Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 119-131. szám)

1982-05-07 / 123. szám

4/14 KOMMUNISTA KÖRKÉRDÉSÜNK: A JKSZ XII. KONGRESSZUSÁNAK DOKUMENTUMTERVEZETEIRŐL Az élet és az önigazgatás követelményei szerint A JKSZ ХП. kongresszusának dokumentumtervezeteit (a jelentést, a határozattervezetet, a JKSZ Statútumá­nak kiegészítési és módosítási javaslatait) több mint egy hónappal ezelőtt nyilvános vitára bocsátották. A hónap végén összeülnek a dokumentumokat előkészítő bizottsá­gok, hogy összegezzék a nyilvános vita eredményeit, ezt követően pedig a JKSZ Központi Bizottsága megerősí­ti javaslataikat. Gyakran eltérőek az értékelések arról, hogy kellő idő­ben bocsátották-e nyilvános vitára minden dokumentum tervezetét, akárcsak az okmányoknak a minőségéről és magáról a nyilvános vitáról is. A kommunista újságírói körkérdést végeztek minden köztársaságban és tartományban arról, hogy miként fo­lyik a nyilvános vita. Mai számunkban részleteket köz­lünk az elhangzott véleményekről. KÉRDÉS: Mi az, ami a JKSZ XII. kongresszusának dokumentumtervezeteiben (a jelentés, a határozattervezet és a statútummódosítási javaslatokban) legjobban megragadta a fi­gyelmét? Dr. Radojka KocijanHé, a belgrádi Orvostudományi Kar docence: — A dokumentumtervezetek számomra a JKSZ két kongresszusa közötti tevékenységének alkotó részét, va­lamint a további munkához való hozzáállást képviselik. Különösen érdekes a dokumentumoknak az a része, amely a szocialista önigazgatás, a társadalmi-gazdasági viszo­nyok és a küldöttrendszer működése további fejlesztésé­ne­k problémáit világítja meg. A jövőben nagyobb figyel­met kellene fordítanunk a kommunistáknak a küldött­ségekben és a képviseleti testületekben kifejtett tevé­kenységére, s ezáltal az időszerű, létfontosságú kérdé­sekből eredő közvetlen eszmei-politikai feladatok meg­állapítására is. Hasonlóképpen igen érdekes a rezolúció tervezetének az a része, amely az oktatás, a tudomány és a kultúra át­­lényegítésére vonatkozik. A jövőben kifejezettebben ser­kenteni kellene a tudományos kutatómunkát, jobban ki kellene használnunk tudományos potenciálunkat és a ku­tatások vívmányait. Ami a statútumból­ alternatívákra vonatkozik, szá­momra elfogadhatatlan az a változat, amely jóváhagyja a véleménynyilvánítástól való tartózkodást. A kommu­nistáknak kell, hogy saját álláspontjuk legyen, amely egyben személyes magatartásuk egészének kifejezője is. Bsak Shoma, a prištinai Bölcsészettudományi Kar Ak­ció­választmány­a Elnökségének elnöke: — A JKSZ ХП. kongresszusának dokumentumjavas­­lattól véleményem szerint a JKSZ arra irányuló határo­zott erőfeszítéseit tükrözik, hogy gazdagítsa a KSZ szer­vezetei és tagsága tevékenységének tartalmát és formáit. A KSZ tagjai között igen nagy érdeklődést keltett mind­három dokumentumjavaslat. A rezolúcióban taglalt vala­mennyi kérdés igen fontos, az én figyelmemet pedig kü­lönösen a KSZ-nek az önigazgatási, szocialista társadal­mi-gazdasági viszonyoknak az anyagi szférában és a tár­sadalmi szektorban való fejlesztésével kapcsolatos fel­adatai, különösen pedig a nemzeti egyenjogúság további következetes megvalósítására vonatkozó feladatai ragad­ták meg. Takács Bundzsák Rózsa, a moravicai Sila munkaszer­vezet galvanizáló részlegének előadója: — A határozattervezet legérdekesebb része számomra az, amely a jövedelmi egybekapcsolódásra vonatkozik. A fokozottabb jövedelmi egybekapcsolódás sokat segítene a jugoszláv gazdaságnak, jelenleg pedig igen zavaró körül­ményt képeznek a