Magyar Szó, 1982. szeptember (39. évfolyam, 240-254. szám)

1982-09-01 / 240. szám

­ KÜLPOLITIKA Az elnemkötelezettség napja A mozgalom szerepe mind jelentősebb A fejlett országok szerte a vi­lágon úgy emlékeznek meg szep­tember elsejéről, mint az elnem­­kötelezettség napjáról, emlékezetbe idézve azt a napot, amikor huszon­egy esztendővel ezelőtt B Belgrádban először gyűltek össze az el nem kötelezett országok állam- és kor­mányfői. Az el nem kötelezettségnek a nem­zetközi politikai színtéren való megjelenése sok tekintetben egy­fajta reakció volt arra a tényre, hogy közvetlenül a második világ­háború után két egymással szem­ben álló katonai politikai tömörülés jött létre. Napjainkban, amikor ennek az eszmének a gyökerei után kuta­tunk, emlékezetbe idézzük a moz­galom alapítóit, a második világ­háború utáni időszak nagy állam­­férfiait, Ti­tót, Nehrut és Nasszert. S noha az el nemkötelezettség lé­nyegénél fogva és természetszerű­leg az elkötelezettség politikájával szembeni irányvételű, a mozgalom­alapítók igyekeztek feltárni, miként lehetne az akkori megosztottságo­kat felszámolni, egyszersmind az aktív és bék­és koegzisztencia elvei alapján az együttműködést elő­mozdító tényezőként hatást gya­korolni. A mozgalom a hidegháború napjaiban született meg, s nagymé­retű szerepvállalásával számottevő­en hozzájárult a háborús veszély csillapításához. Napjainkban, amikor a világra újból háborús veszély leselkedik, amikor a nemzetközi politikai, sőt, a nemzetközi gazdasági viszonyok a háború utáni időszak egyik leg­súlyosabb válságába jutottak, az el nem kötelezettek szerepe a nem­zetközi politikai színtéren kétség­telenül mind jelentősebbé válik. A krízis immár nem pusztán a két egy­mással kibékíthetetle­nül szemben álló katonai politikai tömb viszo­nyát terheli, hanem a nemzetközi élet valamennyi relációjára egy­aránt súlyos teherként nehezedik. Valamennyi kontinenst súlyosan megrázkódtat, s a legviharosabban éppen a válsággócok és háborús tűzfészkek térségében tombol, ame­lyek mintha rendszerint egybeesné­nek a fejlődő országok által felölelt óriási térségekkel. Nem véletlen, hogy napjainkban tanúi lehetünk számos nemzetközi fórum és szervezet belső válságá­nak: azok a nehézségek, amelyek­kel az Arab Ligának, az Iszlám Értekezletnek, az Afrikai Egység­­szervezetnek, vagy éppenséggel a világszervezetnek kell szembenéz­nie, azt a súlyos helyzetet tükrözik, amelyet — a világbékéért a leg­nagyobb mértékben felelős — a nagyhatalmak közötti mélységes antagonizmus okozott. S amikor a nagyhatalmak egymás közti viszonya mélypontra süllyedt, súlyos megrázkódtatásokra került sor magában a világszervezetben is, a számbelileg túlsúlyban levő el nem kötelezettek nem juthattak ki­fejezésre, mert azok, akikre a vi­lág azt a feladatot bízta, hogy meg­óvják az emberiséget a háborús szörnyűségektől és egyéb veszélyek­től — oly gyakran éltek vissza vé­tójogukkal. Következésképpen parancsoló szük­ségként merül föl az el nem köte­lezett országok állam- és kormány­fői újabb csúcsértekezletének meg­szervezése. Valamennyi újabb ta­nácskozásuknak az lehet csak az eredménye, hogy a világszervezet legtöbb országa — az el nem köte­lezettek — újabb szerepet vállalnak a békéért és az enyhüléshez való visszatérésért vívott harcban. A mozgalom hetedik delhi csúcs­­értekezlete alkalmat nyújt majd arra, hogy az el nem kötelezettek ismét megfékezzék a nemzetközi politikai