Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)
1983-01-03 / 1. szám
--------KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ ANGOLAI RIPORT (2.) Ahány ház, annyi szokás AZ Újvidéki Televízió forgatócsoportja négy hetet töltött Angolában. A stabilizáció és a devizatakarékosság korában ez természetesen pazarlásnak tűnhet. El kell azonban mondani, hogy angolai tartózkodásunk idején egyetlen devizanapidíjat sem kaptunk. Aránylag szerény, napi mintegy két dollárra rúgó kiadásainkat a belgrádi Jugoeksport és részben a szintén belgrádi Planum fedezte. Ott-tartózkodásunk időtartama a nem mellőzhető igen különleges, de reális tények következménye. Először is tudnivaló, hogy Angola háborút folytat és emiatt számos nagy problémával küszködik. Ilyen helyzetben, a házigazda jóindulata ellenére, gyakran igen nehéz volt megszervezni egy-egy látogatást, vagy interjút előkészíteni valamelyik politikai személyiséggel. Ezenkívül Angolában, akárcsak sok más afrikai országban, másféle mércék szerint gazdálkodnak az idővel. Az el nem végzett, vagy lassan elvégzett munka miatti sietség vagy idegeskedés az angolaiak számára gyakran szükségtelennek, sőt sértőnek tűnik. Egyszóval, mindenhol elvárják a megértést és a türelmet. Rém élen, angolai barátaim nem veszik zokon, ha elmondom, hogy ötnapos luandai tartózkodásom alatt jól megtanultam három szót, általában válaszként kaptam őket, amikor valakit kerestem például valamelyik minisztériumban vagy irodában. Kérdésemre vagy azt válaszolták, hogy az illető elvtárs „saio” — elment, vagy azt, hogy „no diego”, ami azt jelenti, hogy még nem érkezett meg, vagy pedig, ha az illető személy a munkahelyén volt, akkor leggyakrabban azt mondták, jobb ha „a manhana”, vagyis holnap jövök. Természetesen kezdetben ez egy kicsit idegesített. Lelkiismeretem azonban nyugodt volt, annál inkább, mert ott-tartózkodásunk nem volt időhöz kötve és napidíjak sem voltak előirányozva. Türelmetlenségünk egyre csökkent, amikor többet megtudtunk a jelenlegi angolai állapotokról, a baráti és velünk igen rokonszenvező ország valóban nehéz helyzetéről. Angola óriási élelmezési és termelési problémáival összehasonlítva a mi bajaink valóban mellékesnek tűntek. A fentebb említett három famózus kifejezést a továbbiakban megértéssel, irónia nélkül fogadtuk. Biztosak voltunk benne, hogy türelmünket siker koronázza. Arra is várnunk kellett, mégpedig négy napig, hogy megkapjuk az engedélyt, a kis zöld kartont, amely lehetővé tette számunkra, hogy szabadon filmezzünk Luandában és az egész országban. Hamarosan rájöttünk azonban, hogy nézeteink különbözőek annak tekintetében, mit lehet és mit nem lehet rögzíteni. Az egyik első kisebb nézeteltérés a boltok előtti sorokra, ott bichu-nak nevezik, vonatkozott. Angolában óriási probléma a laikosság élelmiszer-ellátása, éppen ezért gyakori jelenség a boltok előtti várakozás. — Itt valóban úgy érezzük magunkat, mintha otthon lennénk, tréfálkozott Vladimir Gosaric operatőr a nálunk kávéra vagy mosóporra várakozók hosszú soraira utalva. Megpróbáltuk filmre venni az egyik bolt előtti várakozó embersort. Azt azonban már nem sikerült megtudnunk, hogy a több száz ember mire várt, mert alig 10—20 másodperc filmezés után már előttünk termett 3—4 civil és iratokat követelt tőlünk. Felmutattam az engedélyt és spanyol— portugál keveréknyelven próbáltam megmagyarázni, hogy nem akarunk