Magyar Szó, 1981. április (38. évfolyam, 89-103. szám)
1981-04-01 / 89. szám
•4 BELPOLITIKA Kezdődik a népszámlálás Gyors és pontos adatszolgáltatással segíthetjük a munka menetét TÖBB ÉV ÓTA KÉSZÜLÜNK ARRA A MUNKÁRA, ami ma reggel hét órakor veszi kezdetét. Vajdaságban mintegy tízezer, az egész országban körülbelül százezer különlegesen felkészített és különleges felhatalmazással ellátott polgártársunk indul felelősségteljes megbízatásának eleget tenni: adatokat gyűjt a népszámláláshoz és általános összeíráshoz. Időnként országos leltárat kell készíteni, ha gondolni akarunk a holnappal, törődni a jövővel. Olyan ez, mint amit minden gondos embertársunk havonta elvégez, amikor a havi keresetét megkapja, vagy amikor a földműves a termés eladása után a pénzzel a kezében számot vet a lehetőségekkel és a szükségletekkel. A tapasztalat arra tanít bennünket, hogy az államháztartásban tízévenként jó ilyen számvetést készíteni. Nálunk, Jugoszláviában minden évtized 11-es számmal végződő esztendejében, április elsején végzik ezt a nagy előkészületeket és gondos kivitelezést igénylő munkát. A már korábban kinyomtatott kérdőívekből nagyjából tájékozódhattunk, hogy körülbelül mit is fognak tőlünk kérdezni a számlálóbiztosok. Nem keveset kérdeznek, több mint 100 kérdésre kell választ adnunk. Némelyekre kapásból tudjuk, némelyeknek azonban utána kell néznünk. Jó, ha előre összegyűjtjük az adandó válaszokat. Ha tudjuk, hogy mikor születtek a családtagok, kinek milyen végzettsége, foglalkozása van, milyen ingatlannal rendelkezik, mekkora a használt lakás, mekkorák a szobák a gazdasági épületek, milyen mezőgépeink vannak, milyen a birtok, van-e szántó, legelő, mocsaras stb., van-e gyümölcsös, szőlőskert, s mekkora területen, hány fával, mennyi ebből a termő. Miből áll a jószágállomány, melyik fajta állatból hány van? Gondoljuk csak el, hogy a számlálóknak átlagban körülbelül 70 háztartásba kell bemenniük, s ott előbb tájékoztató jellegű beszélgetést folytatni, hogy álalános képük legyen, milyen is a szóban forgó háztartás, azután pedig a több mint száz — pontosan 115 kérdést föltenni, a kapott válaszokat többszöri új rákérdezéssel ellenőrizni, s végül beírni. Ha minden kérdésre csupán egyetlen percet áldozunk is, egy-egy háztartás teljes feldolgozása körülbelül két teljes órát vesz igénybe. Naponta tehát legfeljebb néhány — öt-hat — háztartásba juthat el a biztos, vagyis a rendelkezésre álló mintegy tíz nap alig lesz elég a nagy munka elvégzésére. Az általános adatgyűjtést ugyanis a terv szerint tizedike táján be kell fejezni, s még vagy öt nap áll rendelkezésre a pontosításra, ellenőrzésre, az esetleg kimaradt háztartások újbóli felkeresésére. A NÉPSZÁMLÁLÁSRÓL készített KIS FÜZETECSKÉBŐL TUDHATJUK, hogy a személyazonosság megállapításához szükség van valamilyen hivatalos okmányra, amire mindenekelőtt a személyazonossági igazolvány vagy a születési anyakönyvi kivonat felel meg legjobban, ha ezek híján elfogadható más közokirat is, mondjuk a katonakönyv, útlevél s hasonló. Mi szükség van ezekre? A magyarázat kézenfekvő. Ezúttal Vajdaságban kettős feladatot végeznek a számlálóbiztosok. A már említett népszámlálás és általános összeírás mellett segédkeznek a törzsszám-rendszer felfektetésében. Minden számba vett vajdasági polgár, aki április elseje előtt született, egy több számból álló, az 6, 1 és csakis az ő személyére vonatkozó, jellegzetes számot kap. Törzsszámot, vagy másként személyi számot. A később születők is kapnak majd, ők akkor, amikor bejelentik őket az anyakönyvi hivatalban. A tartomány területére betelepülők szintén, ők pedig akkor kapják meg, amikor bejelentkeznek nálunk. Sehol az országban ezt nem végezték még el, s nem is végzik e népszámlálás alkalmával. Mi úgy határoztunk — a Tartományi Képviselőházba delegált küldötteink révén —, hogy tekintettel a Vajdaságban tapasztalható óriási méretű népáramlásra, hasznos