Magyar Szó, 1982. március (39. évfolyam, 73-88. szám)
1982-03-23 / 80. szám
11 NYUGDÍJASOK oldala itt várunk a Tartományi Nyugdíjbiztosítási Érdekközösség ülésétől? A nyugdíjak 1981. évi végleges elszámolásának kapcsán A Vajdasági Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Önigazgatási Érdekközösség közgyűlése 1982. III. 1-jén megvitatta a nyugdíjaknak 1. személyi jövedelmek 1981. évi alakulásával való végleges egybehangolását. A napirendet feltüntető, a küldöttekhez intézett meghívóban az áll, hogy az említett napirendi pontot előkészítő anyagot utólag vagy az ülésen kapják meg. Ezzel kapcsolatban: r. Nyugdíjasok Szövetségének Elnöksége úgy döntött, hogy küldöttségei révén nem fogadja el a napirendi pontot, egyrészt, mert a közgyűlés munkájáról szóló szabályzat értelmében a napirendi, pont megvitatását előkészítő anyagot nem kapták meg keső időben (az anyagot 1982. március 13-áig sem kapták kézhez a küldöttek), másrészt, mert az önigazgatási érdekközösség illetékeseinek szóbeli nyilatkozatára a növelési százalékot illetően a Nyugdíjasok Szövetségének észrevételei vannak. Vagyis időre van szükség, hogy azt megtanácskozzák a bázissal. A Nyugdíjasok Szövetsége javaslatát és követelményét a közgyűlés munkájáról szóló szabályzat 14., 15. és 1. szakaszaira alapozta. Ilyen értelemben, a nyugdíjak egybehangolását, a közgyűlés határozata alapján, az elkövetkező ülésre halasztották, azzal, hogy elegendő időt hagynak az alapos tanácskozásra. Mindenesetre az elszámolt nyugdíjak kifizetése 1982. január 1-jétől érvényes. Ezzel kapcsolatban el kell mondani még valamit a nyugdíjasok egybehangolásával kapcsolatban. 1980 végéin módosult A rokkantsági és nyugdíjbiztosítási alapjogokról szóló törvény. 34. szakasza, Ficoelv 1"'*1. január 1-jétől érvényes. A módosítás arra vonatkozó, hogy a nyugdíjakat az említett évétől csak a személyi idő- kel, nem pedig a megélhetésiségekkel, a munkatermelékenységgel kell egybehangolni. A nyugdíjasok, képviselőik révén, már korábban is kérték azt, hogy ily módon kapcsolatban maradjanak p. munkásosztállyal akkor is, amikor a személyi jövedelmek és ugyanolyan arányban a nyugdíjak is lemaradnak a megélhetési költségek mögött. A módosítás azonban nem terjedt ki arra, hogy a nyugdíjakat a személyi jövedelmek kifizetésének idején, vagy pedig egy évvel később kell-e egybehangolni, mint ahogyan a módosítás előtt történt. A nyugdíjasok egybehangolásának egyévi késése nincs törvénybe iktatva, csak a gyakorlatban történt így. Mivel a személyi jövedelmek egy év után 20—30, sőt 40 százalékkal növekedtek, a nyugdíjasokat a nyugdíj reálértékének ilyen csökkenése súlyosan érintette. Ezért egy kérdés, amely 4—5 évvel ezelőtt (amikor az áraik növekedése 3—5 százalékos volt) mellékesnek számított, most fontos lett, mert a nyugdíjaknak a személyi jövedelmekhez viszonyított csökkenése legfőbb okává vált. Most az átlagos nyugdíj a személyi jövedelem 52 százalékának felel meg. A Szövetségi Képviselőházban most vitatják a Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási alaptörvény javaslatát, amely különbözik a nyilvános vitára bocsátott tervezettől és néhány, az egybehangolással kapcsolatos kedvezőtlen megoldást tartalmaz. A nyugdíjasok gondban vannak, hogy hogyan alakul majd a nyugdíjuk, ilyen körülmények között különösen, ha az árak továbbra is így növekednek. Egy másik kérdés, amely miatt elhalasztották a nyugdíjaknak a Vajdasági Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Önigazgatási Érdekközösség 1982. március 1-ji közgyűlésén való egybehangolását, aegkisebb nyugdíjak, illetve a kis jövedelmű nyugdíjasok helyzete javításának kérdése volt. Vajdaságban a nyugdíjasok több mint 30 százaléka kis jövedelműnek számít, súlyos helyztük