Magyar Szó, 1981. április (38. évfolyam, 89-103. szám)

1981-04-01 / 89. szám

•4 BELPOLITIKA Kezdődik a népszámlálás Gyors és pontos adatszolgáltatással segíthetjük a munka menetét TÖBB ÉV ÓTA KÉSZÜLÜN­K ARRA A MUNKÁRA, ami ma reggel hét órakor veszi kezdetét. Vajdaságban mintegy tízezer, az egész országban körülbelül száz­ezer különlegesen felkészített és különleges felhatalmazással ellá­tott polgártársunk indul felelősség­teljes megbízatásának eleget tenni: adatokat gyűjt a népszámláláshoz és általános összeíráshoz. Időnként országos leltárat kell készíteni, ha gondolni akarunk a holnappal, törődni a jövővel. Olyan ez, mint amit minden gondos em­bertársunk havonta elvégez, ami­kor a havi keresetét megkapja, vagy amikor a földműves a termés eladása után a pénzzel a kezében számot vet a lehetőségekkel és a szükségletekkel. A tapasztalat arra tanít bennünket, hogy az állam­­háztartásban tízévenként jó ilyen számvetést készíteni. Nálunk, Ju­goszláviában minden évtized 1­1-es számmal végződő esztendejében, április elsején végzik ezt a nagy előkészületeket és gondos kivite­lezést igénylő munkát. A már korábban kinyomtatott kérdőívekből nagyjából tájékozód­hattunk, hogy körülbelül mit is fognak tőlünk kérdezni a szám­lálóbiztosok. Nem keveset kérdez­nek, több mint 100 kérdésre kell választ adnunk. Némelyekre ka­pásból tudjuk, némelyeknek azon­ban utána kell néznünk. Jó, ha előre összegyűjtjük az adandó vá­laszokat. Ha tudjuk, hogy mikor születtek a családtagok, kinek mi­lyen végzettsége, foglalkozása van, milyen ingatlannal rendelkezik, mekkora a használt lakás, mekko­rák a szobák a gazdasági épüle­tek, milyen mezőgépeink vannak, milyen a birtok, van-e szántó, le­gelő, mocsaras stb., van-e gyü­mölcsös, szőlőskert, s mekkora te­rületen, hány fával, mennyi ebből a termő. Miből áll a jószágállo­mány, melyik fajta állatból hány van? Gondoljuk csak el, hogy a számlálóknak átlagban körülbelül 70 háztartásba kell bemenniük, s ott előbb tájékoztató jellegű be­szélgetést folytatni, hogy álalános képük legyen, milyen is a szóban forgó háztartás, azután pedig a több mint száz — pontosan 115 kérdést föltenni, a kapott válaszo­kat többszöri új rákérdezéssel el­lenőrizni, s végül beírni. Ha min­den kérdésre csupán egyetlen per­cet áldozunk is, egy-egy háztartás teljes feldolgozása körülbelül két teljes órát vesz igénybe. Naponta tehát legfeljebb néhány — öt-hat — háztartásba juthat el a biztos, vagyis a rendelkezésre álló mint­egy tíz nap al­ig lesz elég a nagy munka elvégzésére. Az általános adatgyűjtést ugyanis a terv szerint tizedike táján be kell fejezni, s még vagy öt nap áll rendelkezésre a pontosításra, ellenőrzés­re, az esetleg kimaradt háztartások újbó­li felkeresésére. A NÉPSZÁMLÁLÁSRÓL ké­szített KIS FÜZETECSKÉBŐL TUDHATJUK, hogy a személyazo­nosság megállapításához szükség van valamilyen hivatalos okmány­ra, amire mindenekelőtt a sze­mélyazonossági igazolvány vagy a születési anyakönyvi kivonat felel meg legjobban, ha ezek híján el­fogadható más közokirat is, mond­juk a katonakönyv, útlevél s ha­sonló. Mi­ szükség van ezekre? A magyarázat kézenfekvő. Ezúttal Vajdaságban kettős feladatot vé­geznek a számlálóbiztosok. A már említett népszámlálás és általános összeírás mellett segédkeznek a törzsszám-rendszer felfektetésében.