Magyar Szó, 1982. március (39. évfolyam, 73-88. szám)

1982-03-23 / 80. szám

1582. iTit iBiss 23., kend Nyaktörő utakon Gyakorlaton hegyi alakulataink egyik egysége A hadoszlop virradatkor indult a kaszárnyából és csendben vonult a hegyek felé. Ezek a katonák sok­szor járnak olyan úttalan utakon, ahol rajtuk kívül más ritkán for­dul meg. Nyaktörő útjuk szirtek között, mélyedések, szakadékok mellett vezet. Stojan ŽIVANOV egységének a feladata, hogy meg­lelje az ellenséget, eljusson oda is, ahová a legkorszerűbb hadiesz­közökkel sem lehet felkapaszkodni. A hegyi üteg bátor ka­tonái ké­szek és képesek, mert hozzászok­tak már, hogy a kis hegyi lovak fanyergében éjnek idején sok-sok kilométert tegyenek meg, s a ne­héz tüzérségi fegyvereket is fel­vontassák a szíriekre. De az egy­ségnek a legapróbb részletekig tel­jesíteni kell a kiképzés tervét még ott is, ahol a madár sem jár. Céljukig, a tűzvonalig az egész hegyet meg kell mászni. Sajnos, az idei tél hideg és száraz. Ha több lenne a hó, sítalpon köny­­nyebben és gyorsabban is halad­hatnának. Embernek, állatnak pi­hennie kell egy kicsit. Egy szélvé­dett kis fensíkon megáll az üteg. A lovászok most sem tétlenked­nek. Letakarják az izzadt lovakat, megetetik őket. Az üteg tagjai a lovakat épp úgy megbecsülik, mint az embert. A következő pihenő alkalmával tábortüzet is raknak, mert metsző hideg van. A szakaszparancsno­kok egyeztetik a topográfiai tér­képen levő adatokat, azt latolgat­ják, hogy sikerül-e a tüzéreknek idejében elfoglalniuk a hadállást Milan KRIŽANIC őrvezető az őr­ség felállításáról gondoskodik. In­nen kezdődik a menetelés legne­hezebb és legveszélyesebb része. Céljuktól csak tíz-egynéhány ki­lométer választja el őket, még kö­rülbelül két óra menetelés vár rájuk. Az üteg ettől kezdve nem együtt folytatja útját. A felderí­tők, a híradósok és a topográfu­­sok a parancsnokkal tartanak­ a megfigyelőhelyre. A többiek pe­dig a tűzvonal felé veszik útjukat. A menetoszlopok megindultak a számukra is ismert csapásokon, szigorúan betartva a követési tá­volságot. A megerőltető gyalog­lástól embert, állatot ismét kiver a verejték. Csendben meneteltek, még a lovak horkanása sem hal­latszik, mintha tudnák, hogy az el­lenség a közelben van. A szakaszok hajszálpontossággal érkeztek a hadállásra. A topográ­­fusok és a híradósok másfelől, a megfigyelőállomásról érkeztek és már várták őket. Útközben tele­fonvezetéket fektettek le, hogy kapcsolatban legyenek a parancs­noksággal. A többiek sem tétlen­kedtek és pillanatokon belül meg­kezdték a gyakorlatot. A kadettek kiképzésében és ne­velésében a kiképzés anyagi bázi­sának állandó fejesztésével az ABVF Iskolaközpontban irigylésre méltó eredményeket értek el. El­sősorban a tiszti kar érdeme, hogy a tudást és a gya­korlatot a jól megszervezett tanterv alapján sa­játították el a kadettek. Az okta­tás minőségének fokozását a ki­képzés módszertanának tökéletesí­tésével érték el, s ez minden tu­dományág esetében érezteti is a hatását. A különleges iskola min­den tagjának igen felelősségtelje­sen kell végeznie feladatát a kor­szerű műszerek sokasága segítsé­gével. Ha a tudáshoz