területi, részleges érdekek. Ha több gondot fordítanánk a közös érdekekre és kevesebbet a helyi, szűk körű érdekekre, több anyagi és erkölcsi fel­tétele lenne a jövedelmi kapcsolatok megteremtésének, könnyebben gazdálkodnánk és jelenlegi problémáink egy része nem is jelentkezne. Milan Letk­a, a karlovaci Autotransport munkaszerve­zet gépkocsi-villanyszerelője: — Talán többet kellene szólnunk ebben a rezolúció­­ban arról, miként lehetne a fiatalokat bevonni a ter­melőmunkába. Igaz, hogy a gyakorlatban eddig is sokat tettünk annak érdekében, hogy jobban serkentsük a ter­melőmunkát, az is igaz azonban, hogy egyre kevesebb fiatal „szagol bele” a termelőmunkába. Egyszerűen érez­hetően csökken a fiatalok száma a termelésben, a ter­melői foglalkozásokban. DuSan Semplic, a Szlovén KSZ ljubljanai községi bi­zottságának titkára: — A kongresszusi dokumentumtervezeteket áthatja annak tudata, hogy határozottan kitartunk alapvető tár­sadalmi fejlődési irányvételünk mellett, az Alkotmány és a társult munka törvényének rendelkezései alapján. Mindez helyes, mert társadalmi problémáinkat éppen az­által fogjuk eredményesen és tartósan megoldani, hogy erősítjük társadalmunkban a dolgozók szerepét. Nyilván­való, hogy ezeket a feladatokat pontosabban meghatároz­zuk a kongresszus előtti megbeszélések során és a kong­resszuson. Erna Ritlop, a Szlovén KSZ maribori községi bizott­ságának titkára: — Az én figyelmemet elsősorban a gazdálkodás, vala­mint az e téren ránk nehezedő problémák ragadták meg. Hasonlóképpen felkeltette érdeklődésemet az önigazgatás fejlesztésének kérdése, ami az egyetlen helyes út ne­hézségeink megoldására. A kongresszusi dokumentumok­ban leginkább a kivitellel kapcsolatos kérdésekre kere­sek választ. Községi választmányunk területének két munkaszervezete — az Elektro­kovina és a Spedtrans — az ország tíz legnagyobb kivitelre dolgozó munkaszerve­zete közé tartozik. E két munkaszervezet, és természete­sen a többi munkaszervezet szempontjából is igen fontos, hogy miként tárgyalja meg a kongresszus a kivitel prob­lematikáját, s a továbbiakban már nem bizonyos, pa­pírra vetett megfogalmazásokról van szó, hanem a kivi­tellel kapcsolatos tudat kifejlesztéséről, amelynek min­den téren éreztetnie kell hatását. Támogatni a pozitív folyamatokat, leküzdeni a gyengeségeket KÉRDÉS: Milyen mértékben elégítik ki ezek a doku­mentumok az Ön elvárásait, s véleménye szerint miként kellene még javítani rajtuk? Takács Bundzsák Rózsa: — Véleményem szerint a XII. kongresszuson, valamint a kongresszusi határozattervezetben többet és pontosabban kell szólnunk és írnunk a jövedelmi egybekapcsoltságról, főleg a tudománynak és az oktatásnak a társult munká­val való kapcsolatairól. Véleményem szerint a kommu­nistáknak a munkaszervezetekben a kongresszus előtt és a kongresszus után is arra kell törekedniük, hogy ki­tartsanak ebben a kérdésben, mert szerintem gazdasá­gunk és társadalmunk döntő kérdéséről van szó. Bojana Bandelja, a Skofja Loka-i Zelezniki munka­szervezet gépészmérnöke: — Helyes, hogy nagy figyelmet szentelünk a termelő­munkának és az alkotásnak, mert kizárólag saját újítá­saink és alkotómunkánk által fejleszthetjük és önálló­síthatjuk iparunkat, és növelhetjük a lehető legnagyobb mértékben versenyképességét — mondja Bojana Ban­della. A kongresszuson, valamint a kongresszusi határoza­tokban meg kell neveznünk a problémáikat, és fel kell so­rolnunk azokat a feladatokat, amelyek megoldása és vég­rehajtása serkenti azokat a pozitív folyamatokat, amelyek