Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 119-131. szám)
1982-05-07 / 123. szám
4/14 KOMMUNISTA KÖRKÉRDÉSÜNK: A JKSZ XII. KONGRESSZUSÁNAK DOKUMENTUMTERVEZETEIRŐL Az élet és az önigazgatás követelményei szerint A JKSZ ХП. kongresszusának dokumentumtervezeteit (a jelentést, a határozattervezetet, a JKSZ Statútumának kiegészítési és módosítási javaslatait) több mint egy hónappal ezelőtt nyilvános vitára bocsátották. A hónap végén összeülnek a dokumentumokat előkészítő bizottságok, hogy összegezzék a nyilvános vita eredményeit, ezt követően pedig a JKSZ Központi Bizottsága megerősíti javaslataikat. Gyakran eltérőek az értékelések arról, hogy kellő időben bocsátották-e nyilvános vitára minden dokumentum tervezetét, akárcsak az okmányoknak a minőségéről és magáról a nyilvános vitáról is. A kommunista újságírói körkérdést végeztek minden köztársaságban és tartományban arról, hogy miként folyik a nyilvános vita. Mai számunkban részleteket közlünk az elhangzott véleményekről. KÉRDÉS: Mi az, ami a JKSZ XII. kongresszusának dokumentumtervezeteiben (a jelentés, a határozattervezet és a statútummódosítási javaslatokban) legjobban megragadta a figyelmét? Dr. Radojka KocijanHé, a belgrádi Orvostudományi Kar docence: — A dokumentumtervezetek számomra a JKSZ két kongresszusa közötti tevékenységének alkotó részét, valamint a további munkához való hozzáállást képviselik. Különösen érdekes a dokumentumoknak az a része, amely a szocialista önigazgatás, a társadalmi-gazdasági viszonyok és a küldöttrendszer működése további fejlesztésének problémáit világítja meg. A jövőben nagyobb figyelmet kellene fordítanunk a kommunistáknak a küldöttségekben és a képviseleti testületekben kifejtett tevékenységére, s ezáltal az időszerű, létfontosságú kérdésekből eredő közvetlen eszmei-politikai feladatok megállapítására is. Hasonlóképpen igen érdekes a rezolúció tervezetének az a része, amely az oktatás, a tudomány és a kultúra átlényegítésére vonatkozik. A jövőben kifejezettebben serkenteni kellene a tudományos kutatómunkát, jobban ki kellene használnunk tudományos potenciálunkat és a kutatások vívmányait. Ami a statútumból alternatívákra vonatkozik, számomra elfogadhatatlan az a változat, amely jóváhagyja a véleménynyilvánítástól való tartózkodást. A kommunistáknak kell, hogy saját álláspontjuk legyen, amely egyben személyes magatartásuk egészének kifejezője is. Bsak Shoma, a prištinai Bölcsészettudományi Kar Akcióválasztmánya Elnökségének elnöke: — A JKSZ ХП. kongresszusának dokumentumjavaslattól véleményem szerint a JKSZ arra irányuló határozott erőfeszítéseit tükrözik, hogy gazdagítsa a KSZ szervezetei és tagsága tevékenységének tartalmát és formáit. A KSZ tagjai között igen nagy érdeklődést keltett mindhárom dokumentumjavaslat. A rezolúcióban taglalt valamennyi kérdés igen fontos, az én figyelmemet pedig különösen a KSZ-nek az önigazgatási, szocialista társadalmi-gazdasági viszonyoknak az anyagi szférában és a társadalmi szektorban való fejlesztésével kapcsolatos feladatai, különösen pedig a nemzeti egyenjogúság további következetes megvalósítására vonatkozó feladatai ragadták meg. Takács Bundzsák Rózsa, a moravicai Sila munkaszervezet galvanizáló részlegének előadója: — A határozattervezet legérdekesebb része számomra az, amely a jövedelmi egybekapcsolódásra vonatkozik. A fokozottabb jövedelmi egybekapcsolódás sokat segítene a jugoszláv gazdaságnak, jelenleg pedig igen zavaró körülményt képeznek