Magyar Szó, 1979. december (36. évfolyam, 329-343. szám)
1979-12-12 / 340. szám
Visszanéző VIHAR ELŐTT Nem csend előzte meg ezt a vihart, az első világháború viharát, ahogy a szólásmondás tartja. Nagyon is hangos lett nemcsak a Bácska, az egész ország a háborús készülődés és tiltakozás lármájától. A francia és angol gyarmatokért fegyverkező Németország mellett az Osztrák—Magyar Monarchia is csörgette a kardot, s mivel Bosznia-Hercegovina annektálásával 1908-ban nemcsak a nemzetükben elnyomott népek fordultak ellene, hanem az említett két gyarmati nagyhatalom is, a háború már előrevetette árnyékát.. Az 1910-es választás talán azért volt kevesebb minden előbbinél, mert a pártok tudatában voltak a ténynek, hogy a nagyhatalmi összecsapás elkerülhetetlen. Ezért volt a kormánypártnak minden eddigi választásnál nagyobb szüksége a győzelemre. S ezért érezhette joggal az ellenzék létében veszélyeztetve függetlenségi törekvését. Mindamellett Bácskában mindez még csak vezércikktéma volt, s a mindennapi életben alig-alig mutatott változást. Már kitört a Balkán-háború, s a kormánypárti Dungyevszki Lázárt megtámadták az ellenzéki lapok, mert búzát küldött a háborús Szerbiának. A vármegye társasági életébe azonban ez se vitte be a nyugtalanság szellemét. Báró Vojnics István, a kormány mindenható embere a Bácskában elsimította az ügyet, s minden maradt a régiben. A kormánypárton belül még a nemzetiségi ellentétek is elcsendesedtek és Paja Jovanovics kiállításán látható volt Dungyevszki Gedeon nagybirtokos és országgyűlési képviselő életnagyságú portréja díszmagyarban. Aztán voltak megtévesztő társadalmi jelenségek, amelyek olyan következtetést engedtek meg, mintha semmi baj se volna és semmi sem választaná el egymástól a polgári világ közszereplőit. Nemcsak kormánypárt és ellenzék híveit, de a többségi és a kisebbségi urakat sem. Erzsébet királyné emléke például, akit a magyarok pártfogójuknak tekintettek, s akit Luccheni, egy olasz anarchista megölt. Halála után valóságos Erzsébet-kultusz alakult ki Magyarországon. Még élt, amikor 1897-ben róla nevezték el Budapest legszebb hídját, s egy évvel később mindenfelé szobrokat állítottak fel, amelyek őt ábrázolták eszményi szépségében. Iskolák és intézmények vették fel anevét és udvarhölgye, Ferenczy Ida a fővárosi lapok ünnepi számaiban nyilatkozott arról, mennyire szerette a királyné a magyarokat, s Benedek Aladár költőt, aki egy verseskönyvét ajánlotta neki, még a börtöntől is megmentette, ahova egy hamis ötforintos miatt akarták zárni. Minden népnek van egy gyermekkora, amikor királynők és diktátorok soraiból keres bálványt magának. A szép Erzsébet királyné azonban az emlékével hatott, mint aki igen alkalmas volt arra, hogy országos bajokról terelje el a figyelmet. S ez egy ideig sikerült is. Zomborban szintén mozgalom indult Erzsébet királyné szobrának felállítása érdekében, miután a liget már az új templom mögött, amely 42 év után mégiscsak felépült, az ő nevét viselte. Persze, ennek a szoborbizottságnak is Vértesi Károly volt az elnöke, s ebben a szerepében nem zavarta függetlenségi 48-as meggyőződése. A szerb urak is szép számmal adakoztak a szoboralap javára, ki tudja, nekik miért volt kedves a halott királyné emléke. A függetlenségi pártban még furcsább dolgok történtek az első világháborút közvetlenül megelőző időkben. Összevesztek például a radikális szerbekkel, ami nemcsak az ő hűtlenségüket bizonyította. Maguk a radikális urak is megunták az eredménytelen társulást és irigykedve nézték a kormánypárti Dungyevszkieket, akiket a Nemzeti Kaszinóban magyar mágnások ünnepeltek, pedig jómaguk még nemességet se vettek a királytól. Elég volt nekik hatalmas birtokuk, s hozzá az a tizenhárom ezer hold, a kalocsai érsek bécsi birtoka, amelyet béreltek. Persze nem is szóltak bele a végképp elfajult vitába az óbecsei negyvennyolcas szabadságszobor sorsa felett, amely egy kiterjesztett