­­ Minden számba vett vajdasági pol­gár, aki április elseje előtt szüle­­­­tett, egy több számból álló, az 6, 1 és csakis az ő személyére vonat­kozó, jellegzetes számot kap. Törzsszámot, vagy másként szemé­lyi számot. A később születők is kapnak majd, ők akkor, amikor bejelentik őket az anyakönyvi hi­vatalban. A tartomány területére betelepülők szintén, ők pedig ak­kor kapják meg, amikor bejelent­keznek nálunk. Sehol az országban ezt nem végezték még el, s nem is végzik e népszámlálás alkalmával. Mi úgy határoztunk — a Tartomá­nyi Képviselőházba delegált kül­dötteink révén —, hogy tekintet­tel a Vajdaságban tapasztalható óriási méretű népáramlásra, hasz­nos dolog lesz egyetlen akció ré­vén bevezetni a törzsszámokat. Ezért kell most minden személy azonosságát­­különleges gonddal el­lenőrizni. A kapott szám ugyanis mindenkinek jellemzője lesz élete végéig, hivatalos okmányok néme­lyikének éppen úgy nélkülözhetet­len tartozéka, mint a név. MA REGGEL HÉT ÓRAKOR, HA­­KILÉPÜNK AZ UTCÁRA, a helyi közösségekből sok-sok, ak­tákkal és űrlapokkal felszerelt dol­gozót láthatunk majd kijönni, akik felelős munkát végeznek. Ők a számlálóbiztosok. Segítsük őket a munkájukban azzal, hogy gyorsan és pontosan válaszolunk a kérdé­seikre. Közös munkánk részered­ménye körülbelül egy hónap múl­va már látható lesz. Amikor a Szövetségi Statisztikai Intézet hi­vatalosan közölni fogja a népszám­lálás első eredményeit, s megtud­juk, hányan is vagyunk az ország­ban. MATUSKA Márton Bonyolult helyzetben is kielégítő eredmények A Tartományi Gazdasági Kamara Közgyűlése a múlt évi gazdálkodásról A Tartományi Gazdasági Kama-­ ra Közgyűlése tegnap a zárszám-­ adás alapján megvitatta a gazda­ság tavalyi eredményeit, s jóvá­hagyta az elnökség ezzel kapcso­latos határozatait. Ezek szerint az ágazati választmányoknak hala­déktalanul akciót kell indítaniuk a gazdálkodás bíráló felmérésére, és meg kell vizsgálniuk, minek következtében csökken a gazdálko­dás kifizetődősége, lassult le a ter­melés és emelkedett a veszteség. Az ülésen BORZA József, a ka­mara elnöklője ismertette a gazda­ság tavalyi eredményeit. Kiemel­te, hogy gazdaságunk tavaly az előző évinél 45,9 százalékkal na­gyobb bevételt valósított meg, azonban a gazdálkodási költségek is nagyobbak (48,5 százalékkal), úgyhogy a jövedelem lassabban emelkedett, csak 38,1 százalékkal nagyobb az előző évitől. Ennek következtében 1,8 százalékkal csök­kent a gazdálkodás kifizetődősége. Míg 1979-ben 100 dinár bevétel­ből 24 dinár volt a jövedelem, 1980-ban ez 23 dinárra csökkent. A jövedelem felhasználása azonban javult: 100 dinárból 63 dinár ma­radt a gazdaságban (egy évvel korábban csak 62). Az általános és közös szükségletekre 33,6 száza­­­­lékkal többet fordítottunk, ez te­hát továbbra is terheli a gazda-­­­ágot. Az átlagos személyi jövedelem a gazdaságban 7163 dinár volt, ez 22,8 százalékos növekedést jelent, a létfenntartási költségek emel­kedése következtében azonban a­­ reális kereset 6 százalékkal kisebb az előző évinél. A zárszámadás szerint gazdasá­gunk vesztesége jóval nagyobb az előző évinél. Jellemző, hogy a veszteségek túlnyomó része (82 százaléka) a pancsovai Petrohemi- I­­ában, a mitrovicai Matrózban, a­­ cukorgyárakban és a húsfeldolgo-­­zó iparban keletkezett. 