Magyar Szó, 1981. március (38. évfolyam, 58-72. szám)

1981-03-01 / 58. szám

USZSZT ÜLÉSÉNEK MARGTJÁRA '­egg1 MAR 0 5 Látszólag az árak és a személyi jövedelem volt a figyelem közép­pontjában a Jugoszláv Szakszer­vezeti Szövetség Tanácsának pén­teken megtartott ülésén. Igaz Mi­­lan Petrč vitaindító beszámolójá­ban és a vitában is legtöbb szó az árakról és a személyi jövedelem­ről hangzott el, de szüntelenül érezhető volt annak tudata, hogy a társadalmi újratermelésben je­lentkező sokkal bonyolultabb problémák megnyilvánulási formái vannak előtérben. Éppen ezért az életszínvonal még kifejezettbb csökkenését gátló folyamatokért való síkraszállás mellett előtérbe maradt a szakszervezetnek VIII. kongresszusa óta érvényes állás­pontja, hogy a viszonyok csakis több és jobb munkával változtat­hatók meg. Olyan munkával, amely elegendő jövedelmet teremt a ter­melés további fejlesztésére és az egész felépítmény számára. Jelenleg nincs ilyen jövedelem, és az ezt figyelmen kívül hagyó minden további lépés, voltakép­pen újabb eltávolodást jelent az annyira óhajtott összhang létre­hozásától. A Tanács ülésén bírá­lat ért egyes határozatokat, még­pedig nemcsak azért, mert nega­tív­­következményeket idéztek elő a termelésben és a piacon, hanem lényegük miatt is, amely az ön­igazgatással nem rokon jellegű. A végrehajtó szervek közötti össze­hangolásról van szó a dolgozók és a társadalmi-politikai szerveze­tek részvétele nélkül, ami mint el­hangzott, végeredményben a tár­sult munka hatalomfosztását és az etatizmus gyakorlati meg­hosszab­í­­tását jelenti. Ez ellen a KSZ-nek és minden önigazgatási erőnek erélyesen küzdeni kell. Le kell vonni a tanulságot A Tanács álláspontja, bonyolult­ságuk ellenére a feladatok csakis a munkásosztály szerepének to­vábbi fokozása, illetve az önigaz­gatási folyamatok megszilárdítása révén oldhatók meg. Le kell von­ni a tanulságot a jelenlegi gazda­sági helyzetből is, amelyben foko­zott mértékben jut kifejezésre számos nyersanyag- és újraterme­lési anyag hiánya, amit korábban a külföldi piacon devizáért olcsób­(Folytatása a 6. oldalon) f,'r f,'*n A bajok forrásai/ Csakis jobb munkával és a termelés fokozásával állítható meg az életszínvonal csökkenése — Elengedhetetlenül szükséges az önigazgatási viszonyok továbbfejlesztése — A társadalmi-politikai közösségek felelőssége A­Z EGYSZERŰ EMBEREN, a dolgozón és polgáron már az az érzés kezdett elural­kodni, hogy az infláció, az árak emelkedése olyan rajtunk kívül álló erő, hatalom, ami ellen nem tehetünk semmit. Talán onnan ez az érzés, hogy hosszú időn át minden évben a JKSZ, a Képviselőház, a szövetségi kormány, a szakszerve­zet és a Szocialista Szövetség rá­mutattak arra, milyen veszélyt , hor­doz magában a túlzott infláció, ki­nyilvánították azt az elhatározásun­kat, hogy útját álljuk, önigazgatási és politikai akciók is indultak, aztán az év végén kimutattuk, hogy né­hány százalékkal nagyobb lett az infláció, mint az előző évben. Le­hetséges, hogy mindez azért történt, mert a JKSZ tagjai korántsem voltak olyan következetesek, mint a ve­zetőség, a Képviselőház nem min­dig a drágulást gátló, hanem néha azt serkentő döntéseket hozott, a kormány — különféle területi „érde­keknek" engedve — néha eltért eredeti szándékától, a Szocialista Szövetség csupán általánosságban küzdött az infláció ellen, a társult munka szervezeteiben pedig szinte nem is lehetett érezni a szakszerve­zet jelenlétét. Így alakult ki az a helyzet, mely­ben mindenki másra igyekezett ujjal mutatni az árak emelése miatt, s nemigen csinált lelkiismereti, öntu­dati és becsületbeli kérdést abból, hogy saját munkaszervezetében ma­ga is az áremelésre szavazott, hogy a községben szintén voksát adta olyan döntések meghozatalára, me­lyeknek folyományaképpen emel­kedtek az árak. Bár a gazdaságpolitikán kívül, amire lényegében mint dolgozók mégiscsak igen közvetett úton gya­korolhatunk hatást (de végső soron küldötteink révén befolyásolhatjuk), a termelékenység, mindenekelőtt a társadalmi termelékenység határozza meg az árkalkulációt, szabja meg a kifizetődőség határát. Ennek alaku­lását pedig, ha a túlzott infláció nem értékteleníti el a munkát, ma­gunk