Magyar Szó, 1983. február (40. évfolyam, 45-57. szám)

1983-02-16 / 45. szám

A felelősség kiélezése mindenkori feladat Kragujevacon megkezdődött az önigazgatók 15. találkozója • Boško Krunic, a JKSZ KB tagja olvasott fel vitaindító beszámolót Tegnap Kragujevacon megkezdődött az önigazgatók 15. Vörös Lobogó találkozója. Mielőtt megkezdődött a munka, a küldöttek egyperces néma felállással adóztak a nemrégen elhunyt forradal­már, Vladimír Bakaric emlékének. Ezt követően Dragu­ša KRSMANOVIĆ, az önigazgatók kragu­­jevaci klubjának elnöke üdvözölte a küldötteket és a vendége­ket, többek között Milka PLANINCOT, Marin CETINICET, Bo­­goljub NEDELJKOVlCOT, Misleniko BOJANlCOT, Nikola LJUBI­­ClCOT, Rađ­iši GACIĆOT, Zika RADOJLOVICOT, Radisav JOVA­­NOVICOT, Biranitislav IKONlCOT, továbbá a Jugoszláv Nép­hadsereg, a köztársaság, a körzet és a község társadalmi-politikai szervezeteinek képviselőit. Miutáin elfogadták a találkozó r régi tagja, a tal­álkozó bizottság­­­munkaintestületeire és bizottságaira naik elnöke olvasta fel a vonatkozó javaslatot, a JDNSZSZ Bošk© Krumié mindenekelőtt Országos Választmányának nevé- hangsúlyozta, hogy önigazgatásé­ben Marin Cet­inte, a Választmány­­ társada­lmaink valódi értékeiért vj-elnöke üdvözölte a küldötteket és a vendégeket. A személyes és kollektív felelős­ségnek a szocialista önigazgatási átalakulásért folytatott hajrában való érvényesítéséről szóló vitai­o­dító beszámolót Boško KRUNIC, a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának ta­gja, a Vajdasági Kommunista Szövetség Tartományi Bizottságának elnök­vezd­ harcban, a szocialista önigaz­gatás további erősítésében kivéte­les jelentőségű az összes politikai, állami és önigazgatási szerv, a munkahelyi és társadalmi tisztség­­viselők felelőssége. Az egyéni és a kollektív felelősség szoros kap­csolatban áll egymással, mert a kollektív felelősség a személyes fe­lelősségen illetve a kollektív tes­tület minden tagjának és az egész testületnek a felelősségén alapul. Amilyen mértékben a kollektív felelősség gátat emel az egyének részéről történő visszaélések és a ha­talom kisajátítása előtt­, a sze­mélyes felelősség ugyanolyan mér­tékben szavatolja a kollektív tes­tület maradéktalan felelősségét. Ezért a gyakorlat bírálatának i­s mindig ebből kell kiindulnia. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a társadalmi bírálat jelenleg igen fejlett — mondta Krunió. A min­dennapi társadalmi,­politikai élet és munka során számos negatív je­lenségre figyelünk fel, és ítéljük el azokat. A társadalmi bírálatnak korábban kivételes ösztönzést nyúj­tott Tito elvtárs. Gyakori fellépé­seivel a fogyatékosságok és hibák meglátásával a munkásosztályt és a po­rtyarokat nyílt és felelősségtel­jes bírálatra ösz­önözte a visszás­ságok kiküszöbölése érdekében. Ez erőteljesen hozzájárult a társadal­mi tudat felalalkulásaihoz. A továbbiakban Boško Krunic hangsúlyozta, hogy a Kommunista Szövetség a munkásosztály élcsa­pata és a szocialista önigazgatás vezető ereje. Ezért felelősséggel tartozik osztályának és a népnek, nem lehet saját maga előtt fele­lős. Ez nem akadémiai kérdés, ha­nem a mindennapi gyakorlatban való bizonyítás kérdése. Az élcsa­patnak bizonyítania kell. Ezért a Kommunista Szövetség tagságára nagyobb felelősség­­ hárul, mint a többiekre. Ebből kifolyólag a KSZ- tagság nem kiváltság, hanem a gya­korlati politikai munkára vonatko­zó sokrétű kötelezettségek és a (Folytatása a 4. oldalon) Boško KRUNIĆ beszámolóját olvassa (Tanjugfotó) ■ ' 1 • ч V^)l\ CaMoynpaba­k \ VÖRÖS LOBOGÓ TALÁLKOZÓ Több és jobb munkát Kragujevac, február 15. Saját erőnkre támaszkodva kell javítanunk gazdasági hely­zetünkön. Ezt úgy érhetjük el, ha a hosszú távú stabilizációs feladatokat felelősségteljesen vé­gezzük, jobban és többet dolgo­zunk. Kezdeti, de figyelemre méltó eredményeket is tapasztal­hatunk: növekvőben