9­- 1-1 Több pénz, kevesebb lakás A Lakásgazdálkodási Érdekközösségek Tartományi Szövetségének üléséről . Csupán hat vajdasági község­ben (sajnos nagyobbára a kisebb helységekről van szó, úgyhogy ez már nem befolyásolja lényegeseb­,­­ben az ötéves tervteljesítést) sike­­­­rült a tervezett számú lakást fel­építeni, a többiben kisebb-nagyobb­­ lemaradás tapasztalható. A végle­ges kimutatás a következő 61 088 lakás épült fel (a tervnek 90,5 szá­zaléka). Ebből 25 044 (83,3 száza­lék) társadalmi, 36 044 (96,1 száza­lék) pedig magántulajdon. Ezút­tal is, mint már eddig több ízben, a magánépítkezés kedvező alaku­­­lása folytán nem volt túlságosan­­ nagy a lemaradás a tartományi la­kásépítésben — mondta a tarto­mányi lakásépítés tervteljesítéséről készült összefoglalójában Milan BAČKALIČ, a Lakásgazdálkodási Érdekközösségek Tartományi Szö­vetségének titkára a tegnapi ülé­sen. Elégedettségre azonban nincs ok, ugyanis elsősorban a társa­dalmi lakások építésében nagy a lemaradás. Évről évre több pénzt fordítottak ugyanis erre a célra­­ a munkaszervezetek, a lakások­­ száma azonban nem növekedett ezzel arányosan. Az elmúlt öt év­ben például 17,6 milliárd dinárt különítettek el lakásépítésre. Hogy a terv mégsem sikerült, az az időközben bekövetkezett drágulás­nak tulajdonítható. Az ötéves terv küszöbén még 5496 dinárba került a lakás négyzetmétere, az elmúlt időszakban pedig átlagban 10 285 dinárra emelkedett. Az érdekeltek közötti együttműködés hiánya okozta elsősorban ezt a drágulást, és természetesen a lemaradást is. Okulva a mulasztottakon az új középtávú terv már reálisabb ala­pokon épült, s eszerint 60 000 új otthont kell majd felépíteni, 22 000- et társadalmi és 38 000-et magán­­vállalkozással. Cs. Zs. MAGYAR SZÓ 1981. április 1., szerda Az Mer azem kapta a nagydíjat Befejeződött a 28. belgrádi rövidfilmfesztivál Különtudósítónk telefonjelentése A díjak átadásával és az elis­merésben részesített filmek ismé­telt bemutatásával tegnap este befejeződött a 28. belgrádi rövid­filmfesztivál. A bíráló bizottság Bata Cengic Ember az órával cí­mű dokumentumfilmjét tüntette ki a nagy díjjal. A dokumentumfilmek kategóriá­jában Zivko NIKOLIC Pecsét, az animációs filmek kategóriájában Dragutin VUNAK Vámpír, a kis­játékfilmek kategóriájában pedig Seljani TARAKU Bogoljub Sav­­kovic önző esete című művét tün­tette ki a zsűri a Beograd Nagy Aranyéremmel. A legjobb film­válogatásért a szarajevói Sutjeska részesült elismerésben. A legjobb forgatókönyvért Petar LALOVIC (Mese az erdőről), a fel­vételekért Goran TRKULJAK (Otthon), a montázsért Vuksan L1Z­­KOVAC (Pothum), a zenéért a VRANESEVIC testvérek (Spray, Time 2002, Ember az órával, A kék nyúl, Otthon, Premier, A ce­ruza), a hanghatásért Hanna PRENS (Gyűjtés) kapták meg a Beograd Aranyérmet. Ugyanebben az elismerésben részesült Igor PRODNIK A szobor magánélete című film rendezője mint legjobb debütáns. Oklevelet kapott Dejan SORAK (Play „Play Držić”), Dobri JA­­NEVSZKI (15 óra 17 perc) és Ekrem KRYEZIU (Maradék). A jugoszláv filmkritikusok Ziv­ko NIKOLIC Pecsét című filmjét tüntették ki a Milton Manaki­­díjjal. A bíráló bizottság döntését a belgrádi fesztivál megalakítása óta első ízben fogadta mélységes csönd a sajtókonferencián. A kritikusok, akik már sok mindent megszok­tak, úgy látszik, annyira belefá­radtak a különböző zsűrik téve­déseibe, hogy mindennemű reagá­lást értelmetlennek tartanak. A nagydíjas film kétségtelenül elis­merést érdemel, de volt néhány jobb alkotás, mint ez. Tény az is, hogy az idei fesztiválon egyik film sem volt méltó a nagydíjra. Nehéz azzal is egyetérteni, hogy Joško MARUSICNAK szerintünk a fesztivál három legjobb filmje közé tartozó Felhőkarcoló című rajzfilmje semmilyen díjat sem ka­pott. De a többi elismerés között is van jó néhány olyan, amelyek miatt a kritikusnak a torkán akadt a szó. Egyébként ha pontokba foglalva próbáljuk meghatározni az idei 28. belgrádi rövidfilm-fesztivál jel­legzetességeit, akkor három jelen­ség volt szembetűnő: az egyik a filmek számbeli megfogyatkozása a tavalyi szemléhez képest, a má­sik a fiatalok és pályakezdők fel­törése, a harmadik a dokumen­tumfilmek fölénye. Aggasztó, hogy a rövidfilmgyár­tás egyre súlyosabb helyzetbe ke­rül, s ennek közvetlen következ­ménye, hogy mintegy 30 filmmel kevesebb produkció készült, mint azelőtt. Ennek oka nyilván sokkal összetettebb annál, hogy csak az általános gazdasági helyzetben ke­ressük rá a magyarázatot. Biztató viszont rövidfilmgyártá­sunk „megfiatalodása”. Annyi el­ső- és másodikfilmes alkotó je­lentkezett, hogy a tévedés veszé­lye nélkül csendes nemzedékvál­tásról lehet beszélni. Ezeknek a fiataloknak vannak ötleteik, van mondanivalójuk és szakmai isme­reteiket sem érheti kifogás. Slo­bodan NOVAKOVIC, a fesztivál művészeti igazgatója szerint az a körülmény, hogy a bemutatott fil­mek jelentős hányada eddig isme­retlen vagy alig ismert rendezők műve, közvetlen eredménye annak, hogy a belgrádi szemle éveken át helyet adott a főiskolásoknak, igyekezett felkarolni minden sike­res szárnypróbálgatást. A dokumentumfilmek nemcsak számbelileg, hanem színvonalban is — igaz, többnyire nem túl ma­gasan — kiemelkedtek, noha meg kell jegyezni, hogy az említett nemzedékcsere frissítőleg és jóté­konyan hatott a kisjátékfilmre is. Az animációs film viszont két ki­váló alkotás ellenére az idén va­lahogy mégis háttérbe szorult. Eh­hez hozzájárult bizonyára az is, hogy Zágrábban és a többi köz­pontban csökkent a produkciók száma, a szkopjei alkotók pedig egyáltalán nem szerepeltek az idei fesztiválon. Igaz, a dokumentumfilmesek nem vállalkoztak arra, hogy új utakat próbáljanak törni, de többen fog­ták fel komolyan a feladatukat, mint az elmúlt években. Sajnos, még­ mindig nem elegen, így az­tán a rajzfilmeket és a kisjáték­filmeket is beleszámítva, másfél, a legjobb esetben talán két mű­sorra való „fesztiválképes” film szerepelt az idei szemlén. Vég­eredményben aránynak ez nem rossz, noha sokan annak vélik. LÁDI István KÍSÉRLETI ÉS KISSZÍNPADOK FESZTIVÁLJA Hatalom és költészet A politikai színjátszás lehetőségei a szarajevói szemlén Ilogy nem puszta dokumentum­játék a belgrádi