döntjük el. A dolgozó azáltal, hogy munkaideje alatt mennyit ter­mel és mennyit áll a gépe, hányszor hagyja ott üresjáratban különféle ki­fogásokkal. Az egészségvédelem az­által, hogy a dolgozó várakozás nélkül vagy a lehető legkisebb idő­­veszteséggel jut-e el a vizsgálatokra s szintén a legkisebb időveszteség­gel gyógyul-e meg, válik-e újra ter­melővé. A tolóablak mellett ülők azáltal, hogy lelkismeretesen és gyorsan intézik-e az ügyeket, s a polgár minél kevesebb küldözgetés nélkül kerülhet haza dolga végezté­­vel. A kalauz azáltal, hogy nem csukja be az utas orra előtt az ajtót, figyelmen kívül hagyva, hogy esetleg vonatot szalaszt el emiatt, elkésik vagy meg sem jelenhet a munkahe­lyén, pihenési vagy szórakozási ide­jétől csípett le perceket vagy órá­kat. Az üléseket és egyéb összejöve­teleket rosszul szervezők, a szokás­ból vagy feltűnési viszketegségből hosszan szónoklók, az önigazgatási testületek küldötteit kevés tartalmú papírhegyekkel elárasztók azáltal, hogy hasznosabb dolgokra fordít­ható időt rabolnak el az emberek százaitól, ezreitől. Mindezek a végtelenül apró, lát­szatra szóra sem érdemes kis ügyek láthatatlan részecskéi a drága ter­melésnek, az árak emelkedésének, exportált árunk gyenge versenyké­pességének. Az ilyen, szinte szóra sem érdemes apróságok, akárcsak a nagy mulasztások és hibák miatt ke­letkezett költségek, többletkiadások megfizetésére másnak igyekeztünk kiírni a számlát. Egyebek között termékeink vagy szolgáltatásaink árának emelésével. Erről kell most leszokni, hogy valóban stabilizáljuk gazdaságunkat, letörjük az árak emelkedését, megfékezzük az inflá­ciót. A társadalmi elhatározás és akarás kétségkívül megvan hozzá, hiszen egyéb intézkedések mellett napja­inkban szinte egyedülálló megálla­podás készül az árpolitikáról, amely például kimondja, hogy minden jog­talanul felemelt árat vissza kell állí­tani a tavalyi esztendő utolsó nap­jának szintjére, sőt még azt is, hogy ahol az elmúlt év utolsó negyedé­ben emelték termékeik vagy szol­gáltatásaik árát, az idén csak igen mérsékelt emelést tervezhetnek. Új­donság a tervezetben az is, hogy miután meghozzák, lehetőséget nyújt minden társultmunka-szervezetnek és egyéb dolgozói kollektívának, hogy maga állítsa vissza árait. Tehát álla­mi kényszer erejével csak végső esetben kíván hatni, amikor azt ön­igazgatási úton nem teszik meg. Ilyen esetben azonban már a meg­állapodás aláírásától számítva har­minc napon belül elindulna ellenük a közvádlók és igazságszolgáltatási szervek által bejelentett eljárás. T­ALÁN KISSÉ SZOKATLAN, de kellemes érzést kiváltó hatá­rozottság ez, amelyet a köz­társaságok és tartományok „névje­gyével" ellátott megállapodás, vagy­is önigazgatási okmány tartalmaz majd, s amely minden bizonnyal felébreszti azt a reményünket, hogy az infláció burjánzását mégiscsak képesek leszünk megfékezni, azt a bizonyos önigazgatóf­ogyasztó-féle kettős viselkedésünket pedig le kell vetkőznünk (hiszen ha tudati szin­tünk nem vesz rá bennünket, a meg­állapodás kényszerít) s a társadalmi termelékenységet igencsak befolyá­soló „jelentéktelen apróságokat" minden társultmunka-szervezetben, intézményben és intézetben, dol­gozói közösségben számba kell vennünk s úgy megszervezkednünk, hogy a lehető legkisebb méretekre szűkítsük őket. LOVAS István A drágulások és mi magunk Q //No Magyar Sió XXXVI!!. évf., 58. (12124.) szám 1981. március 1., vasárnap Ára 5 dinár Tai­ff MA: O Hadititok a hetilapban (4. oldal) O A társulás útján O Derült, hűvös idő, mérsékelt kossava (Kerekasztal-beszélgetés Zombor környéki földművesekkel — 8. oldal) (Időjárásjelentésünk a 17. oldalon) Akcióban az iszlám békéltető bizottság Feladata: Tárgyalóasztalhoz ültetni a hadban álló feleket — Irak és Irán elfogadják a jószolgálatot Az iszlám békéltető bizottság, amelyet az iszlám országok leg­utóbbi csúcsértekezletükön alakí­tottak meg azzal a céllal, hogy közvetítsenek az iraki—iráni há­ború ügyében, Jiddában megtar­totta első ülését. A bizottság tag­jai — Ziaul Hak pakisztáni elnök, Rahman bangladesi elnök, Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke, Sékou Touré guineai és Jawara gambiai elnök, valamint