Magyar Szó, 1982. március (39. évfolyam, 58-72. szám)
1982-03-01 / 58. szám
1982. március 1., hétfő Egyik zsebbel ki, másikba be Avagy: mi lesz a múlt év júniusában a nyugdíjasoktól lecsípett 2,5 százalékkal? Ezekben a napokban nyugdíjaskörökben — az egyesületekben, klubokban, egyszóval mindenütt, ahol csak az idősebbek összejönnek — ceruzával, papírral a kezükben vagy ha akad, digitronnal számítgatnak, mennyi nyugdíjemelést kaptunk eddig, és mennyire számíthatunk ezután. A nyugdíj-matematika most már igen egyszerű: adva vannak a szorzók és a szorzandók, csupán le kell vezetni a számítást. Tudjuk, hogy a nyugdíjakat most már nem a megélhetési költségek arányában, hanem a személyi jövedelem növekedésének megfelelően kell átértékelni, ehhez tartjuk tehát magunkat. A nyugdíjasok által elfogadott elv az, hogy jóban, rosszban osztozunk a munkásosztály sorsában. A személyi jövedelem alakulásáról szinte naponta hírt ad a sajtó, nem nehéz hát kiszámítani, mennyire maradt le a nyugdíj tavaly és milyen összegű emelésre számíthatunk az idén. Amint elkészül a hivatalos kimutatás — a zárszámadások elfogadása után — várhatólag a nyugdíj végleges kiigazítására is sor kerül. Ez nem lehet kétséges! Marad azonban egy igen kényes, nyílt kérdés, amelyről leginkább csak a nyugdíj-matematikában jártas, bennfentesek tudnak. Mi lesz azzal a mintegy 2—2,5 százalékkal, amit az 1981 júniusi nyugdíjemeléskor egyszerűen lecsíptek mindazoktól, akiknek a járandósága meghaladta az 5000 dinárt? Mert mint ismeretes, az akkor előirányzott 10 százalékos emelés helyett ezeknek csak 8 százalékot fizettek ki. Igaz, hogy kisegítésképpen júniusban 100—150—200 stb. dinárt adtak az 5000 dináron aluli nyugdíjakhoz, de arról nem volt szó, hogy ezt a többiek kárára teszik. Annál kevésbé, mert a tartományi nyugdíjalapba az elmúlt év folyamán a megnövekedett személyi jövedelem révén olyan tekintélyes pénzösszeg áramlott be, hogy a nagy többlet elkerülése végett csökkenteni kellett az alapjárulék kulcsszámát. A törvényes nyugdíjemelés magassága tehát semmiképpen sem lehetett vitás! így vélekednek erről a nyugdíjasok szövetsége tartományi elnökségében és az alapközösségekben is. Épp ezért az újvidéki rokkantsági és nyugdíjbiztosítási alapközösség küldöttei arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a nyugdíjasok bizonyos széles rétegétől elvont, mintegy 2—2,5 százalékos növelést vissza kell téríteni nekik, mielőtt elvégeznék a nyugdíj végleges kiigazítását. A legutóbbi közgyűlés alkalmával megbízták Dragoljub Gvozdenac küldöttet, hogy a Tartományi Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Érdekközösség hétfői ülésén tolmácsolja ezt az álláspontot, és erélyesen szálljon síkra azért, hogy a múlt évre szóló végleges elszámolás alkalmával fizessék ki az elmaradt részt mindazoknak, akiktől tavaly júniusban megvonták. Szükséges ez annál inkább, mivel a törvény kimondja, hogy a nyugdíjak összehangolásakor szigorúan ügyelni kell arra, nehogy megsértsék a volt dolgozók jogát. Nem szabad felborítani az egymás közötti arányokat, mert ez végső soron a munka szerinti elosztás elvének tagadását jelentené. Mondjuk el még azt is, hogy a nyugdíjemelés összegének kiszámítása miatt bevárják a zárszámadásokat, hogy ily módon a személyi jövedelem utáni esetleges többlet is növelje a szorzószámot. SZABÓ Gizella Dragoljub Gvozdenac nyugalmazott jogász szól majd a nyugdíjasok nevében MAGYAR SZÓ Tito emlékének és művének megőrzése A koordinációs bizottság elnöke nyilatkozott a Tanjugnak Nem teljes adatok szerint tavaly és tavalyelőtt 130 mű jelent meg Tito elnökről, mintegy 30 van még előkészületben. Fokozott tevékenység folyik Tito elvtárs műveinek megjelnése terén is, s ezek szerint megállapítható, hogy Tito emlékének és művének