Magyar Szó, 1983. március (40. évfolyam, 73-88. szám)
1983-03-17 / 74. szám
18 földképf A BAROMFI VÍRUSOS MEGBETEGEDÉSEI (5.) A himlő és a diftéria Ez a betegség a baromfi fertőző betegsége, főleg a tyúkokat és a pulykáikat támadja. Tünetei: a bőrön jelentkező kiütések (himlő) és a fej nyálkás szöveteiben jelentkező sárgás lerakódás (disiftéria). A megbetegedést vírus okozza, amely rendkívül ellenálló a külső behatásokkal szemben. A himlő vírusának négy típusa ismeretes: amely a tyúkokat, amely a galambokat, amely a pulykákat és amely a kanárimadarakat támadja. Ezek a vírustípusok jellemzőek az egyes állatfajokra. A vízi háziszárnyasok (kacsák, libák) nem kapják meg ezt a betegséget. A vírus terjedése Az egészséges állományra a vírus átterjedhet: a beteg állatok közvetítésével, vagy azok az egyedek által, amelyek lényegében átvészelték a betegséget, de a bőrükön megmaradt bevarasodott himlőhelyek még tartalmazhatnak vírusokat, — a fertőzött telepekről származó bármely felszerelés vagy más tárgy által, — kisebb távolságokra a rovarok által. A fertőzéstől a betegség megnyilvánulásáig általában 4—8 nap, néha 16 nap múlik el. A betegség tünetei A betegségnek négy válfajta ismeretes. A bőrön jelentkező elváltozások kezdetben a bőrön vörös foltok, majd helyükön bevarasodott himlőhelyek keletkeznek. Ezek először a tarajon ,majd a szemen és a szemhéjon, a baromfi csőrén a nyak alatt, a szárny alatt és ritkábban a nyakon és a lábon figyelhetők meg. A nyálkahártya elváltozásai A betegség e formája általában télen jelentkezik. Kezdeti szakaszában a szájüreg és a felső légzőutak nyálkahártyája vörösödik meg. A vörös foltokon sárgásfehér lerakódás látható, amely erősen az alaphoz tapad. Felszakadása után a helye kivérzik. A lerakódás következtében megnehezül a baromfi táplálkozása. Amikor az ilyen lerakódás az orr és a garat nyálkahártyáján keletkezik akkor nehézkessé válik a légzés, sőt a baromfi meg is fulladhat. Elváltozások a szemen és az orron A betegség e formája náthával kezdődik, és a fiatal baromfinál gyakran ezzel el is múlik. Amikor a folyamat az orr nyálkahártyáján keresztül átterjed a könnyvezetékre, akkor a szem beragad a ragacsos váladéktól. Ha a vírus eljut az orr-színiuszokig, itt genny gyülemlik fel, ami a szinuszok folyásához vezet, ami igen fájdalmas. A tünetek kevert formája Gyakran megtörténhet, hogy a betegség tünetei megfigyelhetők mind a bőrön, mind a nyálkahártyán. A betegség egyébként jelentkezhet az év minden szakaszában, mégis leggyakrabban ősszel és télen üti fel a fejét. A betegség általában három-négy hétig tart. A téli hónapokban különböző szövődmények jelentkezhetnek, és ilyen esetben a betegség sokkal hosszabb lefolyású is lehet. Amikor a tünetek a bőrön keletkeznek, kevés baromfi hullik el, legfeljebb az állomány 5 százaléka. Amikor azonban a betegség a nyálkahártyát támadja meg, az állomány 45 százaléka is elpusztulhat. A baromfi elhullása nem az egyedüli kár, amely a betegség megjelenésével jelentkezik. Nagy károk keletkeznek akkor is, ha az elhullás viszonylag kicsi. A beteg tyúkok torjáshozama ugyanis rendkívül kicsi, sőt teljes mértékben megszűnhet a tojástermelés a betegség idején és az ezt követő időszakban. A csibék, amelett, hogy egy részük elpusztul, a betegség következtében lemaradnak a fejlődésben, csökken a betegségekkel szembeni ellenálló képességük, és ennek következtében más betegségek is megtámadhatják őket. A betegség elleni védekezés A beteg haromainak 5—7 napon