Magyar Szó, 1979. december (36. évfolyam, 344-359. szám)

1979-12-16 / 344. szám

1979. december 16., vasárnap MAGYAR SZÓ Mid és csalódás a kivitelben Tíz hónap alatt a Koprodukt 48 millió dollár értékű hús­árut exportált — A tavalyihoz képest mindössze 6 száza­lékos csökkenés — Hátravan a cukor- és az étolaj kivitele — A megfelelő feltételek még mindig hiányoznak AZ ÉLELMISZER-kivitellel úgy vagyunk, jusson is, maradjon is, tehát vigyük ki, ami fennmarad. Várjuk meg az élelmiszerkészletek, a hazai szükségletek listáját, és ha ma­rad valami, akkor szállítsuk ki. Ha pedig nincs semmi, akkor bo­csánatkérés nélkül, cserbenhagyjuk üzletfeleinket. A nehezen megszer­zett ügyfelet tehát könnyen elve­szítjük. Baj az is, hogy rendsze­rint későn készül el a hazai szük­ségletek listája, és így elmulaszt­juk a kedvező időpontot is. Egyéb­ként ami az egyes élelmiszer-ex­portot illeti, nem számítunk ko­moly partnernek, pedig a legújabb felmérések szerint az öntözőrend­szer, a meglévő erő- és munkagé­pek, a műtrágyakészlet, valamint a tudomány nyújtotta lehetősé­gek­ kihasználásával Vajdaságban annyira fokozhatjuk élelmiszer­­termelésünket, hogy nem 21, ha­nem 60 millió személyt is ellát­hatunk élelemmel, ami egyúttal az eddiginél sokkal szilárdabb kivite­lű irányvételre is. ) A külkereskedelemnek termé­szetesen vannak fonákjai, csapdái, amelybe mi gyakran beleesünk. Például az idén kivittünk néhány százezer tonna kukoricát, pedig a hazai vágóállat hizlalására sem­­termeltünk elegendő mennyiséget. Talán ez a szempont sem jelentene akadályt, ha idejében emeljük fel a határsorompót, amikor még nem jelent meg a dél-amerikai kuko­rica, de ha elkésünk a munkával, a vállalkozás már vajmi kevés hasznot hoz. Kivittük a kukoricát azzal, ha majd szükség lesz, be­hozunk olcsóbba*. Februárban és márciusban vásároltunk is 300 030 tonna kukoricát azzal, hogy a ta­karmányt pótoljuk. A számításba azonban hiba csúszott, mert a­­ku­koricának csak a fele érkezett meg idejében, a másik felét pedig nem­rég rakták ki a­ hajóból, tehát ak­kor kaptuk meg, amikor már a hazai kukoricából is volt elegendő. Kapós az élelem Mindettől, a néha csalódást oko­zó kiviteltől is függetlenül áll a megállapítás: Vajdaság élelmiszer­gazdaságának nagy lehetőséget nyújt a kivitel, annál inkább, mert a tapasztalat is mutatja, hogy jó eredményeket is elérhe­tünk, amely nemcsak jövedel­münket növeli, hanem kihat a ter­melés fokozására is. Úgy mondják, az elkövetkező években kapós lesz az élelmiszer a világpiacon, tehát a kiviteli feltételek is megváltoz­nak. Az ország­­egyik legnagyobb, az újvidéki Kooprodukt kiviteli vállalatban Stevan Bursi­tól, a hústermékek kivitelének osztály­vezetőjétől megtudtuk, hogy az idén 10 hónap alatt 48 millió dol­lár értékben vittek ki húskonzer­vet, borjúhúst stb. A szóban forgó élelmiszerből legtöbbet a­z Egyesült Államoknak, Szovjetuniónak és Görögországnak szállítottunk 30 millió dollár értékben. Ha az ál­lattenyésztés helyzetének kedve­zőtlen alakulását mérlegeljük, ak­kor elégedettek lehetünk, mert mindössze 6 százalékkal marad­tunk le a tavalyi kivitel mögött, va­gy­is akkor 50 millió dollárt kap­tunk a húsáruért. Az osztályvezető véleménye szerint egyrészt az ál­latállomány lassú növekedése, másrészt