megőrzése, valamint a jugoszláv forradalmi mozgalomban betöltött helyének és szerepének szisztematikus vizsgálata összhangban van forradalmi munkásságának jelentőségével. A fentieket Nenad Bucin, a Szocialista Szövetség Országos Választmánya a Jósló Broz Tito emlékének és művének megőrzésével foglalkozó koordinációs bizottságának elnöke jelentette ki a Tanjug újságírójának. A tevékenységet illetően a koordinációs bizottságban programot készítettek, amely külön figyelmet szentel a kiadótevékenységnek, a sajtónak, a filmnek, a művészeti alkotásoknak, az évfordulókról való megemlékezésnek és az emlékművek emelésének. Csak szórványosan fordult elő, hogy a Titóról szóló művek megkerülték a társadalmi verifikációt. Ezzel szemben Nenad Baéin szavai szerint ugyancsak megnövekedett azoknak a jelvényeknek és más emléktárgyaiknak a száma, amelyek Tito nevével vagy arcképével jelennek meg, s amelyek mögött jórészt kommerciális erei emek húzódtak meg. Ezerc művészi kivitelezése és értéke szinte szóra sem érdemes, hisz túlnyomórészt giccsek. A világos politikai álláspontok és a törvényes rendelkezések ellenére is, amelyek törvényen kívül helyezik ezt a kereskedelmet, megakadályozására csak az utóbbi időkben történt szervezett fellépés. Mindezt összevetve, mondta Nenad Bucin, tekintettel a Tito halála óta eltelt idő rövidségére, nagyon sok Titóról szóló mű jelent meg. Ez arra utal, hogy nem alakultak ki megfelelő mércék e művek elkészítésére és kiadására, még kevésbé mondható az, hogy ezt a tevékenységet az ismert tényezők koordinációja jellemezte. Sőt egyes esetekben sokkal inkább lehet beszélni a kiadók egymás közti versengéséről, mint együttműködésérő (Tanjug) TARTÓS MEGEMLÉKEZÉS JOVAN VESELINOVRÓL Vajdaságban tartósan megőrzik Jovan Veselinov Zarko, kiemelkedő forradalmár nevét és életművét. Ilyen értelemben már hangzottak el kezdeményezések, de erről véleményt kell mondaniuk a községek és a tartomány társadalmi-politikai szervezeteinek és az elhunyt hozzátartozóinak is. A legfontosabb az elhunyt forradalmár halála után programot készíteni kéziratainak begyűjtéséről. Ez a tevékenység magába foglalja Jovan Veselinov kéziratban megmaradt hagyatékát, ugyanígy azonban a gyorsírói jegyzeteket és azoknak az intézményeknek, szervezeteknek és papoknak a dokumentumait, amelyekben a háború előtt, a háború alatt, vagy a felszabadulás után megjelentette írásait. Ezeket azután rendszerezni kell és szakmai szempontból megmunkálni, hogy így lehetővé váljon Jovan Veselinov Zarko összegyűjtött műveinek kiadása. Többen javasolták, hogy a Vajdasági Forradalom Múzeumában külön kiállítási teret kell kapnia a Jovan Veselinov háború előtti, háború alatti és háború utáni forradalmi tevékenységéről szóló dokumentumoknak, illetve ha lehetőség mutatkozik rá, meg kell azt is vizsgálni, lehetne-e erre külön kiállítótermet is fenntartani. Javasolták továbbá azt is, hogy kumanei szülőházát alakítsák át múzeummá, továbbá hogy Újvidéken, vagy valamelyik másik városban állítsák fel mellszobrát. Olyan vélemények is vannak, hogy egy fémfeldolgozó ipari munkaszervezet is felvehetné a nevét, továbbá hogy róla kellene elnevezni a VKSZ Marxista Központját. (Tanjug) Miért fizethet többet a vidéki felvásárló? Nem mintiig az vágja le a sertést, aki megszervezi a hizlalást A vajdasági agráriparban a jószághizlalásra vonatkozó szerződéskötések folyamatát mind nagyobb mértékben gátolják az ország más részeiről érkező felvásárlók, akik megszegik az újratermelési körökben jövedelmi alapon kialakult viszonyokat. A falvakat járják, keresik a hízott jószágot, s ennek ellenében takarmányt kínálnak, s nem érdekli őket a hústermelés megszervezése. Nem ritka az olyan eset, hogy az ilyen felvásárló betoppan a falusi udvarba, s a helyszínen 300 kilogramm