szárnyú turulmadarat ábrázolt, s lebontották, odébb vitték a főtérről, amelyet ki akartak kövezni, s a forgalomnak állítólag útjában állt. Csak a szociáldemokratákkal maradt szövetségben Justh Gyula pártja, a bácskai függetlenségi sajtó készségesen jelentette, ha a „cucilisták” — ahogyan a másik oldalon csúfolták őket — népgyűlést hirdettek, amelyen a pesti szónokok, akárcsak Weill Miksa helyi cipészmester a katonai közterhek ellen tiltakoztak, s persze az általános és titkos szavazás bevezetését sürgették. Hogy a nyolcórai munkaidő érdekében is agitálnak, azt már elhallgatták az újságok, mert az ilyesmi fölöttébb alkalmas volt arra, hogy a testvérpártban is felborzolja a munkaadók kedélyét. A tetemesen megnőtt katonai költségvetést tehát zavartalanulmegszavazta a parlament, s így aztán szocialisták és negyvennyolcasok, magyarok és nem magyarok egyformán ontották vérüket és estek el a hazáért a csakhamar kitört első világháborúban. HERCEG János ZOMBOR Bemutatóra készülnek a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület amatőrjei A zolmfoori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben KOBERSZKI József titkár gyűjtötte maga köré a színjátszást kedvelő zombori magyar fiatalokat. Végre sikerült egy megfelelő gárdát összehozni, amely lelkesedik és rendszeresen jár próbákra. Ma már elég nehéz színjátszó csoportot alakítani Zomborban, mert a fiatalokat sok más érdekli, itt a diszkó, mozi és egyéb szórakozási lehetőség. Háromfelvonásos zenés bohózat szövegpróbái folynak az egyesület könyvtártermében, a Szabin nők elrablásáról van szó, KELLÉR Dezső alkalmazta színpadra, zenéjét HORVÁTH Jenő szerezte, a verseket SZENES Iván írta. A darab begyakorlását egy hónappal ezelőtt kezdtük meg, és számításom szerint másfél, legfeljebb két hónap múlva bemutathatjuk. Ezzel a vígjátékkal veszünk részt a műkedvelő színjátszók márciusban sorra kerülő községi szemléjén amelyet Bezdánban rendeznek meg — mondta KOBERSZKI József. A lelkes műkedvelő gárdát a következők alkotják: BANYAI Márton, ARCSON Rafael MUSZPL Árpád, ROKK Ágnes, VÁCI Éva, SOMOSI Nándor, BODOR Lívia, PORKOLÁB Miklós, KRÁLY Árpád, BENYA Anna VÖRÖS Zoltán, MÉREI Rózsa, KOVÁCS Valéria, CSERNAI Ferenc, CSÁSZÁR Miklós, FISCHER Zsuzsanna, BOSNYÁK Lajos és FARKAS Tibor. Kioberszki József rendező elmondta, hogy hetente háromszor tartanak próbát. Tavaszra terveznek egy bajai fellépést is. Ha érdeklődés nyilvánul meg a darab iránt Magyarországon, akkor a környék falvaiban is bemutatják. Ezzel a színdarabbal szeretnék viszonozni a bajaiak vendégjátékát a zombokri Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszói. _ P. M. DUNATÁJ 1979. december 12., szerda Az Ötösfogat beindítása sió Nem volt könnyű majd tíz éven keresztül öt művelődési egyesület közös műsorát megszakítás nélkül megrendezni. Valahogy azonban mindig sikerült, s ma vidékünkön az Ötösfogat már fogalom. Az összefogás mindig meghozta a gyümölcsét. Remélhetőleg így lesz az idén is. Gyakorlatból tudom, hogy a fogatnak nincs vezetősége, de ilyenkor, beindulás előtt az egyesületek elnökei, titkárai töbször is összejönnek megbeszélésre és részletesen is kidolgozzák a közös műsort. Ilyenkor sok jó ötlet hangzik el. Véleményem szerint továbbra is fenn kell tartanunk az Ötösfogatot, de feltétlenül tovább kell fejlesztenünk a színvonal érdekében is. Elsősorban minden egyesületnek arra kell törekednie, hogy meglevő csoportjait továbbfejleszsze. A szép eredmények ellenére is falvainkban magasabb szintre emelkedhet a menyecskekórus, a színjáték, a citerások játéka és általában a zene. Még a tánccsoportok is fejlődhetnek annak ellenére, hogy az utóbbi időkben ők jutottak el legtovább. Ha minden egyesület amatőrjei jobban felkészülnének, akkor a közös program is értékesebb lesz. A fogatnak lehetne egy közös zenekara is. A múltban a műsor összeállítóinak mindig nagy gondot jelentett a zenekar. Ha minden faluból