a kiviteli feltételek rosz­­szabbodása miatt az év végéig 20 százalékos csökkenés lesz. Sze­rencse, hogy a vállalat össz kiviteli mérlege kedvező irányzatot mutat. Hátravan még az étolaj- és a cu­korexport. Készen állnak, csak a kedvező pillanatra várnak. Étolaj­ból például többet exportálunk, mint tavaly, cukorból pedig 120 030 tonnát. Valószínűleg kedvező ára lesz a répaszeletnek, a nyersbőr­nek és egyéb árunak. Hozzátette még: a kukorica helyett jobb, ha húsáruból viszünk ki többet. Arra a kérdésre, miben látja a kivitel növelésének lehetőségét, az osztályvezető szerint abban, hogy megszigorították a behozatalt. Csak az első lépést tették meg a mérleg javítása érdekében, de hiányzik a második, mégpedig a feltételek javítása. Pedig a késés, sok devizába kerül. Itt tulajdon­képpen az önköltségek összehan­golásáról van szó. Mert ha nálunk időközben az exportra szánt áru költsége, más szóval,, az infláció nagyobb mértékben növekedett, mint abban az országban, ahová szállítanak, okvetlenül szükséges az árkiigazítás elvégzése, tehát a kedvezőbb körülmények megte­remtése. Ilyen irányban tesz erő­feszítéseket a Kooprodukt, külö­nösen a húskonzerv kivitelében, melyről már tárgyalásokat folytat. A kivitel éve A kivitel szorgalmazása egyéb­ként nemcsak időszerű, hanem ál­talános gazdasági érdek. A JKSZ KB Elnökségének gazdaság­politi­kánk fejlesztésére vonatkozó hatá­rozatában többek között az áll, hogy a gazdaságpolitikai intézke­dések célja a gazdálkodás olyan feltételének megteremtése, ame­lyek szerint fokozni lehet a tár­sult munka érdekeltségét a kivi­telben. Az Elnökség véleménye szerint az illetékes szervek ha­laszthatatlan feladata, hogy meg­teremtsék a kedvező feltételeket a kivitel számára, és hogy a szóban forgó elvek, megoldások minél előbb beépüljenek az 1980. évi gazdaságpolitikánkba, és a gyakor­latban meg is valósuljanak. Ezek szerint az elkövetkező esz­tendő minden bizonnyal a kivitel éve lesz, s hogy valóban az le­gyen, ennek érdekében sokat tehet Vajdaság élelmiszergazdasága, mégpedig termelésének fokozásá­val, az önköltség csökkentésével, mert a versenyképes áru nyilván nagyobb hasznot is hoz. PAP Endre ! A világpiacon BELPOLITIKA ---------* A víz a jövő nagy lehetősége Az adai Halász József kombinát tapasztalatai A DUNA—TISZA—DUNA-csa­­torna lényegében az egykor mo­csaras vidék lecsapolására kisebb részben öntözésre tervezték an­nak idején. Érte is bírálat a ter­vezőket emiatt. Pontosabban ami­att, hogy mindössze félmillió hektár föld öntözését irányozták elő ebben a hatalmas és roppant költséges vízrendszerben. — Mi a véleménye, miért nem öntöznek vajdaságban? Hiszen azt a keveset, ami évtizedeken át se­hogyan sem akarja meghaladni a tervezett terület egytizedét, lénye­gében csak tisztes kivételnek lehet tekinteni. KOÓS Dezsőtől, az adai Halász József kombinát növényter­mesztési társultmunka-alapszerve­­zetének igazgatójától kérdeztük ezt. A kombinát a hétezer hektár földnek majdnem a felét öntözik. — Azt hiszem, három alapvető oka van ennek — mondta az igaz­gató.