Magyar Szó, 1979. december (36. évfolyam, 344-359. szám)
1979-12-16 / 344. szám
1979. december 16., vasárnap MAGYAR SZÓ Mid és csalódás a kivitelben Tíz hónap alatt a Koprodukt 48 millió dollár értékű húsárut exportált — A tavalyihoz képest mindössze 6 százalékos csökkenés — Hátravan a cukor- és az étolaj kivitele — A megfelelő feltételek még mindig hiányoznak AZ ÉLELMISZER-kivitellel úgy vagyunk, jusson is, maradjon is, tehát vigyük ki, ami fennmarad. Várjuk meg az élelmiszerkészletek, a hazai szükségletek listáját, és ha marad valami, akkor szállítsuk ki. Ha pedig nincs semmi, akkor bocsánatkérés nélkül, cserbenhagyjuk üzletfeleinket. A nehezen megszerzett ügyfelet tehát könnyen elveszítjük. Baj az is, hogy rendszerint későn készül el a hazai szükségletek listája, és így elmulasztjuk a kedvező időpontot is. Egyébként ami az egyes élelmiszer-exportot illeti, nem számítunk komoly partnernek, pedig a legújabb felmérések szerint az öntözőrendszer, a meglévő erő- és munkagépek, a műtrágyakészlet, valamint a tudomány nyújtotta lehetőségek kihasználásával Vajdaságban annyira fokozhatjuk élelmiszertermelésünket, hogy nem 21, hanem 60 millió személyt is elláthatunk élelemmel, ami egyúttal az eddiginél sokkal szilárdabb kivitelű irányvételre is. ) A külkereskedelemnek természetesen vannak fonákjai, csapdái, amelybe mi gyakran beleesünk. Például az idén kivittünk néhány százezer tonna kukoricát, pedig a hazai vágóállat hizlalására semtermeltünk elegendő mennyiséget. Talán ez a szempont sem jelentene akadályt, ha idejében emeljük fel a határsorompót, amikor még nem jelent meg a dél-amerikai kukorica, de ha elkésünk a munkával, a vállalkozás már vajmi kevés hasznot hoz. Kivittük a kukoricát azzal, ha majd szükség lesz, behozunk olcsóbba*. Februárban és márciusban vásároltunk is 300 030 tonna kukoricát azzal, hogy a takarmányt pótoljuk. A számításba azonban hiba csúszott, mert akukoricának csak a fele érkezett meg idejében, a másik felét pedig nemrég rakták ki a hajóból, tehát akkor kaptuk meg, amikor már a hazai kukoricából is volt elegendő. Kapós az élelem Mindettől, a néha csalódást okozó kiviteltől is függetlenül áll a megállapítás: Vajdaság élelmiszergazdaságának nagy lehetőséget nyújt a kivitel, annál inkább, mert a tapasztalat is mutatja, hogy jó eredményeket is elérhetünk, amely nemcsak jövedelmünket növeli, hanem kihat a termelés fokozására is. Úgy mondják, az elkövetkező években kapós lesz az élelmiszer a világpiacon, tehát a kiviteli feltételek is megváltoznak. Az országegyik legnagyobb, az újvidéki Kooprodukt kiviteli vállalatban Stevan Bursitól, a hústermékek kivitelének osztályvezetőjétől megtudtuk, hogy az idén 10 hónap alatt 48 millió dollár értékben vittek ki húskonzervet, borjúhúst stb. A szóban forgó élelmiszerből legtöbbet az Egyesült Államoknak, Szovjetuniónak és Görögországnak szállítottunk 30 millió dollár értékben. Ha az állattenyésztés helyzetének kedvezőtlen alakulását mérlegeljük, akkor elégedettek lehetünk, mert mindössze 6 százalékkal maradtunk le a tavalyi kivitel mögött, vagyis akkor 50 millió dollárt kaptunk a húsáruért. Az osztályvezető véleménye szerint egyrészt az állatállomány lassú növekedése, másrészt a kiviteli feltételek roszszabbodása miatt az év végéig 20 százalékos csökkenés lesz. Szerencse, hogy a vállalat össz kiviteli mérlege kedvező irányzatot mutat. Hátravan még az étolaj- és a cukorexport. Készen állnak, csak a kedvező pillanatra várnak. Étolajból például többet exportálunk, mint tavaly, cukorból pedig 120 030 tonnát. Valószínűleg kedvező ára lesz a répaszeletnek, a nyersbőrnek és egyéb árunak. Hozzátette még: a kukorica helyett jobb, ha húsáruból viszünk ki többet. Arra a kérdésre, miben látja a kivitel növelésének lehetőségét, az osztályvezető szerint abban, hogy megszigorították a behozatalt. Csak az első lépést tették meg a mérleg javítása érdekében, de hiányzik a második, mégpedig a feltételek javítása. Pedig a késés, sok devizába kerül. Itt tulajdonképpen az önköltségek