csak két önkéntes zenész jelentkezne, s háromhetenként közös próbát tartanának mondjuk a zombori Kaszinóban, ahol minden bizonnyal nem utasítanák vissza e kezdeményezést, máris tíztagú zenekara lehetne a fogatnak. Egy ilyen zenekar megalakításáról már beszéltem néhány zenésztársammal, nem ellenezték az ötletet, s valakinek ezt meg kellene szerveznie. Felvetődött a múltban egy színdarabnak a közös betanítása is. Az ötletet azonban néhányan kategorikusan visszautasították. Pedig meg lehetne valósítani a jövőben. A fogatban az egy helyben topogás, a stagnálás visszafejlődést jelenthet. Ezt pedig senki sem szeretné, legkevésbé a közönség, amely mindig valami újat vár. Miletics, Bezdán, Stanišić bekapcsolódása a fogatban már sok lenne. De ezeket az egyesületeket sem volna szabad visszautasítani, ha kérnék felvételüket. A lényeg, a cél az, hogy vidékünkön továbbfejlődjön az amatőrizmus. Az ifjúságnak továbbra is részt kell vállalnia a fogat munkájából. Nemcsak a színpadon való szereplésre gondolok, hanem a szervezésben való aktív részvételre. A műsor összeállításában nekik is részt kell vállalniuk. Ma már Szilágyin, Gomboson, Doroszlón, de a többi faluban is mind több a főiskolát, egyetemet végzett fiatal. Az ő aktív bekapcsolódásuk új pezsgést jelenthetne a fogat munkájában. A több évi közös munka ellenére a fogat keretén belül még mindig nem alakult ki e közös rendezvény platformja. Merre hát tovább? Milyen legyen a jövőben a közös program? Milyen legyen az egységes álláspont a további munkában? Csak a jól felvázolt, reális alapokon nyugvó munkaterv elkészítése biztosíthatja előre, hogy vidékünkön ez a közös rendezvény továbbra is hallasson magáról. Ez a célunk. BALÁZS László NEMESMILITICS Támogatják a helyi járulék bevezetését Hétfőn a nemesmiliticsi művelődési otthonban megtartott választó gyűlésen a jelenlevő mintegy háromszáznegyven polgár nagy többsége támogatta az újabb öt évre tervezett helyi járulék bevezetését. Többek között úgy határoztak a gyűlésen, hogy a,, helyi járulék bevezetéséről a 3240 szavazati joggal rendelkező nemesmiliticsi lakos írásban fog szavazni. A szavazásra néhány nap múlva kerül sor, amiről a helyi közösség közgyűlése hoz majd határozatot. Ez alkalommal jól tájékoztatták a nemesmiliticsieket, ugyanis kétnyelvű nyomtatványt juttattak el a falu minden háztartásába, amelyben pontosan feltüntették, ki milyen százalékarányban járul hozzá a falu közműveinek további korszerűsítéséhez, de pontos sorrendben kaptak helyet a munkálatoktól függően az utcák és létesítmények is. A határozattervezet szerint 1980 és 1984 között a munkaviszonyban levők, kisiparosok és nyugdíjasok jövedelmük, azaz járandóságuk két százalékát, míg a földművesek kataszteri jövedelmük öt százalékát fizetik. Ily módon öt év alatt 8,73 millió dinárt fordíthatnak majd az úttestek és járdák betonozására, korszerűsítésére és karbantartására. Ebből az összegből tartalékolnak egymillió dinárt a helyi általános iskola épülő tornatermére, valamint 800 000 dinárt választanak ki a már meglevő közművek javítására, karbantartására, öt év alatt újabb tizenhét utcában épülne 5780 méter por- és sármentes úttest, valamint négy utcában 1460 méteren korszerűsítik a gyalogjárdát. Nemesmilitics egyike volt azon falvaknak a zombori községben, amelyek az elsők között vezették le a helyi járulékot; igaz, munkaerővel járultak hozzá a nemesmiliticsierszállási út korszerűsítéséhez még 1959-ben, de tíz évvel később ezt követte a helyi járulék pénzben kifejezett bevezetése. Azóta a falu kétharmadában beton úttestek és mintegy nyolc kilométeres hosszú gyalogjárda épült. Találkozás az íróval Herceg János Rétfalun A Horvátországi Magyarok Szövetségének és a Dunatáj szerkesztőségének szervezésében irodalmi est lesz december 15-én, szombaton este Rétfalun, a helyi Népkörben. Az irodalmi estre abból az alkalomból kerül sor, hogy HERCEG János most ünnepli 