semmi rosszat tenni. A magyarázkodás nem ért semmit és az sem, hogy megemlítettem, nálunk is vannak ilyen sorok és bármennyire is kellemetlen ez számunkra, nem rejtegetjük. Közben megérkezett a rendőrség is és egy rendőr a rendőrkocsiba invitált bennünket. Őszintén szólva azt hittük, hogy egyenesen a dutyiba visznek bennünket. Az angolaiak igen barátságos emberek. A rendőrállomás főnöke kivételesen szívélyesen fogadott bennünket. Megmagyaráztuk neki a történteket és hogy mit akartunk filmre venni. Elmondta, vegyük filmre tágas tereiket, kertjeiket és mindazt, ami szép. Miért kell éppen a várakozók sorait filmezni. Ez a mi problémánk, és miért kellene erről beszélni. 697-es és 698-as sorszámmal beírt bennünket egy füzetbe. Elmehettünk. Az angolaiak azonban nem mindig reagáltak így, amikor a sorokat filmeztük. Nyilvánvaló, hogy az egyes mércék eltérő értelmezéséről van szó. Volt, aki filmezésünkre nem nézett jó szemmel, volt, akit ez nem érdekelt. Mindenesetre ez a jelenség egyáltalán nem vet árnyat Angola erőfeszítéseire, hogy megoldja problémáit és mindenekelőtt, hogy megőrizze függetlenségét TÓTH László, Újvidéki Televízió (Folytatjuk) HÉT ÉVVEL SEVESO UTÁN AZ ÉSZAK-OLASZORSZÁGI MONZÁBAN e hónapban bíróság elé állítanak négy svájci és egy olasz polgárt, a svájci Hoffmann-Roche konszernhez tartozó Semesa vegyi üzem menedzsereit. A felperesek között lesz Ennie Senno kőműves, két kislány édesapja is. A per tárgya Seveso. Ki ne emlékezne a borzalmaikra, amelyeket 1976-ban a vegyi üzemben történt robbanás okozott? A két Senno kislány képe körbejárta a világot: sírástól eltorzult, kisebesedett gyermekarcok. Más fotókon holdbéli öltözetű emberek a kiégett Földön vizsgálják a mérges gáz következményeit. Mi a helyzet ma, csaknem hét évvel a tragédia után? A 730 kitelepített közül 530-an hazatértek. Milánó és Como között az autóút mentén kétméteres műanyag fal húzódik, körülkerítik a mérgezett övezetet, amelyben még mindig álarcos fehér alakok dolgoznak, teherautókra rakják a földet és stadion nagyságú gödrökbe ássák, különleges szigetelő anyaggal fedik be. Ha elkészülnek, szögesdróttal kerítik be az övezetet, amelyre ember nem léphet még legalább ezer évig. Az ipari korszak kezdete óta legsúlyosabb vegyi katasztrófa 1976. július 10-én következett be. Az Icmesa üzemben hiba folytán robbanás történt, és dioxinnak nevezett klórvegyület szabadult fel, amely ezerszer mérgezőbb a ciánkáknál. Az amerikaiak Vietnamban használták az őserdő pusztítására, hogy a gerilláknak ne legyen hol elrejtőzniük. A dioxinfelhő lassan végighömpölygött a tájon, mindent megmérgezett, de riadót csak egy hét múlva fújtak, amikor már nem volt kétséges, hogy a fejfájást, rosszullétet, a gyermekek kiütéseit, a fák lombjának hervadását, a háziállatok pusztulását a méregfelhő okozta. Az „eredmény”: 80 359 elpusztult háziállat, 305 tehén, 230 sertés. A negyvennégy súlyosan megbetegedett gyermek közül nyolcnak, hatévi kezelés ellenére, egy életre meg van pecsételve a sorsa. A Senno kislányokat sikerült meggyógyítani, de fájdalmaikat nem felejtik el soha, arcukon számtalan kis forrás emlékeztet a sevesói tragédiára. Sennóék nem költöztek vissza, Velence mellett élnek. Ha valaki Sevesót említi, a kislányok összerezzennek, magukba zárkóznak. Lelkükben is nyomot hagyott a tragédia. FELELŐSSÉGRE VONHATÓK-E A MENEDZSEREK? A profit miatt az üzem bővítésekor