Magyar Szó, 1982. március (39. évfolyam, 58-72. szám)

1982-03-01 / 58. szám

1982. március 1., hétfő Egyik zsebbel ki, másikba be Avagy: mi lesz a múlt év júniusában a nyugdíjasoktól lecsípett 2,5 százalékkal? Ezekben a napokban nyugdíjas­körökben — az egyesületekben, klubokban, egyszóval mindenütt, ahol csak az idősebbek összejön­nek — ceruzával, papírral a ke­zükben vagy ha akad, digitron­­nal számítgatnak, mennyi nyug­díjemelést kaptunk eddig, és mennyire számíthatunk ezután. A nyugdíj-matematika most már igen egyszerű: adva vannak a szorzók és a szorzandók, csupán le kell vezetni a számítást. Tudjuk, hogy a nyugdíjakat most már nem a megélhetési költségek arányában, hanem a személyi jö­vedelem növekedésének megfele­lően kell átértékelni, ehhez tart­juk tehát magunkat. A nyugdíja­sok által elfogadott elv az, hogy jóban, rosszban osztozunk a mun­kásosztály sorsában. A személyi jövedelem alakulá­sáról szinte naponta hírt ad a saj­tó, nem nehéz hát kiszámítani, mennyire maradt le a nyugdíj ta­valy és milyen összegű emelésre számíthatunk az idén. Amint elkészül a hivatalos ki­mutatás — a zárszámadások elfo­gadása után — várhatólag a nyugdíj végleges kiigazítására is sor kerül. Ez nem lehet kétséges! Marad azonban egy igen kényes, nyílt kérdés, amelyről leginkább csak a nyugdíj-matematikában jártas, bennfentesek tudnak. Mi lesz azzal a mintegy 2—2,5 száza­lékkal, amit az 1981 júniusi nyug­díjemeléskor egyszerűen lecsíptek mindazoktól, akiknek a járandó­sága meghaladta az 5000 dinárt? Mert mint ismeretes, az akkor előirányzott 10 százalékos emelés helyett ezeknek csak 8 százalékot fizettek ki. Igaz, hogy kisegítés­­képpen júniusban 100—150—200 stb. dinárt adtak az 5000 dináron aluli nyugdíjakhoz, de arról nem volt szó, hogy ezt a többiek ká­rára teszik. Annál kevésbé, mert a tartományi nyugdíjalapba az el­múlt év folyamán a megnöveke­dett személyi jövedelem révén olyan tekintélyes pénzösszeg áram­lott be, hogy a nagy többlet el­kerülése végett csökkenteni kellett az alapjárulék kulcsszámát. A tör­vényes nyugdíjemelés magassága teh­át semmiképpen sem lehetett vitás! így vélekednek erről a nyugdíjasok szövetsége tartományi elnökségében és az alapközössé­gekben is. Épp ezért az újvidéki rokkant­sági és nyugdíjbiztosítási alapkö­zösség küldöttei arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy a nyug­díjasok bizonyos széles rétegétől elvont, mintegy 2—2,5 százalékos növelést vissza kell téríteni nekik, mielőtt elvégeznék a nyugdíj vég­leges kiigazítását. A legutóbbi közgyűlés alkalmá­val megbízták Dragoljub Gvoz­denac küldöttet, hogy a Tartomá­nyi Rokkantsági és Nyugdíjbizto­sítási Érdekközösség hétfői ülésén tolmácsolja ezt az álláspontot, és erélyesen szálljon síkra azért, hogy a múlt évre szóló végleges elszámolás alkalmával fizessék ki az elmaradt részt mindazoknak, akiktől tavaly júniusban megvon­ták. Szükséges ez annál inkább, mivel a törvény kimondja, hogy a nyugdíjak összehangolásakor szi­gorúan ügyelni kell arra, nehogy megsértsék a volt dolgozók jogát. Nem szabad felborítani az egymás közötti arányokat, mert ez végső soron a munka szerinti elosztás elvének tagadását jelentené. Mondjuk el még azt is, hogy a nyugdíjemelés összegének kiszá­mítása miatt bevárják a zárszáma­dásokat, hogy ily módon a szemé­lyi jövedelem utáni esetleges többlet is növelje a szorzószámot. SZABÓ Gizella Dragoljub Gvozdenac nyu­galmazott jogász szól majd a nyugdíjasok nevében MAGYAR SZÓ Tito emlékének és művének megőrzése A koordinációs bizottság elnöke nyilatkozott a Tanjugnak Nem teljes adatok szerint ta­valy és tavalyelőtt 130 mű jelent meg Tito elnökről, mintegy 30 van még előkészületben. Fokozott te­vékenység folyik Tito e­lvtárs mű­veinek megje­lnése terén is, s ezek szerint megállapítható, hogy Tito emlékének és művének meg­őrzése, valamint a jugoszláv