dolog lesz egyetlen akció révén bevezetni a törzsszámokat. Ezért kell most minden személy azonosságátkülönleges gonddal ellenőrizni. A kapott szám ugyanis mindenkinek jellemzője lesz élete végéig, hivatalos okmányok némelyikének éppen úgy nélkülözhetetlen tartozéka, mint a név. MA REGGEL HÉT ÓRAKOR, HAKILÉPÜNK AZ UTCÁRA, a helyi közösségekből sok-sok, aktákkal és űrlapokkal felszerelt dolgozót láthatunk majd kijönni, akik felelős munkát végeznek. Ők a számlálóbiztosok. Segítsük őket a munkájukban azzal, hogy gyorsan és pontosan válaszolunk a kérdéseikre. Közös munkánk részeredménye körülbelül egy hónap múlva már látható lesz. Amikor a Szövetségi Statisztikai Intézet hivatalosan közölni fogja a népszámlálás első eredményeit, s megtudjuk, hányan is vagyunk az országban. MATUSKA Márton Bonyolult helyzetben is kielégítő eredmények A Tartományi Gazdasági Kamara Közgyűlése a múlt évi gazdálkodásról A Tartományi Gazdasági Kama- ra Közgyűlése tegnap a zárszám- adás alapján megvitatta a gazdaság tavalyi eredményeit, s jóváhagyta az elnökség ezzel kapcsolatos határozatait. Ezek szerint az ágazati választmányoknak haladéktalanul akciót kell indítaniuk a gazdálkodás bíráló felmérésére, és meg kell vizsgálniuk, minek következtében csökken a gazdálkodás kifizetődősége, lassult le a termelés és emelkedett a veszteség. Az ülésen BORZA József, a kamara elnöklője ismertette a gazdaság tavalyi eredményeit. Kiemelte, hogy gazdaságunk tavaly az előző évinél 45,9 százalékkal nagyobb bevételt valósított meg, azonban a gazdálkodási költségek is nagyobbak (48,5 százalékkal), úgyhogy a jövedelem lassabban emelkedett, csak 38,1 százalékkal nagyobb az előző évitől. Ennek következtében 1,8 százalékkal csökkent a gazdálkodás kifizetődősége. Míg 1979-ben 100 dinár bevételből 24 dinár volt a jövedelem, 1980-ban ez 23 dinárra csökkent. A jövedelem felhasználása azonban javult: 100 dinárból 63 dinár maradt a gazdaságban (egy évvel korábban csak 62). Az általános és közös szükségletekre 33,6 százalékkal többet fordítottunk, ez tehát továbbra is terheli a gazda-ágot. Az átlagos személyi jövedelem a gazdaságban 7163 dinár volt, ez 22,8 százalékos növekedést jelent, a létfenntartási költségek emelkedése következtében azonban a reális kereset 6 százalékkal kisebb az előző évinél. A zárszámadás szerint gazdaságunk vesztesége jóval nagyobb az előző évinél. Jellemző, hogy a veszteségek túlnyomó része (82 százaléka) a pancsovai Petrohemi- Iában, a mitrovicai Matrózban, a cukorgyárakban és a húsfeldolgo-zó iparban keletkezett. 9- 1-1 Több pénz, kevesebb lakás A Lakásgazdálkodási Érdekközösségek Tartományi Szövetségének üléséről . Csupán hat vajdasági községben (sajnos nagyobbára a kisebb helységekről van szó, úgyhogy ez már nem befolyásolja lényegeseb,ben az ötéves tervteljesítést) sikerült a tervezett számú lakást felépíteni, a többiben kisebb-nagyobb lemaradás tapasztalható. A végleges kimutatás a következő 61 088 lakás épült fel (a tervnek 90,5 százaléka). Ebből 25 044 (83,3 százalék) társadalmi, 36 044 (96,1 százalék) pedig magántulajdon. Ezúttal is, mint már eddig több ízben, a magánépítkezés kedvező alakulása folytán nem volt túlságosan nagy a lemaradás a tartományi lakásépítésben — mondta a tartományi lakásépítés tervteljesítéséről készült összefoglalójában Milan BAČKALIČ, a Lakásgazdálkodási Érdekközösségek Tartományi Szövetségének titkára a tegnapi ülésen. Elégedettségre azonban nincs ok, ugyanis elsősorban a társadalmi lakások építésében nagy a lemaradás. Évről évre több pénzt fordítottak ugyanis erre a célra a munkaszervezetek, a lakások száma azonban nem növekedett ezzel arányosan. Az elmúlt öt évben például 17,6 milliárd dinárt különítettek el lakásépítésre. Hogy a terv mégsem sikerült, az az időközben bekövetkezett drágulásnak tulajdonítható. Az ötéves terv küszöbén még 5496 dinárba került a lakás négyzetmétere, az elmúlt időszakban pedig