Magyar Szó, 1981. október (38. évfolyam, 270-284. szám)
1981-10-01 / 270. szám
Magyar Szó MA: • Nagyhatalmi polemizálás Fehér könyv a Szovjetunió katonai erejéről ! (3. oldal) • Jól halad a terménybetakarítás A cukorrépa egyötödét felszedték (5. oldal) ф Délelőtt száraz idő, délután helyenként rövid ideig tartó záporok Időjárásjelentésünk a 11. oldalon jSssif) . 3381 OKI 8 XXXVIII. évf., 270. (12336.] szám 1981. október 1., csütörtök Ára 7 dinár ' ^ 1'1 A felelősség fokozásával hárítsuk el a nehézségeket Az időszerű társadalmi-gazdasági helyzet a JKSZ Központi Bizottságának tegnapi ülésén • Dobroslav Bulasić mondott bevezetőt A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottsága a tegnapi, 21. ülésén megvitatta a társadalmi-gazdasági helyzet időszerű kérdéseit és kijelölte, hogy e téren milyen feladatok várnak a Kommunista Szövetségre. A plénum célja valójában az volt, hogy felmérjék, mert érvényesül olyan lassan a gazdasági stabilizációs politika, és hogy serkentsék a Kommunista Szövetségnek és más szocialista erőknek a kijelölt álláspontok érvényesítésében kifejtett tevékenységét. A fentiekkel kapcsolatban bevezetőt Dobroslav CULAFIC, a JKSZ KB Elnökségének titkára mondott. A Központi Bizottság tegnapi ülésén részt vettek a JKSZ statútumügyi bizottságának és felügyelő bizottságának tagjai, a köztársasági központi bizottságok és a tartományi pártbizottságok titkárai, a KSZ hadseregbeli szervezetének titkára, a Harcos Szövetség, a JSZISZ, a Jugoszláv Szakszervezeti Tanács és a Jugoszláv Gazdasági Kamara elnöke. Dobroslav Ćulasić bevezetője Az időszerű társadalmi és eszmei-politikai kérdésekről szóló vita a Központi Bizottság ülésén azért vált szükségessé, mert a JKSZ KB Elnöksége és a JSZSZK Elnöksége megállapította, hogy súlyos gazdasági helyzetben vagyunk. Ha a mostani irányvétel folytatódik, akkor mérséklődik, sőt visszaesik a gazdasági tevékenység, nagyfokú lesz az infláció, ami gazdaságilag és szociális szempontból is egyre nehezebben lesz elviselhető, hiszen kérdésessé válhat az ország fizetőképessége is — mondta bevezetőjének elején Dobroslav Culafié. Halaszthatatlanul és határozottan meg kell állítanunk a gazdaság kedvezőtlen alakulását, minden erőnket és eszközünket a gazdaság szanálására kell öszpontosítanunk. Nem szabad ugyan lebecsülnünk a gazdasági stabilizációs politika érvényesítésében felmutatott eredményeinket, de meg kell állapítanunk, hogy ezek egészében véve nem kielégítőek. Az egyik oka ennek az, hogy a KSZ- vezetőségek, pártszervezetek és párttagok nagyobb része a mai napig sem értette meg teljesen és nem fogadta el azt a tényt, hogy hazánk nagy gazdasági nehézségekkel küzd. Épp emiatt magatartásukat nem idomították a reális helyzethez. Dobroslav Culafic ezután elmondta, hogy a helyzet felmérésekor három fontos körülményt kell figyelembe venni. Először is a fizetési mérleg hiánya olyan méreteket öltött, hogy ezt egyre nehezebb finanszírozni, ugyanis a konvertibilis területekre irányuló kivitel jóval lassabban növekedett, mint a behozatal, ezenkívül más kötelezettségeink is vannak e téren. Adósságaink akkorák, hogy a további külföldi adósságvállalást lehetetlenné teszik, és ez áttörhetetlen akadályt jelent termelőerőink továbbfejlesztése és a társadalmi életszínvonal emelkedése előtt. Harmadsorban az idén a külföldi kölcsönök és a kamatok visszafizetéséből eredő nagyobb kötelezettségek miatt