Magyar Szó, 1981. október (38. évfolyam, 270-284. szám)

1981-10-01 / 270. szám

­ Magyar Szó MA: • Nagyhatalmi polemizálás Fehér könyv a Szovjetunió katonai erejéről ! (3. oldal) • Jól halad a terménybetakarítás A cukorrépa egyötödét felszedték (5. oldal) ф Délelőtt száraz idő, délután helyenként rövid ideig tartó záporok Időjárásjelentésünk a 11. oldalon jSssif) . 3381 OKI 8 XXXVIII. évf., 270. (12336.] szám 1981. október 1., csütörtök Ára 7 dinár ' ^ 1'1 A felelősség fokozásával hárítsuk el a nehézségeket Az időszerű társadalmi-gazdasági helyzet a JKSZ Központi Bizottságának tegnapi ülésén • Dobroslav Bulasić mondott bevezetőt A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottsága a tegnapi, 21. ülésén megvitatta a társadalmi-gazdasági helyzet időszerű kérdéseit és kijelölte, hogy e téren milyen feladatok vár­nak a Kommunista Szövetségre. A plénum célja valójában a­z volt, hogy felmérjék, mert érvényesül olyan lassan a gazdasági stabi­lizációs politika, és hogy serkentsék a Kommunista Szövetség­nek és más szocialista erőknek a kijelölt álláspontok érvényesí­tésében kifejtett tevékenységét. A fentiekkel kapcsolatban be­vezetőt Dobroslav CULAFIC, a JKSZ KB Elnökségének titkára mondott. A Központi Bizottság tegnapi ülésén részt vettek a JKSZ sta­tútumügyi bizottságának és fel­ügyelő bizottságának tagjai, a köz­­társasági központi bizottságok és a tartományi pártbizottságok titká­rai, a KSZ hadseregbeli szerveze­tének titkára, a Harcos Szövetség, a JSZISZ, a Jugoszláv Szakszer­vezeti Tanács és a Jugoszláv Gaz­dasági Kamara elnöke. Dobroslav Ćulasić bevezetője Az időszerű társadalmi és esz­mei-politikai kérdésekről szóló vi­ta a Központi Bizottság ülésén azért vált szükségessé, mert a JKSZ KB Elnöksége és a JSZSZK Elnöksége megállapította, hogy sú­lyos gazdasági helyzetben vagyunk. Ha a mostani irányvétel folytató­dik, akkor mérséklődik, sőt vissza­esik a gazdasági tevékenység, nagy­fokú lesz az infláció, ami gazdaságilag és szociális szempont­ból is egyre nehezebben lesz el­viselhető, hiszen kérdésessé vál­hat az ország fizetőképessége is — mondta bevezetőjének elején Dob­roslav Culafié. Halaszthatatlanul és határozot­tan meg kell állítanunk a gazda­ság kedvezőtlen alakulását, min­den erőnket és eszközünket a gaz­daság szanálására kell öszpontosí­­tanunk. Nem szabad ugyan lebe­csülnünk a gazdasági stabilizáci­ós politika érvényesítésében fel­mutatott eredményeinket, de meg kell állapítanunk, hogy ezek egé­szében véve nem kielégítőek. Az egyik oka ennek az, hogy a KSZ- vezetőségek, pártszervezetek és párttagok nagyobb része a mai na­pig sem értette meg teljesen és nem fogadta el azt a tényt, hogy hazánk nagy gazdasági nehézsé­gekkel küzd. Épp emiatt magatar­tásukat nem idomították a reális helyzethez. Dobroslav Culafic ezután el­mondta, hogy a helyzet felméré­sekor három fontos körülményt kell figyelembe venni. Először is a fizetési mérleg hiánya olyan méreteket öltött, hogy ezt egyre nehezebb finanszírozni, ugyanis a konvertibilis területekre irányuló kivitel jóval lassabban növekedett, mint a behozatal, ezenkívül más kötelezettségeink is vannak e té­ren. Adósságaink akkorák, hogy a további külföldi adósságvállalást lehetetlenné teszik, és ez áttörhe­­tetlen akadályt jelent termelőerő­ink továbbfejlesztése és a társa­dalmi életszínvonal emelkedése előtt. Harmadsorban az idén a külföldi kölcsönök és a kamatok visszafizetéséből eredő nagyobb kötelezettségek miatt a