összehangolásáról van szó. Mert ha nálunk időközben az exportra szánt áru költsége, más szóval,, az infláció nagyobb mértékben növekedett, mint abban az országban, ahová szállítanak, okvetlenül szükséges az árkiigazítás elvégzése, tehát a kedvezőbb körülmények megteremtése. Ilyen irányban tesz erőfeszítéseket a Kooprodukt, különösen a húskonzerv kivitelében, melyről már tárgyalásokat folytat. A kivitel éve A kivitel szorgalmazása egyébként nemcsak időszerű, hanem általános gazdasági érdek. A JKSZ KB Elnökségének gazdaságpolitikánk fejlesztésére vonatkozó határozatában többek között az áll, hogy a gazdaságpolitikai intézkedések célja a gazdálkodás olyan feltételének megteremtése, amelyek szerint fokozni lehet a társult munka érdekeltségét a kivitelben. Az Elnökség véleménye szerint az illetékes szervek halaszthatatlan feladata, hogy megteremtsék a kedvező feltételeket a kivitel számára, és hogy a szóban forgó elvek, megoldások minél előbb beépüljenek az 1980. évi gazdaságpolitikánkba, és a gyakorlatban meg is valósuljanak. Ezek szerint az elkövetkező esztendő minden bizonnyal a kivitel éve lesz, s hogy valóban az legyen, ennek érdekében sokat tehet Vajdaság élelmiszergazdasága, mégpedig termelésének fokozásával, az önköltség csökkentésével, mert a versenyképes áru nyilván nagyobb hasznot is hoz. PAP Endre ! A világpiacon BELPOLITIKA ---------* A víz a jövő nagy lehetősége Az adai Halász József kombinát tapasztalatai A DUNA—TISZA—DUNA-csatorna lényegében az egykor mocsaras vidék lecsapolására kisebb részben öntözésre tervezték annak idején. Érte is bírálat a tervezőket emiatt. Pontosabban amiatt, hogy mindössze félmillió hektár föld öntözését irányozták elő ebben a hatalmas és roppant költséges vízrendszerben. — Mi a véleménye, miért nem öntöznek vajdaságban? Hiszen azt a keveset, ami évtizedeken át sehogyan sem akarja meghaladni a tervezett terület egytizedét, lényegében csak tisztes kivételnek lehet tekinteni. KOÓS Dezsőtől, az adai Halász József kombinát növénytermesztési társultmunka-alapszervezetének igazgatójától kérdeztük ezt. A kombinát a hétezer hektár földnek majdnem a felét öntözik. — Azt hiszem, három alapvető oka van ennek — mondta az igazgató. Elsősorban sokba kerül az öntözőrendszer, s minthogy a mezőgazdasági szervezetek aránylag kis jövedelemmel dolgoznak, nem könnyű előteremteni ezt a kezdő tőkét. Másodszor az öntözéshez érteni kell, ha hozzá nem értő emberek végzik és irányítják, nem lesz megfelelő hatása. Harmadszor pedig az öntözés pontos munkát, nagy agrotechnikai és munkafegyelmet igényel. Vajdaság élelmiszertermelése, főképpen pedig növénytermesztése olyan magas színvonalat mént el, hogy a szocialista szektorban szinte már a lehetőségek határához közeledik. Az élelmiszertermelés jövője ezért a magántermelés gyorsabb korszerűsítésében és mindenekelőtt az öntözésben van. Ez utóbbit meggyőzően tanúsítja az adai Halász József kombinát is. Bár az idei esztendő nem tipikus, az aszály miatt, az öntözés sokkal hasznosabb volt, mint más években, az eredmények mégis meggyőzően beszélnek, mindenekelőtt arról, hogy a nagy hozam, biztonságos termelés legfőbb szavatolója az öntözés. Tavaly, 5—7 mázsával több búza termett, az öntözött területeken, az idén viszont majdnem még egyszer annyi. Száraz művelésben átlagban csak 29 mázsát adott, az öntözéses földeken viszont 54 mázsát. Ez azonban csak egy része az öntözésből eredő haszonnak, mert a búza után másodvetésben még kukorica jön. Átlagban 450—500 hektáron termesztünk másodvetésben szántónövényeket, túlnyomórészt kukoricát. Ez szinte kizárólag öntözéssel fizetődik ki. Tavaly a nem öntözött másodvetés mindössze 16 mázsa szemet adott hektárján, az idén is általában öntözéssel megterem a 100 mázsa zöldanyag. Ezt mindenestül szárítjuk és őröljük, s kiváló takarmányt nyerünk belőle. Zömmel szarvasmarhával etetjük, egy részét pedig eladjuk. Hizlalásra általában 500 vagon takarmányt használunk, ennek fele kukorica, s a kukorica felét ilyen takarmánnyal