Ritauden malay­­siai külügyminiszter, Ulusu török kormányfő és Shati, az Iszlám Értekezlet főtitkára — találkoztak Fahd szaúd-arábiai trónörökössel. Az AP jelentése szerint Shati főtitkár az ülésen tájékoztatta a bizottság tagjait az iráni—iraki háború legújabb fejleményeiről, valamint Olof Palmenak, az Egye­sült Nemzetek kiküldöttjének nemrégen Bagdadban és Teherán­ban tett látogatása eredményéről. Shati szavai szerint az iszlám kül­döttségnek, amely Teheránba, ké­sőbb pedig Bagdadba látogat, az a fő feladata, hogy „a tényleges megoldás érdekében a két ország között megbeszélést kezdemé­nyezzen”, ami a háború befejezé­sét eredményezné. Ilyen értelem­ben az iszlám közvetítő bizottság hajlandó maradéktalanul együtt­működni Waldheim ENSZ-főtit­­kárral és megbízottjával, Olof Palmeval. Az Iszlám Értekezlethez közel­álló körökben úgy vélik, már az a tény is, hogy Irak és Irán kész fogadni az iszlám országok békél­tető bizottságát, jó szándékra vall a két ország részéről a fegyveres viszály megszüntetésére. A háborúzó feleknél tett első látogatása után a küldöttség ked­den, március 3-án, visszatér Ri­­jádba, felméri küldetésének ered­ményét, és találkozik a szaúd­­arábiai királlyal. A France Presse jelentése sze­rint az iszlám békéltető bizottság tegnap reggel Jiddából elutazott Teheránba. (Tanjug) SPANYOLORSZÁG A kormány erélyes visszálaftot követel Egységesen a demokráciáért • A szélsőjobboldal zavark­eltési kísérlete Leopoldo Calvo Sotelo minisz-­ terelnök új spanyol kormánya első­ ülése után deklarációt tett közzé,­ amelyben követeli mindannak a „maradéktalan tisztázását”, ami a sikertelen katonai puccskísérlet al­kalmával történt, és az összeeskü­vés vezetőinek a „teljes felelősség­re vonását”. A kormány szerint a hadsereg és a biztonsági erők „fegyelmezet­ten és lojálisan tettek eleget al­kotmányos kötelességüknek”. Hoz­záfűzte, hogy elszántan fog küzde­ni „a demokratikus rendszer meg­szilárdításáért”. A deklaráció cél­ja a puccskísérlet után országszer­te felkavart kedélyek lecsillapítá­sa. János Károly király a puccskí­sérlet ót­a tegnap először hagyta el palotáját. Több órás látogatást tett a zaragozai katonai támasz­ponton, ahol a nép kitörő lelkese­déssel üdvözölte. A katonai vizsgálat az összeeskü­vés előkészítésének körülményeiről és mindarról, ami a megkísérelt­­ puccs drámai éjszakáján történt gyors ütemben folytatódik. Hiva­talosan közölték, hogy letartóztat­ták Camilo Menendez ellentenger­nagyot, mert csatlakozott a pucs­­csistákhoz. Ő egyébként a haditen­­­­gerészet egyetlen tisztje, aki részt­­ vett az összeesküvésben. Hírek szerint Alfonso Armada tábornok háziőrizetben van, De Roch és Torres Rojas tábornoko­kat pedig katonai kaszárnyákban tartják fogva. Vizsgálat folyik an­nak kiderítésére, ki írta a „Spic” idegenforgalmi hetilapban megje­lenő „jegyzetet”, amelyben a puc­­­csot hétfőn délelőttre jelentette be, mint ahogy az meg is történt. A politikai erők továbbra is el­ítélik a puccskísérletet. Kivételt képez a jobboldali „Új Erők” szer­vezet, amely pénteken este, míg a polgárok országszerte menetelése­ket szerveztek a demokrácia vé­delme érdekében, Madridi székhe­lyén ülést tartott, és közölte, hogy­­ a lázadók „bátor és humánus ha­­­­zafiak voltak”. Egymillió tüntető Madridban Spanyolország pénteken este több­­ milliós többséggel a demokratikus­­ rendszerre szavazott. Mintegy 3,5­­ millió spanyol ugyanis országszer­­­­te az utcákra vonult, hogy részt vegyen abban a menetelésben, amelynek jelszava „a szabadságért, a demokráciáért és az alkotmá­nyért” volt. Spanyolországban soha eddig nem fordult elő ilyen nagy­méretű megmozdulás. A madridi menetelésben mintegy 1,5 millió polgár vett részt. A me­net élén haladtak a négy élenjá­ró spanyol párt vezetői: Sahagun, a Demokratikus Centrumunió el­nöke, Gonzalez, a szocialisták ve­zére, Carillo, a SEP főtitkára és Fraga, a Népi Egység Pártjának vezetője. (Folytatása a 2. oldalon) Szerkesztőségünk kerekasztal-beszélgetést folytatott néhány Zombor környéki földművessel a társulásról. A véleménycserét a VKSZ TB Elnöksége minapi ülésének kapcsán szerveztük meg A beszélgetést kivonatosan a 8. oldalon közöljük.

Next