színtéren tapasztalható ve­szélyes irányzatokat. A feladat ko­rántsem egyszerű, kiváltképpen ak­kor, ha szem előtt tartjuk, hogy magában a mozgalomban is különb­ségek mutatkoznak, amelyek — fűz­zük hozzá — logikus következmé­nyei a jelenlegi nemzetközi hely­zetnek, s a világban uralkodó mos­tani általános körülményeknek. A delhi összejövetel azonban meg­könnyíti majd az Arab Liga, az Iszlám Értekezlet és az Afrikai Egységszervezet dolgát is, s kétség­telenül jelentős hozzájárulást ad a világszervezet jövőbeni munkájá­hoz. Ebben a viszonylatban az el nem kötelezetteknek azonosak az eszméi és törekvései: megerősíteni a bé­két, elhárítani a háborús veszélyt, felszámolni a nyomásgyakorlás és az erő politikáját és az, hogy a vi­lág visszakanyarodjon az egyedül lehetséges és járható úthoz, tudni­illik, hogy korunk kulcsproblém­ái tárgyalások útján, a teljes és köl­csönös bizalom alapján rendeződje­nek, tiszteletben tartva a világ né­pei nagy családja minden tagjának a szuverenitásra, a függetlenségre és az önálló fejlődésre való jogát. (Tanjuig) MAGYAR SZÓ ____________________1982. szeptember 1., szerda Az emberiség jövője Könyv az elnemkötelezettségról „Sokszor mondták, hogy az el­nemkötelezettség az emberiség lelkiismerete, ma azonban mond­hatjuk, hogy nemcsak a lelkiis­merete, hanem a jövője is” — mondta Tito elnök a Kadinjaván 1579. szeptember 23-án, közvet­lenül az el nem kötelezettek ha­todik csúcsértekezlete után. Kije­lentését a szarajevói Oslobodjenje című lap- és könyvkiadó Az el­nem kötelezettség — az emberiség jövője című könyvének mottójá­ul választotta. A belgrádi nemzet­közi sajtóközpontban tegnap Mir­­ko Csalovszki, az SZVT tagja, szövetségi tájékoztatásügyi titkár mutatta be a könyvet. Az ünnep­ségen megjelentek többek között a Szövetségi Külügyi Titkárság, a Szövetségi Tájékoztatásügyi Tit­kárság képviselői, az el nem kö­telezett országok nagykövetei, a főváros művelődési, politikai és közéletének képviselői és számos külföldi újságíró is. Az Oslobodjenje vállalkozásá­nak jelentőségét az el nem kötele­­zettség politikája megértésének tükrében dr. Becir Meholjic, a könyv recenzense ismertette. Dr. Meholjic a Szocialista Szövetség Bosznia-Hercegovinai Köztársasá­gi Választmánya nemzetközi kap­csolatok szakcsoportjának elnö­ke. Csalovszki szövetségi tájékoz­tatás-ügyi titkár rámutatott arra, hogy a könyvben szép gyűjte­ményét találjuk az el nem köte­lezett országok vezetői felszólalá­sainak, amelyek az el nem kötele­zettség politikájának és mozgal­mának alapvető, eredeti és tartós elveivel foglalkoznak. Az elnemkötelezettség — az emberiség jövője című könyv szerbhorvát és angol nyelven jelent meg és három részből áll: a történelmi részben az elnemkö­­telezettség politikájának eredetét és fejlődését mutatja be okmá­nyok és információk gazdag anyagával illusztrálva a politikai részben az el nem kötelezett or­szágok kiemelkedő személyiségei­nek gondolatait és eszméit mu­tatja be a harmadik rész pedig az el nem kötelezett országok együttműködésével foglalkozik. (Tuning) Jelentős eredmények Ma kezdődik a Kínai KF kongresszusa A Kínai KP ma kezdődő XII. kongresszusa alkalmából a kínai lapokban megjelent kommentárok nem rejtik véka alá elégedett­ségüket azzal, amit a két kongresszus közötti időszakban az or­szág elért. Ismertetik, hogy a munka tíz napig tart, meggyőződésüknek ad­va hangot, hogy a kongresszuson elfogadandó okmányok