Magyar Szó, 1982. július (39. évfolyam, 178-192. szám)

1982-07-03 / 180. szám

1982. július 3., számba! 1ВФ Шј>) Ш.?} ESPA­NiA '82 »УД »УВВ** ESPAtOA '82 %УД1ДГ»% ESPANA '82­­»jj| A brazil zsonglőrök előtt fejet hajtott a világbajnok BARCELONA: Brazília-Argentína 3:1 (1:0) Saria stadion, 45 0OO néző, ve­­zet­te Rubio (Mexikó). Góllövők: Zico a 12., Serginho a 66., Junior a 74., illetve Diaz a 89. percben. BRAZÍLIA: Peres, Leandro (Ede­­valdo), Oscar, Luisinho, Junior, Cerezo, Falcao, Socrates, Zico (Ba­tista), Serginho, Eder. ARGENTINA: Fillol, Olgnin, Galvan, Passarella, Tarantini, Ar­­diles, Maradona, Barbae, Bentoni (Santamaria), Calderon, Kempes (Diaz). Az olaszok elleni mérkőzés után m­ég panaszkodhatott a világbaj­nok a durvaságokra, ezúttal ilyen kibúvó sem maradt a számára. A brazil zsonglőrök előtt fejet kellett hajtani, mert soraiban csak egy valódi csillag volt, Maradona (s a második félidőben beállt Diaz), a braziloknál viszont tizenegy. Még Peres kapus is, akit korábban a szovjetek ellen kapott gólt követő­en gyengének ítélt meg a sport­közvélemény. Nem egyszer bizo­nyította be a 90 perc folyamán, hogy igenis tud védeni, mert volt rá neki is alkalma. S épp ez je­lentette a mérkőzés varázsát. Két tényleg nagy csapat csapott össze, az eddig látottak alapján valóban a VB két legjobbja. Talán akad olyan is, ahjol szá­mára a mérkőzés, főleg első 45 perce hagyott maga után kívánni valót. Tény azonban az, hogy né­hány olyan egyéni megoldást, hú­zást láttunk akkor is, amire csak a legnagyobbak képesek, azok, akiknek kisujjukban van a játék minden fortélya. Nem az ember­fogás, nem a taktika, nem a ke­ménység volt itt a fontos, hanem egyszerűen a tudás, a csodálatos sarkalatok, cselek, egész pályát átölelő átadások. És a lövések, a gólok. Egyik szebb a másiknál. Kezdeti argentin fölény után a 12. percben érkezett az első ve­szélyes brazil támadás. Serginhót 30 méterre a kaputól Passarella vágta fel, s Eder, akinek szabad­rúgásairól regéket mesélnek, óriá­si erővel lőtt a felső lécnek. Az argentinok erre nem számítottak, s Zaco termett ott, hogy könnyen begurítsa a labdát a hálóba. A második félidő elején ismét az argentin csapat támadott, érzé­sünk szerint az 53. percben 11-est érdemelt, hiszen Maradonát tény­leg szabálytalanul vágta Oscar a 16-osban. A bíró azonban csak szögletet ítélt, s ezt követően is­mét brazil tánc következett. A gólra a 66. percig kellett várni. Eder—Zico—Falcao volt a labda útja, az argentinok­­lest próbáltak beállítani, de sikertelenül, az utóbbi brazil egyszerűen beemelt Serginhónak, aki csukafejessel lőtt a jobb alsó sarokba. Nyolc perccel később a kitűnő Zico nem kevesebb mint öt argentin védő között találta meg a bal oldalon Juniort (ismét lesre akarták fut­tatni az argentin védők a brazilo­kat), s ő nagy lelki nyugalommal gurított a bal alsó sarokba. A mérkőzés vége előtt talán elő­ször tévedett lényegesen a brazil védelem. Oscar eladta a labdát, Diaz pedig nem volt finnyás. Az ajándékot 20 méterről óriási erő­vel vágta a jobb felső sarokba. Ezt megelőzően a játékvezető kímélet­len durvaságért megérdemelten pi­ros lapot mutatott fel Maradoná­­nak. Hátravan még a Brazilia— Olaszország mérkőzés július 5-én. A C csoport táblázata: 1. Brazília 1 1 0 0 1:1 2 2. Olaszország 1 1 0 0 2:1 2 3. Argentína 2 0 0 2 2Л 0 ' Az első brazil gól, Zicónak nem volt nehéz közelről a már vert Fillol mellett hálóba sodorni a felső lécről lepattant labdát. Mögötte minden eshetőségre készen Serginho várakozott. A válogatottunkban uralkodó légkör is hatással volt a spanyolországi ese­­­ményekre. A szövetségi kapitány ál­landóan — váljon dicséretére — arról