for­radalmi mozgalomban betöltött helyének és szerepének szisztema­tikus vizsgálata összhangban van forradalmi munkásságának jelen­tőségével. A fentieket Nenad Bu­cin, a Szocialista Szövetség Or­szágos Választmánya a Jósló Broz Tito emlékének és művének meg­őrzésével foglalkozó koordinációs bizottságának elnöke jelentette ki a Tanjug újságírójának. A tevé­kenységet illetően a koordinációs bizottságban programot készítet­tek, amely külön figyelmet szen­tel a kiadótevékenységnek, a saj­tónak, a filmnek, a művészeti al­kotásoknak, az évfordulókról való megemlékezésnek és az emlékmű­vek emelésének. Csak szórványo­san fordult elő, hogy a Titóról szóló művek megkerülték a tár­sadalmi verifikációt. Ezzel szemben Nenad Baéin sza­vai szerint ugyancsak megnöveke­­de­tt azoknak a jelvényeknek és más emléktárgyaiknak a száma, amelyek Tito nevével vagy arc­képével jelennek meg, s amelyek mögött jórészt kommerciális er­ei emek húzódtak meg. Ezerc művé­szi kivitelezése és értéke szinte szóra sem érdemes, hisz túlnyo­mórészt giccsek. A világos politi­kai álláspontok és a törvényes rendelkezések ellenére is, amelyek törvényen kívül helyezik ezt a ke­reskedelmet, megakadályozására csak az utóbbi időkben történt szervezett fellépés. Mindezt összevetve, mondta Ne­nad Bucin, tekintettel a Tito ha­lála óta eltelt i­dő rövidségére, na­gyon sok Titóról szóló mű jelent meg. Ez arra utal, hogy nem ala­kultak ki megfelelő mércék e mű­vek elkészítésére és kiadására, még kevésbé mondható az, hogy ezt a tevékenységet az ismert té­nyezők koordinációja jellemezte. Sőt egyes esetekben so­kkal in­kább lehet beszélni a kiadók egy­más közti versengéséről, mint együttműködésérő (Tanjug) TARTÓS MEGEMLÉKEZÉS JOVAN VESELINOVRÓL Vajdaságban tartósan megőrzik Jovan Veselinov Zarko, kiemelke­dő forradalmár nevét és életművét. Ilyen értelemben már hangzottak el kezdeményezések, de erről vé­leményt kell mondaniuk a közsé­gek és a tartomány társadalmi-po­litikai szervezeteinek és az el­hunyt hozzátartozóinak is. A leg­fontosabb az elhunyt forradalmár halála után programot készíteni kéziratainak begyűjtéséről. Ez a tevékenység magába foglalja Jo­van Veselinov kéziratban meg­maradt hagyatékát, ugyanígy azonban a gyorsírói jegyzeteket és azoknak az intézményeknek, szer­vezeteknek és papoknak a doku­mentumait, amelyekben a háború előtt, a háború alatt, vagy a fel­­szabadulás után megjelentette írásait. Ezeket azután rendszerezni kell és szakmai szempontból meg­munkálni, hogy így lehetővé vál­jon Jovan Veselinov Zarko össze­gyűjtött műveinek kiadása. Többen javasolták, hogy a Vajdasági For­radalom Múzeumában külön kiál­lítási teret kell kapnia a Jovan Veselinov háború előtti, háború alatti és háború utáni forradalmi tevékenységéről szóló dokumentu­moknak, illetve ha lehetőség mu­tatkozik rá, meg kell azt is vizs­gálni, lehetne-e erre külön kiállító­­termet is fenntartani. Javasolták to­vábbá azt is, hogy kumanei szülő­házát alakítsák át múzeummá, to­vábbá hogy Újvidéken, vagy va­lamelyik másik városban állítsák fel mellszobrát. Olyan vélemények is vannak, hogy egy fémfeldolgo­zó ipari munkaszervezet is felve­­hetné a nevét, továbbá hogy róla kellene elnevezni a VKSZ Mar­xista Központját. (Tanjug) Miért fizethet többet a vidéki felvásárló? Nem mintiig az vágja le a sertést, aki megszervezi a hizlalást A vajdasági agráriparban a jó­szághizlalásra vonatkozó szerző­déskötések folyamatát mind na­gyobb mértékben gátolják az or­szág más részeiről érkező felvá­sárlók, akik megszegik az újrater­melési körökben jövedelmi ala­pon kialakult viszonyokat. A falvakat járják, keresik a hízott jószágot, s ennek ellenében takarmányt kí­nálnak, s nem érdekli őket a hús­termelés megszervezése. Nem rit­ka az olyan eset, hogy az ilyen felvásárló betoppan a falusi ud­varba, s a helyszínen 300 kilo­gramm kevert takarmányt