a területi, részleges érdekek. Ha több gondot fordítanánk a közös érdekekre és kevesebbet a helyi, szűk körű érdekekre, több anyagi és erkölcsi feltétele lenne a jövedelmi kapcsolatok megteremtésének, könnyebben gazdálkodnánk és jelenlegi problémáink egy része nem is jelentkezne. Milan Letka, a karlovaci Autotransport munkaszervezet gépkocsi-villanyszerelője: — Talán többet kellene szólnunk ebben a rezolúcióban arról, miként lehetne a fiatalokat bevonni a termelőmunkába. Igaz, hogy a gyakorlatban eddig is sokat tettünk annak érdekében, hogy jobban serkentsük a termelőmunkát, az is igaz azonban, hogy egyre kevesebb fiatal „szagol bele” a termelőmunkába. Egyszerűen érezhetően csökken a fiatalok száma a termelésben, a termelői foglalkozásokban. DuSan Semplic, a Szlovén KSZ ljubljanai községi bizottságának titkára: — A kongresszusi dokumentumtervezeteket áthatja annak tudata, hogy határozottan kitartunk alapvető társadalmi fejlődési irányvételünk mellett, az Alkotmány és a társult munka törvényének rendelkezései alapján. Mindez helyes, mert társadalmi problémáinkat éppen azáltal fogjuk eredményesen és tartósan megoldani, hogy erősítjük társadalmunkban a dolgozók szerepét. Nyilvánvaló, hogy ezeket a feladatokat pontosabban meghatározzuk a kongresszus előtti megbeszélések során és a kongresszuson. Erna Ritlop, a Szlovén KSZ maribori községi bizottságának titkára: — Az én figyelmemet elsősorban a gazdálkodás, valamint az e téren ránk nehezedő problémák ragadták meg. Hasonlóképpen felkeltette érdeklődésemet az önigazgatás fejlesztésének kérdése, ami az egyetlen helyes út nehézségeink megoldására. A kongresszusi dokumentumokban leginkább a kivitellel kapcsolatos kérdésekre keresek választ. Községi választmányunk területének két munkaszervezete — az Elektrokovina és a Spedtrans — az ország tíz legnagyobb kivitelre dolgozó munkaszervezete közé tartozik. E két munkaszervezet, és természetesen a többi munkaszervezet szempontjából is igen fontos, hogy miként tárgyalja meg a kongresszus a kivitel problematikáját, s a továbbiakban már nem bizonyos, papírra vetett megfogalmazásokról van szó, hanem a kivitellel kapcsolatos tudat kifejlesztéséről, amelynek minden téren éreztetnie kell hatását. Támogatni a pozitív folyamatokat, leküzdeni a gyengeségeket KÉRDÉS: Milyen mértékben elégítik ki ezek a dokumentumok az Ön elvárásait, s véleménye szerint miként kellene még javítani rajtuk? Takács Bundzsák Rózsa: — Véleményem szerint a XII. kongresszuson, valamint a kongresszusi határozattervezetben többet és pontosabban kell szólnunk és írnunk a jövedelmi egybekapcsoltságról, főleg a tudománynak és az oktatásnak a társult munkával való kapcsolatairól. Véleményem szerint a kommunistáknak a munkaszervezetekben a kongresszus előtt és a kongresszus után is arra kell törekedniük, hogy kitartsanak ebben a kérdésben, mert szerintem gazdaságunk és társadalmunk döntő kérdéséről van szó. Bojana Bandelja, a Skofja Loka-i Zelezniki munkaszervezet gépészmérnöke: — Helyes, hogy nagy figyelmet szentelünk a termelőmunkának és az alkotásnak, mert kizárólag saját újításaink és alkotómunkánk által fejleszthetjük és önállósíthatjuk iparunkat, és növelhetjük a lehető legnagyobb mértékben versenyképességét — mondja Bojana Bandella. A kongresszuson, valamint a kongresszusi határozatokban meg kell neveznünk a problémáikat, és fel kell sorolnunk azokat a feladatokat, amelyek megoldása és végrehajtása serkenti azokat a pozitív