be­szélt, milyen kellemes a játékosok közötti viszony, mennyire felhangoltak labdarú­góink a nagy eseményre, s különösen hang­súlyozta ezt a zaragozai tartózkodás idején. Ekkor még csak a beavatottak tudták, a nyilván­osságig nem jutott el, hogy a já­tékosok és a vezetőség közti kapcsolatok egészen elhidegültek. Egyes futballistáink például nem voltak hajlandók beszélget­ni Tomnaš Tomasevictyel, a JLSZ elnöké­vel, sőt, még csak köszönni sem neki,­­ ha netán találkoztak vele, elfordították a fejüket. Nem bíztak már a szövetségi kapitányban, s mindezt a jól ismert vi­szály következtében, a cipők miatt. A Jugoszláv Labdarúgó Szövetség tag­jai és a szövetségi kapitány tudatában voltak ennek a veszélynek, de nem sike­rült megfékezni terjedését. Vagy nem volt hozzá erejük, vagy pedig egyszerűen nem tudták, hogy is kell ilyenkor viselkedni. Mindennemű pedagógiai érzék hiányzott belőlük. A futball nem csupán sport A megnyitó tévéközvetítése idején Mi­­ljanić a rendezvény látványosságá­tól elragadtatva nem vesztette el a valóságérzetét. Tanúskodik erről egyik megjegyzése, amelyben Santiago Berna­­beut, a Real Madrid korábbi világhírű el­nökét és tulajdonosát idézte. — A labdarúgás legnagyobb problémája a jövőben az iparosodás lesz — mondta a világhírű szakember. S Miljanic tisztában volt ezzel, váloga­tottunkat mégis rész­ben az üzlet tette tönkre. A cipők körüli bonyodalmak Újvidéken kezdődtek és jelentősen kihatottak a zara­gozai táborozás légkörére. Azt már min­denki jól tudja, hogy 17 labdarúgó szerződést írt alá a Pumával, amelyben kötelezte ma­gát, hogy Puma-cipőben játszik, s azt is tud­juk, hogy korábban Miljann­é világosan a já­tékosok tudomására adta, nem lesz prob­léma a cipők körül, mindegyikük legké­sőbb május 1-éig tisztázza, milyenben játs­szá­k. A játékosok hallgattak a szövetségi ka­pitányra, de nem vették figyelembe a JLSZ szerződését. A szövetség hasonló kö­telezettséget vállalt az Adidasszal szemben. Nyomására tehát a játékosok is megvál­toztatták véleményüket, Adidas-felszerelést öltöttek magukra, de amikor kijelentették, hogy emiatt lemondanak a prémiumokról is, humánus célokra engedik át az össze­get, mindenki előtt nyilvános volt, hogy nem csupán az emberbaráti érzés, hanem a felháborodás is szólt belőlük. Tény azonban az is, hogy a Pumától kapott pénzt (márkában) egyetlen játéko­sunk sem adta vissza a cég képviselőjé­nek. Ezek után talán mindenki előtt világos kell hogy legyen, hogy a labdarúgás nem­csak az a 90 perc a zöld gyepen, hanem több a sportnál, egy olyan valami, ahol az üzletemberek is megtalálták számítá­saikat. A jelek szerint a mi labdarúgóink vagy nincsenek ezzel tisztában, vagy pe­dig még járatlanok az ilyen ügyködések­ben. Mindenesetre sokba került ez nekünk. Lehet, hogy valaki mindezt külső té­nyezőnek veszi, de biztonsággal állíthat­juk, hogy ez egy olyan tényezőnek bizo­nyult, amely közvetlenül kihatott a válo­gatott légkörére, a játékosok hangulatára és teljesítményére. Hamarabb is meg lehe­tett volna oldani a nehézségeket, nem pe­dig Spanyolországban, ahol éppen bennün­ket ért elsőnek és leginkább a két kon­­kurrens sportszergyártó cég, a Puma és az Adidas nagy harca. A labdarúgóvilág pedig nevetett rajtunk. A Puma fáradhatatlanul zavarta áldo­zatait, és ha mást nem, sikerült meg­félemlítenie őket. Nem válogatott az esz­közökben, sőt azzal fenyegetett, hogy bí­rósági határozattal tiltja m­eg a labdarú­góknak, hogy Spanyolországban pályára lépjenek. Ilyen értelemben még sajtóérte­kezletet is tartott Zaragozában a Puma képviselője, éppen a harmadik, számunk­ra döntő Honduras elleni mérkőzés előtt. Végül természetesen a Puma is elállt a