Magyar Szó, 1982. március (39. évfolyam, 73-88. szám)

1982-03-23 / 80. szám

11 NYUGDÍJASOK oldala itt várunk a Tartományi Nyugdíjbiztosítási Érdekközösség ülésétől? A nyugdíjak 1981. évi végleges elszámolásának kapcsán A Vajdasági Rokkantsági­ és Nyugdíjbiztosítási Önigazgatási Érdekközösség közgyűlése 1982. III. 1-jén megvitatta a nyugdí­jaknak 1. személyi jövedelmek 1981. évi alakulásával való vég­leges egybehangolását. A napirendet feltüntető, a küldöttekhez intézett meghívóban az áll, hogy az említett napirendi pontot elő­készítő anyagot utólag vagy az ülésen kapják m­eg. Ezzel kap­csolatban: r. Nyugdíjasok Szövetségének Elnöksége úgy döntött, hogy küldöttségei révén nem fogadja el a napirendi pontot, egy­részt, mert a­ közgyűlés munkájáról szóló szabályzat értelmében a napirendi, pont megvitatását előkészítő anyagot nem kapták meg keső időben (az anyagot 1982. március 13-áig sem kapták kézhez a küldöttek), másrészt, mert az önigazgatási érdekközös­ség illetékeseinek szóbeli nyilatkozatára a növelési százalékot il­letően a Nyugdíjasok Szövetségének észrevételei vannak. Vagy­is időre van szükség, hogy azt megtanácskozzák a bázissal. A Nyugdíjasok Szövetsége ja­vaslatát és követelményét a köz­gyűlés munkájáról szóló szabály­zat 14., 15. és 1­. szakaszaira ala­pozta. Ilyen értelemben, a nyugdí­jak egybehangolását, a közgyűlés határozata alapján, az elkövetke­ző ülésre halasztották, azzal, hogy elegendő időt hagynak a­z alapos tanácskozásra. Minden­esetre az elszámolt nyugdíjak kifizetése 1982. január 1-jétől érvényes. Ezzel ka­p­csolatban el kell mondani még va­lamit a nyugdí­j­asok egybehango­lásával kapcsolatban. 1980 végéin módosu­lt A rokkantsági és nyug­díjbiztosítási alapjogokról szóló törvény. 34. szakasza, Ficoelv 1"'*1. január 1-jétől érvényes. A módo­sítás arra vonatkozó, hogy a nyugdíjakat az említett év­­étől csak a személyi idő- kel, nem pedig a megélhetési­ségekkel, a munkatermelékenység­gel kell egybehangolni. A nyugdíjasok, képviselőik ré­vén, már korábban is kérték azt, hogy ily módon kapcsolatban ma­radjanak p. munkásosztállyal ak­kor is, amikor a személyi jövedel­mek és ugyanolyan arányban a nyugdíjak is lemaradnak a meg­élhetési költségek mögött. A mó­dosítás azonban nem terjedt ki arra, hogy a nyugdíjakat a sze­mélyi jövedelmek kifizetésének idején, vagy pedig egy évvel ké­sőbb kell-e egybehangolni, mint ahogyan a módosítás előtt történt. A nyugdíjasok egybehangolásának egyévi késése nincs törvénybe ik­tatva, csak a gyakorlatban történt így. Mivel a személyi jövedelmek egy év után 20—30, sőt 40 száza­lékkal növekedtek, a nyugdíjaso­­k­at a nyugdíj reálértékének ilyen csökkenése súlyosan érintette. Ezért egy kérdés, amely 4—5 év­vel ezelőtt (amikor a­z áraik növe­kedése 3—5 százalékos volt) mel­lékesnek számított, most fontos lett, mert a nyugdíjaknak a sze­mélyi jövedelmekhez viszonyított csökkenése legfőbb okává vált. Most az átlagos nyugdíj a szemé­lyi jövedelem 52 százalékának fe­lel meg. A Szövetségi Képviselőházban most vitatják a Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási alaptörvény ja­vaslatát, amely különbözik a nyil­vános vitára bocsátott tervezettől és néhány, az egybehangolással kapcsolatos kedvezőtlen megoldást tartalmaz. A nyugdíjasok gond­ban vannak, hogy hogyan alakul majd a nyugdíjuk, ilyen körülmé­nyek között különösen, ha az árak továbbra is így növekednek. Egy másik kérdés, amely miatt elhalasztották a nyugdíjaknak a Vajdasági Rokkantsági és Nyug­díjbiztosítási Önigazgatási Érdek­­közösség 1982. má­rcius 1-ji köz­gyűlésén való egybehangolását, a­­­egkisebb nyugdíjak, illetve a kis jövedelmű nyugdíjasok helyzete javításának kérdése volt. Vajda­ságban a nyugdíjasok több mint 30 százaléka kis jövedelműnek szá­mít, súlyos helyztük kapcsolatba