fejlesztik és fellendítik társadalmunkat. E feladatok egyike mindenképpen a közös tevékenységi területen dol­gozó szakkádereink fokozottabb és sokoldalúbb egybe­­kapcsoltsága és együttműködése gyáriparunk fejlesztésé­ben, termelékenységének és a világpiacon való verseny­­képességének növelése. Véleményem szerint ez a kom­munisták hatalmas feladata, és mindenképpen szembe­ötlő helyet kell kapnia a kongresszusi határozatokban. Milan Letk­a: — A rezolúcióban még több helyet kellene szentel­nünk a kommunistáknak az iskolareform végrehajtásá­val kapcsolatos feladatainak, valamint a jövedelem-el­osztási szabályzatok módosításaira és arra, hogy gátat vessünk a pénznek és a szakembereknek a termelésből való elszivárgás® elé. Hasonlóképpen helyet kell­ett kap­niuk azoknak a konkrét feladatoknak is, amelyek végre­hajtása serkenteni fogja az alkotói munkát. Zvonimir Sabljak, a rijekai építészeti tervezőintézet mérnöke: — A rezolúcióban — a vil­ágban elfoglalt helyzetünk és közös érdekünk végett — elsősorban helyet kellene kapnia a termelőmunka ösztönző javadalmazásának, s ez kellene hogy legyen a mozgatóereje mindannak, ami a társadalomban történik. Milorad Bablé, a nikšići Boris Klárié Vasművek dol­gozója: Jó lesz, ha megvalósul mindaz, amit a határozatter­vezetben lefektettünk: több munka, nagyobb munkafe­gyelem. Véleményem szerint gazdasági problémáink leg­főbb oka az, hogy nem értékeljük megfelelő módon a ter­melőmunkát, hogy elég sok az eltérés azoknak a szavai és tettei között, akik a munkásosztály nevében beszél­nek. Elég sok nyílt kérdésünk és problémánk van. Egyik például az, hogy miként költjük a társadalmi eszközöket. A társadalmi tulajdon privatizációjának és kisajátításá­nak számos példája megtöri a dolgozók arra irányuló lendületét, hogy többet és jobbat teremtsenek. A XII. kongresszuson is és a kongresszusi dokumen­tumokban is konkrétan kell szólnunk mindezekről a hát­rányos jelenségekről, nevükön kell neveznünk a problé­mákat. Csakis így juthatunk tovább. EGY „ESET” KAPCSÁN Van erő akcióra Az eset, hogy dr. Stipe Suvart nem választották meg a Zágrábi Bölcsészettudományi Kar Társadalomtudo­mányi Trnsz­a Szociológiai Tanszékének rendes taná­rává, még egyszer bebizonyította, hogy a szervezetit szubjektív erők, elsősorban a Kommunista Szövetség, csak esetről esetire foglalkozik a főiskolai intézmények­ben folyó eszmei-politikai áramlatokkal. Mivel a zág­rábi egyetemen hiányát találjuk a polgári és anarcho­­liberalista áramlatok megtestesítőivel szembeni állan­dó eszmei konfrontációnak, valamint az oktatási és művelődési reform vívmányai sokrétű elemzésének, a pártfórumok leggyakrabban indulatosan reagálnak, így gyakran megtörténik, hogy akarva akaratlanul, az „eset” főszereplője kerül előtérbe. Ezután, természete­sen, az illető attraktivitása, funkciója stb. — ezúttal a Horvát SZK oktatási, művelődési, testnevelési és mű­szaki nevelési köztársasági bizottságának elnökéről van szó — határozza meg az „eset” méreteit és a szenzáció­­éhes kispolgári érdeklődést. A KSZ Zágrábi Városi Választmányának elnöksége a napokban egy lépést tett előre, mert a dr. Suvar megválasztása körüli eseményeket egy ugyan gyorsa­n elkészített, de a Bölcsészettudományi Kar társadalmi­­gazdasági és eszmei-politikai­­jelenéről szóló bővebb elemzésébe helyezte. Érthető a városi pártvezetőségnek a főiskolai intézmény iránti érdeklődése, amely Hor­vátországban az értelmiségiek legnagyobb „termelője”, főleg ha tudjuk, hogy a Bölcsészettudományi