szavatolni fogják. Kínában soha többé nem ismétlődik meg a kulturális forra­dalom, nem lesz többé személyi kultusz és egyéb „baloldali mellé­fogás” sem, az embereknek nem kell többé tartaniuk az elhurco­lástól, ártatlanok letartóztatásától, a politikai szubjektivizmustól és voluntarizmustól. A kongresszus után — a veze­tőség új szerveződési struktúrájá­nak, az új vezetőség megválasz­tásának, s az egyértelmű feladatok és célok meghatározásának ered­ményeként — a párt még alkalma­sabbá válik arra, hogy szavatolja „a szocialista, anyagi és szellemi kultúra” kiegyensúlyozott és szi­lárd fejlődését. A 40 millió párttagot képviselő hozzávetőlegesen 1600 delegátus a kongresszuson várhatólag meg­erősíti azt a politikai irányvételt, amelyet a Kínai KP KB harmadik történelmi jelentőségűként érté­kelt plénuma után 1978 decembere óta építenek. Ez ugyanis az az időpont, amikor határozott fordulat következett be az ország politikai életében, megindult­­a szélsőbal­­oldali ideológiai irányvétel felszá­molása, ezt a folyamatot megerő­sítette a IX., X. és XI. kongresz­­szus (1969, 1973 és 1977) valameny­­nyi okmánya. A szélsőbaloldali ideológia mélypontja az úgyneve­zett kulturális forradalom volt. Mao Cetung halála után — mint emlékezetes — 1976-ban leszámol­tak a négyek bandájával, s ugyan­abban az évben megkezdődött a fentről lefelé irányuló úgymond tisztulási folyamat a­­társadalmi élet minden pólusában, a párt és a társadalom konszolidálódása. Rehabilitálták a kulturális forra­dalom áldozatait, mélyreható tár­sadalmi változások kezdődtek, még­pedig a társadalom demokratizáló­dása végett. Új időik kezdődtek a gazdasági életben is, az új gaz­daságpolitika a tartományoknak és a vállalatoknak nagyobb beleszó­lást szavatolt az igazgatásba. A párt vezetősége a párt és a társa­dalom tevékenységének súlypont­ját a gazdaság modernizálására és a mindennapi tennivalókra helyezi át.. A pártban újból időszerű az az elv, hogy az igazságot a tényekből kell kiszűrni, fel kell szabadítani a gondolkodást, megtisztítva a bal­oldali eszmék több évig tartó do­minanciájának lerakódásaitól. Meg­indul a dogmatizmussal való le­számolás, s a párt kimondja, téves „ Mao Cetung valamennyi határo­zatát támogatni, valamennyi uta­­sítását vakon követni”. A párton belül megerősödnek a demokrati­kus viszonyok, s ez az új szellem áttevődik az egész társadalomra Erősödik a jogrend, hozzálátnak az alkotmánymódosításhoz a demo­kráciát szavatolandó. Általános ér­vényűvé vált az elv, hogy minden­kinek tisztelnie­­kell a törvényeket, senki, még a párttagok sem lehet­nek a törvény fölött álló állampol­gárok. A reálisabb és rugalmasabb gaz­daságpolitika máris bizonyos ered­ményeket hozott, javult az életszín­vonal. Az emberek most már nem tartanak attól, hogy egyik napról a másikra kipellengérezik, vagy a szégyenoszlophoz kötik őket. A politikai tevékenység lénye­ges ismérve volt az elmúlt időszak­ban a vezető káder felfia­talí­tására irányuló erőfeszítés. A vezető funk­ciókban levő egyének hajlott kora fékezőleg hatott az új eszmék és a hatékonyabb munka térhódítá­sára. A párt veteránjai elé mint utolsó történelmi feladatot azok­nak a fiataloknak a felkészítését állították, akik életművüket foly­tatni fogják. A párt új statútumának fontos szerepet kell majd játszania a nemzedékek fokozatos cseréjében. Sikerült olyan megoldást találni, amely módot ad arra, hogy a ta­pasztalt káderek továbbra