vagy 30 kilogramm szójapogácsát, illet­ve 12 kiló hallisztet kínál egy-egy hízójószágért. Ez természetesen rendkívül kedvezőtlenül hat a tár­sastermelési alapszervezetek és földművesek szerződéskötéseire, s azok jórészt formasággá válnak. Ezek a felvásárlók visszaélnek a jelenlegi helyzettel, illetve azzal, hogy Vajdaságban hiánycikk a ta­karmány, különösen a proteintar­­talmú tápanyagok, s így nagyon nehéz helyzetbe hozzák a húsfel­dolgozó ipart. A 11 vajdasági hús­­feldolgozó havonta 200 000 hízó­­állatot tud feldolgozni, januárban 128 000 hízott sertést dolgoztak fel. Igaz, ez kis híján egynegyeddel több, mint tavaly januárban, de még mindig 70 000 hízóállatra len­ne szükség, hogy teljes kapacitás­sal működj­enek. A jelen pillanatban a behozatali takarmányalapanyagok hiánya je­lenti a legnagyobb problémát, mi­vel Vajdaság nem tud elegendő devizát előteremteni. A terv sze­rint a tartományban havonta 13 500 tonna szójapogácsát és 5500 tonna hallisztet kellene előterem­teni a zökkenőmentes hizlalás ér­dekében. Erről a­ problémáról tár­gyal ma a Vajdasági Gazdasági Kamara Elnöksége. (Tanjug) BELPOLITIKA ünnepeli a második proletárbrigádt A második protetárbrigád ha­gyományait ápoló m­ái egységben tegnap befejeződtek a brigád meg­alakulásának 40. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepségek. Az ünnepségen az egységnek eddig elért eredményeiért Aleksandar Janis vezérezredes magas katonai kitüntetést adott át. A második proletárbrigád harci útjáról a szö­vetségi honvédelmi titkár kikül­döttjeként Aleksandar Jannic ve­zérezredes és Petar Stiulovic em­lékeztek meg. A niši ünnepségen megjelentek a második proletár­­brigád egykori harcosai Jevrem Popovic vezérezredessel az élen, továbbá Eugen Lebaric vezérezre­des, a mini katonai körzet parancs­noka, a m­ai helyi közösségek és munkaszervezetek dolgozói és pol­gárai, pionírok és fiatalok. A második proletárbrigád meg­alakulásának 40. évfordulója al­kalmából Sergej Kraigher, az ál­lamelnökség elnöke üdvözlő táv­iratot küldött a brigád hagyomá­nyait ápoló egységnek, amelyben többi között az alábbiak állnak: „A második proletárbrigád kiemelke­dő helyet foglal el Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek hősi harcában, amelyet a JKP és Tito vezetésével vívott. Elődeitek, a dicső proletárok hősi példamuta­tása alapján nektek mindenekelőtt a harci készséget és az erkölcsi­politikai egységet kell erősítenetek egységeitekben, hogy minden pil­lanatban eleget tudjatok tenni kö­telezettségeiteknek. E feladatok végzésében kívánok nektek sok s­ikert.” (Tanjug) ­ Ünnepélyes aktussal kezdődött tegnap délelőtt a Vajdasági író­­egyesület évi közgyűlése az újvi­déki Matica srpska dísztermében. Herceg Jánosnak, a sokoldalú, ter­mékeny alkotónak az egyesület ne­vében Vít Jaroslav Hronec elnök át­nyújtotta az életműdíjat. Több mint öt évtizedes írói munkásságá­nak értékeiről, sajátságairól dr. Juhász Géza, a díjodaítélő bizott­ság elnöke mondott méltató beszé­det, amelynek szövegét tegnapi számunkban közöltük. Ezúttal csa­k zárószavakra hivatkoznánk ismét: „Az íróegyesület az elismerést nem egy lezárt életmű előtti tisztelgé­se jeléül helyezi a Híd-díj és az akadémiai tagság mellé, hanem további jelentős alkotások­ remé­nyében és elvárásával is”. Herceg János, miután megkö­szönte a kitüntetést, emlékeztetett rá, hogy pályája jelentős szakaszá­ban az irodalom mellett, társai­hoz hasonlóan, sok minden más­sal is kellett foglalkoznia, újság­írással, szótárszerkesztéssel pél­dául, s emiatt talán nem nyújthat­ta azt, amit szeretett volna. Az utóbbi két évtizedben a­ vajdasági magyar irodalmi életben lezajlott változások, nemzedéki konfrontá­­lódások kapcsán megállapította, hogy újabban a fiatalok és időseb­bek mégiscsak közelebb kerültek, megértőbbek lettek egymáshoz. „Az idő összerázott