hozható a gazdaság általános hely­zetével ezért sorsuk javítása a legszélesebb társadalmi közösség feladata. Az érdekközösség köz­gyűlése 1981 júniusi ülésén, dön­tést hozott a nyugdíjasok egy csoportja helyzeteinek javításához szükséges eszközök előteremtésé­ről azzal, hogy ezek az eszközök külön eszközök lesznek, s hogy nem terhelik a nagyobb jövedel­mű nyugdíjasokat. Ez egyébként összhangban van a statútummal.. Ezt kifejezésre kell juttatni a nyugdíjak 1981 évi végleges el­számolásáról szóló döntésben, vagyis an­nak indokolásában. Ily módon a határozat összhangban lenne a statútummal, illetve azon rendelkezésével, amely szerint a nyugdíjak növelésével nem lehet megbontani az egyes nyugdíjak közötti arányokat. Ez azt j­elenti, hogy a nyugdíjak személyi jöve­delmekkel való egybehangolásának joga, egy-egy nyugdíjast, nem pe­dig a nyugdíjasokat együttvéve il­leti meg. Az említett elv megsze­gése logikátlan és törvényellenes, a nagyobb nyugdíjaknak a kisebb nyugdíjak javára való csökkenté­se pedig alkotmányellenes lenne, mivel a nyugdíjakat a nyugdíja­sok egyetértése nélkül csökkente­nék. Ezért a Nyugdíjasok Szövetsége úgy találta, hogy mindezeket a kérdéseket még a nyugdíjak 1981. évi végleges elszámolásáról szóló döntés meghozatala előtt meg kell vitatni, mivel a különbségeket egyébként is 1982. január 1-jétől kell kifizetni, függetlenül attól, hogy a döntést mikor hozták meg. Dragoljub GVOZDENAC a Tartományi Nyugdíjbiztosítási Érdekközösség küldötte Az első írott törvény Előadás a szabadkai Gerontológiai Intézetben • Minden érdeklődőt szívesen látnak A szabad­kai Gerontológiai Inté­zetben március 23-án 16.30 órai kezdettel Gyermann Tibor történész, Szekeres László­­archeológus és Szálasa Valéria jogász előadást tartana­k. Az el­ső írott törvényeik és egyéb társadalmi körülmények, amelyekben a törvények kialakul­tak címmel. Minden érdeklődőt szívesen látunk. A kertvárosi nyugdíjasok klub­jában március 25-én délután fél ötkor Ulmann Gergely tart elő­adást a XVII. századi Szabadkáról. Érdekes és­­sokak előtt ismert té­mát dolgozott fel P. A. Az eszéki nőket vendégül látták Szabadkán ! A szabadkai és eszéki nyugdíjasok egyesülete, mint testvéri szervezetek, az utóbbi négy évben rendszeres találkozót szerveznek. A hagyományos találkozóikon min­den évben a két szervezet asszonyai is részt vesznek. Ezúttal Szabadkán volt a találkozó, március 10-én, amikor az eszéki szervezet 40 asszonya látogatott el Szabadkára. Tumbasz Ladiszláv elnök köszöntötte a vendégeket és a nők napja alkalmából sok sikert és jó egészséget kívánt nekik. Ezt követően Pintér Ilona, a nők szakosztályána­k elnöke igen értékes beszámolót tartott a nőszervezet történelmi hivatásáról és múltjáról. A kölcsö­nös ajándékcsere után, a Gerontológiai Központban megtekintették a nők napja tiszteletére rendezett kéz­imunka-kiállítást. A program sze­rint a Március 8-a Harisnyagyárat is megtekintették, ahol a vendége­ket meleg fogadtatásban részesítették. A gyár vezetői köszöntötték az eszéki vendégeiket, majd elkalauzolták őket a gyárcsarnokokban, hogy megtekintsék a termelési folyamatot. A találkozó végén a gyár dolgozói termékeikkel ajándékozták meg a vendégeket. A ba­ráti találkozó igen jó hangulatban telt el, a Gerontológiai Központ nagy társaligóterme erre igen megfelelő helynek bizonyult. A ven­dégeik nem győzték megköszönni a vendéglátást és ígérték, hogy a közeljövőben az eszéki találkozón viszonozzák. R. S. MAGYAR SZÓ Bačić János­ hazahozta a honvágy Amerikából A most 80 éves Bačić János 1926-ban kiment Amerikába sze­rencsét próbálni, ahol 1947-ig úgyszólván mindennel foglalko­zott. Mégis, több mint két évtizedes távollét után, hazajött Bajmokra. Először Kanadában vállalt 3 hónapra vasúti munkát. Ezután mezőgazdasági munkásként egy farmon