társul a korszerű tudomány és a jó kikép­zés, nem maradhat el az ered­mény. A nukleáris vegyi, bioló­giai fegyverek fejlődését az isko­laközpontnak állandóan fokozott figyelemmel kell kísérnie, s tan­tervébe a megfelelő módon beik­tatnia, hogy a folyamatos munka során a felmerülő problémákra mindig újabb és újabb megoldáso­kat találjanak. Tavalyi látogatá­sa alkalmával ugyanezt hangoz­tatta Nikola LJUBICIC hadsereg­tábornok is. Az ABVF Iskolaközpontnak az idén is komoly feladatai és kö­telezettségei vannak: a kiképzés alatt még hatékonyabbá kell ten­ni az oktatást és nevelést, fokozni kell a harci készültséget, továb­bá fejleszteni az anyagi bázist, a takarékoskodást és az újítást. S természetesen a már meglevő ér­tékeket is tovább kell fejleszte­nünk. Sokat kell még dolgozni, mert az az iskola, amely nem tart lépést a technikai vívmányok fej­lődésével, nem is felelhet meg ren­deltetésének. Képünkön: korszerű módszerek­kel folyik az oktatás. ÉRDEKESSÉGEK A puskát legelőször a porosz— francia háború alatt 1870-ben használták légi célpontok lövésé­re. Lőfegyverrel 1614-ben lőtték le az első repülőgépet, Zanoriánál a Jeli folyónál. A francia Vazin re­pülőgép pilótája és a szerelő egy­szerű gépfegyverrel a levegőben lőttek le a német Tabeu típusú repülőgépet. Tizenhét repülőgépet lőttek le lőfegyverrel az első világháború­ban 1918-ban a 44 repülőgép kö­zül, amelyek az amijeni fronton voltak. A második világháborúban csak a varsói Poznani hadműveletek fo­lyamán 242 repülőgépet lőttek le kiskaliberű légelhárító és lőfegy­verrel. Népfelszabadító harcunk negye­dik offenzívája alatt lőfegyverrel 37 ellenséges repülőgépet lőttek le. Egyetlenegy golyóval lőtte le a Roda típusú usztasa repülőgépet Mladen Šarenac a romanijai osz­tag harcosa. Rakétarendszerünk megvédésé­re a vietnamiak 1967-ben több, az ellenség megtévesztését szolgáló létesítményt építettek ki. Az in­tézkedések hatása nem maradt el. Az amerikai légierő a megtévesz­tő rakétaállásokat 150-szer támad­ta meg, s így a megtévesztő léte­sítmények közelében levő 20 ra­­dar épségben maradt. Együttműködés a helyőrséggel Több elismerésben részesült a banjalukai hadseregotth­on A banjalukai hadseregotthon szerény keretek között kezdte meg működését 1946-ban, s fennállá­sának 35. évfordulóját kimagasló eredményekkel ünnepelte meg a jugoszláv nemzetek és nemzetisé­gek felkelésének, valamint a Ju­goszláv Néphadsereg 40. évfor­dulóján. A hadseregotthon feladata tel­jesítése közben már kezdettől fogva igen eredményesen együtt­működött a banjalukai helyőrség egységeivel, hazánk többi had­seregotthonával, valamint más ha­sonló intézményeivel, továbbá a megfelelő önigazgatási érdekközös­ségekkel és szervezetekkel. Nehéz­ségei is voltak az elmúlt 35 év alatt, a pusztító erejű 1969. évi földrengés után pedig különösen nehéz helyzetbe került. Az újonnan épült hadseregotthon a város művelődési központja lett. Szerteágazó aktivitásáért Banja­luka felszabadulása évfordulója al­kalmából a lakosság 1973-ban a hadseregotthon dolgozói közössé­gének ítélte oda a város Áprilisi díját. 