belső fo­gyasztás területén mintegy 3 szá­zalékkal kisebb pénzeszközök áll­nak rendelkezésünkre, mint a megvalósított társadalmi összter­mék. Jövőre a társadalmi összter­mék e hányada majdnem kétszer nagyob lesz. El kell hárítani a kedvezőtlen gazdasági folyamatok okait Valójában két fontos feladat előtt állunk. Mindenekelőtt min­dent meg kell tennünk, hogy meg­akadályozzuk a gazdasági helyzet további romlását, ugyanakkor a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén ki kell küszöbölnünk az or­szág fizetőképességét fenyegető veszélyt. Másik fontos feladatunk nem más, mint a­­ mostani kedve­zőtlen gazdasági folyamatok okai­nak elhárítása és az, hogy a fo­lyamatokat a gazdasági helyzet stabilizálásának irányába terel­jük. E célokat, különösképpen pedig az infláció megfékezését és a kül­gazdasági ügykezelés mérleghiá­nyának kiküszöbölését csak úgy érhetjük el, ha egységesen mér­jük fel a helyzet súlyát, annak okait, és egységesen jelöljük ki a kivezető utat. Meg kell szilárdí­tani azt a felfogást, hogy a gaz­dasági stabilizációs politika az egyetlen útja a társadalmi-gazda­sági fejlesztésnek. Az utóbbi időben egyre gyak­rabban érezhetők olyan támadá­sok és próbálkozások, amelyek ön­­igazgatási társadalmi-gazdasági rendszerünk lebecsülésére irányul­nak, a rendszerre próbálják hárí­tani a gazdaság és a társadalom valamennyi nehézségét. Követelik az egyes konkrét rendszerbeli megoldások felülvizsgálását, illet­ve e megoldások alkalmazási me­chanizmusának felülvizsgálását, sőt megpróbálják kérdésessé tenni magának a rendszernek az alap­jait is, amit az alkotmány és a társult munkáról szóló törvény foglal magában. Ilyen bírálatok et statisztikus, centralisztikus és polgári pozíciókról hangzanak el. Ezután is, akárcsak eddig tettük, erélyesen elvetünk minden ilyen próbálkozást. Nem az önigazgatás hibáztatható a gazdasági problé­mákért és nehézségekért, ezek oka az önigazgatás következetlen va­lóra váltása. Dobroslav Culafic beszámolóját folytatva a fizetési mérleg problé­máiról, az élelmiszer-termelés fej­lesztésének szükségességéről, az árrendszer alapjairól és az árak társadalmi ellenőrzésére vonatkozó törvény be nem tartásáról beszélt. Elmondta, hogy az árakat a jelen­leginél jóval alacsonyabb szinten kell stabilizálnunk. A beruházások kerete még min­dig túl nagy a nemzeti jövedelem jelenlegi szintjéhez viszonyítva, to­vábbra is ez az infláció egyik legfontosabb forrása. Az egyes ön­­igazgatási, társadalmi és politikai tényezők kitartóan védelmezik sa­ját beruházási vállalkozásaikat, nem hajlandók lemondani róluk. Az ilyen helyzetet erélyesen meg kell változtatni. A Kommunista Szövetségnek és minden szocialis­ta erőnek síkra kell szállnia azért, hogy sürgősen felülvizsgál­juk a társultmunka-alapszerveze­­tek, önigazgatási és társadalmi-po­litikai közösségek valamennyi ter­vét és beruházási programját, a terveket egybe kell hangolni a reális anyagi lehetőségekkel és a stabilizációs politikával. E feladat teljesítése vár ránk az általános és a közös fogyasztást illetően is. Gondoskodjunk a dolgozók életszínvonalának megvédéséről Nyíltan ki kell mondanunk, olyan gazdasági helyzetben va­gyunk, amikor nincs kizárva az (Folytatása a 4. oldalon) Dobroslav Culafic bevezetőjét olvassa (Stevan KRAGUJEVIC felvétele) A világhelyzet határozottságot követel a mozgalomtól Folytatódik a vita az ENSZ-közgyűlés ülésszakán - Nagy figyelmet keltett az indiai