Narodno pozoriš­­te Nagyezsda Nandelstam félelme és reménye című sikeres előadása (szerző: Predrag Perišić, rendező: Borislav Grikorovic), az elsősor­ban a két főszereplő, a sztálini ter­ror következtében elpusztult Oszip Nandelstamot és önfeláldozó, sor­sában osztozó feleségét, Nagyezs­­dát alakító színészkettős Predrag Ejdus és Sonja Jankovic játéká­nak hitelességéből, belső intenzi­tásából adódik. Az egyéni állás­pontot, életszemléletet elnyomó hatalmi önkénnyel szembeszálló, a fizikai megsemmisülést is vállaló ember kálváriája a költészet ha­talmát példázza: ereje azáltal vá­lik nyilvánvalóvá, hogy egy egész bürokratikus államgépezet veszi fel vele a harcot, lényegét azon­ban nem tudja elpusztítani, in­kább hangsúlyossá teszi. Hétfő esti szarajevói előadásá­ról a kritikusok tegnapi kerek­­asztal-értekezlete pozitívan nyi­latkozott, mint ahogyan jórészt az újvidéki Színművészeti Főisko­la Promena nevű együtteséről is, amely Leonyid Andrejev Júdását vitte színre, Milan Belegišanin feldolgozásában és rendezésében. Ez a darab már azzal is feltűnést kelt, hogy a bibliai történetet egé­szen új színben mutatja be: az apostolokat egymással versengő karrierlistákként állítja elénk, a megvetett Júdást pedig valósággal rehabilitálja: ő az, aki tisztán lát, aki hisz az életben, aki tudja, hogy a szeretet és a gyűlölet a hóhér és az áldozat közötti kap­csolat igen szoros. Az előadás egyébként a Baščaršija egy orien­­tális jellegű vendégfogadójának udvarán került közönség elé, a helyszín — a zavaró körülmények, az iddogáló és éneklő éttermi vendégek helytelenkedése ellenére is — igen megfelelőnek, mondhat­ni kifejezőnek bizonyult. A zsúfolt hétfői műsort a Pro­mena és az Új­vidéki Színház kö­zös produkciójában készült, és versenyen kívül, éjfél tájban be­mutatott Ionesco-darab, a Székek zárta, amelyet Slobodan Molak diplomavizsgaként rendezett, Mir­ko Petkovic és Verica Milosevic vendégként való szerepeltetésé­vel. A kritikusok kissé már fá­radt kerekasztala méltatlanul ke­­­veset foglalkozott vele. Említésre méltó azonban José Angel Gomez­­nak, a barceloni színművészeti akadémia tudományos munkatár­sának megjegyzése, amely szerint a Székek általa külföldön látott hat változata közül ennek az it­teninek a színpadra állítása és já­téktere tetszett neki a legjobban. Nagy kár különben, hogy a sza­rajevói fesztivál nem szervezi meg a nemzetiségi színházak előadásai­nak szimultán fordítását, s emiatt ezek a produkciók elég sokat ve­szítenek. Vonatkozik ez például a Szkopjei Nemzetiségi Színház török együttesének (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), valamint a prištinai színház tegnap esti al­bán nyelvű produkciójára (Illír törzs — Sabri Hamiti verseinek színpadi megjelenítése). Szerencse, hogy az Újvidéki Színház, amely ma este mutatja be Beckett Go­­dot-ját, magával hozta otthonról fordítói apparátusát. T. Cs. Vicsek Károly filmje Lipcsében Vicsek Károly Szabadság tér című dokumentumfilm­jét, amely a belgrádi szem­le hivatalos műsorában sze­repelt, meghívták a lipcsei nemzetközi filmfesztiválra. Szintén a versenyműsorban fogják bemutatni. A meghí­vottak teljes jegyzékét még nem közölték.

Next