a kivitel, nagyobbak a megtakarítások, ja­vult a munkafegyelem és a kol­lektívákban egyre jobban kiéle­zik a harcot a dologkerülés és a stabilizációs törekvésekkel össze nem férő magatartás és jelensé­gek ellen. Erre vallanak a kra­­gujevaci Vörös Lobogó találko­zóra írt közlemények, a találkozó dokumentumai és ami a leg­mérvadóbb, a küldöttek felszóla­lásai is. Természetesen a stabilizációs célok eléréséhez vezető út közel­ről sem ilyen egyszerű. Késés tapasztalható a közös jövedelmi viszonyok kialakításá­ban, a munka- és eszköztársítás­ban, sőt egyes munkaszervezetek ezt a folyamatot nem csak el­odázzák, hanem megpróbálnak okot találni, fékezésére, mert meg akarják őrizni monopol­helyzetüket. Különösen kifejezés­re jutnak a köztársasági és köz­ségi határokon belüli bezárkó­zottságok. Gyakran megtörténik, hogy egy-egy üzem társítja esz­közeit az alapanyag-termelés fej­lesztésébe, ezt a pénzt viszont más célokra használják fel. Az együttműködésről szóló doku­mentumokban előírt büntetőren­­delkezéseket szinte nem is alkal­mazzák, pedig azok esetleg a vál­lalt feladatok elvégzésére serken­tenének. Természetesen ennek az ellenkezőjére is van példa: többi között a knjaževaci Leda, a nišli villamosipar és a svetozarevói kábelgyár is figyelemre méltó eredményeket ért el a közös ér­dekű munka- és eszköztársítás terén. Az a benyomás azonban, hogy ezek a munkaszervezetek vannak kisebb számban. A gazdasági stabilizáció szem­pontjából mindenféle felelősség és valamennyiünk felelősségének kiélezése egyaránt lényeges. A gyakorlatban azonban mintha ez nem volna így, történetesen ha a közvetlen termelőről és a ve­zető beosztású dolgozóról van szó. A közvetlen termelő, ha va­lamilyen hibát vét, azonnal ész­reveszik, ha nem dolgozik fele­lősségteljesen, hanyag, nem végzi el rendesen munkáját, ezt meg­érzi a személyi jövedelmén, vagy más munkafeladatra helyezik át, sőt esetleg ki is zárják a kollek­tívából. Ennek alapján ezek a dolgozók fokozottabban felelnek munkájaikért, mint a vezető be­osztásúak, akiknek munkáját kevésbé mérik, és melléfogásai­kért nemegyszer a­­ közvetlen termelőket okolják, ami mondani sem kell, az esetek túlnyomó többségében, alaptalan. A vezető beosztásúak bírálata pedig gyak­ran „veszéllyel” jár. A nagy veszteségekért szinte szóba sem kerül az igazgatók, ügyvezető szervek felelőssége — vallják a prizreni Frinteks dolgozói. Az üzemek vezetői gyakran megbúj­nak a munkástanácsok és más igazgatási szervek formális dön­tése mögött. A stabilizáció szempontjából rendkívül lényeges gazdasági és önigazgatási felelősség tapaszta­latai rámutatnak, hogy az elért eredmények ellenére még igen sok alkalom van a felelősség ki­élezésére a társult munkában, amely a nagyobb jövedelmet, és a felhalmozódott gondok megol­dását célozza. A társult munka, mint az anyagi javak megterem­tője, ennek az akciónak a haté­kony végrehajtását minden tár­sadalmi környezetben elvárja, ott is, ahol a felelősségről többet be­szélnek, mint amennyit gyakor­latából vállalnak. T. KOVÁCS János V Méze/ Ú J Könyvtár­é Magyar Sió XL. évf.r 45. (12829.) szám 1983. február 16., szerda Ara 8­dinár / • • G Felhős idő, helyenként havazás. A hőmérséklet csökken Időjárásjelentésünk a 12. oldalon Mai számunkból: A napokban tüntetések voltak Lengyelországi helyzet (3. oldal) Kedvezőbb munkalégkör Madridi értekezlet (3. oldal) • A kiutazási letét az év végéig A Szövetségi Végrehajtó Tanács döntése (5. oldal) Mojszov és Pahr megbeszélései Pozitívan értékelték a jószom­szédi kapcsolatok fejlődését Lazar Mojszov szövetségi kül­ügyi titkár és Willibald Pahr osztrák külügyminiszter, tegnap a Kranj melletti Brden a rendkí­vüli szívélyesség és nyíltság lég­körében rövid munka jellegű talál­kozóján újólag megerősítette, hogy az el nem kötelezett Jugoszlávia és a vele szomszédos semleges Ausztria számos kérdést