­­ Elsősorban sokba kerül az öntözőrendszer, s minthogy a mezőgazdasági szervezetek arány­lag kis jövedelemmel dolgoznak, nem könnyű előteremteni ezt a kezdő tőkét. Másodszor az öntö­zéshez érteni kell, ha hozzá nem értő emberek végzik és irányítják, nem­ lesz megfelelő hatása. Har­madszor pedig az öntözés pontos munkát, nagy agrotechnikai és munkafegyelmet igényel. Vajdaság élelmiszertermelése, főképpen pedig növénytermesztése olyan magas színvonalat m­ént el, hogy a szocialista szektorban szin­te már a lehetőségek határához közeledik. Az élelmiszertermelés jövője ezért a magántermelés gyorsabb korszerűsítésében és mindenekelőtt az öntözésben van. Ez utóbbit meggyőzően tanúsítja az adai Halász József kombinát is. Bár az idei esztendő nem tipikus, az aszály miatt, az öntözés sokkal hasznosabb volt, min­t más évek­ben, az eredmények mégis meg­győzően beszélnek, mindenekelőtt arról, hogy a nagy hozam, bizton­ságos termelés legfőbb szavatoló­­ja az öntözés.­­ Tavaly, 5—7 mázsával több búza termett, az öntözött terüle­teken, az idén viszont majdnem még egyszer annyi. Száraz műve­lésben átlagban csak 29 mázsát adott, az öntözéses földeken vi­szont 54 mázsát. Ez azonban csak egy része az öntözésből eredő haszonnak, mert a búza után másodvetésben még kukorica jön. Átlagban 450—500 hektáron ter­mesztünk másodvetésben szántó­növényeket, túlnyomórészt kuko­ricát. Ez szinte kizárólag öntözés­sel fizetődik ki. Tavaly a nem öntözött másodvetés mindössze 16 mázsa szemet adott hektárján, az idén is általában öntözéssel meg­terem a 100 mázsa zöldanyag. Ezt mindenestül szárítjuk és őröljük, s kiváló takarmányt nyerünk be­lőle. Zömmel szarvasmarhával etetjük, egy részét pedig eladjuk. Hizlalásra általában 500 vagon ta­karmányt használunk, ennek fele kukorica, s a kukorica felét ilyen takarmánnyal helyettesítettük. Ez 125 vagon, s értékben 65 000— 70 000 dinár. Ilyen szempontból főképpen nem jellemző az idei év, de ta­karmány hiányában alig valami­vel kaptak kevesebbet kilójáért, mint amennyi aratás előtt a búza felvásárlási ára volt. Erre termé­szetesen nem számíthatnának tar­tósan, de takarmányban szintén nagyszerűen kifizetődő. Ugyanígy meghálálja a vizet a lucerna is. Az idén 270 hektárja volt a kombinátnak, s mind öntöz­te. Másfél vagon száraz anyaggal fizetett. Mivel a lucernaliszt rend­kívül értékes összetevője a keve­réktakarmánynak, csaknem egye­dülálló a jövedelemhozók listáján. Szinte magától értetődő, hogy ahol öntöznek, ott zöldségféléket is termesztenek, a Halász József esetében pedig még érthetőbb, hi­szen a kombináthoz tartozik a moholi Zora konzervgyár. Az ál­landó, biztos és megbízható nyers­­anyagszavatolás szempontjából szinte kötelessége is a kertészke­dés. Évente 50 hektárért termesz­tenek paradicsomot. Amint Koós mérnök mondja, termesztési vo­naluk optimuma 100 hektár lenne, de egyelőre a Zorának nincs szüksége ennyi paradicsomra. Pap­rikát 40 hektáron, ipari paprikát 50 hektáron termesztettek. Mind­kettő szépen fizetett. Az első 230 mázsát hektáronként, a másik egy mázsával többet. Ez utóbbit tart­ják főképpen nagy eredménynek, mert az ipari paprika általában gyengébben fizet a másiknál. El­sősorban azért, mert apróbb. A kombinátban úgy tudják, hogy az országban senki sem ért még el ekkora hozamot. Próbaképpen az idén helyre vetették, és kitűnő növénysűrűséget értek el. Nagy­részt ennek köszönhető a magas hozam. Ez a kombinát híres a borsó­termesztés gépesítéséről, főképpen