Magyar Szó, 1980. május (37. évfolyam, 133-148. szám)

1980-05-16 / 133. szám

S­­B 1980 m 7r 0 K MA: m m ЖВЋШЛB • ia** ШШшШШШШтШ ШШШж ШШж Ш •Az az mSa ШШ Mffij МШllppl гЖрЈјта. fcnдрдјШ* ШШ Ујјш^ЈшШ a sajtóházak, a kiadó és nyomdaipari munka- f Шш! ШШ шШМШ ftVá МјШ jÉgtiffPlj Јгстк szervezetek problémái (7. oldal) • , ф Továbbra is felhős, esős idő ........... . .­­ . . .,­ , .. , Idajárásjelentésünk a 10. oldalon XXXVII. évf.r 133. (11839.) szám 1980. május 16., péntek Ára 5 dinar ISMÉTELTEN MEGMUTATKOZOTT TÁRSADALMUNK SZILÁRDSÁGA A kollektív munka érvényesítésével teljesítette feladatait az elnökség Cvijetin Mijatović a JSZSZK Elnökségének elnöke — Sergej Kraigher az alelnök — ülést tartott a JSZSZK Elnöksége Tegnap Belgrádban Lazar Kolisevszki elnök vezetésével ülést tartott a JSZSZK Elnöksége. Az ü­lésen részt vettek a Föderáció legmagasabb rangú tiszt­ségviselői. A JSZSZK Alkotmányának 328. szakasza meghatározza, hogy a köztársasági elnök funkciójának megszűnésével az Elnökség alelnöke lesz az Elnökség elnöke annak a megbízatási időnek a lejártáig, amelyre alelnökként megválasztották. E szerint az alkotmányos rende­let szerint Lazar KOLISEVSZKI elvtársnak, az Elnökség mostani elnökének megbízatási ideje 1980. május 15-én lejár, mert egy évvel ezelőtt választották meg. Az El­nökség megválasztotta a JSZSZK Elnökségének új elnökét és alel­­nökét. Az Elnökség elnökévé Cvijetin MIJATOVIC alelnököt, a JSZSZK Elnökségének bosznia-hercegovinai tagját választották. ■" A JSZSZK Elnökségének alel­­nökévé Sergej KRAIGHERT, a JSZSZK Elnökségének szlovéniai tagját választották. Az Elnökség megállapította, hogy a dolgozók és a polgárok, a társa­­dalmi-politikai közösségek, a tár­sadalmi-politikai szervezeteik és más szervezetek és közösségek a legnagyobb odaadással és aggoda­lommal kísérték figyelemmel Josip Broz Tito gyógykezelését és mély fájdalommal fogadták a betegség kimenetelét. Az orvosi konzílium idejében és objektív módon tájé­koztatta a hazai és a külföldi közvéleményt Tito elvtárs beteg­ségének alakulásáról és a gyógy­kezelésről. Tito köztársasági elnököt a gyógykezelés egész ideje alatt a fö­deráció, a köztársaságok és a tar­tományok legmagasabb rangú tisztségviselőinek, valamint Marko és Mišo fiának nagy aggodalma és figyelmessége vette körül. A gyógykezelés alatt Tito köztársasá­gi elnököt többször is meglátogat­ta Lazar Kolisevszki, a JSZSZK­I Elnökségének allelnöke és Stevan IDoronjski, a JKSZ KB Elnök­ségé­­­­nek alelnöke. Az ülésen Lazar Kolisevszki, a JSZSZK Elnökségének eddigi el­nöke hangsúlyozta: " Az alelnöki tisztségre vonat­kozó megbízatási idő lejártával, majd az Elnökség elnöki tisztségé­nek betöltésére szóló megbízatás lejártával, abban a pillanatban, amikor az Alkotmány alapján a JSZSZK Elnökségének elnöki és alelnöki tisztségét Mijatovic és Kraigher elvtárrs átveszi, szeret­nék néhány szót szólni. Pótolhatatlan veszteség Elnökségünk az elmúlt évben bonyolult nemzetközi politikai és gazdasági körülmények­­között murakásl­kodott. Az utóbbi négy hó­napban mi is, akárcsak egész kö­zösségü­­­k, tudomásul vettük Tito elvtárs, elnökünk súlyos betegsé­gét, ami megnehezítette, majd ha­marosan lehetetlenné tette, meg­gátolta munkáját és május 4-én halálát okozta. Ebben az időszak­ban munkánk során Tito elnök értékes hozzájárulása nélkül ma­radtunk, amit évtizedeken át megszoktunk; hazánk minden dol­gozójával, polgárával együtt, be­tegségét és halálát nagy fájda­lommal és bánattal fogadtuk, pó­tolhatatlan veszteséget jelent szá­munkra. Elnökségünk az alapos kollektív munkának, a nagy egyéni és kol­lektív felelősségvállall­s­a­k kö­szönhetően, valamint az országban uralkodó szilárd politikai egység­nek, munkásosztályunk, dolgozóink és polgáraink politikai érettségé­nek és felelősségének köszönhetően ilyen helyzetben is sikerrel telje­sítette alkotmányos kötelezettségét. Úgy gondolom, joggal mondhat­juk, hogy munkánk gyakorlata, különösen az utóbbi négy súlyos hónap­ban, még egyszer igen erő­teljesen rávilágított és igazolta Tito elvtársnak és a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek a­zt a történelmi jelentőségű törekvését, hogy erősítsük a kollektív mun­kát, felelősséget és döntéshozatalt önigazgatású szocialista társadal­munkban. Elnökségünk nem teljesíthette volna sikerrel alkotmányos köte­lezettségeit, bonyolult és felelős­ségteljes feladatait, ha nem fej­lesztett volna ki és nem folytatott volna állandó intenzív együttmű­ködést a JSZSZK Képviselőházá­val, a Szövetségi Végrehajtó Ta­náccsal, valamint a köztársaságok és az autonóm tartományok elnök­ségeivel. