kilót nyomott, értéke pedig elérte a 200 000 dollárt. Azon nyomban hivatalos jegyző­könyvet vettek fel elefántcsont­csempészési kísérletről. Az illeté­kesek­ „meg voltak döbbenve”, és semmiképpen sem tudták megma­gyarázni, hogyan került az elefánt­­csont a repülőtérre. Tíz-egynéhány napig nagy volt a „zavartság”, s a rendőrség is hallgatott, mint kö­zölték, a vizsgálat érdekében. Bizonyíték van rá, hogy a szó­ban forgó szállítmány egy 726 agyarból álló, korábban felfedezett szállítmány része, amelyet az NSZK vámtisztjei és rendőrei ko­boztak el a hamburgi repülőtéren. Az a szállítmány is Kenyából ér­kezett, úgyszintén a Lufthansa te­herszállító gépén, s egy üveg és kristály előállításával, valamint „vegyesáru-kereskedéssel” foglal­kozó cég címére adták fel. Elefántból bolha A szűkszavú rendőrségi közle­ményben az áll, hogy az elefánt­­csont tulajdonosának kilétét meg­állapították. Az óvatos rendőrfő­nök csupán annyit közölt, hogy a szóban forgó személy magas be­osztású kormányfunkcionárius, „társai” között pedig egy volt bankigazgató és néhány ázsiai ék­szer- és trófeakereskedő is van. Bele vannak keveredve a dologba a Lufthansa egyes tisztviselői, nemkülönben a kenyai vámszolgá­lat és rendőrség nem éppen magas beosztású, de fontos funkcionáriu­sai is. Nem lehetetlen — jósolgatják a kenyai újságírók —, hogy az ele­fántból végül is bolha lesz. Min­den attól függ, hogy az ügy kit érint a kormányban. S éppen ezért fő a feje M. K. vámtisztnek. Dejan ĐORĐEVIC A japán császárral tárgyalt a Sri Lanka-i elnök • Japánban tett ötnapos látogatása során Yajewardene Srí Lanka-i elnök tárgyalt Hirohito japán csá­szárral, Ohira miniszterelnökkel és a japán üzleti élet vezető képvise­lőivel. Yajewardene tokiói látoga­tása tegnap ért véget. A Srí Lanka-i elnök Tokióból Szingapúrba folytatta útját. (Colombo, SLBC) A VILÁGSAJTÓBAN OLVASTU­K Sztárok és rakéták A BEAVATATLANOK ÁL­TALÁBAN ÚGY TUDJÁK, hogy Svájc, ez a békés (és békén hagyott) kis alpesi ország inkább csak gyártja a fegyvere­ket, de nem a maga számára, ha­nem, hogy kereskedjem, velük. Ez csak részben igaz. Mert újabban a svájciak i­s behódoltak korunk veszélyes divatjának, a fegyver­kezésnek. Igaz, hogy csak a „na­gyobbaktól“­ vettek példát. Az új irányzat gyümölcse a 68- a­s páncélos. A kis nemzet leg­jobb szakemberei munkálkodtak rajta, nem sajnálták rá sem a pénzt, sem a nyersanyagot. Így aztán sikerült egy olyan harcko­csit előállítaniuk, amely legalább még egyszer annyiba kerül, mint a hasonló külföldi harci eszközök. Amikor elkészült, a hazai sajtó dicshimnuszokat zengett róla. A hadsereg mindjárt 330 darabot rendelt belőle. A fogyatékosságok az első na­gyobb hadgyakorlaton derül­tek ki. A hernyótalpaik tönkrementek, a sebességváltó nem kapcsolta a hátramenetet, a rádió nem mű­ködött, de ami a legveszedelme­sebb: néhány tank ágyúja magá­tól elsült , amikor bekapcsolták a fűtést, megoldhatatlannak lát­szó talány elé átlátva a szakembe­reiket. Még szerencse, hogy senkit sem talált el. Azaz mégiscsak volt egy áldo­zata, mégpedig maga a véderő­miniszter, Rudolf Gnägl. A ki­pattant botrány miatt, amelyet a lapok igazi „tankcsatának” nevez­tek, távoznia kellett tisztségéből. EGY MÁSIK KATONAI VÁL­LALKOZÁS, amelyre az amerikai földrészen került sor, egyelőre nem követelt, áldozatokat, csak anyagiakban. Az MX elnevezésű rakétáról van szó, amelyekre az amerikai képviselőház éppen a napokban hagyott jóvá nem keve­sebb mint 30 milliárd dollárt! Ez az új rendszer abban tér el min­den