arról, hogy az országban az elsők között hozott be és használt bor­sószedő kombájnt. Ennek köszön­hető, hogy 340—500 hektáron ter­meszt borsót. Az idén 55—56 má­zsás hozam volt, még egyszer any­­nyi, mint száraz termelésben. De talán még ennél is jelentősebb, hogy zsengén, vagyis pontosan idejében le tudták szedni. Nem ért túl. Koós Dezső igazgató azzal fe­jezi be, amivel kezdte, hogy az 50—60 emberből álló öntözési szol­gáltató egység érdeme nagy rész­ben mindez, amiről beszélt. — Talán nem illik mondani, de valóban úgy van, az volt a sze­rencsénk, hogy indulásunk idején felszámolták a becsei öntözőrész­leget. Ezt mi mindenestül,­­­fel­szereléssel, emberekkel együtt át­vettük. V­etőjük ma is Nikola TODOROVIC, országos hírű öntö­zési szakember. Az ő irányításával és az ő szervezésében kiválóan működik a csoport. Most már a régiek mellett újak is beletanul­tak ebben a mesterségbe. Végül egy-két gazdasági adat. A több mint 3000 hektár föld ön­tözési költségei 7,5 millió dinár körül vannak, s a másodvetés ér­téke 8 millió dinár. A kombinát alapjaiba 16 millió dinár került az idén (9 hónap alatt), a személyi jövedelem átlaga nem magas, mindössze 4800 dinár, de csak az­ért, mert sürgősnek ítéltek meg néhány nagyobb beruházást, s er­re a szokásosnál több pénz kell. Amint Koós igazgató mondja, tu­lajdonképpen megdolgoztak érte és megkerestek még körülbelül két teljes fizetést. Ha kiosztanák, 9 millió dinárra jönne ki, vagyis valamivel többre, min­t az új és korszerű gépjavító műhelyük, amely rövidesen visszafizeti a befektetett pénzt. — Jövőre a személyi jövedelem átlaga meghaladja a 6000 dinárt, s a kombinátban 4000 dinárnál ki­sebb kereset nem lesz — mondja az igazgató, s ezzel egyben szem­lélteti azt is, hogy pillanatnyi le­mondásról van szó. LOVAS István ­ Boraink külföldön és itthon 10000 vagont szállítottunk ki az idén A JUGOSZLÁV BOROK meg­jelentek a külföldi piacon. Hosszú idő után sikerült nagyobb mennyiséget az európai Közös Piac államaiban értékesíteni. Országunk bortermelő vidékeiről tízezer vagont szállítottunk ki, ami az évi termelésnek a 16 százalé­kát, a társadalmi szektor a bor­gazdaságaiban kitermelt bornak pedig az egyharmadát képezi. A munkaszervezetek, amely boraikat külföldre szállították remélhető­leg a jövőre is gondoltak és ele­get tettek az egyik legalapvetőbb követelménynek, illetve a palac­kon és a címkéken olyan adatokat tüntettek fel, amely valóban meg­felelnek a valóságnak, de az otta­ni követelményeknek is. Itthon ugyanis e téren óriási a szervezetlenség. Félő, hogy ez a külföldi piacon is kifejezésre jut. A külföldi fogyasztó megfelelő minőségi, védjegyzett bort kö­vetel. A minőség megállapítására itthon minden köztársaságunkban és tartományunkban más-más, gyak­ran alapjában teljesen más előírás van érvényben. Könnyen megtör­ténhet és nem egy példa van rá, hogy az egyik köztársaság nagy értékűnek minősített termékét a másik köztársaságban a felügye­lőség betiltotta. Hogyan lesz a borból minőségi? Egyes körzetek borai azzal vál­tak védj­egyezett minőségi termék­ké, hogy ezen a területen elvé­gezték a realizációt. Nem biztos, hogy másutt is ez feltétel an­a, hogy egy bor védjegyet kapjon. Egy másik körzetben például a minőség vizsgálá­sára hivatott in­tézet