elhanyagolták a biztonsági intézkedéseket. Segített volna-e az azonnali riadó? Egyre nyilvánvalóbb, hogy igen, mert a gyermekek egy álló hétig gyanútlanul játszottak a mérgezett homokban, a háziállatok mérgezett vizet ittak, az emberek mérgezett gyümölcsöt ettek. Ma is ellenőrzik 1680 .ember egészségi állapotát, de csak tíztizenöt év múlva fog kiderülni, hogy a torzszülöttek, a májmegbetegedések, a rákesetek a vegyszer hatásának tulajdoníthatók-e. (pm) Stefánia Senno 1976-ban kétéves volt, ezt a képet közölte a világsajtó, a sevesói katasztrófa szimbóluma lett Stefánia ma nyolcéves, arcán apró forradások nyoma, de már tud nevetni Negyvenkilenc ország erősítette meg részvételét A koordinációs bizottság managuai miniszteri ülése megvitatja a közép-amerikai helyzetet Negyvenkilenc ország erősítette meg hivatalosan, hogy részt vesz az el nem kötelezett országok koordinációs bizottságának e hónap 10-én Managuában kezdődő miniszteri ülésén: 20 afrikai, 15 ázsiai, 9 latin-amerikai és a 3 európai, valamint két felszabadítási mozgalom. Managuából érkező jelentés szerint 19 ország külügyminiszteri szinten képviselteti magát. A nicaraguai fővárosban Daniel Ortega államfővel az élen különleges bizottság alakult, hogy közreműködjön a küszöbönálló értekezlet előkészítésében. Feladata annál inkább jelentős, mert Közép-Amerika földjén sohasem tartottak ilyen méretű politikai összejövetelt. A koordinációs bizottság elsősorban a közép-amerikai helyzetet vitatja meg, és erről külön okmányt készít, s a delhi csúcsértekezlet elé terjeszti. Az el nem kötelezettek mozgalmának jelenleg 97 teljes jogú tagvan, 85 ország és 2 nemzeti felszabadító mozgalom. A koordinációs bizottság tagjainak száma harmincnégy. (Tanjug) Szaddam Husszein a fronton járt Irak újabb offenzívára készülődik Szombaton a késő esti órákban Bagdadban bejelentették, hogy az iraki-iráni frontot tett háromnapos terepszemléjéről visszatért a fővárosba Husszein elnök. Az iraki távirati iroda azt is közölte, hogy a parancsnokokkal a fronthelyzetről és arról tárgyalt, miként lehet visszaverni az ellenség mindennemű arra irányuló kísérletét, hogy támadjon. Husszein elnöknek a fronton tett látogatása időben egybeesik azokkal a bejelentésekkel, hogy Irak újabb offenzívára készülődik. Ezt egyébként Bagdadban hivatalosan is megerősítették, jól értesült források pedig úgy tudják, valószínűleg még ebben a hónapban sor kerül rá. Miután Irak tavaly júniusban úgy döntött, hogy katonaságát a nemzetközileg elismert határvonal iraki oldalára rendeli vissza, Irán három ízben kísérelt meg behatóin Irak területére: júliusban Basra, októberben Mandali (Bagdadtól 100 kilométernyire keletre), novemberben pedig a dél-iraki Amara város irányában. Mind a három előrenyomulást visszaverték, s a két ország hadserege most zömmel a nemzetközileg elismert határvonal mentén áll szemben egymással. Egyébként a fronton folytatódnak a kisebb tüzérségi összecsapások, a hadban álló felek kölcsönösen egymás területét lövik. (Tanjug) ETIÓPIA (A Tanjug tudósítójától) Etiópiában évszázadok óta, egészen a forradalomig, a helyszínen ítélkeztek a kisebb lopások elkövetői felett, néha, a bámész tömeg szeme láttára, halálra ütlegelték őket. A nagy kaliberű tolvajok büntetlenül megúszták. A kisebb tolvajok felett néha manapság is a helyszínen ítélkeznek, elverik őket, de utána átadják az igazságszolgáltatásnak. Egy