folyamatokat, amelyek fejlesztik és fellendítik társadalmunkat. E feladatok egyike mindenképpen a közös tevékenységi területen dolgozó szakkádereink fokozottabb és sokoldalúbb egybekapcsoltsága és együttműködése gyáriparunk fejlesztésében, termelékenységének és a világpiacon való versenyképességének növelése. Véleményem szerint ez a kommunisták hatalmas feladata, és mindenképpen szembeötlő helyet kell kapnia a kongresszusi határozatokban. Milan Letka: — A rezolúcióban még több helyet kellene szentelnünk a kommunistáknak az iskolareform végrehajtásával kapcsolatos feladatainak, valamint a jövedelem-elosztási szabályzatok módosításaira és arra, hogy gátat vessünk a pénznek és a szakembereknek a termelésből való elszivárgás® elé. Hasonlóképpen helyet kellett kapniuk azoknak a konkrét feladatoknak is, amelyek végrehajtása serkenteni fogja az alkotói munkát. Zvonimir Sabljak, a rijekai építészeti tervezőintézet mérnöke: — A rezolúcióban — a világban elfoglalt helyzetünk és közös érdekünk végett — elsősorban helyet kellene kapnia a termelőmunka ösztönző javadalmazásának, s ez kellene hogy legyen a mozgatóereje mindannak, ami a társadalomban történik. Milorad Bablé, a nikšići Boris Klárié Vasművek dolgozója: Jó lesz, ha megvalósul mindaz, amit a határozattervezetben lefektettünk: több munka, nagyobb munkafegyelem. Véleményem szerint gazdasági problémáink legfőbb oka az, hogy nem értékeljük megfelelő módon a termelőmunkát, hogy elég sok az eltérés azoknak a szavai és tettei között, akik a munkásosztály nevében beszélnek. Elég sok nyílt kérdésünk és problémánk van. Egyik például az, hogy miként költjük a társadalmi eszközöket. A társadalmi tulajdon privatizációjának és kisajátításának számos példája megtöri a dolgozók arra irányuló lendületét, hogy többet és jobbat teremtsenek. A XII. kongresszuson is és a kongresszusi dokumentumokban is konkrétan kell szólnunk mindezekről a hátrányos jelenségekről, nevükön kell neveznünk a problémákat. Csakis így juthatunk tovább. EGY „ESET” KAPCSÁN Van erő akcióra Az eset, hogy dr. Stipe Suvart nem választották meg a Zágrábi Bölcsészettudományi Kar Társadalomtudományi Trnsza Szociológiai Tanszékének rendes tanárává, még egyszer bebizonyította, hogy a szervezetit szubjektív erők, elsősorban a Kommunista Szövetség, csak esetről esetire foglalkozik a főiskolai intézményekben folyó eszmei-politikai áramlatokkal. Mivel a zágrábi egyetemen hiányát találjuk a polgári és anarcholiberalista áramlatok megtestesítőivel szembeni állandó eszmei konfrontációnak, valamint az oktatási és művelődési reform vívmányai sokrétű elemzésének, a pártfórumok leggyakrabban indulatosan reagálnak, így gyakran megtörténik, hogy akarva akaratlanul, az „eset” főszereplője kerül előtérbe. Ezután, természetesen, az illető attraktivitása, funkciója stb. — ezúttal a Horvát SZK oktatási, művelődési, testnevelési és műszaki nevelési köztársasági bizottságának elnökéről van szó — határozza meg az „eset” méreteit és a szenzációéhes kispolgári érdeklődést. A KSZ Zágrábi Városi Választmányának elnöksége a napokban egy lépést tett előre, mert a dr. Suvar megválasztása körüli eseményeket egy ugyan gyorsan elkészített, de a Bölcsészettudományi Kar társadalmigazdasági és eszmei-politikaijelenéről szóló bővebb elemzésébe helyezte. Érthető a városi pártvezetőségnek a főiskolai intézmény iránti érdeklődése, amely Horvátországban az értelmiségiek legnagyobb „termelője”, főleg ha tudjuk, hogy a Bölcsészettudományi