kevert takarmányt vagy 30 kilogramm szójapogácsát, illetve 12 kiló hallisztet kínál egy-egy hízójószágért. Ez természetesen rendkívül kedvezőtlenül hat a társastermelési alapszervezetek és földművesek szerződéskötéseire, s azok jórészt formasággá válnak. Ezek a felvásárlók visszaélnek a jelenlegi helyzettel, illetve azzal, hogy Vajdaságban hiánycikk a takarmány, különösen a proteintartalmú tápanyagok, s így nagyon nehéz helyzetbe hozzák a húsfeldolgozó ipart. A 11 vajdasági húsfeldolgozó havonta 200 000 hízóállatot tud feldolgozni, januárban 128 000 hízott sertést dolgoztak fel. Igaz, ez kis híján egynegyeddel több, mint tavaly januárban, de még mindig 70 000 hízóállatra lenne szükség, hogy teljes kapacitással működjenek. A jelen pillanatban a behozatali takarmányalapanyagok hiánya jelenti a legnagyobb problémát, mivel Vajdaság nem tud elegendő devizát előteremteni. A terv szerint a tartományban havonta 13 500 tonna szójapogácsát és 5500 tonna hallisztet kellene előteremteni a zökkenőmentes hizlalás érdekében. Erről a problémáról tárgyal ma a Vajdasági Gazdasági Kamara Elnöksége. (Tanjug) BELPOLITIKA ünnepeli a második proletárbrigádt A második protetárbrigád hagyományait ápoló mái egységben tegnap befejeződtek a brigád megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. Az ünnepségen az egységnek eddig elért eredményeiért Aleksandar Janis vezérezredes magas katonai kitüntetést adott át. A második proletárbrigád harci útjáról a szövetségi honvédelmi titkár kiküldöttjeként Aleksandar Jannic vezérezredes és Petar Stiulovic emlékeztek meg. A niši ünnepségen megjelentek a második proletárbrigád egykori harcosai Jevrem Popovic vezérezredessel az élen, továbbá Eugen Lebaric vezérezredes, a mini katonai körzet parancsnoka, a mai helyi közösségek és munkaszervezetek dolgozói és polgárai, pionírok és fiatalok. A második proletárbrigád megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Sergej Kraigher, az államelnökség elnöke üdvözlő táviratot küldött a brigád hagyományait ápoló egységnek, amelyben többi között az alábbiak állnak: „A második proletárbrigád kiemelkedő helyet foglal el Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek hősi harcában, amelyet a JKP és Tito vezetésével vívott. Elődeitek, a dicső proletárok hősi példamutatása alapján nektek mindenekelőtt a harci készséget és az erkölcsipolitikai egységet kell erősítenetek egységeitekben, hogy minden pillanatban eleget tudjatok tenni kötelezettségeiteknek. E feladatok végzésében kívánok nektek sok sikert.” (Tanjug) Ünnepélyes aktussal kezdődött tegnap délelőtt a Vajdasági íróegyesület évi közgyűlése az újvidéki Matica srpska dísztermében. Herceg Jánosnak, a sokoldalú, termékeny alkotónak az egyesület nevében Vít Jaroslav Hronec elnök átnyújtotta az életműdíjat. Több mint öt évtizedes írói munkásságának értékeiről, sajátságairól dr. Juhász Géza, a díjodaítélő bizottság elnöke mondott méltató beszédet, amelynek szövegét tegnapi számunkban közöltük. Ezúttal csak zárószavakra hivatkoznánk ismét: „Az íróegyesület az elismerést nem egy lezárt életmű előtti tisztelgése jeléül helyezi a Híd-díj és az akadémiai tagság mellé, hanem további jelentős alkotások reményében és elvárásával is”. Herceg János, miután megköszönte a kitüntetést, emlékeztetett rá, hogy pályája jelentős szakaszában az irodalom mellett, társaihoz hasonlóan, sok minden mással is kellett foglalkoznia, újságírással, szótárszerkesztéssel például, s emiatt talán nem nyújthatta azt, amit szeretett volna. Az utóbbi két évtizedben a vajdasági magyar irodalmi életben lezajlott változások, nemzedéki konfrontálódások kapcsán megállapította, hogy újabban a fiatalok és idősebbek mégiscsak közelebb kerültek, megértőbbek lettek egymáshoz. „Az idő összerázott