Magyar Szó, 1981. május (38. évfolyam, 132-147. szám)

1981-05-25 / 141. szám

f\ ifi—/2 U I' J ? I ß јјј' MЈГ A te utadra, a mi utunkra új és új fiatal nemzedékek JRffi Јшјшј flpi VB I ШВ |F^%l CH ШШШ _ф.4 lépnek, magukévá teszik és továbbfejlesztik a forradalmi és Ш Ш flpplp Шјг ЈјШ& јМР®|» V szocialista vívmányokat, amelyekért vezetéseddel évtizedek | j óta harcol minden jugoszláv kommunista. Ezért a mai nap ШW Ш ЛЧ| Јш хаРл!1§ј few aa den fiatalt: ez örökifjú forradalmunk napja is. wvv.,in . . ... Tito elvtársihoz 70. születésnapján) XXXVIII. évf., 141. (12207.] szám 1981. május 25., hétfő Ara 7dinár Belgrád 1961. május IS. Tifer Ezekben a napokban van a ti ünnepetek, az ifjú és legifjabb nemzedék ünnepe, s ez az ünnep a mi fiatal Jugoszláviánk életképességéről tanúskodik. Kifejezi pionírjaink, ifjúságunk, országszerte minden fiatal készségét, hogy holnap, ha majd a közösségünk által kijelölt tisztségekbe kerültök, folytatjátok a művet, amelyet mi a háború előtt mint forradalmárok megkezdtünk, és a háború után mint a szocializmus építői folytattunk. Meggyőződésem, hogy ezt a munkát folytatni fogjátok, és felépítetek nagyszerű jövőjöket, amennyiben az idősebb nemzedékek nem tudják ezt teljesen befejezni. nemcsak téged illet, hanem minden dolgozónkat is, mint(A JKSZ KV tagjainak levele I ’ *TIT FT ТТИ * 111 rfi-1 m- f ■ ’ TI Tito - Forradalom^-Ifusag , —■ Ha azt mondom: Tito, mire gondolszTw0 — Ha azt mondom: Forradalom, mire gondolsz) — Ha azt mondom: Ifjúság, mondd, mire gondolsz) Amikor pionírkendővel nyakunkban, véget nem érő kettes sorokban átvonultunk a központ hatalmas parkjának sétányán, majd száz és száz irányba szétszéledve pionírkendőbe borítottuk a várost, emlékszem, hazafelé ballagva, mi Titóról beszélgettünk ... Titóról és arról, amit már oly sokszor és az ünnepségen újra csak hallottunk: mi már békében születtünk, s erre büszkék lehetünk ... Emlékszem, egészen pontosan, egymásnak magyarázgattuk, mit is jelent a szó: béke. Mit jelent szabadnak lenni... És eltűnődtünk azon, miért is csillogott olyan furcsán annak a velünk szemben haladó ősz hajú öregembernek a szeme, akit mi már büszkén, Tito pionírjaiként köszöntöttünk ... Mert akkor mi még csak azt tudtuk egészen biztosan: iskolába járunk, meleg reggeli vár bennünket, ha felébredünk, megvarrják a nadrágunkat, ha elszakad, és új cipőt kapunk, ha már a régi szorít. Akkor még azt sem nagyon értettük, miért megy apánk éppen hogy csak a gyárból hazaérve, mindjárt az ebéd után gátat építeni a folyópartra, miért marad talpon még akkor is anyánk, mikor mi már a lefekvéshez készülődünk, s reggelenként miért találja ébren mindkettőjüket oly gyakran a hajnal... És nem értettük igazán az iskolában hallott, tanult, a nővéreink könyveiből fennhangon olvasott történeteket a hős gyerekekről, kis futárokról, az első borotválkozás utáni géppuskatűzről, nem értettük, nem érthettük meg igazán azokat az estéli beszélgetéseket sem, amikor a felnőttek a konyhában az asztal körül ülve hegyes vidékekről, ismeretlen folyókról, titokzatos nevekről, gyerekekről, fiatal bajtársakról, röpcédulákról, harcokról ejtettek szót, hosszú kilométerek gyaloglásáról, zord felekről, a rongyokkal kitömött bőrlabdával lejátszott mérkőzésről, hajnali rajtaütésről, az eltűnt vöröskeresztes dobozról, a tanyán kapott, kemencében sült nagy cipóról, egyenruhát áztató nagy esőről, tábortűzről, az utolsó, de a kitörést biztosító kézigránátról, a fenyvesek előadásáról, szavalatokról, a golyó törte billentyűjű harmonikáról, az érkező futárról, az új reményeket tápláló, hitet és bizalmat visszaadó főparancsnoki levélről... Éveknek kellett elmúlnia ahhoz, hogy megértsük, hogy megérthessük: nem távoli, idegen legendák szereplői azok a kezükbe fegyvert ragadó fiatalok, akik a hívó szóra énekszóval gyülekeztek; nem földöntúli lények vívták az egyenlőtlen csatát hogy megértsük: apáink, anyáink, testvéreink voltak azok, kik vállvetve küzdöttek azért, hogy mi szabad országban születhessünk. És lassan megértettük. Megértettük tanárunk tévedő tekintetét, amikor Titóról, a forradalomról, az elvtársakról, a szabadságról, újjáépítésről oly egyszerű szavakkal tudott szólni... Egyre inkább