is be­folyást gyakoroljanak a politika alakítására, hogy jelen legyenek a politikai életben, ám ugyanakkor a párt és az állam ügyeinek köz­vetlen vezetését és intézését fiata­labbak lássák el (Tanjug) Cuellar Moszkvába látogat Javier Perez de Cuellar ENSZ- főtitkár szeptember elején a Szovjetunióba utazik, jelenti a TASZSZ hírügynökség. Moszkvai diplomáciai körökben feltételezik, hogy a legmagasabb rangú szov­jet vezetőkkel a közel-keleti helyzetről, a leszerelésről és Af­ganisztánról fog tárgyalni. Ez lesz Cuellar első moszkvai látogatása, amióta januárban megválasztották a világszervezet főtitkárává. A iránion a helyzet változatlan Iraki—iráni hadszíntér! jelentés Az iraki—iráni fronton nem történt lényeges változás. A had­ban álló felek katonai közlemé­nyeiből ítélve az utóbbi napokban viszonylag nyugodt­­b a helyzet. A tüzérség és a légierő akcióiról ad­nak hírt, szárazföldi összecsapá­sok, úgy látszik, nincsenek. Az iraki katonai parancsnokság szűkszavú jelentése szerint az ira­ki gépek a héten másodízben lőt­ték Kharg-szigetet, ahol Irán lét­­fontosságú olajberendezései van­nak. A gépek épségben visszatér­tek támaszpontjukra. Az iráni hírügynökség cáfolja ezt az állítást, mert Teherán állí­tólag nem értesült arról, hogy megtámadták volna perzsa-öböli olajberendezéseit. Azt állítja, hogy Abadant bombázták, mégpedig a lakónegyedeket. Az IRNA hírügy­nökség jelentése szerint a nyugati fronton „elhallgattatták” az iraki tüzérséget. Figyelmet keltett Szadam Husz­­szein iraki elnök kijelentése, ame­lyet az IRNA továbbított, hogy Irán még mindig nagyszabású of­fenzívát tervez Baszrától keletre. Az iraki elnök hozzáfűzte, hogyha az ellenfelet ezúttal is legyőzik, úgy fogja tekinteni, hogy a harc katonai szempontból befejeződött. Stamholir. üdvözlete Líbia ünnepére A szeptemberi forradalom évfor­dulója, Líbia nemzeti ünnepe al­kalmából Petar Stambolic, a JSZSZK Elnökségének elnöke az államelnökség nevében táviratban gratulált Moammer el Kadhafi ez­redesnek, a líbiai forradalom ve­zetőjének. A táviratban jókívánsá­gait fejezte ki, az el nem kötele­zett ország baráti népének, am­ely­­lyel Jugoszlávia hagyományosan baráti és sokoldalú kapcsolatokat ápol, további felvirágzást kívánt. (Tanjug) ft GÁZVEZETÉK KÉRDÉSE A szovjet teherhajó Glasgow-ban A skóciai Glasgow kikötőjébe tegnapra virradó éjjel megérke­zett egy szovjet teherhajó, amely­nek a szibériai gázvezetékhez szükséges felszerelést kell elszál­lítania. Nagy-Britannia, akárcsak Franciaország, elhatározta, hogy nem veszi figyelembe Reagan amerikai elnök embargóját, ame­lyet az amerikai szabadalom alap­ján gyártott felszerelés Szovjet­uniónak való szállítására kimon­dot­t. Glasgow-ban hat gázturbina készült erre a célra, hajóra raká­suk több napig fog tartani, ösz­­szesen 21 gázturbinát készítenek a szibériai vezetékhez az ameri­kai General Electric szabadalma alapján gyártják őket Glasgow­­ban. (Reuter) Új ENSZ-nagykövetünk Stambolicnál Petar Stambolic, a JSZSZK El­nökségének elnöke fogadta Kazi­mir Vidast, hazánk rendkívüli és meghatalmazott ENSZ-nagyköve­­tét, aki más nemzetközi szerveze­tekben is képviseli a JSZSZK ér­dekeit. A fogadásra Vidas új tiszt­ségre való távozása előtt került sor. (Tanjug) PERU -t Ismét bevezet a halálos ítéletet? Terry nyilatkozata Fernando Eilaunde Terry peru® elnök síkraszállt a halálos ítélet újbóli bevezetéséért, hogy az or­szágiban minél előbb véget