át Ghloramphenicolt és A-vitamint adagolunk. A betegség megelőzése végett a csibéket nyolchetes korukig be kell oltani. Mivel minden csibének külön-külön kell adni a védőoltást, mindegyiket meg kell fogni, és ezért a vakcinálást általában a csőrburtítással egyidejűleg végzik. Az oltást dupla tűvel a szárny belső részén, a bőrráncba adják. A vakcina élő vírusokat tartalmaz. Az oltás után 6—8 nap múlva az oltás helyén két jellegzetes dudor jelenik meg, ami fokozatosan eltűnik. Tíz-tizenkét nappal később megkezdődik az ellentestek képződése. A szervezet teljes védettségét az oltás után 4 hét múlva kapja meg. Ez a védőoltás egy évig teljes védettséget nyújt a betegség ellen. Az állomány minden egyedét egyszerre kell beoltani. Mivel az oltás a baromfi számára nagy megerőltetést jelent, a vakcinálás előtt két nappal, a vakcinálás napján és az ezt követő napon az ivóvízbe vitaminokat kell adagolni. Milan BABIĆ magiszter, az Újvidéki Állategészségügyi Intézet szakmunkatársa Félfrentier alakú sertésisfánő A költségek csökkentésének és a sertések biológiai adottságának legkedvezőbb kihasználása érdekében az utóbbi években Olaszországban kikísérleteztek egy merőben új félhenger formájú szállástípust. Az új típusú szállás lehetővé teszi, hogy minimális emberi beavatkozás mellett a rendelkezésre álló helyet a legjobban ki tudják használni, és felnevelés, valamint a termékelőállítás folyamatát le tudják rövidíteni. (Inf. Zootec.) SERTÉSTENYÉSZTÉS Helyettesíthető-e a prestarter? A fölözött tej felhasználása A gyorsan növekedő és nagy teljesítményű hússertések malacait nem lehet fehérjedús malactáp nélkül fölnevelni. Minél koraibb a választás, annál több, drága behozatali takarmányösszetevősset tartalmazó Bralactápra (prestarter) van szükség. A korai, 2—3 hetes korban történő választás nem indokolt sem állategészségügyi, sem gazdasági szempontból. A kocatej hiánya károsan befolyásolja a malacok bélflórájának (a belekben élő baktériumok számának és egymás közti arányának) az alakulását. Ennek következtében gyakoriak az emésztési zavarok, több az elhullás, sok , a fejlődésben lemaradt, „csökött” malac. Ha a korán elválasztott malacok nem kapnak kellő mennyiségű és megfelelő minőségű malactápot, a baj csak fokozódik. A szoptatási időt általában atakarmányösszetevők ára, tehát a közgazdasági környezet határozza meg. A mi jelenlegi helyzetünkben a 4—5 hetes szopási idő mutatkozik legcélszerűbbnek. A választott malacok további „törésmentes” fejlődését csak a megfelelő malactápok biztosítják, de ezek behozatali összetevőinek a beszerzése gyakran nehézségekbe ütközik. A fölözött tej részben helyettesíti a prestartert Azok a kisgazdaságok, amelyekben tejtermeléssel is foglalkoznak, nagyon jól hasznosíthatják a tejet a malacnevelésben. A fölözött tej igen értékes takarmány, például 100 liter egyenértékű kb. 6 kg ballisztel vagy 7,7 kg extrahált szójadarával, vagy 7,8 kg húsliszttel. Az emészthetőség és élettani hatása pedig az említetteknél még kedvezőbb. A savanyított fölözött tej kedvező irányba befolyásolja a malacok bélbaktérium-flórájának az alakulását, ezért jó az élettani hatása. A fölözött tejnek egymagában történő etetése nem biztosítja a kívánt súlygyarapodást. A fölözött tej és a házilag is összeállítható darakeverék 3:1 arányban (3 liter fölözött tej + 1 kg darakeverék) végzett etetése már lehetővé teszi a malacok kielégítő fejlődését. A darakeverék összetétele: árpadara: 86,5% extrahált szójadara: 10,0"/# premix (pl. Viamin P): 2,0"/# csontliszt: 1,0% jódozott konyhasó: 0,5*/ A savanyított fölözött tej előkészítése A tejet kb. 12 óráig megfelelő hőmérsékleten alvasztjuk, esetleg joghurttal „oltjuk”. Az alvadt tejbe kevert darát mindig frissen kell etetni a malacokkal, naponta 4—5- ször. Ez az etetési mód különösen a 30—60 napos korú malacoknál kifizetődő. A tapasztalatok szerint ennél az etetési módnál a malacok kielégítően fejlődnek és jó az egészségi állapotuk. Fontos az előkészítésnél használt edények és az etetővályúk tisztántartása, csak így előzhető meg a könnyen romlandó tej káros hatása. A fölözött vagy alvasztott fölözött tej etetése költségkímélő módszer, és bátran ajánlható azoknak a tenyésztőknek, akik megfelelő mennyiségű fölözött tejjel rendelkeznek. SURJÁN Pál szakállatorvos MAGYAR SZÓ 1983. március 17., csütörtök Lovak megjelölése Az NSZK-ban ezután minden lovat egyformán kell megjelölni. Vita van azonban ma is még a tekintetben, hogy a régi égetéses bélyegzés vagy az újabb tetoválási módszerek alkalmasabbak-e a tartós megjelölésre. Az ajak nyálkahártyáján történő tetoválás, valamint más újabb megoldások nem vezettek eddig kielégítő eredményre. Besütés a nyakon, a nyeregtájon, a válltájon, a hátulsó végtag felső részén stb. régi módszer, a tetoválást pedig egy erre szolgáló különleges pisztollyal lehet végrehajtani. Füljelzést, vércsoportjelölést, a szarugesztenyék fotografálását stb. alalkalmazzák újabban. Különleges jelzéseket, színes és színtelen módszerrel, a sörény alatti nyaktájékra is tesznek. HOGYAN KEZDJÜNK MÉHÉSZKEDNI (1.) Méhbetegségek Hazánkban annyira terjedt a méhbetegség, hogy szinte elképzelhetetlen a méhészkedés egyes leggyakrabban jelentkező betegségek, kórokozók ismerete, kezelése nélkül. A leggyakrabban jelentkező betegségek felismerése fontos már a méhek vásárlásánál. Felismerésénél kezdetben az egyesület egészségügyi felügyelőit kell segítségül hívni. Törvény kötelez minden méhészt arra, hogy eladáskor, vándorláskor, az állatorvosi felügyelőség által kiadott bizonylata legyen a méhek egészségi állapotáról. Méhvásárláskor kérjük ezt a bizonylatot. Enélkül a törvény értelmében vándorolni sem lehet. Mivel a méhek családban élnek, nem egy méh betegségéről, hanem a család idősebb, fiatalabb csoportjának megbetegedéséről, vagy a fiasítás betegségéről van szó. A betegség legnagyobb része tavasszal jelentkezik a téli hónapokban legyengült, gyakran háborgatott, rossz körülmények között telelt méhcsaládoknál. Tavasszal, ha elhatalmasodik, komoly károkat is okozhat a méhesben. Részletesebb vizsgálatot kell végezni minden olyan méhcsaládnál, amelynél sok a kaptárban vagy a kaptár előtt a hulla, nagyon legyengült a család, megfelelő körülmények között is lemarad a fejlődésben, ahol olyan kevés a méh, hogy alig takarják a fiasítást. Nemcsak a kezdőknek, hanem az idősebb méhészeknek is azt javasoljuk, hogy a gyanús családoktól vegyenek mintát, és vizsgálatra küldjék el a Medoprodukt szakszolgálatának vagy az Állategészségügyi Intézetnek Újvidékre. A vizsgálat eredményei alapján csak a betegnek minősített családot kell gyógykezelésben részesíteni. A leggyakrabban jelentkező és a termelésben is nagy kárt okozó betegségek közé tartoznak: 1. A gyomorvész (noszóma) Előidézője a méhek emésztésejtjeiben élősködő véglény. Egy alatíos vizsgálattal minden méhcsaládban kimutatható, együtt él a méhekkel. Ha a méhcsalád kedvezőtlen életkörülmények közé kerül, a betegség elhatalmasodik. Ilyenkor a termelés 