eddigitől, hogy — micsoda el­gondolás! — a rakéták helyét ál­landóan változtatják egy hatalmas betonpályán. Erre azért van szükség, hogy az ellenség ne tudja megsemmi­síteni a kitörőállomásokat. Ehhez azonban 16 000 kilométer utat ke­l építeni a ne­vadai és az utah ál­lambeli sivatagban. Carter elnök ezzel (az adófizetők által pénzelt) fantasztikus elképzeléssel szeret­né kiengesztelni azokat az ameri­kaiakat, akik inakszakadtáig küz­denek a SALTO 2 elfogadása el­len, mondván, hogy az előnyt je­lent a Szovjetunió számára. Carternek igye­keznie kell, hogy kedvébe járjon a „héjáknak” (meg a hadiiparnak), mert jövő­re elnökválasztás lesz, s ha nép­szerűségi indexe tovább zuhan, nem sok esélye lesz az újraválasz­tásra. HOGY KI LESZ AZ ELLEN­FELE, ma még csak találgathat­juk, de mind több jel utal arra, hogy egy Kennedy-sarj ismét szo­rítóba lép. Edward Kennedy de­mokrata párti szenátorról van szó, aki mindeddig cáfolta, hogy je­löltetni akarja magát. Az elmúlt héten azonban környezete szán­dékos indiszkrécióval kiszivárog­tatta, hogy a Kennedy család be­leegyezését adta jelöltetéséhez, bár maga Edward állítólag még mindig húzódik. Most már igazán csak jóhnevettségén múlik, hogy szót fogad-e a családnak. Egy másik amerikai híresség neve is felbukkant a napokban a nemzetközi politikai sajtóban. Ő ugyan nem akar elnök lenni, ám mégis beleártotta magát a politi­kába: Liz Taylor, az örökzöld filmhím. A közel-keleti válság kapcsán emlegetik. Hogy mi köze a dús idomú sztárnak a Golán­­fennsíkhoz? Csak annyi, hogy bő­séges gázsija egy részét Izraelnek juttatta, s ezzel magára haragítot­ta az arabokat, mindenekelőtt Egyiptomot. Az új kairói irányzat abban is kifejezésre jutott, hogy megszüntették a Taylor-filmekre 5 évvel ezelőtt kimondott embar­gót, mi több, szeptember 17-ére meg is hívták a szép Lizt Kairó­ba, az ottani filmfesztiválra. AZ ELMÚLT HÉT EGYIK LEGNAGYOBB szenzációja az a világhírű sztár volt, aki — a film­csillagokkal ellentétben — egy­általán nem szereti mutogatni magát. Annyira nem, hogy eddig még senkinek sem sikerült meg­­pillantani őt. Most is csak a láb­nyomát találták meg, de az ő ese­tében már ez is nagy dolog. S micsoda lábnyom! 34 centiméter hosszú és 16 centiméter széles. Egy szovjet expedíció tagjai buk­kantak rá a Pamír-fennsíkon és gipszmintát vettek róla. Meg van­nak győződve, hogy nem mese: a Yeti — mert róla van szó —, valóban létezik. Eddig csak a hó­ban hagyott nyomait fényképezték, most találták meg először laza földben lábnyomát, amit gipsszel kiönthettek. Az első tudományos megálla­pítás a minta alapján: a Yetinek lúdtalpa van. Ez már bizonyosnak tekinthető. Még csak a lúdtalp tulajdonosát kell megtalálni. (j. g. b.) MAGYAR SZÓ " Ji Etna teljesen megbolondult’ A szerencsétlenséget elkerülhették volna — Egy ismert vulkanológus megjósolta a kitörést — Kőeső hullott A Tanjug tudósítójától Róma, szeptember A bédekkerekben az áll, hogy az Etna kialudt tűzhányó. Nos, ez a vulkán hirtelen kitörésével kilenc ember halálát okozta, ti­zenhármat súlyosan, több tízet pedig könnyebben megsebesített. Ráadásul egy személy eltűnt. A Catania közelében fekvő Et­na augusztus elején bőven on­totta magából a lávát. A tűzpa­­takok számos szőlőskertet és olaj­faültetvényt elpusztítottak. Most a turisták közül szedte áldozatait, akik a központi krá­ter közelébe merészkedtek. Az Etna kőesőt zúdított rájuk, ame­lyet a gyomrában történt hatal­mas robbanás után körülbelül ezer méter magasra lövellt ki. A kőzápor csak 