vesse­nek a terrorizmusnak. A terroris­ták hazaárulók, ezért erélyesen kell velük bánni, hangsúlyozta az elnök. Nemrég közölték, hogy a kormány alkotmányfüggeléket ké­szít és javaslata hamarosan a kongresszus elé kerül. Az alkot­mánymódosítás bonyolult eljárásá­ra való tekintettel az új törvény a jövő év elején léphet hatályba. Terry elnök sajtónyilatkozatában rámutatott a legújabb intézkedé­sek jelentőségére, amelyeket a rendőrség és a hadsereg a terro­risták és gerillák tevékenységének felszámolására alkalmaz. Ezeknek az akcióknak a terjedése miatt a kormány kénytelen volt rendkí­vüli állapotot hirdetni. A rezsim uralja a helyzetet, de „külföldön támogatják a perui terrorizmust és lekicsinylik a demokráciát”. (Tanjug) Elhunyí Djuro DJurok Negyvenhat éves korában vá­ratlanul elhunyt Duro Burok, a Magyarországi Délszlávok Szövet­ségének főtitkára. Burok több mint két évtizeden át dolgozott e szervezet funkcionáriusaként, s a közelmúltban lett annak­ főtitkára. A Magyarországi Délszlávok Szö­vetségébe horvát, szerb és szlovén nemzetiségűek tömörülnek, és ápolják anyanyelvüket és nemzeti hagyományaikat. Bürököt szülőhelyén, Mohácson helyezik örök nyugalomra. (Tanjug) A felkelők készek tárgyalni Számos gerillaakció Salvadorban A Salvador­ felkelők vezetői­ készségüket fejezték ki az Ameri­­ka-párti salvadori juntával való tárgyalásokra, hogy véget vesse­nek a három éve dúló polgárhábo­rúnak. A Venceremos rádióállo­más műsorában Martinez parancs­nok beszédet mondott és hangsú­lyozta, hogy a Farabundo Marti Felszabadítási Front az utóbbi egy évben jelentős sikereket ért el és ezek után hajlandó tárgyalni a juntával. A hatóságok azonban már több ízben határozottan elve­tették a dialógus lehetőségét, sem­milyen feltétellel nem hajlandók tárgyalni a „lázadókkal”. A gerillák időközben újabb fegyveres akciókat hajtottak vég­re az ország több részében. Mint­egy húsz kormánykatonát meg­gyilkoltak, többet megsebesítettek A salvadori egyház ismét hang­súlyozta, hogy a rezsimnek tár­gyalnia kell a felkelőkkel és a megfigyelők szerint ez új mozza­nat a három éve tartó tragédiá­ban. Nicaragua elvetette a Honduras- tervet Nicaragua mexikói nagykövete kijelentette, hogy országa nem hisz a hondurasi béketervben, mert elüt Honduras magatartásától. Ez az első hivatalos reagálás Nicara­gua részéről a hondurasi béketerv­re, amelyet márciusban terjesztet­tek elő. A nagykövet azt állítja, hogy Honduras továbbra is támo­gatja Washingtonnak a Nicaragua ellen irányuló agresszív akcióit. Paz Barnica hondurasi külügy­miniszter annak idején a világ­­szervezetben felolvasta a béketer­vet és kijelentette, hogy hazája hajlandó kiutasítani a somozista csoportokat, amelyek állandóan betörnek Nicaragua területére és terrorizálják a határ menti öveze­tek lakosságát. Ugyanakkor azon­ban nem említette, hogy korlátoz­nák Washington e térségben való akcióit. Az utóbbi másfél év alatt az USA több mint kétszeresére növel­te katonai egységeit Közép-Ame­­rikában, elsősorban Salvadorban és Hondurasban, nemrég óta pedig Guatemalában is. A közelmúltban katonai segélyt hagytak jóvá Cos­ta Ricának is. Mindezzel együtt járt a Nicaragua ellen alkalmazott katonai és gazdasági nyomás. A megfigyelők véleménye szerint a közép-amerikai helyzet stabilizá­lásához Washingtonnak meg kell változtatnia magatartását, és ez egyben megmagyarázza Nicara­gua reagálását a hondurai béke­tervre. (Tanjug)

Next