25—40 százalékkal is csökken. A kórokozó főleg az öregebb méheket támadja meg. Nyáron, amikor a méhek rövid életűek, a betegség jelenlétét észre sem veszszük. Legnagyobb károkat okoz tavasszal, mikor a család főleg idősebb méhekből tevődik össze. Gyomorvészre kell gyanakodnunk azoknál a családoknál, amelyeknél a kaptár falán, a kijáratban, a kereteken, a lépeken ürüléket találunk. Fertőzésre figyelmeztet a sok tavaszi hulla, különösen, ha azok potroha meg van duzzadva. Az ilyen elhullott méhekből gyufásdobozban mintát küldünk vizsgálatra. A betegséget úgy előzhetjük meg, hogy fiatal anyával jó legelőkön állandóan népes családokkal méhészkedünk, a téli hónapokban pedig ügyelünk arra, hogy ne legyen mézharmatos méz a kaptárban, semmi se háborgassa a méheket, és hogy jól működjön a szellőztető. A betegnek minősített családnak fumagilint adunk szirupban. 2. Hasmenés és májusi vész. A hasmenés főleg hosszú téli fogság után jelentkezik olyan családoknál, amelyek rossz élelmen teleltek. A méhek a felhalmozott bélsarat képtelenek visszatartani, s mivel kirepülési lehetőségük nincs, a kaptárban ürítenek. Az idejében érkezett tisztulási lehetőség a méhcsaládok gyógyulásához vezet. A hasmenés gyakran a noszéma tünete is lehet. Az ilyen beteg családokból feltétlenül küldjünk mintát vizsgálatra. A májusi rész a fiatal méhek emésztési zavara, dugulása. A tömeges virágporhordás idején jelentkezik. Enyhítésére híg cukorszirupot kell adni a méheknek. 3. Az amerikai nyúlós költésrothadás. Az utóbbi években mind gyakrabban jelentkezik. A fiasítás betegségei közül a legveszedelmesebb. A nyúlós költésrothadás a födött fiasítás betegsége. Ha a szétszórt fiasításban behorpadt, lyukas sejtfedeleket találunk, gyufaszállal ellenőrizzük le. Ha az ilyen sejtekben nyúlós barna pépet vagy beszáradt anyagot találunk, köttészothadásról van szó. A nyúlós költésrothadás gyanúját a községi állategészségügyi állomáson vagy felügyelőségnél be kell jelenteni. Az ilyen fiasításos lépből 10x10 centiméteres mintát kell kivágni és vizsgálatra kell küldeni. Arra ügyeljünk, hogy a kivágott mintában ne legyen méz, és ne nylonzacskóba, hanem kartondobozba csomagoljuk és úgy küldjük el. A legújabb előírások szerint az ilyen családokat az állatorvos meghagyása, utasítása szerint el kell pusztítani. Helyes eljárás után a méhész kártalanítást kap. 4. Varroa-atka. Ez az újonnan jelentkező parazita már hazánk méhállományában is nagy kárt okozott. Négy pár lábát a sötét-I vöröses, barna hátpajzsa alatt csak nehezen lehet észrevenni. Az atkát gyakran összetévesztjük a I roéhtetűvel. Ez utóbbi hosszabban I ovális, és három pár jól látható lába van. Az atka a potrohgyűrűk között, a viaszmirigyek közelében tartózkodik. Átszúrja a méhek testét és szívja a vérüket. Itt még nagyítóval is nehezen lehet rátalálni. A fedett herefiasítás kibontásával találunk rá legkönnyebben. A varroa nősténye legszívesebben petézik a herefiasítási sejtekbe. Az építtető keretből a herefiasítást akkor kell kivágni, mikor már be van fedve. Mivel egy sejtbe, 3—4 varróét is találhatunk, így évente több mint 50 százalékát is meg tudjuk semmisíteni. A gyógyszerek közül a THIMOLT és a spliti APIAKARIDIM-et ajánljuk. Ezzel a kezdőknek szánt folytatásos írásainkat be is fejezzük. Ezentúl kísérjék figyelemmel a méhészetről megjelent írásokat, és esetleges kérdéseikkel forduljanak hozzánk, szívesen válaszolunk. BORSOS István Ízlik a fölözött tej — kitűnő malaceledel (SZABÓ István illusztrációja)