megértettük a múltat idéző fényképeket, azokat a csak ritkán vidám, de hitet, elszántságot tükröző arcokat, a naplóbejegyzéseket: „Éjfél is lehet már, fáradtak vagyunk, de a holnapi csata gondolata, s hogy találkozunk-e újra .. . nem hoz álmot szemünkre..." Megértettük a vasutak, gátak, hidak, kórházak, gyárak, iskolák újjáépítését, megértettük, miért nem kaphattunk azonnal vadonatúj futball-labdát, megértettük, miért kellett, kell dolgoznunk, iskolába járnunk . .. és megértettük azt az ősz hajú öregembert... Mert ha olykor úgy tűnhet is, hogy megfeledkeztünk, megfeledkezünk a múltról, hogy feledtünk, feledünk olykor a tanultakból, nekünk a két óra közti szünetben, reggeli idő alatt a gyárban vagy a sportpályák edzésein, amikor előkerül a labda, egyre csak eszünkbe jut a légiriadó előtti utolsó mérkőzés, ott valahol a hegyoldali tisztáson, a színház kényelmes székében ülve, az erdőben rögtönzött színpad, s a táncteremben is csendesül az ütem, amikor arra az ifjúra gondolunk, aki a tábortűznél, puskára hajtva fejét, azon tűnődött, vajon táncba viheti-e még egyszer Máriát ... Eszünkbe jut... Eszünkbe jut... és szorongó érzést, elhatározottság, elszántság váltja fel, amikor munkába, iskolába indulunk, amikor sétálni, sportolni, szórakozni megyünk, amikor beszélgetünk ... Mert megtanultuk, mit jelent szabadnak születni, tudjuk jól, mit jelent szabad országban, szabad fiatalnak lenni... S ma, amikor fájdalmat okoz már a május, és példaképünk sírhelyére nemzeteink és nemzetiségeink fiataljai széjjeltéphetetlen együvétartozásának jelképét, az ifjúsági stafétát helyezzük, mi a szabadságban, békében születettek nemzedékei, töretlen hittel, tettre készen sorakozunk, elszántan, emelt fővel állunk, s mélységes mélyből fakadó egyetlen hangon mondjuk: Titok örök ifjúságunk. SZÜGYI Zoltán ГГТ Belgrádban az ifjúsági staféta Az ifjúsági staféta tegnap Belgrádba érkezett. A főváros fiataljai Grockánál vették át a Duna mente fiataljaitól. Minden kül- és belvárosi községben megszervezték a staféta városát. A központi városi ünnepségen dr. MIODRAG TRAJKOVIC, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége városi választmányának elnöke beszélt. A staféta tegnapi belgrádi útja végén, amelyen a főváros lakói még egyszer kimutatták ragaszkodásukat Tito elnök, a legkedvesebb és legmegbecsültebb polgártárs munkássága iránt, a Száva Központban állt meg, 7000 belgrádi fiatal egész estet betöltő műsorral lépett fel. (Tanjug) "10T Megbonthatatlan közösségünk jelképe Az 1981. évi ifjúsági staféta üzenete Az ifjúsági staféta, Tito elvtárs életművéhez és útjához való ragaszkodásunk szimbóluma, tegnap Belgrádba érkezett, ma, az ifjúság napi záróünnepségen ünnepélyesen átadják a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség Országos Választmánya elnökének. Az ifjúság a hazánk minden vidékére ellátogatott staféta révén fejezte ki érzelmeit, azt, hogy hogyan tekint testvériségünk és egységünk szimbólumára. Az 1981. évi ifjúsági staféta üzenetének szövege így hangzik: — Az ifjúsági staféta, a fiatalok Tito elvtárs személyisége és életműve iránti mérhetetlen szeretetének, a szocialista önigazgatású Jugoszlávia ifjúsága, dolgozói és polgárai, pionírjai és hadserege határozottságának jelképe, hogy követni fogják Tito útját. Jugoszlávia ezer és ezer fiataljának kezében fordult meg, s az ő nevükben szól. A testvériség és egység útján elindulva, közösségünk útját járva mindenütt őszinteség fogadta, eltökéltség és készség búcsúztatta, hogy védeni fogjuk mindazt, amit Titóval, Tito mellett és Tito után elértünk, hogy jobb és szebb jövőt fogunk építeni. Az ifjúsági staféta megbonthatatlanközösségünk, eltökéltségünk szimbóluma marad, hogy folytatni fogjuk Tito művét, saját utunkat, forradalmunk és jövőnk útján haladva. Jugoszlávia ifjúsága, a jugoszláviai gyermekek és az új nemzedékek testvéri egységben fogja megalkotni saját boldogabb korát, ahogyan azt Tito és a párt, a titói Jugoszlávia közössége eltervezte és megvalósítja. Büszkék vagyunk arra, hogy Tito mellett nőhettünk fel, hogy korunkat róla fogják megjegyezni és felismerni. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság pionírjai és ifjúsága. _____ (Tanjug)