pereskedéstől, azzal a megindoklással, hogy „a mi érdekünk is, hogy Jugoszlávia to­vábbjusson és addig senkit sem állítunk bíróság elé, amíg nem jutunk Madridba”. A jugoszlávok azonban így sem jutottak el Madridiba, s így a Puma most várhat az újabb alkalomra, hogy valóra váltsa fenyegetéseit. (Folytatása holnapi számunkban) A SPANYOLORSZÁGI KUDARC OKAI A Puma és áldozatai PELÉ: — Nem lehet kétséges, hogy Bra­zília lesz immár negyedszer a vi­lágbajnok. Szerintem minden idők egyik legjobb brazil válogatottja játszik Spanyolországban, amely­nek középpályás sora egyenesen extra klasszisokból áll. Pelé nagyon örül, hogy július 6-án játszik azon a jótékony célú mérkőzésen, amelyen a volt vi­lágsztárok lépnek fel, s a bevételt az UNESCO javára ajánlják fel. -O-TIGANA, A FRANCIA VÁLO­GATOTTBAN LEGUTÓBB KITŰ­NŐEN SZEREPELT, KÖZÉP­PÁLYÁS Zico tízes számú trikó­jában látja jó játéka titkát. Még korábban, egy párizsi francia—bra­zil mérkőzés után kapta a mezt Zicótól, nem is látni másban, csak ebben a trikóban. Tigana az élő Zico-reklám — mondogatják. -D­ MAGYAR SZÓ OGANESZJAN: — Amikor Gavrilov beadásra készült, már láttam, hogy a labda csak felém jöhet. Megcéloztam az üres jobb sarkot kapásból, sike­rült. Az az igazság, hogy még több gólt is lőhettünk volna a belgák­nak. Mindegy, a lengyelek ellen így is, úgy is nyerni kell a to­vábbjutáshoz. -o- HAMILTON AZ OSZTRÁKOK­NAK FEJELT KÉT GÓL UTÁN: — Sajnos, nem vagyok vérbeli gólgyáros. Eddigi tizennyolc válo­gatottságom alatt csak négyszer vettem be az ellenfél kapuját. Kü­lönben az angol Burnleyben ját­szom, most kerültünk fel a má­sodik ligába... Arra a kérdésre, miként ünne­pelték az osztrákok feletti 2:2-t, Hamilton így felelt: — A szokott módon. Ittunk pár A belgák már nem tudtak lelépni BARCELONA: Szovjetunió—Belgium 1:0 (0:0) Nou Camp stadion, 60 000 néző, ve­zette Vautrot (Franciaország), góllövő: Oganeszjan аз 56. percben. Szovjetunió: Dasszajev, Borovszki, Csivadze, Baltacsa, Demjanenko, Sen­­gelija (Rigyionov). Beszonov, Bal (Da­­raszelija), Oganeszjan, Gavrilov. Blo­­hin. Belgium: Munaron, Renquin, Mille­­camps, Meeuws, De Schriver (M. Mil­­lecamps), Coeck, Vercauteren, Ceule­­mans, Vanderbergh, Verhagen, Van­­dermissen (Czemiatinsky). A szovjet válogatott 1:0 arányban nyert Belgium ellen, így a világbaj­nokság 2. körének A csoportjában a vasárnapi Lengyelország—Szovjetunió találkozó dönti el, hogy kettőjük közül ki jut az elődöntőbe, ahol valószínű­leg a brazil válogatott lesz az ellen­fél. A lengyeleknek a szovjetek ellen a döntetlen is megfelel. A belgák becsületesen küzdöttek, nyílt sisakkal léptek pályára, de ott mégis meglátszott, hogy tulajdonkép­pen unják már az egészet. Futnak, hajtanak, mert ez a s­unkájuk, de a lelkesedést már nem lehetet kicsi­karni. A szovjetek jóval halványabbak vol­tak, mint az előző mérkőzéseken, még­is sikerült kiharcolniuk a kedvező eredményt. Ki tudja, hányadik mér­kőzése volt ez a VB-nek, melyet a szurkolók füttykoncertje közepette ját­szottak le. A taktika túl nagy úr a mai labdarúgásban és a mérkőzések főszereplőinek esze ágában sincs, hogy a nézőkre is gondoljanak. A belgák ugyan az első 45 percben lö­vőparádét rendeztek, de pontosságuk kétségbeejtően rossz volt. A második félidő elején született meg a­ döntés. Blohin futott el a bal oldalon, beadását Oganeszjan kapásból rászúrta, de Munaron, a belgák má­sodik tartalék kapusa lépésben volt, és már nem reagálhatott idejében, így a nem is túlságosan erős és pontos lö­vés után, a labda a hálóban kötött ki. Cs. A. Az A csoport táblázata: 1. Lengyelország 1 1 0 0 3:6 2 2. Szovjetunió 1 1 0 0 1:0 2 3. Belgium­­ 0 0 2 0:4 0 MUNDIAL-HÍREK