áruházban elcsent arcszeszért két hónap börtönbüntetés jár. Ha valaki egy településen inget, blúzt vagy valami mást tulajdonít el és rajtakapják, szintén eltángálják, de azután a bíróság mond ítéletet felette. Bahardarban egy polgár ellopott egy két méter hosszú vasrudat és ezért két hónapra bebörtönözték. A társadalmi tulajdonban levő pénz elsikkasztásáért sokkal szigorúbb büntetést szabnak ki, az összeg nagyságától függően. Szigorúan büntetik a korrupciót és a társadalmi eszközök hűtlen kezelését is. Etiópiában központi ellenőrző bizottságot alakítottak a társadalmi vagyon eltulajdonítása, illetve rendkívüli rigorózus büntetést szabnak ki. Az elmúlt napokban a különbíróság 18 év szigorított börtönbüntetésre ítélt egy bizonyos Mulugeta Grmat, Felső-Awash mezőgazdaságfejlesztési projektumának pénztárosát, mert elsikkasztott mintegy 300 000 millió dinárnak megfelelő összeget. Az ítéletet a sajtó azonnal közölte. A sajtó egyúttal figyelmeztette a közvéleményt azon személyek munkájának fokozottabb és gyakoribb ellenőrzésére, akiknek lehetőségükben áll a társadalmi vagyont elsikkasztani vagy megkárosítani. Ha a pincér szándékosan többet számít fel, mint amennyit a vendég fogyasztott, állás nélkül marad. Ilyen eset különben ritkán fordul elő, mert ez is a lopások kategóriájába tartozik, amit itt szigorúan büntetnek. A magántulajdonban levő boltokkal ugyanez a helyzet. Az árakat ki kell függesző helyzetben vannak. Ha külföldi érdeklődik árujuk iránt, akkor a tényleges értéknél többszörös árat kérnek. A vevő vagy fizet, vagy alkudik, vagy pedig lemond a vásárlásról. Bizonyos azonban, hogy az utcai árus a nyomába szegődik a potenciális vevőnek és állandóan kisebb és kisebb árat kérve, néha tízszeresen is csökkenti azt. Az utcán lehet alkudni, de a boltokban nem. Ezért nem szabad csalásnak sem előfordulnia. Etiópiában húsból és gyümölcsből van elegendő. Az árak mindenhol egyformák. Ha például egy kilogramm banánt kérnek tőle, az árus néhány dekával többet mér ki. Ugyanez a helyzet a hússal is. Egy kilogramm borjúhúst vásárolva a vevő néha negyed kilóval is többet kap. Ha kevesebbet mért ki az előírt mennyiségnél, akkor, a feljelentéstől félve, örömest kiegyenlíti a különbséget, sőt még ráadást is ad. Momčilo SOLAJA Még a pincér sem tévedhet hűtlen kezelésre és a korrupció előt teni és ritkán történik meg, hogy lem harcra. Különbíróságokat is többet számítanak fel. Ez utcai létrehoztak, amelyek időnként árusok e tekintetben egészen más Addis Abeba 1983. január 3., hétfő AFGANISZTÁNI KÉRDÉS Moszkva ismét tárgyalásokat sürget A Szovjetunió hivatalos formában ismét indítványozta, hogy Afganisztán és szomszédai kezdjenek tárgyalásokat „a politikai megoldás” felkutatása végett. A szovjet TASZSZ hírügynökség által továbbított közlemény azzal vádolja az USA-t és „egyes más országokat”, hogy hadüzenet nélküli háborút folytatnak az új kabuli hatóságok ellen. Minthogy ezek az országok nem hajlandók megszüntetni beavatkozásukat Afganisztán belügyeibe — olvasható a közleményben — egyenesen következik, „érdekük, hogy a Szovjetunió minél hosszabb ideig Afganisztánban állomásoztasson katonaságot”. A TASZSZ megismétli a korábbi moszkvai bejelentést, hogy a Szovjetunió akkor vonja ki csapatait Afganisztánból, „ha megszűnik a beavatkozás a szóban forgó ország belügyeibe, s amikor nemzetközileg garantálják, hogy nem fog megismétlődni”. (Tanjug)