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy az Elnökségünk és a JKSZ KB Elnöksége közti együttműkö­dés az elmúlt­ időszak összetett körülményei között rendkívül ter­mékeny volt, és hogy a szilárd koordináció és a legfontosabb po­litikai kérdésekre vonatkozó közös irányelvek kellő módon történő (Folytatása az 5. oldalon) Lazar Kolisevszki megnyitja az Elnökség ülését A küldöttrendszer kiteljesedése Választási felhívás az újvidéki dolgozókhoz, polgárokhoz és fiatalokhoz Vasárnap, 1980. május 18-án megválasztjuk a helyi közössé­gek küldöttségeinek tagjait, az óvárosi, a limáni, a Duna men­ti, a heréskerti, a slavijai, a pé­­terváradi és a karlócai községi képviselő-testület, valamint az újvidéki városi képviselő-testü­let társadalmi-politikai tanácsá­nak küldötteit. A választás a dolgozók és a polgárok közvet­len véleménynyilvánítása alap­ján történik. Vegyünk részt a választáson, ily módon bizonyítsuk készsé­günket és a Jugoszláv Kommu­nista Szövetség politikája, a testvériség és egység, a nemze­tek és nemzetiségek egyenjogú­sága, a küldöttrendszer további fejlődése, soknemzetiségű kö­zösségünk szocialista, önigazga­tási rendszerének fejlődése mel­letti egységes kiállásunkat. Az újvidéki község dolgozói­nak és polgárainak a referen­dum útján kifejezésre jutott, a hét község és a városi közösség megalakítására irányuló elhatá­rozása része azoknak a szerve­zett erőfeszítéseknek, amelyek az önigazgatásnak mint szocia­lista forradalmunk, munkásosz­tályunk, nemzeteink és nemze­tiségeink pótolhatatlan vívmá­nyának további fejlesztésére irá­nyulnak. A hét községnek és a városi közösségnek, valamint azok szerveinek a létrehozásával le­hetőséget teremtünk arra, hogy minden ember, mint polgár, dol­gozó és önigazgató a küldött­rendszer útján egyenrangúan részt vehessen a társadalmi-po­litikai és gazdasági életre vo­natkozó döntéshozatalban. Tito elvtárs arra tanított ben­nünket, hogy csak a szocialista együvé tartozásra, a szolidari­tásra és a kölcsönösségre tá­maszkodva tudjuk zavartalanul építeni a szocialista önigazgatá­si viszonyokat. Ezért, határozottan folytatva Tito művét, egységesen és test­véri közösségben, állandóan fej­lesztjük a szolidaritásról és együvé tartozásról vallott tuda­tot. A községek fejlesztését az egész városi közösség fejleszté­seként fogjuk fel. Az 1980. május 18-ai, vasár­napi választásokon való részvé­telünkkel kifejezésre juttatjuk eltökéltségünket, hogy követke­zetesen végrehajtjuk a szocialis­ta önigazgatású társadalom épí­tésében ránk váró feladatokat. A Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének újvidéki városi választmánya „Utóval, a hazáért” Az emberek hosszú menetoszlopa az Užicei utcában — Ha hideg van, ha esik az eső, sebaj, mi már nagyok vagyunk — mondja szinte dühösen a kis „nagy” Ólja, az Užicei utcai Sorca napköziből. — Eljöttünk megláto­gatni Tito elvtársat. Szerette a gyerekeket. Tudja ezt a hatéves Ólja. Veze­téknevét nem is akarja elárulni, és ezt a jó tanácsot adja a Tan­jug újságírójának: „Látod, hogy esik az eső, megázol. Húzódj be valahova.” Ólja és mintegy ötven társa, a napközi kicsinyei, Tito szomszé­dai, türelmesen állnak a sorban. Gyerekek. Tito. Kígyózik a hosszú menetoszlop. Minden reggel, így ma is. És egész nap így fog kígyózni, holnap is, holnapután is. Tito. Megszoktuk ezt már: Ljubljaná­ban, Zágrábban, Belgrádban. Sor­ban ádilnak­ az emberek, várják, hogy­ leróhassák kegyeletüket a nagy elvtárs előtt. Nők, fekete kendőben, a sírás szorítja össze torkukat.