üveg sört és északír dalokat éne­keltünk. LAPVÉLEMÉNYEK AZ ÉSZAK­ÍREKRŐL: The Times (angol): Hamilton két góljával ír hős lett. Észak-Írország továbbra is a mesekönyv oldala­in. The Sun (angol): Az északírek a mérkőzés után álomvilágba ke­rültek, miként szurkolóik is Belfastban a Guiness sörtől. SOKAN TARTANAK A HÉTFŐI ANGOL—SPANYOL MÉRKŐZÉS­TŐL. Egyesek szerint a szurkolók háborúja lesz. Már eddig is több incidens történt az angol és a spa­nyol focibarátok között, így több híres verekedőt már kitoloncoltak Spanyolországból, s várhatóan má­sok is kénytelenek lesznek követ­ni az előzőeket. A mérkőzés napjára a rendőrség különleges erőkkel vonul fel A stadion körül nem engedélyezik a gyülekezést, s a környékbeli bá­rokban is különleges osztagok tel­jesítenek majd szolgálatot. SPORT Futballforradalom Ausztriában Kölcsönös vádaskodások • Lemondott a szövetségi kapitány Úgy tűnik, a mundiai a legnagyobb viharokat Ausztria körül váltotta ki. Azzal kezdődött, hogy botrány­meccset vívtak az NSZK-val, s ebből adódóan az egész világ a szó szoros értelmében pocskondiázta a „bűnös keringő" részt­vevőit. Bécsi vélemények szerint Ausztria ezzel a kilencven perccel le­rombolta az osztrák futball sok évti­zedes nemzetközi tekintélyét, s a haj­dani híres „Wunder­ Mannschaft” el­hunyt tagjai bizonyára forognak a sírjukban ilyen játék és ilyen „becsü­letből elégtelen” vizsga után. Még el sem csendesültek a viharok a gijoni sötét színjáték körül, jött a gyors kiesés a világbajnokság újabb szakaszából. Az a tény, hogy Georg Schmidt szövetségi kapitány a fran­ciák elleni vereséget követően sztárok nélküli gárdát küldött pályára az észak­ írek ellen, egyértelműen utalt arra, hogy a franciák elleni vereség után jelentős viharok játszódhattak le a kulisszák mögött. Most, hogy az északírekkel szemben sem tudtak győ­zelmet kicsikarni, elszabadultak az in­dulatok, Ausztriában valóságos futball­­forradalom tört ki. Felix Latze edző, aki Schmidt kapi­tány segítőtársa volt, a Kronenzei­­tungban nyilatkozott: — Nem értem. Krankl mit keresett a csapatunkban ... Nekem úgy tűnt, hogy válogatottunk a tizenkettő közé jutás után előkelően leállt, elégedett lett, a­ folytatás senkit sem érdekelt. Ugyanebben a lapban Pezzey írt kommentárt: — Nem készült fel a válogatott erre a világbajnokságra. Kevés volt az ed­zés, nem csoda, hogy a tizenkettő kö­­­zött összeomlottunk. Schmidt kapitány kifejtette: — Amikor átvettem a válogatottat, szívemet-lelkemet beleadtam a mun­kába. Hasonló lelkesedést, sajnos, nem, sok játékostól tapasztaltam. Csalódtam a játékosokban, azok nyújtottak a leg­kevesebbet, akiktől a legtöbbet vár­tam. Prohaska kontráz: — Ami megtörtént, nem a játékosok felelőssége, hanem az edzőké. És ez így megy körbe-körbe. Tény, amint azt a spanyol Ya című lap is írja: ,,Az osztrákok eltáncolták utolsó valcerüket a mundialon”. A Salzburgban megjelenő Nachrich­ten élesen fogalmazott: — A játékosok össze-vissza beszél­nek, a felelősöket kutatják, így pró­bálják tisztára mosni magukat. Inkább a pályán bizonyítottak volna. Egy biztos, a forrongás már elkez­dődött. Schmidt szövetségi kapitány és segítője, Latzke edző pénteken le­mondott tisztségéről, így nem lett hosszú életű a Stotz helyébe léptetett szakvezető tevékenysége. Bécsi érte­sülések szerint Hattenberger, Jara, Krankl és Koncilia aligha szerepel töb­bé az osztrák válogatottban. Krankl el­len különösen kikeltek a szurkolók. Az osztrák futball ,,elkényeztetett volt óriása” — mint a sajtóban is fellelhető — az utóbbi időben sok mindent rosz­­szul csinált, vezetői segédlettel. Most válaszúton lesz, lehet, hogy eltűnik a sztárok süllyesztőjében? 23

Next