felszólalás Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán külön figyelmet keltett Narasimha Rao indiai külügyminiszter felszó­lalása, amelyben figyelmeztetett az arra irányuló törekvésekre, hogy az Észak—Dél viszonyokat a „Ke­let—Nyugat viszonyok szolgálatába állítsák”. Megalakításának husza­dik évfordulóján az el nem köte­lezettek mozgalma ismét olyan helyzetben találta magát, amely­ben határozottságra és éleslátásra van szükség. A mozgalom nem monolitikus egység, de elveit és po­litikáját elfogadja az országok nagy része, és a mozgalmon kívüliek is — állapította meg Rao minisz­ter. A nagyhatalmaknak semmi ke­resnivalójuk az Indiai-óceánon, állapította meg az indiai külügymi­niszter, majd Goma, a zambiai diplomácia vezetője is. Főleg a dél­afrikai helyzettel foglalkozott és követelte a külföldi csapatok ki­vonását mindenhonnan. A beavatkozás ellen Lokumba zaire-i külügyminiszter a beavatkozás ellen szólalt fel és figyelmeztetett az átfogó Észak- Dél tárgyalások elhalasztására irá­nyuló törekvésekre. Kamerun kép­viselője követelte, hogy Afrikát ne vonják be a tömbök versengésé­be. A közép-keleti helyzettel kap­csolatban kijelentette, hogy Izra­elnek létjoga van a megállapított határokon belül, de vissza kell vonulnia a megszállt területekről. A közép-keleti válsággal részle­­­­tesen foglalkozott Jordánia és Szí­ria képviselője is. A Camp David-i megállapodásokat, valamint Egyip­tomot és az USA-t bírálták. Vietnam képviselője azzal vá­dolta Kínát és az USA-t, hogy gátolja a kambodzsai békefolya­matot. Laosz és Mongólia is ha­sonló hangnemben szólalt fel. A Demokratikus Kambodzsa képvi­selője közölte, hogy a 250 000 viet­nami katona visszavonulóban van és egyre nagyobb a felszabadított terület. Éles replikák Az általános vita során éles rep­likájára is sor került. Kuba felve­tette, hogy az amerikai küldött­ség nem válaszolt a vádra, hogy az USA biológiai háborút folytat Kuba ellen, a Demokratikus Kam­bodzsa képviselője felrótta Indiá­nak, hogy támogatja a Phnom Penh-i rezsimet, Irak és Irán kép­viselői között is kölcsönös vádas­kodás folyt. Az új gazdasági világrendért A 77-es­­csoport kiáltványa A 77-es csoport miniszteri érte­kezlete kiáltvány elfogadásával ért véget, amelyben a világközösség tagállamai közötti bizalom fokozá­sának szükségét hangsúlyozzák. Aggodalmukat fejezték ki a súlyos gazdasági válság miatt, amely kü­lönösen a fejlődőeket sújtja a ked­vezőtlen kereskedelmi viszonyok, a nagyfokú infláció és a nemzet­közi hitelek növekedése által. Ezenkívül megnehezült a kivitel a protekcionizmus elharapózása mi­att. A fejlődők külügyminiszterei hatékony intézkedéseket követel­nek a világközösségtől, e problé­mák megoldása érdekében. Külö­nösen a multinacionális vállala­tok szerepétől és a „szabadpiac” viszonyaitól tartanak. Aggodalmu­kat fejezték ki amiatt, hogy a nemzetközi gazdasági együttműkö­dés a Kelet és a Nyugat kapcso­lataitól függ, és ez megnyilvánul a megnövekedett fegyverkezési ki­adásokban is. (Folytatása a 3. oldalon) Az önigazgatása Lengyelországért Előretör a „munkás szakszervezeti” Irányzat — Felmentették tisztségéből a Szolidaritás eddigi vezetőségét — Jóváhagyták a „varsói megállapodást” A kedden megejtett két szavazás alapján talán máris le lehetne vonni a következtetést, hogy a Szolidaritás szakszer­vezetek kongresszusán, helyi szóhasználattal élve, a „munkás szakszervezeti” irányzat került fölénybe. Erre utal a két osaming meg­szavazása is: az egyikkel felmen­tették