a belső fogyasztás területén mintegy 3 százalékkal kisebb pénzeszközök állnak rendelkezésünkre, mint a megvalósított társadalmi össztermék. Jövőre a társadalmi össztermék e hányada majdnem kétszer nagyob lesz. El kell hárítani a kedvezőtlen gazdasági folyamatok okait Valójában két fontos feladat előtt állunk. Mindenekelőtt mindent meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a gazdasági helyzet további romlását, ugyanakkor a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén ki kell küszöbölnünk az ország fizetőképességét fenyegető veszélyt. Másik fontos feladatunk nem más, mint a mostani kedvezőtlen gazdasági folyamatok okainak elhárítása és az, hogy a folyamatokat a gazdasági helyzet stabilizálásának irányába tereljük. E célokat, különösképpen pedig az infláció megfékezését és a külgazdasági ügykezelés mérleghiányának kiküszöbölését csak úgy érhetjük el, ha egységesen mérjük fel a helyzet súlyát, annak okait, és egységesen jelöljük ki a kivezető utat. Meg kell szilárdítani azt a felfogást, hogy a gazdasági stabilizációs politika az egyetlen útja a társadalmi-gazdasági fejlesztésnek. Az utóbbi időben egyre gyakrabban érezhetők olyan támadások és próbálkozások, amelyek önigazgatási társadalmi-gazdasági rendszerünk lebecsülésére irányulnak, a rendszerre próbálják hárítani a gazdaság és a társadalom valamennyi nehézségét. Követelik az egyes konkrét rendszerbeli megoldások felülvizsgálását, illetve e megoldások alkalmazási mechanizmusának felülvizsgálását, sőt megpróbálják kérdésessé tenni magának a rendszernek az alapjait is, amit az alkotmány és a társult munkáról szóló törvény foglal magában. Ilyen bírálatok et statisztikus, centralisztikus és polgári pozíciókról hangzanak el. Ezután is, akárcsak eddig tettük, erélyesen elvetünk minden ilyen próbálkozást. Nem az önigazgatás hibáztatható a gazdasági problémákért és nehézségekért, ezek oka az önigazgatás következetlen valóra váltása. Dobroslav Culafic beszámolóját folytatva a fizetési mérleg problémáiról, az élelmiszer-termelés fejlesztésének szükségességéről, az árrendszer alapjairól és az árak társadalmi ellenőrzésére vonatkozó törvény be nem tartásáról beszélt. Elmondta, hogy az árakat a jelenleginél jóval alacsonyabb szinten kell stabilizálnunk. A beruházások kerete még mindig túl nagy a nemzeti jövedelem jelenlegi szintjéhez viszonyítva, továbbra is ez az infláció egyik legfontosabb forrása. Az egyes önigazgatási, társadalmi és politikai tényezők kitartóan védelmezik saját beruházási vállalkozásaikat, nem hajlandók lemondani róluk. Az ilyen helyzetet erélyesen meg kell változtatni. A Kommunista Szövetségnek és minden szocialista erőnek síkra kell szállnia azért, hogy sürgősen felülvizsgáljuk a társultmunka-alapszervezetek, önigazgatási és társadalmi-politikai közösségek valamennyi tervét és beruházási programját, a terveket egybe kell hangolni a reális anyagi lehetőségekkel és a stabilizációs politikával. E feladat teljesítése vár ránk az általános és a közös fogyasztást illetően is. Gondoskodjunk a dolgozók életszínvonalának megvédéséről Nyíltan ki kell mondanunk, olyan gazdasági helyzetben vagyunk, amikor nincs kizárva az (Folytatása a 4. oldalon) Dobroslav Culafic bevezetőjét olvassa (Stevan KRAGUJEVIC felvétele) A világhelyzet határozottságot követel a mozgalomtól Folytatódik a vita az ENSZ-közgyűlés ülésszakán - Nagy figyelmet keltett az indiai