kapcsolatba hozható a gazdaság általános helyzetével ezért sorsuk javítása a legszélesebb társadalmi közösség feladata. Az érdekközösség közgyűlése 1981 júniusi ülésén, döntést hozott a nyugdíjasok egy csoportja helyzeteinek javításához szükséges eszközök előteremtéséről azzal, hogy ezek az eszközök külön eszközök lesznek, s hogy nem terhelik a nagyobb jövedelmű nyugdíjasokat. Ez egyébként összhangban van a statútummal.. Ezt kifejezésre kell juttatni a nyugdíjak 1981 évi végleges elszámolásáról szóló döntésben, vagyis annak indokolásában. Ily módon a határozat összhangban lenne a statútummal, illetve azon rendelkezésével, amely szerint a nyugdíjak növelésével nem lehet megbontani az egyes nyugdíjak közötti arányokat. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak személyi jövedelmekkel való egybehangolásának joga, egy-egy nyugdíjast, nem pedig a nyugdíjasokat együttvéve illeti meg. Az említett elv megszegése logikátlan és törvényellenes, a nagyobb nyugdíjaknak a kisebb nyugdíjak javára való csökkentése pedig alkotmányellenes lenne, mivel a nyugdíjakat a nyugdíjasok egyetértése nélkül csökkentenék. Ezért a Nyugdíjasok Szövetsége úgy találta, hogy mindezeket a kérdéseket még a nyugdíjak 1981. évi végleges elszámolásáról szóló döntés meghozatala előtt meg kell vitatni, mivel a különbségeket egyébként is 1982. január 1-jétől kell kifizetni, függetlenül attól, hogy a döntést mikor hozták meg. Dragoljub GVOZDENAC a Tartományi Nyugdíjbiztosítási Érdekközösség küldötte Az első írott törvény Előadás a szabadkai Gerontológiai Intézetben • Minden érdeklődőt szívesen látnak A szabadkai Gerontológiai Intézetben március 23-án 16.30 órai kezdettel Gyermann Tibor történész, Szekeres Lászlóarcheológus és Szálasa Valéria jogász előadást tartanak. Az első írott törvényeik és egyéb társadalmi körülmények, amelyekben a törvények kialakultak címmel. Minden érdeklődőt szívesen látunk. A kertvárosi nyugdíjasok klubjában március 25-én délután fél ötkor Ulmann Gergely tart előadást a XVII. századi Szabadkáról. Érdekes éssokak előtt ismert témát dolgozott fel P. A. Az eszéki nőket vendégül látták Szabadkán ! A szabadkai és eszéki nyugdíjasok egyesülete, mint testvéri szervezetek, az utóbbi négy évben rendszeres találkozót szerveznek. A hagyományos találkozóikon minden évben a két szervezet asszonyai is részt vesznek. Ezúttal Szabadkán volt a találkozó, március 10-én, amikor az eszéki szervezet 40 asszonya látogatott el Szabadkára. Tumbasz Ladiszláv elnök köszöntötte a vendégeket és a nők napja alkalmából sok sikert és jó egészséget kívánt nekik. Ezt követően Pintér Ilona, a nők szakosztályának elnöke igen értékes beszámolót tartott a nőszervezet történelmi hivatásáról és múltjáról. A kölcsönös ajándékcsere után, a Gerontológiai Központban megtekintették a nők napja tiszteletére rendezett kézimunka-kiállítást. A program szerint a Március 8-a Harisnyagyárat is megtekintették, ahol a vendégeket meleg fogadtatásban részesítették. A gyár vezetői köszöntötték az eszéki vendégeiket, majd elkalauzolták őket a gyárcsarnokokban, hogy megtekintsék a termelési folyamatot. A találkozó végén a gyár dolgozói termékeikkel ajándékozták meg a vendégeket. A baráti találkozó igen jó hangulatban telt el, a Gerontológiai Központ nagy társaligóterme erre igen megfelelő helynek bizonyult. A vendégeik nem győzték megköszönni a vendéglátást és ígérték, hogy a közeljövőben az eszéki találkozón viszonozzák. R. S. MAGYAR SZÓ Bačić János hazahozta a honvágy Amerikából A most 80 éves Bačić János 1926-ban kiment Amerikába szerencsét próbálni, ahol 1947-ig úgyszólván mindennel foglalkozott. Mégis, több mint két évtizedes távollét után, hazajött Bajmokra. Először Kanadában vállalt 3 hónapra vasúti munkát. Ezután