átlagban 10 285 dinárra emelkedett. Az érdekeltek közötti együttműködés hiánya okozta elsősorban ezt a drágulást, és természetesen a lemaradást is. Okulva a mulasztottakon az új középtávú terv már reálisabb alapokon épült, s eszerint 60 000 új otthont kell majd felépíteni, 22 000- et társadalmi és 38 000-et magánvállalkozással. Cs. Zs. MAGYAR SZÓ 1981. április 1., szerda Az Mer azem kapta a nagydíjat Befejeződött a 28. belgrádi rövidfilmfesztivál Különtudósítónk telefonjelentése A díjak átadásával és az elismerésben részesített filmek ismételt bemutatásával tegnap este befejeződött a 28. belgrádi rövidfilmfesztivál. A bíráló bizottság Bata Cengic Ember az órával című dokumentumfilmjét tüntette ki a nagy díjjal. A dokumentumfilmek kategóriájában Zivko NIKOLIC Pecsét, az animációs filmek kategóriájában Dragutin VUNAK Vámpír, a kisjátékfilmek kategóriájában pedig Seljani TARAKU Bogoljub Savkovic önző esete című művét tüntette ki a zsűri a Beograd Nagy Aranyéremmel. A legjobb filmválogatásért a szarajevói Sutjeska részesült elismerésben. A legjobb forgatókönyvért Petar LALOVIC (Mese az erdőről), a felvételekért Goran TRKULJAK (Otthon), a montázsért Vuksan L1ZKOVAC (Pothum), a zenéért a VRANESEVIC testvérek (Spray, Time 2002, Ember az órával, A kék nyúl, Otthon, Premier, A ceruza), a hanghatásért Hanna PRENS (Gyűjtés) kapták meg a Beograd Aranyérmet. Ugyanebben az elismerésben részesült Igor PRODNIK A szobor magánélete című film rendezője mint legjobb debütáns. Oklevelet kapott Dejan SORAK (Play „Play Držić”), Dobri JANEVSZKI (15 óra 17 perc) és Ekrem KRYEZIU (Maradék). A jugoszláv filmkritikusok Zivko NIKOLIC Pecsét című filmjét tüntették ki a Milton Manakidíjjal. A bíráló bizottság döntését a belgrádi fesztivál megalakítása óta első ízben fogadta mélységes csönd a sajtókonferencián. A kritikusok, akik már sok mindent megszoktak, úgy látszik, annyira belefáradtak a különböző zsűrik tévedéseibe, hogy mindennemű reagálást értelmetlennek tartanak. A nagydíjas film kétségtelenül elismerést érdemel, de volt néhány jobb alkotás, mint ez. Tény az is, hogy az idei fesztiválon egyik film sem volt méltó a nagydíjra. Nehéz azzal is egyetérteni, hogy Joško MARUSICNAK szerintünk a fesztivál három legjobb filmje közé tartozó Felhőkarcoló című rajzfilmje semmilyen díjat sem kapott. De a többi elismerés között is van jó néhány olyan, amelyek miatt a kritikusnak a torkán akadt a szó. Egyébként ha pontokba foglalva próbáljuk meghatározni az idei 28. belgrádi rövidfilm-fesztivál jellegzetességeit, akkor három jelenség volt szembetűnő: az egyik a filmek számbeli megfogyatkozása a tavalyi szemléhez képest, a másik a fiatalok és pályakezdők feltörése, a harmadik a dokumentumfilmek fölénye. Aggasztó, hogy a rövidfilmgyártás egyre súlyosabb helyzetbe kerül, s ennek közvetlen következménye, hogy mintegy 30 filmmel kevesebb produkció készült, mint azelőtt. Ennek oka nyilván sokkal összetettebb annál, hogy csak az általános gazdasági helyzetben keressük rá a magyarázatot. Biztató viszont rövidfilmgyártásunk „megfiatalodása”. Annyi első- és másodikfilmes alkotó jelentkezett, hogy a tévedés veszélye nélkül csendes nemzedékváltásról lehet beszélni. Ezeknek a fiataloknak vannak ötleteik, van mondanivalójuk és szakmai ismereteiket sem érheti kifogás. Slobodan NOVAKOVIC, a fesztivál művészeti igazgatója szerint az a körülmény, hogy a bemutatott filmek jelentős hányada eddig ismeretlen vagy alig ismert rendezők műve, közvetlen eredménye annak, hogy a belgrádi szemle éveken át helyet adott a főiskolásoknak, igyekezett felkarolni minden sikeres szárnypróbálgatást. A dokumentumfilmek nemcsak számbelileg, hanem színvonalban is — igaz, többnyire nem túl magasan — kiemelkedtek, noha meg kell jegyezni, hogy az említett nemzedékcsere frissítőleg és jótékonyan hatott a kisjátékfilmre is. Az animációs film viszont két kiváló alkotás ellenére az idén valahogy