Magyar Szó, 1980. június (37. évfolyam, 149-163. szám)

1980-06-01 / 149. szám

r // [с£лЈЧft * | Magyar Sió тзшЈшит. жуиг. 1980. június 1., vasárnap XXXVII. évf, 149. (11855.) szám Ara 5 dinár Jugoszlávia mindig támogatta Namíbia népének szabadságharcát A nemzetközi közösség nem tűrheti tovább a dél-afrikai fajgyűlölők önkényeskedését Miljan Komatina felszólalása az ENSZ tanácsának értekezletén Jugoszlávia mindig támogatta Namíbia népének függetlenségi harcát, síkraszáll minden olyan lépéséért és támogat minden olyan intézkedést, amely az Egyesült Nemzetek terve, sürgős alkalmazá­sának alapján a békés megoldásra vezet. Jugoszlávia szerteágazó tá­mogatást nyújt ezentúl is Namíbia népének szabadságharcához, amelyet a SWAPO irányít. Ezt tegnap Miljan Komatina ha­zánk állandó ENSZ-képviselője je­lentette ki az Egyesült Nemzetek namíbiai tanácsa értekezletén, amelyet Algírban tartanak. Miljan Komatina, a tanács egyik alelnöke ehhez hozzáfűzte, hogy Jugoszlávia e téren kitart el nem kötelezett politikája mellett. Említést tett az el nem kötelezettek mozgalmának az Afrika déli részét érintő prob­lémákra vonatkozó tevékenységé­ről, különösen Namíbia problémá­járól. Miljan Komatina hangsú­lyozta, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma független töm­bön kívüli tényezőként érvényesült a világban és a világbékéért, a szilárdságért, az új nemzetközi po­litikai s gazdasági viszonyok meg­teremtéséért vívott harc igazi té­nyezőjeként szerepel, mindenek­előtt azáltal, hogy mindig a leg­­átfogóbban és a legerőteljesebben a felszabadító mozgalmak támasza volt. Az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletén még egyszer nagy figyelmet fordítottak Namíbia problémájára. Újra érvé­nyesült és teljes mérvű támoga­tást nyert a namíbiai népnek a szabadságra, a függetlenségre, a területi integritásra, a SWAPO harcára, e nép egyetlen törvényes képviselőjének harcára vonatkozó elidegeníthetetlen joga, felszólítot­tak minden országot, hogy a lehető legnagyob segítséget nyújtsa a SWAPO-nak, hogy az még jobban kibontakoztathassa harcát. Az ér­tekezlet azt kérte az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsától, hogy alkalmazzon minden gazda­sági büntetést az ENSZ alapokmá­nya szerint Dél-Afrika ellen. Tá­mogatták az Egyesült Nemzetek segélyprogramot és a Namíbiával foglalkozó tanács munkáját, hatá­rozatot hoztak, hogy az el nem kötelezett országok különleges ala­pot hoznak létre Namíbiának. A probléma megoldásának döntő szakasza E kezdeményezés alapján a ta­nácsnak határozatot kell hoznia a soron levő akciókról — mondta Komatina. A tanácsnak ugyan­csak törekednie kell, hogy az egész nemzetközi közösség részt vegyen az akcióban, azért, hogy minél gyorsabban alkalmazhassák az Egyesült Nemzeteknek a Namíbiá­ra vonatkozó tervét, a pretoriai rendszer izolálását, és hogy fejet hajtson az Egyesület Nemzetek határozatai előtt. E célból olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek megfelelnek a namíbiai probléma megoldása válságos és döntő sza­kaszának. Ezekhez az intézkedé­sekhez tartoznak mindazok, ame­lyeket előirányoz az Egyesült Nem­zetek alapokmánya, ide sorolva a Biztonsági Tanács kényszerintéz­kedéseit is. A nemzetközi közösség Namíbiával kapcsolatos tevékeny­sége nagymértékben attól