bennünket” — mondta végül mosolyogva. A közgyűlés munka jellegű részében a területi íróközösségek küldöttei megvitatták az egyesület kétévi működéséről szóló tájékoztatót, a pénzügyi jelentést és az ideimunkatervet. Többen megállapították, hogy bizonyos teendők elvégzése késik, köztük például az írók és a kiadók, szerkesztőségek közti önigazgatási megegyezés aláírása, vagyis az alkotóik önigazgatási, szociális és más anyagi vonatkozású jogainak érvényesítése, a tiszteletdíjaik régóta esedékes növelése, és hogy ezeket a kérdéseket a szabadművészekről tavaly meghozott tartományi törvény sem rendezi megfelelően. Ezért külön munkacsoportnak kell foglalkoznia a törvény életbe léptetésével, valamint a tartományi szerzői jogvédő iroda megalakításával, az illetékes társadalmi tényezők anyagi és erkölcsi támogatása mellett. Még mindig rendezetlen továbbá az immár 258 tagú egyesület égető helyiségproblémája is. Mindezért jobban utána kellene nézni, hogy például a tiszteletdíjaknak a társadalom számára kiválasztott hányada milyen célokat szolgál. Az idei munkaterv az örökölt feladatok mellett előirányozza a már bejáródott rendezvények továbbfejlesztését. A májusban megtartandó VIII. Fruska gora-i Írótalálkozó, tekintettel a pártkongresszusi előkészületekre is, ezúttal Az ideológia, az esztétika és az irodalmi mű értékelése témát vitatja meg. Ugyanakkor megemlékeznek Josip Broz Tito születésének 90. évfordulójáról, és a Djura Jakšićjubileum kapcsán is rendezvényt tartanak. A Kanizsai írótábor, az ország legrégibb irodalmi manifesztációja, az idén lesz 30 éves. Ebből az alkatomból megbeszélést tartanak az időszerű kérdések sorsáról az irodalomban. A találkozón ezúttal is részt vesz nemcsak a tartomány és az ország, hanem a külföld számos jeles írója is. Az íróegyesület egyébként a kanizsai községgel együttműködésben monográfia jellegű jubileumi kiadvány összeállításán dolgozik, amely szerbhorvát és magyar nyelven jelenik meg, de anyagát felkínálják a vajdasági szlovák, ruszin és remén folyóiratoknak is. A műfordítók szakosztálya szeptember végén megtartja negyedik országos szintű rendezvényét, s ezen, egyebek mellett, szintén szó lesz Djura Jakšić, valamint Djura Danielé munkásságáról. Az őszi megmozdulások sorába tartozik a fiatal írók palicsi találkozójának újbóli megszervezése is. Az egyesület egyébként az idén meg szeretné jelentetni a vajdasági írók cím- és adattárát is, és megsürgeti a francia nyelvű antológia (külföldi )kiadását. Az egyesületi lap, illetve folyóirat már korábban tervbe vett megindításának feltételei, a jelek szerint, még nem jöttek létre, bár nagy szükség van rá, hogy a több nyelvű vajdasági alkotómunkát szerbhorvát nyelven minél gyorsabban közvetítse az egész ország felé, s hogy egyben rendszeres tájékoztatót adjon az irodalmi élet, a szervezeti munka kérdéseiről is. Az ország más íróegyesületeivel való együttműködés a már kialakult módon folyik tovább, nemzetközi téren pedig újabb kapcsolatok létrehozása kínálkozik, s e lehetőségeket a keleti országokkal kifejlesztett együttműködés mellett oly módon kell kihasználni, hogy főként az el nem kötelezett és azon nyugati országok íróival, művelődési tényezőivel jöjjön létre szorosabb kontaktus, ahol nagyobb számban dolgoznak honpolgáraink. A közgyűlés végül megerősítette, hogy a vajdasági íróegyesület új elnöke egyéves megbízatással Gyura Latyak neves ruszin író legyen. Az új elnök fokozottabb együttműködésre szólította fel az írókat, hogy az egyesület minél szervezettebben járulhasson hozzá munkafeltételeik javításához. (1) Hittel, felelősséggel A Vajdasági íróegyesület évi közgyűlésén átnyújtották Herceg Jánosnak az életműdíjat . A szervezet tovább dolgozik tagjai munkakörülményeinek javításán Herceg János megköszöni a kitüntetést