helyettesítettük. Ez 125 vagon, s értékben 65 000— 70 000 dinár. Ilyen szempontból főképpen nem jellemző az idei év, de takarmány hiányában alig valamivel kaptak kevesebbet kilójáért, mint amennyi aratás előtt a búza felvásárlási ára volt. Erre természetesen nem számíthatnának tartósan, de takarmányban szintén nagyszerűen kifizetődő. Ugyanígy meghálálja a vizet a lucerna is. Az idén 270 hektárja volt a kombinátnak, s mind öntözte. Másfél vagon száraz anyaggal fizetett. Mivel a lucernaliszt rendkívül értékes összetevője a keveréktakarmánynak, csaknem egyedülálló a jövedelemhozók listáján. Szinte magától értetődő, hogy ahol öntöznek, ott zöldségféléket is termesztenek, a Halász József esetében pedig még érthetőbb, hiszen a kombináthoz tartozik a moholi Zora konzervgyár. Az állandó, biztos és megbízható nyersanyagszavatolás szempontjából szinte kötelessége is a kertészkedés. Évente 50 hektárért termesztenek paradicsomot. Amint Koós mérnök mondja, termesztési vonaluk optimuma 100 hektár lenne, de egyelőre a Zorának nincs szüksége ennyi paradicsomra. Paprikát 40 hektáron, ipari paprikát 50 hektáron termesztettek. Mindkettő szépen fizetett. Az első 230 mázsát hektáronként, a másik egy mázsával többet. Ez utóbbit tartják főképpen nagy eredménynek, mert az ipari paprika általában gyengébben fizet a másiknál. Elsősorban azért, mert apróbb. A kombinátban úgy tudják, hogy az országban senki sem ért még el ekkora hozamot. Próbaképpen az idén helyre vetették, és kitűnő növénysűrűséget értek el. Nagyrészt ennek köszönhető a magas hozam. Ez a kombinát híres a borsótermesztés gépesítéséről, főképpen arról, hogy az országban az elsők között hozott be és használt borsószedő kombájnt. Ennek köszönhető, hogy 340—500 hektáron termeszt borsót. Az idén 55—56 mázsás hozam volt, még egyszer anynyi, mint száraz termelésben. De talán még ennél is jelentősebb, hogy zsengén, vagyis pontosan idejében le tudták szedni. Nem ért túl. Koós Dezső igazgató azzal fejezi be, amivel kezdte, hogy az 50—60 emberből álló öntözési szolgáltató egység érdeme nagy részben mindez, amiről beszélt. — Talán nem illik mondani, de valóban úgy van, az volt a szerencsénk, hogy indulásunk idején felszámolták a becsei öntözőrészleget. Ezt mi mindenestül,felszereléssel, emberekkel együtt átvettük. Vetőjük ma is Nikola TODOROVIC, országos hírű öntözési szakember. Az ő irányításával és az ő szervezésében kiválóan működik a csoport. Most már a régiek mellett újak is beletanultak ebben a mesterségbe. Végül egy-két gazdasági adat. A több mint 3000 hektár föld öntözési költségei 7,5 millió dinár körül vannak, s a másodvetés értéke 8 millió dinár. A kombinát alapjaiba 16 millió dinár került az idén (9 hónap alatt), a személyi jövedelem átlaga nem magas, mindössze 4800 dinár, de csak azért, mert sürgősnek ítéltek meg néhány nagyobb beruházást, s erre a szokásosnál több pénz kell. Amint Koós igazgató mondja, tulajdonképpen megdolgoztak érte és megkerestek még körülbelül két teljes fizetést. Ha kiosztanák, 9 millió dinárra jönne ki, vagyis valamivel többre, mint az új és korszerű gépjavító műhelyük, amely rövidesen visszafizeti a befektetett pénzt. — Jövőre a személyi jövedelem átlaga meghaladja a 6000 dinárt, s a kombinátban 4000 dinárnál kisebb kereset nem lesz — mondja az igazgató, s ezzel egyben szemlélteti azt is, hogy pillanatnyi lemondásról van szó. LOVAS István Boraink külföldön és itthon 10000 vagont szállítottunk ki az idén A JUGOSZLÁV BOROK megjelentek a külföldi piacon. Hosszú idő után sikerült nagyobb mennyiséget az európai Közös Piac államaiban értékesíteni. Országunk bortermelő vidékeiről tízezer vagont szállítottunk ki, ami az évi termelésnek a 16 százalékát, a társadalmi szektor a borgazdaságaiban kitermelt bornak pedig az egyharmadát képezi. A munkaszervezetek, amely boraikat külföldre szállították remélhetőleg a jövőre is gondoltak és eleget tettek az egyik legalapvetőbb követelménynek, illetve a palackon és a címkéken olyan adatokat tüntettek fel, amely valóban megfelelnek