1978-ban a szarajevói kato­nai körzet legjobb hadseregot­tho­­naként megkapták a Jugoszláv Néphadsereg kisplakettjét. A hadseregotthonban az irodalmi szakosztállyal egyetemben sike­resen működik a helyőrség könyv­tára, eddig háromszor nyilvání­tották a szarajevói katonai körzet legjobb könyvtárává és ezenkívül a Jugoszláv Néphadsereg kispla­­kettjével háromszor tüntették ki. Dušan RADAKOVIĆ, az otthon vezetője hangsúlyozta, hogy a ju­bileumok megünneplése alkalmá­ból saját erejükből szélesebb kö­rű aktivitást folytatnak. Megszer­vezték a város művelődési csoport­jainak és az otthon szakcsopor­­jainak szemléjét. A kaszárnyák­ban, a helyi­ közösségekben és az otthon termeiben pedig jó néhány műsort rendeztek már. Az otthon keretében a pionírénekkar, a gi­tár és a két harmonikaszakcsoport, a céllövészeti, a sakk-, a teke-, az asztalitenisz-, a röplabda-, a lab­darúgó-, a karate- és a fok­­szak­csoport is sikeresen működik. MAGYAR SZÓ HONVÉDELEM 11 a víz alatti halászok klubjából, a tengeri felderítő búvárok és a tenger alatti kutatók soraiból toborozzák. A könnyűbúvárok, ismertebb nevükön a békaemberek igen ha­tékonyak támadáskor éppúgy, mint a védelemben. A tengeri erők közül az ő kiképzésük a legolcsóbb. Felszerelésük mindössze egy diverzáns kétszemélyes törpe-tengeralattjáró, a légzőberendezés és a fegyverzetük. Egy hadihajó, pontosabban romboló árán néhány ezer kitűnő békaembert képezhetünk ki és fegyverezhetünk fel. Ha ésszerűen vetjük be őket a harcba, akkor majdnem az egész flottánál hatékonyabbak lehetnek. A diverzánsok a szigetek, a part és a tenger védelmében végzetes csapást mérhetnek a megszállók flottájára és bázisaira. Ezért a leendő tengeri diverzánsok még békeidőben szorgalmasa­n gyakorolnak. A víz alatti diverzánsokat Kutyák és katonák Látogatás a hadsereg ebtenyésztő és­­kiképzőközpontjában Dr. Slobodan TEODOSIC ezre­des az ebtenyésztés terén hazánk egyik legnagyobb szakértője. Nem egy esetről tud, amely a kutya és az ember évszázazdos barátságát bizonyítja. Az állatorvosi egyete­men megvédett doktori értekezése is a kutyák életével kapcsolatos. Egyébként az ebtenyésztő- és­­ki­képzőközpont vezetője. Európa-szerte ez a központ a legkorszerűbbek egyike, sőt világ­­viszonylatban is az elsők között van. Itt tudományos alapokra helyezett kiképzőmunka folyik, s m­ár sok-sok kiváló őrző-védő ku­tyát nevelitek hadseregünk számá­ra. El kell mondanunk azt is, hogy világszerte minden hadseregben tartanak kutyát, de a leghumá­nusabb bánásmódban hazánkban van részük. A Jugoszláv Néphad­seregben a kutyákat úgy képezik ki, hogy pillanatokon belül tegye teljesen harcképtelenné az ellen­séget anélkül, hogy az életére tör­ne. Másutt a kutya vérengző fe­­nevad szerepét tölti be. Bejártuk a központot, s meg­győződhettünk róla, hogy itt a ki­képzés valóban igen magas szin­ten áll. Az ellátástól kezdve a táp­lálkozásig, a kutyák gondozásáig és kiképzéséig minden tudomá­nyos alapon folyik. Láttuk a leg­korszerűbb műszerekkel felszerelt egészségházat is. Benéztünk a konyhába. Itt készült pontos táb­lázatok szerint az étel sárhegyi és a német juhászkutyáknak. A katonák mindennap gondosan ellenőrzik a kutyákat és kivétel