mezőgazdasági munkásként egy farmon dolgozott. Innen útja Montrealba vezetett, majd Allan Schmidtnél, egy nagyvállalkozónál kapott munkát és mivel beszélt angolul, szerbül és magyarul, nagyon megtetszett a munkavezetőnek. Bačić János 1930-ban tagja lett a Kommunista Pártnak. Akkor a párttagoknak tanulniuk kellett. Amikor politikai jártasságra tett szert, és kikerült a pártiskolából, 1930-ig a pártban dolgozott, főleg illegális munkát végzett. Két éven át egészen 1936-ig, kanadai Magyar Munkás című lapnál dolgozott újságíróként, de mivel a kommunistákat üldözték, Banalitásba kellett vonulnia. Hat éven át erdőmunkás volt, jobban mondva bujkált. Amikor 1942-ben amnesztiát hoztak, visszakerült Montrealba és egy építkezési vállalatnál kapott munkát. Itt súlyos baleset érte és több mint egy évig kórházban gyógykezelték. Amikor felépült, ismét élénk politikai munkát fejtett ki, és ekkor párttitkárrá választották. Igaz, őszinte harcosa volt a Kommunista Pártnak, amely akkoriban csaknem teljes illegalitásba vonult. A felszabadulás után nemsokára, 1947-ben hazahozta a honvágy. Bačić János már akkor tudta, hogy Jugoszláviában a szocializmus épül és neki itthon a helye. Itthon sem tétlenkedett, a pancsovai repülőtéren kapott vezetői munkakört és ott hasznosította szaktudását. Az ötvenes évek elején viszszajött szülőfalujába. Most saját földjét műveli, persze 80 éves korban már nehezére esik a munka. Arra a kérdésre, hogy mire emlékszik vissza a legszívesebben azt válaszolta: Hát arra, hogy a lánya annak idején levelében olyan szépen kérte, hogy jöjjön már végre haza. A hazahívó levelek szívhez szólóak voltak, és engedett a hívásnak. Az óceánontúli rossz emlékek ma már csak néha, álmában térnek vissza. RAPP József ......... Bačić János Nem volt fűtőolaj - hideg maradt az otthon Továbbra is a posta kézbesítse a nyugdíjat hónapokban. A kisteremben levő biliárdasztal körül mindig sok a játszani akaró személy. A tehermentesítés végett az idén egy új asztalt állítottak be a nagyterembe. Az új asztalt a híres temerini mesterek készítették. Persze, a lelkes tagok a hideg teremben is kipróbálták. Mivel a fűtés az idén problémát okozott, máris tervet készítettek a megoldásra. Elhatározták, hogy központi fűtéssel látják el az otthont. A pénzt erre a jelentős beruházásra az építkezési alapból biztosítják. Az alap 30—32 százaléka elegendő lesz erre a célra. Ha már a korszerűsítésnél tartunk, akkor itt kell megemlíteni a gyűlésterem bővítését is, ami a jelenlegi helyzetben már kicsinek bizonyul. A bővítést a nyitott folyosó lehetővé teszi. Tóth Szilveszter titkártól megtudtuk, hogy a község területén jelenleg 1426 tag van, ebből Kishegyesen 597. A tagságot főleg a nyugdíjak emelése foglalkoztatja. Sokat vitáznak erről. Az emberek ugyancsak élénken érdeklődnek az új javaslat iránt, ami szerint a nyugdíjakat a helyi bankon keresztül folyósítják. Ez nem felel meg többeknek, mert sokan betegesek. A posta pedig a helyükbe viszi a nyugdíjat. (mj) Az otthon legnagyobb termében bizony hideg van, pedig ott áll egy nagy olajkályha. Éppen ez a baj. A tél folyamán a kishegyesi nyugdíjasok nem jutottak fűtőolajhoz. Hiába rendelték meg ide- Japán A foglalkoztatott személy a nyugdíjbiztosítás alapján jogot szerez öregségi nyugdíjra 30. (férfiak), illetve 55. (nők) életévének betöltésével, a nyugdíjba beszámított húsz évvel. A nyugdíj összegét a biztosítás évének meghatározott öszszeggel való beszerszázásval határozzák meg, s hozzászámítják aszolgálati idő alatti átlagos havi bér egy százalékát. A nyugdíj fenti összegében hozzáadják a feleség és a gyermek után járó pótlékot. A nemzeti nyugdíjprogram alapján a nyugdíjjogosultság elérhető a 65. életév betöltésével, a járulék 10—25 évi fizetésével. A