a valóságnak, de az ottani követelményeknek is. Itthon ugyanis e téren óriási a szervezetlenség. Félő, hogy ez a külföldi piacon is kifejezésre jut. A külföldi fogyasztó megfelelő minőségi, védjegyzett bort követel. A minőség megállapítására itthon minden köztársaságunkban és tartományunkban más-más, gyakran alapjában teljesen más előírás van érvényben. Könnyen megtörténhet és nem egy példa van rá, hogy az egyik köztársaság nagy értékűnek minősített termékét a másik köztársaságban a felügyelőség betiltotta. Hogyan lesz a borból minőségi? Egyes körzetek borai azzal váltak védjegyezett minőségi termékké, hogy ezen a területen elvégezték a realizációt. Nem biztos, hogy másutt is ez feltétel ana, hogy egy bor védjegyet kapjon. Egy másik körzetben például a minőség vizsgálására hivatott intézet szakemberei végzik a bor elemzését a munkaszervezet kérésére és a mezőgazdasági titkárság illetékes bizottságának ennek megfelelő javaslatot tesznek. Ismét másutt az előírások szerint minden egyes borfajtára a termelő külön elaborátumot köteles készíteni majd ezt az illetékes szerv elé bocsátani, amely az okmány elfogadása után külön szakbizottságot alakít az ital megvizsgálására. A bizottság ezután az illetékes szervnek javasolja, hogy a megjelölt év termését mint minőségi italt bocsássa áruba természetesen, ha az megfelel a követelményeknek. Kétségtelen, hogy a helyzet rendezéséhez egy egységes előírásra lenne szükség, amely szövetségi szinten már hosszabb ideje készül. A kilátások szerint azonban még hosszú időre van szükség ahhoz, hogy az ország bortermelői közös megegyezésre jussanak. Emiatt ütközött nehézségekbe boraink nemzetközi elismerése is és e körül heves vita alakult ki. Ahhoz ugyanis, hogy a jugoszláv borok is megalapozzák helyüket a külföldi piacon minőségük nemzetközi elismerésére is szükség van. Ehhez először is márkás borainknak be kelll kerülnie a Nemzetközi Borászati Szervezet által összeállított enciklopédiába. Ennek előfeltétele azonban az, hogy az egyes szőlőtermő vidékek törvényes védelem alatt legyenek. Ennek a feltételnek teljes mértékekben csak Szlovénia és Vajdaság tesz eleget. Melyik az a tizenhat vajdasági bor? Szlovénia összesen 61 borfajtával, Vajdaság pedig minden bizonnyal 16 borral szerepel majd a nemzetközi borenciklopédiában. A többi köztársaság érméi jóval kevesebbet vagy egyátalán nem jelentett be a határidőig egyetlen borfajtát sem. _ Az elismerés tartományunkra nézve nagyon jelentős. Szakembereink mégsem elégedettek. Sokéves megfeszítő munka árán feltérképezték ugyanis egész tartományunkra vonatkozóan a szőlőtermő vidékeket és az erre alkalmas területeket. Vagyis elvégezték reanizációt és így a szőlőtermesztésre legalkalmasabb vidékek törvényes védelem alá kerültek. Meghatározták így, hogy mely területeiken teremhet kiváló minőségű márkás bor. Igazán jó minőség azonban csak úgy nyerhető, ha a szőlőtermesztők is tartják magukat bizonyos feltételekhez. Például jó bor csak úgy teremhet, ha a hektáronkénti szőlőtermés nem több 11 000 kilogrammnál. A hozam növelésével ugyanis a szőlő veszít minőségéből. Ez tehát azt is jelenti, hogy a márkás törvény által védett boroknak drágábbaknak kell lennni az asztali átlagminőségű boroknál. Tartományunkban már eddig is voltak extra, és minőségi borok. Ezt azonban gyakran fel sem tüntették a palackra ragasztott címkén. Bortermelőinknek ugyanis nem sikerült lényegesen magasabb árat kiharcolniuk minőségi termékeiknek. Ezek a borok gyakran csak 50— 60 párával voltak drágábbak. Ez az árkülönbség még a címkék nyomtatási költségét sem fedezi, nem beszélve a bor vizsgálatának költségeiről. Ezért gyakran a pincegazdaságok nem is tartották érdemesnek átnyújtani erre vonatkozó igényléseiket az illetékes szervekbe. Így hát sok kitűnő termék mint közönséges bor került a vásárlóhoz, így nyilván jogosan is teszik fel a szakemberek a kérdést: melyik az a 16 vajdasági borfajta, amely a nemzetközi elismerés jeléül bekerül a nemzetközi bor na Hopétiába? P. BARTA Etelka