dolgozott. Innen útja Mont­­realba vezetett, majd Allan Schmidtnél, egy nagyvállalkozó­nál kapott munkát és mivel be­szélt angolul, szerbül és magya­rul, nagyon megtetszett a munka­vezetőnek. Bačić János 1930-ban tagja lett a Kommunista Pártnak. Akkor a párttagoknak tanulniuk kellett. Amikor politikai jártasságra tett szert, és kikerült a pártiskolából, 1930-ig a pártban dolgozott, fő­leg illegális munkát végzett. Két éven át egészen 1936-ig, kanadai Magyar Munkás című lapnál dol­gozott újságíróként, de mivel a kommunistákat üldözték,­­ Banali­tásba kellett vonulnia. Hat éven át erdőmunkás volt, jobban mond­va bujkált. Amikor 1942-ben am­nesztiát hoztak, visszakerült Mont­­realba és egy építkezési vállalat­nál kapott munkát. Itt súlyos bal­eset érte és több mint egy évig kórházban gyógykezelték. Amikor felépült, ismét élénk politikai munkát fejtett ki, és ekkor párt­titkárrá választották. Igaz, őszinte harcosa volt a Kommunista Párt­nak, amely akkoriban csaknem teljes illegalitásba vonult. A felszabadulás után nemsokára, 1947-ben hazahozta a honvágy. Bačić János már akkor tudta, hogy Jugoszláviában a szocializmus épül és neki itthon a helye. Itt­hon sem tétlenkedett, a pancsovai repülőtéren kapott vezetői munka­kört és ott hasznosította szaktudá­sát. Az ötvenes évek elején visz­­szajött szülőfalujába. Most saját földjét műveli, persze 80 éves korban már nehezére esik a munka. Arra a kérdésre, hogy mire em­lékszik vissza a legszívesebben azt válaszolta: Hát arra, hogy a lánya annak idején levelében olyan szé­pen kérte, hogy jöjjön már végre haza. A hazahívó levelek szívhez szólóak voltak, és engedett a hí­vásnak. Az óceánontúli rossz emlékek ma már csak néha, ál­mában térnek vissza. RAPP József ......... Bačić János Nem volt fűtőolaj - h­ideg maradt az otthon Továbbra is a posta kézbesítse a nyugdíjat hónapokban. A kisteremben levő biliárdasztal körül mindig sok a játszani akaró személy. A teher­mentesítés végett az idén egy új asztalt állítottak be a nagyterem­be. Az új asztalt a híres temerini mesterek készítették. Persze, a lelkes tagok a hideg teremben is kipróbálták. Mivel a fűtés az idén problé­mát okozott, máris tervet készítet­tek a megoldásra. Elhatározták, hogy központi fűtéssel látják el az otthont. A pénzt erre a jelentős beruházásra az építkezési alapból biztosítják. Az alap 30—32 száza­léka elegendő lesz erre a célra. Ha m­ár a korszerűsítésnél tartunk, akkor itt kell megemlíteni a gyű­lésterem bővítését is, ami a jelen­legi helyzetben már kicsinek bi­zonyul. A bővítést a nyitott fo­lyosó lehetővé teszi. Tóth Szilveszter titkártól meg­tudtuk, hogy a község területén jelenleg 1426 tag van, ebből Kis­hegyesen 597. A tagságot főleg a nyugdíjak emelése foglalkoztatja. Sokat vitáznak erről. Az emberek ugyancsak élénken érdeklőd­nek az új javaslat iránt, ami sze­rint a nyugdíjakat a helyi ban­kon keresztül folyósítják. Ez nem felel meg többeknek, mert sokan betegesek. A posta pedig a he­lyükbe viszi a nyugdíjat. (mj) Az otthon legnagyobb termében bizony hideg van, pedig ott áll egy nagy olajkályha. Éppen ez a baj. A tél folyamán a kishegyesi nyugdíjasok nem jutottak fűtő­olajhoz. Hiába rendelték meg ide- Japán A foglalkoztatott sz­emély a nyugdíjbiztosítás alapján jogot szerez öregségi nyugdíjra 30. (férfiak), illetve 55. (nők) élet­évének betöltésével, a nyugdíj­ba beszámított húsz évvel. A nyugdíj összegét a biztosí­tás évének meghatározott ösz­­szeggel való beszerszázásval ha­tározzák meg, s hozzászámítják a­­szolgálati idő alatti átlagos havi bé­r egy százalékát. A nyugdíj fenti összegében hozzáadják a feleség és a gyer­mek után járó pótlékot. A nemzeti nyugdíjprogram alapján a nyugdíjjogosultság el­érhető a 65. életév betöltésével, a járulék 10—25 évi fizetésével. A nyugdíj pótlandó összege