hasonló­képpen ítél meg. Mojszov és Pahr áttekintette a két ország együttműködését az európai biztonsági és együttműkö­dési tanácskozás jelenlegi szaka­szának tükrében, kitérve arra, hogy az európai el nem kötele­zett és semleges országok miként lépnek fel a madridi konferen­cián. Érintették a nemzetközi helyzet egyéb időszerű kérdéseit és tárgyaltak a két országot egy­aránt érintő egyes kérdésekről is. A madridi értekezlet sikeréért A jugoszláv és az osztrák dip­lomácia vezetője meggyőződését fejezte ki, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezleten részt vevő küldöttségek méltányolva az európai országok­nak az európai és világbékével kapcsolatos folyamatos párbeszéde és sokoldalú együttműködése je­lentőségét, sikeresen fejezik be az értekezletet. Reményüknek ad­tak hangot, hogy az európai el nem kötelezett és semleges orszá­gok által közösen előterjesztett záróokmány-javaslat jó támpont­ként szolgál majd a madridi ér­tekezlet záróokmányának elfoga­dásához, amelynek egyebek között tartalmaznia kell az európai biza­lom fokozását, az óvilág bizton­ságát növelő és a leszerelést elő­mozdító értekezlet összehívására vonatkozó határozatot is. Érintve azokat a súlyos politi­kai és gazdasági megrázkódtatáso­kat, amelyek világunkat mostaná­ban érik. Lazar Mojszov szövet­ségi külügyi titkár és Willibald Pahr osztrák külügyminiszter elő­­­­térbe helyezte az összes békekez­deményezések jelentőségét, kivált­képpen a világszervezet, az el nem kötelezettek és a semleges orszá­gok kezdeményezéseit és javasla­tait, egyszóval azoknak az erők­nek a törekvéseit, amelyek együt­tes erővel, összefogással küzdenek a békéért, a világ valamennyi né­pének együttműködéséért és együttes haladásáért. A delhi csúcsértekezlet jelentősége Meggyőződésüket fejezték ki, hogy az el nem kötelezett orszá­gok küszöbönálló delhi csúcsérte­kezlete is erőteljesen kifejezi majd az emberiség óriási részének a béke, az igazság és a népek kö­zötti egyenjogú együttműködés iránti vágyakozását, s hogy az em­beriség meg fogja becsülni az el nem kötelezett országok szavát, a nemzetközi politikai és gazda­sági problémákat gyorsan és ér­demében kell megoldani. Támo­gatva a nukleáris és hagyományos leszerelésre, valamint az európai egyéb katonai potenciálok csök­kentésére irányuló törekvéseket, s méltányolva a leszerelési folya­matban részt vevő országok egyenlő biztonságra való jogát, a miniszterek kidomborították, hogy feltétlenül, következetesen és át­fogóan kell érvényesíteni az (Folytatása a 3. oldalon) Lazar Mojszov és Willibald Pahr TERET ENGEDNI A FIATAL SZAKEMBEREK­NEK Vajdaságban 90335 munkanélkülit tartanak nyilván, 60 szá­zalékuk fiatal, 60 százalékuk nő . A Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének ülése A foglalkoztatottságról szóló vi­ták, eszmecserék zöme mostaná­ban a munkanélküliség problémá­jára korlátozódik. Azért kell ezt az ismert tényt ezúttal újra leszö­gezni, mert a Szocialista Szövet­ség Tartományi Választmánya El­nökségének tegnapi ülésén — Va­sa MILZP vezetésével — sikerült ezt a szűk keretet átlépni, és több oldalról megvilágítani a kérdést. Már Jelena LUPURDIJA is úgy indította a vitát, hogy valamennyi fontos mozzanatot érintett, de nem halmozta el összefüggéstelen ada­tokkal a részvevőket. Voltaképpen négy lényeges tény­re építette fel bevezetőjét: Vajda­ságban 90 335 munkanélkülit tar­tanak nyilván. 60 százalékuk fia­tal, 66­­ százalékuk nő és egyhar­­madu­k középiskolai végzettségű. Jelena Cupurdija is meg a töb­bi felszólaló is leszögezték, hogy a munkanélküliek számát jelző adat voltaképpen fiktív szám. Vagyis: sokkal több munkanélkülit tarta­nak nyilván az illetékes önigazga­tási érdekközösségek, mint ahá­­nyan szakképzettségük folytán igényt tarthatnak állásra. Sajnos, mindmáig nem készült olyan elem­zés, amelyből kiderülne, hány (Folytatása a 6. oldalon)

Next