függ, hogy mit szögezünk le ezen az ér­tekezleten. Olyan munkát kell vé­geznünk, hogy Namíbia haladékta­lanul elnyerje függetlenségét — hangsúlyozta Miljan Komatina, majd felvetette a kérdést, hogy a nemzetközi közösség i­eddig tűr­heti el a Dél-afrikai Köztársaság önkényeskedését, hogy elveti ha­tározatait. Ahelyett, hogy az Egyesült Nem­zetek határozatai előtt fejet haj­tana, és sürgősen visszavonulna Namíbiából, Dél-Afrika mindent megtesz, hogy megerősítse és lát­szólag legálissá tegye. Ilyen hely­zetben Namíbia népének nincs más választása, mint hogy folytas­sa és még jobban kibontakoztassa a felsz­abadító harcot, amelyet a SWAPO, a felszabadító mozgalom, a namíbiai nép egyetlen hiteles kitüntetésben részesült még­­ húsz mezőgazdasági szakember,­­ akik tevékenyen kivették részü­ket a magas hozamért folyó ver­senyből, ezenkívül kilenc agrár­­politikai újságíró, közöttük Pap Endre, napilapunk munkatársa is. A rekordtermelők ünnepélyes ta­lálkozóján részt vett Ion Sibovan, a Tartományi Gazdasági Kamara elnöke, és más tartományi közéle­ti személyiségek, valamint neves­­ mezőgazdasági szakemberek és tu­­­­dományos dolgozók. A tavalyi termelési versenyben tartományunkban több mint öt­ezer földműves vett részt. Közü­lük 800-an figyelemre méltó ter­méshozamot értek el búzából, ku­koricából, cukorrépából, naprafor­góból, jelentős eredményeket va­lósítottak meg a sertéshizlalás, a borjúhizlalás, a baromfitenyésztés és a tejtermelés terén. A bíráló bizottság 68 első, 64 második és 56 harmadik díjat ítélt oda. Tehát 188 földművest rekordtermelőnek nyilvánítottak. Kiesi Ernő, a Vajdasági Szö­vetkezeti Szövetség elnöke az ün­nepségen elmondta, hogy a ver­senyben részt vevő földművesek kimagasló eredményeket értek el a tudomány és a korszerű tech­nológia alkalmazásával, szorgal­mukkal és gazdag tapasztalatuk­kal. Ezzel hozzájárultak a termés­hozam növeléséhez a magánszek­torban, egész tartományunk me­zőgazdaságának jobb eredményé­­hez, valamint példát mutattak a többi termelőnek. Hangsúlyozta továbbá, hogy a magas hozamért folyó versenynek most külön je­lentősége van, amikor a következő középtávú tervet készítjük, amely­ben a legnagyobb felelősséggel kell meghatározni a mezőgazda­ság és ezen belül a magánszektor további fejlesztési irányát, az új­ratermelési közösségekben az egy­más közötti viszonyokat, a felada­tokat és a felelősséget. Természe­tesen a következő középtávú fej­lesztési tervet stabilizációs politi­kánk szellemében kell elkészíte­ni. Legfőbb feladatunk, hogy ele­gendő élelmet termeljünk hazai szükségletre és kivitelre. Ez rend­kívül fontos az ország és tartomá­nyunk külkereskedelmi mérlegé­nek feljavítására és stabilizációs politikánk végrehajtására. A ver­seny eredményei és általában a magánszektorban megvalósított képviselője vezet. E harcban a SWAPO számottevő eredményeket ér el, amelyeket a pretoriai rend­szer hiába próbál eltitkolni. A SWAPO már a nemzetközi közös­ség tagja lett, építőjellegűen részt vesz a nemzetközi életben. Állan­dó megfigyelőként szerepel az­ Egyesült Nemzetekben, és teljes­­ jogú tagja az el nem kötelezettek . (Folytatása a 2. oldalon)­­ terméshozamok biztosíték arra, hogy eleget tehetünk nagy felada­tunknak. P. B E. Elismerés a legjobbaknak Kitüntették a tavalyi mezőgazdasági