Kar — állapította meg a vita — a diákok és a tanárok esz­mei-politikai hangulatának legérzékenyebb barométere. A vitában felülkerekedő hangok szerint megállapíthat­juk, hogy a Suvar-eset nagyszerű alkalomnak bizo­nyult, ha kieszközöltnek tekinthető is, a Zágrábi Egye­tem, elsősorban a Bölcsészettudományi Kar problémái széles skálájának megvitatására. Téves lenne mégis le­szögeznünk, hogy az állapot a vészharangok megkonga­­tását követeli, bizonyos azonban, hogy az intézmény kommunistái előtt a párt alapszervezetek és az ifjúsági szervezet munkája életre keltésének nehéz feladata áll. A Horvát Kommunista Szövetségnek és szerveinek a VIII. és IX. kongresszus közötti időszakban végzett munkájáról szóló jelentés többek között megállapítja, hogy a diák és főiskolás ifjúság többségének kedvező hangulata ellenére az iskolákban és az egyetemeken gyakoriak voltak az eszmei-politikai vonatkozásban nemkívánatos jelenségek és a kirívó magatartás. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a horvátországi egye­temeken és főiskolákon mintegy 13 500 tagot számláló 160 pártalapszervezet tevékenykedik, és a tagok között 11 500 az egyetemista. Számszerűit ezek a Horvát KSZ legnagyobb alapszervezetei, ami ezekben a környezetek­ben a kommunisták kifejezett passzivitásának a peri­férikus kérdésekkel való foglalkozásnak az egyik oka, hogy a lényegbevágó eszmei-politikai kérdések taglalása kerülne előtérbe. Ezeket a megállapítá­sokat, azzal együtt, hogy a Horvát SZDSZ az egyete­meken és főiskolákon csak formálisan létezik, és nem foglalkozik jelentős kérdésekkel, a Zágrábi Bölcsészet­tudományi Karra is vonatkoztathatjuk, a jelek szerint élesebb hangon is. Említsük meg, hogy a bölcsészeti karon 4600 fiatal végzi tanulmányait, a pártéletbe pe­dig öt alapszervezetben 455 egyetemista kapcsolódott be. Számbelileg itt is erős szervezetekről beszélhetünk, de nem eléggé fel­készültekről, illetve felkészítettekről, hogy felvegyék a harcot a felgyülemlett problémákkal, a Bölcsészettudományi Kar fejlődésének irányvonalá­val, és a szellemi színvonallal, az egyetemen uralkodó eszmei-politikai tudattal és eligazodással. Nem hang­zott el tehát ok nélkül a figyelmeztetés a városi bizott­ság említett értekezletén, hogy a bölcsészettudományi kar kommunistái, úgy látszik, beletörődtek a két szél­sőséges csoport (nacionalista elemeket tartalmazó pol­gári konzervatív és ul­trabaloldali) l,élezésébe, annak ellenére, ahogyan említettük, a Bölcsészettudományi Karon az eszmei irányvétel a tanárok és a diákok kö­zött is legnagyobbrészt a marxista eszméken és gya­korlaton alapul. Világos, hogy a KSZ-alapszervezetek és a SZISZ-szervezetek állandó tevékenységének hiányában az egye­temisták egy része hajlandóságot mutat arra, hogy alá­vesse magát a különféle manipulációknak. Nincs okunk eltitkolni, hogy a diákok szűk csoportjai azért igye­keznek szélsőséges politikai állás­pontokat kia­la­kítani, mert tanáraik egy része is ezekre helyezkedett, illetve ilyen álláspontokat képvisel. Téves lenne, állapította meg a KSZ Zágrábi Városi Választmányának Elnöksége, ebben a pillanatban át­fogó értékelést adni a Bölcsészettudományi Karon ural­kodó helyzetről, és megállapítani, hogy ot­t nincs meg a kellő erő az akció megindítására. Annál i­s inkább, mert a napokban néhány alapszervezeti­­u­tat tartot­­­tak, amelyeken — az önkritika magaslakó jellem­zétével — az elkövetkező időszak irányát és a kulcs­fontosságú témákat állapították meg. V. STRKALJ 1982. május 7., péntek

Next