mégis háttérbe szorult. Ehhez hozzájárult bizonyára az is, hogy Zágrábban és a többi központban csökkent a produkciók száma, a szkopjei alkotók pedig egyáltalán nem szerepeltek az idei fesztiválon. Igaz, a dokumentumfilmesek nem vállalkoztak arra, hogy új utakat próbáljanak törni, de többen fogták fel komolyan a feladatukat, mint az elmúlt években. Sajnos, még mindig nem elegen, így aztán a rajzfilmeket és a kisjátékfilmeket is beleszámítva, másfél, a legjobb esetben talán két műsorra való „fesztiválképes” film szerepelt az idei szemlén. Végeredményben aránynak ez nem rossz, noha sokan annak vélik. LÁDI István KÍSÉRLETI ÉS KISSZÍNPADOK FESZTIVÁLJA Hatalom és költészet A politikai színjátszás lehetőségei a szarajevói szemlén Ilogy nem puszta dokumentumjáték a belgrádi Narodno pozorište Nagyezsda Nandelstam félelme és reménye című sikeres előadása (szerző: Predrag Perišić, rendező: Borislav Grikorovic), az elsősorban a két főszereplő, a sztálini terror következtében elpusztult Oszip Nandelstamot és önfeláldozó, sorsában osztozó feleségét, Nagyezsdát alakító színészkettős Predrag Ejdus és Sonja Jankovic játékának hitelességéből, belső intenzitásából adódik. Az egyéni álláspontot, életszemléletet elnyomó hatalmi önkénnyel szembeszálló, a fizikai megsemmisülést is vállaló ember kálváriája a költészet hatalmát példázza: ereje azáltal válik nyilvánvalóvá, hogy egy egész bürokratikus államgépezet veszi fel vele a harcot, lényegét azonban nem tudja elpusztítani, inkább hangsúlyossá teszi. Hétfő esti szarajevói előadásáról a kritikusok tegnapi kerekasztal-értekezlete pozitívan nyilatkozott, mint ahogyan jórészt az újvidéki Színművészeti Főiskola Promena nevű együtteséről is, amely Leonyid Andrejev Júdását vitte színre, Milan Belegišanin feldolgozásában és rendezésében. Ez a darab már azzal is feltűnést kelt, hogy a bibliai történetet egészen új színben mutatja be: az apostolokat egymással versengő karrierlistákként állítja elénk, a megvetett Júdást pedig valósággal rehabilitálja: ő az, aki tisztán lát, aki hisz az életben, aki tudja, hogy a szeretet és a gyűlölet a hóhér és az áldozat közötti kapcsolat igen szoros. Az előadás egyébként a Baščaršija egy orientális jellegű vendégfogadójának udvarán került közönség elé, a helyszín — a zavaró körülmények, az iddogáló és éneklő éttermi vendégek helytelenkedése ellenére is — igen megfelelőnek, mondhatni kifejezőnek bizonyult. A zsúfolt hétfői műsort a Promena és az Újvidéki Színház közös produkciójában készült, és versenyen kívül, éjfél tájban bemutatott Ionesco-darab, a Székek zárta, amelyet Slobodan Molak diplomavizsgaként rendezett, Mirko Petkovic és Verica Milosevic vendégként való szerepeltetésével. A kritikusok kissé már fáradt kerekasztala méltatlanul keveset foglalkozott vele. Említésre méltó azonban José Angel Gomeznak, a barceloni színművészeti akadémia tudományos munkatársának megjegyzése, amely szerint a Székek általa külföldön látott hat változata közül ennek az itteninek a színpadra állítása és játéktere tetszett neki a legjobban. Nagy kár különben, hogy a szarajevói fesztivál nem szervezi meg a nemzetiségi színházak előadásainak szimultán fordítását, s emiatt ezek a produkciók elég sokat veszítenek. Vonatkozik ez például a Szkopjei Nemzetiségi Színház török együttesének (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), valamint a prištinai színház tegnap esti albán nyelvű produkciójára (Illír törzs — Sabri Hamiti verseinek színpadi megjelenítése). Szerencse, hogy az Újvidéki Színház, amely ma este mutatja be Beckett Godot-ját, magával hozta otthonról fordítói apparátusát. T. Cs. Vicsek Károly filmje Lipcsében Vicsek Károly Szabadság tér című dokumentumfilmjét, amely a belgrádi szemle hivatalos műsorában szerepelt, meghívták a lipcsei nemzetközi filmfesztiválra. Szintén a versenyműsorban fogják bemutatni. A meghívottak teljes jegyzékét még nem közölték.