verseny győztesei­ Tegnap Újvidéken a rekordtermelők hagyományos találkozóján a mezőgazdasági termelési verseny legjobbjainak Kicsi Ernő, a vaj­dasági Szövetkezeti Szövetség eln­öke átadta az elismerő oklevele­ket. A rekordtermelőknek Kicsi Ernő, a Vajdasági Szövetkezeti Szö­vetség elnöke átadja az elismerő oklevelet. (Lazukics Anna felvétele) 1980 JON Đ 5J 41- i-)<? • • • MA: A határidő letelt és...? Közel-keleti helyzetkép (3. oldal) Csak szervezetten Stabilizáció földműves módra (9. oldal) Mérsékelten felhős Idő, csapadék nélkül Időjárásjelentésünk a 11. oldalon VRHOVEC MEGÉRKEZETT ZAMBIÁBA Véleménycsere a nemzetközi helyzetről Kaunda is fogadja szövetségi külügyi titkárunkat A lusakai repülőtéren Josip Vr­­hovec a zambiai újságírók előtt elmondta, hogy a jugoszláv polgá­rokat mélyen megrendítette az a költemény, amelyet dr. Kaunda el­nök írt Titóról. A szövetségi külügyi titkár lu­sakai tartózkodása alatt a két or­szág közti baráti viszonyok továb­bi elmélyítéséről fog tárgyalni a zambiai illetékesekkel. Mint kije­lentette, reméli, hogy a bilaterális kérdések megvitatásán kívül vé­leményt cserélnek a nemzetközi helyzetről is. A bilaterális­­kérdé­sek a baráti viszonyoknak a lehető legnagyobb fokú továbbfejlesztését kell hogy szolgálják. A nemzetközi helyzet tovább romlik, és különösen az el nem kö­telezett országok békéjét és biz­tonságát veszélyezteti — mondta Josip Vrhovec. Külön elismerését fejezte ki Zambia népének, hogy Afrika e részében küzdenek a faj­üldözés és az apartheid ellen, e harcot Jugoszlávia támogatja. Dr. Lameck Góm­a zambiai meg­bízott külügyminiszter üdvözölte Josip Vrhovecet, kijelentette, or­szága megtisztelve érzi magát, hogy Josip Vrhovec szövetségi külügyi titkár időt és lehetőséget szakított magának, hogy a Jugo­szláviát ért súlyos veszteség, Tito elnök halála után ellátogasson Zambiába. Zambia polgárai becsü­lik hazánk népeit, különösen Tito elnököt, ezt a legékesebben dr. Kaunda bizonyította be nemrégi itt-tartózkodása alatt — hangsú­lyozta dr. Lameck Goma. Tegnap délután Josip Vrhovec, Ignác Golob, a szövetségi külügyi titkár helyettese és a jugoszláv küldöttség többi tagja látogatást tett dr. Kenneth Kaundánál. Be­szélgetést folytatott dr. Lameck Goma miniszerrel is. (Tanjug) Jugoszlávia méltányolja azt a tiszteletet és baráti érzést, ame­lyet dr. Kenneth David Kaunda elnök fejezett ki nemrégi belgrá­­di tartózkodása során, Tito elnök temetésén. Ez a két ország közötti négy barátság jelképe — jelentet­te ki Josip Vrhovec szövetségi kül­­ügyi titkár tegnap reggel, amikor rövid, munka jellegű látogatásra Zambiába érkezett. Nagyobb gondoskodással Az anya a túl nagy családban is éppúgy sze­reti gyerekeit, mint a kisebben, mégis ritkábban jut hozzá, hogy megsimogassa mindegyiket, hi­szen sokan vannak, így valahogy vannak a tár­sastermelők is a nagy agráripari kombinátokban. Csak részben igaz, hogy szándékosan mellőzik őket, a tény mégis az, hogy kissé kiszorulnak e hatalmas, sokrétű szervezet mindennapi életéből, kissé távol esnek tőle, s ezért van az, hogy ke­vés kivétellel nem érzik eléggé magukénak. Szo­ciológus nyelvén szólva sokkal nagyobb fokú az elidegenedés, mint a kisebb földművesszövet­kezetekben, ahol m­inden ember jól ismeri egy­mást, nemcsak termelési gondjaikat, hanem