Kar — állapította meg a vita — a diákok és a tanárok eszmei-politikai hangulatának legérzékenyebb barométere. A vitában felülkerekedő hangok szerint megállapíthatjuk, hogy a Suvar-eset nagyszerű alkalomnak bizonyult, ha kieszközöltnek tekinthető is, a Zágrábi Egyetem, elsősorban a Bölcsészettudományi Kar problémái széles skálájának megvitatására. Téves lenne mégis leszögeznünk, hogy az állapot a vészharangok megkongatását követeli, bizonyos azonban, hogy az intézmény kommunistái előtt a párt alapszervezetek és az ifjúsági szervezet munkája életre keltésének nehéz feladata áll. A Horvát Kommunista Szövetségnek és szerveinek a VIII. és IX. kongresszus közötti időszakban végzett munkájáról szóló jelentés többek között megállapítja, hogy a diák és főiskolás ifjúság többségének kedvező hangulata ellenére az iskolákban és az egyetemeken gyakoriak voltak az eszmei-politikai vonatkozásban nemkívánatos jelenségek és a kirívó magatartás. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a horvátországi egyetemeken és főiskolákon mintegy 13 500 tagot számláló 160 pártalapszervezet tevékenykedik, és a tagok között 11 500 az egyetemista. Számszerűit ezek a Horvát KSZ legnagyobb alapszervezetei, ami ezekben a környezetekben a kommunisták kifejezett passzivitásának a periférikus kérdésekkel való foglalkozásnak az egyik oka, hogy a lényegbevágó eszmei-politikai kérdések taglalása kerülne előtérbe. Ezeket a megállapításokat, azzal együtt, hogy a Horvát SZDSZ az egyetemeken és főiskolákon csak formálisan létezik, és nem foglalkozik jelentős kérdésekkel, a Zágrábi Bölcsészettudományi Karra is vonatkoztathatjuk, a jelek szerint élesebb hangon is. Említsük meg, hogy a bölcsészeti karon 4600 fiatal végzi tanulmányait, a pártéletbe pedig öt alapszervezetben 455 egyetemista kapcsolódott be. Számbelileg itt is erős szervezetekről beszélhetünk, de nem eléggé felkészültekről, illetve felkészítettekről, hogy felvegyék a harcot a felgyülemlett problémákkal, a Bölcsészettudományi Kar fejlődésének irányvonalával, és a szellemi színvonallal, az egyetemen uralkodó eszmei-politikai tudattal és eligazodással. Nem hangzott el tehát ok nélkül a figyelmeztetés a városi bizottság említett értekezletén, hogy a bölcsészettudományi kar kommunistái, úgy látszik, beletörődtek a két szélsőséges csoport (nacionalista elemeket tartalmazó polgári konzervatív és ultrabaloldali) l,élezésébe, annak ellenére, ahogyan említettük, a Bölcsészettudományi Karon az eszmei irányvétel a tanárok és a diákok között is legnagyobbrészt a marxista eszméken és gyakorlaton alapul. Világos, hogy a KSZ-alapszervezetek és a SZISZ-szervezetek állandó tevékenységének hiányában az egyetemisták egy része hajlandóságot mutat arra, hogy alávesse magát a különféle manipulációknak. Nincs okunk eltitkolni, hogy a diákok szűk csoportjai azért igyekeznek szélsőséges politikai álláspontokat kialakítani, mert tanáraik egy része is ezekre helyezkedett, illetve ilyen álláspontokat képvisel. Téves lenne, állapította meg a KSZ Zágrábi Városi Választmányának Elnöksége, ebben a pillanatban átfogó értékelést adni a Bölcsészettudományi Karon uralkodó helyzetről, és megállapítani, hogy ott nincs meg a kellő erő az akció megindítására. Annál is inkább, mert a napokban néhány alapszervezetiutat tartottak, amelyeken — az önkritika magaslakó jellemzétével — az elkövetkező időszak irányát és a kulcsfontosságú témákat állapították meg. V. STRKALJ 1982. május 7., péntek