10 másodperc­ig tartott, de a szemtanúknak úgy tűnt, hogy egy örökkévaló­ságig tart. A tapasztalt idegenvezetők azonnal a szerencsétlenül jár­tak segítségére siettek. Közbea­vatkozásuknak köszönhető, hogy az áldozatok száma nem lett sok­kal nagyobb, a központi kráter­ből ugyanis izzó láva is kezdett ömleni. A bajt azonban el lehetett volna kerülni. Egy Terzieff nevű belga tudós, világhírű vulkano­lógus, már augusztusban meg­jósolta, hogy az Etna rövid „pi­henő után” újra kitör. A tudományos magyarázat sze­rint a magmaréteg alatt egyre fokozódik a gáz nyomása, s vé­gül robbanásban csúcsosodik ki. De ha már várható volt a ki­törés, vajon a helyi hatóságok miért nem tiltották meg a krá­ter megközelítését? „Az Etna teljesen megbolondult!” — men­tegetőznek a község illetékesei. Lehet, hogy igazuk van, de az is igaz, hogy a bajt meg lehetett volna előzni. D­ušan Miklja U__I— _L_ . ■ 1 — — — — » Veszélyben a „sós hegyek” A román szakértők attól tartanak, hogy az eső elmossa a sót . Megoldásként hatalmas „esernyő” építését javasolják Bukarest, szeptember 1 A román szakértők aggódnak , mert fennáll a veszély, hogy a rég­­­gi ,,olajváros”, Ploesti közel­ében álló ,,sós hegy” elolvad. A nyilvánosságot éppen akkor riadóztá­k, amikor úgyszólván már elkészült Slamic Prashova, a kár­páti fennsíkon fekvő festői vá­roska fejlesztési terve. S ez azért fontos, mert a város csodás szép­ségű környéke és két gyógyhatá­sú tava mind több turistát vonz. A sós vizű tó mellett, amely­nek minden literjében 300 gramm só van, s amely rendkívül jótéko­nyan hat a reumatikus fájdal­makra, a közelmúltban aszttma­­sztamiartóriumot építettek fel. A ré­gi­, immár elhagyatott sóbánya alagutaiban kórházait rendezitek be az asztmabetegek számára. A 200 méter mélye­n fekvő ,,sós te­rembe” a régi, nyikorgó viteken utaznak le a betegek és a turis­ták. Akik félnek a rozogának tű­nő tákolmánytól, a labirintussze­­rű lépcsőt is használhatják. A tavat a hegyről aláfolyó víz táplálja, a hegy lankáit pedig va­­l­ódi­ kősó alkotja. Az erózió azonban gyorsabb, mint gondol­ták, egyre mélyebb réseket vá­gott a hegyoldalba, és munkáját a gyakori kárpáti esők is segítet­ték. Ennek folytán az egzotikus hegy napról napra fogyatkozott s már-már az a veszély fenyegeti, hogy teljesen eltűnik. A bukaresti geológiai intézet szakemberei két hegy­mentési­­ter­vet dolgoztak ki. Az egyikben azt javasolják, hogy a középpontjá­ban fekvő hata­lmas katlanba szi­vattyúzzanak be nagy mennyisé­gű betont, amely, ha nem is men­ti meg az évente egy méterrel ki­­sebbedő sós hegyet, de legalább elodázza a pusztulását.­­ A másik terv szerint — amely valóságos Verne-féle el­képzelésekre emlékeztet — azt irányozza elő, hogy a hegy fölé gigászi méretű műanyag eser­nyőt húznak, s ezzel megakadá­lyozzák a víz további romboló munkáját. A geológusok harminc-egy­né­hány hegyvidéki tó sorsát tanul­mányozták eddig, főként a sós tavakét, s megállapították, hogy a legnagyobb veszély éppen a Plo­­esti mellett elterülő vidéket fe­nyegeti. Ha sürgősen nem tesz­nek valamit, a sós hegy eltűnik a föld színéről, a­­kelt sós tó pedig eggyé olvad. Van azonban a vállalkozásnak még egy vonatkozása, éspedig az, hogy a szóban forgó helyen nagy mennyiségű kősót bányásznak ki és ennek nagyobbik hányadait exportálják. •1979. szeptember 16., vasárnap k gyilkos szejí hedei­c A Frederic nevű ciklon hatalmas pusztítást hagyott maga mögött. A kép a Mexikói-öböl felé vezető útról készült­­ Mobile város (Alabama) köze­lében.

Next