a régi vezetőséget, egyszer­smind köszönetet mondtak nekik eddigi tevékenységéért, a másik az a határozat, amellyel lényegében véve jóváhagyták a kormánnyal az önigazgatásról szóló törvény jellegéről Varsóban kötött megál­lapodást. Ez a magyarázata an­nak, hogy Gdanskban mind töb­ben helyezkednek arra ez állás­pontra, hogyha a Szolidaritás úgynevezett radikaliista-marxismiailis­­ta irányzatát (errőll a közelmúltban valaki a kongresszuson azt mondta, mindent­ a­kar, hogy aztán végül semmit se nyerjen) nem is győzték le, mindenesetre háttérbe szorították. A Szolidaritás országos egyez­tető bizottságának felmentését az eddigi munkájáról szóló jelentés megvitatása előzte meg. A jelen­tést még a kongresszus első sza­kaszaiban beterjesztették. A véle­mények igencsak eltértek: egyesek úgy vélekedtek, hogy a régi veze­tőség legtöbb alkalommal, amikor határozatot kellett hoznia, „dikta­tórikus” magatartásit tanúsított, a kormánnyal és a párttal szemben határozatlan és kompromisszumra hajló volt. Mások ezzel szemben úgy vélték, hogy az egyeztető , bizottság, minthogy rendkívüli kö­rülmények között ténykedett, nem konzultálhatta tagságát minden idő­ben valamennyi kérdésről, s ezt meg kell érteni, eljárását igazolt­nak kell tekinteni. Lech Walesa a vezetőség védel­mére kelt, s megállapította, hogy a határozathozatal olykor-olykor valóban „diktatórikus” volt. Hoz­zátette azonban, hogy „példa nél­kül­­ álló” súlyos körülmények között kellett cselekedni. Remé­nyének adott hangot, hogy az új vezetőség „jobb lesz” a korábbi­nál. A legfontosabb — mondta —, hogy a vezetőség nem engedte meg, hogy a Szolidar­itásb­an a LEMP, vagy a KOR, vagy éppen­séggel az egyház képviselői kerül­jenek túlsúlyba, legyenek a hang­adók. „Amíg én itt vagyoik, sen­kinek sem engedem meg, hogy átvegye a Szolidaritás irányítását, amely megmaradt munkás jelle­gűnek” — kiáltott fel Walesa. A kongresszus 557:64 szavazat arányában felmentette a korábbi vezetőséget, egyszersmind köszö­netét fejezte ki neki. Kisebb szavazataránnyal ugyan (348), ám mégis többséggel elfo­gadták a kormánnyal kötött kompromisszumot jóváhagyó ha­tározatot, amelynek eredménye­ként a lengyel parlament elfo­gadta a vállalatokról és az ön­igazgatásról szóló törvényt A kongresszuson gyakorlatilag olyan határozat született, hogy a Szolidaritás nem lép e törvények bojkottálásának útjára. Jóllehet megállapították, hogy a mód, aho­gyan e megállapodás megszületett „a demokratikus elveik megszegé­sét jelenti”, a kongresszus mégis „tudomásul vette” a varsói meg­állapodást. Tegnap megkezdődött a vita a kongresszus programhatározatai­ról. A szakszervezet programcél­jait egy tizenötezer szavas ok­mányban részletezi áttekintve, hogy miként látja a lengyel tár­sadalmat. A Szolidaritás „az ön­igazgatású Lengyelország” megte­remtését sürgeti —ez az okmány alapvető üzenete. Az önigazgatás­nak a vallási, politikai és társa­dalmi pluralizmus elveinek alap­ján kell nyugodnia. Az okmány egyszersmind új ház megalakítá­sát irányozza elő a lengyel parla­mentben, éspedig az önigazgatók házát, a legmagasabb szinten ez tükrözné Lengyelország társadal­mi önigazgatási átalakulását. Az okmányt mind ez ideig csu­pán munkaokmányként értékelték, annál inkább, mert számos egyéb megoldási lehetőséget ismertettek. A vitát valamelyest egyszerűsí­tendő a kongresszus tegnap reggel elhatározta, hogy a programról bizottságokban folytatódik a mun­ka. (Folytatása a 3. oldalon) .

Next