bennünket” — mondta végül mosolyogva. A közgyűlés munka jellegű ré­szében a területi íróközösségek kül­döttei megvitatták az egyesület kétévi működéséről szóló tájékoz­tatót, a pénzügyi jelentést és az idei­­munkatervet. Többen megálla­pították, hogy bizonyos teendők elvégzése késik, köztük például az írók és a kiadók, szerkesztőségek közti önigazgatási megegyezés alá­írása, vagyis az alkotóik önigazga­tási, szociális és más anyagi vo­natkozású jogainak érvényesítése, a tiszteletdíj­aik régóta esedékes nö­velése, és hogy ezeket a kérdése­ket a szabadművészekről tavaly meghozott tartományi törvény sem rendezi megfelelően. Ezért kü­lön munkacsoportnak kell foglal­koznia a törvény életbe léptetésé­vel, valamint a tartományi szerzői jogvédő iroda megalakításával, az illetékes társadalmi tényezők anya­gi és erkölcsi támogatása mellett. Még mindig rendezetlen továbbá az immár 258 tagú egyesület égető helyiségproblémája is. Mindezért jobban utána kellene nézni, hogy például a tiszteletdíj­a­knak a tár­sadalom számára kiválasztott há­nyada milyen célokat szolgál. Az idei munkaterv az örökölt feladatok mellett előirányozza a már bejáródott rendezvények to­vábbfejlesztését. A májusban meg­tartandó VIII. Fruska gora-i Író­­találkozó, tekintettel a pártkong­resszusi előkészületekre is, ezúttal Az ideológia, az esztétika és az iro­dalmi mű értékelése témát vitatja meg. Ugyanakkor megemlékeznek Josip Broz Tito születésének 90. évfordulójáról, és a Djura Jakšić­­jubileum kapcsán is rendezvényt tartanak. A Kanizsai írótábor, az ország legrégibb irodalmi mani­­fesztációja, az idén lesz 30 éves. Ebből az alkatomból megbeszélést tartanak az időszerű kérdések sor­sáról az irodalomban. A találko­zón ezúttal is részt vesz nemcsak a tartomány és az ország, hanem a külföld számos jeles írója is. Az íróegyesület egyébként a kanizsai községgel együttműködésben mo­nográfia jellegű jubileumi kiad­vány összeállításán dolgozik, amely szerbhorvát és magyar nyelven je­lenik meg, de anyagát felkínálják a vajdasági szlovák, ruszin és re­mén folyóiratoknak is. A műfor­dítók szakosztálya szeptember vé­gén megtartja negyedik országos szintű rendezvényét, s ezen, egye­­bek mellett, szintén szó lesz Djura Jakšić, valamint Djura Danielé munkásságáról. Az őszi megmoz­dulások sorába tartozik a fiatal írók palicsi találkozójának újbóli megszervezése is. Az egyesület egyébként az idén meg szeretné jelentetni a vajda­sági írók cím- és adattárát is, és megsürgeti a francia nyelvű anto­lógia (külföldi )kiadását. Az egyesü­leti lap, illetve folyóirat már ko­rábban tervbe vett megindításának feltételei, a jelek szerint, még nem jöttek létre, bár nagy szükség van rá, hogy a több nyelvű vajdasági alkotómunkát szerbhorvát nyelven minél gyorsabban közvetítse az egész ország felé, s hogy egyben rendszeres tájékoztatót adjon az irodalmi élet, a szervezeti munka kérdéseiről is. Az ország más íróegyesületeivel való együttműködés a már kia­la­­kult módon folyik tovább, nemzet­közi téren pedig újabb kapcsolatok létrehozása kínálkozik, s e lehető­ségeket a keleti országokkal kifej­lesztett együttműködés mellett oly módon kell kihasználni, hogy fő­ként az el nem kötelezett és azon nyugati országok íróival, művelő­dési tényezőivel jöjjön létre szo­rosabb kontaktus, ahol nagyobb számban dolgoznak honpolgáraink. A közgyűlés végül megerősítette, hogy a vajdasági íróegyesület új elnöke egyéves megbízatással Gyu­ra Latyak neves ruszin író legyen. Az új elnök fokozottabb együttmű­ködésre szólította fel az írókat, hogy az egyesület minél szervezet­tebben járulhas­son hozzá munka­­feltételeik javításához. (1) Hittel, felelősséggel A Vajdasági íróegyesület évi közgyűlésén átnyújtották Herceg Jánosnak az életműdíjat . A szervezet tovább dolgozik tagjai munkakörülményeinek javításán Herceg János megköszöni a kitün­tetést

Next