felszólalás Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán külön figyelmet keltett Narasimha Rao indiai külügyminiszter felszólalása, amelyben figyelmeztetett az arra irányuló törekvésekre, hogy az Észak—Dél viszonyokat a „Kelet—Nyugat viszonyok szolgálatába állítsák”. Megalakításának huszadik évfordulóján az el nem kötelezettek mozgalma ismét olyan helyzetben találta magát, amelyben határozottságra és éleslátásra van szükség. A mozgalom nem monolitikus egység, de elveit és politikáját elfogadja az országok nagy része, és a mozgalmon kívüliek is — állapította meg Rao miniszter. A nagyhatalmaknak semmi keresnivalójuk az Indiai-óceánon, állapította meg az indiai külügyminiszter, majd Goma, a zambiai diplomácia vezetője is. Főleg a délafrikai helyzettel foglalkozott és követelte a külföldi csapatok kivonását mindenhonnan. A beavatkozás ellen Lokumba zaire-i külügyminiszter a beavatkozás ellen szólalt fel és figyelmeztetett az átfogó Észak- Dél tárgyalások elhalasztására irányuló törekvésekre. Kamerun képviselője követelte, hogy Afrikát ne vonják be a tömbök versengésébe. A közép-keleti helyzettel kapcsolatban kijelentette, hogy Izraelnek létjoga van a megállapított határokon belül, de vissza kell vonulnia a megszállt területekről. A közép-keleti válsággal részletesen foglalkozott Jordánia és Szíria képviselője is. A Camp David-i megállapodásokat, valamint Egyiptomot és az USA-t bírálták. Vietnam képviselője azzal vádolta Kínát és az USA-t, hogy gátolja a kambodzsai békefolyamatot. Laosz és Mongólia is hasonló hangnemben szólalt fel. A Demokratikus Kambodzsa képviselője közölte, hogy a 250 000 vietnami katona visszavonulóban van és egyre nagyobb a felszabadított terület. Éles replikák Az általános vita során éles replikájára is sor került. Kuba felvetette, hogy az amerikai küldöttség nem válaszolt a vádra, hogy az USA biológiai háborút folytat Kuba ellen, a Demokratikus Kambodzsa képviselője felrótta Indiának, hogy támogatja a Phnom Penh-i rezsimet, Irak és Irán képviselői között is kölcsönös vádaskodás folyt. Az új gazdasági világrendért A 77-escsoport kiáltványa A 77-es csoport miniszteri értekezlete kiáltvány elfogadásával ért véget, amelyben a világközösség tagállamai közötti bizalom fokozásának szükségét hangsúlyozzák. Aggodalmukat fejezték ki a súlyos gazdasági válság miatt, amely különösen a fejlődőeket sújtja a kedvezőtlen kereskedelmi viszonyok, a nagyfokú infláció és a nemzetközi hitelek növekedése által. Ezenkívül megnehezült a kivitel a protekcionizmus elharapózása miatt. A fejlődők külügyminiszterei hatékony intézkedéseket követelnek a világközösségtől, e problémák megoldása érdekében. Különösen a multinacionális vállalatok szerepétől és a „szabadpiac” viszonyaitól tartanak. Aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés a Kelet és a Nyugat kapcsolataitól függ, és ez megnyilvánul a megnövekedett fegyverkezési kiadásokban is. (Folytatása a 3. oldalon) Az önigazgatása Lengyelországért Előretör a „munkás szakszervezeti” Irányzat — Felmentették tisztségéből a Szolidaritás eddigi vezetőségét — Jóváhagyták a „varsói megállapodást” A kedden megejtett két szavazás alapján talán máris le lehetne vonni a következtetést, hogy a Szolidaritás szakszervezetek kongresszusán, helyi szóhasználattal élve, a „munkás szakszervezeti” irányzat került fölénybe. Erre utal a két osaming megszavazása is: az egyikkel