szakemberei végzik a bor elemzését a munkaszervezet kéré­sére és a mezőgazdasági titkárság illetékes bizottságának ennek meg­felelő javaslatot tesznek. Ismét másutt az előírások szerint min­den egyes borfajtára a termelő külön elaborátumot köteles ké­szíteni majd ezt az illetékes szerv elé bocsátani, amely az okmány elfogadása után külön szakbizott­ságot alakít az ital megvizsgálá­sára. A bizottság ezután az ille­tékes szervnek javasolja, hogy a megjelölt év termését mint minő­ségi italt bocsássa áruba termé­szetesen, ha az megfelel a köve­telményeknek. Kétségtelen, hogy a helyzet ren­dezéséhez egy egységes előírásra lenne szükség, amely szövetségi szinten már hosszabb ideje készül. A kilátások szerint azonban még hosszú időre van szükség ahhoz, hogy az ország bortermelői közös megegyezésre jussanak. Emiatt ütközött nehézségekbe boraink nemzetközi elismerése is és e kö­rül heves vita alakult ki. Ahhoz ugyanis, hogy a jugo­szláv borok is megalapozzák he­lyüket a külföldi piacon minősé­gük nemzetközi elismerésér­e is szükség van. Ehhez először is márkás borainknak be kelll kerül­nie a Nemzetközi Borászati Szer­vezet által összeállított enciklopé­diába. Ennek előfeltétele azonban az, hogy az egyes szőlőtermő vi­dékek törvényes védelem alatt le­gyenek. Ennek a feltételnek tel­jes mértékekben csak Szlovénia és Vajdaság tesz eleget. Melyik az a tizenhat vajdasági bor? Szlovénia összesen 61 borfajtá­­val, Vajdaság pedig minden bi­zonnyal 16 borral szerepel majd a nemzetközi borenciklopédiában. A többi köztársaság érméi jóval kevesebbet vagy egyátalán nem jelentett be a határidőig egyetlen borfajtát sem. _ Az elismerés tartományunkra nézve nagyon jelentős. Szakem­bereink mégsem elégedettek. Sok­éves megfeszítő munka árán fel­térképezték ugyanis egész tarto­mányunkra vonatkozóan a szőlő­termő vidékeket és az erre alkal­mas területeket. Vagyis elvégez­ték reanizációt és így a szőlőter­mesztésre legalkalmasabb vidékek törvényes védelem alá kerültek. Meghatározták így, hogy mely területeiken teremhet kiváló mi­nőségű márkás bor. Igazán jó mi­nőség azonban csak úgy nyerhető, ha a szőlőtermesztők is tartják magukat bizonyos feltételekhez. Például jó bor csak úgy teremhet, ha a hektáronkénti szőlőtermés nem több 11 000 kilogrammnál. A hozam növelésével ugyanis a sző­lő veszít minőségéből. Ez tehát azt is jelenti, hogy a márkás törvény által védett boroknak drágábbak­nak kell lennni az asztali átlagmi­nőségű boroknál. Tartományunk­ban már eddig is voltak extra, és minőségi borok. Ezt azonban gyakran fel sem tüntették a pa­lackra ragasztott címkén. Borter­melőinknek ugyanis nem sikerült lényegesen magasabb árat kihar­colniuk minőségi termékeiknek. Ezek a borok gyakran csak 50— 60 párával volta­k drágábbak. Ez az árkülönbség még a címkék nyomtatási költségét sem fedezi, nem beszélve a bor vizsgálatának költségeiről. Ezért gyakran a pin­cegazdaságok nem is tartották ér­demesnek átnyújtani erre vonat­kozó igényléseiket az illetékes szervekbe. Így hát sok kitűnő termék mint közönséges bor ke­rült a vásárlóhoz, így nyilván jo­gosan is teszik fel a szakemberek a kérdést: melyik az a 16 vaj­dasági borfajta, amely a nemzet­közi elismerés jeléül bekerül a nemzetközi bor­ na Hopétiába? P. BART­A Etelka

Next