attól függ, hány éven át fizet­ték a járulékot. jében, nem kaptak. Így csak a klubhelyiségekben és az irodában tudnak fűteni. Kellene a terem, mert nagy az érdeklődés a nyugdíjasok körében. Sokan szórakoznának ezekben a 1982. március 23., kedd (IFJÚ G. felvétele) Az első tavaszi nap kicsalta a parkba az újvidéki nyugdíja­sokat. Még elkel ugyan a télikabát, a meleg sál meg a sapka, de már jólesik a séta vagy az üldögélés a ligeti padon. Hosszúra nyúlt a tél, s sokan, még hideg volt, al­ig hagyták el a szobát. Most a régi ismerősök örülnek a viszontlátásnak. S miután megbeszélik az emlékezetükben maradt téli eseményeket, rögtön a nyugdíj kerül szóba. Mert ami igaz az igaz, a havi járandóságot rendszeresen megkapják, de a növelés nem megy olyan simán. Ezért lesnek min­den erre vonatkozó hírt a rádióban meg az újságban, örülnek, és min­denki a maga módján véleményezi az üggyel kapcsolatos tájékozta­tást. Képünk a Duna-parkban készült. IN MEMÓRIÁM Meghalt Kricskovics Béla, a legidősebb szabadkai párttag Szabadkán futótűzként terjedt el a szomorú hír, hogy Kricskovics Béla, forradalmár, társadalmi-politi­kai munkás, több érdemrend tulaj­donosa életének 75. évében meg­halt. A városban a nyugdíjasok köré­ben Béla bácsinak szólították. Élet­útja nehéz volt. Olyan világban született, amelyben emberfeletti erőfeszítésekkel kellett küzdeni a mindenna­pi kenyérért. Alig fejezte be az elemi iskola 2. osztályát, ki­került a mostoha barázdák közé, amelyek abban az időben másnak teremtek és nem a munkásnak, aki azt megművelte. A viszontagságok arra késztették, hogy a többi dol­gozóval együtt, küzdjön a dolgozó­­ember becsületéért. 1923-ban az ak­kori szabadkai keményítőgyárban helyezkedett el. Aktivitása itt is közismerté vált huszonhárom éves korában mint kiforrott szakszerve­zeti munkást. Mészáros Mátyás ja­­vaslatára az 1930-as években felvet­ték a JKP-be. Napjainkban ő volt Szabadka legidősebb párttagja. Mint a párt és a szakszervezet harcosa mindenütt ott volt ahol a dolgozó emberért tenni kellett vala­mit. Részt vett számos olyan meg­mozdulásokban, ahol a munkásság, de különösen e földművcomu»'k-‘'«i­­ság követeléseit előterjesztették. Közvetlen ka ne­sortot tartott fe­n Matko vnkov’ót-wll. Ki zúz nal, Szabó Idával, Ürge Istvánnal. Annak idején őt­ bízták m­eg, hogy az illegális sajtó számára raktár­­h°­ vísélet te­vékenysége miatt többször meghur­colták, letartóztatták és a hírhedt Giavniaca börtönben töltötte bünte­tését. A második világháború forgata­gában német fogságba került, ahol az ott levő elvtársakkal kapcsolatba lép és népszerűsítik a népfelszaba­­dí­tó mozgalmat. A fogságból való hazatérése után harcolt az ország újjáépítéséért A túlfeszített munkát szervezete nem bírta ki, súlyosan megbetegedett, kissé korán, élete delén nyugdíjba kényszerült, de tevékenysége nem szűnt meg. Csakhamar a nyugdíja­sok szervezete élére került és ezt a tisztséget két évtizeden át betöl­tötte. Számtalan siker fűződik ne­véhez, amelyek gazdagabbá tették a nyugdíjasok mindennapi életét és tevékenységét. A rovinji nya­­ralók, a kertvárosi klubhelyiségek, a nyugdíjas lakások felépítése, a taglétszám erőteljes növelése­, mind ékes példája tántoríthatatlan aka­ratának. Így lett a nyugdíjasok legkedvesebb Béla bácsija. Erényei­ért a társadalom elismerésben ré­szesítette. Több­­ tüntetés tulajdo­nosa, legutóbb pedig megkapta vá­rosunk legnagyobb elismerését, Szabadka város októberi díját. Az évek folyamán egészségi ál­­land­ó rosszabbodott és ezt nagyon nehezen tudta elv­­elni. Hiányozott neki a morm­­on napi találkozás ba­rátaival, akikkel egykor az igazsá­gért Béla bácsinkat nagy részvét mel­lett kísértük el utolsó útjára. Ver távozott el közülünk, ahogyan élt, csendesen, egyszerűen méltóságtel­jesen. ROGINER Sándor

Next