felmentették a régi vezetőséget, egyszersmind köszönetet mondtak nekik eddigi tevékenységéért, a másik az a határozat, amellyel lényegében véve jóváhagyták a kormánnyal az önigazgatásról szóló törvény jellegéről Varsóban kötött megállapodást. Ez a magyarázata annak, hogy Gdanskban mind többen helyezkednek arra ez álláspontra, hogyha a Szolidaritás úgynevezett radikaliista-marxismiailista irányzatát (errőll a közelmúltban valaki a kongresszuson azt mondta, mindent akar, hogy aztán végül semmit se nyerjen) nem is győzték le, mindenesetre háttérbe szorították. A Szolidaritás országos egyeztető bizottságának felmentését az eddigi munkájáról szóló jelentés megvitatása előzte meg. A jelentést még a kongresszus első szakaszaiban beterjesztették. A vélemények igencsak eltértek: egyesek úgy vélekedtek, hogy a régi vezetőség legtöbb alkalommal, amikor határozatot kellett hoznia, „diktatórikus” magatartásit tanúsított, a kormánnyal és a párttal szemben határozatlan és kompromisszumra hajló volt. Mások ezzel szemben úgy vélték, hogy az egyeztető , bizottság, minthogy rendkívüli körülmények között ténykedett, nem konzultálhatta tagságát minden időben valamennyi kérdésről, s ezt meg kell érteni, eljárását igazoltnak kell tekinteni. Lech Walesa a vezetőség védelmére kelt, s megállapította, hogy a határozathozatal olykor-olykor valóban „diktatórikus” volt. Hozzátette azonban, hogy „példa nélkül álló” súlyos körülmények között kellett cselekedni. Reményének adott hangot, hogy az új vezetőség „jobb lesz” a korábbinál. A legfontosabb — mondta —, hogy a vezetőség nem engedte meg, hogy a Szolidaritásban a LEMP, vagy a KOR, vagy éppenséggel az egyház képviselői kerüljenek túlsúlyba, legyenek a hangadók. „Amíg én itt vagyoik, senkinek sem engedem meg, hogy átvegye a Szolidaritás irányítását, amely megmaradt munkás jellegűnek” — kiáltott fel Walesa. A kongresszus 557:64 szavazat arányában felmentette a korábbi vezetőséget, egyszersmind köszönetét fejezte ki neki. Kisebb szavazataránnyal ugyan (348), ám mégis többséggel elfogadták a kormánnyal kötött kompromisszumot jóváhagyó határozatot, amelynek eredményeként a lengyel parlament elfogadta a vállalatokról és az önigazgatásról szóló törvényt A kongresszuson gyakorlatilag olyan határozat született, hogy a Szolidaritás nem lép e törvények bojkottálásának útjára. Jóllehet megállapították, hogy a mód, ahogyan e megállapodás megszületett „a demokratikus elveik megszegését jelenti”, a kongresszus mégis „tudomásul vette” a varsói megállapodást. Tegnap megkezdődött a vita a kongresszus programhatározatairól. A szakszervezet programcéljait egy tizenötezer szavas okmányban részletezi áttekintve, hogy miként látja a lengyel társadalmat. A Szolidaritás „az önigazgatású Lengyelország” megteremtését sürgeti —ez az okmány alapvető üzenete. Az önigazgatásnak a vallási, politikai és társadalmi pluralizmus elveinek alapján kell nyugodnia. Az okmány egyszersmind új ház megalakítását irányozza elő a lengyel parlamentben, éspedig az önigazgatók házát, a legmagasabb szinten ez tükrözné Lengyelország társadalmi önigazgatási átalakulását. Az okmányt mind ez ideig csupán munkaokmányként értékelték, annál inkább, mert számos egyéb megoldási lehetőséget ismertettek. A vitát valamelyest egyszerűsítendő a kongresszus tegnap reggel elhatározta, hogy a programról bizottságokban folytatódik a munka. (Folytatása a 3. oldalon) .