­­Fájdalom. Büszkeség. Tito. Egy csoport pionír közeleg, a Labudovo brdón levő Október 14-e Általános Iskola elsős és má­sodikos tanulói. Mindannyian itt vannak. Fejükön titorka. Nyakuk­*­ban pionírkendő. A kendőn ez a felirat: „Titóval a hazáért, előre!” Lépked Tito ifjú hadserege. Ne­kik is főparancsnokuk, akárcsak a gárdistáiknak, akik negyedórán­ként váltják egymást a sír mellet­ti díszőrségen. Vigyázzállásban, katonásan tisztelegnek parancsno­kuknak. Csak néha rándul meg arcukon egy-egy izom. Tito. Lenka Bajic alacsony, idős asz­­szony, Susekról érkezett. Abban a dicsőséges időben Susekon parti­zánbázis vol­t. Könnyeit törli az idős asszony, s alig hallhatóan mondja: „Eljöttem, hogy lássam Titót”. Ezzel mindent elmondott. Tito. Kupuszináról 118 helybeli érke­zett. Hajnali négykor indultak. Magyar népviseletbe öltöztek. Ke­zeik munkáskezek, kérgesek. Tito. — Semmi sem tartóztathatott volna fel bennünket, hogy ne jöj­jünk el ide, a legjobb ember sír­jához — mondja Péter Erzsébet és társnője. Mária. Tito. Csöndben kígyózik a menetosz­lop. Szitál az eső. A csöndet csak a Virágház előtti szökőkút csobo­gása töri meg. A gárdisták dísz­­lépése hallatszik. Őrségváltás van. Susognak a nyárfák levelei. Tito. A ifjúsági staféta ezután is tévés halad Tito útján Május 25-én a belgrádi Néphadsereg stadionban az ifjúságnapi központi rendezvény Az ifjúsági staféta a jövőben is tovább halad Tito útján. Be fogja járni hazánk minden részét, nemzeteink és nemzetisé­geink testvériségének és egységének szimbólumaként. Ezt a szilárd elhatározásukat a fiatalok a JSZISZ Országos Választ­mánya Elnökségének tegnapi ülésén juttatták kifejezésre. Mint a korábbi években, az idén is május 25-én a belgrádi Néphadsereg stadionban tartják meg az ifjúságnapi központi ren­dezvényt. Tito elvtárs, a fiatalók legkedvesebb barátja és tanítója a fiatalok szívében és gondolatai­ban ezen a rendezvényen is je­len lesz. Tito és a fiatalok meg­bonthatatlan kapcsolata átszövi az egész rendezvényt, mert Tito gon­dolatai és műve mindig új vál­lalkozásokra ösztönözte és ihlette a fiatalokat. Az egyórás műsorban a Nép­hadsereg stadionjában az idén több mint tizenkétezer fiatal vesz részt. A stadion zöld gyepén­­ sztrumicai, banjalukai, brckói fia- i tatok, belgrádi középiskolások és r­otonírok, a fegyveres erők tagjai, a Niš ’80 szövetségi munk­aválló-­l­iás brigádtagjai, varaždini, čako­­veci, celjei, Novo Mestari, nik­­šići, gnjvanei és öt szomszédos vajdasági község. Zenta, Ada, Ka­nizsa, Csóka, és Törökkanizsa fia­taljai lépnek fel. A köztársaságokban és tartomá­nyokban is ünnepséget tartanak. Ezeken a fiatalok ezrei juttatnák kifejezésre nemzeteink és nemzeti­ségeink forradalmi harcának fo­lyamatosságát, szocialista fejlődé­sünk eredményeit és a titói úthoz való hűségüket. (Tanjng) ÉLETMŰVE KIFEJEZTE ELVEINKET A Jugoszláv Vöröskereszt elnöksége Utóról Josip Broz Titónak, nemzeteink és nemzetiségeink nagy személyi­ségének, az önigazgatású el nem kötelezett szocialista Jugoszlávia építőjének, a legendás népvezér­nek, államférfinak és a világbéke harcosának személyisége, munká­ja és műve ugyanazokat az esz­méket, elveket és célokat tükrözi, amelyeken alapul és amelyekből kiindul a Vöröskereszt mozgalom — mondta tegnap dr. Božiđar Raspopovic, a Jugoszláv Vöröske­reszt elnöke a szervezet elnöksé­gének ülésén, amelyet a Tito elv­társra való emlékezésnek szentel­tek. Az ülés kezdetén egyperces né­ma felállással adóztak Tito elv­társ emlékének. Az ülésen jelen voltak a Jugo­szláv Vöröskereszt által a fejlődő országok káderei számára rende­zett, hetedik szemináriumának részvevői, Tito harcostársai, a nép­hősök, a Vöröskereszt aktivistái és munkatársai. Felelevenítették a Tito elvtárshoz fűződő emlékeiket. Dr. Pavle Gregorie, dr. Mani Levi, dr. Olga Milosevic, dr. Sasa Bo­­žović, Maks Klanšek és mások be­széltek a Titóval való találkozás­ról, a vele való együttműködésről és Titónak a harcosok, a gyerekek ■és a sebesültek iránti óriási hu­manizmusáról, szeretetéről és meg­értéséről. (Tanjug)

Next