nyugdíj pótlandó összege attól függ, hány éven át fizették a járulékot. jében, nem kaptak. Így csak a klubhelyiségekben és az irodában tudnak fűteni. Kellene a terem, mert nagy az érdeklődés a nyugdíjasok körében. Sokan szórakoznának ezekben a 1982. március 23., kedd (IFJÚ G. felvétele) Az első tavaszi nap kicsalta a parkba az újvidéki nyugdíjasokat. Még elkel ugyan a télikabát, a meleg sál meg a sapka, de már jólesik a séta vagy az üldögélés a ligeti padon. Hosszúra nyúlt a tél, s sokan, még hideg volt, alig hagyták el a szobát. Most a régi ismerősök örülnek a viszontlátásnak. S miután megbeszélik az emlékezetükben maradt téli eseményeket, rögtön a nyugdíj kerül szóba. Mert ami igaz az igaz, a havi járandóságot rendszeresen megkapják, de a növelés nem megy olyan simán. Ezért lesnek minden erre vonatkozó hírt a rádióban meg az újságban, örülnek, és mindenki a maga módján véleményezi az üggyel kapcsolatos tájékoztatást. Képünk a Duna-parkban készült. IN MEMÓRIÁM Meghalt Kricskovics Béla, a legidősebb szabadkai párttag Szabadkán futótűzként terjedt el a szomorú hír, hogy Kricskovics Béla, forradalmár, társadalmi-politikai munkás, több érdemrend tulajdonosa életének 75. évében meghalt. A városban a nyugdíjasok körében Béla bácsinak szólították. Életútja nehéz volt. Olyan világban született, amelyben emberfeletti erőfeszítésekkel kellett küzdeni a mindennapi kenyérért. Alig fejezte be az elemi iskola 2. osztályát, kikerült a mostoha barázdák közé, amelyek abban az időben másnak teremtek és nem a munkásnak, aki azt megművelte. A viszontagságok arra késztették, hogy a többi dolgozóval együtt, küzdjön a dolgozóember becsületéért. 1923-ban az akkori szabadkai keményítőgyárban helyezkedett el. Aktivitása itt is közismerté vált huszonhárom éves korában mint kiforrott szakszervezeti munkást. Mészáros Mátyás javaslatára az 1930-as években felvették a JKP-be. Napjainkban ő volt Szabadka legidősebb párttagja. Mint a párt és a szakszervezet harcosa mindenütt ott volt ahol a dolgozó emberért tenni kellett valamit. Részt vett számos olyan megmozdulásokban, ahol a munkásság, de különösen e földművcomu»'k-‘'«iság követeléseit előterjesztették. Közvetlen ka nesortot tartott fen Matko vnkov’ót-wll. Ki zúz nal, Szabó Idával, Ürge Istvánnal. Annak idején őt bízták meg, hogy az illegális sajtó számára raktárh° vísélet tevékenysége miatt többször meghurcolták, letartóztatták és a hírhedt Giavniaca börtönben töltötte büntetését. A második világháború forgatagában német fogságba került, ahol az ott levő elvtársakkal kapcsolatba lép és népszerűsítik a népfelszabadító mozgalmat. A fogságból való hazatérése után harcolt az ország újjáépítéséért A túlfeszített munkát szervezete nem bírta ki, súlyosan megbetegedett, kissé korán, élete delén nyugdíjba kényszerült, de tevékenysége nem szűnt meg. Csakhamar a nyugdíjasok szervezete élére került és ezt a tisztséget két évtizeden át betöltötte. Számtalan siker fűződik nevéhez, amelyek gazdagabbá tették a nyugdíjasok mindennapi életét és tevékenységét. A rovinji nyaralók, a kertvárosi klubhelyiségek, a nyugdíjas lakások felépítése, a taglétszám erőteljes növelése, mind ékes példája tántoríthatatlan akaratának. Így lett a nyugdíjasok legkedvesebb Béla bácsija. Erényeiért a társadalom elismerésben részesítette. Több tüntetés tulajdonosa, legutóbb pedig megkapta városunk legnagyobb elismerését, Szabadka város októberi díját. Az évek folyamán egészségi állandó rosszabbodott és ezt nagyon nehezen tudta elvelni. Hiányozott neki a mormon napi találkozás barátaival, akikkel egykor az igazságért Béla bácsinkat nagy részvét mellett kísértük el utolsó útjára. Ver távozott el közülünk, ahogyan élt, csendesen, egyszerűen méltóságteljesen. ROGINER Sándor