egyéb ügyes-bajos dolgaikat is megtárgyalják, megosztják egymással. Nyilvánvalóan ezek az indítékok vezérelték a Szövetkezeti Szövetséget arra, hogy a közvéle­mény figyelmét hosszú idő után újra a szövet­kezetek felé irányítsa, s a Képviselőházat is, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze. Mezőgazda­ságunk nagy fellendülésének idején, a termelés igazi forradalmasításakor, az olasz búza, a hib­rid kukorica meghonosításának korában ugyanis bebizonyosodott, hogy a mi körülményeink kö­zött a földművesszövetkezetek képesek legszoro­sabban és legszerteágazóbban, sokféle szállal egybekapcsolni a földműveseket. A korszerű termeléstechnológiai megoldások legerőteljesebb népszerűsítői voltak és maradtak a mai napig. Erről számadatok tanúskodnak leg­meggyőzőbben. Az ötvenes évek közepétől a hat­vanas évek közepéig a szövetkezetekkel társasan termelők búzahozama 9,8 mázsa hektáronkénti átlagról 33,4 mázsára nőtt, kukoricahozama pedig 13,3 mázsáról 49,3 mázsára. S a hatalmas siker­nél nem sokkal kisebb a szövetkezetnek a leg­­zárkózottabb földművesekre is kiterjedt példa­mutató hatása. Hiszen mivel mással lehetne ma­gyarázni azt, hogy ugyanebben az időszakban a többi földműves búzahozama is 9,8 mázsáról 23,1 mázsára, kukoricahozama pedig 13,3 mázsá­ról 30,5 mázsára nőtt. Bár idegenkedtek tőle, mégis figyelték, mi történik a szövetkezetben, a vele együttműködők tábláján, ellesték a tudo­mányt, kipróbálták azt, amiről mások példáján meggyőződtek, hogy jó. Nem vitás, hogy hasonló szerepet játszanak a nagy, jól felszerelt kombinátok is, a náluk megszervezett társastermelési alapszerveztek a korszerű termelési lehetőség szempontjából elő­relépést jelentenek. Elsősorban azért, mert a kombinát nagyrészt a termelést, a feldolgozást és forgalmazást teljesen átfogó szervezet, s szin­te korlátlan lehetőséget nyújthat a földművesek számára. Általa sokféle termelési és üzleti kap­csolatot építhetnek ki, közös jövedelemszerzési alapon. Ennek a lehetőségnek a kiteljesedését azonban számos körülmény zavarja. Egyebek között az, hogy a sokgyermekes csa­lád példájára a nagyüzemi gazdaságok gondos­kodása a valóságban jóval kisebb, mint ahogy a kölcsönös érdekek megkívánnák. A társaster­melők már kezdéskor nem jutottak megfelelő gépekhez, felszereléshez, a jobb szakemberek zöme, ha tehette, inkább a kombinátba maradt, mert a felaprózott táblákon, a kis gazdasági ud­varokban nagyobb ráfordítással és munkabefek­tetéssel sem érhetik el azt, amit­ nagy táblán. Emiatt nagyobb és nehezebb munka fejében személyi jövedelmük kisebb. Helyzetük miatt a szorgos munka ellenére is a társastermelési alap­szerveztek jelentős része veszteséggel zárta a ta­valyi évet. A tanulság egyértelmű: a jövőben még na­gyobb mértékben figyelembe kell vennünk a társastermelés sajátosságait, s megfelelőképpen támogatni, hogy termelési feltételeik kiegyen­lítődjenek a nagyüzemi gazdaságokéival, s azo­kért még megközelítőbb eredményekkel gazdál­kodhassanak, földművesszövetkezetekben épp­úgy, mint a kombinátban. Hiszen a társasterme­lésen kívül rekedt földművesek 15—20 mázsával kisebb hozama több millió hektár földön még több millió tonnás különbség, országos viszony­latban. Olyan tartalék ez, amit nem hagyhatunk ki­használatlanul. LOVAS István

Next