nélkül mindegyiket lelkiismerete­sen ellátják. A kutyaházakat és -ólakat is példás rendben tartják. A kutyák és a katonák hamar ba­rátságot kötnek, s a kiképzés alatt közösen végzik a feladatok rájuk háruló részét. Csakis így ér­hető el, hogy a kutya ellenvetés nélkül teljesítse a katona minden parancsát, s valósággal kiegészít­se az ember munkáját. A katonák a központok kutyáinak lelkiisme­retes gondozása mellett egyéb ok­tatási és oktatáson kívüli aktivi­tásban is részt vesznek. Kiváló eredményeikért már jónéhányan elnyerték a Példás Katona Jelvényt. A központ eredményes munkájá­hoz a tisztek is hozzájárulnak. A történeti szakterem kiállítási tárgyai — a sok-sok érem, ser­leg és díszoklevél — tadúskodnak a központ sikereiről. A számos elismerést részint a hazai, részint a külföldi kiállításokon kapták. Körsétánk végén dr. Teodosie ezredes megjegyezte, hogy ered­ményeik igen jelentősek, de en­nél még többet is elérhetnek. ELMÉLET ÉS GYAKORLAT Elsődleges feladatunk, hogy fegyveres erőink minden tagját jó célövővé képezzük ki. A céllövé­szet a katonai zsargon szerint a kiképzés koronája. Aki jobban cé­loz, az teszi: előbb harcképtelenné az ellenséget, s a győzelemhez is közelebb áll. Ezért az egységet és a katonai iskolát is a kiképzés és oktatás alatt rengeteg cél­lövé­szeti elméleti és gyakorlati órát tartanak. Az egységek, prancsno­k­­ságok és intézmények tagjai igen sok időt töltenek a gyakorlótéren. Az egységekben tiszteletben tart­ják az erre vonatkozó rendszabá­lyokat és a céllövészeti szabályok értelmében járnak el, a parancs­nokságokról és intézményekről viszont nem mondható el ugyanez. Legalábbis nem mindegyikről. Tulajdonképpen miről van szó? — Ha a parancsnokságok és in­tézmények tisztjeinek cél­lövészeti gyakorlatára látogatunk el, az eredmények alapján leszögezhet­jük, hogy egyesek kitűnő céllö­vők, mások viszont nem. A céllö­­vészeti naplók pedig arról tanús­kodnak, hogy a gyenge céllövők évről évre ugyanazok a személyek. A katona, ha feladatát nem tel­jesíti kellő mértékben, újabb ki­képzésre megy, s a céllövészet gyakorlati részét is megismétli. Ellenben ha a tiszt nem talál cél­ba, oda se neki. Igaz, fegyveres erőink fő ütő­ereje az egység, de ez még semmi­képpen sem jelenti azt, hogy a tisztnek különösen, ha adminisztra­­tív munkát végez, nem kell jó cél­lövőnek lennie. Ez természetesen nincs így rendjén és nem is le­het, mert aki gyenge céllövő, az alapjában véve nem tesz eleget fegyveres erőink céllövészeti kö­vetelményeinek. E rendellenesség kapcsán felmerül néhány kérdés: miért nézik el olyan könnyen az ilyen komoly mulasztást, ki a fele­lős ezért, mibe kerül évente a je­lentős számú hiányosan képzett ember tölténypazarlása, hivatalos osztályzatukba miért nem számít ez bele, mi az oka az ilyen hely­zetinek, s végül hogyan lehetne elejét venni a jelenségnek? Ma­radt még ezenkívül is megválaszo­latlan kérdés. A felmerülő kérdé­sek egyik megoldása minden bi­zonnyal az lenne, ha a legjobb szakemberek tanfolyamot tiltatné­nak katonai körzetenként megha­tározott számú tisztnek, s munká­jukat később ezek a képzett tisztek folytathatnák.

Next