70. születésnapját. Rétfalun az olvasóknak alkalmuk lesz megismerkedni az író munkásságával, életútjával, ezt követően pedig kérdéseket tehetnek fel. HERCEG János a helyszínen dedikálja két új könyvét, a VISSZANÉZŐT és a KÉK NYARFÁST. ESZÉK A magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei bizottságának vendégeként az elmúlt hét végén háromnapos látogatáson Pécsett és Baranya megyében járt a Kommunista Szövetség eszéki községek közössége pártbizottságának küldöttsége. A küldöttség, amelyet Jožo Petovic, a községközi pártbizottság elnöklője vezetett, megbeszéléseket folytatott a pécsi megyei pártbizotttságban, ellátogatott a komlói szénbányába és még néhány munkaszervezetbe, valamint megtekintette Pécs és Baranya megye történelmi nevezetességeit. A megbeszélések során megállapították, hogy a két szomszédos terület, Baranya megye, valamint Szlavónia és Baranya pártszervezeteinek az együttműködése az elmúlt időszakban sikeres volt. Mindkét fél kívánsága, hogy az együttműködés tovább bővüljön annak érdekében, hogy a két nép és a nemzetiségek, amelyek ezen a területen élnek minél jobban megismerje egymást és minél közelebb kerüljön egymáshoz. Egyet i s értettek abban is, hogy a két szomszédos terület problémái hasonlóak, sőt, sok esetben azonosak, és éppen ezért az ilyen találkozások és véleménycserék hasznosnak bizonyulnak, ezért a jövőben még gyakrabban módját kell találni megszervezésükre. KRUMEE József Községközi pártküldöttség járt Pécsett és Baranya megyében A SZERKESZTŐ NAPLÓJÁBÓL „Ismét szervezkedtek?” A kolléga mérgesen csapja be a szerkesztőség ajtaját. A folyosóról még behallatszik, amit mond az irodába. — Addig, míg mások írások, cikkek, riportok után szaladgálnak vagy otthon ülnek és gépelnek, addig én különféle szervezéssel vagyok elfoglalva, ami dinárt sem hoz a konyhám. E szavakat hagott világossá vált előttem, hogy munkatársaim bizonyos értelemben elégedetlenek, mert számtalan olyan munkát végzünk, amely, hogy úgy mondjuk, nem tartozik alapfeladataink közé. Sehol sem írja például azt hogy évente nyolc—IV élőújságot kell tartanunk, 10—12 irodalmi estet, 2—3 sportvetélkedőt meg egyéb rendezvényt. Amolyan mindenesek lettünk, minden különösebb rendelet, parancs nélkül. Miért van erre szükség, egyáltalán szükséges-e ez így? Találkozni az olvasóval személyesen is mindig nagy élmény. Engem a szerkesztőségi tisztségemben mindenekelőtt ez az élmény kötelez, emellett pedig a feladattudat, hogy népszerűsítsük lapunkat, a Dunatájat és a Magyar Szót. Hogy a népszerűsítés mennyire sikerült, mennyire nem, azt döntse el más, azonban még így is állandóan csökken lapunk példányszáma. Mi lenne, ha csupán az irodákban meg a véget nem érő üléseken töltenénk el időnket és, nem keresnénk az úgynevezett élő kapcsolatot a világgal, olvasóinkkal. Ezen a héten indul a Magyar Szó és a Dunatáj jubileumi élőújság-sorozata. Végeredményben ha fáraszt is bennünket a szervezés, megtisztelő feladat számunkra, hogy a Magyar Szó szerkesztősége bennünket bízott meg az élőújság-sorozat beindításával. Az első találkozó ugyanis szervezésünkben most pénteken a baranyai Laskán lesz, és ezt követően ellátogatunk minden bizonnyal Bezdánba, Zomborba, Csonoplyára, Gombosra és vidékünk más helyi közösségeibe is. — Már megint szervezkedtek, soha sincs nyugtotok — mondja az egyik kolléga a szomszéd szerkesztőségből. Nem kifogásként említik ezt, hanem talán egy kicsit elégedettséggel is állapítja meg, hogy nem lanyhult a tevékenység a Dunatáj szerkesztőségében, hogy még mindig fokozott tempóban dolgozunk. A dicséret, ha ez egyáltalán az, jólesik mindenkinek, tehát nekünk is ígérni ne ígérjünk semmit, azonban törekszünk majd, hogy a soron következő találkozások még tartalmasabbak, még hasznosabbak legyenek. Lehet, hogy néhányszor még mérgesen becsapjuk majd a szerkesztőség ajtaját, de ez csak pillanatnyi hangulatunk kifejezője lesz. TÓTH László